Készítettem egy "rövidke" listát, arról, hogy idén nyáron mit szeretnék megcsinálni:
1. Elkészíteni életem első macaronját,
2. Megfűzni aput, hogy fúrja fel a kisszobai csillárt, szereljen meg két konnektort és egy kapcsolót,
3. Rendszerezni a konyhai felső fiókban lévő egyveleget, - akármennyire kis dolognak hangzik, erre nem igazán tudtam még rávenni magam
4. Megsütni a dédi rétesét, - majdnem úgy sikerült, bár szükség lesz még gyakorlásra
5. Kecskeméti barackos kölestortát készíteni, - Judit napra sikerült elkészíteni
6. Bepolcozni a kisszoba üres falát, - a szerelés elmaradt, de legalább a polcokat megvettük már hozzá
7. Szecsuáni csirkemellet készíteni Krisztiánnak, - ezzel is elkészültem
8. Kifesteni a konyhát, - augusztus utolsó hetében neki is estem, kisebb nehézségek árán, de végre készen van, felhengereltem a lemosható festéket
9. Kiszelektálni a fürdőszobaszekrény tartalmát, -ez már folyamatban van, még Krisztiánt is sikerült rávennem, hogy váljon meg egy két méregtől
10. Elmenni epret szedni Vértesszőlősre, - ezt máris sikerült kipipálni: egy kisebb vödörrel szedtünk mindketten Anettel (hihetetlenül pirosak és édesek voltak az eprek)
11. Meggylekvárt eltenni, - elkészült, sőt nagyobb keletje lett, mint gondoltam
12. Feltölteni a kekszes dobozt mindenféle csuda finom aprósüteménnyel és keksszel, - készült biscotti, levendulás keksz, és omlós-fahéjas zabkeksz
13. Aranygaluskát készíteni vaníliasodóval a mama receptje alapján, - hatalmas sikere lett Krisztián egyszerűen imádta
14. Kitenni az eltervezett képeket a konyhafalra, - ezzel el vagyunk maradva, Krisztián még ki sem nyomtatta őket
15. Ellátogatni a Harrerbe csokoládét kóstolni, - érdemes volt elmenni, mert ilyen finom csokikat még nem ettem
16. Giga hamburgert készíteni, - Hambi ugyan volt, de kicsit sem giga, recept hamarosan
17. Bagoly párnát varrni a kisszobába, - a szabásmintát már megtaláltam, maga a párna megvarrása azt hiszem a hideg téli délutánokra marad, amikor úgy sem lehet kimozdulni otthonról
18. Barackos charlotte-ot készíteni, - talán majd jövő nyáron lesz alkalmam elkészíteni
19. Meyer citromos pitét sütni,
20. Enzimes tisztítószert készíteni, - elkészült, most már lehet suvickolni, takarítani
21. Házi vegetát eltenni, - igaz átcsúsztam az őszbe, de elkészült
22. Varrós dobozt készíteni. - ez a projekt is átcsúszott a téli időszakra
Ha minden jól megy nyár végére minden pipás lehet ebből a kis tennivaló csokorból.
Tanulság : a lista kicsit túl hosszúra sikeredett és túl rövid volt a nyár, jövőre majd okosabban csinálom.
2013. május 29.
2013. május 25.
Nosztalgia lángos
Krisztián imádja a lángost, és amíg Tatán laktunk addig könnyű volt csillapítani utána való sóvárgását anélkül, hogy olajszaggal árasztottam volna el az egész lakást. Egyszerűen lesétáltunk az Építők parkjába és vettünk neki a Fapumában egy nagy sajtos-tejfölöst.
Itt Tatabányán már nem úszhatom meg ennyire egyszerűen a dolgot, ugyan volt egy kísérletünk ennek a megoldására, de csúfos kudarcot vallottunk. Nem maradt más lehetőség, kénytelen vagyok itthon készített lángossal a kedvében járni.
Volt már jó néhány próbálkozásom, a recepteket illetően: készítettem kefires vagy más néven hetes lángost, de próbálkoztam az igazi strandos lángossal is (amibe nem kell se tojás, se tej), de egyik sem nyerte el a tetszését. Aztán próba szerencse alapon visszatértem a nagymama krumplis lángosához és megjött a várva várt siker: ízlett Neki :)
Ugyan én is szeretem, de már évek óta nem ettem (a fene vigye el minden hizlal, ami finom), ezért egyszerre csak fél adagot dagasztok be, hogy rögtön be tudja falni Krisztián és ne punnyadjon meg idő előtt.
Krumplis lángos (fél adag)
Hozzávalók:
- 25 dkg finomliszt
- 10 dkg főtt krumpli
- 1,5 dkg élesztő
- 0,5 tk cukor
- 0,5 tk só
- 1 dl tej
Az összekockázott krumplit sós vízben megfőztem, a langyos tejben elkevertem a cukrot és felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval és a krumplinyomón áttört krumplival, majd hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Kicsit összedolgoztam, nem vittem azért túlzásba és félretettem fél órára, hogy megkeljen. Miután a duplájára kelt a tészta 4 részre osztottam és 4mm vastagra nyújtottam egyenként a lángosokat (a mama annak idején egyben nyújtotta ki jó másfél centi vastagra és késsel kb. kézfejnyi nagyságú szabálytalan darabokra vágta). Még 20 percet pihentettem a lángosokat, hogy megnyúljanak a sikérszálak, egy serpenyőben olajat melegítettem (elég meleg kell, hogy legyen az olaj, különben a tészta teleszívja magát vele, de nem lehet túl forró, mert akkor a külseje megég, belül pedig nyers marad), a lángosokat kicsit meghúzkodtam és mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem. Papírtörlőn lecsepegtettem és fokhagymával alaposan bemaszírozva, tejföllel megkenve és reszelt sajttal megszórva tálaltam (a már nyálát csorgató) Krisztiánnak.
Itt Tatabányán már nem úszhatom meg ennyire egyszerűen a dolgot, ugyan volt egy kísérletünk ennek a megoldására, de csúfos kudarcot vallottunk. Nem maradt más lehetőség, kénytelen vagyok itthon készített lángossal a kedvében járni.
Volt már jó néhány próbálkozásom, a recepteket illetően: készítettem kefires vagy más néven hetes lángost, de próbálkoztam az igazi strandos lángossal is (amibe nem kell se tojás, se tej), de egyik sem nyerte el a tetszését. Aztán próba szerencse alapon visszatértem a nagymama krumplis lángosához és megjött a várva várt siker: ízlett Neki :)
Ugyan én is szeretem, de már évek óta nem ettem (a fene vigye el minden hizlal, ami finom), ezért egyszerre csak fél adagot dagasztok be, hogy rögtön be tudja falni Krisztián és ne punnyadjon meg idő előtt.
Krumplis lángos (fél adag)
Hozzávalók:
- 25 dkg finomliszt
- 10 dkg főtt krumpli
- 1,5 dkg élesztő
- 0,5 tk cukor
- 0,5 tk só
- 1 dl tej
Az összekockázott krumplit sós vízben megfőztem, a langyos tejben elkevertem a cukrot és felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval és a krumplinyomón áttört krumplival, majd hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Kicsit összedolgoztam, nem vittem azért túlzásba és félretettem fél órára, hogy megkeljen. Miután a duplájára kelt a tészta 4 részre osztottam és 4mm vastagra nyújtottam egyenként a lángosokat (a mama annak idején egyben nyújtotta ki jó másfél centi vastagra és késsel kb. kézfejnyi nagyságú szabálytalan darabokra vágta). Még 20 percet pihentettem a lángosokat, hogy megnyúljanak a sikérszálak, egy serpenyőben olajat melegítettem (elég meleg kell, hogy legyen az olaj, különben a tészta teleszívja magát vele, de nem lehet túl forró, mert akkor a külseje megég, belül pedig nyers marad), a lángosokat kicsit meghúzkodtam és mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem. Papírtörlőn lecsepegtettem és fokhagymával alaposan bemaszírozva, tejföllel megkenve és reszelt sajttal megszórva tálaltam (a már nyálát csorgató) Krisztiánnak.
2013. május 23.
Faltetkó, avagy hogyan nő a szobában fa
Egy teljes véletlennek köszönhető, hogy rátaláltam egy nagyrészt kézműves holmikkal foglalkozó oldalra. Sziszónál láttam, hogy tündéri kis kombidresszeket rendelt kisfiának Barnusnak, meg is írta, hogy az Etsy-ről rendelte őket. Körülnéztem és teljesen beleszerettem az oldalba, vásárolni ugyan nem túl valószínű, hogy fogok mostanában, de rengeteg mindenhez ad inspirációt az oldal.
Most hogy próbáljuk befejezni a majdani gyerekszobát, kellenek is a jó ötletek. Azt már tavaly kiharcoltam, hogy zöld lehessen az alapszíne, mostanra már a bútorokat is összeszerelték a fiúk, de hiányzott még valami... a minta. Mert ha már gyerekszoba akkor teljen meg élettel és színekkel.
Hozzánk mérten elég gyorsan sikerült kiválasztani, hogy mit is szeretnénk, ami elég uniszex ahhoz, hogy akár fiúnak, akár lánynak jó legyen. Megvettem a festéket és a színezéket hozzá, a második adventi hétvégén a győri kirándulás helyett (még mindig fáj a szívem, hogy tavaly nem jutottunk el) felrajzoltam a mintát, utána pedig 2 hétig vitatkoztunk azon, hogy milyen színe legyen. Azután ahogy Krisztián kitette a lábát az ajtón és elment sörözni hétvégén, neki is tudtam látni a festésnek ahogyan én gondoltam (utólag belátta, hogy ha az Ő elképzelése alapján festem meg nem is nézett volna ki jól), a végeredményt elnézve kár lett volna megrendelni 32.000 Ft-ért, mert ez is lett olyan jó (legalább is nekünk) és a festék + színezék csak 3.500 Ft-ba került (olcsóbban is meg tudtuk volna oldani, viszont így ez a festék is lemosható lett).
Ezután már csak győznöm kellett kivárni, hogy a ház ura mikor méltóztatik felfúrni a polcokat, mert ugye mondanom sem kell, hogy azokat már tavaly megvettük, a kölcsön ütvefúró pedig karácsony óta nálunk pihen (és azt hiszem ezzel bizonyítottam is, hogy nem állunk semmiféle rokonságban a felettünk lakó fakopács családdal, akik minden nap bevernek, kalapálnak vagy fúrnak valamit a falba általában reggel fél hét és este tíz óra magasságában).
A már említett pünkösdi wellnessezésből hazatérve nem csak a bútorok összeszerelésével lepett meg Krisztián, hanem a felfúrt "faág" polcokkal is. Mostantól kezdve egy rossz szavam sem lehet rá és a sokszor Pató Pál úr hozzáállására, hiszen tud ő ha akar, méghozzá nem is akárhogyan!
