Bölcsödei kívánságok

Anett barátnőm kislánya Dorka ősszel kezdett el bölcsődébe járni (a módszertaniba). Azóta nagyon gyorsan fejlődik a kiscsaj, már egész mondatokban beszél, énekel, mondókázik, szóval nagyon jó hatással vannak rá a gondozónők, és a vele egyidős gyerekek is pozitívan hatnak rá.
Múlt héten elérkezett a pillanat, hogy Dorka ne csak a délelőttöket töltse a csoporttal, hanem az ebéd után ott is aludjon. Jó ötlet volt, mert ténylegesen látszott rajta, hogy élvezi, kipihenten kelt, szóval az élmény maximálisan pozitív. És itt jön a bökkenő ami minden kisgyerekes anyukát érint: ágyneműhuzatot kell bevinni a gyereknek. Óóó, már hogyan is lehetne ez probléma, hiszen otthon a szekrényben biztosan van még 1-2 garnitúra vésztartalék, de nem! Véletlenül sem tudja az anyuka otthonról a szekrényből megoldani a huzat kérdést, mert a bölcsődébe 1-1 db 70x100cm-es és 1-1 db 100x115cm-es méretűt kell vinni .
(Laikusan még nem szülőként kérdezem én- Honnan veszi a bölcsőde ezeket a méretű takarókat? -, mert szerintem ha én ilyeneket szeretnék, akkor sem tudnék sehol sem ezekben a méretekben vásárolni.)
Jött az ötlet felajánlom, hogy segítek, én még gyerek nélkül könnyen megtehetem, hogy este TV nézés közben elvarrogatok a kanapé sarkában. Anett talált egy Micimackós felnőtt méretű ágyneműhuzatot, amit a bátyja hozott a németektől, annak a takaró huzatát használtam fel, pont ki tudtam szabni belőle a 2 db huzatot. Kicsit lassan ment ugyan, mert varrógép híján kézzel nem tudok olyan gyorsan haladni, de a hétvégén elkészült a két huzat. (Csak egy kicsit csaltam, hétfőn, amikor már teljesen össze volt rakva mindkettő levittem a varrónőhöz, hogy a szegélyeket interezze el, ne kelljen még azokat is beszegnem. Meg is lettem dicsérve, hogy olyan szépen összeraktam, mintha géppel készült volna az egész.)
Így lett meg Dorka első bölcsis ágyneműhuzata (a váltással még egy kicsit várok, mert még fájnak az ujjaim a varrástól). Remélem örülni fog neki holnap.

Churros és forró csokoládé

Mint az előző bejegyzésemben említettem, most a farsangi időszakban megegyeztünk Krisztiánnal, hogy minden héten eszünk fánkot, midig különböző féléket (, mert ha rajta múlna mindig forgácsfánkot kellene sütni).
A múlt héten kicsit elcsúsztam, szombaton akartam készíteni, de aztán a bevásárlás, piacozás hazaérve főzés, mosás után már nem volt időm, mert indultunk Tatára, hogy beváltsuk Hugitól kapott karácsonyi ajándékunkat. Beliczai Balázs és Kiss Ádám tartottak stand-up estet a művelődési ház nagytermében.
(Tanulság 170 cm-nél magasabb ember ne akarjon beülni, csakis a legelső sorba, ott még talán emberi helyzetben tud ülni, hogy a térdeit nem kell a füléig felhúznia, a másik pedig, hogy télvíz idején csakis tundrabugyiban, bekecsben, és usankában szabad beülni bármilyen előadásra, mert télikabátban is majd megfagytunk). De az előadás összértékén mindez nem változtatott, nagyon élveztük. (Mégegyszer köszönjük Hugi :) !) Vasárnap pedig inkább varrtam, de erről majd később, szóval nem készült a múlt héten fánk.
Hogy pótoljam a hiányosságomat munka és bevásárlás után belevetettem magam, hogy Emőke receptje alapján elkészítsem ezt a spanyol fánkot a Churrost és Strawberry receptje alapján a forrócsokit.
Sajnos ezzel oda is lett (egyenlőre) a nagy újévi fogadalom is, hogy leadok 4 kg-t, de ki tudna ellenállni a friss meleg fánknak és a csodásan gőzölgő forró csokoládénak.

Churros

Hozzávalók:
- 2,5 dl víz
- 2 ek barna nádcukor
- csipet só
- 8 dkg vaj
- 15 dkg finomliszt
- 2 egész tojás
- 2 kk házi vaníliáscukor

Forró csokoládé

Hozzávalók:
- 2 ek keserű kakaópor
- 2 csapott tk keményítő
- 4 dl tej
- 1 dl tejszín
- 4 kocka (Tibi csoki)
- 4 csapott tk házi valíliáscukor

