Svéd uborka

Krisztiánom nem túl nagy savanyúság fan, de vannak kihagyhatatlan dolgok az ő életében is. Ilyenek pl a Mamma vegyes vágott savanyúsága (aminek még a mai napig nem kérte el a receptjét), nyáron a jól behűtött kovászos uborka, az ecetes csilipaprika és anyukám svéd uborkája.
Tulajdonképpen nem is anyu receptje, egy bácsi hozta neki a gazdaboltba és azóta nagy a szerelem ezzel a savanyúsággal.
Tavaly ecetes (TV) paprikát raktam el, de ez nem nyerte el Krisztián tetszését., Az idei nagy melegben pedig úgy döntöttem, hogy nem fogok lekvárt befőzni, mert így is "banyakóros" vagyok, nem hiányzik, hogy órákon át állhassak a tűzhely mellett és kavargathassam a rotyogó, forró lekvárt.
Elkészítettem hát Krisztián kedvencét a svéd uborkát, hogy idén egy szava sem lehessen a savanyúság felhozatalra.

Svéd uborka

Hozzávalók:

4 kg nagyobb méretű kovászolni való uborka
1 kg vöröshagyma
2 csomó kapor
2 db babérlevél
1 dl só (14 dkg)
4 dl cukor (35 dkg)
4 dl víz
4 dl 10%-os ecet
1 kk nátrium-benzonát (az eredeti receptben szalicil)
1 kk kénpor

Az uborkát jó alaposan megmostam, megsikáltam, hogy minden kosz, homok eltűnjön róla és héjastól vékony karikákra gyalultam a megpucolt vöröshagymákkal együtt. Alaposan összekevertem őket.
Egy kis lábasba kimértem a sót, cukrot, vizet, ecetet, nátrium-benzonátot, kénport, és apróra tördeltem bele a babérleveleket. A tűzhelyen összemelegítettem a savanyúság levet, épp csak annyira, hogy minden por állagú összetevő feloldódjon benne. A kaprot nagyon apróra vágtam, a hagymás uborkához adtam, végül az egészet nyakon öntöttem a savanyúságlével. Az egészet jó átkevertem, megvártam míg lehűl, letakartam és egy napra félretettem a kamrába a járólapra, hogy hűvösben lehessen. Az egy nap alatt többször átkevertem, végül pedig üvegekbe töltöttem és felsorakoztattam őket a kamra polcán.
Tulajdonképpen már másnap lehett volna enni belőle, de jól jön majd ez a kis mennyiség, ha már nem lesz a hűtőben friss kovászos uborka.
Ebből a mennyiségből 8 db 750 ml-es befőttes üveg lesz tele.