Most hogy próbáljuk befejezni a majdani gyerekszobát, kellenek is a jó ötletek. Azt már tavaly kiharcoltam, hogy zöld lehessen az alapszíne, mostanra már a bútorokat is összeszerelték a fiúk, de hiányzott még valami... a minta. Mert ha már gyerekszoba akkor teljen meg élettel és színekkel.
Hozzánk mérten elég gyorsan sikerült kiválasztani, hogy mit is szeretnénk, ami elég uniszex ahhoz, hogy akár fiúnak, akár lánynak jó legyen. Megvettem a festéket és a színezéket hozzá, a második adventi hétvégén a győri kirándulás helyett (még mindig fáj a szívem, hogy tavaly nem jutottunk el) felrajzoltam a mintát, utána pedig 2 hétig vitatkoztunk azon, hogy milyen színe legyen. Azután ahogy Krisztián kitette a lábát az ajtón és elment sörözni hétvégén, neki is tudtam látni a festésnek ahogyan én gondoltam (utólag belátta, hogy ha az Ő elképzelése alapján festem meg nem is nézett volna ki jól), a végeredményt elnézve kár lett volna megrendelni 32.000 Ft-ért, mert ez is lett olyan jó (legalább is nekünk) és a festék + színezék csak 3.500 Ft-ba került (olcsóbban is meg tudtuk volna oldani, viszont így ez a festék is lemosható lett).
 |
| A minta |
Ezután már csak győznöm kellett kivárni, hogy a ház ura mikor méltóztatik felfúrni a polcokat, mert ugye mondanom sem kell, hogy azokat már tavaly megvettük, a kölcsön ütvefúró pedig karácsony óta nálunk pihen (és azt hiszem ezzel bizonyítottam is, hogy nem állunk semmiféle rokonságban a felettünk lakó fakopács családdal, akik minden nap bevernek, kalapálnak vagy fúrnak valamit a falba általában reggel fél hét és este tíz óra magasságában).
A már említett pünkösdi wellnessezésből hazatérve nem csak a bútorok összeszerelésével lepett meg Krisztián, hanem a felfúrt "faág" polcokkal is. Mostantól kezdve egy rossz szavam sem lehet rá és a sokszor Pató Pál úr hozzáállására, hiszen tud ő ha akar, méghozzá nem is akárhogyan!
 |
| És ez lett belőle tükrözve (á la Csibe) |
2013. május 22.
Pünkösdi wellness
Ez már lassan hagyomány lesz nálunk, hogy Pünkösdkor felkerekedik a kis család (apa, anya, gyerekek csupa szív, szeretet...) és útnak indul valahova, hogy együtt pihenhessenek.
Krisztián otthon marad, mondván örül annak, hogy évente egyszer legálisan megszabadulhat tőlem és az állandó csacsogásomtól.
Idén sem történt ez másként, összeszedtük magunkat, hogy eltöltsünk négy nyugis napot (itt szeretném megköszönni a Bagi Kft-nek, hogy idén is támogatta a felüdülésünket).
Hol is kezdjem, ugyanis nem lesz rövid a sztori: ez is olyan nehezen indult, mint a mi családunkban szinte minden. Az öt választható szálloda közül a bükfürdői Hotel Répce Gold ****-ot (????) választotta a család, bár idén azt hiszem a húgom véleménye szerint lett leadva a döntés. A már említett cég átutalta a nyaraltatásunkra szánt összeget a szállodának februárban, és ezzel elkezdődött a hercehurca. Mert a szálló a bankszámláján a pénzzel, már kicsit sem volt készséges, és segítőkész, közel másfél hónapos email és telefon háborúzás alatt sikerült lefoglalni a szobákat (és még ráfizetni ugyanannyit, amennyit már egyszer átutaltak a pihenésünkre a hotelnak).
Péntek délután összeszedtünk magunkat és a csomagjainkat (csak anyu herpesz gyógyszere maradt otthon), és útnak indultunk Bükfürdő felé.
Megérkezésünkkor egyszerűen le tudtunk parkolni, itt nem kellett külön fizetni a parkolásért (szinte hihetetlen). Az épület kívülről szép és igényes, terméskő, márvány borítással, fehér falakkal és króm korlátokkal.
Az első igazi meglepetések akkor értek minket, amikor felértünk a harmadik emeleti folyosóra. A szőnyeg koszos, ragacsos és foltos volt, sárgára festett falak már szürkéllettek a kosztól, és akkora repedések voltak rajta, hogy szinte az ujjam is belefért volna.
A következő sokk a szobákban ért minket, a szekrényeken vastagon állt a por, a falon szintén méretes repedés, hatalmas fekete pókhálók lógtak a plafonról.
A fürdőszobát meglátva majdnem a világból is kirohantam: a zuhanykabin vastagon rozsdás és vízköves volt, a tálcán pedig szürke koszcsíkok. A fekete műmárvány mosdót tartó bútorlap konzol látott már szebb napokat is, mert a fólia, már mállott le róla, a forgács hullott szét, a törölközőtartót, pedig jól láthatóan kiszakították belőle (de mi még jól jártunk, a szülők fürdőszobai szemetesében még benne volt az előző vendég használt tisztasági betéte is).
Nem mintha itt akartunk volna az interneten lógni, de szívesen írtam volna Krisztiánnak emailt, wifi viszont csak a lobbyban volt. Apu ugyan kapott egy kábelt, amivel a laptopját rá tudta kötni a hálózatra, de nem túlzok, tíz percbe telt mire a jel felmászott a harmadikra és bármit is el lehetett érni.
Az ételekkel meg voltunk elégedve (ez nagy szó, mert az ilyenekre kifejezetten finnyás vagyok, pláne ilyen drága helyeken), viszont a felszolgáló személyzettel hatalmas gondok voltak, tisztelet annak az egy körszakállas úriembernek, aki mindig tisztelettudóan viselkedett, figyelmes és kedves volt. Sajnos a többi pincérről csak azt tudjuk elmondani, nem egy négy csillagos szállodába valók, maximum egy útszéli csehóba.
De beszéljünk a konkrétumokról: nem tudtak normálisan beszélni, félig kilógott a kapa a szájukból, már azon se lepődtem volna meg, ha a mondanivalójuk végére odabökték volna, hogy HEEE.
Más vendég is a fülünk hallatára panaszkodott a főpincérnek, hogy a 10-ig tartó reggeliztetés alatt már 9-től nem töltötték fel a büféasztalt.
Nem lehetett találni olyan csészét aminek (belső) oldalán ne lett volna vastagon lerakódott fekete kávé/tea csík, az üvegpoharak pedig szinte kivétel nélkül szájlenyomatosak voltak.
Szombat este zenés műsoros estet adott Aradszky László (bár ne tette volna, de erről majd egy kicsit később) háromnegyed nyolctól. A pincérek a fellépés előtt már tíz perccel eltűntek és az alatt csak a vendégek egy részét voltak hajlandóak kiszolgálni. Erre sajnos nem tudok mást mondani, de amikor majd kiesik valaki a székből úgy integet, és inkább elfordítják a fejüket, nehogy oda kelljen menni az szerintem felháborító. Főleg úgy, hogy a mi pénzünk sem rosszabb, mint az osztrákoké. Porzó vesével ültük végig az egy órás playback műsort, majd úgy döntöttünk, hogy a sült liba úszni akar, de majd csak fönt a szobában, mert az étteremben semmilyen kiszolgálásra nem számíthatunk.
Másnap reggel mikor a reggelinél az orrunk alá dugták az előző esti fogyasztás számlát, hogy aláírjuk, nem bírtam ki, kibukott belőlem, hogy nem így kellene a fizető vendégekhez viszonyulni, nagyon nem voltunk elégedettek a ki nem szolgálással és a hozzánk való viszonyulással. Kedvesen mosolyogtak és megjegyezték, hogy a többi vendéget sem szabadott volna a pincéreknek kiszolgálniuk "biztos csak kiszöktek", ezzel le is zárták a témát.
Visszatérve a műsorra ízlések és pofonok különbözőek, egyes nyugdíjasok biztosan nagyon élvezték, mert végig csápolták az egész műsort, szerintem viszont mindennek van egy határa.
A jól megfizetett vendégelőadó ne piásan érkezzen, pláne ennyi idősen.
Egy jól kihangosított teremben ne playbackről menjen a nóta, mert enyhén szólva röhejes volt, amikor befejezte a bohóckodást a mikrofonba, de a CD-n csak egy perc múlva ért véget a dal.
Ebből kifolyólag, ha már playback, akkor inkább csak tátogjon, mert amikor elment az asztalok mellett jól hallható volt a különbség, hogy mit kellett volna a mikrofonba énekelnie, de nagyon nem sikerült neki.
Mivel diéta ide vagy oda, nem bírtam ki egy kis nass nélkül (főleg hogy anyuék csak reggelizni és vacsorázni szoktak, amihez az én kis szervezetem nincs hozzászokva) rábeszéltem magam, hogy lemenjek a konditerembe edzeni a vacsorák előtt, enyhítvén a bűntudatomat.
Egyedül a futópad működött, a szobabiciklin, már se ülés magasságot, se ellenállást nem lehetett álltani, a fekvenyomó padot teljesen darabjaira szedték szét, a súlyzók hiányosak voltak.
Más választás nem lévén futottam fél órát, utána súlyzózás karra, combra, fenékre (meg is éreztem hirtelen, hogy 1 kilósról hirtelen 3-asra kellett váltanom, mert az volt a legkisebb kézi súlyzó).
Az elején említettem, hogy otthon maradtak anyu homeopátiás bogyói a herpeszére, és ahogyan az szokott lenni, a baj akkor jön, amikor a legkevésbé esik jól: szombat délutánra két herpesz is elkezdett nőni anyu száján. A recepción megkérdeztem, hogy hol találunk ügyeletes patikát, felírtak nekünk egy falusi címet ahova aznap este nyolcig mehetünk. Autóba pattantunk, GPS megkapta a címet és elindultunk falucskába.
Miután nagy nehezen megtaláltuk kiderült, hogy ez a gyógyszertár soha sem volt ügyeletes, viszont szombaton és vasárnap Bükön van aktuális ügyeletes patika. Autóba be, át Bükre, ahol az ajtón kifüggesztve lógott az ügyeleti rend, miszerint reggel kilenctől délután kettőig tartottak nyitva aznap. Ekkor volt délután 5 óra. Patika vezetőt felhívtuk, megígérte másnap reggel, amikor nyit kiszolgál minket is.
Reggel ott is voltunk, de pont elfogytak a herpeszre való bogyói, úgyhogy tűzoltásként meg kellett anyunak elégednie egy üveg echinacea cseppel.
Mi ebből a tanulság: soha se indulj el otthonról nyaralni olyan gyógyszerek nélkül, amire nagyon valószínű, hogy szükséged lesz.
A bükfürdői gyógyfürdővel zárt folyosós összeköttetése volt a szállodának, így egyszerűen csak köntösben átsétálhattunk. Szombaton a gyógyfürdői részbe vettünk belépőt, jól is éreztük magunkat, bár a gyógymedence vize elég koszos volt.
Vasárnap az élményfürdőbe vettünk jegyeket, itt viszont semmilyen strandos étkezési lehetőség nem volt megoldva (és ez hatalmas csalódás volt).
Míg a gyógyfürdői részen egy egész sor fabódé kínált sült hekket, hamburgert, gyrost, pizzát, melegszendvicset, palacsintát, lángost és fagylaltot, addig az élményfürdő területén egyetlen étel árusító sem volt, a folyosóra visszatérve volt lehetőség puccosabb körülmények között enni egy hangzatos nevű bisztróból (de hol marad a strand feeling???).
A pozitívum itt az volt, hogy a gyógyvíz teljesen tiszta volt, a gyógyfürdői medencékhez képest.
Hugi addig süttette magát, míg hétfő délutánra csoki barna lett és összeszedett egy jó kis napszúrást, én meg minden nap kalapban és tunikában óvtam hófehér testemet a naptól, hogy legalább az idén elkerüljem a brutál napallergiám okozta kiütéseket.
Hazafelé megálltunk Kehidakustánynál a termálfürdőnél pancsoltunk, és nosztalgiáztunk kicsit, hogy tavaly milyen királyi dolgunk volt a Hertelendy házban.
Mi levontuk a konklúziót, remélem kedves olvasó Te is. Ha van feleslegesen az ablakon kiszórandó pénzed inkább nekem utald át, ott jobb helye lesz, mint ebben a hotelban (azt mondják kedves és készséges vagyok, ráadásul jól sütök, főzök, van egy szépen berendezett tiszta szobánk, jakuzzi ugyan nincs, de a kád az működőképes).
Krisztián otthon marad, mondván örül annak, hogy évente egyszer legálisan megszabadulhat tőlem és az állandó csacsogásomtól.
Idén sem történt ez másként, összeszedtük magunkat, hogy eltöltsünk négy nyugis napot (itt szeretném megköszönni a Bagi Kft-nek, hogy idén is támogatta a felüdülésünket).
Hol is kezdjem, ugyanis nem lesz rövid a sztori: ez is olyan nehezen indult, mint a mi családunkban szinte minden. Az öt választható szálloda közül a bükfürdői Hotel Répce Gold ****-ot (????) választotta a család, bár idén azt hiszem a húgom véleménye szerint lett leadva a döntés. A már említett cég átutalta a nyaraltatásunkra szánt összeget a szállodának februárban, és ezzel elkezdődött a hercehurca. Mert a szálló a bankszámláján a pénzzel, már kicsit sem volt készséges, és segítőkész, közel másfél hónapos email és telefon háborúzás alatt sikerült lefoglalni a szobákat (és még ráfizetni ugyanannyit, amennyit már egyszer átutaltak a pihenésünkre a hotelnak).
Péntek délután összeszedtünk magunkat és a csomagjainkat (csak anyu herpesz gyógyszere maradt otthon), és útnak indultunk Bükfürdő felé.
Megérkezésünkkor egyszerűen le tudtunk parkolni, itt nem kellett külön fizetni a parkolásért (szinte hihetetlen). Az épület kívülről szép és igényes, terméskő, márvány borítással, fehér falakkal és króm korlátokkal.
Az első igazi meglepetések akkor értek minket, amikor felértünk a harmadik emeleti folyosóra. A szőnyeg koszos, ragacsos és foltos volt, sárgára festett falak már szürkéllettek a kosztól, és akkora repedések voltak rajta, hogy szinte az ujjam is belefért volna.
A következő sokk a szobákban ért minket, a szekrényeken vastagon állt a por, a falon szintén méretes repedés, hatalmas fekete pókhálók lógtak a plafonról.
A fürdőszobát meglátva majdnem a világból is kirohantam: a zuhanykabin vastagon rozsdás és vízköves volt, a tálcán pedig szürke koszcsíkok. A fekete műmárvány mosdót tartó bútorlap konzol látott már szebb napokat is, mert a fólia, már mállott le róla, a forgács hullott szét, a törölközőtartót, pedig jól láthatóan kiszakították belőle (de mi még jól jártunk, a szülők fürdőszobai szemetesében még benne volt az előző vendég használt tisztasági betéte is).
Nem mintha itt akartunk volna az interneten lógni, de szívesen írtam volna Krisztiánnak emailt, wifi viszont csak a lobbyban volt. Apu ugyan kapott egy kábelt, amivel a laptopját rá tudta kötni a hálózatra, de nem túlzok, tíz percbe telt mire a jel felmászott a harmadikra és bármit is el lehetett érni.
Az ételekkel meg voltunk elégedve (ez nagy szó, mert az ilyenekre kifejezetten finnyás vagyok, pláne ilyen drága helyeken), viszont a felszolgáló személyzettel hatalmas gondok voltak, tisztelet annak az egy körszakállas úriembernek, aki mindig tisztelettudóan viselkedett, figyelmes és kedves volt. Sajnos a többi pincérről csak azt tudjuk elmondani, nem egy négy csillagos szállodába valók, maximum egy útszéli csehóba.
De beszéljünk a konkrétumokról: nem tudtak normálisan beszélni, félig kilógott a kapa a szájukból, már azon se lepődtem volna meg, ha a mondanivalójuk végére odabökték volna, hogy HEEE.
Más vendég is a fülünk hallatára panaszkodott a főpincérnek, hogy a 10-ig tartó reggeliztetés alatt már 9-től nem töltötték fel a büféasztalt.
Nem lehetett találni olyan csészét aminek (belső) oldalán ne lett volna vastagon lerakódott fekete kávé/tea csík, az üvegpoharak pedig szinte kivétel nélkül szájlenyomatosak voltak.
Szombat este zenés műsoros estet adott Aradszky László (bár ne tette volna, de erről majd egy kicsit később) háromnegyed nyolctól. A pincérek a fellépés előtt már tíz perccel eltűntek és az alatt csak a vendégek egy részét voltak hajlandóak kiszolgálni. Erre sajnos nem tudok mást mondani, de amikor majd kiesik valaki a székből úgy integet, és inkább elfordítják a fejüket, nehogy oda kelljen menni az szerintem felháborító. Főleg úgy, hogy a mi pénzünk sem rosszabb, mint az osztrákoké. Porzó vesével ültük végig az egy órás playback műsort, majd úgy döntöttünk, hogy a sült liba úszni akar, de majd csak fönt a szobában, mert az étteremben semmilyen kiszolgálásra nem számíthatunk.
Másnap reggel mikor a reggelinél az orrunk alá dugták az előző esti fogyasztás számlát, hogy aláírjuk, nem bírtam ki, kibukott belőlem, hogy nem így kellene a fizető vendégekhez viszonyulni, nagyon nem voltunk elégedettek a ki nem szolgálással és a hozzánk való viszonyulással. Kedvesen mosolyogtak és megjegyezték, hogy a többi vendéget sem szabadott volna a pincéreknek kiszolgálniuk "biztos csak kiszöktek", ezzel le is zárták a témát.
Visszatérve a műsorra ízlések és pofonok különbözőek, egyes nyugdíjasok biztosan nagyon élvezték, mert végig csápolták az egész műsort, szerintem viszont mindennek van egy határa.
A jól megfizetett vendégelőadó ne piásan érkezzen, pláne ennyi idősen.
Egy jól kihangosított teremben ne playbackről menjen a nóta, mert enyhén szólva röhejes volt, amikor befejezte a bohóckodást a mikrofonba, de a CD-n csak egy perc múlva ért véget a dal.
Ebből kifolyólag, ha már playback, akkor inkább csak tátogjon, mert amikor elment az asztalok mellett jól hallható volt a különbség, hogy mit kellett volna a mikrofonba énekelnie, de nagyon nem sikerült neki.
Mivel diéta ide vagy oda, nem bírtam ki egy kis nass nélkül (főleg hogy anyuék csak reggelizni és vacsorázni szoktak, amihez az én kis szervezetem nincs hozzászokva) rábeszéltem magam, hogy lemenjek a konditerembe edzeni a vacsorák előtt, enyhítvén a bűntudatomat.
Egyedül a futópad működött, a szobabiciklin, már se ülés magasságot, se ellenállást nem lehetett álltani, a fekvenyomó padot teljesen darabjaira szedték szét, a súlyzók hiányosak voltak.
Más választás nem lévén futottam fél órát, utána súlyzózás karra, combra, fenékre (meg is éreztem hirtelen, hogy 1 kilósról hirtelen 3-asra kellett váltanom, mert az volt a legkisebb kézi súlyzó).
Az elején említettem, hogy otthon maradtak anyu homeopátiás bogyói a herpeszére, és ahogyan az szokott lenni, a baj akkor jön, amikor a legkevésbé esik jól: szombat délutánra két herpesz is elkezdett nőni anyu száján. A recepción megkérdeztem, hogy hol találunk ügyeletes patikát, felírtak nekünk egy falusi címet ahova aznap este nyolcig mehetünk. Autóba pattantunk, GPS megkapta a címet és elindultunk falucskába.
Miután nagy nehezen megtaláltuk kiderült, hogy ez a gyógyszertár soha sem volt ügyeletes, viszont szombaton és vasárnap Bükön van aktuális ügyeletes patika. Autóba be, át Bükre, ahol az ajtón kifüggesztve lógott az ügyeleti rend, miszerint reggel kilenctől délután kettőig tartottak nyitva aznap. Ekkor volt délután 5 óra. Patika vezetőt felhívtuk, megígérte másnap reggel, amikor nyit kiszolgál minket is.
Reggel ott is voltunk, de pont elfogytak a herpeszre való bogyói, úgyhogy tűzoltásként meg kellett anyunak elégednie egy üveg echinacea cseppel.
Mi ebből a tanulság: soha se indulj el otthonról nyaralni olyan gyógyszerek nélkül, amire nagyon valószínű, hogy szükséged lesz.
A bükfürdői gyógyfürdővel zárt folyosós összeköttetése volt a szállodának, így egyszerűen csak köntösben átsétálhattunk. Szombaton a gyógyfürdői részbe vettünk belépőt, jól is éreztük magunkat, bár a gyógymedence vize elég koszos volt.
Vasárnap az élményfürdőbe vettünk jegyeket, itt viszont semmilyen strandos étkezési lehetőség nem volt megoldva (és ez hatalmas csalódás volt).
Míg a gyógyfürdői részen egy egész sor fabódé kínált sült hekket, hamburgert, gyrost, pizzát, melegszendvicset, palacsintát, lángost és fagylaltot, addig az élményfürdő területén egyetlen étel árusító sem volt, a folyosóra visszatérve volt lehetőség puccosabb körülmények között enni egy hangzatos nevű bisztróból (de hol marad a strand feeling???).
A pozitívum itt az volt, hogy a gyógyvíz teljesen tiszta volt, a gyógyfürdői medencékhez képest.
Hugi addig süttette magát, míg hétfő délutánra csoki barna lett és összeszedett egy jó kis napszúrást, én meg minden nap kalapban és tunikában óvtam hófehér testemet a naptól, hogy legalább az idén elkerüljem a brutál napallergiám okozta kiütéseket.
 |
| Az én "csoki" hugicámmal |
 |
| A gyógyfürdői részen még válogathatott apu is a büfék kínálatából |
 |
| csacsika család :) |
Hazafelé megálltunk Kehidakustánynál a termálfürdőnél pancsoltunk, és nosztalgiáztunk kicsit, hogy tavaly milyen királyi dolgunk volt a Hertelendy házban.
Mi levontuk a konklúziót, remélem kedves olvasó Te is. Ha van feleslegesen az ablakon kiszórandó pénzed inkább nekem utald át, ott jobb helye lesz, mint ebben a hotelban (azt mondják kedves és készséges vagyok, ráadásul jól sütök, főzök, van egy szépen berendezett tiszta szobánk, jakuzzi ugyan nincs, de a kád az működőképes).
Meggyes-mákos rácsos pite
Most hogy vége a pihenésnek gyorsan vissza kell rázódnom a dolgos hétköznapokba. Ezzel az is együtt jár, hogy újra bevetem magam a konyhába és most én kényeztetem el Krisztiánt (miután Ő volt olyan tündéri, hogy megszervezte és megcsinálta Ferivel együtt a hétvégi pihenés helyett a bútorszerelést, takarítást, pakolást).
A kívánságlistája élén a gulyásleves állt, most viszont valami édeset kívánt mellé, úgyhogy olyat kerestünk , ami kellőképpen ínyére való. Ebből lett a meggyes-mákos rácsos pite szokás szerint kissé megreformálva (de nem is én lennék ha nem próbálnám meg legalább egy picit egészségesebbé tenni).
Meggyes-mákos rácsos pite
Hozzávalók:
Tésztához:
- 50 dkg liszt (nálam 30 dkg finomliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt)
- 25 dkg vaj (legközelebb kevesebbel készítem, 18 dkg is elég lett volna)
- 1 tojás sárgája
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 1 dl tejföl
- csipet só
- 0,5 dl langyos tej
- 2 dkg élesztő
- 0,5 tk cukor
Töltelékhez:
- 25 dkg darált mák
- 20 dkg porcukor (ez nálam csak 15 dkg lett)
- 1 kk őrölt fahéj
- 0,5 kk őrölt szegfűszeg
- 1 citrom reszelt héja
- 1 dl tejföl
- 5 dkg mazsola
- 3 ek rum
- 40 dkg meggy (1 csomag fagyasztottat használtam)
A tészta hozávalóit egyszerűen összegyúrtam, nem futtattam fel az élesztőt sem, egyszerűen mindent egy rugalmas közepesen lágy tésztává gyúrtam össze. Két darabra vettem szét (egy nagyobbra és egy kisebbre) és fél órára félretettem kelni, amíg a töltelékkel és a levessel foglalkoztam.
A darált mákot, a cukorral, a fahéjjal, a szegfűszeggel és a reszelt citromhéjjal összekevertem. A mazsolát a rumba áztattam és 300 Watton 1 percig mikróztam, hogy megpuhuljanak az ijedt kis szőlőszemek. Végül a mákos keverékhez adtam a tejfölt és a mazsolát.
Lisztezett nyújtólapon kinyújtottam a nagyobbik tésztagombócot kb. 4 mm vastagra és belesimítottam a pite formába. Villával megszurkáltam az alját és rásimítottam a a mákos tölteléket, majd rászórtam a meggyet. A kisebbik tésztagombcot kerekre nyújtottam, akkor a átmérőjűre, mint a pités tálam és derelyevágóval egyforma széles csíkokra vágtam. A csíkokat egymás alatt-fölött átbújtatva a pitére tettem és hideg (előmelegítetlen) sütőbe tettem. Alsó-felső sütésre kapcsoltam a sütőt 180 °C-on és 40 perc alatt megsütöttem.
Krisztián szinte rögtön le is meózta, egyértelmű az ítélet a recept meg lesz tartva :)
A kívánságlistája élén a gulyásleves állt, most viszont valami édeset kívánt mellé, úgyhogy olyat kerestünk , ami kellőképpen ínyére való. Ebből lett a meggyes-mákos rácsos pite szokás szerint kissé megreformálva (de nem is én lennék ha nem próbálnám meg legalább egy picit egészségesebbé tenni).
Meggyes-mákos rácsos pite
Hozzávalók:
Tésztához:
- 50 dkg liszt (nálam 30 dkg finomliszt, 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt)
- 25 dkg vaj (legközelebb kevesebbel készítem, 18 dkg is elég lett volna)
- 1 tojás sárgája
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 1 dl tejföl
- csipet só
- 0,5 dl langyos tej
- 2 dkg élesztő
- 0,5 tk cukor
Töltelékhez:
- 25 dkg darált mák
- 20 dkg porcukor (ez nálam csak 15 dkg lett)
- 1 kk őrölt fahéj
- 0,5 kk őrölt szegfűszeg
- 1 citrom reszelt héja
- 1 dl tejföl
- 5 dkg mazsola
- 3 ek rum
- 40 dkg meggy (1 csomag fagyasztottat használtam)
A tészta hozávalóit egyszerűen összegyúrtam, nem futtattam fel az élesztőt sem, egyszerűen mindent egy rugalmas közepesen lágy tésztává gyúrtam össze. Két darabra vettem szét (egy nagyobbra és egy kisebbre) és fél órára félretettem kelni, amíg a töltelékkel és a levessel foglalkoztam.
A darált mákot, a cukorral, a fahéjjal, a szegfűszeggel és a reszelt citromhéjjal összekevertem. A mazsolát a rumba áztattam és 300 Watton 1 percig mikróztam, hogy megpuhuljanak az ijedt kis szőlőszemek. Végül a mákos keverékhez adtam a tejfölt és a mazsolát.
Lisztezett nyújtólapon kinyújtottam a nagyobbik tésztagombócot kb. 4 mm vastagra és belesimítottam a pite formába. Villával megszurkáltam az alját és rásimítottam a a mákos tölteléket, majd rászórtam a meggyet. A kisebbik tésztagombcot kerekre nyújtottam, akkor a átmérőjűre, mint a pités tálam és derelyevágóval egyforma széles csíkokra vágtam. A csíkokat egymás alatt-fölött átbújtatva a pitére tettem és hideg (előmelegítetlen) sütőbe tettem. Alsó-felső sütésre kapcsoltam a sütőt 180 °C-on és 40 perc alatt megsütöttem.
Krisztián szinte rögtön le is meózta, egyértelmű az ítélet a recept meg lesz tartva :)
2013. május 21.
Bútorozás 2.0
Most, hogy végeztünk a kisszoba festéssel, megcsináltattuk a parkettát, minta került a falra ideje, hogy bútorokkal is foglalkozzunk. Na nem teljesen, nem vagyok ugyan babonás, de a rácsosággyal, meg a pelenkázóval ráérünk akkor foglalkozni, ha már útban lesz családunk 3. tagja.
Addig is szükség lesz egy gardróbszekrényre és egy felnőtt méretű ágyra (kezdetben a vendégeknek, később nekem, ha majd a gyerekkel kell lenni, végül pedig a gyerek örökölheti meg). Mindkettőt az Ikeában néztük ki (na jó, én, mert a teljes gyerekszoba rám lett bízva, ha már egyszer úgy is miattam lett zöld a fala...)
Elmentünk megnéztük, olyan pont amire szükségünk van, de amíg nem végeztünk a parkettával addig nem akartuk megvenni, mert nem volt hol tárolni. Szóval kétségbeesetten vártam, mert a gardrób közben hiánycikk lett Magyarországon. Folyamatosan a raktárkészlet előrejelzést sasoltam, hogy mikor lesz végre újra kapható és amint meglett az időpont azonnal indultunk Pestre (apuval ketten), hogy mindenképpen megkapjuk a kiszemelt darabot (már az sem volt szempont, hogy hol tároljuk, mert félő volt, ha erről lecsúszunk akkor búcsút is inthetünk a kiválasztott gardróbnak). De ekkor még se híre se hamva nem volt a parkettás szaikinknak, úgyhogy a szüleimet kellett megkérni, hogy egy ideig náluk raktározhassuk a nem is kis méretű dobozokat.
Miután túléltük a parketta csiszolás-lakkozás jelentette "mindent bezsúfolunk a létező összes fennmaradó szabad helyre" sokkot, jöhetett a szülőknél tárolt bútorok átszállítása és összeszerelése. Azaz jöhetett volna, mert szegény aput ledöntötte egy brutál vírus a lábáról, így nem volt aki vezesse a teherautót (mert szégyen-nem szégyen nálunk a családban egyetlen csaj sem meri vezetni azt a "dögöt").Vártunk és izgultunk apuért is, mert csak nagyon lassan kezdett jobban lenni, közben leesett a március 15-ei hó, a hóátfúvások elzárták a városokat, településeket, ezért újra halasztani kellett, így másfél hónap kényszerpihenő után Krisztián megkérte az két haverját, hogy segítsenek a cipekedésben (Tatán házból ki, autóba be, Tatabányán autóból ki, 2.-ra fel). Végül újabb három hét várakozási idő következett, amíg Krisztián tatai barátja szabadnapos lett, de (persze már megint így kezdődik) jött a vírus és ledöntötte először Krisztiánt aztán engem. Szóval megint jegeltük a témát. Én azt hittem már sosem jön el az idő, amikor minden készen lesz abban a szobában. Akárhányszor kérdezgettem Krisztiánt, hogy mikorra tudnának Feri barátjával időpontot egyeztetni a szereléshez a végén mindig le lettem szerelve, mindenféle indokokkal. Aztán pünkösdre elhívtak minket a szüleim wellnessezni, de Krisztiánnak "nem volt kedve velünk jönni" úgyhogy megfőztem neki előre és én elmentem pihenni, fájós derekamat gyógyvízbe áztatni, őt pedig otthon hagytam abban a tudatban, hogy egész hétvégén horror filmeket fog nézni, elmegy sörözni és kipiheni az én egész éves csacsogásomat.
Amikor hazaértünk a nagy pihenésből hétfő este hatalmas meglepetésben volt részem. Krisztián már egy hónapja a hátam mögött szervezkedett, beavatott mindenkit kivéve engem és a családomat (gondolom, azért nehogy a végén ők kotyogják el a nehezem megszervezett meglepit), megkérte Feri barátját, hogy segítsen neki összelegózni szombaton a dobozok tartalmát.
Nagyon szép munkát végeztek és ügyesek voltak, még egyszer ezer köszönet a sok munkáért Nektek fiúk.
Most már igazi szoba kinézete van, sőt Krisztián megjegyezte (ezt egy kis elismerésnek vettem a részéről, mert nem igazán értett egyet velem ez elején), hogy így összességében jól néz ki a szoba fehér bútorokkal, zöld fallal és a tölgy parkettával. Vannak még ötleteim, hogy mit lehetne még csinosítani, alakítani a szobán, de egyenlőre már attól is tökéletesen boldog vagyok, hogy ismét bebútorozódtunk.
Addig is szükség lesz egy gardróbszekrényre és egy felnőtt méretű ágyra (kezdetben a vendégeknek, később nekem, ha majd a gyerekkel kell lenni, végül pedig a gyerek örökölheti meg). Mindkettőt az Ikeában néztük ki (na jó, én, mert a teljes gyerekszoba rám lett bízva, ha már egyszer úgy is miattam lett zöld a fala...)
 |
| Ahogyan kinéztük |
 |
| katalógus szerint pont hozzánk valóak |
Elmentünk megnéztük, olyan pont amire szükségünk van, de amíg nem végeztünk a parkettával addig nem akartuk megvenni, mert nem volt hol tárolni. Szóval kétségbeesetten vártam, mert a gardrób közben hiánycikk lett Magyarországon. Folyamatosan a raktárkészlet előrejelzést sasoltam, hogy mikor lesz végre újra kapható és amint meglett az időpont azonnal indultunk Pestre (apuval ketten), hogy mindenképpen megkapjuk a kiszemelt darabot (már az sem volt szempont, hogy hol tároljuk, mert félő volt, ha erről lecsúszunk akkor búcsút is inthetünk a kiválasztott gardróbnak). De ekkor még se híre se hamva nem volt a parkettás szaikinknak, úgyhogy a szüleimet kellett megkérni, hogy egy ideig náluk raktározhassuk a nem is kis méretű dobozokat.
Miután túléltük a parketta csiszolás-lakkozás jelentette "mindent bezsúfolunk a létező összes fennmaradó szabad helyre" sokkot, jöhetett a szülőknél tárolt bútorok átszállítása és összeszerelése. Azaz jöhetett volna, mert szegény aput ledöntötte egy brutál vírus a lábáról, így nem volt aki vezesse a teherautót (mert szégyen-nem szégyen nálunk a családban egyetlen csaj sem meri vezetni azt a "dögöt").Vártunk és izgultunk apuért is, mert csak nagyon lassan kezdett jobban lenni, közben leesett a március 15-ei hó, a hóátfúvások elzárták a városokat, településeket, ezért újra halasztani kellett, így másfél hónap kényszerpihenő után Krisztián megkérte az két haverját, hogy segítsenek a cipekedésben (Tatán házból ki, autóba be, Tatabányán autóból ki, 2.-ra fel). Végül újabb három hét várakozási idő következett, amíg Krisztián tatai barátja szabadnapos lett, de (persze már megint így kezdődik) jött a vírus és ledöntötte először Krisztiánt aztán engem. Szóval megint jegeltük a témát. Én azt hittem már sosem jön el az idő, amikor minden készen lesz abban a szobában. Akárhányszor kérdezgettem Krisztiánt, hogy mikorra tudnának Feri barátjával időpontot egyeztetni a szereléshez a végén mindig le lettem szerelve, mindenféle indokokkal. Aztán pünkösdre elhívtak minket a szüleim wellnessezni, de Krisztiánnak "nem volt kedve velünk jönni" úgyhogy megfőztem neki előre és én elmentem pihenni, fájós derekamat gyógyvízbe áztatni, őt pedig otthon hagytam abban a tudatban, hogy egész hétvégén horror filmeket fog nézni, elmegy sörözni és kipiheni az én egész éves csacsogásomat.
Amikor hazaértünk a nagy pihenésből hétfő este hatalmas meglepetésben volt részem. Krisztián már egy hónapja a hátam mögött szervezkedett, beavatott mindenkit kivéve engem és a családomat (gondolom, azért nehogy a végén ők kotyogják el a nehezem megszervezett meglepit), megkérte Feri barátját, hogy segítsen neki összelegózni szombaton a dobozok tartalmát.
Nagyon szép munkát végeztek és ügyesek voltak, még egyszer ezer köszönet a sok munkáért Nektek fiúk.
Most már igazi szoba kinézete van, sőt Krisztián megjegyezte (ezt egy kis elismerésnek vettem a részéről, mert nem igazán értett egyet velem ez elején), hogy így összességében jól néz ki a szoba fehér bútorokkal, zöld fallal és a tölgy parkettával. Vannak még ötleteim, hogy mit lehetne még csinosítani, alakítani a szobán, de egyenlőre már attól is tökéletesen boldog vagyok, hogy ismét bebútorozódtunk.
 |
| A végeredmény szerintem szuper :) |
2013. május 15.
Az első helyzetjelentés
Elhatározásom után az első dolgom volt, hogy megmérjem magam, mert ugye nem árt tudni, honnan hova jutok el.
Magasság: 168 cm (bár azt hiszem ez már állandó marad) :)
Súly: 62 kg
BMI: 21,97 Normál
Kar: 29 cm
Mell: 89 cm
Derék: 72 cm
Csípő: 95 cm
Comb: 54 cm
Eltelt egy hónap és itt az ideje újra megmérjem magam.
Súly: 59,5 kg
BMI: 21,08 Normál
Kar: 27 cm
Mell: 85 cm
Derék: 71 cm
Csípő: 92 cm
Comb: 52 cm
Kemény volt ez az időszak, minden hétköznap torna, minden nap biciklizés, minden kedden spining és persze a diéta amit végig tartottam. Szerintem nem rossz az eredmény ahhoz képest, hogy súlyzókat még mindig nem sikerült vennem (de már rajta vagyok az ügyön) és képtelen vagyok rávenni magam, hogy számoljam a kalóriákat.
Mit gondoltok a következő mérésig sikerül hasonló súlyt és centiket veszítenem?
Magasság: 168 cm (bár azt hiszem ez már állandó marad) :)
Súly: 62 kg
BMI: 21,97 Normál
Kar: 29 cm
Mell: 89 cm
Derék: 72 cm
Csípő: 95 cm
Comb: 54 cm
Eltelt egy hónap és itt az ideje újra megmérjem magam.
Súly: 59,5 kg
BMI: 21,08 Normál
Kar: 27 cm
Mell: 85 cm
Derék: 71 cm
Csípő: 92 cm
Comb: 52 cm
Kemény volt ez az időszak, minden hétköznap torna, minden nap biciklizés, minden kedden spining és persze a diéta amit végig tartottam. Szerintem nem rossz az eredmény ahhoz képest, hogy súlyzókat még mindig nem sikerült vennem (de már rajta vagyok az ügyön) és képtelen vagyok rávenni magam, hogy számoljam a kalóriákat.
Mit gondoltok a következő mérésig sikerül hasonló súlyt és centiket veszítenem?
2013. május 14.
Örökség a déditől - Babapiskóta
A dédnagymama csodálatos dolgokat készített, annak idején. Nála láttam, hogyan készül az igazi húzott rétes a hatalmas konyhaasztalra kiterített abroszon (szerintem azóta sem sikerült senkinek sem olyan jól, mint ahogyan Ő a sparhetban sütötte), a széle, ami lelógott az asztalról, azt a kézfejére tekerve körbe leszakította és abból lett a vakarcs. De amit csakis egyedül Ő készített a családból az a babapiskóta (kvircedlinek is nevezte, bár tudom ez máshol egészen más süteményt takar).
Nem az a mostanság a boltokban kapható, nagyon levegős tésztájú változatot készítette (amit nem lehet semmibe beáztatni/mártani, mert rögtön atomjaira hullik szét), hanem masszívat és keményebbet. Minden kisgyerek ezt kapta a kezébe amikor jöttek az első fogacskái, hogy rágcsálja csak nyugodtan (mivel kemény volt nem eset rögtön szét a szájukban, és maszírozhatták vele az ínyüket). Ezt lehet igazán jól, tejbe, kakaóba mártogatni, de már kipróbáltam, tökéletesen megfelel a tiramisuhoz is, csak ezt nem csak meríteni, hanem picit áztatni is kell a kávéban.
Babapiskóta
Hozzávalók:
- 4 db egész tojás
- 20 dkg porcukor
- 1 dkg szalalkáli
- 60 dkg liszt (ez már csak az én újításom: 40dkg finomliszt és 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt)
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 0,5 dl langyos víz
- csipet só
Az egész tojásokat a porcukorral, a vaníliáscukorral, a csipet sóval és a vízben feloldott szalalkálival habosra kevertem. 20 perc pihentetés után belekevertem 20 dkg lisztet, letakartam és egy éjszakára betettem a hűtőbe pihenni. Másnap hozzákevertem ismét 20 dkg lisztet és visszatettem még 2 órára pihenni a hűtőbe. Végül hozzágyúrtam a harmadik adag lisztet is (20 dkg) és 2-3 mm vastagra kinyújtottam. Babapiskóta szaggatóval kiszaggattam (ha ez nincs nagyon egyszerűen át lehet alakítani egy felesleges nagyobb pogácsa szaggatót, vagy késsel is lehet stanglikat vágni belőle, ha nincs más lehetőség). A sütőt előmelegítettem 150°C-ra alsó-felső sütésen és sütőpapíros sütőlemezen 5-6 perc alatt megsütöttem őket nyitott ablaknál, mert ugye a szalalkáliból a hő hatására ammónia szabadul fel (nagyon kell figyelni rájuk, mert hamar túlsülnek, és úgy szépek ha világosak maradnak, bár most a teljes kiőrlésű liszttől "korpás kinézetűek lettek).
Most, hogy lassan Krisztián feléli a zabkeksz készletet, jól jött egy újabb adag nasi. Ez remélem jó ideig elég lesz neki amíg kitalálom, hogy milyen újdonságot készítsek.
Nem az a mostanság a boltokban kapható, nagyon levegős tésztájú változatot készítette (amit nem lehet semmibe beáztatni/mártani, mert rögtön atomjaira hullik szét), hanem masszívat és keményebbet. Minden kisgyerek ezt kapta a kezébe amikor jöttek az első fogacskái, hogy rágcsálja csak nyugodtan (mivel kemény volt nem eset rögtön szét a szájukban, és maszírozhatták vele az ínyüket). Ezt lehet igazán jól, tejbe, kakaóba mártogatni, de már kipróbáltam, tökéletesen megfelel a tiramisuhoz is, csak ezt nem csak meríteni, hanem picit áztatni is kell a kávéban.
 |
| Biztos, hogy elég lesz ennyi? |
Babapiskóta
Hozzávalók:
- 4 db egész tojás
- 20 dkg porcukor
- 1 dkg szalalkáli
- 60 dkg liszt (ez már csak az én újításom: 40dkg finomliszt és 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt)
- 2 ek házi vaníliáscukor
- 0,5 dl langyos víz
- csipet só
Az egész tojásokat a porcukorral, a vaníliáscukorral, a csipet sóval és a vízben feloldott szalalkálival habosra kevertem. 20 perc pihentetés után belekevertem 20 dkg lisztet, letakartam és egy éjszakára betettem a hűtőbe pihenni. Másnap hozzákevertem ismét 20 dkg lisztet és visszatettem még 2 órára pihenni a hűtőbe. Végül hozzágyúrtam a harmadik adag lisztet is (20 dkg) és 2-3 mm vastagra kinyújtottam. Babapiskóta szaggatóval kiszaggattam (ha ez nincs nagyon egyszerűen át lehet alakítani egy felesleges nagyobb pogácsa szaggatót, vagy késsel is lehet stanglikat vágni belőle, ha nincs más lehetőség). A sütőt előmelegítettem 150°C-ra alsó-felső sütésen és sütőpapíros sütőlemezen 5-6 perc alatt megsütöttem őket nyitott ablaknál, mert ugye a szalalkáliból a hő hatására ammónia szabadul fel (nagyon kell figyelni rájuk, mert hamar túlsülnek, és úgy szépek ha világosak maradnak, bár most a teljes kiőrlésű liszttől "korpás kinézetűek lettek).
Most, hogy lassan Krisztián feléli a zabkeksz készletet, jól jött egy újabb adag nasi. Ez remélem jó ideig elég lesz neki amíg kitalálom, hogy milyen újdonságot készítsek.
2013. május 9.
Öko otthon és tisztaság 1.0 - házi mosószer
Amennyire csak tudok megpróbálok egészség- és környezettudatosan élni. Az ételekkel nincs is gond, bármit elkészítek otthon házilag, nincs lehetetlen. De mi van az ökológiai lábnyomunkkal és azzal, hogy mennyi méreggel vesszük körül magunkat a mindennapi életben, amiről nem is gondolnánk, hogy káros a környezetre és az egészségünkre is. A reklámok által olyan agymosásban van részünk, hogy már el sem tudjuk képzelni az életünket bőrápolós mosogatószer, intelligens mosószer, és 200%-kal hidratáltabb bőrt ígérő kencék nélkül, mert ugye "ez jár nekünk és megérdemeljük, hogy kényeztessük magunkat".
De most elérkeztem a végső elhatározáshoz, változtatok!
Persze nem fogok most ész nélkül kidobálni mindent, de ha elfogy már csak olyat veszek, ami megbízható.
Vannak viszont olyan dolgok, amiket nem is kell (méreg drágán) megvenni, az otthoni boszorkánykonyhában is könnyedén elkészíthetők. Anya spórol oldalán megtaláltam a megoldást a házi mosószerre, ráadásul mindezt fillérekből lehet kihozni.
Mindehhez nincs is szükség másra csak:
1 db 20 dkg-os mosószappanra (nem kell a flanc, nem kell Vanish, sem bármi más folttisztítós csoda, de mióta mosható pelust használunk Gréta lányunknál azóta marhaepe kivonatos szappanból készül, mert ez nem tömíti el a szálakat),
250 g mosószódára,
125 g bóraxra (vagy trisóra, mert mostanra a bórax szinte beszerezhetetlenné vált viszont a trisónak is ugyanúgy zsíroldás a funkciója),
és vízre.
Az anyagköltség a következőképpen alakul:
1 db mosószappan 145 Ft (1 Eurós boltból)/mióta epeszappanból készül azóta 400 Ft (DM-ből)
250 g mosószóda 145 Ft (1 Eurós boltból)
125 g bórax 63 Ft (Herbáriából, mert a patikában már nem akarják kiadni)/ 125 g trisó 88 Ft (szinte bárhol beszerezhető)
víz és áram kb. 40Ft
393 Ft-ból 30 l mosószer lesz, tehát 1 l mosószer 13 Ft és egy mosáshoz használt mennyiség esetén (1,5 dl) 2 Ft.
A pelenkás változtatás és a bóraxhiány óta 673 Ft-ra jön ki 30 l, tehát 1 l 22 Ft egy mosás esetén pedig 3 Ft.
Egyetlen előkészületre volt csak szükség, ki kellett ürítenem és kimosnom az októberi szobafestésből megmaradt 15 l-es festékes vödröt. A maradék festéket az esetleges javításokhoz beleöntöttem befőttesüvegekbe a vödröt pedig rendesen kisuvickoltam.
Ezután már az egész csak gyerekjáték volt, a szappant nagy lukú reszelőn lereszeltem egy közepes lábosba és 1 l vízzel feltettem melegedni a tűzhelyre. Kézi, fém habverővel kevergettem, hogy könnyebben fel tudjon oldódni a szappanreszelék, amikor ez megtörtént beleöntöttem a mosószódát és a bóraxot. Rögtön le is kapcsoltam a tűzhelyt, mert a forró vízben szinte azonnal fel is oldódtak 1-2 keverés után.
Itt tulajdonképpen majdnem be is fejeződött a munka java része, a keveréket bevittem a fürdőbe, beleöntöttem a festékes vödörbe és felöntöttem annyi vízzel, hogy tele legyen (hogy ne pazaroljak el egy cseppet sem a lábast kiöblítve mertem rá).
Rátettem a tetőt és nyugton hagytam a mosószert, hogy pihengessen 2-3 napot.
Amikor már már majd kilyukadt az oldalam a kíváncsiságtól, hogy most vajon mi lehet a vödörben, felnyitottam: a lé tetején 4-5 cm vastagságban lebegett a visszaszilárdult szappan "trutyi" (hát igen nem volt valami gusztusos a kinézete, de nem is megenni akartam). A kezemmel szétnyomkodtam a "szappanfelhőt" , jól összekevertem az egészet. A megmaradt, kiürült mosószeres flakonokat félig töltöttem, és vizet engedtem rájuk, így lett 15 literből hamar-gyorsan 30 liter.
Már másfél hónapja tesztelem, az általános hétköznapi koszt, foltokat tökéletesen kiviszi a ruhákból (Krisztián farmerja szárát összekente a biciklilánc olajjal, azt mosás előtt kicsit megdörzsöltem mosószappannal, utána tettem csak be a gépbe így jött ki teljesen a folt). Mosás előtt fel szoktam rázni a keveréket, úgy töltöm az adagolópohárba. Fehér ruhákhoz érdemes adni még 1-2 evőkanál szódabikarbónát, a "ragyogó fehérségért".
Szóval a végítélet a következő: nekünk teljesen bevált, tiszták és jó illatúak a ruháink, öblítőnek fele-fele arányban 10%-os ecet és víz keverékét használom.
De most elérkeztem a végső elhatározáshoz, változtatok!
Persze nem fogok most ész nélkül kidobálni mindent, de ha elfogy már csak olyat veszek, ami megbízható.
Vannak viszont olyan dolgok, amiket nem is kell (méreg drágán) megvenni, az otthoni boszorkánykonyhában is könnyedén elkészíthetők. Anya spórol oldalán megtaláltam a megoldást a házi mosószerre, ráadásul mindezt fillérekből lehet kihozni.
Mindehhez nincs is szükség másra csak:
1 db 20 dkg-os mosószappanra (nem kell a flanc, nem kell Vanish, sem bármi más folttisztítós csoda, de mióta mosható pelust használunk Gréta lányunknál azóta marhaepe kivonatos szappanból készül, mert ez nem tömíti el a szálakat),
250 g mosószódára,
125 g bóraxra (vagy trisóra, mert mostanra a bórax szinte beszerezhetetlenné vált viszont a trisónak is ugyanúgy zsíroldás a funkciója),
és vízre.
Az anyagköltség a következőképpen alakul:
1 db mosószappan 145 Ft (1 Eurós boltból)/mióta epeszappanból készül azóta 400 Ft (DM-ből)
250 g mosószóda 145 Ft (1 Eurós boltból)
125 g bórax 63 Ft (Herbáriából, mert a patikában már nem akarják kiadni)/ 125 g trisó 88 Ft (szinte bárhol beszerezhető)
víz és áram kb. 40Ft
393 Ft-ból 30 l mosószer lesz, tehát 1 l mosószer 13 Ft és egy mosáshoz használt mennyiség esetén (1,5 dl) 2 Ft.
A pelenkás változtatás és a bóraxhiány óta 673 Ft-ra jön ki 30 l, tehát 1 l 22 Ft egy mosás esetén pedig 3 Ft.
 |
| 3 nap pihentetés után |
 |
| átturmixolva, már teljesen olyan állaga van, mint a bolti mosószereknek |
 |
| hígítás után "felrázva, nem keverve" készen a mosáshoz |
Egyetlen előkészületre volt csak szükség, ki kellett ürítenem és kimosnom az októberi szobafestésből megmaradt 15 l-es festékes vödröt. A maradék festéket az esetleges javításokhoz beleöntöttem befőttesüvegekbe a vödröt pedig rendesen kisuvickoltam.
Ezután már az egész csak gyerekjáték volt, a szappant nagy lukú reszelőn lereszeltem egy közepes lábosba és 1 l vízzel feltettem melegedni a tűzhelyre. Kézi, fém habverővel kevergettem, hogy könnyebben fel tudjon oldódni a szappanreszelék, amikor ez megtörtént beleöntöttem a mosószódát és a bóraxot. Rögtön le is kapcsoltam a tűzhelyt, mert a forró vízben szinte azonnal fel is oldódtak 1-2 keverés után.
Itt tulajdonképpen majdnem be is fejeződött a munka java része, a keveréket bevittem a fürdőbe, beleöntöttem a festékes vödörbe és felöntöttem annyi vízzel, hogy tele legyen (hogy ne pazaroljak el egy cseppet sem a lábast kiöblítve mertem rá).
Rátettem a tetőt és nyugton hagytam a mosószert, hogy pihengessen 2-3 napot.
Amikor már már majd kilyukadt az oldalam a kíváncsiságtól, hogy most vajon mi lehet a vödörben, felnyitottam: a lé tetején 4-5 cm vastagságban lebegett a visszaszilárdult szappan "trutyi" (hát igen nem volt valami gusztusos a kinézete, de nem is megenni akartam). A kezemmel szétnyomkodtam a "szappanfelhőt" , jól összekevertem az egészet. A megmaradt, kiürült mosószeres flakonokat félig töltöttem, és vizet engedtem rájuk, így lett 15 literből hamar-gyorsan 30 liter.
Már másfél hónapja tesztelem, az általános hétköznapi koszt, foltokat tökéletesen kiviszi a ruhákból (Krisztián farmerja szárát összekente a biciklilánc olajjal, azt mosás előtt kicsit megdörzsöltem mosószappannal, utána tettem csak be a gépbe így jött ki teljesen a folt). Mosás előtt fel szoktam rázni a keveréket, úgy töltöm az adagolópohárba. Fehér ruhákhoz érdemes adni még 1-2 evőkanál szódabikarbónát, a "ragyogó fehérségért".
Szóval a végítélet a következő: nekünk teljesen bevált, tiszták és jó illatúak a ruháink, öblítőnek fele-fele arányban 10%-os ecet és víz keverékét használom.
2013. május 7.
Ahol most tartok
Lassan egy hónapja, hogy belevágtam az én kis alakreformomba.
Megszabadultam a nasiktól (bevallom ez elég nehéz volt), de azóta is tartom magam és nem csaltam.
Csökkentettem az adagokat, ugyan vegyesen táplálkozom, de megnöveltem a bevitt fehérje mennyiségét.
Mást nem kellett változtatnom, mert egyébként is igyekszem egészséges ételeket készíteni, minőségi alapanyagokból (soha sem veszünk tartósítókkal, ízfokozókkal, színezőkkel, vegyszerekkel, stb. kezelt műanyag kajákat).
Heti ötször edzek: tartok két kardió intervallt a Péntek Enikő Zóna 2 DVD-ről, egyszer elmegyek spining race edzésre, valamint két erősítő edzést, szintén Péntek Enikő Zóna 2-ről. Szombat-vasárnap pihi van, mert izmok épüléséhez is kell a pihenés, és különben is a házimunka alól akkor sem bújhatok ki.
Korábban már említettem, hogy elég nehéz volt rávenni magam a tornára, nos nem kibúvókat keresek, de már kb. 8-9 éve szenvedek erős derékfájdalmaktól. Kezdetekben csak időnként jött a fájdalom és hamar el is múlt, de az utóbbi 3 évben már szinte állandó, ritkán vannak csak olyan időszakok, amikor nem kínoz. Orvosnál is voltam, kivizsgáltak, megtalálták az okokat (de nem tudnak kezdeni velem semmit egyenlőre).
Viszont eléggé elkalandoztam a fő témától, szóval minden nehézség ellenére tartom a diétát és kitartóan edzek. És végre kezd látszani az eredmény: laposodik a hasam, kisebb lett a "kapaszkodó hájam" (nem tudom, hogy tényleg ez e a neve, Anett barátnőm nevezi így) és újra elkezdtek tónusossá válni az izmok a karomban, szóval haladok a cél felé.
Jövő héten megmérem magam és leírom az eredményeket kilóban és centiben is.
Ha ügyes leszek (és miért ne lennék az) akkor a nyaralásra újra hozhatom a legjobb formámat, hogy hirtelen meg is szegjek minden szabályt és a Harrer-ben jól becsokizzak :)
Megszabadultam a nasiktól (bevallom ez elég nehéz volt), de azóta is tartom magam és nem csaltam.
Csökkentettem az adagokat, ugyan vegyesen táplálkozom, de megnöveltem a bevitt fehérje mennyiségét.
Mást nem kellett változtatnom, mert egyébként is igyekszem egészséges ételeket készíteni, minőségi alapanyagokból (soha sem veszünk tartósítókkal, ízfokozókkal, színezőkkel, vegyszerekkel, stb. kezelt műanyag kajákat).
Heti ötször edzek: tartok két kardió intervallt a Péntek Enikő Zóna 2 DVD-ről, egyszer elmegyek spining race edzésre, valamint két erősítő edzést, szintén Péntek Enikő Zóna 2-ről. Szombat-vasárnap pihi van, mert izmok épüléséhez is kell a pihenés, és különben is a házimunka alól akkor sem bújhatok ki.
Korábban már említettem, hogy elég nehéz volt rávenni magam a tornára, nos nem kibúvókat keresek, de már kb. 8-9 éve szenvedek erős derékfájdalmaktól. Kezdetekben csak időnként jött a fájdalom és hamar el is múlt, de az utóbbi 3 évben már szinte állandó, ritkán vannak csak olyan időszakok, amikor nem kínoz. Orvosnál is voltam, kivizsgáltak, megtalálták az okokat (de nem tudnak kezdeni velem semmit egyenlőre).
Viszont eléggé elkalandoztam a fő témától, szóval minden nehézség ellenére tartom a diétát és kitartóan edzek. És végre kezd látszani az eredmény: laposodik a hasam, kisebb lett a "kapaszkodó hájam" (nem tudom, hogy tényleg ez e a neve, Anett barátnőm nevezi így) és újra elkezdtek tónusossá válni az izmok a karomban, szóval haladok a cél felé.
Jövő héten megmérem magam és leírom az eredményeket kilóban és centiben is.
Ha ügyes leszek (és miért ne lennék az) akkor a nyaralásra újra hozhatom a legjobb formámat, hogy hirtelen meg is szegjek minden szabályt és a Harrer-ben jól becsokizzak :)
2013. május 6.
Díjat kaptam
Hatalmas meglepetésemre egy üzenet várt csütörtökön a blogon. Le Grenier Atelier avagy A padlás kincsei blog egyik szerzője Mignon, Best Blog díjat küldött nekem és rajtam kívül még 3 bloggernek. Nagy öröm volt, és még nagyobb meglepetés. Tudtam hogy néhány ismerős olvasgatja a bejegyzéseimet, és, hogy néhányan még véletlenül idetévednek, de nem gondoltam volna, hogy keresései eredményeként engem talál és nekem is adja ezt a díjat (dicsérő kedves szavai nagyon jól estek).
1.Megemlítem,hogy kitől kaptam a díjat!
2.Felsorolok 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a rendszeres olvasók száma!
3.Egy-egy kommentet hagyok a kiválasztott blogokon a díjazásról...!
Szabályok:
1.Megemlítem,hogy kitől kaptam a díjat!
2.Felsorolok 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a rendszeres olvasók száma!
3.Egy-egy kommentet hagyok a kiválasztott blogokon a díjazásról...!
Nekem is elég nehéz volt 4 bloggert találnom, akiknek 200-nál kevesebb az olvasói száma. Sokak írásait olvasom, követem a legtöbbjük már réges-régen túl van ezen a számon a másik fele pedig külföldi.
Mégis akadt 4 olyan ember akinek jó szívvel adom tovább a díjat, remélem szívesen veszik tőlem.
Sütik Birodalma már gyerekkora óta szeret a konyhában sürgölődni, és a legnagyobb vágya, hogy saját cukrászdát nyithasson (remélem sikerül megvalósítani az álmait).
Tina Torta nagyon ügyes fondant bevonatos tortakészítő (a sok gyakorlás meghozza a várt eredményeket :) ).
Hobbycukrászat, avagy amikor az informatikus feláll a gép elől megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen és a gyerekkori álmok akár 10 év elteltével is valóra válhatnak :) .
Egy szelet tortát? hihetetlenül szép tortákat készít (amik szerintem már most tökéletesek).
Remélem legalább annyira fognak örülni a díjnak akárcsak én.
És mégegyszer nagyon köszönöm Mignon-nak hogy rám is gondolt. :)
2013. május 4.
Anyák napja 2013 -New York-i cheescake
Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de én rettenetesen büszke vagyok az Anyukámra. Gyerekkorom óta őrzi, vigyázza lépteimet, ha valami jó dolog történik együtt örül velem, ha valamiért szomorú vagyok mellettem áll és vigasztal. Fiatal maradt testben és lélekben, hiába szálltak el az évek.
Nagyon sok mindent köszönhetek neki az életben, amiről soha sem szabad megfeledkeznem, de most Anyák napján méginkább fontosnak tartom, hogy elmondhassam, jó Istenem köszönöm, hogy ilyen Anyukát adtál nekem.
Van aki verssel, van aki virággal köszönt ilyenkor, én pedig azzal amihez a legjobban értek: házi süteménnyel.
A múltkor kértem egy szelet sajttortát Tatán a Mahagóniban, de túl nagy volt a szelet, nem tudtam megenni csak a háromnegyedét, így anyu becsatlakozott a végére. Nagyon ízlett neki, így elhatároztam, hogy ez lesz az én Anyák napi meglepetésem.
New York-i sajttorta, azaz Cheescake
Hozzávalók:
Alaphoz:
- 1 csésze kekszmorzsa (házi fahéjas zabkekszből)
- 3 ek olvasztott vaj
Krémhez:
- 90 dkg mascarpone
- 1 db kezeletlen citrom reszelt héja
- 15 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 3 ek liszt
- 4 db nagy tojás
- 2,5 dl tejföl
- 1-2 maréknyi áfonya
Bekapcsoltam a sütőt és előmelegítettem 160°C-ra alsó-felső sütésen. Az előzőleg házilag sütött zabkekszet robotgépbe tettem és késes betéttel morzsásra aprítottam. A morzsát összekevertem az olvasztott vajjal, egy 26 cm-es kapcsos tortaforma aljába egyengettem és 10 perc alatt elősütöttem.
A mascarponéhoz kézi habverővel hozzákevertem a cukrot, a vaníliáscukrot, a citromhéjat és a lisztet. A tojásokat is egyenként hozzáadtam, de csak addig kevertem amíg elkeveredtek az alkotóelemek (ha túl van keverve a mascarpone folyóssá válik, és az nem tesz jót a sütinek), végül a tejföl került bele. Az elősütött kekszalapra rászórtam a megmosott, megszárított áfonyát és ráöntöttem az elkészült krémet. A sütő aljába egy kis tepsiben meleg vizet tettem (mert a tortának gőzben kell megsülnie, akkor éri el a megfelelő állagot, így a sütés alatt folyamatosan figyeltem, hogy ne párologjon el idő előtt a vízmennyiség). A tortát kb. 60-70 perc alatt megsütöttem , amikor elkészült kinyitottam a sütőajtót és ott hagytam, hogy kihűljön, csak utána vettem ki a sütőből. Még hagytam egy órát szobahőmérsékleten pihenni és csak utána tettem a hűtőbe.
Másnap délelőtt jól becsomagoltam, és útnak indultam, hogy megköszöntsem az én drága Anyukámat.
Nagyon sok mindent köszönhetek neki az életben, amiről soha sem szabad megfeledkeznem, de most Anyák napján méginkább fontosnak tartom, hogy elmondhassam, jó Istenem köszönöm, hogy ilyen Anyukát adtál nekem.
Van aki verssel, van aki virággal köszönt ilyenkor, én pedig azzal amihez a legjobban értek: házi süteménnyel.
A múltkor kértem egy szelet sajttortát Tatán a Mahagóniban, de túl nagy volt a szelet, nem tudtam megenni csak a háromnegyedét, így anyu becsatlakozott a végére. Nagyon ízlett neki, így elhatároztam, hogy ez lesz az én Anyák napi meglepetésem.
 |
| Recept innen |
New York-i sajttorta, azaz Cheescake
Hozzávalók:
Alaphoz:
- 1 csésze kekszmorzsa (házi fahéjas zabkekszből)
- 3 ek olvasztott vaj
Krémhez:
- 90 dkg mascarpone
- 1 db kezeletlen citrom reszelt héja
- 15 dkg cukor
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 3 ek liszt
- 4 db nagy tojás
- 2,5 dl tejföl
- 1-2 maréknyi áfonya
Bekapcsoltam a sütőt és előmelegítettem 160°C-ra alsó-felső sütésen. Az előzőleg házilag sütött zabkekszet robotgépbe tettem és késes betéttel morzsásra aprítottam. A morzsát összekevertem az olvasztott vajjal, egy 26 cm-es kapcsos tortaforma aljába egyengettem és 10 perc alatt elősütöttem.
A mascarponéhoz kézi habverővel hozzákevertem a cukrot, a vaníliáscukrot, a citromhéjat és a lisztet. A tojásokat is egyenként hozzáadtam, de csak addig kevertem amíg elkeveredtek az alkotóelemek (ha túl van keverve a mascarpone folyóssá válik, és az nem tesz jót a sütinek), végül a tejföl került bele. Az elősütött kekszalapra rászórtam a megmosott, megszárított áfonyát és ráöntöttem az elkészült krémet. A sütő aljába egy kis tepsiben meleg vizet tettem (mert a tortának gőzben kell megsülnie, akkor éri el a megfelelő állagot, így a sütés alatt folyamatosan figyeltem, hogy ne párologjon el idő előtt a vízmennyiség). A tortát kb. 60-70 perc alatt megsütöttem , amikor elkészült kinyitottam a sütőajtót és ott hagytam, hogy kihűljön, csak utána vettem ki a sütőből. Még hagytam egy órát szobahőmérsékleten pihenni és csak utána tettem a hűtőbe.
Másnap délelőtt jól becsomagoltam, és útnak indultam, hogy megköszöntsem az én drága Anyukámat.
2013. május 1.
Mennyei croissant
Imádjuk ezt a pékárut, de persze nem mindegy, hogy hogyan van elkészítve, mert ettünk már bűn rosszat is.
Akkor az igazi, ha kívülről picit ropog, belül lágy és szinte szétomlik az ember szájában, érezni benne a vaj ízét, és nagyon-nagyon leveles (akárcsak gyerekkorunkban a sajtos rúd). Sokáig kutattam az "igazi" receptet, rengeteget kísérleteztem míg végül rátaláltam arra amit én már nem tudok felülmúlni. Igazítottam egy picit ugyan rajta, hogy jobban működjön, de alapvetően tökéletes, ahogyan van. Tartalmas levesek mellé szoktam készíteni, most gulyásleveshez Krisztiánnak (én meg majd "nyálcsorgatva" nézhetem, ahogyan bepuszilja az egészet, mert a diétám miatt ebből most kimaradok).
Croissant
Hozzávalók:
- 38-41 dkg finomliszt (függ a minőségtől)
- 28 dkg vaj
- 3 dkg élesztő
- 2 dl hideg tej
- 2 dkg cukor
- 1,5 dkg méz
- 1/2 ek só
- 1 ek citromlé
Tegnap este a vajat a citromlével és 6 dkg liszttel kikevertem, egy nagyobb darab folpackra téglalap alakúra halmoztam és alaposan betakargattam minden oldalról, végül a fagyasztóba tettem amíg elkészítettem az élesztős tésztát (az eredeti recept csak simán hűtőt írt, de úgy nem szilárdult vissza eléggé a vaj, és a hajtogatásnál folyton szökni akart).
Amíg a vaj dermedt, simára kevertem a hideg tejet, az elmorzsolt élesztőt, a mézet és a cukrot majd az egészet a sóval elkevert maradék liszthez öntöttem. Egy rugalmas, közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle, amit kinyújtottam (akkorára, hogy a vajas tésztát a közepére téve mindkét oldalról teljesen be tudjam takarni vele). A vajas téglát a tészta közepére tettem, két oldalról ráhajtottam az élesztős tésztát és az éleket jól összenyomkodtam, hogy ne szökhessen ki a vaj a nyújtáskor. Az élesztős tésztába bugyolált vajtömböt kinyújtottam, szemmel 3 részre osztottam és a két szélső részt a középsőre hajtottam vagyis a két szélső rész fedte a középsőt és egymást is (ez a szimpla hajtás). 90°-kal elforgattam és újra kinyújtottam a tésztát a széleket behajtottam a középvonalig, majd "összecsuktam" ez egészet, mint egy könyvet (ez a dupla hajtás). Egy szimpla hajtás következett utolsónak, végül folpackba csomagoltam a tésztát (hogy ne száradjon ki) és egy tálban a hűtőbe tettem éjszakára. Ez jó kis pihenés volt a tésztának és nekem is egyaránt. Reggelre hatalmasra kelt a "hajtovány", a sütőt alsó-felső sütésen 190°C-ra bekapcsoltam, lisztezett nyújtólapon 3-4 mm vastag téglalap alakúra nyújtottam és hosszában kettévágtam (2 db kb. 10 cm széles 60 cm hosszú szalagom lett). A két hosszú csíkot egyenlő szárú háromszögekké szabdaltam föl, a sarkokat kicsit meghúzkodtam és a háromszögek alapjai felől szorosan feltekertem őket. A croissantokat sütőpapíros sütőlemezre tettem, egy felvert tojással megkentem a tetejüket és 15 percre félretettem őket pihenni, hogy az élesztő kicsit fel tudjon éledni a szobahőmérsékleten.
Kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Érdemes nekilátni, mert tényleg mindenkinek ízlik, abbahagyhatatlan, ha formára vágás előtt nem szedjük két csíkra a tésztát, akkor nagy (a pékségekben is kapható) méretűek lesznek. Valamint ha ízesítettet szeretnék (sajtos, fetás-spenótos, gesztenyés, nutellás, csokis, lekváros), akkor feltekerés előtt a háromszögek alapjaihoz tegyünk egy kis kanál tölteléket.
Akkor az igazi, ha kívülről picit ropog, belül lágy és szinte szétomlik az ember szájában, érezni benne a vaj ízét, és nagyon-nagyon leveles (akárcsak gyerekkorunkban a sajtos rúd). Sokáig kutattam az "igazi" receptet, rengeteget kísérleteztem míg végül rátaláltam arra amit én már nem tudok felülmúlni. Igazítottam egy picit ugyan rajta, hogy jobban működjön, de alapvetően tökéletes, ahogyan van. Tartalmas levesek mellé szoktam készíteni, most gulyásleveshez Krisztiánnak (én meg majd "nyálcsorgatva" nézhetem, ahogyan bepuszilja az egészet, mert a diétám miatt ebből most kimaradok).
Croissant
Hozzávalók:
- 38-41 dkg finomliszt (függ a minőségtől)
- 28 dkg vaj
- 3 dkg élesztő
- 2 dl hideg tej
- 2 dkg cukor
- 1,5 dkg méz
- 1/2 ek só
- 1 ek citromlé
Tegnap este a vajat a citromlével és 6 dkg liszttel kikevertem, egy nagyobb darab folpackra téglalap alakúra halmoztam és alaposan betakargattam minden oldalról, végül a fagyasztóba tettem amíg elkészítettem az élesztős tésztát (az eredeti recept csak simán hűtőt írt, de úgy nem szilárdult vissza eléggé a vaj, és a hajtogatásnál folyton szökni akart).
Amíg a vaj dermedt, simára kevertem a hideg tejet, az elmorzsolt élesztőt, a mézet és a cukrot majd az egészet a sóval elkevert maradék liszthez öntöttem. Egy rugalmas, közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle, amit kinyújtottam (akkorára, hogy a vajas tésztát a közepére téve mindkét oldalról teljesen be tudjam takarni vele). A vajas téglát a tészta közepére tettem, két oldalról ráhajtottam az élesztős tésztát és az éleket jól összenyomkodtam, hogy ne szökhessen ki a vaj a nyújtáskor. Az élesztős tésztába bugyolált vajtömböt kinyújtottam, szemmel 3 részre osztottam és a két szélső részt a középsőre hajtottam vagyis a két szélső rész fedte a középsőt és egymást is (ez a szimpla hajtás). 90°-kal elforgattam és újra kinyújtottam a tésztát a széleket behajtottam a középvonalig, majd "összecsuktam" ez egészet, mint egy könyvet (ez a dupla hajtás). Egy szimpla hajtás következett utolsónak, végül folpackba csomagoltam a tésztát (hogy ne száradjon ki) és egy tálban a hűtőbe tettem éjszakára. Ez jó kis pihenés volt a tésztának és nekem is egyaránt. Reggelre hatalmasra kelt a "hajtovány", a sütőt alsó-felső sütésen 190°C-ra bekapcsoltam, lisztezett nyújtólapon 3-4 mm vastag téglalap alakúra nyújtottam és hosszában kettévágtam (2 db kb. 10 cm széles 60 cm hosszú szalagom lett). A két hosszú csíkot egyenlő szárú háromszögekké szabdaltam föl, a sarkokat kicsit meghúzkodtam és a háromszögek alapjai felől szorosan feltekertem őket. A croissantokat sütőpapíros sütőlemezre tettem, egy felvert tojással megkentem a tetejüket és 15 percre félretettem őket pihenni, hogy az élesztő kicsit fel tudjon éledni a szobahőmérsékleten.
Kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Érdemes nekilátni, mert tényleg mindenkinek ízlik, abbahagyhatatlan, ha formára vágás előtt nem szedjük két csíkra a tésztát, akkor nagy (a pékségekben is kapható) méretűek lesznek. Valamint ha ízesítettet szeretnék (sajtos, fetás-spenótos, gesztenyés, nutellás, csokis, lekváros), akkor feltekerés előtt a háromszögek alapjaihoz tegyünk egy kis kanál tölteléket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
