Csibekalandok: Visegrádi palotajátékok 2014

2014. július 13.

Visegrádi palotajátékok 2014

Idén elég sok indok miatt úgy döntöttünk (vagy inkább a pénztárcánk döntött helyettünk), hogy nem megyünk el nyaralni. Tavaly ugyan még tervezgettük év végén a szóba jöhető helyszíneket, de amikor kiderült, hogy bővül a család, letettünk ezekről a nagyszabású tervekről.
A terhességem sem igazán úgy alakult ahogyan számítottunk rá, így a nagy kirándulások is elmaradtak.
Hogy mégis legyen egy kis kikapcsolódásunk, Krisztián kiszabadulhasson a munka, én pedig a lakás bűvköréből elhatároztuk, hogy szervezünk egy utolsó nyári egynapos programot.
Gyerekkoromban az egyik dömösi táborozásom után jártunk a visegrádi palotajátékokon, és mivel a 2 évvel ezelőtti visegrádi nyaralásunkkor Krisztiánnal mindketten beleszerettünk (újra) a helybe, így ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak.
Viszont autónk nem lévén ketten már nem tudtunk nekivágni az útnak, hiszen a fél napig tartó buszozás során nincs alkalma a kismamának, hogy kb. fél óránként meglátogathassa a mosdót. Összebeszéltünk a szüleimmel, hogy csináljunk közös programot. A létszám és a névsor az utolsó héten még változott, mert a hugicám is jönni szeretett volna a barátjával együtt, apukám viszont otthon maradt. Így vágtunk neki az útnak öten: anyukám, Judit a húgom, Zoli a húgom barátja, Krisztián és én (vagyis mi Grétával).
Jegyeket még szerda este vettünk a neten keresztül így biztos volt a programunk is.
Kicsit "hűvösebb" időt sikerült kifognunk, bár én el tudtam volna viselni, ha pár fokkal még alacsonyabb lett volna a hőmérséklet.
A háromnegyed 11-es indulást követően délre értünk Visegrádra, a többség szavazata alapján a Reneszánsz étterembe mentünk ebédelni, hogy finomat együnk és a hangulatot is kicsit megalapozzuk.
Az ebédünk közepén elkezdett szakadni az eső, utána pedig párás, meleg és fullasztó lett a levegő.
Kisétáltunk a középkori vásárba, nézelődtünk, nevetgéltünk, aztán negyed órával a lovagi torna előtt elfoglaltuk a helyünket a fedett lelátón.
(Judit a húgom kezdetben nem értette, hogy miért nem a fedetlenre vettünk jegyeket, hiszen olyan szépen süt a nap, aztán a műsor felénél amikor elkezdett újra szakadni az eső, már értette, hogy miért volt jobb nekünk a ponyvatető alatt.)

A három órás kezdetű Kázmér lengyel király lovagi tornáját néztük meg. Már maga a szereplők/ résztvevők, királyok, királynők, udvari bolondok, udvarhölgyek, lovagok, apródok bevonulása, bemutatási is közel fél óra volt (szóval nem voltak kevesen). Láttunk íjjász bemutatót, sólyom és sas röptetést, küzdöttek a lovagok karddal, bárddal, tőrökkel, volt középkori tánc bemutató. A szívem szakadt meg, amikor a legjobban szakadó esőben az apródok adtak számot tudásukról, hogy hogyan tudnak bánni az íjjal és a karddal (5-6 éves gyerekektől, kb. 14-15 éves kamaszokig). Zászló pörgetésből is egy nagyon látványos bemutatót láthattunk, végezetül pedig egy nagy csatajelenetet is előadtak.

Mindegyikünknek nagyon tetszett a műsor, megegyeztünk, hogy még visszatérünk (amikor már nem leszek pocakos, mert egy 8. hónapban lévő kismamával nem könnyű az élet, bár lehet, hogy csak velem nehéz).

A nagy csatajelenetre teljesen elállt az eső, de mire kijutottunk a királyi borudvaron keresztül az utcára újra rákezdett. Esőben egyikünk sem akart tovább maradni, ha jobb időnk lett volna akkor még biztosan körbejártuk volna az összes helyszínt.

Aki ma ráér meleg szívvel ajánlom hogy látogasson el Visegrádra, ha teheti. Nagyon jó programokkal, finom ételekkel és nyüzsgő, színes középkori vásárral várják a kikapcsolódásra vágyókat.