2013. október 31.

Halloweeni tökfaragás

Szó sincs róla, hogy majmolni szeretném/szeretnénk az amerikaiak Halloween-ját (megjegyezném nem amerikai, hanem kelta eredetű), egyszerűen arról van szó, hogy most van a tökszezon és tököt faragni jó móka és szórakozás. Almát faragni kicsit nehézkes lenne és kevésbé látványos, szóval ígérem, nem fogok idén sem jelmezbe öltözni és a lépcsőházban lakó idős házaspárokhoz becsöngetni "Csokit vagy csínyt!" felkiáltással. Mi csak majomkodunk és jót szórakozunk továbbra is.

Amikor megkérdeztem Krisztiánt, hogy lenne e kedve faragni velem együtt, már szinte magam előtt láttam, hogy ülünk a konyhaasztalnál és a leterített újságpapírok felett vájjuk, farigcsáljuk a tökeinket :)
De hamar szertefoszlott ez az idilli álomkép, mert Krisztián közölte, hogy kettőnk közül én vagyok a kreatív ember, ő majd csak asszisztál és adogatja nekem a kést, kanalat. Ekkor kérdeztem meg a Hugit, hogy lenne e kedve átjönni és együtt tökölni velem. Ő persze minden hülyeségben benne van, szóval nem kellett kétszer mondanom neki. Nem kis nehézségek árán beszereztem két tököt (egy takarmányt és egy japán sütőt), kifosztottam a tavalyi adventi koszorúnkat a mécsesért és vártam az én kis húgocskámat, hogy együtt tökölődjünk.

A Szelőczei  lányok mókázásról készült képeket és a végeredményt itt láthatjátok.


Hugi rögtön lecsapott a Kupidós kötényemre
Igen, így indult a móka
Jééé, ez nem üres?
A tökfej :D

Rengeteg minden kijött belőle (a magokat kiválogattam, azok jók lesznek pirított tökmagnak, úgy még Krisztián és Hugi is barátságot tud kötni a tökkel)


Kompromisszumot kellett kötnünk, Krisztián mókás fejet akart, én meg ijesztőt (tanulság: jövőre kap egy külön tököt farigcsálni, és azt alkothat belőle, amit csak akar)
Az elkészült tökök
Szerintünk nagyon mókásak lettek
A tökös testvérek

És néhány szó a töklámpásról. Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek, hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását. Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, az Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen kivájható vigyorgó sütőtök növény váltotta fel.
Forrás

2013. október 28.

Almás-fahéjas sütőtöklé

Még mindig sütőtök, csak azért, mert imádom. Most, hogy elkészült belőle a csirkés egytálétel megmaradt fél tököm hámozva, felkockázva. Mi legyen belőle? Sütőtöklé, vagy turmix, vagy kompót, nem is tudom minek nevezzem. Régen a Hey-Ho-nak volt egy sütőtökös nektárja, amit nagyon szerettem, de mielőtt még a cég lehúzta volna a rolót, ezt az italt is kivonták a forgalomból. Azóta nem ittam sütőtöklevet, és bevallom hiányzott, ezért most megalkottam a saját verziómat.




Almás-fahéjas sütőtöklé

Hozzávalók:
0,5 sütőtök
4 db kisebb alma (nálam most idared)
1 rúd fahéj

A sütőtököt meghámoztam, felkockáztam, az almákat megmostam, kivágtam a magházukat és szintén kockáztam. Mindent beletettem egy közepes lábasba, felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp csak ellepte és beledobtam 1 rúd fahéjat. Bekapcsoltam alatta a főzőlapot és 7-8 perc alatt megfőztem. Amikor elkészült (nagyon gyorsan megpuhul a sütőtök és az alma is) kivettem belőle a fahéjat és botmixerrel leturmixoltam ez egészet a főzővízzel együtt. Az elkészült levet kancsókba töltöttem (ebből a mennyiségből 3 liter lett) és hűtőbe tette, mert jéghidegen a legfinomabb.
Nekem elég édes lett így önmagában is, de akár egy kis steviával, xillitel, eritrittel vagy végső esetben cukorral lehet még édesíteni.
Bepróbálkoztam Krisztiánnál is, hátha ilyen formában lemegy a torkán a sütőtök, de most is kudarcba fulladt a kísérlet, remélem a következő próbálkozások nagyobb sikerrel járnak majd.

2013. október 27.

Csirkemell csíkok őszi sült zöldségekkel

Imádom a sütőtököt, most hogy szezonja van minden héten készítek belőle valamit. Van, hogy leves lesz belőle, van, hogy köret, de néha csak önmagában sütve készítem el. 
Most hétvégén kedvet kaptam, hogy az őszi színekkel, és zöldségekkel egy egyszerű és gyors csirkés egytálételt készítettem, tele rosttal és vitaminokkal.




Csirkemell csíkok őszi sült zöldségekkel

Hozzávalók:
0,5 csirkemell filé
0,5 sütőtök
2 marék kelbimbó
1 közepes vöröshagyma
1 db nagyobb cékla
őrölt bors
2 ek olivaolaj

A sütőtököt félbevágtam, a magokat kikapartam, a héját krumplihámozóval meghámoztam és a felét felkockáztam (a másik felét félretettem az a sütőtöklébe kellett). A kelbimbót megmostam, megszabadítottam a külső sérült elsárgult levelektől, a nagyobbakat négybe, a közepeseket félbe vágtam. A hagymát megpucoltam, és 8 cikkelyre vágtam, a céklát megpucoltam és felkockáztam, a csirkemellet felcsíkoztam. Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat és beleraktam a zöldségeket  kb. 3 perc alatt folyamatosan kevergetve megpirítottam őket. Mindegyik zöldség nagyon könnyen puhul és túlsütni sem érdemes, mert szétesnek, és nem mellesleg minden vitamin kárba veszne. Amikor megpirultak egy kicsit a zöldségek, akkor adtam hozzá a felcsíkozott csirkemellfilét, fehéredésig sütöttem, ami kb. 1 perc volt, aztán alá öntöttem 0,5 dl vizet és közepes hőmérsékleten  fedő alatt pároltam kb. 10 percet. 
Mire a hús megpuhult, a víz elpárolódott és az étel is elkészült.

És mi van a gyors és egyszerű ebédemben:
 - A vitamin
 - B vitamin
 - C vitamin
- béta-karotin
- antioxidánsok
- kálium
- foszfor
- vas
- réz
- mangán
- kálcium 
- nátrium
- kén
- króm
- folsav
- jód
- szelén
- cink

És ez csak a mellékes plusz az íze, az illata és az őszi leveleket idéző színei mellé.


2013. október 26.

Tűpárna készülőben - megszületett Indiana Jones tüskés barátja

Krisztiánt folyamatosan a frász kerülgeti, amikor látja, hogy előveszem a varrós dobozaimat és bevackolok a sarokba. Attól parázik, hogy egyszer majd elveszítem az egyik tűt: kicsúszik a ruhából, kieseik a kezemből, és este ha átalakítjuk a kanapét ággyá jönnek a bajok, mert éjszaka majd beleszúródik a lábába, a hátsó fertályába, vagy mit tudom én. Ezért most úgy döntöttem, hogy megszabadítom a kínzó gyötrelmektől, és elkészítem a tűpárnámat.
A bagoly után maradt bőven anyagom, a mintát pedig már régen kiválasztottam, szóval csak meg kellett rajzolnom a szabásmintát, és indulhatott a szabás varrás. Mindössze egy délután alatt el is készült a szúrós kis barátom.

Forrás


A szabásminta

És a végeredmény

Őt nem zavarják a tűk

2013. október 23.

Bagolymánia, avagy így készül nálunk a kispárna

Mit is mondhatnék, beleszerettem (úgy, mint rajtam kívül még nagyon sokan). De nem vagyok már tini, én nem fogom magamon hordani, fülbevaló, vagy medál formájában. A lakás egyes részeiről ki van tiltva a képzelőerőm, mert Krisztián szigorúan ragaszkodik a minimálhoz ("nem kell teleaggatni a lakást mindenféle giccsel"). Egyetlen dologba nem szól bele, azt mondja az az én terepem: a leendő gyerekszoba.
Egy éve fogtunk hozzá és szép lassan szépítgetjük, már a vége felé járunk, apró csinosítgatások vannak még hátra:
- még fel kell fúrni 3 polcot a falra,
- fel kell szerelni a mennyezeti lámpát,
- fel kell tennünk a rolókat, ha kicseréltettük az ablakokat,
- varrni szeretnék egy ágytakarót a vendégágyra,
- új díszpárnahuzatokat szeretnék készíteni a párnákra,
- és néhány képet akarok még készíteni a falra.
Igazi mesevilág van készülőben, már csak a lakója hiányzik (nagyon) .

Szóval imádom a baglyokat, és ha már úgy is természetes tematikát választottunk a szobához a fa motívummal, most itt a lehetőség, hogy helyet kapjanak benne az állatok is.
Sokat tervezgettem, aztán kiléptem az álmodozás fázisából, bementem a méteráru boltba és kiválogattam a megfelelő színű és mintájú anyagokat.



Majd nekiálltam felrajzolni a szabásmintát (jobb híján) újságpapírra.



Kivágtam a darabokat, egymásra illesztettem a megfelelő részeket és jöhetett a munka neheze.



Mert mindent kézzel varrok varrógépünk ugyanis nincsen.




 Szóval akinek esetleg van elfekvő gépe a szekrény mélyén az egy egyszerű cikk-cakk varrással max. fél óra alatt össze is rakhatja a bagolypárna elejét. Nekem 4 napomba telt mire mindent aprólékosan ráöltögettem.

Az összeállítás pedig csak gyerekjáték a kifordított anyagokat gombostűvel összetűztem, hogy ne "ne mászhassanak el egymáson" az anyagok és ne legyen csálé a bagoly. Így varrtam össze a széleket, kivéve az alján egy 10 centis részt. Amikor elkészültem kifordítottam a színére és beletömködtem a töltetet.
Utolsó simításnak csak a töltő rés bevarrása maradt, és láss csodát megérkezett a mi kis uhunk :)




2013. október 22.

Lassan sült bőrös sertéscomb

Kicsit elmaradoztam, mert a múlt héten varró programot csináltam magamnak. Esténként bekucorodva a kanapé sarkába bökdöstem az anyagokat meg az ujjaimat, de erről kicsit később majd részletesen is beszámolok. 
Most viszont visszatértem, és a konyhába is bevetettem magam, mert ugye enni mindig kell, mi pedig különösen szeretjük a hasunkat.
Pár hete kaptam nagyon jó áron bőrös sertéscombot, amit rögtön be is passzíroztam a fagyasztóba, hogy milyen jó lesz ez majd akkor, amikor éppen semmilyen ötletünk sem lesz, hogy mit is főzzek.
Elérkezett az idő, most kell elkészíteni utána pedig csak élvezni az ízeket.



Első kóstoláshoz házi tönkölykenyérrel és reszelt tormával

Lassan sült bőrös sertéscomb

Hozzávalók:
Bőrös sertéscomb (nálam kicsit több mint 3 kilós darabból készült, lehet akár pulykacombból is csak úgy kissé száraz lesz a végeredmény)
őrölt bors

A húst előkészítettem: megmostam, megszárítottam és a bőrét keresztben bevagdostam, majd jó alaposan bedörzsöltem a sóval és az őrölt borssal. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 220°C-ra előmelegített, hőlégkeverésre állított sütőbe toltam be fél órára (a hirtelen magas hőtől kéreg képződik rajta, ami megakadályozza, hogy sütés közben minden nedvességtartalmát elveszítse és kiszáradjon). A sütőpapír nem muszáj, de én jobban szeretem alá tenni, mert ugyan mosogatni így is kell, de legalább nem tud odasülni az aljához a hús és a vakargatástól, súrolástól megkímélem magam. 
Amikor letelt a fél óra kivettem a tepsit, alufóliával letakartam, a sütő hőmérsékletét visszavettem 120°C-ra, és visszatettem a combot, hogy még 5 órán keresztül párolódjon a saját levében.
Amikor letelt az idő kivettem a tepsit, (a biztonság kedvéért húsvillával ellenőriztem, hogy a comb biztosan megpuhult e), leválasztottam a húsról a bőrt és már csak a bőrt tettem vissza a sütőbe 220°C-ra fél órára, hogy egy kis plusz színt kapjon és ropogós legyen.

Mit is mondjak, tökéletes, puha ,omlós (Krisztián szerint rágni sem kell), szaftos, a bőre pedig ropogós. Melegen pirított hagymás tört krumplival lett ebéd belőle, a maradék pedig hidegen tökéletes szendvicsbe felvágott helyett.
A szaftját eltettem, mert amikor megkocsonyásodott a hűtőben Krisztián rögtön lecsapott rá és kenyérre kenve tömte be a bendőjébe.
Amit nem tudtunk felhasználni az egyedül az a kis darab csont volt ami összetartotta. Ha pedig semmiképpen nem győznénk szuflával, a maradék húst akár rakott tésztába, meleg salátába vagy húskrémbe is fel tudom használni.

2013. október 12.

Húskrém - maradék felhasználás 2.1

A régi emberek sokkal jobban megbecsülték azt, amijük volt, nem pazaroltak, még véletlenül sem dobtak ki ételt, mert minden valamilyen módon újrahasznosítható volt (ha másképpen nem, akkor a moslékba ment és a disznók ették meg).
A nagyszüleim átélték a II. világháborút, akkoriban még gyerekek voltak és sokszor feküdtek le korgó gyomorral. A nagypapáéknak volt egy tehenük, akit minden este bevittek a házba, hogy velük aludjon, mert különben elvitték volna az oroszok. A nagymamám hadi árva volt, a dédnagypapa eltűnt a fronton, a dédnagymama egyedül nevelte fel a mamát és az öccsét (nagyon kemény és erős asszony volt).
Megtanulták, hogy mindent meg kell becsülni, és ez kihatott a későbbi életükre is (a papa mindent hazahordott, mindent megtartott, mert ki tudja mikor lesz még szükség rá).
Szerintem náluk kidobott anyag a háztartásban csak a műanyag csomagolások voltak, mert a többi a komposztban, a moslékban, vagy a cserépkályhában végezte.
Mivel a papa nem szerette két egymást követő napon ugyanazt enni ebédre (mondván elég volt neki a háború alatti időszak, mikor mindig ugyanaz volt csak), ezért ha megmaradt sült/főtt/pörkölthús a mama elővette a kamrából a jó öreg húsdarálót, és ahogyan ő mondta kencét varázsolt nekünk a reggeli kenyérhez.
Amikor Krisztiánnal összeköltöztünk megkóstoltattam vele is, és egyszerűen rákattant, imádja azóta is. Csak egyetlen dolog hibádzik: nálunk soha sem szokott hús megmaradni, ezért ha enni szeretnénk külön ezért szoktam egy adag pörköltet főzni, tehát a maradék felhasználás ezen a ponton megbukott :)




Húskrém

Hozzávalók:
sült, főtt, pörkölthús (lehet bármilyen: csirke, pulyka, kacsa, galamb, sertés)
mustár
vaj
vöröshagyma
őrölt bors
őrölt kömény
(szükség esetén még egy kevés só)

Mennyiségeket nem írok, mert minden attól függ, hogy milyen húsból készítjük, és hogy előtte mi történt vele (mert pl. a sült hús szárazabb, mint a pörkölt, ezért ehhez több vaj kell), valamint mekkora mennyiség maradt meg.
A mama az öreg öntöttvas húsdarálóval darálta le a húst, szegénykém ki is melegedett a művelet végére, én már nem pepecselek ezzel (ugyan aputól kaptam 2 éve én is egy húsdarálót), de bevallom sokkal kényelmesebb bepakolni a késes betétű robotgépbe és minden erőlködés, tekergetés nélkül elfordítani az indítókart és 1 perc alatt végezni.
Szóval miután a hús le lett darálva/össze lett aprítva lágy vajat keverek hozzá, ízlés szerint mustárt, őrölt borsot, csipetnyi őrölt köményt és nagyon apró kockára vágott vöröshagymát (nem kell belőle sok, hiszen nem szeretnénk, ha egész nap hagymaszagúak lennénk tőle), ha nem akarok külön vagdosni, akkor a hússal együtt a hagymát is a robotgépbe teszem, így még kevesebbet kell bíbelődni vele.
Kóstolás után, ha nem elég sós, még szoktam sózni. Ezzel tulajdonképpen el is készült a "maradékmentő" húskrém.

Most mialatt megírtam ezt a bejegyzést végig küszködtem a könnyeimmel, mert már nincsenek velünk ezek a drága jó emberek, a legtökéletesebb nagyszülők, akiktől annyi mindent tanulhattam. Akik megtanítottak a feltétel nélküli szeretetre, a megbocsájtásra, a föld és az állatok szeretetére, az otthon készült dolgok értékére, arra, hogy a  kemény munkával mennyi mindent el lehet érni, a spórolásra és arra, hogy nem a pénztől leszünk gazdagok, hanem a szívünkben lévő szeretettől.

2013. október 11.

Lapos sült csirke

Ezt a receptet még Stahl Judittól lestem el, amikor még Tatán laktunk és volt rá időm hogy megnézzem a műsorát. Ennyire hihetetlenül finom csirkét még soha sem ettünk, csak egy icipicit kellett változtatnom a fűszerezésén, hogy Krisztián kényes ízlésének is megfeleljen.

Nálunk ilyen jó dolga van az pipiknek: először jakuzziznak,

aztán kapnak egy olajos masszázst,

majd jön egy kis szolárium, hogy egészséges barna színük legyen.

De minden jónak vége lesz egyszer,

és Krisztián tányérján beteljesedik a sorsuk :)


Extra finom sült csirke

Hozzávalók:
kb. másfél kg-os csirke egészben

áztatáshoz:
1 l víz
30 dkg tengeri só
5 dkg cukor
8 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 ek szemes feketebors
2 ek kakukkfű

fűszervajhoz:
10 dkg vaj
1 ek mustár
3 gerezd fokhagyma

őrölt bors

A sütés előtti napon kezdek neki a munkának, áztatóvizet készítek a pipinek, hogy abban lubickolhasson egy teljes éjszakát (még Nigella is megmondta, a karácsonyi pulykát is áztatni kell, hogy sütés közben ne száradjon ki a húsa).
Felforraltam 1 liter vizet és beleöntöttem a legnagyobb salátástálamba (ez lesz az úszómedence), belekevertem a sót, cukrot, a fűszereket. A hagymákat megpucoltam a vöröset 8 felé vágtam, a fokhagymákat pedig a kés lapjával kilapítottam, hogy az illóolajok jobban fel tudjanak szabadulni belőle és ezeket is a vízbe dobtam. A csirkét megmostam és a konyhai ollómmal kivágtam a gerincét a püspökfalatjától a nyakáig (ez sem kidobandó, megy a fagyasztóba és vagy csirke alaplé lesz belőle vagy Indi kapja meg vacsira). Amikor ez megvolt hanyatt fektettem és rátenyereltem a mellére (így eltörött, kilapult a mellcsontja, tehát a pipi nagyjából egyöntetűen lapos lett így ugyanannyi idő alatt fog majd megpirulni a sütésnél minden alkatrésze.
A csirkét belemerítettem a langyosra hűlt áztatóvízbe, letakartam a tálat folpackkal és betettem a hűtőbe.

