Így Gréta a Mama-hotelben élvezett ki minden percet, mi pedig autóba pattantunk és meg sem álltunk Visegrádig.
A Royal Club Hotelben foglaltam szállást, megfizethető és egy igényes és a szálloda méretei és személyzetének számához képest változatos.
4 nap 3 éjszakát töltöttünk itt és amennyire lehetett aktívak voltunk: kirándultunk, múzeumba jártunk, sétálgatni, felfedezni mindazt a gyönyörűséget amit eddig nem láttunk ebből a gyönyörű tájból.
Első napra nem terveztünk semmi komolyat, csak meg akartuk nézni, hogy hova vezet egy lépcső a Reneszánsz étterem mellett, így jutottunk el a Salamon toronyig (ahol kiderült hogy 3 nappal késtük le az utolsó torony látogatási időpontot), de ha már eddig feljöttünk körülnéztünk és találtunk egy turista eligazító táblát miszerint a Mogyoró hegy csupán 35 percnyi sétára van tőlünk, úgyhogy gondoltuk azt még megnézzük. Halkan megsúgom nem rohantunk, de nem is poroszkáltunk, normál tempóval haladtunk a jelzést követve felfelé, de 35 perc után még mindig csak az út felénél jártunk. A táj gyönyörű volt és megérte a túrát, de alaposan elfáradtunk és estére mindkettőnknek alaposan beállt a vádlija estére. Aznap több mint 12 km-t tettünk meg terepen ami nem is olyan rossz, ha nézzük hozzá a domborzati viszonyokat is.
Másnapra beterveztük a Fellegvárhoz túrázást, a Királyi palotába látogatást. Az útvonal tervezésnél Krisztián kikötötte, hogy nem azon az útvonalon szeretne menni, amin 6 éve már egyszer támadtuk a várat, hanem a Salamon toronytól induló 40 perces turista útvonalon.
Nem állítom, hogy jó választás volt... az út 6 éve sokkal hosszabb volt, de ha nagyon finoman fogalmazok akkor azt mondom, hogy egy kicsit sem ennyire meredek. Igen, igen, alig maradtunk talpon sokszor, a bedurrant vádlijaink mégjobban elkezdtek jajgatni a kemény emelkedőtől és a meredeken emelkedő terepere lehullott vagy tonnányi makk sem segített, hogy ne veszítsük el a talajt a talpunk alól.
De felértünk, 40 perc alatt tényleg "meghódítottuk a csúcsot", rá is pihentünk amint felértünk. Napoztunk is egy kicsit, mert ugyan nagyon szép kellemes október eleji nap volt, de az erőben, a fák akkor még zárt lombkoronája alatt igencsak hűvös volt (ellenben a kaptató miatt patakokban folyt a hátunkon az izzadság. Igen, így lehet pillanatok alatt megfázni...
A kilátás fantasztikus volt odafentről, és a kiállítást is nagyon élveztük.
A kikötőben a Pittenburg étteremben ebédeltünk, majd a Visegrádi Királyi palotába látogattunk el. Gyönyörű a kiállítás, rengeteg munkát fordítottak a rekonstrukcióba, idén új interaktív vetítés is volt az egyik Herkules szökőkúti udvarról nyíló földszinti teremben. Aznap sem túráztunk keveset, 13 km fölött zártuk a napot (és nagyon jól esett feltenni a lábunkat nap végén).
Harmadnapot lazábbra terveztük az izomláz miatt, így aktív programnak csak egy ebéd utáni hajókirándulást terveztünk a Dunakanyarban, de sajnos a kiplakátolt hajókiránduláshoz nem érkezett meg a kapitány és a megadott telefonszámokon sem lehetett utolérni őket, így erről le kellett tennünk, helyette kiélveztük a szobánkhoz ajándékba kapott masszázst és kihasználtuk a wellness részleget is.
Mielőtt haza indultunk volna még célba vettük a Bertényi Miklós füvészkertet és tettünk egy nagy sétát az összeboruló lombkoronák alatt.
Idén is felfedeztünk újabb gyönyörű helyeket Visegrádon belül, de még nem értünk a végére. Valamikor újra újra visszatérünk...
Látogassatok el ti is ide fedezzétek fel a természet csodáit és meséljétek el, hogy nektek mi tetszett leginkább.
