Ismerjük meg egymást - ez vagyok én, a Csibe

Ezt az interaktív blogismerkedős játékot Szera indította útjára és rengeteg blogba megérkezett az elmúlt egy- két napban. A célja, hogy olyan 7 információt tudjunk meg a másikról, amit eddig még nem, majd adjuk tovább a stafétát 7 másik blogtársnak. Engem Süni kért fel, hogy osszak meg magamról pár dolgot, amit eddig nem tudtatok rólam. Hát ez vagyon én Barbi/Csibe kinek hogy tetszik:

1. Krisztiánom nagy bánatára iszonyú rendmániás vagyok, ezzel a halálba tudom kergetni.
2. Hihetetlenül jó a memóriám (persze ha valami apró-cseprő dologról van szó pl.: évek múltán is fel tudom idézni, hogy a mindösszesen egyszer látott filmben mit viseltek, mondtak a színészek, stb.), Krisztiánt persze ezzel is megőrjítem.
3. Imádom a kávé illatát és ízét (sátoros ünnepeken az éttermi ebédek után szoktam inni egy lattét), de otthon mindösszesen 1 doboz Maci kávéból áll a készletünk, mert túlságosan "felpörög" a szívem az igazi kávétól.
4. Gyerek/diák koromban humán beállítottságú voltam, nehezebben ment a matek (annak ellenére, hogy valahogyan sikerült 5-ösre érettségiznem, a mai napig sem értem hogyan, mert nem puskáztam). Most végül felnőttként könyveléssel foglalkozom az egész napomat a számok között élem, és mégis szeretem úgy ahogyan van.
5. Imádok olvasni, hatalmas és egyre csak duzzadó könyv gyűjteményünk van Krisztiánnal (meg se merem mondani mennyit költünk erre éves szinten).
6. Nem szoktam jelentkezni semmilyen blog játékra (SAD, VKF) azon egyszerű okból, hogy én nem a blog miatt sütök-főzök, hanem megosztom a blogon amit készítek, ami történik velünk. Elvégre a blog van értünk és nem mi érte. (Ezzel a kijelentésemmel most biztosan nem leszek valami népszerű.)

7. A legnagyobb vágyam az, hogy anyuka legyek, nagyon remélem a jó Isten ezt is hamarosan megadja majd nekem.

A játék szabályai:
1. Linkeld be azt a bloggert a blogodba, aki felkért.
2. Ossz meg magadról hét különleges/hétköznapi dolgot.
3. Kérj fel további 7 embert ugyanerre, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy kiválasztottad őket.

Akikről szeretnék többet megtudni, ha van kedvük játszani:

Sütik birodalma

Zsuzska receptjei
Csiperke
Le Grenier Atelier
Ízek és élmények
Ízek és ötletek
Becca és a sütik

Mexikói csirkés burrito - ahogyan én készítem

Ez az étel nálunk nem igazán új keletű, de valamiért mióta a saját lakásba költöztünk (ami néhány napon belül két éve lesz már) kimaradt a repertoárból. Legalább 10 évé már hogy valami ízében és kinézetében nagyon hasonlót ettem Tatán a Pikantóban (akkor még nem csak hétvégi discoként működött, hanem az egész nyári szezonban étteremként funkcionált).

Teljesen el voltam ragadtatva tőle, az ízei pikánsak voltak mégis teljesen kiegészítették egymást. 

Mindenképpen el akartam készíteni otthon is, így hát jött a kísérletezgetés és megszületett a mű, ami lehet, hogy nem autentikus, de nagyon finom és minket teljesen lenyűgözött.

Mexikói csirkés burrito

Hozzávalók (4 személyre):

50-60 dkg csirkemellfilé

1 ek olaj

1 db közepes vöröshagyma

1 db közepes sárgarépa

1 kisebb szál fehérrépa

1 kisebb zellergumó fele

1 tk só

0,5 kk őrölt bors

1 tk őrölt fahéj

1 ek liszt

2,5 dl víz

Tortillához:

9 dkg finomliszt

4 dkg kukoricaliszt

0,5 dl olivaolaj

87 ml forró víz

2 g sütőpor

0,5 tk só

Salátához:

fejes saláta (a legjobb a lolo rosso saláta lett volna, de most nem kaptam)

kígyóuborka

csemegekukorica

szárzeller

sárgarépa

Mustáros-kapros öntethez:

2 ek mustár

1 dl olaj

nagy csipetnyi só

néhány tekerésnyi őrölt bors

1-1,5 dl víz

1 ek szárított kapor

1 kk ecet

Salsa

tejföl

(köretként Krisztiánnak sült krumpli vagy párolt rizs)

A húsos raguhoz a csirkemellet felcsíkoztam, a vöröshagymát felkockáztam, a zöldségeket meghámoztam és nagy lukú reszelőn lereszeltem (jobban mondva a robotgéppel végeztettem a munkát, mert ma igencsak munka undoritiszem volt).

