Pünkösdi wellness 2016

Igen, idén pünkösdkor is felkerekedett a Szelőczei család és elindult, hogy a hosszú hétvége alatt pihenjen és wellnesseljen egy kicsit. Idén a tavalyi bakik miatt biztosra akartunk menni és olyan helyre igyekeztünk, ami gyerekbarát, a szállás is kedvez nekünk és rossz idő esetén a zárt fürdő rész is bababarát. Így visszatértünk Kehidakustányba a Kehida Family Resortba (2 éve, amikor Gréta már útban volt felénk itt töltöttük a pünkösdöt). Szinte hihetetlen, de pont ugyanazt a szobát kaptuk, mint a legutóbb, így külön erről már nem fogok fotókat mellékelni.  Sok minden változott 2 év alatt, normálisabb lett a hozzáállás és a reggeliztetés a szállodában, a Kehida kapujában újra finomakat főznek (valószínű szakács váltás volt), szóval idén vannak pozitívumok, hogy lássátok nem vagyok én örökösen mindennel elégedetlenkedő.
Az összefoglalóm időhiányban rövid és tömör lesz, de sok képet csatolok, amik magukért beszélnek.

Szombat délben indultunk, arra gondolva, hogy Gréta végigalussza az utat, ami félig teljesült is, mert egy és negyed órás szuszókálás után felébredt és szép csöndesen elnézelődött egyetlen szó nélkül (imád a papa autójában utazni). A Kehida kapujában ebédeltünk, ahol nem kis mennyiségű kenyeret tuszkolt magába, mintha éheztetve lenne, közben pedig a mama is meg én is két oldalról etettük. Ebéd után bejelentkeztünk és miután a mama egy csomó új holmit próbált rá Grétára lementünk a szálló saját wellness részlegébe. Ennek sajnos rossz vége lett, mert kizárólag egy medence volt ami egy felnőtt embernek deréktól -melkasig ért. Grétát a Papa akarta bevinni, de szegénykémet sokkolta, hogy nem ér le a lába és nem is anya kezében van, így hatalmas sírásba torkollt a pancsolás, ki is kellett jönnünk, mert nem tudott megnyugodni, teljesen lesokkolta a helyzet. Így aztán a fennmaradó időt sétával töltöttük a faluban a vacsoráig. A szoba elosztás idén változott. Apukám aludt a nappaliban, mi Grétával a hálóban, anyukám és a húhom pedig a másik apartmanos szobában.

Másnap szomorú, szürke, esős napra ébredtünk. Délelőtt, amikor elállt az eső átmentünk Hévízre sétáltunk, nézelődtünk, ebédre visszaértünk a Kehida kapujába, ebéd után lefektettem Grétát a szálláson, közben anyukám és húgom átment a termál füdrő fedett részébe, hogy ők addig is kihasználhassák a gyógyvizet. Mivel kifejezetten rossz idő volt a beltéri fürdő teljesen megtelt, több, mint egy órát vártak, hogy legyen üres napozóágy és le tudják tenni a köntöseiket, törölközőiket.
Amikor Gréta felébredt utánuk mentünk és a gyerek pancsolóban pacsált az egész család. Gréta nagyon élvezte, kipróbálta a mini gyerek vizicsúszdát is, alig akarta abbahagyni. Bementünk a baba-mama szobába, ahol újra csúszdázhatott  és egy kis gyerekházban bújócskázott. Nem maradhattunk sokáig bent, mert pici babákat altattak a szüleik, nagyszüleik és Gréta nem éppen halkan adott hangot örömének :)
A nagy pancsolás után vacsorázni mentünk és még estig fárasztottuk a kisasszonyt.

Hétfőn délig terveztünk maradni de fél 11 körül végül kocsiba ültünk, mert Gréta szinte állva elaludt. Sajnos nagyon nehéz utunk volt Grétát gyötörték a görcsök (szorulás), pluszban pedig belázasodott (délutánonként össze szokták vonni az egymás mellett lévő bölcsis csoportokat, és a Micimackó csoportba azon a héten söpört végig a vírusos torokgyulladás szinte borítékolható volt, hogy Gréta elkapja, mert az utolsó 3 gyerek között szokott lenni akit elvisznek).

Az egyetlen nagy negatívumunk idén a szállással kapcsolatban egy "szarka". No nem az a tollas fajta, hanem az a takarító, aki úgy gondolta, hogy két utazótáskát a takarítási idő alatt nyomtalanul eltüntethet. Hazainduláskor nem vettük észre a hiányát, met nagy volt a fejetlenség mindenki vitt valamit (de persze nem a saját csomagját), a kocsinál pedig nem tartottunk ellenőrzést ez a mi hibánk volt. Otthon derült ki a hiányosság, napokon át tartó telefonálással végül sikerült kézre keríteni a táskákat, a szarka sorsáról nem tudunk, de úgy sejtem nem veregették meg a vállát a szállóban a történtek miatt.

A beszámoló idő hiányában nagyon rövidre sikeredett, de beszéljenek helyettem most a képek.