A tavalyi katasztrófasorozat után úgy döntöttek a szüleim, hogy idén Kehidakustányba térünk vissza, mert ott legalább tudjuk, hogy a gyógyvíz olyan, ami a szüleim minden ízületi és egyéb nyavajáját elmulasztja.
Februárban lefoglalták a szállást a Kehida Family Resort-ba, majd lázasan várták az időpontot, hogy végre kikapcsolódhassanak, pihenhessenek.
Szombat délelőtt megérkeztek értem, bepakoltuk a csomagtartóba és útnak indultunk. Mivel velem mostanában elég nehézkes az utazás ezért (na jó nem fűnél-fánál/minden egyes bokornál) kénytelenek voltunk útközben alaposan figyelni és keresni a normális mosdókat.
Valószínű (más már nem jut eszembe) én vonzom be a családnak, hogy ha együtt megyünk kikapcsolódni, akkor valami gikszer történik, ha pedig nélkülem mennek nagyrészt minden rendben megy.
Mielőtt bejelentkeztünk a szállóba a Kehida Kapujába mentünk be ebédelni. A család korábban már többször is járt itt és ódákat zengtek a bőséges választékról és a hihetetlenül finom ételekről.
Azóta sokat változhatott a helyzet, mert mindösszesen 5 főétel szerepelt az étlapban (ebből az egyik 2 személyes tál volt, a maradék négyből pedig csakis egy szárnyas étel).
Rajtam kívül mindenki mézes-csilis csirkemellfilét rendelt grill zöldségekkel, én meg jobb híján csak egy tonhal salátát ettem. Az én salátám még csak olyan volt, amit az ember elvár, de a többiek csirkéje okozott némi fejtörést, ugyanis nemcsak hihetetlenül kis adagot kaptak, de a grillezés fogalma náluk kimerült a párolásnál, ez a húsra és a zöldségekre egyaránt igaz volt. Azon már fel sem izgattuk magunkat, hogy miért is citrállal készítik a limonádét (a tapasztalat az, hogy a legtöbb helyen, ebbe beletartoznak a puccos és drága éttermek így készítik, kivételes eset az, ha valahol az igazi citrom leve kerül bele), ennél mi már csak jóval nagyobb dolgokon rökönyödünk meg.
Ebéd után bejelentkeztünk a szállásunkra, felvittük a csomagokat a szobákba, jobban mondva apartmanokba. Igényesen szépen berendezettek voltak, mindenhol tisztaság fogadott minket (ugyan a hálószobában a falat az ágy végével szemben, térdmagasságban mintha gyerekek zsírkrétázták volna össze, de ez a tavalyi tapasztalatokhoz hasonlítva semmiség volt).
 |
| Na jó az ágy nem volt ilyen rendezetlen, a kijelentkezésünk előtt készült a kép |
Ami jól jött volna az elejétől kezdve az a klíma távkapcsolója (mert déli fekvésűek voltak a szobák, így mire felmentünk már olyan meleg volt bent, mint a pokolban), ezt csak külön kérésre adták oda a recepción, de nem elégedetlenkedtünk, mert tulajdonképpen megkaptuk, így volt esélyünk visszahűteni a szobákat estére.
Ezután gyorsan átöltöztünk és átmentünk a fürdőbe így még lehetett pancsolni, a többieknek pedig napozni (én amúgy sem bírom a napot, a hófehér bőröm képes vörös hólyagokkal teleragyásodni tőle ha nem vigyázok, így én vastagon fényvédővel bekenve, strandtunikában és kalapban olvasgattam az árnyékban).
Este átmentünk Hévízre, megnézni a pünkösdi szabadtéri programokat és vacsorázni.
Isten bizony nem vagyok finnyás, de el kellett, hogy keseredjek. Valami könnyebb vacsira számítottam, de nem sikerült az éhségemet csillapítanom és korgó gyomorral kellett aznap este lefeküdnöm.
A város berendezkedett a német/osztrák és orosz turistákra. Ennek megfelelően volt minden büfében, talponállóban, gyorsétkezdében, kifőzdében sült kolbász, rántott hekk, hura/kolbász, bő olajban kisütött csirkecomb és hasonló zsírban/olajban tocsogó tipikusan magyarosnak nevezhető étel. De nekem ez már sok 8 óra környékén, valami egyszerűbbet, kevésbé megterhelőt szerettem volna (még akkor is ha az ebéddel sem laktam jól).
