2014. december 9.

Baba és családi fotózás

Krisztián idén is megkérdezte, hogy mit szeretnék kapni a születésnapomra. Ezt már nyár vége felé megbeszéltük, hogy egyetlen kívánságom van: szeretném ha a kislányunkról készülne egy profi fotósorozat. Akkor rám bízta a dolgot, hogy válasszak fotóst, intézzem a dolgokat, ő csak a szenvedő (és fizető) alanya lesz ennek az egésznek.
Még augusztusban megkerestem az egyik volt osztálytársamat, aki csodás képeket készít (és nem mellesleg ő maga is anyuka, ami nekem fontos, mert egy anya másképpen látja már a világot).
Írtam Sziszónak, hogy szeretném, ha elvállalna minket és elkészítené a mi pici lányunk első csodás fotósorozatát. Aztán szeptember elején Gréta megszületett, de a fotózást folyamatosan tologatnunk kellett, mert szegénykém nagyon hosszú heteken keresztül reggeltől estig ordított a pocakfájás miatt, így pedig nem akartuk a szenvedését tetézni még egy kimerítő fotózással is.
Aztán leegyeztettünk egy időpontot október közepére, de ahogyan közeledett az időpont és egyre többet beszéltünk róla kiderült, hogy Krisztián teljesen más stílusban képzelte ez ezt a fotózást.
Ő beállított műtermi képeket szeretett volna a gyerekről, valami hasonlót, mint amit annak idején róla is készítettek csak most éppen nem műanyag kistelefonnal az előtérben.
Sajnos vissza kellett mondanom a lebeszélt fotózást, mert Sziszó a valóságot fotózza , mindenféle tupírozás, beállítások és szűk keretek nélkül a maga életszerű szépségében.
És indulhatott a hajsza, hogy találjak gyorsan egy fotóst aki profi minőségű képeket készít és nem kell hónapokat várnunk az előjegyzésre. Így jutottunk el Cilihez (aki kiderült, hogy a szüleim hátsó kert szomszédja).

November 23-ára sikerült időpontot kapnunk. Felpakoltuk Grétát, pót pelust, - ruhát, - tápszert, - babavizet (az utazás miatt) és átvonatoztunk Tatára.
Cili nagyon aranyos, és kedves volt, sokat beszélt, magyarázott Grétának amit ő rengeteg mosollyal jutalmazott :)
11 hetes kora ellenére nagyon sokáig bírta az igénybevételt és a rengeteg vakuvillanást. Igaz néha pihenni kellett, mert tele volt már a hócipője a hasalással, vagy éppen azzal, hogy a fényképező felé fordítsa a fejét. A csúcspont az volt amikor levetkőztettem és egy szál pelusban virgonckodott, aztán amikor visszafelé öltöztettem akkor már elég fáradt volt, meg őszintén elege is volt már a sok cseszegetésből. A családi közös fotózás végére be is aludt szegénykém a kezemben :)
Ez a gyerek nem ránk ütött fényképezkedés szempontjából (Krisztián utálja, ha fényképezik és rendszerint az összes róla készült képen grimaszol, és sajnos én sem vagyok fotogén), olyan jól tűrte a dolgokat, hogy reménykedem benne az 1 éves születésnapjáról Sziszó készíthet egy csodálatos sorozatot.

Egy kis ízelítő a készült képekből, karácsony után töltök fel többet is de addig még titkolózok, mert ezekből a képekből fog készülni a nagyszülők ajándéka (Psszt!)


























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...