16. hét

Mennyi idős: 16 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 4 kiló... 160 grammos szénhidrát diétával szerencsére ez most nem mozdul.

A baba: akkora mint egy avokádó :)

Kismama ruhák: Vettünk 2 db kismama pólót, amik az oldalvarrásnál pocakmagasságban beráncoltak, így velem együtt tudnak nőni szeptemberig, a nadrágvásárlás viszont nem volt ilyen egyszerű. Találtam itt Tatabányán ugyan olyan fazont és színt amilyet szerettem volna, de a bevarrt bandázs részt elszabták és már most szorított, pedig még nem is vagyok olyan óriási. Aztán szombaton a családdal felmentünk a Brendonba, itt már sikerült megtalálni a tökéleteset, ami a végéig ki fog tartani.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után. Bár lehet, hogy áttérek a sima sheavajra, mert kezd irritálni az illata.

Tünetek: Már csak néha szúrkál a hasam, viszont estére elfogy a levegőm ezért az inhalálás mennyiségét meg kellett növelnem.

Alvás: Változott a helyzet, már csak egyszer, maximum kétszer ébredek meg és járok ki éjszaka pisilni, viszont legkésőbb hajnali 4 vagy öt óra tájában kidob az ágy és nem tudok tovább aludni.

Mozgás: Még mindig semmi.

Kívánósság: Saláta, bármilyen mennyiségben és hús.

Undor, finnyásság: most kifejezetten semmitől sem undorodom.

Nem előrejelzés: Még mindig kifejezetten fiúnak gondolom.

Észrevehető, látható terhesség: Elkezdett kivehető, igazi pocak formája lenni, már nem az összetéveszthető "most kövér vagy terhes?".

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nyugodt és boldog vagyok, bár most van bennem egy kis félsz az AFP eredmény miatt, hogy minden jó legyen.

15. hét

Mennyi idős: 15 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 4 kiló... 160 grammos szénhidrát diétával szerencsére ez most nem mozdul.

A baba: akkora mint egy narancs :)

Kismama ruhák: Most már jól jön az az 1-2 kismama felső, amit anyu vett, mert a régiek mellben már túlságosan szűkek.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: Még mindig erősek  a hasi "szúrkálások". Az éjszakai alvásom (ha lehet egyáltalán alvásnak nevezni) kiborító, mondjuk erről az egyik "kedves" szomszéd is tehet, mert neki pontosan hajnali háromnegyed öttől hatig támad kalapácsolhatnékja.

Alvás: Borzalmas a helyzet 1,5-2 órás periódusokban alszom, nem is tudom a baba már most fel akar készíteni, hogy a születése után sem fogok tudni aludni?

Mozgás: Nem. Doki szerint is még túl korai lenne.

Kívánósság: Saláta, bármilyen mennyiségben mustáros-kapros öntettel.

Undor, finnyásság: most kifejezetten semmitől sem undorodom.

Nem előrejelzés: Még mindig kifejezetten fiúnak gondolom. Gondolkoztam azon, hogy mi lenne ha kislány lenne (persze ugyanúgy örülnénk neki, és imádnánk, mintha fiú lenne), de határozottan érzem, hogy nem lehet kislány csakis fiú.

Észrevehető, látható terhesség: Már van pocakom, Krisztián szerint túl nagy, az orvos szerint pont jó.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, nem idegeskedem. Egy olyan hihetetlen nyugalom van bennem mióta felszívódott a hematóma, amit nehéz lenne szavakba önteni. De mindenesetre a héten ketten is megjegyezték, hogy mennyire jól áll nekem a babavárás, mert azóta teljesen kivirultam, szóval mindez kívülről is látszik. :)

Gratulálunk, nagyszülők lesztek!

Azután, hogy pozitív lett a terhességi teszt úgy döntöttünk, hogy még nem szólunk a szüleinknek, amíg meg nem vizsgál az orvosom és meg nem erősíti a jó hírt.

Kitűztem az időpontot amikor elmentem volna az orvoshoz az első vizsgálatra, de az élet  közbeszólt, mivel bevérzett a placenta veszélyeztetett terhes lettem, és szigorú ágynyugalomban kellett eltöltenem a 12. hétig hátralévő 3 hetet. Ami ugye azt jelenti, hogy állományban voltam és a szülőket sem tudtam meglátogatni, hogy közölhessem velük a jó hírt.
Felhívtam anyukámat, hogy látogassanak meg a hétvégén, mert én sajnos nem tudok elmenni hozzájuk és beszélnünk kellene velük. (Anyukámról azt kell tudni, hogy számára még mindig azok a copfos kislányok vagyunk a húgommal, pörgős szoknyában és kopogós cipőben, mint 5 évesen. Ugyanúgy aggódik értünk, félt minket és néha, na jó elég gyakran emiatt túlzásokba is esik.)
Nos amikor elmondtam neki, hogy nem tudok menni rögtön kétségbe esett, mert biztos valami bajom van, baleset ért, mondjam el azonnal, mert ő biztosan annyit idegeskedne a hétvégéig, hogy infarktust kapna.
Így hiába szerettem volna személyesen közölni a jó hírt, kénytelen voltam telefonon elmondani, hogy babát várunk.
Anyukám sírva fakadt, mert már olyan régóta szeretett volna nagymama lenni, és pont ezért imádkozott a hétvégén. Apu nem volt a közelben ezért úgy döntött, hogy ők bizony nem fognak várni hétvégéig, még aznap este átjönnek hozzánk. Apunak nem szólt, úgy gondolta, hogy személyesen tőlünk kell hallania a hírt.
Este megérkeztek, szokás szerint jól felpakolva, minta éheznénk, apukám hozott egy kis üveg pálinkát, mondván ezt meg kell kóstolnom, mert ilyet még tuti nem ittam.
Csak nagy nehezen tudtam megértetni vele, hogy én most nem szeretnék pálinkázni, aztán mire végre sikerült leültetnem mindkettejüket, jött a bejelentés pillanata.
Átadtam nekik Veres Mária új könyvét, a Nagyszülők és unokák-at és gratuláltam nekik, hogy nagyszülők lesznek.
Apukám azt hiszem nem fogta fel, mert megemelte a tormapálinkás üveget és felszólított, hogy igyunk akkor az örömhírre. Legalább 5 percig tartott mire elmagyaráztuk neki, hogy én tuti biztos nem ihatok, még nagyon-nagyon sokáig.

Krisztián úgy döntött, hogy ő a szüleinek majd csak márciusban mondja el, amikor a névnapján köszönteni fogják, akkor úgy is együtt lesz az egész család Füzitőn a mamánál, így mindenki egyszerre hallhatja és mindenkinek lesz meglepetése.

Nos én nem voltam jelen, úgyhogy Krisztián tolmácsolásában mesélem el a történteket.
Egyszerűsítem és egyben rövidítem is a sztorit, mert Krisztián kívánsága az volt ne nagysztorizzak az ő családjáról.
Szóval a kijelentés egyben egy lakásnézőbe invitálás közben hangzott hangzott el, valahogy úgy ha nem jönnek mostanában akkor szeptemberben már  csak unokanézőbe fognak tudni jönni. Itt ezzel vége is lett a beszélgetésnek, csönd lett. Nem tudom, hogy komolyan vették e a hallottakat, vagy ténylegesen leesett e nekik, hogy ez nem vicc hanem a színtiszta valóság. Húsvétkor majd kiderül, hogy mi ülepedett le bennük a beszélgetésből.

Hát így adtuk tudtára a családjainknak, hogy bővül a kis család.

14. hét

Mennyi idős: 14 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 4 kiló... úúú ez már nagyon sok, pedig nem eszem édességeket és nem is zabálok. A védőnő szerint a cukrom sem a legjobb, úgyhogy indul a 160 grammos szénhidrát diéta.

A baba: akkora mint egy citrom :)

Kismama ruhák: Itthon még mindig a melegítőim, és a jóganadrágok a legkényelmesebbek. De ha orvoshoz kell menni jól jön a kölcsönkapott kismamafarmer (baromi kényelmes, bár fenékben és combban még kissé nagy rám). Végre sikerült új melltartókat vennem, majdnem hanyatt estem amikor sorban kellett visszavinnem a méreteket, mert "még ez is kicsi, még ez is kicsi, még ez is kicsi...". Végül a 85B-s  lett a jó, a kezdeti 75B után (remélem már nem nő többet, mert a végén még egy sátorponyva is kicsi lenne rájuk).

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: Még mindig erősek  a hasi "szúrkálások". És sajnos az éjszakák is nagyon körülményesek még mindig.

Alvás: Nem javul a helyzet (11:30-kor, 1:30-kor, 3:30-kor, 6:30-kor ébredek fel és igyekszem zajtalanul kijutni a mosdóig, végül az utolsó ébredésnél be is fejeződik az alvási periódus, már képtelen vagyok visszaaludni).

Mozgás: Nem. Bármennyire próbálok koncentrálni és figyelni, még idáig nem sikerült felfigyelnem a ficánkolására. Lehet, hogy a mellső fali lepénynek is szerepe van ebben, bár az is lehet, hogy még nagyon korai lenne, ha érezném.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos (mostanában bármi baromi egészségtelen: pizza, hot-dog, hamburger, sült krumpli, persze nem eszek, mert nem én vásárolok, ezért semmi alapanyag nincs itthon, meg Krisztián úgysem hagyná, és na jó én is tudom, hogy nem ilyen vackokat kell most ennem), így maradnak helyette a zöldségek.

Undor, finnyásság: most kifejezetten semmitől sem undorodom.

Nem előrejelzés: Még mindig kifejezetten fiúnak gondolom. (Reméljük minél hamarabb megmutatja magát a mi picikénk). A büszke apuka szerint persze egyértelmű, hogy fiú lesz :)

Észrevehető, látható terhesség: Már van pocakom, de nem is tudom, ha valaki szembejönne velem az utcán mit gondolna: azt hogy babát várok, vagy azt hogy felszedtem jó pár kilót.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, nem idegeskedem, úgy érzem minden rendben van a mi kis csibénkkel.

Hétfő délután megyünk orvoshoz, , utána mindenképpen feltöltöm a frissítést.

Update (2014.03.17.)
Megjöttünk az orvostól, minden rendben van a pici sokat mozog most épp fejvégű, a placenta csak kismértékben mozdult el, szóval továbbra is itthon kell még maradnom. Viszont szerencsére teljesen zárt a méhszáj.

Krisztián elkészítette az első sztárfotót is :) Hát nem tiszta apja? ;)

Névnapi mini csokitorta Krisztiánnak

Az utóbbi 2 hónapban nem született egyetlen gasztro bejegyzés sem, mert a doki szigorú pihenést rendelt el, így nem cifráztam a dolgokat, egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket főztem, hogy minél kevesebb időt kelljen talpon töltenem.
Most viszont Krisztián névnapja van. Annyira sok mindenben segít nekem, magára vállalta az egész "ellátmány" beszerzését, munka után még haza is cincálja a legtöbbször nem pillesúlyú, jól megpakolt szatyrokat, rengeteg mindenben segít, hogy én pihenhessek (sokszor lelkiismeret furdalásom is van miatta, de aztán eszembe jut, hogy nem lustaságból fekszem ennyit, hanem azért, hogy a mi pici babánkkal minden rendben legyen).
Szóval úgy éreztem megérdemli, hogy valamivel meglepjem, aminek igazán örülne és itthon én magam is el tudom készíteni. És mi másnak örülne jobban, mint egy igazi jó kis csokis tortának. Mivel mióta babát várok nem igazán kívánom az édes ízeket, így csak egy mini tortát sütök, amit egymaga is könnyűszerrel be tud puszilni, és nem marad felesleg a nyakunkon.
A tortához Sweetapolita vaníliakrémes dupla csokis tortáját használtam fel, csak a krémen változtattam annyit, hogy azt is csokoládésan készítettem el, mivel Krisztián nem szereti a vaníliát.

Mini extra csokis torta

Hozzávalók:

Ördög csokoládés piskótához:
11,5 dkg lágy vaj
30 dkg barna nádcukor
2 tk vanília kivonat
2 db normál méretű, szobahőmérsékletű tojás
18,5 dkg liszt
6 dkg holland kakaópor
4 g sütőpor
6 g só
1 csésze író ( 4,5 tk citromlé kiegészítve 1 csészéig tejjel)
0,6 dl kávé
3 ek majonéz (nem tudom ugyan, hogy miért, de Rosie az igazi cukrász, ha azt írja, hogy kell, akkor kell)
3/4 tábla ét Tibi csoki (apróra vágva)
3/4 tk szódabikarbóna
2 tk ecet

Tejszínes csokikrém:
2 ek hideg víz
2 tk zselatin
1 3/4 csésze tejszín
1/2 tábla ét Tibi csoki

Csoki glazúz:
11, 5 dkg vaj
1,5 tábla ét Tibi csokoládé
1 ek méz
1 löttyintésnyi rum
só

A sütőt bekapcsoltam 175°C-ra hőlégkeverésre, a vajat a robotgépe tettem a nádcukorral és a vanília kivonattal magas fordulatszámon kevertettem 5 percig, majd alacsonyabbra vettem a fordulatszámot és beleütöttem a tojásokat
Mivel írót szerezni errefelé szó szerint lehetetlen ezért házilag szoktam előállítani. 4,5 tk frissen facsart citromlét szoktam felönteni annyi tejjel, hogy a keverék összesen 1 csészényi folyadékot tegyen ki, majd félretettem 10 percre pihenni.
Egy tálban összekevertem a száraz összetevőket: a lisztet, a kakaóport, a sót, és a sütőport. Az elkészült íróhoz hozzáöntöttem a kávét, majd elkezdtem összekeverni az alapanyagokat. Először a lisztes keverékhez öntöttem a az írós kávét, majd, a vajas-tojásos keveréket és szilikon spatulával simára kevertem. Végül beleforgattam az apróra vágott étcsokit és a majonézt.
Egy kisebb tálkába mértem az ecetet, belekevertem a szódabikarbónát, megvártam míg felhabzik és rögtön a tésztába kevertem.
Eredetileg Rosie 3 db 12 cm-es tortaformában süti ki a tésztát, de ezt a méretet képtelen voltam beszerezni így egy 10 cm-es fém bögrét béleltem ki sütőpapírral és ebben sütöttem ki az ördög piskótákat 3 részletben.
Egyenként 30 percet töltöttek a tészták a sütőben, majd rácsra borítottam és hagytam teljesen kihűlni őket.

Közben elkészítettem a csokis tejszínes krémet. A vízbe beáztattam a zselatint és 10 percre félretettem, hogy magába szívja a folyadékot. Egy lábasba öntöttem 1/3-ad csésze tejszínt, beletördeltem fél tábla csokoládét, és belekanalaztam a közben megdagadt zselatint. A tűzhelyen alacsony hőmérsékleten összemelegítettem, nagyon vigyázva arra, hogy a csokoládé ne égjen meg, mert akkor borzalmas lenne az íze.
Amikor teljesen homogén lett a csokikrém, akkor átöntöttem egy kisebb tálba, és betettem a hűtőbe, hogy kicsit kihűljön. Ezalatt a maradék 1 1/2 csésze tejszínt kemény habbá vertem, végül a kihűlt csokis, zselatinos krémet beleforgattam.

A 3 db piskótakorongot félbevágtam, így lett összesen 6 db csokis lapom. A lapokat megtöltöttem a csokis tejszínes krémmel és fél órára a hűtőbe tettem dermedni.

A csoki glazúrhoz egy hőálló tálba mértem a vajat, beletördeltem az étcsokit, hozzákevertem a mézet, beleöntöttem egy löttyintésnyi rumot, és egy csipetnyi sót szórtam bele.
Gőzfürdőn összeolvasztottam a hozzávalókat és meglocsoltam vele a megtöltött mini csokis tortácskát.

Mivel Krisztián csak később ért haza munkából ezért addig betettem a hűtőbe a sütit, így a glazúr kicsit besűrűsödött, megszilárdult mire a köszöntéshez jutottam.

És hogy milyen lett a végeredmény? Brutálisan csokis, ahogyan Krisztián szereti: a tészta omlós, nedves és lágy (teljesen más mint a magyar piskóták), a krém nem igazán édes, de nem is baj, mert a piskóta és a glazúr önmagukban is elég édesek. És az öntet selymes, pikáns, gazdag, egyszerűen megkoronázta az egész tortácskát.

Csakis csokifüggőknek ajánlom, ők viszont imádni fogják! :)

Az első trimeszter - amire számítottam és a valóság ahogyan történt

Nos sok minden van amit már jó előre megmondtak, megírtak az okosok, hogy mire lehet számítani a terhesség első időszakában. Most csokorba szedtem mindent és megírom, hogy a valóságban velem hogyan történt.

Reggeli rosszullétek - ezzel rémítgetett anyukám már jó előre, hogy annyit fogok hányni, hogy jó pár kilót ledobok majd az első időszakban. Sok helyen olvastam, hogy a kismamák egy része kifejezetten sokat szenved  hányingertől, émelygéstől, hányástól és a nevével ellentétben nem csak reggelente.
Nos nagyon nagy szerencsém volt, mert az 5-6. hétben volt csak nagyon (tényleg csak nagyon) enyhe hányingerem ami el is múlt.

Hibátlan bőr - tinikorom óta küzdök bőrproblémákkal és mindig vártam ezt az időszakot, mert ahogyan a bőrgyógyász mondta "ha majd szülök 1-2 gyereket helyreáll a hormonháztartásom" és nem fog kiragyásodni az arcom. Rengeteg embertől hallottam, hogy a terhességük alatt is  már teljesen kivirult a bőrük, minden bőrhibájuk megszűnt egyszerűen ragyogtak.
Nos én az első 10 hétben csaknem úgy néztem ki, mint egy pepperónis pizza, régen volt már hogy ennyire durván ragyás lett volna az arcom (valószínűleg a hirtelen hormonváltozás ütközött így ki rajtam), aztán a 10. hét után egész jól mérséklődött, már csak olykor-olykor tűnik fel egy-egy patti.

Dús haj és erős körmök -  Több helyen is olvastam, hallottam, hogy a terhesség alatt kevésbé vagy egyáltalán nem hullik a nők haja viszont gyorsabban zsírosodik és körmeik nagyon erősek lesznek.
Jelentem ez majdnem 100%-osan beigazolódott, az amúgy is brutálisan dús hajam, szinte egyáltalán nem hullik ezáltal már baromi nehezen kezelhető (döntöttem, muszáj visszavágatnom a hátközépig érő hajam, mert egyre nehezebben tudok bánni vele), viszont nem vettem észre, hogy gyorsabban zsírosodna. Sőt eddig 3-4 naponta hajat kellett mosnom, vagy száraz sampont használtam két hajmosás között, addig most csak hetente kell mosnom, mert sokkal kevésbé zsírosodik. A körmeim esetében is szintén bevált az ígéret, hihetetlenül erősek lettek (megkockáztatom, hogy legalább annyira mintha lenne rajtuk egy zselés műköröm réteg).

Székrekedés - szintén olvastam, hogy a kismamák szervezte ügyel arra, hogy a babához minél több értékes anyag eljusson ezért székrekedés alakul ki így hosszabb ideig szívódhatnak fel a tápanyagok.
Erre számítottam is és sajnos be is jött. Amúgy is elég lusta az emésztésem, de ez most tényleg elintézte, hogy ne a wc-n induljon a reggel. Kezdetekben még reménykedtem, hogy természetes úton megoldhatom utifű maghéjjal a problémát, de ez most teljesen hatástalan volt kénytelen voltam lesétálni a patikába és valami ténylegesen működő megoldásért.

Hangulat ingadozás - sokaktól hallottam, hogy a terhességük első idejében extrém módon ingadozott a hangulatuk. Az egyik pillanatban minden előjel nélkül egyszer csak elkapta őket a sírás, majd néhány perc múlva nevetésben esetleg kacagásban törnek ki.
Ez egyáltalán nem jött be nálam. Semmiféle hangulat ingadozást nem tapasztaltam/tapasztaltunk (Krisztián nagy örömére). Az utóbbi néhány évben ugyan könnyebben bekönnyesedik a szemem egy-egy megható, szívszorító történeten, tudósításon vagy akár csak egy képen, de ez nem a terhességgel kezdődött.

Fáradtság - nagyon sokan szintén az első trimeszterben szenvednek "krónikus" álmosságtól, fáradtságtól. Ilyenkor bármennyit alszanak, pihennek, egyszerűen nem javul a helyzet, mintha soha véget nem érő kimerültség örvénybe kerültek volna.
Én sajnos csak a 8. hétig tudtam dolgozni, azóta veszélyeztetett kismamaként vagyok itthon táppénzen. Amíg dolgoztam rajtam is kijött a napközben állva is el tudnék aludni érzés. Amikor hazaértem a munkából indultam bevásárolni, megfőztem, takarítottam, de legszívesebben csak aludtam volna egész délután (ha már éjszaka nem tudtam és azóta is csak alig tudok).
Amióta kényszerű ágynyugalomra vagyok ítélve azóta már nincs rajtam ez a folyton csak aludnék érzés. Éjszaka mint említettem így is alig alszom, de nap nagy részében szintén feküdnöm kell (anyukám azt mondja, hogy használjam ki ezt az időszakot, mert még hosszú-hosszú évekig nem lesz részem hasonlóban). Így kialvatlan vagyok ugyan még mindig, mert napközben képtelen vagyok akár csak egy kicsit is aludni, de legalább a pihenésben nincs hiány.


Összefoglaló:
A már említett problémák miatt ugyan nem volt teljesen zavartalan ez a 13 hét, de elmondhatom, hogy az általános terhességi tünetek nagy része messzire elkerült, így sokszor nem csak a hematóma miatt aggódtam, de megkérdőjeleztem magamban, hogy egyáltalán babát várok e.
Ami viszont rögtön változást hozott még bármilyen tünet, jel, megérzés előtt azok a melleim voltak. Legalább 3 méretet nőtt a melltartó méretem (még nem tudom pontosan mert még nem jutottam el vásárolni) így a sport melltartóimat tudom csak hordani. Még szerencse, hogy ezek egyáltalán rám jönnek.
Ennek biztos a legtöbb nő nagyon örülne én annyira nem lettem elragadtatva, jól megvoltam a saját méretemmel.
Az étvágyam nem nőtt, de a diétát befejeztem, ez most nem a fogyókúra ideje. Viszont amilyen édesszájú voltam idáig most annyira nem érdekel az édesség. Étcsokiból (amit eddig bármikor tudtam volna enni) ebben a három hónapban egyetlen kockányit sem szopogattam el (Krisztián ennek kifejezetten örül, mert most ő ehet meg minden csokit a kamrából).

13. hét

Mennyi idős: 13 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 2,5 kiló.

A baba: akkora mint egy őszibarack :)

Kismama ruhák: Anyu vett egy elég sztreccses nadrágot, és a húgom barátnőjétől kaptam kölcsön két kismama farmert amik szuper kényelmesek, de itthon még mindig csak a melegítő nadrágokra van szükség.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: Ezen a héten egyre erősebbé váltak a hasi "szúrkálások"" (tudom ez teljesen normális, de egyre kellemetlenebb). Emellett csak az éjszakai ébredések őrjítenek meg .

Alvás: Sajnos nem javul a helyzet (11:30-kor, 1:30-kor, 3:30-kor, 6:30-kor ébredek fel és igyekszem zajtalanul kijutni a mosdóig, végül az utolsó ébredésnél be is fejeződik az alvási periódus, már képtelen vagyok visszaaludni).

Mozgás: Nem. Bármennyire próbálok koncentrálni és figyelni, még idáig nem sikerült felfigyelnem a ficánkolására.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos. (Mostanában bármi baromi egészségtelen: pizza, hot-dog, hamburger, sült krumpli. Persze nem eszek, mert nem én vásárolok, ezért semmi alapanyag nincs itthon, meg Krisztián úgysem hagyná, és na jó én is tudom, hogy nem ilyen vackokat kell most ennem.)

Undor, finnyásság: most kifejezetten semmitől sem undorodom.

Nem előrejelzés: Még mindig kifejezetten fiúnak gondolom. (Egyedül a húgom gondolja úgy, hogy kislány lesz.)

Észrevehető, látható terhesség: Már van egy kis dudor, de ha valaki olyannal találkozom, aki nem tudja, hogy babát várok még nem tudja megmondani rólam.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, nem idegeskedem, úgy érzem minden rendben van a mi kis csibénkkel.

Update (2014.03.11.)
Ma voltam az első genetikai ultrahangon és láthattam a mi picikénket. Már 89 mm az ülőmagassága, szerencsére minden renben van vele (ép gerinc, jól kivehető orrcsont, megvannak a kezei, lábai, rendben van a szíve, szóval minden oké). Épp fejjel lefelé lubickolt és igencsak aktívan kalimpált. Úgy néz ki, hogy a lepény is kezd elmozdulni a mellső fal irányába, így még ugyan csak hallkan, de már reménykedek, hogy hamarosan feloldják az ágynyugalmat és megint mehetek dolgozni.

12.hét

Megírva: 2014.02.28-án

Mennyi idős: 12 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 2 kiló. A doki szerint ez így pont jó, csak tartsam ezt az ütemet a terhesség végéig.

A baba: akkora mint egy szilva :)

Kismama ruhák: Anyu vett egy elég sztreccses nadrágot, szóval amíg nem tudok eljutni vásárolni addig ez tökéletesen jó lesz, de már több mint két hete fekszem, így itthon a melegítő nadrágok remekül funkcionálnak.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: Még mindig fáj a hátam a sok fekvéstől. Jó lenne, ha megszűnne már a nyomás a hólyagomon, mert Krisztián már konkrétan röhög rajtam, hogy negyed óránként rohangálok pisilni.Sokat szúrkál a hasam, de a doki megnyugtatott minket, hogy csak azért ennyire erősen, mert alapvetően hátrahajló méhem van, így sokkal nehezebb a kiemelkedése.

Alvás: Megőrjít, hogy nem tudok egyhuzamban 1,5-2 óránál többet aludni, folyton pisilni rohangálok és természetesen visszaaludni alig tudok, ha tudok.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos. (Mostanában bármi baromi egészségtelen: pizza, hot-dog, hamburger, sült krumpli. Persze nem eszek, mert nem én vásárolok, ezért semmi alapanyag nincs itthon, meg Krisztián úgysem hagyná, és na jó én is tudom, hogy nem ilyen vackokat kell most ennem.)

Undor, finnyásság: a májon kívül most már a konzerv tonhalra sem tudok ránézni.

Nem előrejelzés: Még mindig kifejezetten fiúnak gondolom.

Észrevehető, látható terhesség: Kicsit elkezdtem gömbölyödni, de még csak úgy mintha egy picit híztam volna, még nincsen kifejezett kismama pocakom.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Nagyon boldog vagyok, főleg, hogy már elmondhattuk mindenkinek az örömhírt.