Kalandok a Csibéknél 16.12.31.

Nem alakult  túlságosan fényesen az év vége nálunk. Ugyan Gréta a novemberi hörghurut után csak egyszer volt náthás december elején, de pont karácsonyra tört ki nálunk a vírus frász egy újabb nagyon durva vírusos hörghurut személyében. Gréta szentestére dőlt ki, végig lázongta az egész karácsonyt és még mindig olyan sok a lerakódás a tüdejében, hogy még hétfőn sem mehet bölcsibe. Azt kell hogy mondjam, hogy soha sem volt még ennyire kínkeserves az ünnepünk.
Szegénykénket nagyon megviselte a betegség, az irtózatos ugató köhögés, az állandóan visszatérő láz (nehezítő tényező, hogy igazi küzdelem minden gyógyszeres szirupnak és szuszpenziónak a bevétele, annyira ellenáll, de a kúpok rosszabbak, ahhoz, 3 ember kell, hogy be lehessen adni neki) kötöttünk vele egy egyezséget, hogy ha beveszi a gyógyszereit cserébe kap csokit, így bár mindig vonakodva jön a gyógyszerbeadás időpontja és belekerül néhány percbe a kérlelés, érvelés végül önszántából veszi be, nem kell lefogni hozzá.
Mire elmúlt a karácsony én is elkaptam (mellé még egy kis "jó kis" gennyes, hólyagos torokgyulladást is, csak hogy még élvezetesebb legyen a folyamatos köhögés 😉)
A másik nagy problémánk most apukám egészségügyi állapota. 4 hete elkezdtek dagadni a bokái, gyorsan el is ment vele ortopéd orvoshoz, vérvételre, röntgenre, de semmi eredmény, viszont az állapota egyre romlik a bokái vérvörösek, hatalmasra duzzadtak már lábra állni sem nagyon tud. Az orvosok nem igazán veszik komolyan passzolgatják egymásnak, új időpontokat adnak, de 4 hete senki nem képes egy normális diagnózis felállítására és annak kezelésére. Kérlek ti is imádkozzatok apukámért, mert nagyon aggódunk érte! Köszönöm, ha ezt megteszitek értünk!

Kicsit elevezve az egészség betegség témakörétől az eltelt időszakban az időjárástól és a lehetőségeinktől mérten próbáltunk aktívak maradni. Átbuszoztunk Tatára a vadlúd sokadalomra, ami a rengeteg program miatt nagyon tetszett Grétának. Megünnepeltük anyukám születésnapját (azt hiszem inkább nem árulom el hányadikat).
A fogacska kitörése után elkezdtem leszoktatni Grétát a babakocsizásról, aztán Krisztián is becsatlakozott a dologba. Mostanra odáig jutottunk, hogy szépen sétál velünk a kezünket fogva, őrületesen csiga tempóban, de nagyrészt már nem akarja magát felvetetni és már nem keresi a babakocsiját. Nagy távokat is meg tudunk tenni, csak legyen időnk és türelmünk kivárni. Többször lesétáltunk a Vértes Centerhez, ahol Gréta imádja az akváriumokat, no meg benne a halacskákat, sokkal nagyobb kedvvel vág neki a sétának, ha megemlítem neki, hogy megnézzük a halacskákat 😃 Nagy kedvenc a karácsonyi dekorációként kiállított hóember lett, de Ő egyszerűsítve minden hóembert csak "Ojafkának" hív 😊💓
Megpróbálkoztunk bronz vasárnapon a tatabányai karácsonyi vásárral, mert már biztosan van olyan nagy Gréta, hogy közösen ki tudunk mozdulni vele, de még jó hogy próbát tettünk, mert be kellett látnunk, hogy egy közös nagy családi kiruccanáshoz még mindig kicsi. Az Árpád téren a városi karácsonyfa előtt kiállított világító hóembernél verte ki a nagy hisztit, mert Ojafka csak az ÖVÉ, nem mehet a többi gyerek a közelébe - ugye mondanom sem kell, hogy ezt mennyire nem nézte jó szemmel a többi szülő, úgyhogy gyorsan el kellett vinnünk onnan. A második hisztiroham a gyerek kisvasútnál volt, amire nem engedtük felszállni (okulva a vadlúd sokadalmon szerzett tapasztalatunkból, ahol be akart szállni a kosaras körhintába, élvezte is nagyon kb. egy percig, aztán rájött, hogy egyedül ül a kosárban nem vagyunk ott mellette akkor pedig rögtön ki is akart szállni). A harmadik az Árpád szobornál következett amire nem tudott felmászni a többi gyerek után. Az a rövid kis idő amit kint töltöttünk szinte egybefüggően hisztivel telt, nem tudtunk a vásárnak olyan pontjára menni ahol ne akadt volna ki valamin ezért gyorsan hazamentünk. A hibánkból tanulva a következő hétvégén megkértük a szüleimet, hogy Gréta had maradhasson ott náluk délutánra, mi pedig kettesben Krisztiánnal elvonatoztunk Győrbe. Fantasztikus délutánunk volt, az idő is nagyon kegyes volt hozzánk.
Nagyon vártuk a bölcsődei karácsonyi fotózást, hogy lehessen egy jó képünk Grétáról egy profi fotóstól, szép kis ruhácskában, ajándékba a családnak Karácsonyra. Hát nem is tudom, hogyan mondjam el mennyire le voltunk törve, amikor azt láttuk, hogy nem a beküldött ruha került a kisasszonyra hanem egy játszós, bölcsis, fakó, kinyúlt, a fényképésznek nem volt türelme így csak kattintott ötöt, hogy meglegyen az elvárt darabszám az lényegtelen, hogy a gyerek az összesen vicsorgott (biztosan nem könnyű ennyi gyereket jópofizásra bírni a fényképezőgép előtt, de akinek nincs türelme hozzá, az kérem ne tegye - fotózzon felnőtteket-, nem azért fizetnénk a képek darabjáért egy kisebbfajta vagyont, hogy aztán egy szinte idegen, vicsorgó, grimaszoló gyereket nézzünk). Így nem kértünk egyet sem. Végül én csináltam itthon amatőr karácsonyi fotózást, azokból készültek a karácsonyi üdvözlőlapok. Szabadságot vettem ki és elmentünk az év utolsó ringatójára. Grétának először nagyon idegen volt a terep (januárban voltunk utoljára, és már egyetlen ismerős arcot sem találtunk), de kb. negyed óra után felbátorodott, felkelt az ölemből, táncolt, éneket, fantasztikus érzés volt látni hogy mennyire felszabadult csak a zene, tánc és az ének számított semmi más💗
Karácsony hetében már szabadságon voltam, így volt időm készülődni.

A karácsonyi menünk:

• Újházi tyúkhúsleves
• Pulykasült vajas pecsenyelével (ez nekem inkább barna mártáshoz volt hasonló)
• Mézes-mustáros sült sonka
• Mézes krémes
• Keksztekercs
• Gyümölcskenyér volt.

Jövőre kevesebb sütit készítek, mert a dédi is meg anyukám is pakolt nekünk az általuk sütött sütikből, így mire véget ért a karácsony undorítiszt kaptunk. De az ételek nagyon bejöttek nekünk, sikerült hihetetlenül jól kiválasztani idén.

Grétának ez volt az első olyan karácsonya amiből már értett valamit. Nagyon tetszett neki a sok ajándék, de legfőképpen az, hogy kinyitogathatta a csomagokat. Szenteste annyira belelendült a nyitogatásba, hogy a mi ajándékainkat is ő szerette volna kibontani 😄 Ha bárki megkérdezi tőle, hogy mit kapott karácsonyra, mit hozott neki a Jézuska ő azt mondja, hogy csomagokat 😂

Történt nálunk egy kis karácsonyi csoda is... Esküszöm ez sokkal nagyobb ajándék volt mint bármi más. Szenteste napján délelőtt úgy gondoltuk, hogy essünk túl a fürdési hajmosási procedúrán, ne hagyjuk estére, maradjon meg az este a jó élményeknek. Így szépen előkészítettük a terepet és miután levetkőztettem bevittem a fürdőszobába Grétát. Nem, azért annyira nem alakult jól a helyzet, hogy minden simán és gond nélkül ment volna- szokás szerint üvöltött mint egy sakál. Beleállítottam a kádba és megkérdeztem tőle, hogy apa is bejöjjön e. Ő vadul bólogatott, így behívtuk Krisztiánt, aki ráült a wc tetejére és hangosan felolvasott. Gréta még ekkor sem nyugodott meg teljesen, odaadtam neki a kád széléről a pancsolós kis vödröt, amivel régebben játszott és előszedtem még néhány fürdős játékot. Mutattam neki milyen jó móka ahogyan egyikből a másikba lehet locsolni a vizet. És ekkor megtört a jég. 

Eddig az összes alkalommal olyannyira üvöltött, hogy kizárt mindent a külvilágból, nem lehetett a figyelmét elterelni, csakis a "trauma" újbóli átélésére tudott összpontosítani. Most, hogy kicsit lehiggadt és figyelt felfedezte, hogy van jó oldala is a fürdésnek. Örömmel játszott, közben pedig szép óvatosan lefürdettem.

Azért, hogy túl szép ne legyen a dolog a hajmosásnál újból rájött a para, onnantól visított, amíg Krisztián ki nem vette (még mindig hajmosókarikával mosok neki hajat, egy csepp, víz vagy sampon sem megy az arcához, szeméhez). Ebből most le tudtuk szűrni, hogy az igazi félelem okozója a hajmosás, amit ő nemes egyszerűséggel összekapcsolt a fürdés folyamatával, ezért vált 3 hónapja pokollá minden egyes fürdetés, de legalább most már könnyebben tudunk dolgozni az ügyön, és megnyugvás látni, hogy lelki sérülés nélkül is lehetséges a javulás 😊

Röviden ennyi történt velünk az elmúlt másfél hónapban. Remélem velünk tartotok ezután is.

További érdekes tartalmakat a Csibekalandok facebook-os oldalán találtok! 😃

"Szia Ojafka!"

Csak ketten Győrben

Galaxis torta (Rosietól)

Sokáig nem írtam, esténként nem volt már erőm hozzá (komolyan belecsaptunk megint az éjszakázásba...). De most amíg szabadságon vagyok igyekszem mindent pótolni szép sorjában.
Nálunk az őszi szezonban van a legtöbb születésnap, a novemberi hónapban pedig igazi a dömping. Krisztián is öregedett egy évet (na jó visszafiatalodott 20 évesre 😜 legalább is ezt szeretné). Nem szereti a felhajtást, nem szereti a születésnapokat és az ünnepeket, mert az idő múlására emlékeztetik (pedig még csak most lett 37 éves, upsz elszóltam magam 😆).
Nehéz neki meglepetést kitalálni, amit szeretnénk azt általában alkalomtól függetlenül megvesszük (az ép ész és a józan költségek határain belül), idén egy kuponfüzetet készítettem neki kis apró figyelmességekkel, amikre beválthatja pl. 1 reggel átvállalom Gréta bölcsibe vitelét, így ő tovább aludhat - ezt már be is váltotta -  1 teljes hátmasszázst, 1  mozizós délutánt vagy estét, stb., könyveket választott magának és egy új papucsot kapott a régi félbe törött talpú helyett.

Ami pedig soha sem maradhat el az a torta, idén nem csokis, hanem szedres lett (ami az egyik kedvenc gyümölcse). A recept az utóbbi években tőlem már megszokott módon amerikai 😁
Azt is sokan tudjátok már, hogy a Sweetapolita blog kanadai írójától Rosie-tól nagyon szeretek sütni, imádom a receptjeit, eddig tőle még csak jót készítettem. Most a Galaxis tortára esett a választás és egyikünk sem bánta meg. Anyukám konkrétam azt mondta róla, hogy: "De kár, hogy az ízét nem lehet lefényképezni".

Galaxis torta

Hozzávalók:

Piskótához:
345 g sütemény liszt
1 tk sütőpor
1 tk sötét holland kakaópor
3/4 teáskanál só
115 g szobahőmérsékletű vaj
410 g sütőcukor
120 ml növényi olaj
2 ek vörös bársony pikóta emulzió (Rosie szerint helyettesíthető 1 ek vanília kivonattal és 3 ek folyékony piros ételfestékkel)
1/4 tk fekete por állagú ételszínezék
3 db nagy szobahőmérsékletű  tojás
360 ml szobahőmérsékletű író (helyett natúr joghurt)
1 tk szódabikarbóna
2 tk ecet

Krémsajtos krém:
115 g szobahőmérsékletű vaj
190 g porcukor
1 tk vanília kivonat
1/4 tk citromlé
csipet só
250 g csomag krémsajt
30-40 dkg friss szeder (november lévén fagyasztott)

Lila vajrémhez:
345 g szobahőmérsékletű vaj
csipet só
615 g porcukor
180 ml habtejszín
2 tk vanília kivonat
fél üveg piros és fél üveg kék folyékony ételszínezék
25 dkg szórócukor (Sweetapolita webshopjában fantasztikus válogatások vannak, és meg is rendelném, ha a szállítási költség nem kerülne dupla annyiba, mint maga a szórócukor 😱)

A sütőt bekapcsoltam 180 ° C-ra. egy 20 cm-es tortaforma alját kibéleltem sütőpapírral, az oldalát vajaztam és beszórtam keserű kakaóporral (így a megsült piskóta oldala nem lesz fehér a liszttől).
Egy nagy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a kakaóport és a sót., majd félretettem. Bevetettem az új robotgépet a habverővel (fantasztikusan szuperál és sokkal halkabb, Gréta barátabb, mint a tálas mixerem, a vajat, a cukrot, az olajat, a fekete festéket, a és a vanília kivonatot, közepes sebességen, amíg az nagyon könnyű és puha lett (kb. 5-7 percig.) Egyesével hozzáadtam a tojásokat,majd csökkentettem a sebességet alacsonyra és hozzáadtam a lisztes keverék egyharmadát és addig kevertem amíg teljesen homogén lett a massza , majd hozzáöntöttem a maradék lisztes keveréket és a joghurtot.
Egy kis tálban összeöntöttem a szódabikarbónát és az ecetet, majd gyorsan a tésztába kevertem. A tésztából 450 g-ot a tortaformába öntöttem és 3 részletben kisütöttem a piskótalapokat. Tűpróba!
Rácsra borítottam őket és hagytam teljesen kihűlni, közben elkészítettem a krémsajtos krémet.

A lágy vajat közepes sebességgel kb. 5 percig vertem a tálas mixerben így könnyű és lágy lett. Hozzáadtam a porcukrot, a vaníliát, citromlevet és a sót; csökkentettem a sebességet alacsonyra, és még 1 percig vertem.
Majd újra emeltem a sebességet közepesre és tovább vertem amíg nagyon habos és lágy lett a krém (kb. 4 perc).Csökkentse a sebességet, hogy a közép-alacsony, hozzáadjuk a krémsajtot, és verte, amíg sima, kb 1 perc.

A  vaníliás vajkrémhez a tálas mixerben a vajat és a sót közepes sebességgel vertem, amíg nagyon sápadt és krémes lett (kb. 8 perc).Csökkentettem a sebességet alacsonyra, és fokozatosan hozzáadtam a porcukrot, a tejszínt és vanília kivonatot, 1 percig kevertem.
Közepesen magasra emeltem a sebességet, vertem, amíg nagyon könnyű és puha lett, (kb. 6 perc). Hozzáadtam fél üveg piros és fél üveg kék folyékony ételfestéket), a kívánt árnyalat eléréséig.

Egy réteg piskótát tortakartonra tettem és megkentem a krémsajtos krém felével, majd a lecsöpögtetett kiolvasztott szeder felét eloszlattam egyenletesen benne. Rátettem a második réteg piskótát, rákentem a krémsajtos krém másik felét és eloszlattam benne a maradék szedret. Végül az utolsó réteg piskótát is rátettem. Folpackba tekertem a tortát, és hűtőbe tettem 15 percre.
Miután kivettem és kicsomagoltam, forgatható (torta)tálcára tettem s teljesen bevontam egy rétegnyi vaníliás vajkrémmel. Majd újra visszatettem a hűtőbe 30 percre, hogy meg tudjon kissé dermedni és rá lehessen vinni a következő réteget.
Miután kivettem a hűtőből, és visszatettem az állványra. Felvittem rá sima és egyenletesen a második réteg vajkrémet, de félretettem kb. 1,5 dl-nyit belőle  a díszítéshez majd újabb 30 percre visszatettem a tortát a hűtőbe.
Egy sima kerek díszítőcsővel ellátott habzsákba töltöttem a maradék vajkrémet kis halmokat nyomtam a torta felső szegélyére.
a szórócukrokat összekevertem, meghintettem a torta tetejét és oldalát vele. Ezennel el is készült a torta. Tortabontás előtt fél órával kivettem a hűtőből, hogy a vajkrém meglágyulhasson. Szokás szerint most is fantasztikusan finom volt, mint minden Rosie féle torta.

Kalandok a Csibéknél 16.11.11.

