2013. február 23.

Mozaik a parketta

Amikor megvettük a mi kis lakásunkat tudtuk, hogy itt még sok mindent kell majd javítgatnunk, cserélnünk, felújítanunk. Az egyik ilyen dolog a parketta. Mozaik parketta van lerakva mindkét szobában, és hogy finoman fogalmazzak erősen meglátszik rajtuk a használat és a kopás (szóval iszonyú karcosak, fénytelenek ráadásul a kisszobában néhány mozaik lapka is hiányzik).
Itt meg kell hogy emlékezzek Szelőczei nagypapáról, aki asztalos volt, és a szülőknél minden fa anyagú dolgot ő készített (ajtó- és ablakkereteket, lambériákat, parkettákat, étkező bútort, stb.). Ő általa tudtam igazán megszeretni a fát, és az abból készült tárgyakat, bútorokat, gyerekkoromban imádtam a műhelyében játszani, érezni a friss forgács illatát. Ezek az emlékek éledtek fel most is bennem, amikor számba vettük, hogy mit kezdjünk a gyerekszoba burkolatával. Krisztián felvetette, hogy szedjük fel a mostanit és laminált parkettázzuk le, mert (ideig-óráig) szép, olcsó, gyorsan és egyszerűen le tudjuk tenni akár mi magunk is.
Igen ám, de hiába van ennyi pozitívuma gyorsan megkopik (és ha mégsem, akkor máris drágább, mint az eredeti fa parketta). Így megegyeztünk, hogy marad az eredeti, felcsiszoljuk, kipótoljuk a hiányos részeket és lelakkozzuk. A vaterán találtam méretben színben tökéletesen megegyező (nem bontott, hanem még lerakatlan) új mozaik parkettát, licitáltam, megnyertem az aukciót, elutaltam az összeget és nagyon vártam, hogy a posta meghozza az 1m2-nyi parketta csomagot a pótlásokhoz. De csalódottságomra se a postás nem csöngetett, értesítőt sem kaptam, úgyhogy másfél hét elteltével emailben érdeklődtem, hogy vajon mi most a helyzet. Az eladó kissé le is teremtett, hogy mit képzelek, mert előző nap vitte vissza neki a postás a pakkot, azzal az üzenettel, hogy nem vettem át, nem kerestem a postán a csomagot. Mondanom sem kell kicsit ideges lettem, úgyhogy elrongyoltam az itteni postára és megérdeklődtem, hogy hogyan lehet utána járni, hogy miért nem kaptam értesítést a sikertelen kézbesítésről, és arról, hogy átvehetem a küldeményt. Felvilágosítottak, hogy ha meg tudom adni a kézbesítési azonosítót, akkor pontosan meg tudják mondani, hogy mikor és hol volt a csomag. Itthon újabb email váltásba kezdtem az eladóval és megtudakoltam az azonosítót. Másnap délelőtt (szombaton) megérkezett a válasz, majd este egy újabb sűrű elnézésemet kérő email, amelyben kifejtette, hogy ő a hunyó, mert a megadott cím helyett összevonta a házszámunkat, az ajtószámmal és oda címezte a küldeményt, de ne aggódjak, hétfőn újra elküldi természetesen ezúttal a saját kontójára.
Sajnos itt még nem értünk a történet végére, ugyanis szerdán jött az újabb üzenet, mely szerint "bocsi, de a férjem eladta a többi parkettát és grátiszba odaadta a megvásárolt parkettádat".
Igazi őrület, így még soha nem jártam, ugyan a pénzt visszautalta, de még így is parketta nélkül voltunk.
De csak meg kell oldani ezt a helyzetet is valahogyan, így keresgélni kezdtem és 3000 Ft-ért találtam újat 1 m2-es hálóban. Aput megkértem, hogy hozza el nekünk Pestről. De itt már nem is kellett volna meglepődnünk az újabb sikertelenségen. A bemutatóteremben ugyanis közölték, hogy a legkisebb megvásárolható mennyiség 4 m2, de nekünk csak 15 lapkára volt szükségünk a pótláshoz...
Ez így nem valami szívderítő, más megoldás kellett és Klári kolleganőm segített a végső megoldásban. Megadta annak a mesternek a nevét és a számát, aki náluk parkettázott. Felhívtam és január elejére sikerült egyeztetni vele egy terepszemlét. Eljött, megnézte kalkulált nekünk: pótlások, csiszolás, szegélyezés, lakkozás összességében olyan ajánlatot kaptunk, hogy végérvényesen tudatosult bennünk, nem érdemes nekünk nyégykézláb csúszni-mászni, csiszolgatni, lakkozni. Így már csak ki kellett várnunk a sorunkat, hogy az előttünk vállalt munkáival végezzen a szaki. Február közepén megjött a várva-várt telefon, sorra kerültünk.
Írtunk egy tájékoztatást a lépcsőházi faliújságra (hogy tudják a nyugdíjas szomszédok kit kell utálni a zaj meg a por miatt), kivettem arra a napra szabadságot, és előző este kipakoltunk a mi kis raktárunkból, hogy péntek reggel 8-kor kezdődhessen a nagy csiszolás.
Pontosan érkezett a szaki, és meg sem állt a munkával, amíg ki nem pótolta a hiányosságokat, le nem csiszolta az egész felületet, feltette a szegélyt és kétszer átkente a kemény olajjal. Igen, olajjal, mert nem véletlenül nem az oldószeres, illetve nem a vizes bázisú lakkot választottuk. Az oldószeresnek olyan erős szúrós szaga van ami csak több hetes szellőztetés után kezd el mérséklődni, nem mellesleg pedig eléggé káros a száradás közben történő kipárolgása a szervezetre. A vizes bázisúnak ugyan nincsen olyan erősen káros és szaga, de még ez is elég erőteljes műanyag szagot áraszt magából.
A kemény olaj narancs illatú, beszívódik a fába vagyis táplálja azt, emellett teljesen természetes, matt felületű,  sérülések esetén könnyen korrigálható és látni engedi a fa valódi szépségét.
Most hogy végre elkészült a burkolat és hétfőn már vissza is pakolhatunk, jó érzés tölt el minket, annak ellenére, hogy egyenlőre a kipakolás miatt a lakás többi helyisége iszonyúan zsúfolt lett, most hogy már az illat is kezd szelídülni és kevésbé vad, mint tegnap már teljes az elégedettségünk.


2013. február 22.

Sürgős csokitorta

Mára szabadságot vettem ki, mert szakember jött hozzánk, hogy a gyerekszoba befejezésében közreműködjön. Úgy terveztem, hogy amíg folyik a kisszobában a munka én addig pihenek, olvasok. De tegnap délután hirtelen tervet kellett változtatni, mert amikor útban Anett barátnőmhöz beugrottam Krisztián munkahelyére egy puszira, a szomszéd üzlethelyiségből megjelent Lia (Krisztián csupaszív, tündéri fodrásza) és segítséget kért. Elmesélte, hogy karácsonykor elromlott a sütője és azóta még nem volt, aki kijött volna hozzájuk megjavítani.Viszont szombatra szüksége lenne egy tortára, mert hazajönnek a gyerekek, az egyiküknek most volt a születésnapja, a másikuknak a névnapja és szeretné meglepni őket egy tortával. (Ha sütök szoktam bevinni munkába belőle, és Krisztiánnal is küldök egy adagot, hogy kínálja meg a többieket, sokszor volt olyan rendes és Liát is kínálgatta, így a sütési képességeimet is tesztelhette már korábban).
Egyszerűen nem tudtam nemet mondani neki, olyan tündéri és segítőkész volt mindig is velünk, hogy rögtön le is egyeztettük az összes részletet, vagyis 26 cm-es torta vaníliás piskótával, kakaós főzött-vajas krémmel, marcipán borítással az egyik felére Levi, a másikra Zsuzsi felirattal, péntek délutánra.
A piskótát a szokásos vizes piskótából készítettem, csak a krémet kellett keresgélnem (,mert nem szeretem a vajas krémeket, ezért nem is szoktam ilyen sütiket készíteni önző módon) Móni receptjét választottam, elég szimpatikusnak tűnt.







Ünnepi csokitorta

Hozzávalók
Tésztához:
- 4 db tojás
- 4 ek hideg víz
- 20 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 20 dkg liszt
- 1 tk sütőpor

Krémhez:
- 6 dl tej
- 3 ek rétesliszt
- 2 ek holland kakaópor
- 2 db tojás
- 15 dkg porcukor
- 15 dkg vaj

Bevonáshoz:
- marcipán
- porcukor

Először a főzött krémet készítettem el, a lisztet, a kakaót, a tojássárgákat és a tejet csomómentesre kevertem. Egy külön tálban a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem és félretettem. A tejes keveréket közepes hőfokon sűrűre főztem, még forrón belekevertem a tojáshabot és félretettem hűlni.
A kapcsos tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, az oldalát kivajaztam-liszteztem.
A tojások fehérjét hideg vízzel kemény habbá vertem és közben kanalanként hozzáadtam a cukrot.
Majd óvatosan belekevertem a tojások sárgáját és a vaníliáscukrot, végül az átszitált, sütőporral elkevert lisztet.
Belesimítottam a tortaformába és 180°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen fél óra alatt megsütöttem. Amikor készen lett rácsra borítottam és hagytam, hogy teljesen kihűljön. Közben robotgépbe tettem a vajat a porcukorral, kihabosítottam és hozzákevertem a főzött krémet.
A kihűlt piskótát 3 részbe vágtam, megtöltöttem a krémmel, az oldalát és a tetejét is bevontam vele.
Az áthúzáshoz a marcipánt porcukron 2 mm vastagra nyújtottam és a tortára simítottam.
Nem egy ördöngősség, de remélem örülni fognak neki.

2013. február 17.

Ó, azok a semmittevős hétvégék - gyros

Persze nem szó szerint, mert ha éppen nem látogatom meg a szülőket Tatán és nincs is semmilyen betervezett programunk , akkor jöhet az igazi házimunkás szombat. Ilyenkor nem kell mindent egy trappban megcsinálni, és még egy kis pihenésre is jut idő vasárnap. Jó érzés, hogy egyedül takaríthatok, úgy, ahogyan én szeretném, nem marad ki egyetlen sarok, vagy polc sem. És persze ilyenkor frissen készül az ebéd is. Most mindkettőnk nagy kedvence a gyros. Az itthonit nem lehet pótolni, egyik gyorskajáldással sem.
A fűszerkeveréket még nem kísérleteztem ugyan ki, de legközelebb majd annak is nekiugrok, hogy kíméljük magunkat az ízfokozóktól és adalékanyagoktól. A pita viszont friss, házi Limara receptje alapján készült, sok sok zöldséggel és öntettel.



Házi gyros

Hozzávalók:
- 1 kg tarja (csont nélkül)
- 1 csomag gyros fűszerkeverék
- 1 fej jégsaláta
- 1 fej lilahagyma
- 1 kígyóuborka
- 2 db paradicsom
- 1 nagy doboz natúr joghort
- 2 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- olivaolaj
- 2 tk darált erőspaprika

pita hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 3 dkg friss élesztő
- 2 tk só
- 1 tk cukor
- 2 ek olivaolaj
- 3 dl langyos víz

A tarját szeletekre vágtam és vékonyan felcsíkoztam . A kedvenc Tefal edényembe tettem rászórtam a fűszerkeveréket, felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte, rátettem a fedőt és közepes hőmérsékleten főztem, amíg az összes vizet elfőtte (addigra teljesen puha is lett), majd zsírjára sütöttem.
A pitához a hozzávalókat összedagasztottam és félretettem háromnegyed órára, amíg szép nagyra kelt. Amikor már szép nagy volt a tésztagombóc kinyomkodtam belőle a levegőt, és négy gombóccá gömbölygettem (Limara 8 részre osztotta, mi viszont az szeretjük, ha jó nagyok a piták és jó sok cuccot lehet beletölteni). A gombócokat újabb 10 percig pihentettem, majd 3mm vastagra kinyújtottam. Újabb fél óra pihentetés után a 220°C-ra előmelegített sütő RÁCSÁN (nem kell sem tepsire, sem sütőlemezre tenni) 6 perc alatt megsütöm (nem szabad tovább túl kemény lesz és töredezni fog a töltésnél). A zöldségeket vékonyan felvágtam és ez már a finish a tzatzikihez a joghurtot fűszereztem sóval, borssal, , hozzákevertem 1 ek olivaolajat, és 2 gerezd zúzott fokhagymát. A darált erőspaprikát kevés vízzel kevertem ki (sajnos nem tudok lemondani egy kis erős szószról). Végül az összeállítás következett, én megtöltve Krisztián pedig tálon szereti.

Amint meglesz a házi fűszerkeverkeverék receptje utólagosan azt is közzéteszem.

2013. február 14.

Valentin nap 2013

Ellentétes érzelmeket vált ki ez a nap szinte majdnem minden magyar emberből  (szerintem brutálisan túl marketingélték és a legtöbb ember hátán azért áll fel az összes szőrszál tőle, mert "kötelezően költeni kell" valami teljesen felesleges kacatra). Van aki megtartja, ünnepli, van aki pont a pokolba kívánja ezt amerikai ünnepet.
Krisztián szerint "ameddig az amerikaiak nem tartanak a Time Square-en busójárást addig én sem fogom megtartani a Valentin napot".
Mondjuk ez csak a duma része, mert minden évben megköszöntjük egymást egy kis aprósággal, ami kizárólag vagy saját készítésű lehet , vagy az Ő esetében max. virág, mert a giccsparádét egyikünk sem szereti, és  felfordul a gyomrom a szívecskés plüsspárnáktól, a porfogó, ölelkező (manapság már műanyag) nippektől. Csupán azért tartjuk, mert jó dolog kedveskedni a másiknak, és mindig jól jön egy ötletes-találó meglepi.
Idén desszert szíveket fogok készíteni, (mert kb 4-5 éve ez már egyszer ízlett neki) és könyvjelzőt is (nem érdek nélkül, hanem mert szeretném visszakapni a sajátomat), ugyanis mindketten szeretünk olvasni, este lefekvés után, sőt ha lehet délután is beiktatunk rá egy kevés időt.
A  rengeteg féle ötletet találtam, emiatt nem is egy készült, mert nem tudtam dönteni melyik lenne a legjobb (sőt még magamnak is készítettem kettőt). Mindehhez nem kellett más csak egy ív kartonpapír, ceruza, olló és ragasztó és egy kevés türelem.

Valentin napi desszert szív

Hozzávalók (  kb. 15db-hoz)

- 25 dkg darált keksz
- 12 dkg meggylekvár (sajnos ez nem házi, mert tavaly nem sikerült eltenni)
- 9 dkg porcukor
- 7 dkg vaj
- 2 dkg keserű kakaópor
- 2 ek citromlé
- 2 ek rum

Bevonáshoz:
- Tibi étcsoki (10 dkg-ot olvasztottam, de elég lett volna 5-6 dkg is)
- 1 ek étolaj

Díszítéshez:
- kb. 10 dkg porcukor
- 1/ 2 tojásfehérje
- 1 késhegynyi piros ételszínezék (por)

A hozzávalókat összegyurmáztam és szilikonos nyújtólapon 1,5-2 cm vastagra nyújtottam. Szív alakú sütikiszúróval kiszaggattam és tálcán fagyasztóba tettem, hogy jól megdermedjenek a csokis merítéshez.
Az étcsokit vízgőz fölött az olajjal megolvasztottam és a fagyasztóban megdermesztett szívek egyik oldalát teljesen belemártottam, majd szilikonos sütőpapíron megvártam amíg megszilárdul a csokiréteg és a másik oldalukat is csokiba merítettem. (Nem érdemes a szilárdulást a hűtőben meggyorsítani, mert instabil lesz a csokoládé szobahőmérsékleten is szét fog olvadni nem csak kézben.)
Amikor már mindkét oldala megszilárdult díszítettem őket tojásfehérje, porcukor és ételfesték keverékével (inkább folyósabb legyen, mint túl kemény a massza). Uzsis zacsiba kanalaztam a keveréket és a sarkát kivágva csorgattam a szívek tetejére a mintát.        

               
A desszert csomag

Kibontás után
   

  
                       
A könyvjelzők
 
Használat közben


                    
                   és az én  Valentin napi ajándékom
                         

2013. február 12.

Túrót a fánkba

"Túró a fánkban? Pfúj! Miért nem csinálsz inkább megint forgácsfánkot?" Ez volt Krisztián első reakciója, amikor megemlítettem neki, hogy az utolsó fánkunk a farsangi szezonban túrófánk lesz. Valószínű, hogy a túrógombóc jutott eszébe róla, amit nem igazán szívlel. Nézelődtem, keresgéltem, a legjobbat szerettem volna elkészíteni, hogy legalább erről jó emlékei legyenek. Itt találtam egy receptet, csak az arányokon kellett változtatni, és meg is született a tökéletes lágy, könnyű, gyors, és nem utolsó sorban nagyon finom fánk, ami még Krisztiánt is levette a lábáról. (Mostanában úgy is sikernek könyvelhetem el, hogy hajlandó megenni a jázminrizs helyett a barnarizst, esténként gyümölcsturmixot iszik és elég jól kezd alkalmazkodni a reform konyhához, elvégre új év - új élet.)



Túrófánk

Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- 3 db egész tojás
- 8 ek finomliszt (lehet, hogy legközelebb zabpehely liszttel fogom készíteni)
- 1/2 kk szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 1 ek cukor

A túrót villával összetörtem és összekevertem a többi hozzávalóval, ezzel kész is lett a fánk tésztája, tulajdonképpen alig tartott az egész 2 percig. Egy kisebb lábosban olajat forrósítottam, 2-3 cm-nyi mindenképpen kellett, hogy a fánkok forogni tudjanak (mert intelligens fánk lévén önmagát forgatja).
Szóval az olajat forróra melegítettem, de nem túl forróra (akkor ugyanis a fánkok külseje hamar megég, de a belsejük nyers marad). A tésztából 2 cm átmérőjű labdákat gömbölygettem vizes kézzel és az olajba pottyantottam őket (egyszerre 5-6 db-nál nem érdemes többet sütni, mert nem lesz elég helyük). A fánkok szépen felemelkedtek az olaj tetejére a önmagukat forgatva aranybarnára sültek. Papírtörlőre szedtem őket lecsepegni és már lehetett is enni, én fahéjas nádcukorral (mint szinte minden fánkot), Krisztián lekvárral.

2013. február 3.

Minek is nevezzelek? - farsangi fánk

Sokan sokféleképpen ismerik: farsangi fánk, szalagos fánk, bécsi fánk, stb. szóval az a klasszikus, hatalmas, kerek, "pogácsa" alakú, olajban sütött fánk amit annak idején anya/mama/óvónéni az orrunk alá dugtak egy nagy adag baracklekvár kíséretében.
A farsangi szezon ezen vasárnapján kerül porondra ez a kis finomság. A receptet Varga Gábortól vettem, és minden évben készítek belőle egy jó nagy adagot, hogy mindenki kedvére nassolhasson. 

                                    


Farsangi fánk

Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 4 dl tej
- 8 dkg élesztő
- 10 dkg porcukor
- 12 dkg olvasztott vaj
- 10 db tojássárgája

A tejet a porcukorral meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, és félretettem 10-15 percre, hogy felfusson. Az átszitált liszthez hozzáadtam az élesztős tejet, az olvasztott vajat és a tojássárgákat. Sima felületű, rugalmas tésztát dagasztottam belőle, majd fél órára félretettem pihenni. Amikor megkelt lisztezett nyújtólapon ujjnyi vastagra (kb. 1,5 cm) nyújtottam a tésztát, nagy pogácsakiszúróval (6 cm) kiszaggattam őket és még 10 percet pihentettem a fánkokat. Kelesztés után a közepüket a hüvelyk ujjammal elvékonyítottam (mintha át akartam volna lukasztani a közepét, de csak nagyon vékonyra préseltem a tésztát). Bő, forró olajban sütöttem ki őket, egyszerre csak 4 db-ot tettem az edénybe, úgy hogy a lukas oldalukkal kerültek lefelé, lefedve 2 percig sütöttem, majd megfordítottam őket és már nem raktam vissza a fedőt (így lettek szép szalagosak).
Papírtörlőre szedtem a kisült fánkokat, hogy lecsepegjenek. Krisztiánnak porcukorral megszórva házi baracklekvárral kínáltam (de neki szinte mindegy is, hogy hogyan a lényeg, hogy sok lekvár legyen hozzá) .

Összesen 48 db lett belőle

Jótékonysági bál 2013

Mióta együtt vagyunk Krisztiánnal szinte minden évben el szoktunk menni a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola februárban megrendezett jótékonysági báljára. Tavaly ez sajnos kimaradt a lakásvásárlás, felújítás, költözés forgatagában, de idén úgy döntöttünk, hogy mindenképpen elmegyünk.
Bár nem úgy indult ahogyan szerettük volna (Krisztián már az elején azon mérgelődött, hogy felemelték a jegyek árát, és nem kaptunk már földszinti asztalhoz helyet, csak az emeletre).
Lementem a varrónőhöz (Brigi barátnőmhöz) és beszűkíttettem vele azt a koktélruhát, amit még méretesebb formámban hordtam, és ami Krisztiánnak annak idején olyan nagyon tetszett. Péntekre bejelentkeztem fodrászhoz (nem lehet ugyan mindent a lakásra fogni, de tény hogy másra kellet a pénz és már másfél éve nem voltam, a hajam pedig nem állt sehogy sem).
Krisztiánnal kicsit könnyebb dolgom volt kijelentette, hogy akármit csinálok ő nem fog kiöltözni, nem vesz sem öltönyt, sem nyakkendőt (nem mintha lenne neki...), így csak kimostam és kivasaltam három ingét, hogy legyen választási lehetősége.
Az este általában zenés-táncos műsorral szokott kezdődni, amit hol a végzős diákok szalagavatói táncából válogatnak össze, hol a meghívott előadókat láthatunk, majd a diákok felszolgálják a 3 fogásos vacsorát, amit ők maguk főznek, ezt követően bárki a táncparkettre botorkálhat, hogy valamilyen szinten eltébláboljon jobbra-balra (igen ezek vagyunk mi, ugyanis Krisztián nem tud, nem szeret és talán nem is akar megtanulni táncolni), de a többségnek általában azért elég jól szokott menni, ropják egészen hajnalig.
Ha nem társasággal megyünk akkor már az éjféli tombola húzást sem szoktuk kivárni és mivel idén senki sem tartott velünk, már az elején tudtuk, hogy éjfélre otthon leszünk.
                  
              Közös képet nem tudtunk készíteni, mert köddé vált az állvány, úgyhogy  csak így tudtuk megoldani a fotót

A nyitó műsorról lekéstünk, mert hiába bizonygattam, hogy 7-re kell megérkezni, Krisztián nem akart fél 8 előtt odaérni. Meglepő módon külön asztalt kaptunk, nem csaptak minket más társaságokhoz, úgyhogy még a "romantikus kettecskén" hangulat is adott volt.
Ismerősökkel nem találkoztunk (csak Krisztián tanáraival), körbejártuk mind a 3 szintet, volt nosztalgiázás, meg hatalmas kacagás a tablókon. És hogy meglegyen az örömöm 3 tánc elejéig még a táncparkettre is bemerészkedtünk. (Krisztián azóta is emlegeti, hogy "ez már háromszor annyi volt, mint a múltkor", ha így haladunk, még jó pár évnek el kell telnie, hogy áttáncoljuk az egész éjszakát.)
Összességében az élmény pozitív, finom volt a vacsi, jó volt a zene, egy picit én is "táncolhattam", jól éreztük magunkat és jövünk jövőre is.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...