Másnap kibéleltem a zománcos kis tepsimet sütőpapírral (így semmi nem sül le az aljára és nem kell kapargatni belőle), kihalásztam a csirkét és papírtörlővel felitattam a bőréről minden vizet. A hagymákat a tepsi közepére halmoztam, ez lesz a pipi ágya.
Egy kis tálba  tettem a lágy vajat és kikevertem zúzott fokhagymával, mustárral, sóval és őrölt borssal.
A csirke mellén és combján meglazítottam a bőrt, és a fűszervajat bekentem a bőre alá, így a husi sülés közben átveszi ezeket az észvesztő ízeket. A külsejére viszont nem szabad kenni (tapasztalatból tudom, hogy megég a bőre tőle), ide só, őrölt bors és olivaolaj kerül. Ráfektettem a hagymaágyra, kb. fél dl vizet öntöttem mellé, letakartam alufóliával és betettem a 200°C-os sütőbe alsó-felső sütésen. Egy órát pároltam így, aztán levettem róla az alufóliát és még fél órát sütöttem amíg szép barna színe lett a bőrének.

A sütés közben kienged magából nem kevés vajat, ami összegyűlik a tepsiben, hogy ne legyen értelmetlenül kiöntve ez a finom vajas szaft, kis lábasba szoktam átönteni és épphogy meleg főzőlapon lassan fűszeres gheet főztem belőle.


2013. október 9.

Házi vajkaramella

Tudom, tudom diéta meg minden, de amikor Krisztiánnal elmentünk az édességboltba beszerezni a húgica tortájához az alapanyagokat, Krisztián meglátta a pultban a csábítóan hívogató kis csomagokat. Ez most neki kell, rögtön, azonnal, a zacsi száját sem kell bekötni, mert rögtön el is kezdi tesztelni :)  Egy hét alatt el is fogyott az első 20 dkg-os csomag, aztán amikor újra kellett mennem még egy kanyar fondantért kiadta az ukázt, hogy hozzam a következő kis csomagot. Most szintén nem kellett hozzá egy hét és ez is szőrén-szálán eltűnt. Nem akarok folyton az édességboltba rohangálni így nincs más hátra, mint előre: kerestem egy receptet, ami szigorúan omlósnak tűnt (legalább is nekem) és belevágtam, azaz kavartam a közepébe.





Házi tejkaramella

Hozzávalók:
25 dkg kristálycukor (szerintem xillittel vagy eritrittel is el lehet készíteni, de minek, aki karamellát akar enni, azt nem feltétlenül a kalóriák izgatják a legjobban)
0,5 l tej
4 dkg vaj (nem margarin!)

A cukrot és a tejet egy kis lábasba tettem és alacsony hőfokon elkezdem főzni. Amikor elkezdett forrni, onnantól néha-néha megkevertem (igazság szerint állandóan kellett volna, így viszont egy csomó minden mást is el tudtam intézni közben). Amikor aranybarna árnyalatú lett és és annyira besűrűsödött, hogy keverésnél látszott a lábas alja levettem a tűzhelyről. Beletettem a hideg vajat és addig kevergettem, amíg a massza teljesen magába szippantotta a vajat. Nagyjából 2 percig folyamatosan kavartam, így a tejkaramella átalakult vajkaramella masszává. A masszát szilikonos sütőpapírral kibélelt műanyag dobozba borítottam. Amikor langyosra hűlt, felkockáztam és zsírpapírba csomagolva bedobozoltam. 
Így ha Krisztiánnak újra eszébe jut, hogy enni szeretne, csak előveszem a kamrából a dobozt és utána újból jól elrejtem (mert nem baj, ha nem kell minden héten egy órát szöszmötölnöm vele).

Azt tapasztaltam, sajnos nem lett 100%-os az eredmény: a karamella nem lett teljes egészében omlós, ahogyan vártuk volna. Egyes részei a kihűlést követően megszilárdultak és omlóssá váltak, egyes részei viszont ragacsosan nyúlósak maradtak. De biztosan én rontottam el valamit, mert az eredeti recepthez mellékelt képen nem lehetett látni szétfolyt részeket.
Krisztián szerint ami viszont kárpótlás az állagért, az az íze. Mert össze sem lehet hasonlítani a boltival, ez valami mennyei :)