Elég régen nem írtam már összefoglalót, akik nem követik a Csibekalandok facebookos oldalát nem is sejtették, hogy mi volt ennek a kimaradásnak az oka. Pontosan 2 hete a bölcsőde utáni bevásárlásból hazafelé tartva Gréta addig kunsztolt, amíg kiesett a babakocsiból. Ragaszkodtunk a babakocsihoz, Krisztiánnak reggel így könnyebb volt beérni a bölcsibe, nekem meg egyszerűbb volt délután, amikor még vásárolni is kellett, a füleimen is szatyor lógott Gréta pedig 2 méter után megmakacsolta magát és leült (lefeküdt) az út közepére. Nem rajongott Gréta már régóta érte, Hudini bámulatos ügyességével 2 másodperc alatt tudott kiszabadulni, hiába kötöttük be minden alkalommal. Nemtetszése jeléül a csípőjénél a karfán előrehajolva lógott fejjel lefelé ki a babakocsiból így az aznap délután nagy részén úgy toltam, hogy közben előrehajoltam és a kabátjánál fogva húztam vissza az ülésre. Hazafelé elég sok az úthiba a fák gyökerei alaposan felrepesztették a járda aszfaltját, az esernyő babakocsi kis kerekei ezeken nem tudnak úgy átmenni, mint a szeretett (már eladott) Cobránk hatalmas kerekei. A két kezes átemelős mutatvány alatt Gréta úgy gondolta nem elégíti ki,  ahogy simán kihajol a korláton, felállt az ülőrészre. Abban a pillanatban ahogy észrevettem nyúltam, hogy visszaültessem, de már késő volt, fejjel előre kiesett a babakocsiból. Hirtelen csak azt láttam, hogy felhorzsolta a takonycsatornáját és az állát, vérzik és iszonyúan sír (eléggé vérzett, mint a fejsebek általában, nem is lehetett látni semmit, hiába törölgettem). Ölbe vettem, nyugtattam, de nem tudott csitulni a sírás, közben fél kézzel toltam a babakocsit, fél kézzel Grétát cipeltem, időnként megállva, mert már nem olyan könnyű a közel 14 kilójával. A második megállásnál amikor nyugtattam tovább valami nem stimmel, valami éles van a szájában - a bal felső metszőfoga.
Dilemma, mi legyen most: a sima ügyeleten nem foglalkoznak ilyesmivel, a sürgősségi ügyeleten bent tölthetjük az éjszakát anélkül, hogy egy pillantást vetnének rá, viszont kezdtem aggódni, mert fájdalmai erősek voltak, a sírás sem akart abba maradni és inni teljességgel képtelen volt (az egyértelmű volt, hogy csőrös pohárból nem fog menni, de sima pohárból, és szívószállal sem ivott egyetlen kortyot sem) és aggasztott a meglévő baj mellett a kiszáradás veszélye is.
Végül apukámat kértük meg, hogy vigyen le minket Tatára magán fogorvoshoz aki előzetes bejelentkezés nélkül is hajlandó volt fogadni minket este fél 8 után.
Nagy megdöbbenésünkre nem csinált vele semmit. Megnézte, elmondta, hogy nem számít, mert csak tejfog, majd, ha a szájsebei begyógyultak vigyük vissza egy lekezelésre.
Gréta megnyugodott, szívószállal hajlandó volt már inni pár kortyot is. Akkor éjszaka vele aludtam, hogy biztosan kizárhassuk az agyrázkódás lehetőségét. Szerencsére legalább az nem lett neki.
A kedve onnantól kezdve jó volt, de alig evett, a korábban kiskacsa csajszi, egész nap alig ivott és mutatta a tükörnél, hogy "fog fáj!". A rövid 3 napos munkahéten anyukám vállalta, hogy vigyáz rá, ő vitte el egy másik fogorvoshoz ( aki eltávolította a foga 3/4-ét, teljesen mozaikosra tört, kilátszott a fogbél, és állandó fájdalmat okozott neki). Szerettük volna, ha sikerül megmenteni a fogacskáját (nagyon-nagyon-nagyon sok pénzt fizettünk volna egy empatikus, gyerekbarát, hozzáértő fogorvosnak), de sajnos nem sikerült.
Hétvégére hazajött segített nekem megsütni a szülinapi tortát, ez ugyan nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek most hangzik. (a mályvacukorkrémhez a szirupot harmadszorra sikerült megcsinálni, mert hol egy sürgős pelenkacsere jött közbe, hol egy fontos legótorony építés, hol egy füle hegyéig maszatos gyerek lemosdatása, szóval a 2 első verzió a lefolyóban végezte), a tejszínes krémet negyedszerre sem sikerült rendesen felverni (nem veszek többet laktózmenteset, mert egy kalap kaki volt, ellenben ugyanolyan rosszul voltam tőle, minta normál laktóz tartalmú lett volna). De a torta végül finom lett vasárnap előre ittunk azaz ettünk a medve bőrére és megtartottuk a születésnapomat (számszerint a 33-at). Krisztián nagyon jópofa kincskeresős ajándékot adott, a lakás különböző pontjain rejtett el nyomravezető kártyákat, hogy hol keressem a következő nyomot, már maga az ajándékkeresés egy igazi szülinapi élmény volt. De amikor megtaláltam végül a dobozt leesett az állam. Kaptam egy új laptopot a szegény kis régi leharcolt netbookom helyett. (Vajon megunta, hogy elkéregettem az övét akkor pedig nem tudott dolgozni?)  Úgyhogy most hatalmas terveim vannak, most hogy technikailag megoldódott minden problémám, adottak a hardveres feltételek már csak időt kell mindenre varázsolnom :P
A szüleim egy új robotgéppel leptek meg, ami egy igazi álom (nem, nem Kitchen Aid, nem vagyunk mi Rochildék), de egy nagyon szuper kis Bosch MUM 4427-es. Sokat kutattam (mert eredetileg mi akartuk megvenni karácsonyra magunknak), hogy milyen lenne a megfelelő, strapabíró, bővíthető funkciós, megbízható gép és mindenhonnan azt a megerősítést kaptam, hogy a Bosch MUM-okkal nem lehet melléfogni.
Most a héten itthon voltam Grétával, mert nagyon nehezen gyógyul. A múltkori hörghurutra hiába kapott antibiotikumot és Acc-t (az Acc konrétan nem ért semmit), a váladék ott maradt a tüdejében így a már bevált csodaszert vetettem be és Ambroxol-Tevával kiűztem belőle minden hurutot, hétfőre már tiszta volt a tüdeje, de a 2 hónapja orr, arcüregben lerakódott garatnál pangó váladéktól egyszerűen képtelenek voltunk megszabadítani, így a doktornőnk napi 3x5 perc lámpázást írt elő. Szüleim gyorsjáratban elhozták a bioptron lámpájukat (Krisztián bármennyire is nem hitt benne) a második napon elkezdett távozni a váladék, köhögés és sűrű orrváladék formájában. Így hogy végre minden váladékos cucctól megszabadul hétfőn mehet végre bölcsibe, már nagyon hiányoztak neki a gyerekek, nagyon sokan emlegette őket.
A sok rossz ellenére nagyon sokat fejlődött a beszéde, egész nap csacsog, képes az összefüggő mondat alkotásra, visszamondja a meséket, a mondókákat, sokat énekel magától is.Nehezebb is a nap folyamán vele történteket feldolgoznia, esténként lámpaoltás után még vagy fél órán át mondogatja, hogy mi történt vele napközben. Képes akár fél-háromnegyed órát egyedül ellegózni, épít, szétszedi a kockákat, majd más felállásban újra összerakja, szerepjátékokat játszik a dupló emberkékkel. Babázik, gondoskodó szülő módjára eteti, sétáltatja, lefekteti a babákat. Főzőcskézik a babakonyhában, megetet minket is, majd a kis játékseprűjével össze is söpör maga körül. Ha kimegyek a konyhába rögtön porzik utánam és már húzza is a fellépőt a pulthoz, hogy ő is süthessen-főzhessen. Azt nem szerei, ha maszatos lesz a keze, így leginkább a kavargatási feladatok jutnak rá, valamint ha valamit bele kell tenni a tálba. A tortakészítéstől teljesen felvillanyozódott, mondta, hogy anyáé a torta és Grétáé is, minden nap ebéd után elmondja, hogy tortát akar enni :) Kis csokifan :D
A lustasága olyan méreteket ölt, hogy nem tudom mi lesz velünk, kint az utcán 2 méter gyaloglás után felveteti magát, mert nem akar tovább menni. Ha nem veszem fel leül, fekszik, ez pedig ilyen hidegben már nem éppen jó dolog.
A fürdéssel nem jutottunk előrébb, ugyanúgy ordít, remeg, nyáladzik, teljes idegi kikapcs van akkor nála. A feldolgozással talán annyi előrelépés van, hogy eddig csak a dupló babákkal játszotta el a fürdést (ezek azért igen kevéssé hasonlítanak a valódi emberekre), a játék babákkal nem akarta, sírva fakadt, ha megkérdeztem, hogy elmenjenek e pancsiba a babák (ezeknek ugye már emberi kinézetük van, könnyebben azonosult velük), de mostanra eljutottunk odáig, hogy együtt levetkőztetjük a babákat és a képzeletbeli kádban megfürdetjük őket. Lassan talán eljutunk odáig hogy egy kádnak kinevezett tálat is bevonjunk a játékba, folyamatosan haladva a valóság a víz és a fürdőszoba felé, hogy önmaga le tudja küzdeni a félelmeit és lássa, hogy tulajdonképpen nem félelmetes a fürdés.

Szülinapi vörösbársony torta málnás meglepetéssel

Időbeosztás (nem csak) gyerekes családoknak/anyukáknak

Sokszor írtam már nektek arról, hogy mióta visszatértem a munkába szinte lehetetlen küldetés az időmet beosztanom, nem tudok minden területen nem hogy 100%-osan, de sokszor 50%-osan sem teljesíteni. Úgy érzem szétszakadok, közben a lakás mégis szalad. Mindenképpen megoldás kellett, mert jó-jó fontossági sorrend van, a gyerek a legfontosabb, meg a lakás van értünk, nem mi a lakásért, de azért egy általános rendet, illetve tisztaságot nem árt fent tartani így nekiálltam kutatni és megtaláltam (a számomra) ideális megoldást.
Nem, nem én tojtam a spanyol viaszt, az érdem azoké, akik a rendszer(eke)t kidolgozták. Nem fogok minden renszert kifejteni, az elérési utakat viszont megadom hozzájuk, hiszen ők dolgoztak meg érte az érdem az övék, én csak az általam átdolgozott, magunkra formált változatot osztom meg részletesen veletek.

3 fő, egymásra épülő, egymáshoz kapcsolódó inspirálóm volt:

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek

Jónás Anna: Kicsivel könnyebben

Marla Cilley: Flylady programja

1. Először is szükség volt a megvilágosodásra. Ugyan én nem vagyok olyan, mint a nagypapám volt (a II. világháború ideje alatt volt gyerek, és mivel akkor szükséget szenvedtek szinte mindenben, ezért későbbi élete folyamán mindent gyűjtögetett, mert ki tudja mikor jön majd jól, hogy van belőle kint a kamrában/sufniban/stb.), de ha magamba azaz a szekrényekbe, helységekbe nézek, akkor észreveszem, hogy bőven van olyan holmink ami csak porfogó. Nem ezzel nem arra godolok, hogy az olyan kincseket kár őrizgetni, amihez szoros érzelmi szálak fűznek (pl. a nagymamámtól kaptam egy havas házikós nippet, amit még a halála előtt vett a szanatórium melletti kis szuveníres bódéban nekem - ez soha sem lesz kérdés, hogy velem marad e).

De bőven akad nálunk (és szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy másnál is) kizárólagosan porfogó, helyfoglaló:

• gyorséttermek szórólapjai - bár soha sem rendelünk semmit,
• ajándékba kapott giccsek, amiket bocsi, de Istenments' hogy  ki is rakjak a polcra
•  a ruhásszekrényben olyan melléfogások, amik nagyon megtetszettek a boltban, de aztán kiderült, hogy rosszul áll, vagy kényelmetlen a viselése,
• és ami rám nagyon jellemző: a kinyúlt, foltos, lyukas, leharcolt ruhák otthoni "játszós" ruhává minősítése (vannak már vállalhatatlan több mint 10 éve ebbe a kategóriába minősített darabok, amiket már otthonra sem hordok, ne kérdezzétek, hogy miért nem dobtam még ki őket, mert én sem tudom),
• azok a konyhai eszközök, amikkel szintén lyukra futottam, és soha sem kerülnek elő a szekrény, kamra mélyéről,
• azok a kozmetikai szerek, amikre azt hittem, hogy szükség van, vagy egyszerűen csak nem váltak be a használat során.
• és még hosszasan sorolhatnám...

(Ezek a nálunk található szanálásra ítélt holmik, de minden lakásban változó az összetétel, amiben biztos vagyok, hogy mindenkinél akad selejtezésre váró holmi).
Ez most nem azt jelenti, hogy őrült módjára mindent dobjunk ki, hanem szelektáljunk, ami ténylegesen kidobásra ítélt azt ne sajnáljuk (pl: én a leharcolt, vállalhatatlan otthoni "játszós" ruhákat). Amit lehet adjunk el (én a jófogáson és a facebookos csoportokban szoktam hirdetni általában minden elkel), eladáson kívül ajándékozhatunk is (ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak), vagy jótékonykodhatunk is a még használható állapotú holmikkal.
A lényeg az egyensúly, Jónás Anna ezt nagyon jól megfogalmazta Kicsivel könnyebben c. könyvében: "Ne több legyen, hanem elég." Legyen elég holmink ami hasznos számunkra, segíti az életünket, de ne annyira sok, hogy az már hátráltasson minket (pl: takarításnál ne kelljen csak fél órán keresztül lepakolnunk a nippeket a polcokról csak azért, hogy tisztára törölhessük a polcot, utána pedig pakolhassunk mindent vissza újabb fél órán át...).


       2.   Ha pedig már visszaredukáltuk használati tárgyainkat nem árt olyan rendszerben elhelyezni őket, hogy átláthatóak legyenek, jól hozzáférhetőek, ne kelljen mindent órákig keresgélni és rendrakáskor egyszerűen a helyére lehessen tenni.

• Ebben nagyon hasznosak a fiókos szekrények, dobozok, kosarak. Igényesen el lehet pakolni mindent szem elől (ha mindig ugyanoda tesszük vissza a holmikat akkor nem csak az elpakolás lesz egyszerű és az üres felületeknek köszönhetően a takarítás is pikk-pakk készen lesz, hanem mindent gyorsan meg is találunk). Lehet nagyon igényes kinézetű dobozokat kapni akár természetes alapanyagokból akár műanyagból, netán fémből, de egyszerű kiürült papírdobozokat is be lehet vonni (csomagolópapírral, madzaggal, fonallal, vagy akár le is festhetjük, ez tisztán ízlés kérdése).
•  Hasznos lehet a dobozok, kosarak felcímkézése is, ha nem mi magunk rakunk rendet, vagy keresünk valamit, hanem pl. életünk párja, vagy az éppen nálunk gyerekcsősz szerepébe bújt nagyi.
• Polcos szekrényekbe előszeretettel tudom ajánlani az ún. fiókrendező dobozokat, amiket ugye nem csak fiókoba tehetünk.
• A kamra átláthatósága érdekében érdemes beruházni (jó)néhány műanyag dobozra. Nem csak az átláthatóság miatt, hanem mert így megkíméljük magunkat attól a kellemetlenségtől, hogy molyok, bogarak és kukacok költözzenek a boltból hazahordott zacskókból, csomagokból az otthon betároltakba (így ezzel tulajdonképen hosszútávon csak spórolunk).
• Nálunk még a fürdőszoba szekrényben is kis kosarak, dobozok vannak (egy a hajgumiknak, csatoknak, egy a kéz-, láb- és köröm ápoló holmiknak, egy a körömlakkoknak).
• A gyerekszobában szintén dobozolunk (külön van legós, építőkockás, babás és kézügyességi játékos doboz, a következő a babakonyhás játékoknak fog készülni).

A ruhák hajtogatást mutatja be Marie Kondo

Itt pedig az alsóneműkét

Forrás

Forrás

Forrás

     3.  És ha már minden a helyén van következik a számom(unk)ra legoptimálisabban átformált időbeosztási rendszer.

A flylady (Finally Love Yourself - végül szeresd magad) rendszer lényege a rutin kiépítése. Ugyanis ha felosztjuk a feladatokat és nem egyszerre akarunk belekapni mindenbe, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy a nagy kapkodásban semmi sem készül el.
Ehelyett jó beosztásban, apró részfeladatokra osztva a munkát minden elkészülhet és ezért nem kell órákon át a robotolnunk.
Először is az apró dolgok: reggel felkelés után, mosakodás, fogmosás, fésülködés, (bőr rutin: hidratáló, fényvédő, smink) , öltözködés, beágyazás, villámgyors rendrakás a konyhaasztalon, reggelizés (ez soha sem marad ki), Gréta ébresztése, öltöztetése, és indulás munkába/bölcsibe.
Hogy elősegítsük a másnap reggeli gyors és zökkenőmentes készülődést Krisztián szokta legyártani a másnapi reggeli szendvicseket (így csak elő kell venni a hűtőből őket, ha reggeli készek vagyunk), ezzel sem kell már húzni az amúgy is kevés időt .
Este mindig kikészítem Gréta másnapi "bölcsibemenős" ruháját, a hátizsákját, amibe azok a holmik kerülnek amit másnap reggel be kell vinni a bölcsődébe, a saját ruháimat, a táskámat illetve ha szükséges akkor papírokat, iratokat és bekeverve a hűtőbe teszem a másnap reggeli kakaót (ha nem magától ébred Gréta akkor már csak a gyorsan megmikrózott kakaójával ébreszthessem, ha pedig magától kel akkor még fontosabb a gyorsaság, mert akkor rögtön kéri a neki járó ébresztős kakaót).
Amit újabban bevezettem az az esti mosogatás, így üres a mosogatótálca, jobb érzés ha hazaérek munkából, hogy nem azt látom, hogy még az is rám vár.

Ezek apró dolgok, mindössze pár percet vesznek igénybe, mégis hatalmas előny, ha nem reggel kell keresgetni az aznapi ruhákat, előtúrni a bölcsibe bevivős játszós pólókat, vagy akkor elkezdeni bekeverni a kakaót, amikor már ordít a gyerek, hogy kell neki.

(A saját rutinotok kialakításához itt kaphattok segítséget.)

És akkor következzék az én időbeosztásom heti menetrendje.
Minden napra jut valami, nem akarom egyetlen nap alatt kitakarítani az egész lakást (ez ugyan gyerek nélkül még ment, de ha most megjelenik Gréta, hogy "Anya gyeje! erre nem mondhatok nemet, akkor bizony fel kell függesztenem a munkát így teljesen esélytelen, hogy az egész lakást "végignyaljam" egyetlen nap alatt). Ehelyett egyetlen feladatra koncentrálok. pl. csütörtökönként kitakarítom a hálónkat. letörölgetek, összeszedem és lefűzöm a még papír alapon érkező számlákat, porszívózok. Emellett a zónázást (avagy ha így jobban tetszik a nagytakarítást) is abban a helyiségben végzem el. Én a negyed éves nagytakarítást választottam , így a nagytakarítást 12 hétre azaz 12 részmunkára osztottam (így van lehetőségem egyszer akár a halasztásra is mert átlag 13 hét a 3 hónap), fölöslegesnek tartom és nálunk kivitelezhetetlennek is a havi zónázást.

Ez a hálóban ez így néz ki:
1. Az ágyunk feletti falon lévő polcról lepakolás, a könyvek kiporszívózása, a polc teljes áttörlése.
2. Az íróasztal kipakolása, áttörölgetése, kívül-belül
3.Az íróasztal fölötti polcok lepakolása, a dvd-k áttörölgetése, a polcok teljes áttörlése.
4. Az ággyal szemben lévő falon lévő polcról lepakolás, a könyvek kiporszívózása, a polc teljes áttörlése.
5. Vitrin kipakolása, az emléktárgyak portalanítása, áttörlése, a vitrin teljes külső-belső áttörlése.
6. Az alsó szekrény kipakolása, a könyvek kiporszívózása, és teljes külső-belső áttörlése.
7. A gardrób bal oldalának kipakolása, teljes külső-belső áttörlése.
8. A gardrób jobb oldalának kipakolása, teljes külső-belső áttörlése.
9. A mennyezeti lámpa portalanítása, átmosása.
10. A radiátor és a fűtés csövek átmosása.
11. Ablakpucolás, függöny mosás, ajtó lemosása.
12. Fotelhuzatok, ágytakaró, díszpárnahuzatok kimosása.

A gyerekszobában:
1. A komód feletti pocok lepakolása, mesekönyvek kiporszívózása, a polcok teljes áttörlése.
2. A komód kipakolása, a kinőtt gyerekruhák szortírozása, a komód teljes külső-belső áttörlése.
3. A polcos szekrény kipakolása, a játékok szortírozása, teljes külső-belső áttörlés.
4. A polcos szekrény fölötti fali pocok lepakolása, letörése.
5. A gardrób jobb oldalának kipakolása, a kinőtt ruhák szortírozása, (sajátok dobozolása méret szerint, kölcsönkapottak összekészítése visszaadáshoz), a szekrény külső-belső kitörlése.
6. A gardrób középső részének kipakolása, a kinőtt ruhák szortírozása, (sajátok dobozolása méret szerint, kölcsönkapottak összekészítése visszaadáshoz), a szekrény külső-belső kitörlése.
7. A gardrób bal oldalának kipakolása, a szekrény külső-belső kitörlése.
8. A gardrób tetején lévő dobozok átszanálása, kitörlése, a gardrób tetejének letakarítása.
9. A felnőtt ágy ágyneműtartójának kipakolása, áttörlése.
10. A csillár letakarítása.
11. Ablakpucolás, függöny mosás, ajtó lemosása.
12. Plüssállatok, ágytakaró, díszpárnahuzatok kimosása.

Fürdőszobában:
1. A külső polcok lepakolása, áttörlése, kozmetikumok szanálása.
2. A tükrös szekrény belső polcainak lepakolása, letörlése, kozmetikumok szanálása.
3. A tükrös szekrény tetejének lepakolása, letörlése, a fürdőszobai lámpa letakarítása.
4. A mosdó alatti részátpakolása, kitakarítása.
5. A mosógép tetején tárolt lavórok, fürdős játékok lepakolása, letörlése.
6. Csempék átmosása.
7. A mosógép átmosása, kitakarítása.
8. A törölközőtartó lepakolása, a törölközők felfrissítése, a polc letörlése.
9. A tisztítószeres polc lepakolása, szanálása, letörlése,
10. Ablakpucolás, ajtó lemosása.
11. Fürdőszobaszőnyegek kimosása.
12. Radiátor, és fűtéscsövek áttörlése.

Konyhában:
1. A hűtő tetejének lepakolása, a szakácskönyvek kiporszívózása, a hűtő tetejének letörlése.
2. Hűtő nagytakarítás, belső áttörlés, "eltemetett" kőkori maradékok eltávolítása.
3. Fagyasztó leolvasztása.
4. Mosogató alatti szekrény kitakarítása.
5. Mosogató feletti szekrény kitakarítása.
6. Fiókos szekrény kitakarítása.
7. Üvegajtós felső szekrény kitakarítása.
8. Sarok felső szekrény kitakarítása.
9. Sarok alsó szekrény kitakarítása.
10. Főzőlap-sütő  kitakarítása
11. Csillár áttörlése.
12. Ablakpucolás, függöny mosás.

Előszobában (itt nincs annyi teendő, úgyhogy nem 12 hetes a ciklus, hanem csak 4):
1. Előszobafal áttörlése.
2. Cipős szekrény külső-belső áttörlése.
3. A bejárati ajtó és kamra ajtó áttörlése.
4. Mennyezeti lámpa áttörlése.


Így részfeladatokra osztva még a nagytakarítás sem olyan nagy feladat. Szóval az általános rendrakás és takarítás mellett minden héten csinálok valami nagytakarítós mellékfeladatot.

És akkor lássuk a heti táblázatomat:

Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek	Szombat	Vasárnap
fürdőszoba takarítás, zónázás	gyerekszoba takarítás, zónázás		háló takarítása, zónázás	fürdőszoba villámtakarítása
				előszoba zónázás		konyha zónázás
járólapos helységek felseprése		járólapos helységek felseprése	járólapos helységek felmosása		járólapos helységek felseprése
mosás		mosás			mosás
	száraz ruhák elpakolása		száraz ruhák elpakolása			száraz ruhák elpakolása
		főzés			főzés	főzés

 Láthatjátok, hogy napra leosztva nem sok, a folyamatos mindennapos takarítás következménye, hogy ugyan nem patyolat a lakás, de egy váratlanul beeső vendég esetén is teljes mértékben vállalható.

Remélem tudtam segíteni nektek, hogy könnyebb legyen az idő és munkabeosztás.
Nektek hogyan néz (nézne) ki a beosztásotok?

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Kalandok a Csibéknél 16.10.23.

A múlt héten nem sikerült megírnom az összefoglalót, kicsit besokalltam a munkából, úgyhogy most megpróbálom az elmúlt 2 hetet tömören, röviden összesűríteni.

Szóval múlt héten kedden visszavittem Grétát a gyerekorvoshoz, mert csak nem múlt a köhögése, az orra ugyan nem folyt, de fekve még mindig hallatszott hogy durván szörcsög. Nem is baj, hogy visszavittem, mert kezdődő hörghurutja lett, de így időben elkapva még nem volt vészes a dolog. Anyukám vigyázott rá 2 napig, aztán én maradtam itthon vele. A zörej szerencsére megszűnt, hétfőtől már újra járhat bölcsibe. Most sem 100%-osan egészséges, újra folyik az orra és hajnalban még mindig köhög, a javulást majd csak a nyárelő fogja meghozni és az még nagyon-nagyon-nagyon messze van.
Persze fel lehet fogni úgy is a dolgot, hogy ez most egy intenzív immuntréning és mire óvodába kerül már messzire el fogják kerülni a betegségek - hát elég nehéz így rá gondolni.

Megvallom most minden nagyon nehéznek tűnik vele. Lassan 2 hónapja, hogy pokol lett minden este a fürdetés, emellett az éjszakai ébredések is megsűrűsödtek. Esküszöm már szinte folyamatosan úgy érzem, hogy egy hegyi troll ül a mellkasomon. :(
Mivel az esték egyre durvábbak lettek a héten felkerestünk egy gyerekpszichológust. Nem tudjuk, hogy mi lehetett az ami ezt az iszonyú stresszt kiváltotta Grétából, de abban egyet értünk, hogy megoldást kell találnunk, hiszen rettegett azóta minden fürdetéstől (nem, ez nem hiszti), de segítenünk kell feldolgozni neki. Ugyan kivárhatnánk, hogy egy idő után elhagyja az üvöltést, de ezzel nem oldódna meg a probléma gyökere, hiszen feladná, tudná, hogy nem kap segítséget a segélykiáltására, de a stressz feldolgozatlanul ott maradna benne.
Szóval elmentünk Krisztiánnal, nagyon kedves volt a hölgy mindenről kérdezgetett minket, szokások, bölcsőde, változás az életünkben, kötődés az emberekhez, egyéb félelmek, stb.
Végül egy kosárnyi jó tanáccsal jöttünk el tőle és majd november elején kell felhívnom, hogy hogyan haladunk. Természetesen beszámolok majd nektek a haladásról (nagyon remélem, hogy napról napra közelebb jutunk a megoldáshoz).

A másik sarkalatos probléma az alvás, nem tudni, hogy rosszat álmodik, esetleg a sötétségtől fél, vagy engem hiányol, de ha felébred onnantól kezdve az ágy mellett ülve, a kezét fogva, vagy a hátát simogatva kell töltenem az éjszakát (szinte minden éjszaka kevesebb, mint 4 órát  sikerül aludnom).
Apukámtól kapott csütörtökön egy adapterről működő éjjeli fényt, hogy ha a sötétség lenne a problémája akkor legyen egy kis megnyugtatása. Eddig sajnos még nem tapasztaltam javulást.

Emellett természetesen tombol a dackorszak nálunk, olyan akár egy hurrikán, jön és mindent elsöprő erővel letarol minket és mindenkit a környezetében. Lefekszik a földre (leginkább a sárba és a koszba szereti belevágni magát), toporzékol, teli torokból üvölt, mint egy sakál, dobál mindent ami a keze ügyébe akad, ha rá merek szólni megüt, megcsíp, karmol. Teljesen kifordul önmagából, olyankor teljes mértékben kezelhetetlen, nem használ a jó szó, az elterelés, a határozott fellépés, várni kell, hogy kissé kitombolja magából a dolgokat (aztán átölelni és nyugodtan higgadtan beszélni hozzá, úgy lassan - tényleg nagyon lassan lecsitul).

Az idő nem kedvez nekünk, kültéri programokra nincs lehetőségünk, így a héten gyurmát készítettünk és családosan gyurmáztunk (Gréta imádja).
Most már képes akár fél, háromnegyed órát is egyedül eljátszani, babázik, főzőcskézik, legózik, vagy éppen szerepjátékot játszik. Persze csak akkor, ha van kedve :P
A múltkor amikor beteg volt odahúztam neki a konyhapulthoz a fellépőmet, hogy együtt süthessünk kekszet, nos az az egy alkalom elég volt hozzá, hogy a sütés-főzőcskézés belopja magát a szívébe (anyja lánya :D ). Azóta rengetegszer jön a konyhába és már húzza is a konyhapulthoz a fellépőt, hogy együtt főzőcskézzünk. Jó lenne , ha az ilyen boldog, időszakokból több lenne...

Hamupipőke a hamuból válogatta a lencsét, ő pedig a megfelelő méretű spagetti tésztát válogatja

Apa oktatást tart gyurmázásból

 

Apa (minden) este mesét olvas

Kalandok a Csibéknél 16.10.10.

Az igazi őszi hideg időnek, szélnek és esőnek hála nem igazán tudtunk kimozdulni itthonról, azaz ez csak félig igaz, mert kénytelen kelletlen kedden le kellett vinnem Grétát a gyerekorvoshoz, annyira csúnyán elkezdett köhögni. Már múlt héten is említettem, hogy nagyon begyűrűzött nálunk a betegség spirál, ez sajnos továbbra is fent áll. Gréta múltkori megfázásából visszamaradt némi orrváladék, amit hiába szívtunk nem jött ki (rendesen besült szegénykémnek) ettől viszont egyre ugatóbbá, fuldoklóbbá vált a köhögése, mert minden váladék garat felé távozott. Kapott orrcseppet, hogy segítse a váladék fellazulását, ez elég jól be is jött azóta rendületlenül töröljük és szívjuk az orrát, annyira megindult kifelé a cucc. Mivel a köhögése nem javul ezért holnap újra leviszem az orvoshoz, biztos ami tuti inkább nézzen rá feleslegesen, mint hogy ne vegyünk komolyan egy betegséget.
A második kiruccanásunk a legnagyobb esőben sikeredett, anyukám épp Tatabányán járt, úgyhogy besegített a logisztikázásban és Gréta lefoglalásban. Egyébként pedig csak itthoni programjaink voltak (azaz nekem, mert Krisztián és Gréta általánosan kirakóztak, kockáztak, babáztak és Tom és Jerryt néztek délutánonként).

Lujzi (becsületes születési nevén Judit) húgomnak a héten volt a születésnapja, a kívánsága pedig az volt, hogy egy vintage stílusú csokitortát szeretne. Kaptam hozzá néhány inspiráló képet, de a kinézet végleges megálmodása rám volt bízva. Délutánonként a fondant díszítéssel foglalatoskodtam, csütörtökön krémet készítettem, pénteken piskótát sütöttem, szombat délelőtt pedig összeállítottam a szülinapi tortát a délutáni ünneplésre. (Ízre ugyanazt kérte Lujzi húgom, mint amilyet Gréta kapott a 2. születésnapjára, így legalább nem volt lutri az íze). Volt nagy meglepetés, amikor meglátta, így teljesült egy kívánság és mindenki örült.

Sajnos a fürdések nem változtak :( Gréta amint meghallja, hogy hívom, készülődjön már akkor elkezd sírni, kapaszkodik a ruháiba nem akarja engedni, hogy levetkőztessem, kapaszkodik a nyakunkba, lábunkba, bárminkbe, csak ne tegyük be a kádba. Szó szerint remeg, retteg, mi pedig újabb és újabb ötletekkel próbálkozunk elterelni a figyelmét, megnyugtatni, vagy bármivel kizökkenteni a hisztérikus állapotból (eddig sikertelenül). Amint apa kiveszi a kádból megszűnik minden probléma, újra boldogság van. Félelmetesek a fürdéseink, ezt a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám.

Emellett extraként megnyertem újra a kemény éjszakázást. Már egy hete végigaludta Gréta az éjszakákat, amikor felborult minden. Nagy valószínűséggel rosszat álmodik, hív engem és onnantól egészen reggelig fogni kell a kezét, mert különben fél és sír. Ezt nagyon kellemetlen tud leni, amikor 2 kor jön a lidérces álom.
Amikor a családalapítás szóba került közöttünk sejtettem, hogy sok éjszakázás lesz (az elején), de a legvadabb álmomban sem gondoltam volna hogy a több, mint 2 éves gyerek és munka mellett még mindig virrasztani fogok. Remélem ezen hamarabb túl lesz, mint a szeparációs szorongáson, mert ha ez is olyan sokáig eltart nála akkor hamarosan jönnek értem a fehér köpenyes kedves emberek és hoznak nekem egy kényelmes és csinos vigyordzsekit és elvisznek pihenni.

4. blogszületésnap

Minden évben teljesen kimegy a fejemből, de idén kivételesen eszembe jutott, hogy most van a blog 4 születésnapja.
Te jó ég már 4 éve írok ide a Csibekalandokra. Rendesen kinőtte magát, hiszen csak a magam szórakoztatására kezdtem el írni és szinte senki sem olvasott az első fél évben, aztán lettetek egyre többen ti barátok, ismerősök, ismeretlenül is ismerősök, az olvasóim és én igyekeztem mindig is a lehető legtöbbet adni magamból.

Még most is megdöbbent, hogy a világ szinte minden pontjáról akadnak olvasóim: Magyarországon kívül Ausztria, Románia, Szerbia, Ukrajna, Oroszország, Szlovákia, Írország, Hollandia, Franciaország, Kína, Izland, Chile, USA, Kanada, Új-Zéland, és még hosszan sorolhatnám (néhányukról tudom, hogy kicsoda és honnan olvas, pl. az egyik évfolyam társam a gimnáziumból az Egyesült Királyságból - Puszillak Juli!- az egyik volt osztálytársam Németországból, és van olyan is aki nagyon kedves üzenetet írt 2 éve, hogy ő bizony az Egyesült Arab Emirátusokból olvassa az írásaimat), ismerősen, ismeretlenül is köszönöm nektek, hogy hűségesen visszajártok és követitek a Csibekalandokat.

Ugyan a legtöbbet olvasott posztok az újrahasznosításról, a háztartási praktikákról és a tipegő hálózsák varrásáról szólnak, mégis amit a legjobban szerettetek azok a személyes jellegű témák (mint pl. a kismama aztán pedig a baba naplóm).

Ezért arra gondoltam, hogy legyen ez egy rendhagyó bejegyzés amolyan "ezt még nem tudtátok rólam, rólunk".

• Kislányként balerina, középiskolásként újságíró akartam lenni. Újdonsült felnőttként csak arra vágytam, hogy feleség és anya lehessek (ebből legalább az egyik teljesült), most pedig ugyan imádom a munkám, de ha most megkérdezné valaki hogy mit szeretnék csinálni azt mondanám cukrász lennék és különleges süteményeket sütnék és desszerteket készítenék.
• Rend és tisztaság mániás voltam Gréta kb. 1 éves koráig. Akkor feladtam a küzdelmet, nem, nem esz meg minket a kosz, de már nem izgat, hogy 2-3, na jó van hogy 4 napig is fotelben vannak a szárítóról leszedett hajtogatásra váró ruhák, hogy nem sikerül nap végéig elmosogatni és a gyerek játékai nincsenek szín, méret és fajta szerint csoportosítva - na jó az utolsó csak vicc volt :D
• Sokan megkérdezik, hogy Gréta miért lett vörös, hiszen Krisztián sem az és én sem. Nos igazuk is van, meg nem is, ugyanis gyerekkoromban erőteljesen vöröses árnyalatú volt a hajam (nem ennyire mint Grétának) és ha apa nem borotválkozik pár napig szinte teljesen vörös a borostája, szóval a géneknek csak össze kellett adódniuk ;)
• Imádunk olvasni, tudom ezt már említettem egy párszor, Krisztián gyorsan falja a könyveket, neki több ideje van, én lassabban idő szűke miatt. Rengeteg műfajból válogatjuk össze a mini "könyvtárunkat" mindkettőnk álma egy családi ház és abban egy "könyvtárszoba" olvasósarokkal. Grétát is nagyon érdeklik a könyvek, érdekesség, hogy amikor megtudtuk, hogy útban van mi nem gyerekruhát hanem mesekönyvet vettünk neki először.
• Gréta szinte egyáltalán nem hasonlít rám külsőleg, egy az egyben tiszta Krisztián, a szeme, a szája, a haja (mennyisége), az ujjai, a körmei, az alkata, stb. (egyedül az anyajegyeket nem örökölte idáig, mert még egyetlen darab sincs neki), a személyisége, jelleme viszont  olyan, mint amilyen anyjáé (vagyis az enyém)... nehéz eset :D
• Szeretnék jó szülő lenni, de tudom sokszor én (is) "szaranya" vagyok. Mert már nincs türelmem egy éjszakai műszak, munka után, hazafelé hisztiző , útonelfekvős gyerekkel miközben fel vagyok pakolva mint a málhás szamár, a fülemről is szatyor, kismotor, homokozószett, a másnapi ebédhez bevásárolt alapanyagok lógnak na meg persze majd bepisilek... 
• Igen Gréta szokott mesét nézni, tudom ez is amolyan "szaranyás" dolog, mert káros, egy ennyi idős gyerek játszon, ne a TV-ben nézzen mesét, stb. ez van, nem a mese nézés a nap fő pontja, ha lehet leginkább a kinti programokat preferáljuk, de nincs itthon betiltva a mese.
• Ehhez kapcsolódó (a többi egyidős gyerekkel ellentétben) Gréta nem szereti a Bogyó és Babócát, kövezzetek meg, de inkább néz Merida a bátort, Aranyhajat, Dínókalandot, Jégvarázst, Tom és Jerryt vagy Kacsameséket, a lényeg, hogy minimum jó legyen a főcímdal, előnyt élveznek azok a mesék amikben énekelnek is, mert arra lehet táncolni is.
• Nem vagyunk sport emberek, a terhesség előtt eljártam heti egyszer spinning edzésre, de azóta sem sikerült visszajutnom, sem tornára, sem spinningre, és még futni se. :( Bicskanyitogatónak találom az olyan kijelentéseket, hogy azok az anyák akik nem mennek el edzeni, futni, kondizni azok tulajdonképpen szimplán csak lusták.  De nagyon szívesen biciklizünk, akár együtt akár külön és nagyokat sétálunk, ha jut még erre idő hétvégén.
• Nagyon erős akaratú vagyok, akárcsak Krisztián (vajon a gyerek honnan örökölhette a dacolást és az ellenszegülést? :D), nem adom fel a dolgokat, amiket igazán akarok, van hogy elbukom, mert én is elbukom nem is olyan ritkán, de újra felállok és folyatom onnan ahol vereséget szenvedtem.
• 9 éves korom óta szemüveges vagyok (volt idő, amikor ugyan nem hordtam), mára már el sem tudom nélküle képzelni az életemet, a kontaktlencse nem jött be, pedig azzal is megpróbálkoztam, így én már megmaradok a szemüvegeknél (hiszen ez is öltözet ;) )
• Szeretnék egyszer saját szakácskönyvet írni és ki is adni, saját receptekből (abból is van néhány, de ritkábban szoktak ide felkerülni és ehhez kapcsolódóan nem ártana megtanulnom legalább egy kicsit jobban fényképezni, hogy normális fotók készülhessenek a receptekhez. (Érdekelne titeket "Barbi receptgyűjteménye"?)

Remélem élveztétek a rendhagyó összefoglalót, és továbbra is velem tartotok a Csibekalandokon.

Kereshettek itt, emailben, a Facebookon, a Pinteresten és az Instagramon is.

Még egyszer köszönöm, hogy vagytok!

Hatalmas ölelés és puszi Mindenkinek!

Kalandok a Csibéknél 16.10.03.

Hétvégén már nem sikerült írnom, de szerencsém van, mert ma este Krisztián épp nem akart írni, így kölcsönkaphattam a laptopját. Ezt pedig érdemes kihasználni, mert nem kell 1,5 percenként azon mérgelődnöm, hogy elment a wifim és ugyanennyi időnként nem kell újraindítanom a gépemet.

Szóval valahogyan nem nagyon tudunk kikeveredni a betegség spirálból, múlt hét hétfőre Krisztián dőlt ki teljesen (bakteriális felső légúti fertőzés azaz hétköznapi nevén férfinátha ütötte fel nála a fejét) a hetet itthon is töltötte betegállományban.
Grétát hétfőtől reggelente is én vittem bölcsibe, ami megvallom nem volt egyszerű. Gyalogoltunk, hogy jobban szokja a gyaloglást, de hogy is mondjam még alakulgat, mert minden kavicsnál megáll, megszámolja a bogarakat a fűben, előre 2 m megy, hátra viszont 4 m-t. Konkrétan lefáradtam mire a bölcsihez értünk a sok terelgetéstől. Hétfő reggel sírt, amikor elköszöntem ez betudható a hétfőnek, annak hogy anya vitte és anyától mindig nehezebb elválni és annak is hogy az egyik új kisfiú torka szakadtából üvöltött, visított épp akkor is.
Hétfőn délután elkísért nőgyógyászhoz, ami nehezített menet volt, mert érkezési sorrend van az orvosomnál és tekintve, hogy előző héten szabadságon volt most még a szokásosnál is többen voltak nála. Így mit volt mit tenni a rendelő ajtóval szemben lévő játszótéren voltunk amíg világos és jó idő volt, amikor bementünk már csak kb. 5en voltak előttünk. Sokáig tartott a várakozás, Gréta türelmetlen és a fáradtságtól hisztis is volt már, aznap este nagyon gyorsan el is aludt, kifárasztotta szegénykémet a nehéz, hosszú nap.
Másnap már nem sírt a böliben az elválásnál, puszit adott, elköszönt és besétált a csoportszobába. Délutánra újabb programot szerveztem, elsétáltunk Grétának megvenni az őszi-téli lábbeliket (Szamos, Superfit és játszósnak Deichmannos sportcipő és hótaposó mindezt 7.000 Ft-ért, nagyon büszke voltam magamra :D ).
Szerdán vásárolni mentünk délután a Vértes Centerbe, hazafelé jövet nagyon jó élményben volt részünk. Egy idősebb hölgy sétáltatta a kutyáját, Gréta meglátta és nagy hangon elkezdett kiabálni az örömtől "Utyus! Utyus!", a hölgy odajött hozzánk és felajánlotta, hogy Gréta megsimogathatja a kutyust, mert nagyon szelíd és szereti a gyerekeket.
(Ennek annyi az előzménye, hogy kb. egy éve Gréta odament egy kutyához, hogy megsimogassa, szintén a gazdi unszolására, de a kutyus annyira izgatott volt és örült hogy elkezdett ugatni. Ekkor Gréta már kartávolságon belül volt és olyan nagyon megijedt, hogy azóta sem mert odamenni egyetlen kutyához sem, hiába szereti őket, fél. A legtöbb kutyagazdi invitálni szokott minket kutyasimogatásra, elmondják, hogy az ő kutyájuk szelíd és imádja a gyerekeket - ebben soha sem kételkedtem, sőt én Grétát is szívesen odaengedném - de Gréta fél, a hátam mögé bújik és a combomba kapaszkodik. Nem igazán szokták megérteni, ha azt mondom, hogy odaengedném a gyereket, de ő nem akar menni. Erőnek erejével nem fogom a rettegő csemetét odavonszolni, mert azzal még sokkal jobban elmélyíteném a félelmét, ez pedig nem célom.)
Elmagyaráztam a hölgynek, hogy Gréta ugyan szereti a kutyusokat, de kizárólag messziről, és nem meri megsimogatni őket. És ahelyett hogy újra elmondta volna, hogy de nem fogja bántani, mert szereti a gyerekeket olyat tett ami azt hiszem egy lépéssel közelebb vitte Grétát ahhoz, hogy egyszer majd legyűrje a félelmét: odaadta a póráz végét Gréta kezébe (és az enyémbe). Egészen hazáig kísértek minket és olyan boldogságot szereztek Grétának ami szinte leírhatatlan. Nagyon hálás vagyok a hölgynek, és Luca kutyájának! :)
Ami a héten és az előző héten egy igazi rémálom volt az a fürdés. Valamiért Gréta retteg a fürdéstől, nem történt semmi, ami más lett volna mint eddig, ami megijeszthette volna, mégis ha szóba kerül, hogy menni kell fürdeni vigasztalhatatlanul elkezd sírni, remeg és láthatóan retteg. A kádban nem nyúl egyetlen játékhoz sem, csak bambul maga elé, odáig még nincs semmi gond, amíg a fogát megmosom, de amikor a testét elkezdem bevizezni és mosdatni úgy visít, ordít, mint akit nyúznak, hívja apát és tőle reméli, hogy kimenti a gonosz fürdőkád karmai közül.
Az első alkalom után azt hittük fázik azóta igazi trópusi klímát varázsolunk neki, de sajnos a helyzet nem lett jobb. Vettem már neki teljesen műanyag testű babát, visszük minden este a kádba, hogy közösen megfürdethessük, hogy lássa nem rossz dolog a fürdés, de eddig ez sem hozott pozitív változást. Ha valakinek van esetleg valami tuti félelem elűző tippje a fürdéshez ne tartsa magában?
Szombat délután elvitték magukhoz a szüleim 4 órára. Nagyon szereti őket, szeret náluk. Már csütörtök óta mantrázta nekünk az ajtó előtt állva, hogy "Mami, Papi, Ujzi". Elmentek a Cseke-tóhoz, etettek kacsákat, játszótereztek és néztek vonatokat is.
Vasárnap pedig vonatra ültünk és Almásfüzitőre mentünk a Dédihez. Az az öröm, ami Gréta arcáról leolvasható volt az megfizethetetlen. Imádja a vonatokat, most pedig, hogy hosszabb kihagyás után újra ülhetett rajta teljesen felvillanyozta. A múltkori látogatásunk alkalmával matrica módjára rám tapadt, de most szerencsére nagyon nyitott volt, mindenkinek osztott puszit (mamának, papának, dédinek) felfedezte a lakást, mondókázott, jött-ment és egyfolytában magyarázott. Megtörtént a 4. születésnapi köszöntés és rögtön örök barátság kötődött Zsófi baba és Gréta között.

Tartsatok velem a facebookon is, ott igyekszem minden nap friss hírekkel szolgálni a Csibék kalandjairól. ;)

Kalandok a Csibéknél 16.09.25.

Végre, hogy Gréta meggyógyult és hétfőn már mehetett bölcsibe, vasárnap estére rajtam tört ki a vírus. Az éjszakát a fajansz ölelgetésével töltöttem, reggelre bedagadtak a szemeim a kialvatlanságtól, a gyomrom még mindig kavargott, a fejem mintha üvegszilánkokkal lett volna teletöltve, szóval totálisan munkára képtelen voltam. Reggel segítettem apának és Grétának az elindulásban, aztán visszamásztam az ágyba. Csak szerdán mentem először dolgozni, kellett egy kis regeneráció, mert hétfő estére újra visszaestem, pedig egész nap nemhogy kajára nézni, de még gondolni sem tudtam.
Kedden, amikor hazahozta Grétát apa a bölcsiből már egymerő takony volt, nem szépítem, a szájáig lógott a két "cipőfűző" az orrából, amit ha nem voltam elég gyors akkor vagy a ruhája ujjába törölt, vagy kidugta a nyelvét és megnyalogatta - brrrr! ettől még a hideg is kiráz. Szóval kedd óta kúrálom a náthát, csütörtök estére már láng vörös volt a torka és elkezdett köhögni is, úgyhogy az orrszívás mellé reggel és kora délután Ambroxolt adtam neki, reggel-kora délután-este Tantum Verde sprayt használok neki és lefekvés előtt Sinecod cseppet kap, hogy az éjszaka folyamán csillapítsam a köhögését. Mostanra elég jó sikerült gatyába ráznom, az orra már alig folyik, szívni is már csak minimálisat tudunk neki belőle, köhögés is már csak minimálisan van, úgyhogy szerencsére ennyivel ezt most sikerült megúszni. Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy 2 nap közösség után újra itthon legyek vele állományban, úgyhogy meg kell oldanom az ilyen helyzeteket.
Úgy veszem észre, hogy újra sikerült beleesni a hétközbeni kialvatlanságba (sok az új gyerek, mire beszokik valaki jön a következő, így bölcsiben alvás megint nehezített pálya, de október végére beszokik az összes új gyerek, úgyhogy onnantól talán csitul a helyzet és jobb lesz az alvás is).
Egyelőre a délutános elviselhetetlenek, visítás, ordítás, hiszti hegyek, a semmin (csütörtök délután pl. egymás után többször azért kezdett neki az áriának, mert kiesett a kezéből a teniszlabda). Pénteken a bölcsiben megtartották a születésnapját (és rajta kívül még 3 szeptemberi kisgyerekéét). Volt szülinapi süti (sajnos az ÁNTSZ miatt nem lehet házi készítésű bármit bevinni, csak mindenből bolti, zacskós, csomagoltat, ezért a bölcsi konyháján szoktak 2 hetente péntekenként sütit sütni, hogy ünnepelni tudjanak a csoportok). A héten az összes fürdetés visítósra sikeredett (a kádban nem akar játszani, ellenben artikulálatlan hangon visít, mintha vízbe akarnám fojtani). Na ilyenkor már alig várom, hogy végre aludjon... a porszívó látványától továbbra is kiakad és zokog, de kérés nélkül sírva jön és beleül az ölembe, hogy ki tudjam szívni az orrát. Csütörtökre apa is beteg lett, így a heti betegség ráta teljes lett. De jó dolog is történt, Gréta egész héten minden alkalommal szól , amit kaki kerül a pelusba, így minden erőltetés és kényszer nélkül elkezdett haladni az ügyünk a szobatisztasághoz vezető úton. Továbbá új és amellett hogy nagyon cuki, tagadhatatlanul nagyon idegesítő szokást vett fel. Még messze vagyunk (azt hiszem legalább is) a "miért/de miért?" korszaktól, addig viszont előzetesként megkaptuk az "Anya mi ez?" korszakot. Nincs is gond azzal, hogy ég benne a tudásvágy és kíváncsi mindenre, hiszen ebben a korban (is) ez a dolga, az sokkal inkább idegesítő, hogy a kérdés feltételekor nem néz, mutat semmire csak bambul bele a nagyvilágba, ha visszakérdezek, hogy mire kíváncsi akkor csak újra megismétli a kérdést így minden alkalommal elsorolhatom a közelünkben lévő összes tárgyat. Szórakoztató tud lenni (neki) :D
Szombaton a szüleimhez mentünk Tatára, ezt Gréta mindig nagyon élvezi, és egész héten már erre készül (nagyon sokat emlegeti őket Mama/Mami, Papa/Papi, Ujzi). Vasárnap a szüleim reggel elvitték, így volt időm helyrerántani a lakást, főzni, mosni, hajtogatni, takarítani és tulajdonképpen mindenre amit hét közben csak halogatni tudok.
Jó lenne, ha a jövő héten már meggyógyulna mindenki, mert jövő hétvégén már jó lenne a dédit is meglátogatni.

Tartsatok velem a facebookon is, ott igyekszem minden nap friss hírekkel szolgálni a Csibék kalandjairól. ;)

Újabb változások a Csibekalandokon

Sajnos eljött ez az idő is, újabb változásokra van szükség a bolgon.
Már sokszor írtam nektek róla, hogy elég nehéz összeegyeztetnem az írást a munkával, háztartással és Grétával (arról már nem is beszélve, hogy önmagamra hogyan fordítsak időt, hogy munkaidőn kívül ne "csakis" anya legyek - remélem értitek mire gondolok). Hiába múlt el 2 éves még mindig elég gyakori vele az éjszakázás, így az esti írásnak nagyon is korlátai vannak, nem írhatok addig ameddig akarok, mert éjszaka kelni kell, és ha Gréta nem kelt fel korábban akkor 6-kor fixen csörög az ébresztő, hogy keljek és induljak dolgozni. Munka után Grétáért megyek, és ha nem kell főznöm, akkor vele foglalkozom egészen az elaltatásáig, hiszen naponta csupán ez a pár óránk van együtt.
Nem is tudom, hogy mások hogyan képesek 2-3 vagy több gyerek mellett még magukra is időt fordítani. Valamit rosszul csinálhatok , mert nekem nem megy 1 gyerek mellett sem. (Aki tud jó tippet adni az ne tartsa magában, szívesen fogadom a jó tanácsokat ;) )

Ezzel eszem ágában sincs azt mondani, hogy a blog megszűnik. Nem, abba kicsit én is belehalnék, ha így lenne. 2 hét múlva tölti a blog a 4. születésnapját, 4 éve csak a magam szórakoztatására kezdtem el írni, de az idő múlásával egyre többen kezdtetek el olvasni, egyre több visszajelzést kaptam (nagyon hálás vagyok nektek érte, ez sokat segített).

De a jelenlegi forma most nem működőképes több okból:
- a fent már említett idő- és alváshiány,
-a másik ok technikai jellegű: az én jó öreg kis netbookom az utóbbi hónapokban sokat rendetlenkedik (hardveres jellegű lehet a probléma) egy olyan kis rövid, pár perces poszt megírása alatt mint pl. a bögresütik minimum háromszor kell újraindítanom a gépet, mert elmegy a wifim.

Krisztián már megnézte, újratelepítette az egész gépet, de sajnos nem lett jobb a helyzet. A telefonról írás sajnos nem jött be, kétszer is előfordult már, hogy több órányi munkám veszett el visszavonhatatlanul a telefonos írási kísérlet során így ezzel többet nem kacérkodom.
Már régebben említettem, hogy nálunk az írás amolyan családi "dili", én blogot, Krisztán pedig regényt ír.  Szerintem nagyon ügyes, és ha szerencsénk van egyszer még ti is olvashatjátok nyomtatásban a munkáját. Szóval hiába van 2 gép a családban, amikor lehetőség van az írása ő is dolgozik, hiszen Gréta mellett ő sem tud írni ezért csak nagyon kivételes esetben kaphatom meg az ő gépét.

Egy szó, mint száz eléggé ellehetetlenült így a dolgom. Ugyan nem tudtam az utóbbi időben túl sokat írni, de minimum 1 rendszeres poszt volt havonta (Gréta havi összefoglalója).  Nem ígérhetem, több lesz a poszt ezentúl, de nem szeretnék senkit olvasnivaló nélkül hagyni, így olyan megoldásra jutottam, hogy amennyit sikerül ide a blogra írnom, annyit olvashattok itt, a Csibekalandok facebookos oldalán viszont rendszeresebben fogok jelentkezni, hasznos tartalmakat próbálok veletek megosztani, minden témából ami titeket és engem érdekel. (Az arculat is hamarosan átalakul.)
Ha eddig még nem tettétek iratkozzatok fel a Facebookos oldalra is, így biztosan nem maradtok le semmiről. ;)
A múlt héten játszottatok és megírtátok, hogy mik azok a témák, amikkel foglalkozzak, ami igazán érdekel titeket. Ezek lennének azok:

1.  Munka-háztartás-gyerek kombináció avagy hogyan oldjunk meg mindent anélkül, hogy bediliznénk (Szó lesz róla, de még kutatok hozzá, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban kivitelezni ;) ).

2. Hasznos időtöltés otthon a gyerekekkel.

3. Immunerősítés a gyerekeknél - viaminok vs. homeo/gyógynövényes készítmények (Sajnos a témában nem vagyok szakértő és nem szeretnék hamis információkat leírni, ezért megkeresem a hiteles forrásokat, amiket megosztok veletek zárójelesen pedig megírom a saját véleményemet.)

4. Receptes posztok (lesz még sütés főzés ígérem, ugyan mostanában nem volt sok újdonság, de a téli időszak más lesz, ilyenkor nem tudunk játszóterezni, több időt töltünk itthon és Grétát is lassan be tudom vonni a sütés-főzésbe, tehát lesznek gyerekkel együtt készíthető recept ötletek is.)

5. Karácsonyi készülődés (Lesz, ígérem, de nem szeretném túl hamar elkezdeni, mert ha most szeptember közepén nekikezdek akkor konkrétan mindenkinek herótja lesz az ünnepektől mire Szenteste odakerül a családdal a fa alá. Így majd csak novemberben kezdek neki a kézi készítésű ajándékoknak, bőven lesz idő, hogy minden időben szépen becsomagolva a fa alá kerüljön. Személyes jó tanács: ugyan a karácsony nem a pénzköltésről, a költekezésről és a mérhetetlen ajándékozásról szól, de bizony megterhelő tud lenni az ember pénztárcájának ezért ha vásárolni szeretnétek az ajándékokat, főleg ha tudjátok hogy ki minek örülne akkor azt a legjobb az év folyamán, pl. a második felében megtenni fokozatosan, így a karácsonyi dömping alatt nem fogunk koldusbotra jutni.)

6. Házi praktikák (Ó igen, ilyesmiből is van még a tarsolyomban, és általában ezek a legnépszerűbb bejegyzéseim az újrahasznosítással egyetemben, igyekszem nektek is megkönnyíteni az életeteket kis praktikákkal, amik nagyon is sokat számítanak.)

7. Élet a Csibéknél (Többen írtátok, hogy szerettétek a Grétáról és az életünkről szóló összefoglalókat, de Gréta havi összefoglalóit lezártam, mert nem láttam értelmét a hónapok további összefoglalójának. Viszont helyette a tervem a heti családi összefoglaló, amiben mindenről szót ejtek, nem csak Grétáról, így ez rendszeresebb lesz elviekben és rövidebb, mint eddig.)

8. Gyerekszáj azaz napi Gréta (Lesz ilyen is, amint Gréta beszéde olyan szintre fejlődik, egyenlőre 2 szavas mondatokról beszélünk nála, pl. "Anya sidíts!" vagy "Anya szejetek!" -amiktől elolvadok mert a legédesebb mondatok, amiket eddig hallottam, de még nem kifejezetten tartoznak gyerekszáj vicces a kategóriájába)

9. Diétás heti menü (Elég nehézkes a főzésem, mert ezt az időt délutánonként Grétától kell elvennem, ezért kompromisszumokra kényszerültem, 2-3 napig eszem ugyanazt az ebédet, ami nálam nem gond, mert elég jó a monotonitás tűrésem, így maximum csak heti háromszor kell főznöm, de nektek ha több időtök van rá mint nekem, akkor egyszerű átrendezéssel akár napi menüt is ki lehet belőle hozni, szóval ilyen is lesz.)

Mit gondoltok? Jó lesz így? Van esetleg egyéb javaslatotok? Tartsatok ezután is a Csibékkel.
Legyen szép napotok! :)