Az olajon a felkockázott vöröshagymát megfonnyasztottam, majd hozzáadtam a lereszelt zöldségeket. Épp csak addig pároltam őket, amíg összeestek, majd a csirkemell csíkok következtek. Fehéredésig sütöttem, akkor aztán hozzáadtam a lisztet, a sót, a borsot, a fahéjat és felöntöttem vízzel. Alacsony hőfokon addig főztem, amíg a hús megpuhult és a ragu besűrűsödött.

A tortillához a hozzávalókat alaposan összegyúrtam, és 4 egyforma részre vágtam, egyenként alaposan lisztezett nyújtólapon (szinte átlátszóan) vékonyra nyújtottam. Száraz serpenyőben addig "sütöttem" az egyik oldalát, amíg hólyagosodni kezdett, ez mindössze néhány másodperc, majd megfordítottam és a másik oldalát is néhány másodpercig sütöttem. Tányérra tettem őket a töltésig és letakartam alufóliával hogy ne száradjanak ki.

A salihoz a zöldségeket megmostam, felszeleteltem. Az öntethez a mustárt kis tálba tettem, az olajat folyamatosan csorgatva hozzá simára, krémesre kevertem, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a kaprot, az ecetet és a vizet. Ezzel el is készült az ebéd, kicsit tovább tartott ugyan az elkészítése, mint azt szerettem volna, de ez megérte az áldozatot.

Megújulás

Tudom úgy tűnik, hogy az utóbbi időben teljesen ellustultam, és nem csináltam semmit, pedig a háttérben több szálon futnak a dolgok, nagyon sok minden van előkészületben. Ígérem nemsokára rengeteg új posttal fogok jelentkezni, csak türelem.
Talán már észrevettétek a blog egy ideje átalakulóban van. Hozzám alakul annak rendje és módja szerint.
Amikor nekikezdtem a blog írásának már akkor szerettem volna a fejlécbe valami rám jellemző, olyan Csibés/Barbis képet.
Nagyon sokat gondolkoztam, szerkesztgettem, mondhatni vért izzadtam, de nem jött az az isteni szikra.

Most, hogy több mint egy év eltelt az indulás óta végre megjött az a várva várt ötlet, megszállt a múzsa, vagy nem is tudom mi történt, de míg idáig egyik tervet gyűrtem össze a másik után addig most egyszerűen tudtam, hogy ez lesz a tökéletes változat.
Ugyan akadtak kisebb döccenők, mert annyira azért nem vagyok nagy számítógépes guru (sőt...), Krisztián szerint pedig túl macerás dolog lett volna neki gépileg "kiszínezni", ezért maradt az egyszerű változat: színes ceruzával kiszínez, majd a végeredményt beszkennel. A végeredmény várakozáson aluli lett, ezért mégiscsak a géphez kellett folyamodnom, hogy elfogadható legyen.
Ehhez igazítom az egész oldal kinézetét is.

Fogadjátok sok szeretettel a megújult csibekalandokat :)

Kemencés lángos

Most, hogy elkezdődött a január kicsit leeresztettem. Ebben a ködös, nyirkos időben nincs kedvem semmit sem csinálni. A főzés terén sincs semmi nagyobb fakszni, próbálok egyszerű ételeket az asztalra tenni. De most megfogadtam, hogy egy kicsit összeszedem magam, és beszabadulok a konyhába, mert ugyan finomak és egészségesek a saláta vacsorák, azért néha nem árt a változatosság.
Az adventi időszak alatt egyszer sikerült eljutnunk a tatabányai adventi vásárba, és ilyenkor ami szinte kötelező számunkra az a forralt bor és a kemencés lángos. Frissen sütve, gőzölgőn egyszerűen csodás. Én sajnos nem tudok megenni egyszerre egy egészet, ezért Krisztiánéból szoktam néhány falatot kapni.
Most a héten mindkettőnknek eszébe jutott (kicsit elnosztalgiáztunk rajta, hogy milyen finom volt) és megbeszéltük, hogy a vasárnapi ebédhez töki pompost fogok készíteni. Kis adagot sütöttem, mindössze két személyest, mert csak frissen finom igazán, és a zöldborsó krémleves mellé ennyi bőségesen elég.

