Villámgyors almás táska

Hosszú kihagyás után most egy villámgyors és nagyon finom desszert receptjét hozom Nektek. Az én életemből kimaradt a mekis forró almás táska, amit mindenki csak istenít, és most itt volt a lehetőség, hogy kipróbálhassam. "Belebotlottam" Csikcsak oldalán egy hihetetlenül egyszerű, gyors és nagyon-nagyon jónak kinéző receptbe. Kiegészítem most nektek egy-két gyakorlati jó tanáccsal, hogy ha kedvetek tartja ti is kipróbálhassátok és kényeztethessétek magatokat és a családot (vagy a vendégeket, mert nagy adag lesz belőle).

Ami kell hozzá

A töltelék a kis lábosban

Betöltés indul

Vajas masszázs

Türelmetlenül várakozva

Elkészült :D

Forró almás táska

Hozzávalók:

0,5 kg-os fagyasztott leveles tészta
4 db nagyobb alma, vagy 8 db pici
6 dkg étkezési keményítő
5 ek cukor
1 dl víz
fahéj
vaj

Szóval az egyik legfontosabb eszköz, hogy gyorsan finomságot varázsolhassunk az asztalra a szendvicssütő (ennek híján nehézkes lenne az elkészítés).
Általában a sparban vásárolok, de mivel már 2 hónapja nem kapni náluk fagyasztott leveles tésztát ezért a kényszer bevitt a coopba (ami elég szegényes választékú, ám annál drágább) itt kaptam, sőt várakozásaimat felülmúlva olyat, amiben 4 db 125 g-os lap volt, így már nem kellett a fél kilós tésztát 4 db-ba vágnom.
A fagyasztott leveles tészta lapokat tányérra tettem és hagytam szobahőmérsékleten kiolvadni.
Amíg a tészta kiolvadt addig elkészítettem a tölteléket. Az almákat megpucoltam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem egy kis lábosba, hozzáadtam az étkezési keményítő, a cukrot, fahéjat és 1 dl vizet öntöttem rá, majd alacsony hőmérsékleten sűrűre összefőztem.
A kiolvadt tésztalapokat lisztezett nyújtólapon 26x23 cm-es téglalappá nyújtottam, majd a rövidebbik oldalán becsúsztattam a tészta közepéig két oldalon két fa (fordító) spatulát. Ez azért nagyon fontos, mert a tészta mindösssze 2 mm vastag, ha pedig belekerül a töltelék már lehetetlenség lesz ezen segítség nélkül a szendvicssütőbe beleaplikálni.
Szóval a kihűlt az almás töltelékből pontosan a spatulák feletti tészta részre 2 halmot pakoltam, a maradék tésztarészt ráhajtottam a széleket összenyomkodtam és vajjal kentem meg a tetejét.
A spatulákat megfogva a tésztacsomagot belefordítottam a már felforrósított szendvicssütőbe, úgy, hogy a megvajazott fele került alulra, majd a tetejét is megvajaztam és rácsuktam a sütő tetejét.
Szép aranybarnára és ropogósra sültek, spatula segítségével kiemeltem őket (hihetetlen, de megúsztam égési sérülések nélkül). Összesen 16 db háromszög almás táska lett belőle.

Ugyan forró almás táska a neve, de fő az óvatosság, nem árt néhány percet várni mielőtt nekiesnénk, mert a nyelvünk eshet áldozatul a mohóságunknak.
Nagyon-nagyon finom és hihetetlenül egyszerű. Próbáljátok ki ti is ;)

Babakeksz

Ismertek milyen vagyok: kicsit dilis , de az nem mondható el rólam, hogy ne a legjobbat akarnám Grétának. A magyar egészségügyi ajánlás szerint a csecsemőknek 7 hónapos korig be kell vezetni a glutént, napi fél háztartási keksz formájában.
Néztétek már meg az összetevőlistáját a háztartási kekszeknek? Rengeteg felesleges cucc van benne és mindegyikben megtalálhatóak (nyomokban) az allergének (mogyoró, tej, tojás). A babakekszek nagy része csak túlmarketingelt normál háztartási keksz gyerekmintás csomagolásban. Pedig olyan egyszerű a csemetéknek otthon igazán jó alapanyagokból allergénektől mentes szuper minőségű babakekszet készíteni..

Egy recept  kering a neten, mindössze (létezik egy továbbfejlesztett változata is, de az annyira nem szimpatikus, mert a készítéséhez fruktóz és tojássárgája szükséges).
Nem kell hozzá semmi más csak :

• alma
• hidegen sajtolt semleges ízű olaj (pl: napraforgó, kókusz)
• liszt.

Tulajdonképpen azt a receptet turbóztam én is tovább plusz felesleges hozzávalók nélkül, csak természetes és egészséges alapanyagokkal. Mert miért csak almából lehet kekszet készíteni? Annyi rengeteg gyümölcs van (főleg most nyáron), korcsoportonként eltérően adható gyümölcsökből rengeteg féle kekszet készíthetünk.

Első körben az almás-sütőtökös-zablisztes keksz sült ki.

Mire volt hozzá szükségem?

Egy közepes méretű almára (golden volt itthon), egy zacskó lefagyasztott pürésített sült sütőtökre (kb. 8-10 dkg-os volt a zacsi, sajnos Gréta egyébként hallani sem akar a sütőtökről, így ez logikus felhasználási módnak tűnt), és 25 dkg zablisztre.

Én olajat nem használtam, mert hidegen sajtolt olajból nekem csak repce és oliva volt itthon, ezek viszont annyira markáns ízűek, hogy nem szerettem volna eltolni vele a kekszek ízvilágát.

Az almát megmostam, meghámoztam és üvegreszelőn lereszeltem (akár turmixolni is lehet, de én nem akartam annyit mosogatni), hozzákevertem a kiengedett  sütőtökpürét és a zablisztet. Rugalmas állagú tésztát gyúrtam belőle és 3-4 mm vastagra nyújtottam. 1,5 cm széles, 7-8 cm hosszú csíkokra vágtam mert így tökéletesen illeszkednek majd a babapraclikba (a kerek kekszekkel ellentétben) és 180°C-ra előmelegített sütőben alsó felső sütésen 17-18 percig sütöttem őket. Sajnos miután kivettem és megnéztem őket rájöttem, hogy ez nem elég, mert középen "szalonnás" maradt az összes, így további 10-12 percig sütöttem azaz szárítottam még őket hőlégkeveréssel. Így elérték a tökéletes keksz állagot.

Csodát ne várjatok: nem felnőttek szája íze szerint való, tömör és mivel a gyümölcsben található gyümölcscukron kívül más édesítőt nem tartalmaz ezért nem is igazán édes. (Krisztián megkóstolta és rögtön indult is a kuka felé, hogy köpjön, mint a TV Maci)

DE! Csupa egészséges alapanyagból van, akik tartanak a fulladásveszélytől nem kell aggódniuk, mert ez a keksz nem törik, hanem a gyerek szájában mállik csak szét. 

Grétának kifejezetten ízlett a végeredmény.

Második körben almás-barackos-maracujás-tönkölylisztes változat készült.

Tulajdonképpen kicsit maradékmentő akció is volt ez, mert volt egy megkezdett gyümölcsös babadesszert a hűtőben ami már 3. napja volt nyitva, de elfogyni nem akart, így utolsó pillanatos felhasználási lehetőségként a keksz tésztájába került.

Így csak ennyivel lett különbözőbb a hozzávalólista:

1 db közepes (golden) alma meghámozva, lereszelve

3/4 üveg őszibarackos-maracujás babadesszert

25 dkg bio teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

Mindent alaposan összegyúrtam, 3-4 mm vastagra kinyújtottam, 1,5x8 cm-es csíkokra vágtam és 180°C-ra előmelegített sütőben sütöttem 17 percet alsó-felső sütésen, majd 12 percet hőlégkeverésen.

Tulajdonképpen rengeteg féle ízvariációt el tudok képzelni belőle: almás-körtés, almás-sárgarépás, almás-őszibarackos 4 hónapos kortól, almás-meggyes-banános 5 hónapos kortól, (szigorúan morzsákra törve, gyümölcsbe keverve), almás-sárgabarackos 7 hónapos kortól , és természetesen ha maradékot kell menteni, akkor bármilyen megmaradt az adott életkorban adható üveges gyümölcsdesszerttel is kisüthető.