Az egyik helyen megláttuk, hogy gyrost is kínálnak, így azt hittem minden probléma meg lett oldva (egészen addig amíg meg nem láttam kaptam a rendelt ételt). A pita kicsit kisebb volt, mit egy McDonald's-os szimpla hamburger, a pita tetején kb. 6 cafrang csirkemell cafat (szigorúan serpenyőben kisütve) alatta pedig töménytelen mennyiségű káposzta és vöröshagyma. Hát igen vagy nekem, vagy nekik van némi fogalomzavaruk, de a gyrosról még később is szó lesz majd.
De hogy teljes legyen a nap anyukám akkor este Hévízen elveszítette a szemüvegét (valószínű valahol kirántotta a táskájából), a húgocskám pedig délután eltüntetett egy alkalmazást a telefonjáról, úgyhogy este minden "fánál-bokornál" meg kellett állnunk hátha valahol talál szabad wifit, hogy újra le tudja tölteni...
Másnap a szoba árába beletartozó reggeli sokkolt minket nem is kicsit. Az 56 szoba reggeli ellátására szolgáló "bárban" mindösszesen 8 db 4 személyes asztalt helyeztek el. Fél órát álltunk a pultnál, hogy legyen hol elfogyasztani a nagyon is szegényes reggelinket. A büféasztal siralmas állapotú volt, amit fel lehetett lelni rajta az szó szerint 5 szelet sajt, 8 szelet felvágott, 1 tányérnyi gabonapehely, fél tál virsli, és 2 kis tál lekvárnak álcázott valami.
Se kenyér, se zöldségek, a rántotta teljesen kifogyott, nem volt meleg tej sem a kávéhoz. A tiszta tányérokat kettesével hozták ki a konyháról, nem volt kint se pohár, se csésze, se evőeszközök.
Hosszan sorolhatnám a hiányosságokat, ilyen katasztrofális reggeliztetéssel utoljára Balatonalmádiban találkoztunk a Hotel Monopolyban.
Reggeli után összeszedtük magunkat és átmentünk a kehidai fürdőbe. Ahol vagy háromnegyed órát vártunk az épület előtt a kígyózó sorban, hogy meg tudjuk venni a belépő karszalagokat. Mivel esélytelen volt már árnyékos helyet találni ezért apukám kreálta meg nekem a biztonságos árnyas menedéket. Fürödtünk, a többiek napoztak, aztán elkezdtünk a lányokkal mókázni, hatalmasat mulattunk.
 |
| Itt kezdődött minden... |
Az ebédünk egy részét a Deák étteremben fogyasztottuk el.
Mindenki hideg balzsamecetes eperlevest evett piskótával, plusz apu főételt is kért.
A leves hihetetlenül finom volt, igazán érdemes volt megkóstolni. Utána átmentünk a fürdő cukrászdájába, hogy a szülők kicsit nassolhassanak.
Mi pedig a húgicával elmentünk a strand büféjébe, hogy megfeleztünk egy sajtos-tejfölös lángost. Jó hosszú volt a sor, de érdemes volt kivárni.
Aztán a délutáni meleg kicsit sok lett még annak ellenére is hogy a napra ki se mentem, így huszáros vágással befejeztük 6 óra körül a pancsolást, visszamentünk a szállásra lehűlni, tusolni.
Este újra Kehida Kapujában ettünk kivételesen kaptunk egy plusz lapot a napi ajánlatokról így 3 tétellel nőtt a főételek száma.
Most pedig a másik gyros sztorink következik: hárman választottunk az napi ajánlatok közül gyrostálat paradicsomos rizzsel és tzatzikivel, apu pedig újra valami grill tállal próbálkozott.
Nos a fogalomzavar itt is jelen volt: amit ők gyrostálnak neveztek az nem volt más, mint csirkecsíkok görögös fűszerkeverékkel kisütve, joghurtos uborkasalátal és főzőtasakos gyorsrizzsel, se öntet se zöldségek, de még a paradicsomos rizsnek nevezett köretből is hiányzott a paradicsom .
Este aztán a lányok ismét mókáztak velem, én adtam a vásznat az alkotáshoz, jó volt bolondozni velük :)
Hétfőn miután kijelentkeztünk a szállásról még átmentünk a fürdőbe egy utolsó pancsolásra (apu már korán reggel átment megvenni a karszalagokat és lefoglalni 4 napozóágyat a napernyő alatt.
Délben egy kis szóváltás után úgy határoztunk, hogy visszatérünk a Deák étterembe az előző napi jó élményekre hagyatkozva.
Sajnos jött a feketeleves, mert míg vasárnap kedvesek voltak, figyeltek ránk és az ételek is hibátlanok voltak addig ez másnapra már egyáltalán nem volt igaz. A pincérek udvariatlanok voltak, amikor mondtuk, hogy még nem választottunk (anyu szemüveg elvesztése miatt apu szemüvegére plusz egy jelentkező akadt, így lassabban ment az étlap böngészés) a pincér fintorgott és grimaszolt, majd a rendelt balzsamos eperleves helyett vegyes gyümölcslevest kaptunk konzervből készítve (szemben azzal ugye, hogy nem ezt kértük és már volt fogalmunk arról hogy mit kellett volna kapnunk), apu-anyu házi tyúkhúslevest kért, ami helyett erőlevest kaptak (lé hús nélkül, néhány kocka répával és egy jó adag cérnametélttel).
Több mint egy óra várakozás után rájuk kellett szólni, hogy ideje lenne hozni a főételt, amire ők válaszul megint csak nem a rendelt ételt hozták ki, spékelve azzal, hogy "némi" konyhai szemetet is kotortak a tányérokra.
Én szerettem volna elmondani az ebéd végeztével a véleményemet, de apu odament a pulthoz fizetni így kimaradt a tényleges vélemény nyilvánítás mivel ő nem húzta fel magát annyira a pofátlanságaikon mint mi. (A levesre annyit mondtak, hogy ez is gyümölcsleves volt és szerintük finom, mert ők is kóstolták az előbb, reménykedem csak, hogy nem abból a tányérból, amit nekünk kihoztak....)
Javítson ki valaki, ha tévedek, de ha kérek valamit a pincér pedig gondol egyet és rákérdezés nélkül valami teljesen mást hoz ki, akkor a fizetésnél, ha ő mond egy összeget, akkor én is gondolhatok valami teljesen másra amit végül kifizetek, nem?
A fürdőből kifele jövet újra elkapott egy kis rosszullét, teljesen elszédültem a hirtelen forró levegőtől, de szerencsére hamar elmúlt.
Mielőtt hazaindultunk elmentünk még Hévízre, vetünk két sajtbit, meg húgi vett a barátjának egy kis meglepi szuvenírt, aztán haza indultunk. A pályán szerencsére nem volt dugó, csak egyszer lassultunk be egy baleset miatt de viszonylag gyorsan hazaértünk (ami pedig kész csoda, hogy Hévíztől Tatabányáig kibírtam, ugyan nem valami könnyen, hogy ne kellejen kimennem a mosdóba).
Szerintem én hozom rá a családra a szerencsétlenségeket, mert nélkülem általában rendben mennek a dolgok (bár nem lehet teljes mértékben bennem a hiba hiszen, ha Krisztiánnal együtt megyünk, általában nagyobb hibák nélkül megússzuk a nyaralást).
És idén mik a tanulságok?
- Ahol egyszer jót ettél ott nem biztos, hogy legközelebb is jót fogsz.
- Attól még hogy sok a turista a környéken, az nem jelenti azt, hogy nem dettó ugyanazt fogod kapni minden egyes büfében.
- Attól hogy egy étterem drága és puccos, még bánhatnak veled bunkó módon és kaphatsz menzás kaját tőlük.
- Attól hogy a reggeli benne van a szoba árában nem azt jelenti, hogy lehetőséged is van ott enni és kihasználni a lehetőséget.
- Ne a legkisebb táskádat vidd magaddal, mert félő, hogy a helyhiány miatt kirántasz valamit és elhagyod.
- Ja és egy kismama nélkül egyszerűbb az élet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése