Kalandok a Csibéknél 16.10.23.

A múlt héten nem sikerült megírnom az összefoglalót, kicsit besokalltam a munkából, úgyhogy most megpróbálom az elmúlt 2 hetet tömören, röviden összesűríteni.

Szóval múlt héten kedden visszavittem Grétát a gyerekorvoshoz, mert csak nem múlt a köhögése, az orra ugyan nem folyt, de fekve még mindig hallatszott hogy durván szörcsög. Nem is baj, hogy visszavittem, mert kezdődő hörghurutja lett, de így időben elkapva még nem volt vészes a dolog. Anyukám vigyázott rá 2 napig, aztán én maradtam itthon vele. A zörej szerencsére megszűnt, hétfőtől már újra járhat bölcsibe. Most sem 100%-osan egészséges, újra folyik az orra és hajnalban még mindig köhög, a javulást majd csak a nyárelő fogja meghozni és az még nagyon-nagyon-nagyon messze van.
Persze fel lehet fogni úgy is a dolgot, hogy ez most egy intenzív immuntréning és mire óvodába kerül már messzire el fogják kerülni a betegségek - hát elég nehéz így rá gondolni.

Megvallom most minden nagyon nehéznek tűnik vele. Lassan 2 hónapja, hogy pokol lett minden este a fürdetés, emellett az éjszakai ébredések is megsűrűsödtek. Esküszöm már szinte folyamatosan úgy érzem, hogy egy hegyi troll ül a mellkasomon. :(
Mivel az esték egyre durvábbak lettek a héten felkerestünk egy gyerekpszichológust. Nem tudjuk, hogy mi lehetett az ami ezt az iszonyú stresszt kiváltotta Grétából, de abban egyet értünk, hogy megoldást kell találnunk, hiszen rettegett azóta minden fürdetéstől (nem, ez nem hiszti), de segítenünk kell feldolgozni neki. Ugyan kivárhatnánk, hogy egy idő után elhagyja az üvöltést, de ezzel nem oldódna meg a probléma gyökere, hiszen feladná, tudná, hogy nem kap segítséget a segélykiáltására, de a stressz feldolgozatlanul ott maradna benne.
Szóval elmentünk Krisztiánnal, nagyon kedves volt a hölgy mindenről kérdezgetett minket, szokások, bölcsőde, változás az életünkben, kötődés az emberekhez, egyéb félelmek, stb.
Végül egy kosárnyi jó tanáccsal jöttünk el tőle és majd november elején kell felhívnom, hogy hogyan haladunk. Természetesen beszámolok majd nektek a haladásról (nagyon remélem, hogy napról napra közelebb jutunk a megoldáshoz).

A másik sarkalatos probléma az alvás, nem tudni, hogy rosszat álmodik, esetleg a sötétségtől fél, vagy engem hiányol, de ha felébred onnantól kezdve az ágy mellett ülve, a kezét fogva, vagy a hátát simogatva kell töltenem az éjszakát (szinte minden éjszaka kevesebb, mint 4 órát  sikerül aludnom).
Apukámtól kapott csütörtökön egy adapterről működő éjjeli fényt, hogy ha a sötétség lenne a problémája akkor legyen egy kis megnyugtatása. Eddig sajnos még nem tapasztaltam javulást.

Emellett természetesen tombol a dackorszak nálunk, olyan akár egy hurrikán, jön és mindent elsöprő erővel letarol minket és mindenkit a környezetében. Lefekszik a földre (leginkább a sárba és a koszba szereti belevágni magát), toporzékol, teli torokból üvölt, mint egy sakál, dobál mindent ami a keze ügyébe akad, ha rá merek szólni megüt, megcsíp, karmol. Teljesen kifordul önmagából, olyankor teljes mértékben kezelhetetlen, nem használ a jó szó, az elterelés, a határozott fellépés, várni kell, hogy kissé kitombolja magából a dolgokat (aztán átölelni és nyugodtan higgadtan beszélni hozzá, úgy lassan - tényleg nagyon lassan lecsitul).

Az idő nem kedvez nekünk, kültéri programokra nincs lehetőségünk, így a héten gyurmát készítettünk és családosan gyurmáztunk (Gréta imádja).
Most már képes akár fél, háromnegyed órát is egyedül eljátszani, babázik, főzőcskézik, legózik, vagy éppen szerepjátékot játszik. Persze csak akkor, ha van kedve :P
A múltkor amikor beteg volt odahúztam neki a konyhapulthoz a fellépőmet, hogy együtt süthessünk kekszet, nos az az egy alkalom elég volt hozzá, hogy a sütés-főzőcskézés belopja magát a szívébe (anyja lánya :D ). Azóta rengetegszer jön a konyhába és már húzza is a konyhapulthoz a fellépőt, hogy együtt főzőcskézzünk. Jó lenne , ha az ilyen boldog, időszakokból több lenne...

Hamupipőke a hamuból válogatta a lencsét, ő pedig a megfelelő méretű spagetti tésztát válogatja

Apa oktatást tart gyurmázásból

 

Apa (minden) este mesét olvas

Kalandok a Csibéknél 16.10.10.

Az igazi őszi hideg időnek, szélnek és esőnek hála nem igazán tudtunk kimozdulni itthonról, azaz ez csak félig igaz, mert kénytelen kelletlen kedden le kellett vinnem Grétát a gyerekorvoshoz, annyira csúnyán elkezdett köhögni. Már múlt héten is említettem, hogy nagyon begyűrűzött nálunk a betegség spirál, ez sajnos továbbra is fent áll. Gréta múltkori megfázásából visszamaradt némi orrváladék, amit hiába szívtunk nem jött ki (rendesen besült szegénykémnek) ettől viszont egyre ugatóbbá, fuldoklóbbá vált a köhögése, mert minden váladék garat felé távozott. Kapott orrcseppet, hogy segítse a váladék fellazulását, ez elég jól be is jött azóta rendületlenül töröljük és szívjuk az orrát, annyira megindult kifelé a cucc. Mivel a köhögése nem javul ezért holnap újra leviszem az orvoshoz, biztos ami tuti inkább nézzen rá feleslegesen, mint hogy ne vegyünk komolyan egy betegséget.
A második kiruccanásunk a legnagyobb esőben sikeredett, anyukám épp Tatabányán járt, úgyhogy besegített a logisztikázásban és Gréta lefoglalásban. Egyébként pedig csak itthoni programjaink voltak (azaz nekem, mert Krisztián és Gréta általánosan kirakóztak, kockáztak, babáztak és Tom és Jerryt néztek délutánonként).

Lujzi (becsületes születési nevén Judit) húgomnak a héten volt a születésnapja, a kívánsága pedig az volt, hogy egy vintage stílusú csokitortát szeretne. Kaptam hozzá néhány inspiráló képet, de a kinézet végleges megálmodása rám volt bízva. Délutánonként a fondant díszítéssel foglalatoskodtam, csütörtökön krémet készítettem, pénteken piskótát sütöttem, szombat délelőtt pedig összeállítottam a szülinapi tortát a délutáni ünneplésre. (Ízre ugyanazt kérte Lujzi húgom, mint amilyet Gréta kapott a 2. születésnapjára, így legalább nem volt lutri az íze). Volt nagy meglepetés, amikor meglátta, így teljesült egy kívánság és mindenki örült.

Sajnos a fürdések nem változtak :( Gréta amint meghallja, hogy hívom, készülődjön már akkor elkezd sírni, kapaszkodik a ruháiba nem akarja engedni, hogy levetkőztessem, kapaszkodik a nyakunkba, lábunkba, bárminkbe, csak ne tegyük be a kádba. Szó szerint remeg, retteg, mi pedig újabb és újabb ötletekkel próbálkozunk elterelni a figyelmét, megnyugtatni, vagy bármivel kizökkenteni a hisztérikus állapotból (eddig sikertelenül). Amint apa kiveszi a kádból megszűnik minden probléma, újra boldogság van. Félelmetesek a fürdéseink, ezt a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám.

Emellett extraként megnyertem újra a kemény éjszakázást. Már egy hete végigaludta Gréta az éjszakákat, amikor felborult minden. Nagy valószínűséggel rosszat álmodik, hív engem és onnantól egészen reggelig fogni kell a kezét, mert különben fél és sír. Ezt nagyon kellemetlen tud leni, amikor 2 kor jön a lidérces álom.
Amikor a családalapítás szóba került közöttünk sejtettem, hogy sok éjszakázás lesz (az elején), de a legvadabb álmomban sem gondoltam volna hogy a több, mint 2 éves gyerek és munka mellett még mindig virrasztani fogok. Remélem ezen hamarabb túl lesz, mint a szeparációs szorongáson, mert ha ez is olyan sokáig eltart nála akkor hamarosan jönnek értem a fehér köpenyes kedves emberek és hoznak nekem egy kényelmes és csinos vigyordzsekit és elvisznek pihenni.

4. blogszületésnap

Minden évben teljesen kimegy a fejemből, de idén kivételesen eszembe jutott, hogy most van a blog 4 születésnapja.
Te jó ég már 4 éve írok ide a Csibekalandokra. Rendesen kinőtte magát, hiszen csak a magam szórakoztatására kezdtem el írni és szinte senki sem olvasott az első fél évben, aztán lettetek egyre többen ti barátok, ismerősök, ismeretlenül is ismerősök, az olvasóim és én igyekeztem mindig is a lehető legtöbbet adni magamból.

Még most is megdöbbent, hogy a világ szinte minden pontjáról akadnak olvasóim: Magyarországon kívül Ausztria, Románia, Szerbia, Ukrajna, Oroszország, Szlovákia, Írország, Hollandia, Franciaország, Kína, Izland, Chile, USA, Kanada, Új-Zéland, és még hosszan sorolhatnám (néhányukról tudom, hogy kicsoda és honnan olvas, pl. az egyik évfolyam társam a gimnáziumból az Egyesült Királyságból - Puszillak Juli!- az egyik volt osztálytársam Németországból, és van olyan is aki nagyon kedves üzenetet írt 2 éve, hogy ő bizony az Egyesült Arab Emirátusokból olvassa az írásaimat), ismerősen, ismeretlenül is köszönöm nektek, hogy hűségesen visszajártok és követitek a Csibekalandokat.

Ugyan a legtöbbet olvasott posztok az újrahasznosításról, a háztartási praktikákról és a tipegő hálózsák varrásáról szólnak, mégis amit a legjobban szerettetek azok a személyes jellegű témák (mint pl. a kismama aztán pedig a baba naplóm).

Ezért arra gondoltam, hogy legyen ez egy rendhagyó bejegyzés amolyan "ezt még nem tudtátok rólam, rólunk".

• Kislányként balerina, középiskolásként újságíró akartam lenni. Újdonsült felnőttként csak arra vágytam, hogy feleség és anya lehessek (ebből legalább az egyik teljesült), most pedig ugyan imádom a munkám, de ha most megkérdezné valaki hogy mit szeretnék csinálni azt mondanám cukrász lennék és különleges süteményeket sütnék és desszerteket készítenék.
• Rend és tisztaság mániás voltam Gréta kb. 1 éves koráig. Akkor feladtam a küzdelmet, nem, nem esz meg minket a kosz, de már nem izgat, hogy 2-3, na jó van hogy 4 napig is fotelben vannak a szárítóról leszedett hajtogatásra váró ruhák, hogy nem sikerül nap végéig elmosogatni és a gyerek játékai nincsenek szín, méret és fajta szerint csoportosítva - na jó az utolsó csak vicc volt :D
• Sokan megkérdezik, hogy Gréta miért lett vörös, hiszen Krisztián sem az és én sem. Nos igazuk is van, meg nem is, ugyanis gyerekkoromban erőteljesen vöröses árnyalatú volt a hajam (nem ennyire mint Grétának) és ha apa nem borotválkozik pár napig szinte teljesen vörös a borostája, szóval a géneknek csak össze kellett adódniuk ;)
• Imádunk olvasni, tudom ezt már említettem egy párszor, Krisztián gyorsan falja a könyveket, neki több ideje van, én lassabban idő szűke miatt. Rengeteg műfajból válogatjuk össze a mini "könyvtárunkat" mindkettőnk álma egy családi ház és abban egy "könyvtárszoba" olvasósarokkal. Grétát is nagyon érdeklik a könyvek, érdekesség, hogy amikor megtudtuk, hogy útban van mi nem gyerekruhát hanem mesekönyvet vettünk neki először.
• Gréta szinte egyáltalán nem hasonlít rám külsőleg, egy az egyben tiszta Krisztián, a szeme, a szája, a haja (mennyisége), az ujjai, a körmei, az alkata, stb. (egyedül az anyajegyeket nem örökölte idáig, mert még egyetlen darab sincs neki), a személyisége, jelleme viszont  olyan, mint amilyen anyjáé (vagyis az enyém)... nehéz eset :D
• Szeretnék jó szülő lenni, de tudom sokszor én (is) "szaranya" vagyok. Mert már nincs türelmem egy éjszakai műszak, munka után, hazafelé hisztiző , útonelfekvős gyerekkel miközben fel vagyok pakolva mint a málhás szamár, a fülemről is szatyor, kismotor, homokozószett, a másnapi ebédhez bevásárolt alapanyagok lógnak na meg persze majd bepisilek... 
• Igen Gréta szokott mesét nézni, tudom ez is amolyan "szaranyás" dolog, mert káros, egy ennyi idős gyerek játszon, ne a TV-ben nézzen mesét, stb. ez van, nem a mese nézés a nap fő pontja, ha lehet leginkább a kinti programokat preferáljuk, de nincs itthon betiltva a mese.
• Ehhez kapcsolódó (a többi egyidős gyerekkel ellentétben) Gréta nem szereti a Bogyó és Babócát, kövezzetek meg, de inkább néz Merida a bátort, Aranyhajat, Dínókalandot, Jégvarázst, Tom és Jerryt vagy Kacsameséket, a lényeg, hogy minimum jó legyen a főcímdal, előnyt élveznek azok a mesék amikben énekelnek is, mert arra lehet táncolni is.
• Nem vagyunk sport emberek, a terhesség előtt eljártam heti egyszer spinning edzésre, de azóta sem sikerült visszajutnom, sem tornára, sem spinningre, és még futni se. :( Bicskanyitogatónak találom az olyan kijelentéseket, hogy azok az anyák akik nem mennek el edzeni, futni, kondizni azok tulajdonképpen szimplán csak lusták.  De nagyon szívesen biciklizünk, akár együtt akár külön és nagyokat sétálunk, ha jut még erre idő hétvégén.
• Nagyon erős akaratú vagyok, akárcsak Krisztián (vajon a gyerek honnan örökölhette a dacolást és az ellenszegülést? :D), nem adom fel a dolgokat, amiket igazán akarok, van hogy elbukom, mert én is elbukom nem is olyan ritkán, de újra felállok és folyatom onnan ahol vereséget szenvedtem.
• 9 éves korom óta szemüveges vagyok (volt idő, amikor ugyan nem hordtam), mára már el sem tudom nélküle képzelni az életemet, a kontaktlencse nem jött be, pedig azzal is megpróbálkoztam, így én már megmaradok a szemüvegeknél (hiszen ez is öltözet ;) )
• Szeretnék egyszer saját szakácskönyvet írni és ki is adni, saját receptekből (abból is van néhány, de ritkábban szoktak ide felkerülni és ehhez kapcsolódóan nem ártana megtanulnom legalább egy kicsit jobban fényképezni, hogy normális fotók készülhessenek a receptekhez. (Érdekelne titeket "Barbi receptgyűjteménye"?)