Kemencés lángos avagy töki pompos

Hozzávalók:
17,5 dkg kenyérliszt
7,5 dkg rétesliszt
1 dkg élesztő
0,25 tk cukor
0,5 ek olaj
1-1,5 víz

Tetejére:
tejföl
fokhagyma
vöröshagyma
kolozsvári szalonna
hegyes erős paprika
trappista sajt

A tésztához a száraz hozzávalókat egy tálba öntöttem  (én az élesztőt sem szoktam külön felfuttatni), majd szép lassan hozzáadagoltam a vizet. A liszt minőségétől függ, hogy mennyit tud felvenni. A lényeg az, hogy rugalmas közepesen kemény tésztát dagasszak belőle.
Amikor már szépen eldolgoztam félretettem pihenni, hogy a duplájára tudjon kelni.
Közben a szalonnát felkockáztam és serpenyőben zsírjára sütöttem, a vöröshagymát felcsíkoztam, az erőspaprikát felkarikáztam, a tejfölt simára kevertem és belereszeltem a fokhagymát (picit sóztam, borsoztam, és szalonnazsírral is gazdagítottam).
A közben megkelt tésztát  újra összegyúrtam, majd kinyújtottam éppen csak akkorára, mingt a kis brownie-s sütőtálam. A tálat sütőpapírral kibéleltem, belefektettem a kinyújtott tésztát, megkentem a fokhagymás tejföllel, megszórtam a szalonna csíkokkal, a hagymával, a paprika karikákkal végül pedig sajtot reszeltem a tetejére.
Az egészet félretettem fél órára, hogy még egyszer meg tudjon kelni. Bekapcsoltam a sütőt 200°C-on hőlégkeverésre és 20-25 perc alatt megsütöttem a lángost.
Hihetetlenül finom lett, és ami még mellette szól, hogy itthon nem csak úgy tessék-lássék van megmutatva neki a feltét (megpakoltam jó gazdagon).
Most hogy jól laktunk (a fenét, majd szétpukkadunk) azt hiszem, egy ideig nem fogjuk hiányolni a menüből.

Sajtos-magos perec tang zhonggal

Az újévre szánt lencseragu leves mellé mindenképpen akartam valamit sütni, ilyen tartalmas leves mellé már nem hiányzott semmiféle nagyobb volumenű főétel, ezért csak egy kis pékárura gondoltam. Semmi nagy dolog, csak egy kis perec mindenféle jóval. Krisztián is segédkezett a készítésnél, így hamarabb ment a munka is.

Sajtos-magos perec tang zhonggal

Hozzávalók:
15 dkg finomliszt
35 dkg kenyérliszt
2 ek olaj
0,5 tk só
1,5 tk cukor
3 dkg friss élesztő
12 dkg tang zhong (2 dkg lisztből, és 1 dl vízből)
víz (amennyit felvesz)
1 db tojás
magkeverék (most darálatlan mákot, napraforgómagot, szezámmagot, és lenmagot kevertünk össze)
sajt

A víz kivételével minden hozzávalót egy tálba mértem (hidegen, nem futtattam fel az élesztőt sem), a vizet kis adagokban adtam hozzá, épp csak annyit, hogy rugalmas és közepesen kemény legyen.
Nem jó, ha túl lágy lesz, mert nem lehet majd rendesen megformázni belőle a pereceket. Félretettem pihenni a tésztát és másfél órára "megfeledkeztem" róla.
Amikor a duplájára kelt a tészta kinyomkodtam belőle a levegőt, 8 egyenlő részre osztottam a tésztát, és 60-70 cm-es "kukacokat" sodortam belőlük. Perec formára alakítottam a tésztahengereket és sütőpapíros sütőlemezre helyeztem őket. Az én munkám itt  be is fejeződött, mert Krisztián átvette a stafétát és lekente a pereceket a felvert tojással, megszórta a magkeverékkel és a reszelt sajttal.
A pereceket 220°C-ra előmelegített sütőbe tettem, alsó-felső sütésen, és addig sütöttem, amíg aranybarna színt kaptak.
Kívül fantasztikusan ropogósak belül pedig lágyak és puhák lettek. Frissen tökéletes ropogtatnivaló volt a leves mellé.