A fánkhoz a vizet a cukorral, a sóval és a vajjal felforraltam és hozzáadtam a lisztet. Fakanállal addig kevertem amíg egyetlen nagy gombóccá nem állt össze, és félretettem hűlni. Amikor már csak langyos volt hozzáadtam a tojásokat, a vaníliáscukrot és (gépi)habverővel addig kevertem, amíg teljesen egynemű nem lett.
Közben a forrócsokihoz a tejszínt a keményítővel és a kakaóporral csomómentesre kevertem, a tejet a vaníliáscukorral feltettem forrni, amikor a tej forrt egy 1-2 kanállal kivettem a forró tejből, fellazítottam vele a kakaós keveréket és beleöntöttem az egészet a maradék tejhez (megjegyzem, ha nem akarnék mindig mindent egyszerre csinálni, akkor nem futott volna ki kétszer is: először csak a tej, utána a forró csoki, megjegyzés magamnak, legközelebb nem a fánkok sütése közben kell készíteni a csokit). Itt már csak azt kellett megvárni, amíg rottyant egyet, már le is húztam a főzőlapról és beletördeltem a csokit.
Az igazi Churrost habzsákból nyomják ki csillagcső segítségével, a kommenteket olvasgatva azt szűrtem le, hogy mindenki az eldobható típust javasolta, mert abból egyszerűbb kinyomni a tésztát.
De nem én lennék a Csibe, ha nem velem történt volna meg, hogy már az első fél percben, amikor elkezdtem kinyomni a tésztát szétszakadt az egyszer használatos habzsák és orrán-száján ontotta magából a tésztát.
Azonnali változtatásra volt szükség, ( így nem lett ugyan csillag formája, de az ízén nem változtatott) kézzel 4-5 centis hengereket sodortam belőle és azokat sütöttem ki forró olajban amíg aranybarnák lettek. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem őket és a forrócsokival tálaltam.
És az eredmény ugyan nem tökéletes formájú de ellenállhatatlan spanyol fánk, krémes és lágy forrócsokival.

Hurrá farsang - forgácsfánk

Idén még nem tudtam közzétenni semmit, mert mindenbe csak belefogtunk, de még semmit sem sikerült befejezni (megjegyzem, nem miattam).
Amivel viszont ténylegesen én maradtam el , az a farsangi időszak (Krisztián szerint) fénypontja a fánk. Az Ő személyes kedvence nagymamám forgácsfánkja, de megegyeztünk, hogy idén minden hétvégén más-más fajtát fogunk enni.

Forgácsfánk

Hozzávalók:
- 4 db tojássárgája
- 1 ek. rum
- 0,5 dl tej
- 10 dkg porcukor
- 1 csipet só
- 0,5 csomag sütőpor (6 gr)
- liszt, amennyit felvesz

Az utolsó sortól gondolom sokakat kiráz a hideg, hiszen szinte mindenkinek van legalább egy-két olyan családi receptje, amiben így adták meg nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink a mennyiséget, hogy egy gondolatnyi, amennyit felvesz, stb.
Ők annak idején már csak érzésből sütöttek, főztek és a legritkább esetben vették elő a kamra mélyéről a mérleget. Nem csak ezen múlik a dolog hiszen evőkanál és evőkanál között is van különbség, nem egyforma méretűek a tojások amiket használunk, tehát nem azonos mennyiségű szárazanyagot tudnak megkötni, és a liszt minősége, szemcsemérete is befolyásolja a végeredményt.
Most, hogy egy kis támpontot adjak a tojások L-es méretűek voltak, és a lisztet, pedig lemértem, pontosan 33 dkg ment bele, hogy már nem ragacsos, rugalmas (reszelhető keménységű) legyen.
A tojások sárgáját a rummal és a tejjel kikevertem, hozzáadtam a cukrot, egy csipet sót, és apránként hozzáadagoltam a liszttel elkevert sütőport.
Amikor már nem ragadt sem a kezemhez, sem a tálhoz, és nem volt már lágy a tészta, kiborítottam a szilikonlapra és 2-3 mm vastagságúra nyújtottam (akkor jó, ha minél vékonyabb, mert az olajban jelentősen megdagad és ha túl vastag nem sül át a közepe).
Derelyevágóval rombuszokat vágtam belőle, a közepükön hosszában bemetszettem, és a sarkát átbujtattam a közepén keletkezett lyukon.
Serpenyőben olajat melegítettem (elég melegnek kell lennie, hogy ne szívjon magába a  tészta túl sok olajat, de nem lehet túl forró, mert a külseje megég, a belseje viszont nyers marad) szóval villanytűzhelyen 9-es fokozaton forrósítottam az olajat, egy kis tésztadarabbal ellenőriztem, hogy elég meleg, e, ha azonnal elkezd sisteregni, és feljön az olaj tetejére akkor már jó a hőmérséklete. Egyszerre csak 4-5 db-ot tettem a serpenyőbe, hogy ne hűtsék le túlságosan az olajat, és rögtön visszavettem a kerámialap hőfokszabályzóját 5-ös fokozatra. 1-2 perc alatt aranybarnára sütöttem az egyik oldalát, megfordítottam, hogy a másik oldala is megsüljön.
Kétféleképpen szeretjük, Krisztián porcukorral meghintve gazdagon házi baracklekvárral, én pedig még forrón fahéjas porcukorban megforgatva eszem szívesen. De mindegy is hogy hogyan, egy pillanat alatt kiüríti Krisztián a tálat (ha szerencsém van még én is kaphatok belőle).