Mi már régen keresztet vetettünk erre a kérdésre Grétával kapcsolatban. Most is úgy gondoljuk, hogy nem kell mindenből jónak lennie, kitűnően teljesíteni, megelégedtünk azzal, hogy szeret énekelni és táncolni, így foglalkozzon azzal ami a legközelebb áll hozzá. A bölcsődéből is hallottuk és a saját szemünkkel is láttuk, hogy semmiféle kézműves elfoglaltsághoz nincsen türelme, nem érdekli, nem köti le.
Terike, Gréta volt kisgyereknevelője a bölcsiben mesélte a fogadóórán, hogy ha rajzolni, festeni, színezni, ragasztani hívják a gyerekeket az alkotó sarokba akkor Gréta szinte soha sem ül le (ha igen akkor is csak fél lábbal, hogy minél gyorsabban fel tudjon pattanni) inkább áll az asztal mellett és úgy ténykedik és fél szemmel kifelé kacsintgat, hogy mivel lehetne játszani, majd egyszer csak felpattan otthagyva csapot-papot és rohan babakocsizni, vagy éppen főzőcskézni.
Az alkozásaikat mindig kifüggesztették és megcsodálhattuk mit is készítettek. Ekkor mindig megállapítottuk, hogy nem ütött az anyjára ez a gyerek, de sebaj, mi így is éppúgy imádjuk. Minden elkészített mű nagyon becses nekünk hiszen ő készítette, de emellett nem akarunk abba a szülői köntösbe burkolózni, hogy amit a mi gyerekünk csinál az a legjobb, senki nem érhet a nyomába (nem én nem vagyok az a játszótéri anyuka aki egyfolytában dicsekszik és tömjénezi a gyerekét a valós és vélt/elképzelt/kívánt különleges tulajdonságait - ismerjük, szeretjük elfogadjuk az összes különcségével, néha esetlenségével, ügyetlenségével és tehetségével együtt).
A rajzolás és színezés abbóll állt, hogy marokra fogta a ceruzát és őrült gyorsasággal kör és elipszis pályákat firkált, majd el is dobta a papírt és a ceruzát és rohant játszani. Mi pedig nem erőltettük, játszon azzal amit igazén szeret és élvez.
Aztán a születésnapjára Húgomtól és a férjétől kapott egy Peppa malacos színező készletet (Peppás színező lapok és Peppás színesceruzák), ez volt a mindent megváltoztató fordulópont. Kezdetben még mutatni kellett neki, hogy hogyan fogjuk a ceruzát, hogyan kell színezni, de szép lassan már elfogadta, hogy nem színezünk helyette, ha szeretne, akkor neki kell kézbe venni a ceruzákat és színeznie. Onnantól kezdve minden áldott nap leül a kisasztalához és színez, nem tökéletes, de szerintem az ő korához képest már egész jól. Igyekszik vonalon belül maradni és néha már több színt is használ egy képen belül. Elkezdtünk foglalkozni újra a színekke, mert néha van egy kis zavar, hogy melyik melyik, de nagyon kis érdelkődő lett a témában. Nem noszogatjuk, amikor hazaérünk átölltözünk és kezet mosunk alig várja, hogy bevonulhasson a szobájába színezni.
Most sincsenek elvárásaink, csupán annyi, hogy élvezze amit csinál. Nem akarjuk már most eldönteni a jövőjét, hogy énekes/zenész/táncos/képzőművész/stb. legyen. Legyen boldog önfeledt gyerekkora, csakis ez számít! 😊
Most pedig következzenek az alkotások a kezdetektől a legfrissebbekig, döbbenetes a változás szerintem ti is látni fogjátok.
