Állatkert és zabkeksz

Most, hogy a hóakadályok után beköszöntött az igazi nyár (és a tavasz helyett a tavaszi fáradtság telepedett ránk) elhatároztuk, hogy kicsit aktivizáljuk magunkat Krisztiánnal és kimozdulunk itthonról. Nem járunk túlságosan sűrűn Pestre, de ha egy kis állatkerti kirándulásról van szó nem tétovázunk, összekapjuk magunkat, gyártok néhány szendvicset, bepakolunk 1-2 ásványvizet a hátizsákba és felülünk vagy állunk (jelen esetben szerencsénk volt és oda-vissza úton is volt ülőhelyünk) a MÁV-Start fantasztikus vonat szerelvényeire, hogy elzötykölődjünk a Keletiig. Valamiért mindig a legnagyobb melegben sikerül elmennünk, akár áprilisban, májusban vagy júniusban indulunk (múlt hétvégén már előbányásztam a nyári ruhákat és elcsomagoltam a télieket, a legjobbkor mert pont szükség is lesz a rövidnadrágokra, pólókra). Így vastagon naptejjel bekenve (sajnos brutális napallergiám van, ezért szükséges az 50 faktoros naptej és ebből következik, hogy egyik nyáron se barnulhatok le) és nyári ruhával felszerelkezve szálltunk szombat reggel gyorsvonatra. Kicsit aggódtam már előző nap, hogy mit húzzak a lábamra ami egész nap kényelmes, nem túl meg, és kibírom benne az egész napi sétafikálást, úgy hogy ráadásul a Péntek Enikős tornák miatt már másfél hete folyamatos izomlázban szenvedek.
Mivel Krisztián nincs túlságosan oda az állatkerti kosztért (ezzel nem a zoo csemegére célzok), és ráadásul horror áron is juthat némi plusz kalóriához az ember fia/lánya a barlang étteremben ezért úgy időzítettünk, hogy miután megérkeztünk még sétálgattunk egy keveset a körúton és az Andássy úton, végül délben a Városligetben ebédeltünk ezután mentünk csak be az állatkertbe. Több mint 4 órát bolyongtunk, nézelődtünk, és csodáltuk az állatokat, növényeket, látnivalókat. Megnéztük a kis oroszlánokat, és a már három éves gorillát, aki éppen a családtagjait bosszantotta (Krisztián megállapította, hogy Ő maga is pont ilyen), bebolyongtuk a Varázshegyet és persze még sok-sok mindent, végül bekukucskáltunk a kis elefánthoz is, aki el sem mozdult a mamája orrmánya mellől.

Még mindig a japánkert a kedvenc helyünk

Krisztiánt teljesen elbűvölték a piros szemek

Megérkeztünk a Varázshegybe

És a legjobban sikerült kép rólunk (hát igen nem vagyunk fotogének)

Összegezve fantasztikus nap volt, bár amikor hazaértünk az volt a nap legörömtelibb része amikor levehettük a cipőnket és felpolcolhattuk a lábunkat. Most, hogy egy ideig nem tervezünk még egy egész napos kirándulást, mert ma mindketten úgy érezzük térdig lejártuk a lábunkat (reggel 8-tól este 7-ig tartott a tegnapi túra) itthoni elfoglaltságot kerestem az általános főzés-mosás-takarítás trió mellé és egy gyorsan elkészíthető finom kekszre esett a választásom.
Amikor megjelent a boltok polcain a Győri édes Zabfalatok teljesen odáig voltam érte. Milyen jó, finom, és egészséges, merthogy van benne zab az pedig nagyon fontos élelmi rost, B1, B5, B6 és E vitaminban gazdag, és jelentős a fehérje tartalma. Viszont sajnos, mint minden nagyüzemben gyártott terméknél hatalmas a cukortartalma, ami emiatt, máris nem olyan roppant egészséges, mint ahogyan szerettük volna.
Ezért készül nálunk itthon ez az aprósütemény, lezárt dobozban nagyon sokáig eláll (ez most különösen előnyös, mert diétán vagyok és eltiltottam magam a nasiktól), de a későbbiekben még nagy hasznát fogjuk venni (erről majd a jövő héten írok bővebben).

Omlós-fahéjas zabkeksz

Hozzávalók:
- 15 dkg kisszemű zabpehely
- 10 dkg teljes kiőrlésű rozs vagy tönkölyliszt
- 15 dkg vaj
- 7 dkg barna nádcukor
- 1 ek tejföl
- 1 kk vanília kivonat
- 1 kk fahéj
- 3 csipet szódabikarbóna

A hozzávalókat összegyúrtam, és 3-4 mm-es re nyújtottam a tésztát. 6 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggattam a keksz karikákat és sütőpapírral kibélelt tepsiben, sütőlemezen 180°C-os sütőben alsó-felső sütéssel kb. 5 perc alatt szép aranyszínűre sütöttem őket. A sütőlemezen hagytam kihűlni, mert kezdetben még elég "lágyak", csak ahogy hűlnek keményednek meg. A végeredmény tökéletesen omlós, nem túl édes, és egészséges nasi.