Update
A nagy gasztroajándék keresésben bevillant, hogy milyen jó lenne idén finom omlós vajkaramella csomagocskát adni. Nézegettem, keresgéltem és mindenhol ugyanabba a receptbe botlottam. Ezért nekiugrottam, feltettem egy dupla adagot a kislábasomba. Aztán bevillant mintha én már csináltam volna valamikor vajkaramellát (nem teljes sikerrel), gyorsan visszakerestem a posztot és kiderült, hogy pontosan ugyanannak a receptnek álltam neki, mint amit 3 éve már kipróbáltam. No sebaj, hátha most nagyobb sikerrel járok. Közben főztem, így csak időnként kevertem rajta egyet, nos a végeredmény most sem lett különb mint annó, nyúlós tapadós, nem is folyékony, de nem is szilárd, szóval totális mellélövés (pedig végső elkeseredésemben még a fagyasztóba is betettem, hátha megszilárdul).
De nem adhattam fel hiszen ezt is a gasztroajándéknak szántam, úgyhogy kutakodni kezdtem, hogy mi lehetett a gond, nálam miért nem működött a recept. Eredményként azt szűrtem le, hogy 3 ok van ami befolyásolja a végeredményt:

  1. kevés cukor
  2. kevés vaj
  3. kevergetés hiánya
Nekiugrottam újra, módosítva a recepten (30 dkg cukor, 0,5 l tej, 5,5 dkg vaj). Feltettem alacsony  hőmérsékleten a cukros tejet forrni, és időnként megkevertem, kb. 40 perc múlva már folyamatosan kevertem. Aztán egyszer csak pillanatok alatt átváltott habzásból hólyagos pöfékelésbe, ekkor mélyült el a színe és kezdett sűrűsödni. Az állaga akkor jó, amikor a kanalat a lábos alján végighúzva kilátszik a lábos alja, nem "folyik" rögtön össze. Ekkor levettem a tűzhelyről, beleraktam a vajat és alaposan belekevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt dobozba öntöttem és amikor már csak langyos volt hűtőbe tettem. Másnap a hűtőből kivéve kiemeltem papírostól a dobozból és egy éles késsel felkockáztam, sütőpapírra fektetve a vágások mentén is szárítottam egy napot, de tökéletes lett mind ízben, mind állagában.

A tanulság pedig annyi amellett, hogy több cukor és vaj kell bele, hogy hiába szerettem volna megúszósra venni a figurát, sajnos ha tényleg jó eredményt szeretnék akkor bizony szakadatlanul keverni kell.

Ti is kipróbálnátok? Higgyétek el megéri 😉


2013. október 6.

Vajon királyfi lesz a békából? - tejszínes-kakaós torta vaníliás piskótával

Szegény húgicámnak nincs túl nagy szerencséje a tortákkal, legalábbis az utóbbi években. Nem készültek el időre, nem olyanok lettek kinézetre, amilyet rendelt, vagy éppen az ízükkel volt a probléma.
Aztán a tavalyi szerencsétlenségsorozat után megígértem neki, hogy a 24. születésnapjára már én fogom készíteni a tortáját.
Az egész éves felhozatallal valahogy szintén nem volt szerencséje, akármilyen születésnapot, névnapot ünnepeltünk, mindig azon sopánkodott, hogy neki nem elég édes, nincs- vagy kevés benne a csokoládé.
Ezért készült most az Ő születésnapjára vaníliás piskótával, tejszínes kakaókrémmel, ahogyan szereti, édesen, lágyan, habosan. Bár az utolsó pillanatban (a sütés előtti napon) még elkezdett variálni: mégsem kakaós piskótát szeretne, hanem vaníliásat, mégsem főzött-vajas csokoládékrémet szeretne, hanem kakaósat és nem is főzött-vajasat hanem tejszínszerűt, vagy nem is tudja... Húúú szóval a kezdtem kissé besokallni, de sikerült azért túléltem az agybajt.
És hogy miért békakirályos? Mert akármennyire szép az én kis húgocskám (persze ebben van némi elfogultság is), valahogyan nem akadt még a horgára a királyfi fehér lovon. De, hogy rámosolyogjon végre a szerencse, most kap egy békakirályfit és egy esélyt, hogy egy csókkal igazi királyfivá változtassa.






Tejszínes-kakaós torta vaníliás piskótával

Hozzávalók:

Piskótához:
6 tojás
6 ek hideg víz
25 dkg cukor
30 dkg liszt
2 tk szódabikarbóna

Krémhez:
1 l habtejszín
10 dkg porcukor
4 dkg keserű kakaópor
10 dkg étcsokoládé (Tibi)
1 dkg zselatin
1 dl víz

A piskótát két részletben sütöttem meg, mert szebb, ha csak ketté kell vágni, nem pedig három-négyfelé (úgy nagyobb az esélye, hogy elhibázom, csálék lesznek lapok és hamarabb szét is morzsolódik).
Szóval csak egy 22 cm-es kapcsos tortaformám van, ezért egymás után készítettem el a két piskótát: azaz az eredetileg megadott mennyiség feléből. A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat kis tálkába tettem, a fehérjéket pedig a tálas mixer táljába, hozzáadtam a vizet, egy csipet sót és beindítottam alacsony fokozaton a gépezetet. Amikor már jó habos volt a tojás elkezdtem kanalanként hozzáadagolni a kimért cukrot és felemeltem a mixer fordulatszámát is. Mire az utolsó kanál cukor is elkeveredett, a hab is elkészült szép fehér, fényes, kemény lett és amikor kihúztam belőle a habverő karokat kis csúcsok keletkeztek rajta. Innentől már csak kézi keverésre volt szükség, nehogy a habot véletlenül összetörjem és a nehezen beleküzdött levegő megszökjön belőle. Beleöntöttem a tojások sárgáját és szilikon spatulával középről kifelé, alulról lefelé beleforgattam a habba, majd beleszitáltam a szódabikarbónával elkevert liszt felét (vagyis a teljes mennyiség negyedét, kb. 7,5 dkg-ot), ezt is beleforgattam, végül a maradék lisztet is elvegyítettem benne. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen, a tortaforma aljába vágtam egy kerek szilikonos sütőpapírt (kevés vajjal a tortaformához rögzítettem, hogy ne tudjon elmozdulni), a forma oldalát pedig egyszerűen kivajaztam, végül belesimítottam a tésztát. Nem néztem pontosan, hogy meddig sült (mindig a tűpróba a döntő momentum), de szép aranybarna lett.
Amikor betettem a sütőbe, nekiálltam, hogy a mixerrel kikevertessem a következő adag piskótát. Így amikor az első adag kisült, villámgyorsan kiborítottam rácsra hűlni, a formát elmostam, és újra előkészítettem a sütéshez. Ismét belesimítottam a tésztát és szintén aranybarnára sütöttem (tűpróbáig).

A krémhez a tejszínhabot keményre vertem, amikor elkészült hozzászitáltam a porcukrot és a kakaóport, a csokoládét beletördeltem egy kis kerámia tálkába és betettem a mikróba (kiolvasztási funkcióra állítva) kb. 4 perc alatt megolvasztottam, de közben időnként kivetem megkevertem és vigyáztam nehogy megégjen.
Amikor megolvadt hozzákevertem a tejszínhez, a végére már csak a krém tartóssá tétele maradt. A zselatint a vízzel elkevertem és mikróban 1 perc alatt összemelegítettem, amikor visszahűlt langyosra, a krémbe forgattam (így nem esik össze a hab).

A piskótákat félbe vágtam így lett 4 db piskótakarikám,ezeket megtöltöttem a krémmel, és kívülről is behúztam vele. A torta barack színű marcipán bevonatot kapott. Ehhez a fehér marcipánt kicsit átgyúrtam, hogy a kezem melegétől puhuljon és könnyebben alakítható legyen. Por állagú ételfestéket szoktam használni, mert az itteni édességes boltban csak ilyet lehet kapni (tudom, rendelni lehetne akár gél állagú Wiltonosat is gyönyörű színekben, de nem akarok folyton postaköltséget fizetni a kis apróságok miatt), a folyékony bármelyik szupermarketben kapható ételszínezékek nem alkalmasak a marcipán színezésére, mert elfolyósítják. A por állagút simán is bele lehet "masszírozni" az anyagba, vagy (én így használom, mert sokkal hamarabb el lehet oszlatni, és nem marad szemcsés) 96%-os alkoholt csepegtetek hozzá és ezt a masszát gyúrom bele. Az alkohol pillanatok alatt kipárolog, így csak a 100%-os szín marad.
Snapszos poharakba szoktam a porból tenni, kb. 0,25 kk-nyit, erre csepegtetem az alkoholt és fogpiszkáló segítségével kis mennyiségekben színezem a bevonót.
Miután a kialakítottam az áhított színt, porcukrozott nyújtólapon kétszer akkorára nyújtottam, mint a torta. Óvatosan ráhelyeztem és elsimogattam, hogy ne legyen ráncos.

A béka fondantból készült, mert húgi meg szeretné tartani emlékbe. Tudom otthon is egyszerűen elkészíthető, de nem volt erre már idő, így ezt is az édességboltban vettem. Színezése ugyanúgy történt, mint a marcipáné. A megformálásnál, viszont az amúgy alig százas vérnyomásom meghaladta a kétszázat is, mert az az átkozott fondant olyan lágy volt, hogy egyszerűen képtelenség volt belőle formatartó figurát gyurmázni. Mikor már a sírás szélén voltam, nem volt mit tenni porcukrot kellett belegyúrni, így már jobban lehetett kezelni. Szó mi szó két órámba került mire összeraktam és sajnos a Tatára szállítás nem tett túl jót neki (szottyos, ráncos lett a feneke mint akár egy aszalt szilva).

Végeredmény hatalmas torta, brutális kakaós-csokis krém, és egy szottyos hátsójú béka. Meglátjuk, hogy ha Juditka sokat csókolgatja vajon tényleg királyfi lesz e belőle.

2013. október 4.

Eltelt 1 év

Bizony már pontosan egy éve posztolok, osztom meg veletek az életünk apró morzsáit.