Remélem élveztétek a rendhagyó összefoglalót, és továbbra is velem tartotok a Csibekalandokon.

Kereshettek itt, emailben, a Facebookon, a Pinteresten és az Instagramon is.

Még egyszer köszönöm, hogy vagytok!

Hatalmas ölelés és puszi Mindenkinek!

Kalandok a Csibéknél 16.10.03.

Hétvégén már nem sikerült írnom, de szerencsém van, mert ma este Krisztián épp nem akart írni, így kölcsönkaphattam a laptopját. Ezt pedig érdemes kihasználni, mert nem kell 1,5 percenként azon mérgelődnöm, hogy elment a wifim és ugyanennyi időnként nem kell újraindítanom a gépemet.

Szóval valahogyan nem nagyon tudunk kikeveredni a betegség spirálból, múlt hét hétfőre Krisztián dőlt ki teljesen (bakteriális felső légúti fertőzés azaz hétköznapi nevén férfinátha ütötte fel nála a fejét) a hetet itthon is töltötte betegállományban.
Grétát hétfőtől reggelente is én vittem bölcsibe, ami megvallom nem volt egyszerű. Gyalogoltunk, hogy jobban szokja a gyaloglást, de hogy is mondjam még alakulgat, mert minden kavicsnál megáll, megszámolja a bogarakat a fűben, előre 2 m megy, hátra viszont 4 m-t. Konkrétan lefáradtam mire a bölcsihez értünk a sok terelgetéstől. Hétfő reggel sírt, amikor elköszöntem ez betudható a hétfőnek, annak hogy anya vitte és anyától mindig nehezebb elválni és annak is hogy az egyik új kisfiú torka szakadtából üvöltött, visított épp akkor is.
Hétfőn délután elkísért nőgyógyászhoz, ami nehezített menet volt, mert érkezési sorrend van az orvosomnál és tekintve, hogy előző héten szabadságon volt most még a szokásosnál is többen voltak nála. Így mit volt mit tenni a rendelő ajtóval szemben lévő játszótéren voltunk amíg világos és jó idő volt, amikor bementünk már csak kb. 5en voltak előttünk. Sokáig tartott a várakozás, Gréta türelmetlen és a fáradtságtól hisztis is volt már, aznap este nagyon gyorsan el is aludt, kifárasztotta szegénykémet a nehéz, hosszú nap.
Másnap már nem sírt a böliben az elválásnál, puszit adott, elköszönt és besétált a csoportszobába. Délutánra újabb programot szerveztem, elsétáltunk Grétának megvenni az őszi-téli lábbeliket (Szamos, Superfit és játszósnak Deichmannos sportcipő és hótaposó mindezt 7.000 Ft-ért, nagyon büszke voltam magamra :D ).
Szerdán vásárolni mentünk délután a Vértes Centerbe, hazafelé jövet nagyon jó élményben volt részünk. Egy idősebb hölgy sétáltatta a kutyáját, Gréta meglátta és nagy hangon elkezdett kiabálni az örömtől "Utyus! Utyus!", a hölgy odajött hozzánk és felajánlotta, hogy Gréta megsimogathatja a kutyust, mert nagyon szelíd és szereti a gyerekeket.
(Ennek annyi az előzménye, hogy kb. egy éve Gréta odament egy kutyához, hogy megsimogassa, szintén a gazdi unszolására, de a kutyus annyira izgatott volt és örült hogy elkezdett ugatni. Ekkor Gréta már kartávolságon belül volt és olyan nagyon megijedt, hogy azóta sem mert odamenni egyetlen kutyához sem, hiába szereti őket, fél. A legtöbb kutyagazdi invitálni szokott minket kutyasimogatásra, elmondják, hogy az ő kutyájuk szelíd és imádja a gyerekeket - ebben soha sem kételkedtem, sőt én Grétát is szívesen odaengedném - de Gréta fél, a hátam mögé bújik és a combomba kapaszkodik. Nem igazán szokták megérteni, ha azt mondom, hogy odaengedném a gyereket, de ő nem akar menni. Erőnek erejével nem fogom a rettegő csemetét odavonszolni, mert azzal még sokkal jobban elmélyíteném a félelmét, ez pedig nem célom.)
Elmagyaráztam a hölgynek, hogy Gréta ugyan szereti a kutyusokat, de kizárólag messziről, és nem meri megsimogatni őket. És ahelyett hogy újra elmondta volna, hogy de nem fogja bántani, mert szereti a gyerekeket olyat tett ami azt hiszem egy lépéssel közelebb vitte Grétát ahhoz, hogy egyszer majd legyűrje a félelmét: odaadta a póráz végét Gréta kezébe (és az enyémbe). Egészen hazáig kísértek minket és olyan boldogságot szereztek Grétának ami szinte leírhatatlan. Nagyon hálás vagyok a hölgynek, és Luca kutyájának! :)
Ami a héten és az előző héten egy igazi rémálom volt az a fürdés. Valamiért Gréta retteg a fürdéstől, nem történt semmi, ami más lett volna mint eddig, ami megijeszthette volna, mégis ha szóba kerül, hogy menni kell fürdeni vigasztalhatatlanul elkezd sírni, remeg és láthatóan retteg. A kádban nem nyúl egyetlen játékhoz sem, csak bambul maga elé, odáig még nincs semmi gond, amíg a fogát megmosom, de amikor a testét elkezdem bevizezni és mosdatni úgy visít, ordít, mint akit nyúznak, hívja apát és tőle reméli, hogy kimenti a gonosz fürdőkád karmai közül.
Az első alkalom után azt hittük fázik azóta igazi trópusi klímát varázsolunk neki, de sajnos a helyzet nem lett jobb. Vettem már neki teljesen műanyag testű babát, visszük minden este a kádba, hogy közösen megfürdethessük, hogy lássa nem rossz dolog a fürdés, de eddig ez sem hozott pozitív változást. Ha valakinek van esetleg valami tuti félelem elűző tippje a fürdéshez ne tartsa magában?
Szombat délután elvitték magukhoz a szüleim 4 órára. Nagyon szereti őket, szeret náluk. Már csütörtök óta mantrázta nekünk az ajtó előtt állva, hogy "Mami, Papi, Ujzi". Elmentek a Cseke-tóhoz, etettek kacsákat, játszótereztek és néztek vonatokat is.
Vasárnap pedig vonatra ültünk és Almásfüzitőre mentünk a Dédihez. Az az öröm, ami Gréta arcáról leolvasható volt az megfizethetetlen. Imádja a vonatokat, most pedig, hogy hosszabb kihagyás után újra ülhetett rajta teljesen felvillanyozta. A múltkori látogatásunk alkalmával matrica módjára rám tapadt, de most szerencsére nagyon nyitott volt, mindenkinek osztott puszit (mamának, papának, dédinek) felfedezte a lakást, mondókázott, jött-ment és egyfolytában magyarázott. Megtörtént a 4. születésnapi köszöntés és rögtön örök barátság kötődött Zsófi baba és Gréta között.

Tartsatok velem a facebookon is, ott igyekszem minden nap friss hírekkel szolgálni a Csibék kalandjairól. ;)