Újévi lencseragu leves

Már elég korán, gyerekkorunkban megtanuljuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy az év első napján lencsét kell enni, hogy gazdagok és szépek legyünk, malacot, hogy kitúrja nekünk a szerencsét, és tilos a hal, meg a baromfi. Ehhez mérten azóta is minden január elsejére valami módon lencse és sertés kerül az asztalra.
Nos, Krisztián kifejezetten nem szereti a lencsét ezért ez igazi kihívás szokott lenni nekem, hogy egy kanálnál többet egyen belőle. A sima lencseleves már leszerepelt nála, a lencsefőzelékre igencsak húzza a száját, a lencsesalátát pedig messziről elkerüli.
Idén vagyis inkább tavaly a tárkonyos lencseragu levesre (mert nagyon vágytam valami savanykásabb ízre) esett a választás, és hogy kerek legyen a történet sajtos-magos perecet sütöttem mellé.

Tárkonyos lencseragu leves

Hozzávalók:
25-30 dkg sertés lapocka
1 kisebb fej vöröshagyma
2 dkg mangalicazsír
1 db paradicsom
0,5 db paprika (jó a TV, nekem most kápia volt itthon)
1,5 tk őrölt pirospaprika
só
őrölt bors
őrölt kömény
2 tk mustár
20 dkg lencse
10 dkg bacon szalonna
1 közepes fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 kisebb zeller fele
10 dkg csiperkegomba
10 dkg zöldborsó
1 db karalábé
só
1 nagy doboz tejföl (20%-os)
fél csomag szárított tárkony
2 ek liszt
 negyed citrom kifacsart leve

Először is egy nappal korábban pörköltet főztem a sertésből (ezzel nagyon kell mindig vigyázni, mert ha Krisztián észreveszi, hogy kész pörkölt van a hűtőben hajlamos lesz rájárni). A hagymát felkockáztam és a zsíron megfonnyasztottam, beletettem a felkockázott sertést és kevergetve fehéredésig pirítottam. Lehúztam a tűzhelyről a lábast és fűszereztem (pirospaprikával, őrölt borssal és őrölt köménnyel), hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, a mustárt és felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte (mire megpuhul a hús, pontosan addigra fővi el a levét és sűrűsödik be a szaftja), sózni csak akkor szoktam, amikor már majdnem teljesen elkészült a pörkölt, mert így gyorsabban megpuhul.
Amikor kihűlt bedobozoltam és betettem a hűtőbe. Valamint még akkor este beáztattam a megmosott lencsét háromszoros vízbe.
Aztán szilveszter reggelén a szalonnát felcsíkoztam, kisfazékba tettem (megjegyzem rosszul tettem, mert főzés közben derült ki, hogy kicsi lesz és át kellett öntenem a nagyobbikba) és kiolvasztottam a zsírját, ezen a zsíron üvegesre pároltam a felkockázott vöröshagymát. Majd hozzáöntöttem az áztatólevéből leszűrt átmosott lencsét, felöntöttem vízzel és villanytűzhely 4-es fokozatán főztem kb. 1,5 órát (ilyenkor kb. félig főtt meg a lencse), hozzáadtam a megpucolt, felkarikázott, cikkezett zöldségeket (sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, gomba, zöldborsó). Amikor a zöldségek megpuhultak hozzáadtam az előző nap megfőzött pörköltet és összeforraltam a levessel. Ekkor sóztam csak, hogy biztos legyek abban, hogy nem lesz túl sok belőle (valamint a sós vízben nehezebben fő meg a lencse).
A tejfölt kikevertem a liszttel és a tárkonnyal csomómentesre, és a leveshez kevertem, összeforraltam és citrommal savanyítottam.
Ehhez a gazdag leveshez más nem is kellett, tökéletes volt hozzá egy szép sajtos-magos perec.

Boldog  Új Évet Kívánok!

Házi ételízesítő

Sokan biztosan azt gondolják, hogy milyen finnyás vagyok mennyi mindent nem vagyok hajlandó nem csak megenni, de megvenni sem (nehogy a végén még Krisztián egye meg).
Ide tartozik a margarin, a félkész/készételek, a mindenféle zacsis fűszerkeverékek és az ételízesítő/leveskocka is (kifejezetten undorom van a mű ételek ízétől).
Egy időben anyu húsleveseit sem szívesen ettem meg, mert nagyon is rákapott arra, hogy teleszórja ételízesítő granulátummal, így nemcsak extra sós lett, de extra műízű is az amúgy (normál esetben) aranyló húsleves.
Keresgéltem egy keveset, hogy kikerülhessünk a marketing szakemberek agymosásából és találjak természetes megoldást, elvégre annak idején sem a dédi, sem a mama nem használtak ilyen vackokat és mégis hihetetlenül finomakat főztek.
Találtam is jó pár receptet, amivel egyszerűen ki lehet kerülni a granulátumokat, meg azt a rengeteg nátrium glutamátot. Készítettem anyunak és magamnak, hatalmas sikert aratott, viszont kifogyott a készlet, úgyhogy most újra robotgépet ragadtam és bespejzoltam a napsütéses nyár ízeiből, színeiből és illatából.

Házi ételízesítő

Hozzávalók:
2 kg sárgarépa
1 kg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
3 db közepes zellergumó
3 db karalábé
1 kis fej karfiol
1 kis fej kelkáposzta
6 fej hagyma
1 fej fokhagyma (most csak nagyon kis fejűt kaptam, úgyhogy inkább gerezdre mérve 10 gerezdet tettem bele)
2 db töltenivaló paprika
1 db kápia paprika
2 db paradicsom
4 nagy csokor petrezselyemzöld
1 csokor zellerzöld
1 kg tengeri só a nyers változathoz / 20 dkg a szárítotthoz
(Az arányok természetesen változhatnak ízlésünknek és a zöldséges aktuális kínálatának megfelelően.)


A zöldségeket megmostam megpucoltam és késes betétű robotgépbe tettem (darálóval is lehet csak úgy tovább tart és több kézi erő is kell hozzá). Az apróra darált zöldségekhez csak sót akartam keverni és befőttes üvegekbe tenni, de sajnos nem volt otthon elég üveg és már nem is kaptam sehol, úgyhogy a kevésbé költség és időtakarékos módszerhez kellett folyamodnom. A darált zöldségeket alaposan összekevertem, a létező összes tepsimet, sütőedényemet kibéleltem sütőpapírral és vékonyan ráterítve az aprított zöldségeket 75°C-os hőlégkeverésre állított sütőbe tettem (a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon). Időnként kihúztam a tepsiket és átforgattam a keveréket, hogy egyenletesen száradjanak és ne csomósodjanak össze közben.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal (szombaton esküvőre voltunk hivatalosak) másfél napig tartott, mire az összes kiszáradt. Ekkor sóval kevertem a zörgősre száradt zöldségeket és jól záródó befőttesüvegekbe porcióztam.
A szárított módszernél 4 db 720 ml-es üveg lett tele, a sima lesózós változatnál kb. 10 db tele üvegre lehet számítani. Az ízek minden esetben kirobbanóak, a szárítottnál a vízveszteség miatt csökken a zöldségek térfogata, de természetesen nem a méret a lényeg  :)

Fő a leves - Tárkonyos csirkeragu leves

Korábban már említettem, hogy nem vagyok valami nagy leveses, ügyesen el is értem, hogy ne szerepeljen túlságosan sűrűn az étrendünkben. Krisztiánnal viszont nem akarok nagyon kiszúrni, így néha muszáj az ő kedvében járni és mégiscsak megfőzni. Amikről viszonylagosan azt mondhatom, hogy szeretem azok a tartalmas levesek, pl. a raguleves (,mert nem csak valami üresen lötybölődő meghatározhatatlan színű "lötty", amiben semmi sincs), ugyanis ha már ragu akkor legyen jó "gazdag". A ház ura pedig boldog lehet, mert a leves után jöhet a mákosguba.
A tökéletes receptet bokine   szakácskönyvében találtam, nem is nagyon kellet hozzányúlni, csak az adagot csökkentettem, tejszín helyett tejfölt (mert jobban szeretem a savanykásabb ízeket), kukorica helyett pedig brokkolit tettem bele (,mert Krisztián ezt végképp nem hajlandó megenni), és kihagytam a delikátot (mesterséges ízfokozókkal, színezőkkel és tartósítókkal teli műcuccokat nem használok).

Tárkonyos csirkeragu leves

Hozzávalók:
- 25 dkg csirkemell filé
- 15 dkg sárgarépa
- 7 dkg fehérrépa
- 5 dkg zellergumó
- 5 dkg karalábé
- 10 dkg csiperkegomba
- 10 dkg brokkoli
- 7 dkg zöldborsó
- 3 dkg vöröshagyma (egy kis fej)
- 1 ek olaj
- 1 tk kristálycukor
- 1/2 ek liszt
- só
- őrölt bors
- 1/4 csomag szárított tárkony
- 1 kis doboz (20%-os) tejföl
- 1/2 citrom kifacsart leve

A zöldségeket megpucoltam, és apróra vágtam/szeleteltem, a husit kis kockákra vágtam.
A fazékban karamellizáltam a cukrot (nem elírás tényleg cukor kell bele, kihozza a sós étel ízét, drága jó nagyikám annak idején a vadasba is tett egy kanálnyi karamellt, szerinte ettől lett olyan finom az íze).
A folyós, ragacsos, barna karamellbe került az olaj, az apróra vágott hagyma és a tárkony fele, folyamatosan kevergetve dinszteltem, nehogy leégjen. Ezután beledobtam a zellert, a sárgarépát, a fehérrépát, a karalábét és a húst. Sóztam, borsoztam és fedő alatt közepes takarékon 15 percig pároltam. Ezután jött bele a borsó és a gomba és további 10 perc párolás. Felöntöttem a vízzel és addig főztem alacsony hőfokon, amíg minden teljesen meg nem puhult benne, szinte az utolsó pillanatban adtam hozzá a brokkolit Legvégül a tejfölt kikevertem a maradék tárkonnyal, a liszttel és egy merőkanál forró levessel, visszaöntöttem a fazékba, a citrom levével együtt, lekapcsoltam a tűzhelyt és hagytam, összeforrjon.