Forrás
Nagyon sok minden történt ezalatt az év alatt:

112 bejegyzés született.
  • ebből 81 receptes, 
  • 6 DIY, 
  • 4 öko, 
  • 4 alakreform, 
  • 6 programokról, kirándulásokról és nyaralásról,
  • 8 az otthonunkról és 
  • 3 egyéb mindenféle kategóriában.
Tizenketten iratkoztak fel a rendszeres olvasóim közé (és még nagyon sokan olvasnak rajtuk kívül is).
Összesen 5330-an látogattak el a Csibekalandokra.
  • ebből 3374-en Magyarországról,
  • 651-an az Egyesült Államokból,
  • 553-en az Oroszországi Föderációból,
  • 184-en Németországból,
  • 66-an az Egyesült Királyságból, 
  • 56-en Szerbiából, 
  • 55-en Ukrajnából, 
  • 34-en Romániából,
  • 22-en Hollandiából és 
  • 19-en Tajvanról.
Egy díjat is kaptam (köszönet érte Mignon-nak a Le Grenier Atelier blog szerzőjének).

Közben én is rengeteg blogot olvastam, inspirálódtam, sokat tanultam, és Krisztián szerint a posztok is fejlődtek az idő haladtával (ugyanis a mi kis családunkban Ő az igazi író tehetség, nekem nem sok érzékem van hozzá, ezt próbálom ellensúlyozni a szorgalmammal).

Ugyan az írások talán tényleg fejlődtek, most már gördülékenyebben mennek és olvasóbarátabbak is, de sajnos a fényképek még mindig nem az igaziak (hiába egy picit sem vagyok profi, és a mi kis kompakt gépünkből, azt hiszem ennél többet már nem is tudok kihozni). Mindenesetre ebben is próbálok majd fejlődni.

Az elkövetkező évben is megírom majd a fontos eseményeket az éltünkből és Indikééből :) , a kipróbált és bevált recepteket (ami nem jön be arra kár is lenne az időt pazarolni), barkácsolásaimat, élménybeszámolókat a további kirándulásokról, tapasztalataimat a natúrkozmetikumokról, és arról is hírt adok ha végre sikerül az alakreformmal értékelhető változást elérnem és végre sikerül lefogynom.

Nagyon örülök hogy velem tartottatok, biztattatok, dicsértetek és remélem velem lesztek a következő évben is.

2013. október 3.

Bakonyi sertésragu

Amikor még Tatán laktunk Krisztián elég rendszeresen rendelgetett hol pizzát, hol hambit, hol pedig rendes főételt, ha éppen nem volt kedve ahhoz, amit a hűtőben talált. Aztán amikor átköltöztünk Tatabányára elkezdtek ritkulni ezek az alkalmak, jobban meg kellett fognunk a pénzt is és a mai napra mondhatom, hogy majdnem teljesen le is szokott róla, már csak kivételes alkalmakkor támad rendelhetnékje (és ez sem több évi max. 2 alkalomnál).
Egy alkalommal próba szerencse alapon bakonyi ragut rendelt magának, aztán amikor meghozta a futár és kinyitotta a dobozt szembesült vele, hogy: "ez basszus gombás".
Mert bizony Krisztián addig a pontig a gombát csak és kizárólag rántottan volt hajlandó betömni az arcába, de mivel éhes volt és ugye a hűtőben található választék nem volt ínyére való, ezért mégiscsak megette.
És ahogyan ez lenni szokott rájött, hogy a gomba nem csak rántott formában ehető, a bakonyi ragu nagyon is ízlik neki.
Innentől kezdve felkerült a menülistára ez az étel is kilépve a megszokásokból.


Recept innen


Bakonyi sertésragu

Hozzávalók:
50 dkg sertéscomb
35-40 dkg csiperkegomba
1 ek mangalicazsír
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 ek csípős pirosarany
1 db nagyobb paradicsom
1,5 tk pirosparika
0,25 kk őrölt bors
0,5 doboz 450 g-os tejföl


A hagymát nagyon apró kockákra vágtam és a zsíron megdinszteltem. Amikor már üveges volt beletettem a felkockázott sertéscombot és kevergetve fehéredésig pirítottam. Lehúztam a lábost a főzőlapról, rászórtam a húsra a pirosparikát, hozzáadtam a pirosaranyat, a felkockázott paradicsomot, megszórtam az őrölt borssal és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Közepes hőmérsékleten letakarva addig főztem, amíg a hús megpuhult (ez min. 1,5 óra, mert Krisztián úgy szereti, ha szinte rágnia sem kell, rögtön szétesik a hús a szájában). Amikor a hús már puha volt hozzáadtam a sót, és a megpucolt, felszeletelt gombát, amivel még 15 percet főztem szintén letakarva. Végül hozzákevertem a tejfölt rottyantottam rajta egyet és már lehetett is tálalni egy kis nokedlivel.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...