Szóval az első hét beszoktatási sikerélményei után nagy reményekkel vágtunk bele a második hétbe.
Hétfőn már reggel háromnegyed nyolcra mentünk és egy kis barátkozás, babakocsi tologatás után Gréta nekifoghatott az első reggelijének. A kis étkezésekre a kis asztalok közepére kínáló tányért tesznek (onnan vehetik el a gyerekek a kenyeret, kalácsot, kiflit, stb.) a fél szeleteket megint csak félbe vágják, ebből lehet aztán többet is venni. Nos első alkalommal Gréta a negyed szelet felét tudta csak megenni. Nagyon nehezen lehetett az asztalnál tartani, mivel a 4 kis asztalhoz nem egyszerre ültek le a gyerekek, hanem egymás után. Így amikor ő már reggelizett még voltak heten akik még játszottak, ez pedig nagyon birizgálta a fantáziáját, hogy ő is tüstént felpattanjon és becsatlakozzon a játékba. Reggeli után belevetette magát a játékba és igen elkezdődtek a problémák...
Már korábban a havi frissítéseknél is említettem, hogy Gréta hajlamos az erejével mások fölé kerekedni és érvényesíteni az akaratát. - Azt vettem észre (nem hétfőn hanem összességében az ott töltött 1,5 hetem alatt), hogy a konfliktusok nagy része abból adódik, hogy ugyanaz a játék kell neki, ami a többieknél van, vagy a nála lévő játékot szeretnék a többiek megkaparintani. Már említettem, hogy a csoport szinte egésze nagy, 3 év fölötti gyerekekből tevődik össze, akik egész mondatokban kommunikálnak, a nagy részük szobatiszta, ügyesen esznek, stb. ők meg tudják oldani egymás között a problémájukat (bár láttam, ahogyan az egyik kisfiú mérgében megharapta az egyik kislányt mert nem tudtak megegyezni a játék mikrón). Mivel Gréta nem beszél, így kifejezni is csak mutogatással tudja magát így nem zökkenőmentes közük az eszmecsere. Beismerem sok esetben Gréta nem tudja elfogadni, hogy a játékokon osztozkodni kell és a másik gyereknél lévő játékot akarja megkaparintani, de annak is tanúja voltam, ahogyan a nagyok összegyűjtöttek a játékkonyhából minden játékot egy kupacba, majd elmentek mással játszani, majd amikor az én Csibém ment a babakonyhás játékokhoz, hogy főzőcskézni akar, akkor hirtelen megjelentek a nagyok, elvettek tőle mindent és lökdösni kezdték. Megnyugtatok mindenkit nem lett baja, sőt megmutatta, hogy Kulcsár Grétával nem éri meg packázni és megtépte a nagyfiú haját.
Kövezzetek meg érte, tudom, hogy az agresszió nem megoldás a problémákra és nem szeretném, ha mindent ilyen módszerrel akarna megoldani, viszont nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a kicsi, akitől mindent el lehet venni, akit nyugodtan lehet bántani, akit ki lehet használni. Védje meg magát, ha arra van szükség. Persze, véletlenül sem bátorítjuk ezirányú megmozdulásait, figyelmeztetjük, hogy nem szabad, simizni kell, mert szeretjük a másikat, de nem fogom leszidni, ha csak magát védi.
Miután gyakoroltak a nagyok a bölcsis gálaműsorra, megkért Gréta gondozónénije, hogy köszönjek el és gyorsan menjek ki a csoportszobából. A feladatom az volt, hogy 11-re menjek vissza, de ne menjek be az épületbe, hanem várjak kint, mert a gondozónéni szeretné behozni az udvarról, átöltöztetni és bevinni a csoportba ebédelni. Én 11-kor már ott vártam, de végül nem volt rám szükség, csak háromnegyed 12-kor engedtek be érte. Jól evett és nem volt vele semmi gond, bár amikor az udvaron eszébe jutottam elpityeredett, de felvették, odabújt a gondozónőkhöz, megnyugodott és fél perc múlva már ment is tovább játszani.
Kedden szintén reggel háromnegyed 8-ra mentünk. A reggeli aznap nagyon nem akart csúszni, alig evett 2-3 falatot. Reggeli után játszottak, majd, 9 után próbálták nagyok a gálaműsorra a, utána köszöntem- és mentem el. Háromnegyed 12-re kellett visszamennem, mert aznap próbálkoztunk meg először a bentalvással. Amikor visszaérkeztem még nem végzett az ebéddel, ráadásul meglátott az ajtón keresztül, így be kellett mennem, hozzá, hogy megnyugtassam, majd az ebéd befejezése után mosakodás és irány az ágy. Először megpróbáltuk lefektetni, betakarni és cirógatva elaltatni, de kb. 10 perces nézelődés és mosolygás után (mert annyira örült, hogy végre láthat és ott vagyok vele), azért csak-csak kibukott, hogy ő bizony anyához akar bújni. Hogy ne kezdjen bele a nagy sírásba és ne keltse fel a többieket, gyorsan magamhoz öleltem és rajtam 1,5 perc alatt elaludt. Ekkor letettem az ágyára, betakartam, és a gondozónő hazaküldött, hogy majd egy óra múlva jöjjek vissza érte fél 2-re. Amikor megérkeztem Gréta kézben volt, kb. 40 percet sikerült aludnia.
Szerdán is háromnegyed 8-ra mentünk és a szokásos reggeli rutin után, a próba végeztével jöttem el kb. fél 10-kor. Delre vissza kellett mennem, hogy kint az öltözőben elbújva megvárjam, hogy a gondozónéninek sikerül e elaltatnia, negyed óra alatt simogatva kidőlt, hazaküldtek és fél 2-re kellett visszajönnöm, akkorra Gréta megint csak fent volt már. Picivel többet, mint kedden, ezúttal 1 órát sikerült aludnia. Napközben még ugyanúgy elpityeredett, amikor eszébe jutottam, de egy kis dédelgetés, ölelés hatására gyorsan elmúlt a bánata és játszott tovább. Ügyesen evett, már egyre ritkábban akarta megfordítani a szájában a kanalat.
Csütörtökön a háromnegyed 8-as érkezésünk után 8-kor reggeliztek és reggeli után jöttem el, érte mennem pedig csak fél 3-ra kellett. Ekkor már Apa is jött velünk (reggel ő pelenkázta és öltöztette fel), hogy kicsit belerázódjon az éles kezdés előtt, megismerje a bölcsit, a gondozónőket, megtudja mindennek a helyét és rendjét és persze, hogy felmérje mennyi idő a reggeli készülődés, az út, a Csemete átadása, hogy délelőttös hetében még 8-ra ő is be tudjon érni. Jót játszott, jól evett, néha pityergett, de hamar megnyugodott. És aznap már másfél órát aludt.
Pénteken a normál érkezés után reggeliztek, reggeli után eljöttem és 3-ra kellett visszamennem érte. Reggel Apa ugyanúgy ügyeskedett és elkísért minket egészen a csoportszoba ajtajáig. Aznap már bent is uzsonnázott, így lett teljes a bent töltött ideje.
Összegzés
Grétának tetszik a a bölcsis élet, jókat játszik, imád az udvaron lenni (kismotorozik, labdázik, csúszdázik), imádja, ha énekelnek mondókáznak (láthattátok ti is, hogy mennyire muzikális, a gondozónők szerint, ha egész nap énekelnének, zenélnének eszébe sem jutnék, annyira belemerül a tánci-tánciba és a tapsolásba). Nincs még szüksége társaságra a játékhoz, ő még nem a gyerekekkel, hanem mellettük játszik (kicsi még). Ő nem az a típus, aki egész nap fogja a gondozónők ruháját, el sem mozdul mellőlük és messziről nézi csak hogy a többiek játszanak. Beleveti magát a sűrűjébe, hiszen neki ez a "munkája" :)
Minden reggel örömmel megy, nem kap sikítófrászt már a bölcsőde megemlítésétől. Viszont az elválások még sírósak voltak. Hét elején igazi ordítás volt (a gondozónő szerint csak 2 percig tartott), aztán minden nap egyre csendesebb, szipogósabb sírásba fordult át és hét végére mire a csoportszobából kiértem a babakocsi tárolóba, addigra már abba is hagyta és belemerült a játékba. Napközben még sokszor kéri, hogy vegyék fel a gondozónők, hogy odabújhasson hozzájuk, egy kis vigaszt nyújtsanak neki, de hamar magára talál és megy újra egyedül játszani.
A reggeli általában nehezen csúszik és nagyon keveset eszik, a tízórainál csak belekortyol a gyümölcslébe, vagy limonádéba, ebédet nagyon jól eszik, legtöbbször repetázik is (bár már említettem, hogy a pazarlás elkerülése végett elsőre olyan kis adagokat mernek nekik, hogy azzal egy 4 hónapos sem biztos, hogy jól lakna), az uzsonna pedig pénteken nagyon jól csúszott neki. A gyümölcsökkel a böliben is hadilábon áll, ha elveszi a tálról az almát, akkor maximum beleharap, de nem kell neki több, banánból hajlandó csak rendesen enni. Elérték azt is nála, hogy ebéd után lefekszik az ágyba és egy kis arcsimivel el tud aludni pár perc alatt. A gondozónők szeretik, hogy mindig mosolygós jókedvű kislány. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy másfél évesen ennyire simán beszokik a bölcsibe. Most így már sokkal nyugodtabb lélekkel mehetek dolgozni :)
 |
| Alig várja, hogy bemehessen a többiekhez |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése