2014. február 28.

Ami a nagy meglepetés után történt

Azután, hogy megtudtuk a nagy hírt következett a neheze: a várakozás. A nőgyógyászommal már előre megbeszéltem a dolgokat (mert ugye készültünk erre a terhességre, jobban mondva nagyon vártuk már ezt a babát). Elmondta, hogy ne menjek hozzá a 8. hétnél korábban, mert a túl korai terhességet még ő sem látja az ultrahangon. A pozitív teszt után viszont addig még négy és fél hét volt hátra. Ez őrjítően hosszú idő, hogy megtudjuk a baba jól van és rendben van e minden.

De mivel az idegeskedés ilyenkor kifejezetten nem használ, megpróbáltam a a lehető legnyugodtabb maradni, elkezdtem szedni a terhességi vitamint (legalább az első trimeszterben szedni fogom, utána már nem biztos).
Emellett utána olvasgattam a dolgoknak, átgondoltam a szóba jöhető neveken, magamban felvázoltam, hogy még mi mindent kell a lakásban megcsinálnunk, átrendeznünk, felújítanunk.

Krisztiánnal megegyeztünk, hogy amíg lehetséges, a pocak és a lakója engedi kihasználjuk a még csak kettesben töltött időt és sokat kirándulunk (persze csak miután rendesen kitavaszodik). De a bekövetkezett események után már annak is örülni fogunk, ha nem kell a 40. hétig feküdnöm.

Tervezgettük, hogy, hogyan mondjuk el a szülőknek a nagy hírt, hogy ősszel nagyszülők lesznek. Persze mindezzel várni akartunk addig, amíg az orvos meg nem erősíti a terhesség tényét, és mi is meghallhatjuk a pici szívhangját. Így legalább az első sztárfotót is mellékelhettük a nagy hír mellé.

Most, hogy a diéta már szóba sem jöhet megegyeztünk, hogy már csak egy félét főzök mindkettőnknek, így rengeteg időt spórolok és annál több lehet a hasznos, közös programunk. Jól is jött, mert az első időben nagyon fáradékony voltam.

Felkészültem arra, hogy a terhességet hétről hétre megörökíthessem, beszereztem minden hozzá való kelléket és nekiálltam a felújításának.

Már csak nem egész egy hét lett volna hátra az első orvosi vizsgálatig, amikor jött a riadalom. Szerintem a legtöbb kismama rémálma az, hogy a terhessége alatt vért lásson. Nos miután háromszor is (ugyan kis mennyiségű) vérzést tapasztaltam felhívtam az orvosomat, aki másnap délelőttre be is rendelt magához a kórházba, hogy megnézze minden rendben van e.

Mondtam már milyen marha nehéz teli hólyaggal (ez a doki kérése volt, hogy jobb legyen az ultrahang kép) egy órán át a folyosón várni, egyik lábamról a másikra állva, abban reménykedve, hogy kibírom és nem durranok szét? Hát baromi nehéz.
Aztán végre behívott a főorvos megkérdezte pontosan mi a gond, szólt hogy feküdjek fel a vizsgálóra és előkerült az ultrahang.
Minden szűrővizsgálaton kukucskálni szoktam ilyenkor, szóval rögtön tudtam, hogy mit látok a monitoron (ami máskor nem szokott ott lenni), a szívem majd kiugrott a helyéről, pláne amikor a doki ráadta a hangot és először hallhattam a pici szívverését. Könnyek szöktek a szemembe és majdnem elsírtam magam.

Az orvosom gratulált 8-9 hetes terhesség, jó szívveréssel. És megtalálta a vérzés okát, egy ici-pici bevérzés a placentában. De nincs semmi gond, csak ne erőltessem meg magam, feküdjek és pihenjek sokat.
Sztárfotót sajnos nem kaptam, de majd a 12. heti genetikai ultrahangnál mindenképpen kérek, akkor már úgyis a magánrendelésre megyek (vagy megyünk, mert arra már Krisztián is szeretne eljönni).
Itt még nem ért véget a tortúra, sajnos, 5 nap múlva újra jelentkezett a vérzés. Még aznap délután újra elmentem orvoshoz, a babának nincs baja, a helyén van. Viszont ahhoz, hogy minden rendben legyen vagy otthon pihenek és fekszem szigorú ágynyugalomban, vagy befekszem a kórházba ezt a két választási lehetőséget kaptam. Hát én inkább az ágynyugalmat választottam otthon, a háziorvos állományba vett az elkövetkező 3 hétre, amíg vissza nem mentem a következő konrol vizsgálatra.

Ezalatt az idő alatt kellett elmennem az először a védőnőhöz és első terhes tanácsadásra, ez legalább nyújtott egy kis változatosságot az állandó fekvésben (nem is gondoltam volna, hogy ilyen baromi nehéz lesz ez a sok pihenés).
Krisztián közben alaposan kivette a részét a házimunkából, nagyon sokat segített és azóta is segít. Ő vásárolt és cipekedett haza egyedül majdnem minden nap, gyógyszertárba járt, itthon takarított, így nekem csak főznöm és mosogatnom kellett.
A szüleim hétvégente átjöttek meglátogatni, ha már én nem tudtam kimozdulni ők szórakoztattak szombatonként 1-2 órát.

A 11. heti kontrollra teljesen felszívódott a hematóma, így az egyik nehézségen már túl voltunk, megnyugodtunk. A placenta viszont teljes egészében a méhszájon tapadt meg, szóval a munkába még mindig nem térhettem vissza. De boldogok voltunk, mert láttuk a mi pici csibénket aki már elérte az 58 mm-es ülőmagasságot és veszettül kalimpált a picike kezeivel-lábaival.
Elfogult vagyok, de úgy tökéletes ahogyan van (bár én már az első ultrahangon teljesen beleszerettem).

Tömören ennyi fért bele az összefoglalóba, ezután heti frissítésekkel fogok jelentkezni, amiben minden fontos dolgot leírok majd.

11. hét

Megírva: 2014.02.21-én




Mennyi idős: 11 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 1,5 kiló (persze próbálok minél egészségesebben étkezni).

A baba: akkora mint egy lime :)

Kismama ruhák: Anyu vett nekem egy elég sztreccses nadrágot, amivel egy jó ideig le lesz tudva a nadrág probléma, de mivel már több, mint 2 hete vagyok kényszerpihenőn így a melegítő nadrágok is tökéletesen funkcionálnak itthon.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: A hátam rettentően fáj a sok fekvéstől. Az állandó pisilni rohangálás sem könnyíti meg a napjaimat.

Alvás: Éjszaka még mindig alig alszom, egyfolytában forgolódok és folyton rohangálok pisilni, aztán amikor visszafekszem már nem tudok visszaaludni.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos.

Undor, finnyásság: a májon kívül most már a konzerv tonhalra sem tudok ránézni.

Nem előrejelzés: Még mindig fiúnak gondolom.

Észrevehető, látható terhesség: Kicsit elkezdtem gömbölyödni, de még csak úgy mintha pár kiló felszaladt volna rám, még nincsen kifejezett kismama pocakom.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: nincsenek hangulatingadozásaim, és kicsattanóan boldog vagyok. A héten olvastam Mosolyka Te döntesz c. könyvét, nos azon viszont szinte egyfolytában sírtam a meghatottságtól. Lehet, hogy nem pont most kellett volna belefognom :)

A héten voltunk a nőgyógyásznál, megnyugtatott minket, hogy a hematóma felszívódott, a pici jól van. Mozizhattunk egy kicsit és teljesen beleszerettünk a babába 58 mm az ülőmagassága és már most egy igazi örökmozgó :) össze-vissza jártak a pici kezei, lábai.
Viszont a munkába még mindig nem térhetek vissza, mert a placenta pont a méhszájon tapad meg, így továbbra is szükséges a sok pihenés és a kíméletes életmód.

Túl vagyok az első vérvételen is, hát jó, hogy egy ideig nem lesz újra.
Nagyon örültem a hírnek, amikor a védőnő felvilágosított, hogy már nem ugyanott vesznek vért a kismamáktól, ahol az összes többi betegtől. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert egyre több az influenzás beteg,  és kicsit sem hiányozna, hogy egy zsúfolt, nem szellőző teremben egy csomó köhögő, tüsszögő, krákogó emberrel legyek összezárva.
De hamar rá kellett jönnöm, hogy az elkülönítés nemhogy jobb, de talán még rosszabb is. A központi laboratóriumban a syncumaros idősekkel együtt veszik le a vért a kismamáktól. Az alatt a negyed óra várakozás alatt amíg szólítottak minket, megtapasztalhattam hogy az idősek sokkal rosszabbak, mint a gyerekek (na jó nem általánosítok, de a tapasztalatom az volt, hogy a jelenlévők nemcsak megöregedtek, hanem az évtizedek múlásával magukba szívtak egy zsáknyi rosszindulatot, mérget, és keserűséget, amit aztán mások nyakába zúdítottak).
Közvetlenül az arcomba köhögtek, krehácsoltak, fennhangon szidták a kismamákat, mert "bezzeg az ő idejükben", nem hívták őket előre sehol, nem féltek ennyire a betegségektől, mert ha elvetéltek az sem volt tragédia és még sorolhatnám, elég hosszú volt a szóáradat.
Picit felment bennem a pumpa, az amúgy 100 alatti vérnyomásom rögtön legalább 150 lett, aztán szerencsére szólítottak, szóval kikerülhettem a pocskondiázók gyűrűjéből.
Mindkét karomat szétszúrkálták, mert nem akart folyni a vérem... végül 6 kémcsővel később szabadulhattam mindkét kezemen kötéssel.

2014. február 27.

10. hét

Megírva: 2014.02.14-én



Mennyi idős: 10 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 1,5 kiló (persze próbálok minél egészségesebben étkezni).

A baba: akkora mint egy aszalt szilva :)

Kismama ruhák: Már időszerű lenne egy kismamanadrág, de mivel kényszerű ágynyugalomban fekszem már másfél hete, így nem panaszkodom a melegítő nadrágok tökéletesen funkcionálnak. Arra viszont kíváncsi leszek, ha majd először ki kell mozdulnom a terhes gondozóba, hogy akkor majd vajon mi fog rám jönni.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: A hátam rettentően fáj a sok fekvéstől. És rettentően puffadok (a görcsöket megoldottuk: Krisztián hozott nekem a patikából magnéziumot). A hematóma még mindig időszakosan ürül, az állandó pihenés ellenére is.

Alvás: Éjszaka még mindig alig alszom, egyfolytában forgolódok és folyton rohangálok pisilni.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos.

Undor, finnyásság: a májon kívül most már a konzerv tonhalra sem tudok ránézni.

Nem előrejelzés: Még mindig fiúnak gondolom.

Észrevehető, látható terhesség: Kicsit elkezdtem gömbölyödni, de még csak úgy mintha pár kiló felszaladt volna rám, még nincsen kifejezett kismama pocakom.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: nincsenek hangulatingadozásaim, de most kicsattanóan boldog vagyok, viszont aggódom nagyon a babáért. A héten kezdtem el olvastam Mosolyka Te döntesz c. könyvét, nos azon viszont szinte egyfolytában sírtam a meghatottságtól. Lehet, hogy nem pont most kellett volna belefognom :)


9. hét

Megírva: 2014.02.07-én




Mennyi idős: 9 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 1 fránya kiló (hát igen hízásra hajlamos vagyok, ez pedig most nem a diéták ideje).

A baba: akkora mint egy zöld szőlőszem :)

Kismama ruhák: Már időszerű lenne egy kismamanadrág, mert a puffadás miatt már nem tudom begombolni a nadrágjaimat.

Striák: Dehogy. Vettem a DM-ben  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: A melleim még kicsit fájnak, és a fáradtság is kínoz még.

Alvás: Sajnos elég rosszul alszom éjszaka, keveset és azt is felszínesen, ja és egyfolytában pisilni rohangálok. Ha hajnalban felébredek akkor már biztosan nem tudok visszaaludni. Napközben viszont szinte "állva" is el tudnék aludni.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos.

Undor, finnyásság: még mindig a máj Krisztián bánatára.

Nem előrejelzés: Még mindig fiúnak gondolom, de ha kislány lenne akkor is tökéletesen boldog lennék.

Észrevehető, látható terhesség: Nem.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Kifejezetten boldog. (Bár  néha szorongó, hogy minden rendben lehet e.)



2014. február 26.

Küzdelmem a táblával

Mivel terveztük már egy ideje a babát, ezért sok mindenben tudatosak vagyunk már most, hogy mit és hogyan szeretnénk. Tudtam már mielőtt a pici megfogant, hogy egy örök emlékké szeretném tenni ezt a 9 hónapot, amíg megérkezik közénk.
A Pinteresten rengeteg ötletet láttam végül úgy döntöttem, hogy pocak fotókkal és krétatáblán heti növekedési bejegyzésekkel örökítem meg a babavárás időszakát.
Amíg iskolás koromban nem szerettem a táblához kimenni és feladatokat megoldani (mert igenis ott volt a stressz bennem, hogy mi van, ha nem tudom megoldani a feladatot, felsülök és a végén az egész osztály rajtam fog röhögni), addig most büszkén fogok a tábla mellett megállni.

Na mármost erre szükség volt egy krétatáblára (avagy gyerek rajztáblára), de ezt nem is olyan egyszerű beszerezni, tudom az IKEÁban lehet kapni, de hogyan jutok el én kocsi nélkül oda?
Irány a vatera, majd csak találok valamit (esetleg egy kicsit olcsóbban), úgy hogy még házhoz is postázzák.
És találtam, féláron, amire ugyan rájött a postaköltség, de még így is megérte. Az eladó azt írta, hogy az ő gyermeke maximum háromszor használta, aztán már nem volt olyan érdekfeszítő játék számára.
Nagy nehezem utolértem a postát megtudakoltam, hogy bent van e már a csomag a náluk, és megfűztem Krisztiánt hogy hozza nekem haza (ez is jó móka volt a legszelesebb napon a becsomagolt tábla úgy működött mint egy vitorla, és folyton másfele akart menni, jobban mondva szállni, mint mi).
Otthon kibontottam és kissé csalódott voltam (mit kissé, NAGYON). A tábla rész szanaszét volt karcolva, valami csillámos ragasztós vacak is rá lett kenve, egyszerűen használhatatlan volt már az írásra.
Kicsit letörtem, nem ezt vártam volna egy háromszor használt jó állapotú táblától.



De ne legyen semmiképpen kidobott pénz, akkor felújítom: megcsiszolom a táblát veszek táblafestéket és szebbé varázsolom, mint új korában volt.
Az egyik munkatársam hozott (krétával írható) táblafestéket matt fekete zománcfestéket (mert a végeredmény ugyanaz, de az ára negyede az igazi táblafestéknek). Először 100-as, aztán 320-as csiszolópapírral átcsiszoltam a táblafelületet, majd a tartó vázat is, mert annak pedig színt szerettem volna adni.  Egy puha ronggyal áttöröltem és portalanítottam, majd a tábla kereteit papírragasztóval körberagasztottam és két rétegben felkentem a fekete festéket, kivárva természetesen a két réteg között a száradási időt, ami egy nap volt.
Amikor készen volt a tábla rész lehúztam a keretről a papírragasztót és most a tábla széleire ragasztottam fel. A vázat is lekentem két rétegben akril matt  világoskék (bár először türkizkéket szerettem volna, de a festéknek nem volt szép színe, még tovább kellett volna keverni a jó árnyalatot, ahhoz pedig nem volt kedvem) festékkel.



Így lett (ugyan nem kis munkával) egyedi saját krétatáblánk a pocakfotókhoz, később pedig majd a mi szemünk fényének.

8. hét

Megírva: 2014.01.31-én




Mennyi idős: 8 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: Semmi változás egyenlőre.

A baba: akkora mint egy szem málna :)

Kismama ruhák: Még nem. Bár a puffadás miatt néha ki kell gombolnom a felső gombot a nadrágomon.

Striák: Dehogy. Vettem a DM-ben  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: A kezdeti tüneteken lassan túl vagyok már nem szédelgek, kevésbé fájnak a melleim, már nem undorodom annyira a szagoktól. Viszont a rettentő fáradtság az sajna megmaradt, úgyhogy délutánonként a pihenésé a főszerep.

Alvás: Sajnos elég rosszul alszom éjszaka, keveset és azt is felszínesen, ha hajnalban felébredek akkor már biztosan nem tudok visszaaludni. Napközben viszont szinte "állva" is el tudnék aludni.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos.

Undor, finnyásság: a májat látni sem bírom, megfőzni/sütni meg pláne, úgyhogy most egy darabig nem eszünk májas ételeket.

Nem előrejelzés: Valamiért az az érzésem, hogy biztosan kisfiú lesz.

Észrevehető, látható terhesség: Nem.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Kifejezetten boldog. (Bár sokszor szorongó, hogy minden rendben lehet e.)

Már korábban el akartam kezdeni, de inkább a megnyugtató első orvosi vizsgálat utánra hagytam, hogy biztos legyek abban minden rendben van odabent.
Ezentúl minden héten jelentkezni fogok a friss infókkal és képekkel.

2014. február 25.

A legnagyobb örömhír

Most fény derül a titokra, amiért egy hónapos blogszünetet tartottam.

Eredetileg 2014. január 5-én megírva.

Nos erre a bejegyzésre már nagyon régóta vártam, alig bírtam magamban tartani, de hát azok a fránya babonák, meg minden...
Örömmel jelentem be hogy idén (várhatóan) szeptember közepén egy taggal bővül a mi kis családunk, és nem Indikének veszünk társat.
Igen végre eljött ez a csodálatos pillanat érkezik az első Kulcsár baba.




Krisztiánnal lassan 8 éve vagyunk együtt és tavaly év elején közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy már nem gördítünk semmilyen akadályt az elé, hogy megérkezhessen az életünkbe egy gyerek.
Aztán teltek a hónapok, nem történt semmi én pedig kissé csalódott lettem.
Most, hogy karácsony táján annyira nagyon összecsaptak a fejem fölött a hullámok, hogy még gondolni sem volt időm a babára.
Karácsony első napján nagyokat nevettünk, amikor kibontottam az ajándékomat és kiderült, hogy anyukám baba csörgőt pakolt bele.
Aztán a karácsony utáni napokban kezdett körvonalazódni, hogy ez valahogyan nem olyan, mint máskor. Szilveszter napján pedig amikor esedékes lett volna (egyébként óramű pontosságú a ciklusom) én már tudtam, hogy anyuka leszek.
Krisztián kérdezte reggel, hogy este csinálok e forralt bort, mondtam hogy neki készítek, de én nem iszok. Kíváncsi volt, hogy miért nem: mondtam neki, hogy lehet, hogy terhes vagyok. Ebből kifolyólag szilveszter éjszaka csak kölyökpezsgőt bontottunk. Elsején aztán megkérdeztem tőle, hogy eljönne e majd velem tesztet venni, amit péntekre be is időzítettünk.
Viszont tartottam tőle, hogy még korai a dolog ezért csak szombat reggel csináltam meg.
Alig bírtam ki azt az 5 percet amíg megjelent az eredmény: két csík.


Kicsit halvány, de határozottan pozitív :)
Krisztián amikor felébredt nem rohantam le rögtön, mert ilyenkor még nagyon kómás, meg amúgy is lassan egy hónapja beteg, szóval ezzel együtt elég nyűgös is volt.
Aztán újra előállt a kérdéssel, hogy este iszunk e forralt bort, mert az biztosan segítene neki kimászni a betegségből. Mondtam, hogy szívesen csinálok neki, de én biztosan nem fogok semmi alkoholosat inni még jó sokáig.
Kíváncsi volt, hogy miért,  én pedig akkor gratuláltam neki és mondtam el, hogy apuka lesz. :)

2014. február 4.

Blogszünet

Kedves barátok, ismerősök, rendszeres vagy csak alkalmanként betérő olvasóim egy rövid időre el kell, hogy búcsúzzam tőletek. Úgy alakult az életünk, hogy most egy ideig nem lesz lehetőségem írni. Előreláthatólag márciusban fogok újra jelentkezni, de pontos dátumot még nem tudok.
Addig is szemezgessetek az elmúlt másfél év posztjaiból, remélem találtok majd kedvetekre valót közülük.

Addig is mindenkit ölelek és puszilok:

Barbi (a Csibe)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...