A készítésnél helyezzük előtérbe a teljes kiőrlésű liszteket, ugyanis ezekben található rostok elősegítik az emésztést, a B6 vitamin pedig az idegrendszer fejlődését támogatja (a fehér lisztben nem található már meg a B6 vitamin). 1 éves kor alatt mindenképpen BIO teljes kiőrlésű lisztet használjunk, mert e gabona minden alkotórésze a lisztbe kerül így (nem esik át olyan "tisztításon", mint a fehér liszt, ezért mindenképpen célszerű vegyszerektől mentes terméket vásárolni).

Remélem tetszett a recept , és ti is nekifogtok ezeknek e hihetetlenül egyszerű és egészséges babakekszeknek a legyártásához.

Mosolygós, szép napot kívánok mindenkinek!

Először csak megnézte, hogy mi lehet ez

Aztán a biztonság kedvéért meg is nyalta

Végül jóízűen elkezdte csócsálni

Az én forralt borom hideg adventi estékre

Az adventi időszakban többször is szoktam hétvégéken forralt bort készíteni. Amikor magával ragad a hangulat csinálnom kell egy bögre gőzölgő italt mindenképpen (pláne idillikus, ha még közben esik is a hó odakint). A karácsonyi vásárokban is lépten-nyomon árulják általában jó is szokott lenni, bár már ért minket nagyon negatív meglepetés is (méregdrágán árult, aszalt gyümölcsös forralt bornak hirdetett valami inkább ecethez hasonlított, mint borhoz, nem is értettük a dolgot mindenki mézédes italra számított az aszalványok  miatt). Otthon viszont az én szám íze szerint készül, szóval panaszra nincs is ok.

Most viszont nem is nekem jutott eszembe először, hanem Krisztiánnak (szegénykém idén télen már másodszor lett beteg és most ebben az állapotában már hajlandó bevetni minden házi gyógymódot a gyógyulása érdekében), így a második adventi hétvégén el is készült az év első adag forralt bora mindkettőnknek.

Forralt bor

Hozzávalók:

2 db alma

1 rúd fahéj

3 db szegfűszeg
1 db szegfűbors

2 ek cukor

3 dl bor (ha rajtam múlik, akkor fehér)

0,5 narancs

Még valószínű túl fiatal vagyok, nem igazán tudom még élvezni a testes vörös borokat, elsősorban a fehéret szeretem, de mostanában már jó barátságban vagyok a rozékkal is (hú ez most úgy hangzott mintha állandóan csak iszogatnék, pedig 3-4 havonta talán ha iszom, és akkor is csak keveset).
Szóval, hogy  megfelelően gyümölcsös íze legyen, én először egy almakompótot főzök. Az almákat megpucoltam, kivágtam a magházukat és felkockáztam őket. Kis lábosba tettem és vizet öntöttem rá cukrot adtam hozzá, beledobtam a fahéj rudat, a 3 db szegfűszeget, és a szegűborsot.
Megfőztem a kompótot belőle, majd az alma kockákat kikapkodtam belőle.
A lábasban maradt almakompóthoz hozzáöntöttem a bort és belefacsartam egy narancs felét, majd a fél narancsot is a borba tettem (természetesen előtte alaposan megmostam).
Az egészet addig melegítettem csak, amíg elkezdett gyöngyözve forrni (tovább nem érdemes, mert kimegy belőle minden alkohol). Bögrékbe mertem az elkészült forralt bort és már lehetett is szürcsölgetni a csodálatosan illatozó és gőzölgő gyógyírt.

Almás-fahéjas sütőtöklé

Még mindig sütőtök, csak azért, mert imádom. Most, hogy elkészült belőle a csirkés egytálétel megmaradt fél tököm hámozva, felkockázva. Mi legyen belőle? Sütőtöklé, vagy turmix, vagy kompót, nem is tudom minek nevezzem. Régen a Hey-Ho-nak volt egy sütőtökös nektárja, amit nagyon szerettem, de mielőtt még a cég lehúzta volna a rolót, ezt az italt is kivonták a forgalomból. Azóta nem ittam sütőtöklevet, és bevallom hiányzott, ezért most megalkottam a saját verziómat.

Almás-fahéjas sütőtöklé

Hozzávalók:
0,5 sütőtök
4 db kisebb alma (nálam most idared)
1 rúd fahéj

A sütőtököt meghámoztam, felkockáztam, az almákat megmostam, kivágtam a magházukat és szintén kockáztam. Mindent beletettem egy közepes lábasba, felöntöttem annyi vízzel, amennyi épp csak ellepte és beledobtam 1 rúd fahéjat. Bekapcsoltam alatta a főzőlapot és 7-8 perc alatt megfőztem. Amikor elkészült (nagyon gyorsan megpuhul a sütőtök és az alma is) kivettem belőle a fahéjat és botmixerrel leturmixoltam ez egészet a főzővízzel együtt. Az elkészült levet kancsókba töltöttem (ebből a mennyiségből 3 liter lett) és hűtőbe tette, mert jéghidegen a legfinomabb.
Nekem elég édes lett így önmagában is, de akár egy kis steviával, xillitel, eritrittel vagy végső esetben cukorral lehet még édesíteni.
Bepróbálkoztam Krisztiánnál is, hátha ilyen formában lemegy a torkán a sütőtök, de most is kudarcba fulladt a kísérlet, remélem a következő próbálkozások nagyobb sikerrel járnak majd.

Miracle drink - avagy hogyan kell Krisztiánnal megitatni a zöldségeket

Itt az ősz, megjöttek a hűvös, nyirkos, esős napok támadnak a vírusok. Mégis ki lenne az a bolond, aki le szeretne betegedni és aztán gyógyszerekkel tömni magát? Ez költői kérdés volt, mert nagy valószínűséggel mindenki kihagyná ezt a kis kitérőt. Ha idáig nem tuningoltuk fel az immunrendszerünket, akkor itt az ideje, hogy ezt megtegyük természetes módon.
Krisztián mindig azt hajtogatja, hogy túl sokat lógok a Facebookon (bár már régen leszoktam erről), most mégis ő futott bele egy "tuti" őszi immunrendszer támogató csodaitalba. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy ezt mindenképpen ki akarja próbálni (amúgy a zöldségek nagy részét elég nehéz belediktálni, mert még mindig tele van gyerekkori/óvodai előítéletekkel jó néhány iránt).

Miracle drink (2 adag)

Hozzávalók:
1 db közepes alma
1 db közepes sárgarépa
1 db közepes cékla

A céklát és a sárgarépát meghámoztam, az almát csak megmostam, apró darabokra vágtam és a rúdmixer poharába halmoztam. Kevés vizet (kb. 0,5 dl) öntöttem hozzá és elkezdtem turmixolni. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája úgy biztosan sokkal könnyebb, viszont így minden rost benne marad a turmixban, tehát még egészségesebb. A végén még vízzel hígítottam a "trutyit", hogy ihatóbb legyen az állaga. Az illata egyértelműen alma, az íze viszont inkább cékla (de nem erőteljes). Szerintem lehet még citromlevet beletenni, sőt egy kis méz sem ronthatja el.

És mi az amihez így a szervezetünk hozzájuthat:

• az almából A-, B komplex-, C vitamin, kálium, nátrium, foszfor, vas, magnézium, kálcium,
• a sárgarépából A vitamin, bétakarotin,
• és a céklából A-, B-, C vitamin, kálium, kálcium, vas, nátrium, foszfor, kén, folsav, gazdag antioxidáns tartalmú, a sárgarépával kevert elegye pedig májvédő hatású.

Végül az összegzés: nem lesz Krisztián kedvenc turmixa, de továbbra is hajlandó meginni (persze nem minden nap).

Gyümölcsöt a kosárba avagy gyümölcsös kosárka

Már egy ideje egyezkedünk Krisztiánnal, hogy húsvétra mit is süssek. Az én vágyam idén a hatlapos volt, de nem lehetek önző, hogy csak azt készítem amit szeretek, gondolnom kell Krisztiánra és a családra. Egy kis üde, tavaszt idéző, színes süteményre gondoltam, amit mindenki nagyon szeret vagyis a gyümölcsös kosárkákra. Két éve találtam a receptet Zsókánál , először csak nézegették óvatosan távolról, aztán megkóstolták és azóta sem tudnak lekattanni róla. Macerásnak tűnhet, de az a legnagyszerűbb benne, hogy a tésztakosárkákat már jóval korábban ki lehet sütni, dobozban nagyon sokáig eláll. Egy kicsit alakítottam a recepten, mert idén Krisztián a nagyinak is visz belőle (szegénykém pedig cukros, úgyhogy kicsit lightosra kellett venni a figurát), cukor helyett xillitet szerettem volna használni, de most csak brutál áron kaptam volna úgyhogy maradt a hagyományos cukor (még jó, hogy nem kell belőle sok), viszont a finomlisztet teljes kiőrlésű rozslisztre cseréltem (szerintem tönkölybúza liszttel is nagyon finom lehet).Vannak olyan gyümölcsök amit mindig teszünk rá, de egy kis variálással teljesen új ízkombinációkat hozhatunk  létre.

Gyümölcsös kosárka

Hozzávalók:

Tésztához:
- 40 dkg liszt (most teljes kiőrlésű rozsliszt)
- 24 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája
- 20 dkg darált dió
- késhegynyi szódabikarbóna

Krémhez:
- 0,5dl tej
- 3 db tojás sárgája
- 7 dkg cukor
- 6 dkg keményítő
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 4 dl habtejszín

Díszítéshez:
- házi lekvár  (barack, narancs, eper,meggy, stb.)
- gyümölcsök (most banán, alma, kivi, narancs, gránátalma)
- 1 csomag átlátszó tortabevonó zselé

Ebből a tészta mennyiségből kb. 38-42 db kosárka jön ki, attól függően, hogy milyen vastagon nyomkodom bele a formákba a morzsát. Szóval a kosárka alapanyagokat egyszerűen összegyúrtam, (nem áll össze, morzsás marad) ezt az omlós tésztát nyomkodtam bele a száraz (nem kell sem zsírozni, lisztezni vagy olajozni) formába 180°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen 12-15 perc alatt megsütöttem. A legegyszerűbb egy hústű segítségével "kiugrasztani" a formából a sütit. Még melegen kikenem a kosárkák belsejét vékonyan lekvárral. (Ha nem kenem ki lekvárral, akkor lezárt dobozban hosszú ideig tárolható.)
A gyümölcsöket megmostam, meghámoztam felszeleteltem, és meglocsoltam citrommal, hogy amíg a díszítésig érek ne barnuljanak meg. A  tojások sárgáját a cukorral, vaníliáscukorral és a keményítővel csomómentesre kevertem. Felöntöttem tejjel és kis hőmérsékleten folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. A tejszínt kemény habbá vertem és óvatosan a kihűtött pudinghoz kevertem. A kosárkákban egyenlően elosztottam a krémet, vegyesen elrendezgettük rajta a gyümölcsöket Krisztiánnal (mert erre a rövid időre abba tudta hagyni a Silent Hill-ezést, hogy segítsen), és az elkészített tortácskákra ecsettel a rákenegettem a tortazselét. Nem szokott sokáig tartani ez az adag, mindenki szereti.

Amikor a pite kerül az asztalra - almáspite

Ősszel már írtam, hogy almából nem csak pitét lehet készíteni, hanem még jó pár finom ételt.
Most viszont itt az idő, Krisztián a névnapjára pitét kért, mert az még "a diétába is belefér, hiszen gyümölcs".
Így előkerült drága nagymamám almáspite receptje, aminek (szerintünk) nincs párja a világon.
Van ami úgy jó ahogy van, nem kell rajta változtatni, ahogyan a mama készítette, úgy csináljuk (anyu meg én, később lehet még a húgom is) ma is omlós tésztával zománcos tepsiben, az almát nem hámozzuk meg (, mert a héj alatt vannak a vitaminok, és a kész sütiben már észre sem lehet venni, hogy az is belekerült). Mi úgy szeretjük, hogy a tészta vékony és jó vastag a töltelék réteg benne, mert ugye az a lényeg.

