Nem vártam ezt a napot...Sőt, a hátam közepére kívántam, főleg annak tükrében, hogy igazából csak november közepén kellett volna kezdenem. Emellé még társult, hogy egy teljesen más helyen és egy más munkakörben kellett kezdenem. Nagyon gyors és hirtelen volt minden, a bölcsődei dolgok intézése rengeteg időmet elvitte, így az munkakezdés előtt 2 nappal jutottam csak el, hogy kicsit felruházkodjak (melegítőben és sportcipőben nem lett volna olyan szívélyes a fogadtatásom :D ).
Hétfő reggel háromnegyed 7-kor átindultam az út túl oldalára (ez az egy igazán jó dolog ebben a ideje-korai visszaállásban, hogy az új helyem szó szerint csupán egy kőhajításnyira van).
reggel a közvetlen kollegáim megmutatták, mivel foglalkozunk, milyen programokat használunk, minek, mi az elintézési menete és örömmel fedeztem fel, hogy sok új dolog nincsen ahhoz képest a munkához képest, amit korábban csináltam. Így tulajdonképpen mindent ott folytattam, ahol abbahagytam egy picivel több, mint 2 éve, mintha csak az előző napi munka fonalát vettem volna fel.
Eközben Apa reggel fél 8-kor elindult Grétával a bölcsibe, majd az öltöző helyiségben konstatálta, hogy otthon felejtette a bölcsis hátizsákot, amibe belekészítettem a a benti ruháját és az alvós macit, így gyorsan a gondozónő kezébe adta Grétát és sovány malac vágtában rohant haza az elfelejtett holmikért. A hét többi napján már lent a tárolóban a babakocsiba ültetés után átnézte, hogy minden megvan e, okulva a történtekből.
A héten rájött Krisztián, hogy a bölcsődei átöltöztetésnél kizárólag akkor van hiszti, ha más szülő is ott van bemutatva, hogy neki milyen sanyarú sorsa van (ha csak ketten vannak Apával, akkor jókedvűen mosolyog), amikor átadja a gondozónőnek borítékolható a sírás, de mire Apa kiért a babakocsi tárolóhoz, már a hangját sem lehet hallani. Hét közepe felé, már napközben sem pityergett, de ugyanúgy odakéredzkedett a egy is ölelésre a gondozónőkhöz. Az első két hétben óránként kiveszek 1 nap csúszót, így a 8. napon ki tudok íratni egy nap szabadságot, így már 3 órára ott tudok lenni Grétáért, amikor kinyitják a bölcsőde ajtaját, így nem olyan hosszú még számára nap.
Én a munkában kifejezetten jól érzem magam, jó a közösség, izgalmas a munka, kihívások elé állít. Amennyire féltem tőle, annyira jó érzés bejárni és tenni a dolgomat. Krisztián is jól veszi az akadályokat, a reggeli bölcsőde menet után dolgozni megy, bevásárol, így segíti a dolgomat.
Munka után Grétával még sétálunk, ha jó idő van játszóterezünk. Sajnos többször előfordult, hogy keveset aludt délután, így az esték kritikusan rosszak voltak.
A bölcsikezdés óta igazi kis matrica, mivel az együtt tölthető időnk igencsak megcsappant, így a délután minden percét velem és rajtam tölti szinte kizárólagosan. Apának egy kicsit rossz érzés (főleg ha 6-ra mire hazaér, a kevés alvás miatt, már egyfolytában hisztizik és, és apával egy percre sem akar lenni), de talán ha letelik a 3 hónapos tényleges belerázódás optimalizálódik a helyzet.
Nem mondom, hogy egyszerű, (sőt ha főzni is kell, az szinte lehetetlen küldetés a rajtam lógó kis kullancsommal), de egyelőre nagyon jól tudjuk kontrollálni a helyzetet. Őszintén remélem, hogy az idő múlásával minden egyre egyszerűbb és könnyebb lesz.
A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése