Csanaki csülök

Imádjuk a csülköt, bár nem éppen fogyókúrás, de még az ilyen kalóriadús ételek is lehetnek nagyon hasznosak és "egészségesek". Ezt legfőképpen azok érzik át akiknek fájtak már valaha az ízületeik. Én is  sajnos ide tartozom. Lehet rá szedni mindenféle glükozamin, kondroitin tartalmú csodaszert, de a leghatásosabb dolgok midig a természetből jönnek oda kell visszatérni. A kézenfekvő megoldás a kollagén ami testünk egyik építő eleme. Felel szemünk, bőrünk és ízületeink épségéért és kizárólag állatokban található meg. Tehát, ha kidobjuk a sült, főtt húsok bőrét, mondván úgy sokkal egészségesebb, akkor megvonjuk a szervezetünktől a kollagént.
Persze nem azért szoktunk csülköt készíteni, hogy egészségesebbek legyünk, de ha már valami jó kis magyaros ebédre vágyunk akkor gondoljunk arra, hogy a sült/főtt bőrt kidobni vétek, lakmározzunk jóízűen ízületeinkért (nők számára pedig különösen fontos: a szép, ránc nélküli, sima bőrért).

Csanaki csülök

Hozzávalók:
1 db sertés hátsó csülök
2 ek mustár
1 tk erős paprikakrém (Erős Pista vagy valami hasonló)
4 dundi gerezd fokhagyma
só
őrölt bors
majoranna
2-3 ek olaj
2 dl fehérbor

Recept innen

Először is a csülköt kicsontoztam, és 2-3 ujjnyi szeletekre vágtam. Az eredeti receptben nem szerepel olaj, de szerintem erre mindig szükség van a páchoz, ráadásul az alap hozzávalókkal nem lehetett teljesen bevonni a húst. Szóval összekevertem a mustárt, a paprikakrémet,  a zúzott fokhagymát, a fűszereket és az olajat. Egy tálban összeforgattam a pácot és a csülök szeleteket, letakartam és betettem a hűtőbe. Eredetileg egy éjszaka pihenés kell neki, de minél tovább pácolódik annál finomabb lesz.
Most két napot csücsült a csülök behűtve, amikor már úgy gondoltam, hogy eleget ismerkedett az ízekkel átöntöttem az egészet jénai tálba, a hús feléig felöntöttem borral, rátettem a tetőt és 160°C-on alsó-felső sütésen 3 órán át sütöttem, majd levettem a tetejét és 220°-on addig sütöttem amíg megpirult a bőre.
Mindössze ennyi az egész, nem is kell sokat bíbelődni vele, csak a dicséreteket begyűjteni az ebédnél.

Víz-Zene-Virág fesztivál 2013

Tatán idén már 20. alkalommal rendezték meg a Víz-Zene-Virág fesztivált (ha jól tudom ez az egyik leg"nevesebb" esemény amit a környékünkön tartanak, ). Ugyan sajnos az utóbbi 5-10 évben eléggé leromlott a színvonal, mi még mindig eljárunk rá, ugyan nem mind a 3 napra látogatunk ki (mióta már nem Tatán lakunk), de szombaton délutántól minimum éjszakáig, esetleg hajnalig ott vagyunk.
Nem először fordul ugyan elő (ha jól emlékszem ez már a 4. év), hogy belépőt szednek, de még a mai napig böki a csőröm, és ahogy hallom az emberek véleményét, sokakat felháborít.
Amit meg kell, hogy jegyezzek pozitívumként, az az, hogy idén már nem állítottak fel színpadot az Építők parkjában, ezáltal sokkal jobban megközelíthetőek a helyszínek, mivel a Várkanyartól a Lovardáig minden egy kupacban volt. Továbbá azzal, hogy végre az Építők parkjában nem állítottakl fel színpadot megkímélték a kertvárosi övezetben élőket, hogy az otthonukban max. hangerővel élvezhessék a "bulit"kora hajnalig akár akarták, akár nem.
Ami nem a szervezőkön múlik az az emberi hülyeség. Az Öreg tó partja körben természetvédelmi övezet, amit elég sok helyen táblákkal is jelöltek. Ilyenkor viszont mintha elmenne az emberek esze, mert feltétlenül pontosan a tó partján akar mindenki parkolni (véletlenül sem felelne meg nekik, hogy a fő út túl oldalán a környező utcákban rakják le az autóikat, mert úgy ne adj Isten 3 percet kellene sétálni), rá sem hederítenek a környezetünkre, a gyalogos tömegekre, esetleg a biciklisekre mindenhova beparkolnak, ahol semmi keresnivalójuk csak a mérhetetlen lustaságuk és hülyeségük miatt. (Ennél jobban csak a Dottó borzolja az idegeimet, de erről majd később.)

Ugyan csak a biciklis utat sikerült lefényképeznem, de kb. 10 méternyire volt kirakva a Természetvédelmi övezet tábla, ott ugyanennyire nem zavarta az autósokat, hogy nem éppen az ő parkolásukra lett kijelölve a terület

Elég későn értünk be városközpontba, kertvárosból néztük a hajókikötőtől műrepülő bemutatót, aztán még egy-két órát beszélgettünk a barátokkal a Szörfben, ami a környék szomjas egyéneinek napközije (nagyon nagy bulit tudnak tartani pár kisfröccsel), a turisták a kiülős részen lakmározhatnak a sült hekkből és csülökből, nekünk meg egyszerűen nosztalgia a bulis fiatalabb időszakunkból. Egyébként jó kis hely, szinte közvetlenül a tó partján, alig 10 méternyire tőle, csodaszép kilátással.

Hét óra tájában elindultunk a városközpontba, viszonylag gyorsan tudtunk haladni, nem volt valami nagy a tömeg a tó partján az Albatrosz étteremig, ott már azért elkezdtek sűrűsödni. 

A Váralja utca felől mentünk be, mert ott SZÉP kártyával is lehetett fizetni a belépőket. Majd miután szereztünk szomjoltót, végigjártuk a vár környéki árusokat, mert ilyenkor az a megállapodás, hogy veszünk valami vásárfiát (nekem), aztán oda megyünk ahová csak a fiúk szeretnék. Most, hogy nem a nyár legnagyobb kánikuláját fogtuk ki ezen a hétvégén, napközben kellemesen meleg volt, de kb tíztől, amikor már bőven sötét volt igazán cidris lett az idő (ezer hála és köszönet Zolinak, hogy kölcsönadta a dzsekijét, így magamra terítve megmenekültem a "fagyhaláltól").

Ugyan a haladás idén is nehézkes volt a helyszínek között, de közel sem volt annyi ember a fesztiválon, mint az elmúlt 19 évben, az árusok száma is jócskán lecsökkent (állítólag mindkét elmaradásnak a pénzügyekhez volt némi köze, a jegyárak emelkedése és az árusok helypénzének emelése okozta az elmaradásokat). Viszont találkoztunk sok baráttal, ismerőssel, volt akivel egy két szót is tudtunk váltani, valakivel csak összeköszöntünk (és akadt olyan is aki csak elsétált mellettünk), jó volt látni őket :)

Amit még tapasztaltunk az volt, hogy idén kifejezetten jók voltak a koncertek (végre megszűntek a fél órásnak kikiáltott, 20 percesnek megtartott előadások), a végén még lehet, hogy előnyére változik ez a programsorozat.

Tízre kimentünk a Lovardához a Romkocsmába, mert Krisztián ragaszkodott hozzá, hogy a Zagar koncerten legyünk ott. A helyszín teljesen új volt, de nagyon jól megoldották, hangulatos volt (talán itt voltak a legtöbben). 

Sajnos a fényképezéshez még mindig nem sokat konyítok, de lehet, hogy a gépünk sem épp alkalmas ezekre az éjszakai képek készítésére

Valamennyit még a tüzijátékból is láttunk

Végeredményképpen Krisztiánnak és nekem nem tetszett a lemezbemutató koncert, Krisztián Zoli haverja, viszont odáig volt érte. Amikor meguntuk átmentünk a Rockabilly színpadhoz, akkor éppen Mystery Gang csinált hatalmas bulit, de a mi Zolink egyenesen utálta, ezért az ő kedvéért visszamentünk Zagart hallgatni.
Mikor csend lett a kétszeri visszatapsolás után a Borudvarba sétáltunk itt a Forrás rádió színpadon az Elektron Band alakította a hangulatot (vagy a rengeteg elfogyasztott bor :) ?). 
Háromnegyed egykor feladtuk, taxit hívtunk és hazajöttünk búcsúzva ezzel idénre a fesztiváltól.
Jó volt, buli volt. Szuperül éreztük magunkat, Krisztián a végére már nagyon nem volt szomjas, én nagyon fáztam, Zoli pedig elkeseredett, hogy mivel későn jött ezért ő nem tudott "megalakulni", úgy mint egy két hatalmas arc az este.
Amit megígérhetek az az, hogy jövőre is megyünk, reméljük akkor is lesznek ilyen pozitív csalódásaink.

Narancsos enzimes tisztító

Mostanában nagyon ügyelek arra, hogy lehetőleg egyre kevesebb vegyszer legyen a háztartásban, kímélve az egészségünket és a környezetünket. Krisztiánnak lassan, de biztosan az agyára is megyek ezzel  a törekvésemmel. Elkeseredésében már beígérte, hogy lejelszavazza a netbookot és elzár az internettől, mert újabbnál-újabb dolgokkal állok elő, amin változtatni kellene itthon.

A legújabb dilim most a bolti vegyszeres tisztítószerek teljes kiirtása a lakásból. Alternatívaként a narancsos enzimes tisztítószert fogom bevetni. Csupa természetes alapanyag kell bele, ráadásul nem is kerül egy vagyonba és a visszajelzések alapján brutál hatékony.

Az alap lötyi

végül 3 hónap elteltével elkészült

A "gyorsítós" lé

Citrusos enzimes tisztítószer

Hozzávalók:

10 dkg barna nádcukor
30 dkg citrushéj (vagy egyéb gyümölcs, zöldség, állítólag az ananász a leghatékonyabb)
1 l víz

Citrom és narancshéjakat gyűjtöttem (akik már próbálták azt írták ennek lesz a legjobb illata, a zöldségekből kreáltnak pedig a legbüdösebbek), ezekből készítettem a tisztítószeremet. Egy üres ásványvizes palackba vagdostam bele a gyümölcshéjakat, rászórtam a cukrot és ráöntöttem a vizet. Jól összeráztam a flakon tartalmát, majd meglazítottam a kupakot (a flakonban el fog kezdődni az erjedési folyamat és a keletkező gázok, ha nem tudnak távozni szét robbantják azt). Laza három hónap alatt végbemegy a folyamat, addig csak annyi dolgom van, hogy az első hónapban naponta egyszer összerázom a lötyit. És itt jön egy kis plusz csavar, mert én igen kíváncsi vagyok, hogyan is tudnék kivárni három hónapot amíg kiderül tényleg működik a recept. Léteznek gyorsító eljárások, amivel lényegesen lerövidíthető a folyamat. Ezért nem egész két hét csúszással készítettem még egy adagot. (Én az élesztős megoldást választottam.)

Gyorsítók az enzimhez:

• a kezdeti állapothoz fél csomag (2,5 dkg) élesztőt kell adni (így 2-3 hét az elkészülési idő) vagy,
• az alap recepthez 3 ek szűretlen almaecetet kell adni (ekkor 4-6 hét az érés) vagy,
• a már elkészült enzimes tisztítófolyadék aljára lesüllyedt gyümölcs üledékből kell hozzáadni az új készítéshez 1-2 evőkanálnyit (így 2-4 hét mire az erjedés végbemegy).

Amikor a gázképződés megállt, a kupakot rá lehet húzni, de akkor is tanácsos naponta egyszer kiengedni a szellemet a palackból. Az elkészült tisztítószer arról ismerszik meg, hogy a kezdeti ködös, zavaros trutyiból viszonylag tiszta, sárgás vagy vöröses folyadék keletkezik (alapanyagtól függ a szín), a citrushéjak maradványa a flakon aljára süllyed, szaga savanykás, ecetes lesz. Ekkor a tisztítószert le lehet szűrni és fel lehet használni. 

Szóval dupla adagot készítettem, mert úgysem bírom ki a három hónapot míg az eredeti recept beérik. Így lett egy flakon citromos-narancsos trutyim és egy flakon élesztős narancsos. Reménykedem benne, hogy mire a gyorsított recepttel készült adag elfogy, addigra a sima érlelésű is elkészül.

A felhasználhatósága mint már említettem elég sokrétű:

• Felmosáshoz: A felmosóvízhez adjuk maximum 1:10 arányban (lehet jobban hígítani). De semmiképpen sem forró vízbe tegyük, mert 40 fok fölött már elpusztulnak az enzimek. Szóval jó lesz a kézmeleg ehhez a művelethez.

• Mosogatószerként: lehet áztatóvízbe önteni, vagy valamilyen habosító anyaggal (mosószóda, szódabikarbóna) összekeverve folyóvizes mosogatáshoz is jó.

• Autómosáshoz: az autót előbb vizezzük be, majd töröljük át a legalább 1:10 arányban felhígított enzimmel. A kosz könnyebben lejön, a kocsi csilli-villi lesz tőle.

• Gyümölcsök, zöldségek tisztítására: a felhasználni kívánt gyümölcsöket áztassuk be 1:10 arányú enzim-víz keverékébe, ideális esetben 45 percre, majd mossuk át tiszta vízzel.