Almáspite

Hozzávalók:

Tészta:
- 45 dkg liszt (lehet felesben teljes kiőrlésű és sima liszt)
- 18 dkg setrészsír
- 3 ek cukor
- 2 db egész tojás
- 2 ek tejföl
- 2 tk sütőpor
- csipetnyi só

Töltelék:
- min. 2 kg alma (nálam most 3 kg apró almából készült)
- 8-10 dkg cukor (ha édesebb az alma akár el is lehet hagyni)
- fahéj
- mazsola
Az almákat nem pucoltam meg csak alaposan megmostam őket, nagylyukú reszelőn  lereszeltem, és félretettem, amíg a tésztát összegyúrtam. Az omlós tészta lényege, hogy az alapanyagok hidegek legyenek, tehát a hűtőből éppen kivett zsírt elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a sót, cukrot, sütőport, a tojásokat, a tejfölt és gyors mozdulatokkal és egynemű tésztagombóccá gyúrtam, majd ketté vettem és 22x35 cm nagyságúra nyújtottam, zsírozás, lisztezés nélkül a tepsi aljára fektettem (, mert annyi zsiradék van a tésztában, hogy egyszerűen nem tud beleragadni). A közben levet engedett almából kicsit kinyomkodtam (nem kell nagyon, mert akkor száraz lesz a töltelék)és az alsó réteg tésztára egyengettem, megszórtam cukorral, fahéjjal és mazsolát is tettem bele (most kivételesen, mert mégiscsak Krisztiánnak készült, egyébként ez kimarad, mert én nem szeretem). Kinyújtottam a másik tésztagombócot is, az almarétegre fektettem, a széleket gondosan eltűrtem a tepsi oldalán. Villával alaposan megszúrkáltam a tetejét (, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és ne repessze szét a süti tetejét) végezetül megkentem egy felvert tojással. 180°C-os sütőben alsó-felső sütésen 40 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Hagytam, hogy a tepsiben teljesen kihűljön és utána szeleteltem fel. Tálaláskor meg lehet szórni porcukorral, de anélkül is tökéletes, az utolsó morzsáig elfogy mielőtt még észbekapnék.

Máglyarakás avagy ne csak pite kerüljön az asztalra

Csütörtökön voltam a Tatán a szülőknél, együtt sütöttünk-főztünk. Anyu panaszkodott, hogy lassan meg fogják unni az almás pitét (ami egyébként drága nagyikám "titkos" családi receptje és érdemes lesz egy későbbi bejegyzésben szót ejteni róla), mert most az alma szezonban nem tud mást készíteni a rengeteg gyümölcsből. Pedig számtalan dolog jut eszembe most is, amiben fel lehet használni. De hogy egy kis kedvet és ihletet adjak vasárnap máglyarakás készült belőle Varga Gábor receptje alapján.

Sajnos kicsit összeesett a hab mire lefényképeztem, de szerencsére ez az ízén nem változtatott :)

Hozzávalók:
- 25 dkg szikkadt fonott kalács
- 20 dkg házi baracklekvár
- 0,5 l tej
- 1 db narancs
- 1 db citrom
- 5 db tojás
- 17 dkg cukor
- 70 dkg alma
- őrölt fahéj

A recept eredetileg egy 23x33-as méretű tepsihez szól, de én ennek híján a brownie-s tálamban és egy pástétomos tálban megosztva készítettem el. Elsőként kivajaztam a formákat, a kalácsot vékony (kb. 1-1,5 cm-es) szeletekre vágtam. A tejet egy lábosba öntöttem, hozzá reszeltem a citrom és a narancs héját, felforraltam és nyakon öntöttem vele a kalácsszeleteket. A tojások sárgáját 7 dkg cukorral fehéredésig kihabosítottam, és ezt is a kalácsra öntöttem, óvatosan összeforgattam, és a tálak aljába simítottam egy rétegben.
Az almákat meghámoztam, elnegyedeltem és vékonyan felszeleteltem. Egy lábosban fedő alatt a citrom és a narancs levével, 3 dkg cukorral és fahéjjal megpároltam és a már formákba lapogatott kalácsrétegre simítottam. Ezt megkentem a baracklekvár felével és betettem a sütőbe alsó-felső sütésre 180°C-ra 20 percre. Ezalatt a tojások fehérjét keményre, csúcsosra vertem (mikor kivettem belőle a habverőt kis csúcsos halmok maradtak rajta) a maradék cukorral és egy fakanállal hozzákevertem a maradék baracklekvárt, de nem tökéletesen, csak úgy hogy csíkos maradt tőle a hab.
A barackos habot a formákba simítottam, feltüskéztem a tetejét és megszórtam porcukorral. Még 10 perce visszatettem a 170°C-os sütőbe és tessék-lássék elkészült a máglyarakás.