Újévi lencseragu leves

Már elég korán, gyerekkorunkban megtanuljuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy az év első napján lencsét kell enni, hogy gazdagok és szépek legyünk, malacot, hogy kitúrja nekünk a szerencsét, és tilos a hal, meg a baromfi. Ehhez mérten azóta is minden január elsejére valami módon lencse és sertés kerül az asztalra.
Nos, Krisztián kifejezetten nem szereti a lencsét ezért ez igazi kihívás szokott lenni nekem, hogy egy kanálnál többet egyen belőle. A sima lencseleves már leszerepelt nála, a lencsefőzelékre igencsak húzza a száját, a lencsesalátát pedig messziről elkerüli.
Idén vagyis inkább tavaly a tárkonyos lencseragu levesre (mert nagyon vágytam valami savanykásabb ízre) esett a választás, és hogy kerek legyen a történet sajtos-magos perecet sütöttem mellé.

Tárkonyos lencseragu leves

Hozzávalók:
25-30 dkg sertés lapocka
1 kisebb fej vöröshagyma
2 dkg mangalicazsír
1 db paradicsom
0,5 db paprika (jó a TV, nekem most kápia volt itthon)
1,5 tk őrölt pirospaprika
só
őrölt bors
őrölt kömény
2 tk mustár
20 dkg lencse
10 dkg bacon szalonna
1 közepes fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 kisebb zeller fele
10 dkg csiperkegomba
10 dkg zöldborsó
1 db karalábé
só
1 nagy doboz tejföl (20%-os)
fél csomag szárított tárkony
2 ek liszt
 negyed citrom kifacsart leve

Először is egy nappal korábban pörköltet főztem a sertésből (ezzel nagyon kell mindig vigyázni, mert ha Krisztián észreveszi, hogy kész pörkölt van a hűtőben hajlamos lesz rájárni). A hagymát felkockáztam és a zsíron megfonnyasztottam, beletettem a felkockázott sertést és kevergetve fehéredésig pirítottam. Lehúztam a tűzhelyről a lábast és fűszereztem (pirospaprikával, őrölt borssal és őrölt köménnyel), hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, a mustárt és felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte (mire megpuhul a hús, pontosan addigra fővi el a levét és sűrűsödik be a szaftja), sózni csak akkor szoktam, amikor már majdnem teljesen elkészült a pörkölt, mert így gyorsabban megpuhul.
Amikor kihűlt bedobozoltam és betettem a hűtőbe. Valamint még akkor este beáztattam a megmosott lencsét háromszoros vízbe.
Aztán szilveszter reggelén a szalonnát felcsíkoztam, kisfazékba tettem (megjegyzem rosszul tettem, mert főzés közben derült ki, hogy kicsi lesz és át kellett öntenem a nagyobbikba) és kiolvasztottam a zsírját, ezen a zsíron üvegesre pároltam a felkockázott vöröshagymát. Majd hozzáöntöttem az áztatólevéből leszűrt átmosott lencsét, felöntöttem vízzel és villanytűzhely 4-es fokozatán főztem kb. 1,5 órát (ilyenkor kb. félig főtt meg a lencse), hozzáadtam a megpucolt, felkarikázott, cikkezett zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, gomba, zöldborsó). Amikor a zöldségek megpuhultak hozzáadtam az előző nap megfőzött pörköltet és összeforraltam a levessel. Ekkor sóztam csak, hogy biztos legyek abban, hogy nem lesz túl sok belőle (valamint a sós vízben nehezebben fő meg a lencse).
A tejfölt kikevertem a liszttel és a tárkonnyal csomómentesre, és a leveshez kevertem, összeforraltam és citrommal savanyítottam.
Ehhez a gazdag leveshez más nem is kellett, tökéletes volt hozzá egy szép sajtos-magos perec.

Boldog  Új Évet Kívánok!