• Lefolyótisztításra: éjszakára öntsük a lefolyóba a hígítatlan enzimet.

• Makacs foltok és szagok eltávolítására: hígítatlanul öntsük az érintett felületre, hagyjuk állni rajta egy órát. Eredményesen kihozza a vérfoltokat is a ruhából. Figyelem!!! Volt, akinek a mikroszálas tisztítókendőjét kifakította. Mások ruháin egyáltalán nem fakított fél éves folyamatos használat után. Mindenki döntse el, hogy meri-e vállalni a kockázatot ruhák esetében.

• Mosószerként: 1-2 deci enzim a mosódobba. Elveszi a ruhák szagát, puhítja a textíliát. Citrusfélékből készített enzimet elsősorban fehér ruhákhoz ajánlják, mert erősen fehérít. A színes ruhákhoz egyéb gyümölcsökből készített enzimet érdemes inkább használni (ananász, alma, körte, stb.).

• Fürdőszoba tisztítására: Könnyedén lehozza az vízkő, rozsda foltokat, és a wc elszíneződéseket (a vízvonal alatt makacsul ragaszkodó húgykövet).

• Ablaktisztításhoz: 1:3 arányban hígított enzimmel a szokásos módon tisztítsuk le a felületet.

• Háziállatok piszka után feltakarításhoz: töményen alkalmazzuk.

• Kozmetikában: a beszámolók szerint volt, aki eredményesen kezelte vele vírusos szemölcseit. Arctisztítóhoz kis mennyiségben hozzáadható.

• Növénytápszerként: 1:200 arányban hígítva. Ha túladagoljuk a növényeket, elpusztulnak, ezért ne öntözzünk állandóan enzimmel!

• Kutya fürdetéshez: 1:200 arányban vízzel hígítva, esetleg szódabikarbónával habosítva. Volt, akinek a bűzösborz által szalonképtelenné lett kutyáján segített (töményebben, szódabikarbónával).

Eltelt két hét a gyorsított recept elkészítése óta, a lötyi az első napokban az élesztőtől egyfolytában bugyogott-forrt, majd zavaros sárga színe lett, a narancsokat feldobta a felszínére, végül folyamatosan kezdtek lesüllyedni az aljára és a lötty kitisztult, sárga árnyalatú és áttetsző lett. A lötyit egy tiszta flakonba szűrtem át és mostantól indulhat a vegyszermentes móka-takarítás :)

Update:
Gyönyörűen le tudtam tisztítani vele a kerámialapot a tűzhelyen, valamint a mögötte lévő csempéről az ödafröccsent zsírpöttyöket.
A mosdó csaptelepről pikk-pakk lehozta a vízkövet, a kádról pedig a szappanlerakódást.
Eddig tökéletesen elégedett vagyok :)

Ribizlis pite

A múlt héten a kánikula miatt nem készítettem el Krisztiánnak az óhajtott pitét. De most, hogy kellőképpen hűvös lett a levegő és szombaton voltam a szülőkkel Szomódon (nem mellesleg szedtem is anyuval egy kis tál ribizlit) adott a lehetőség, hogy végre elkészüljön a gulyásleves mellé a ribizlis pite.

Ribizlis pite

Hozzávalók:
5 db tojás
15 dkg kókusz olaj (ez majdnem 2 dl volt)
18 dkg porcukor
3 tk szódabikarbóna
18 dkg zabpehelyliszt
20 dkg finomliszt
1 dl tej
40 dkg ribizli

Tulajdonképpen a bözsi szelet receptjét dolgoztam át, ezért a lépéseket már le sem írom, itt megtalálható.
A változtatás mindössze annyi, hogy egy leheletnyivel több cukrot tettem bele, mert a ribizli nagyon savanyú, és vaj helyett olajat használtam, mert nagyon fogyóban van a vaj készletünk.

Mit szólnál egy kis "szecsuhoz"? - szecsuáni csirkemell

Mindig nagy bajban vagyok azzal, hogy mit főzzek Krisztiánnak, magamnak diétásat készítek, de őt nem akarom erre kényszeríteni, ezért azt kap amit csak szeretne. Persze mindez csak akkor igaz, ha hajlandó is kitalálni a menüt, ezért sajnos szinte egyfolytában nyaggatnom kell. Most hétvégén sem volt ez másképp, már legalább ötször szóltam, hogy találja ki mit enne, mert másnap be kell vásárolnom és főznöm kell.
Leült a Drágám a gép elé és nézegette a receptkönyvemet, majd jött a kérdés: Lehet már szecsut csinálni? - nem mintha az év más részében beszerezhetetlenek lennének az alapanyagok, de ki szoktam várni, amíg eléggé lemegy a paprika ára ahhoz, hogy nem menjen rá a gatyánk is egy ebédre.
Mindennek sztorija van: egy ismerős párral néhány éve elmentünk Győrbe egy kínai étterembe, mindenki teljesen odáig volt a keleti ízekért, de Krisztiánom az a fajta ember aki egy két kivételen kívül (bolognai spagetti, gyros, mexikói csirkés burrito) inkább a jó magyaros fogásokat részesíti előnyben. Szegénykém nyűglődött, hogy mit egyen, mert ez nem az ő világa. Végül a Szecsuáni csirkét javasolták neki, és csodák-csodája bejött, sőt imádta. Olyannyira hogy otthon addig-addig mondogatta, hogy ő olyat akar enni, mint Győrben, amíg neki nem álltam a keresni a megfelelő receptet. És ez volt a baromi nehéz meló, mert az én Kedvesem borzasztóan finnyás, tehát nem jöhetett szóba olyan recept amiben sárgarépa, borsó, gomba, vagy káposzta van, mert ezekre rá sem néz. Végül hosszas kutatómunka árán rátaláltam a tökéletesre, amit kicsit a saját ízlésünkre alakítottam, így megszületett az első otthon készült "kínai" fogás, amit Krisztián is örömmel eszik.

Szecsuáni csirke

Hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
30 dkg paprika (fele kápia, fele lecsópaprika)
1 db hegyes erős paprika
3 db újhagyma
2 gerezd fokhagyma
0,5 kk őrölt bors
2 ek olaj (legjobb a mogyoró hozzá, de ennek hiányában a napraforgó is megteszi)

Páchoz:
2 ek szójaszósz
2 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő

Ízesítéshez:
2 ek chiliszósz
3 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő
6 ek szójaszósz

Leírva elég macerásnak tűnhet, de érdemes időt fordítani az alapanyagok előkészítésére, mert a maximális ízhatás csak akkor érhető el, ha tényleg beleadjuk szívünket-lelkünket.
A csirkemellet 2-3-ba szeleteltem, majd ezekből vékony (tényleg vékony: 2-3 mm vastag) 5 cm hosszú csíkokat vágtam. A pác alapanyagait összekevertem, a felcsíkozott pipimellekre öntöttem, jól összeforgattam és félretettem, amíg a zöldségeket aprítottam.
A paprikákat szintén kb. 5 centi hosszú, 2-3 mm széles csíkokra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, a fokhagymát pedig gyufaszálra aprítottam.
Az olajat felforrósítottam a wokban (a lényeg hogy tényleg forró legyen), majd átpirítottam először a borsot, majd a bepácolt hús csíkokat. 2-3 perc alatt mire kifehéredett meg is puhult a pácnak köszönhetően és már kis is szedtem egy tiszta tányérra.
A visszamaradt olajba került a paprika, újhagyma, fokhagyma, amit szintén egy-két perc alatt átpirítottam, így megmaradt a zöldségek roppanóssága (talán valamennyi C vitamin is maradt benne, bár ebben közel sem vagyok biztos). Végül hozzákevertem az előzőleg félretett megpirított pipi csíkokat, ráöntöttem az ízesítéshez összekevert szószt, átkevertem az egészet és már kész is lett az ínycsiklandozó ebéd. (Nem véletlenül maradt ki a receptből a só, ugyanis nem kell bele, mert a szójaszósz eléggé sóssá teszi az ételt.)
Jázminrizst főztem hozzá, mert hiába tértünk át a sokkal egészségesebb barna rizsre, ehhez viszont szigorúan kötelező a pergő, fehér, bódítóan illatozó jázminrizs.

Ribimisu - avagy túl meleg van a sütögetéshez

A ribimisu, ha már nevet kell adni a gyereknek egy véletlennek köszönhető, a szülők felugrottak hozzánk hétfő este egy jó nagy adag gyümölccsel, amit Szomódon a kertben szedtek. Kaptunk egy nagy tál meggyet és jó fél kiló ribizlit. A meggyet kimagoztam és beraktam a fagyasztóba, mert Krisztián kívánsága szerint majd meggyes-mákos rétes készül belőle, ha szabadságon leszünk és lesz elég időm. A ribizli viszont nagyon nehezen fogyott, úgyhogy elhatároztam feldolgozott formában fog az asztalra kerülni, mert úgy legalább minden elfogy az utolsó morzsáig. Krisztián ribizlis pitét szeretett volna, és ehhez mérten el is kezdtem keresgetni a recepteket, hogy melyik lenne a legideálisabb, de a kánikula egyre csak fokozódott, nem kéne a lakást még jobban felmelegíteni, ekkor jött az Isteni szikra, legyen belőle ribimisu (a félreértések elkerülése végett nem, nem ezt eszik "ribizli Gizik"). Tökéletes választás, mert nem kell bekapcsolni miatta a tűzhelyt, kellemesen hűvös, kicsit savanykás (de csak épp annyira, hogy felüdítsen), és csokoládés, csak a kontraszt kedvéért.

Ribimisu

Hozzávalók:
kb. 30 db babapiskóta
50 dkg mascarpone
2 db tojás sárgája
2 ek cukor
2 dl tej
5 dkg étcsokoládé
kererű kakaópor
piros ribizli

Egy bögrébe beleöntöttem a tejet és a mikróban felmelegítettem, majd beletördeltem az étcsokit, hogy elolvadjon benne.
A tojások sárgáit a cukorral egy tálba tettem és habverővel kemény habbá vertem (ez kemény munka, de megéri a fáradtságot), egészen addig amíg az egész kifehéredett. Hozzáforgattam a krémsajtot (az elején nem könnyű, de kitartással szép homogén sűrű massza lett), ezzel tulajdonképpen a meló nagy részével végeztem is.
A babapiskótákat megáztattam (a boltit csak mártani kell, a saját készítésűnek viszont kell az áztatás) és egymás mellé kezdtem lefektetni a brownie-s tálamba, az alsó sorban hosszában rakosgattam egymás mellé, a következőben pedig rá merőlegesen keresztben. A piskótarétegre rákentem a krémsajt felét, keserű kakaóport szitáltam rá, és a megmosott leszemezett ribizlik felét eloszlattam rajta, majd újabb réteg piskóta és krémsajt következett.
A tálat betettem fél órára a hűtőbe (de minél többet áll, annál finomabb). Szeletelés előtt hintettem meg kakaóporral és szórtam rá a maradék ribizlit. Ez az a fajta misu, amit könnyen késsel lehet vágni, és szépen egyben lehet kiemelni, nem pedig kanállal trutymákolni. Krisztián szerint nagyon finom lett :)

Hétvégi pizza

Krisztián már elég régóta rágja a fülem, hogy süssek pizzát. Mondogattam neki, hogy persze lesz, majd ha összeszerelik a bútorokat a kisszobában, akkor megsütöm, de mivel meglepetés barkácsolás lett a dolgok vége, ezért az áhított pizzát mihamarabb el kellett készítenem, hogy kielégítsem a felmerült igényeket. Bármilyen feltét jöhetett rá, amit csak kért, a tészta pedig egyszerűen isteni Limarától (ezért szeretjük ebből is az itthon készültet, mert nincs párja, vékony, ropogós a tészta, és a feltét sincsen lespórolva a tetejéről).



Ebéd szombaton



és vasárnap

Pizza

Hozzávalók:

Tésztához:
- 35 dkg kenyérliszt (BL 80)
- 25 dkg búzadara
- 3 ek olaj
- 2 tk só
- 1 ek morzsolt oregano
- 3,3 dl víz
- 2 dkg élesztő
- 1 tk cukor

1. feltét:
paradicsomszósz (Limara receptje alapján)
szalámi szeletek
hagymakarikák
paradicsom karikázva
hegyes erős paprika karikára vágva
4 szelet sonka vékonyan felcsíkozva
barbecue szósz
reszelt sajt jó gazdagon

2. feltét:
tejföl
fokhagyma
darált marhahús (kis olivaolajon és kockázott hagymán megpirítva)
4 szelet sonka vékony szeletekre vágva
hagymakarikák
3 főtt tojás szeletelve
hegyes erős paprika karikára vágva
paradicsom karikázva
és szintén reszelt sajt gazdagon

A tésztához a hozzávalókat összegyúrtam és átváltottam gépi fokozatra (a lágyabb tésztákat nem szeretem kézzel dagasztani, mert macerás és majd leszakad a karom mire végzek vele), szóval a kézi mixerre feltettem a dagasztó karokat és szép hólyagos sima felületű tésztává dagasztottam. Kézzel is kicsit átgyúrtam a végén, és szép kis bucit gömbölygettem belőle.Visszatettem a tálba letakartam egy konyharuhával és amíg minden más dolgomat elvégeztem a lakásban (kb. másfél óra) addig a tészta háromszorosára kelt.
A felpuffadt gombócból kinyomkodtam a levegőt és szép kerekre nyújtottam. A sütőlemezre sütőpapírt tettem, megszórtam egy kevés búzadarával és erre fektettem a kinyújtott pizzát. Megkentem a pizzaszósszal/tejföllel jól megpakoltam a feltétekkel, gazdagon reszeltem rá sajtot és előmelegített 210°C-os sütőben grill-hőlégkeverés fokozaton addig sütöttem amíg a sajt nem kezdett pirulni a tetején.

Epres-rebarbarás pite

A mi családunkban kicsit máshogyan működnek a dolgok, mint máshol. Így fordulhat elő az, hogy december 4-e helyett június 4-én tartjuk a névnapomat (természetesen mindez nem hivatalos, hiszen Barbara csak egyszer van az évben naptár szerint).
Még gyerekkoromban alakult ilyenné a helyzet, mert csalódott voltam, hogy a novemberi születésnap után szinte mindenki megfeledkezik a névnapomról ("minek a hacacáré hiszen két napon belül ott a Mikulás, na meg nemsokára karácsony"), ellenben mivel sok Judit és László van a családban ezeken a névnapokon hatalmas banzájt tartottak. Szóval ezen indíttatásból eljutottunk oda, hogy pontosan fél évet önhatalmúlag toltunk az időponton ("ne legyen már olyan csalódott az a gyerek"), hogy lehetőleg semmivel se essen egybe, így ne legyen minden egy kupacban.
Idén is eljött ez a nap, a szülők eljönnek köszönteni, nekem pedig nem ártana egy kis majszolnivalót abszolválnom a limonádé mellé. De milyen névnapi sütizés az amikor pont én nem ehetek  a diéta miatt? Ezért kitaláltam, hogy tetszik-nem tetszik diétás sütit fogok készíteni, méghozzá valami rebarbarásat, mert sikerült vennem a piacon egy jó nagy csomaggal.

Epres-rebarbarás pite

Hozzávalók:

Tésztához:
10 dkg vaj
20 dkg zabpehelyliszt
6 dkg xillit
1 tojás sárgája
1 ek tejföl
fél csomag stőpor
fél citrom reszelt héja

Töltelékhez:
25 dkg eper
25 dkg rebarbara
10 dkg xillit
1 púpos ek keményítő

Az epret és a rebarbarát megtisztítottam és 2 centis darabokra vágtam fel. Megszórtam nyírfacukorral és félretettem amíg a tésztát összeállítottam.
A hozzávalókat összegyúrtam és kettévettem egy kisebb és egy nagyobb gombócra. A nagyobb gombócot lisztezett nyújtólapon kinyújtottam és piteformába simítottam.
A gyümölcsökről leöntöttem a levet, amit közben engedett, hozzákevertem a keményítőt és beleöntöttem a katyvaszt a kibélelt piteformába.
A kisebbik tésztagombócot kerekre nyújtottam (akkorára amekkora a piteformám) és másfél centi vastag csíkokra vágtam. A csíkokat egymás alatt, fölött átbújtatva a pite tetején elrendeztem, és megkentem a tojásfehérjével. 180°C ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen 30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Recept innen

Bözsi szelet

Váratlanul szert tettünk egy jó nagy zacsi cseresznyére, na nem arra a hatalmas szemű, roppanós héjúra (ajándék lónak ne nézd a fogát), de így is nagyon örültünk ennek a szép kis pakknak. Gondolkoztam, gondolkoztam (na jó nem nagyzolok többet), mi is készüljön belőle: cseresznyés clafoutis,- crumble vagy - pite. Nem tudtam dönteni, aztán Krisztián egy pillanat alatt megoldotta a dilemmát, Bözsi szeletet akar. Ugyan ezt az édességet meggyből szoktuk készíteni, de most tökéletesen megteszi  hozzá a cserkó is. Így lett pénteki süti délután Krisztiánnak anyu receptje alapján (egy picit egészségesebbre alakítva).

Bözsi szelet

Hozzávalók:
5 db tojás
15 dkg vaj
38 dkg porcukor (ennyi cukor kész mérgezést okoz, úgyhogy én csak 15 dkg-ot tettem bele, a cseresznye úgy is édes)
1,5 csomag sütőpor (én 3 tk szódabikarbónával készítettem inkább)
38 dkg liszt (nálam 18 dkg zabpehelyliszt, és 20 dkg finomliszt)
1 dl tej
meggy (most kb. 80 dkg cseresznye került bele)

A cseresznyéket megmostam, szár, illetve magtalanítottam és félretettem, amíg a tésztát összeállítottam. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen. A tojások sárgáját fehéredésig habosítottam a cukorral, majd óvatosan hozzácsorgattam az olvasztott vajat és a tejet. A tojásos részhez hozzászitáltam a szódabikarbónával elkevert lisztet és homogén masszává kevertem. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem és óvatosan a tésztába forgattam.
Mivel el sem tudom mondani, hogy mennyire utálok mosogatni (és a beköltözéskor már nem volt pénzünk mosogatógépre, amiért azóta is fáj a szívem), ezért nem zsíroztam-liszteztem a kis zománcos tepsimet, hanem sütőpapírral béleltem ki, ebbe öntöttem a tésztát, így legalább nem olyan macera a tepsit elmosni a végén.
A cseresznyékre egy kis lisztet szitáltam (hogy ne süllyedjenek le a tészta aljára), és a tészta tetejére egyenletesen rászórtam. Betettem a sütőbe és 25 percig sütöttem míg szép aranybarna lett a teteje (tűpróba dönt, hogy biztosan jó e).
Miután kihűlt szeletekre vágtam és porcukorral meghintve kínálom Krisztiánnak, amikor hazaér.

Gardrób egy kis csavarral

Még mielőtt bárki félreértené, nem akarom máris átalakítani a frissen összeszerelt gardróbszekrényünket, de kisebb csinosításra szükség van.

Kétféle tolóajtóval lehetett annak idején kapni ezt a fajta szekrényt az Ikeában: teli tükrös ajtóval vagy átlátszó polipropilén lemezbetéttel.
Mi pont ez utóbbi mellett döntöttünk, részben a kedvezőbb ára miatt, részben pedig azért mert Krisztián szerint hülyén nézett volna ki a gyerekszobában annyi tükör (talán csak attól félt, hogy nem fog tudni elrángatni az egész alakos tükrök elől?). Sajnos a bepakolás után azzal kellett szembesülnünk, hogy tulajdonképpen az ajtó csupán porfogó tulajdonsággal bír, ugyanis minden átlátszik a műanyag lemezeken keresztül, így az ápol és eltakar funkciót nem élvezhetjük. Pedig nem ártana, ha a vasalódeszka, a porszívó, a vasaló vagy éppen a társasjátékok színkavalkádja rejtve maradnának.
Kellett egy ötlet, hogy mit is kezdjünk vele, mert így nem maradhatott, viszont lecserélni sem akartuk emiatt a 3 ajtót.

A bepakolás után minden apróság átlátszott

Jött a megmentő Isteni szikra: még tavaly vettem egy tekercs barna csomagolópapírt, ami a fehér szekrénnyel és egy kis zöld festékkel kombinálva visszaadja azt a harmóniát, amire kezdetektől törekedtünk. Nem akarom művésznek képzelni magam, mert véletlenül sem vagyok elég ügyes, de három nagyobb krumpli, sütemény kiszúró formák és egy hámozókés segítségével pillanatok alatt kész a krumplinyomda, amivel talán még én sem tudok elrontani a mintát.

Zöld és fehér akryl festékből kikevertem a megfelelő árnyalatot (temperából is lehetett volna, de a hobbi festéknek jobb az állaga) és egy papírtányérra öntöttem. A csomagolópapírból három akkora darabot vágtam, ami bőven takarja a polipropilén betéteket, lesúlyoztam a sarkaikat néhány konzervvel (féltettem volna a könyveinket erre a célra használni). A krumpliból levágtam egy kisebb egyenes darabot, a megmaradt nagyobb darabok közepébe nyomtam a kiválasztott kiszúró formákat (Krisztián döntött: két sapkás manót és egy kisebb Mézi figurát vett ki a kupacból), körbevágtam a mintákat, hogy a formát lehúzva már csak a kiválasztott emberke álljon ki a krumpliból. Ezek után már csak festékbe kellett mártanom a mintás krumplit és nyomdázni vele, akárcsak gyerekkoromban.

Előkészületben

A móka eredménye

Gyors száradás után csak be kellett másznom a szekrénybe és felragasztani az ajtóra a papírcsíkokat, úgy hogy lehetőleg a felfestett minta kifelé nézzen. (Krisztián, ha épp nem dolgozna biztos díjazta volna, ha bent ragadok és nyugta lehetne tőlem, de ez most nem jött össze.)

Sajnos nem látszik olyan jól a minta, mint hittem, de a lényeg  az, hogy már nem látni be a szekrénybe