Érzelmi hullámvölgy - mi lesz ezután?

Jó ideje nem írtam már Nektek, most elmesélem, hogy mi áll a háttérben, miért tűntem el ennyire.

Hónap elején kaptam egy váratlan telefonhívást a főnökömtől, miszerint a szervezeti átalakítások miatt most azonnal szüksége van egy emberre.
Persze-persze, de mi mindig is úgy terveztük, hogy itthon maradok Grétával 2 éves koráig, mert anyagilag nem érint minket hátrányosan a dolog és mert 2 éves koráig rohamosan fejlődik, szüksége van anya közelségére, támogatására, így szóba sem került közöttünk hogy korábban visszamenjek dolgozni.
A létszámigény mellett kaptam egy fülest, hogy hamarosan nagy létszámú elbocsájtás várható, de még így is azt válaszoltam, hogy nem tudom vállalni a munkát (az egyik barátnőm december óta próbálja sikertelenül beadni Grétával egyidős kislányát bölcsődébe, így arra gondoltam ez veszett ügy, ha szeretném se tudnám bölcsibe adni Grétát).
Másnap felhívott az egyik kolleganőm is, hogy ő is biztosítson afelől, ha most nem fogadom el a hirtelen adódott állást akkor esélyesen a gyed lejártakor "nem fognak nekem tudni munkát biztosítani" (ami elvileg lehetetlen, mert a munkáltatónak kötelessége visszavenni a szülési szabadságról visszatérő anyukákat, de ugye nem kell mondanom, hogy mindenre van kiskapu, amit a ki tud bármelyik munkaadó használni: egy napos munkaviszony utáni elbocsájtás...).
Nos ez volt az a pillanat amikor Krisztiánnal kővé meredve nézünk egymásra, és vadul gondolkoztunk a megoldáson. Még egyikünk sem akarta Grétát bölcsibe adni, de az a tény, hogy elveszíthetem a munkámat és egy fizetésből kelljen megélnünk (ami nem lehetséges, mert a lakáshitel és a rezsi el is vinné az egészet, úgy ahogyan van) letaglózott minket.
Valljuk be ha új munkát keres a gyedről/gyesről a munkaerőpiacra visszatérni kívánkozó anyuka rögtön falakba ütközik, mert nem  nem annyira lelkesednek az olyan új dolgozókért, akiknek a csemetéje a frissen került közösségbe, ezért gyakran várható, hogy beteg lesz. Tehát az anyukák elég gyakran lesznek betegállományban velük otthon, ez pedig nem a legvonzóbb helyzet, amire egy új munkaadó vágyik.

Végül úgy döntöttünk, hogy futok egy kört a bölcsődébe és megkérdezem, hogy lenne e valamilyen lehetőség arra, hogy Grétát felvegyék, ha igen, akkor nem reszkírozunk elfogadom a felkínált állást.
Köszönöm drága Cseri barátnőmnek, aki jópár telefonhívást megeresztett a kedvünkért és sikerült elérni, hogy Grétát felvegyék 13-nak fizetős helyre a bölcsőde Katica csoportjába.
Megszakadt a szívünk, de tudtuk, hogy nem maradhatok munka nélkül. A határidő igen szoros, alig egy hónapot kaptam az újbóli munkába állásra, így rengeteg dolgot kellett intéznem az utóbbi hónapban mind bölcsőde, mint munkaügyileg ezért maradtak el a bejegyzések.

Amíg még van időm pótolom az elmaradt és már betervezett posztokat, nem kertelek ha újra napi 8 órában dolgozni fogok kevesebb időm lesz, az írásra (szeretném a délutáni óráimat tartalmasan eltölteni Grétával, minőségi időt szánva rá és emellett ott lesz a bevásárlás, főzés, háztartás, stb).
De a blog és a Facebook oldal sem szűnik meg, csak kevesebbet fogok tudni írni (ezek utánra is vannak terveim, csak a megvalósítás lesz lassabb).

Remélem ezután is velem tartotok, olvassátok, hogy hogyan sikerül Grétának beilleszkedni a bölcsis életbe, hogy hogyan sikerül visszatérnem a munka világába, hogy hogyan alakul az élet nálunk.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)