2013 szeptemberi programok

Krisztiánnal elhatároztuk, hogy amíg jó idők vannak minden hétvégén kirándulunk valamerre. Ez a legtöbb alkalommal okozott nekem némi nehézséget a hétvégi feladatok szervezésében (legtöbb alkalommal minden házimunkát, bevásárlást, főzést jó esetben egy, rosszabb esetben fél napba kellett belezsúfolnom), utólag visszagondolva megérte, viszont 4 hétig úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak.

Első hétvégén átbuszoztunk Tatára és körbe sétáltuk az Öreg-tavat, azaz majdnem teljesen körbe, mert a Kastély tér környékét  lezárták az éppen akkor tartott Söröm fesztivál miatt. Fantasztikus időnk volt, még igazi nyárutó, szépen sütött a nap és viszonylag még melegünk is volt. Tóvároskertnél vettünk a Szörfben két ásványvizet és elindultunk a Derítő-tó irányába. A nyárutót kihasználva nagyon sokan voltak kint: családok, párok sétáltak, bicikliztek futottak el mellettünk. A tórafokban még a szocreálban épített erdei tornapálya egy részét már nem találtuk meg. Vagy hivatalosan szállították el a korrodáció miatt, vagy a fémtolvajok lopták el. Az egyiknél, ami még a helyén volt meg is álltunk, de csúfos kudarcot vallottam a húzódzkodásban (hiába a jobb csuklóm elég vacak állapotban van).
A földes-murvás út jól járható volt, de erről főleg az eléggé csapadékszegény nyár is tehet, így az Által-ér nem önthette el. Nem néztük pontosan, hogy mennyi idő alatt jártuk körbe, de nem sokat vacakoltunk, gyorsan körbeértünk.

Második hétvégén közelebbi ulticélunk volt: a Turulhoz mentünk. Sportcipőt húztunk és elindultunk itthonról, röpke fél órával azután, hogy kitettük a lábunkat a lakásból már fent is voltunk a lépcsősor tetején, ugyan Krisztián utána még vagy fél órát azzal töltött, hogy fújtatott, az izzadságát törölgette a homlokáról, a halántékáról és folyamatosan szidott engem, hogy nem tudok lassabban "sétálni", soha többet nem fogja hagyni, hogy én menjek előre és diktáljam az iramot.

Elmentünk a Szelim barlangba, ahol találkoztunk ez egyik általános iskolás barátnőmmel és a családjával már 16 éve nem találkoztunk  egész pontosan a ballagás óta (Vajon én is olyan sokat változtam, mint ő? De egészen biztosan így van csak magamon nem látom.). Elmentünk a Turul emlékműhöz, és a végén még felmásztunk a kilátóba is amiért Krisztián megint csak zsörtölődött, mert túl magas a kilátó (Na ezt ki gondolta volna?) és én már megint nem tudtam lassabban haladni felfelé. Az idő szép volt bár nem annyira, mint a tatai tósétakor, de még ez is elment nyárutónak.

A kilátóig 421 lépcsőfok

lépcsők, és lépcsők...

ameddig csak a szem ellát

ami újdonság: új pihenőket építettek a már elkorhadtak helyett

kilátás a Szelim barlangból

Krisztián szemszögéből

kilátás az emlékműtől

A kilátóból

és néhány apróság...

Rá következő héten nagyobb fába vágtuk a fejszénket egy pesti kirándulással. Krisztián szinte bármikor rávehető, hogy menjünk el az állatkertbe, most még plusz apropóként hozzájött az, hogy október 1-én már nem nyit ki a vidámpark. Még egyszer utoljára a hintákon, játékokon újra kisgyerek lehetek (némi adrenalin lökettel). Krisztián nem volt oda az ötletért, na nem azért mert annyira izgult volna a testi épségemért, hanem mert tériszonya van és a hinták/játékok nagy részére úgy sem akaródzott volna felülnie. Viszont a húgomnak nagyon is volt kedve mókázni egyet, ezért őt is magunkkal hívtuk. Aztán reggel a vasútállomáson újra változott a helyzet, mert anyukám is bejelentette, hogy apu felmentette aznapra a munka alól és szívesen velünk töltené ezt a napot. Így a végén négyesben indultunk el Pest felé, kisebb kitérőkkel (Juditkának fájdalomcsillapítót kellett vennünk a fejfájására, anyunak meg egy kényelmesebb cipőt, mert nem éppen a legjobbat vette fel az egész napos kirándulásra) délre érkeztünk meg a Városligetbe, ahol jó nagy kerülőt téve a Nemzeti Vágta miatt szétvált a csapat. A csajok a Vidámparkba, Krisztián pedig a Közlekedési Múzeumba ment.

Nem is értem, hogy miért zárják be a Vidámparkot, csak a pénztárnál fél órát vártunk és bent is hasonlóak voltak a várakozási idők egy-egy hintára/játékra, sőt voltak olyan sorok, amit a végén ki sem tudtunk várni. Először Juditkával felültünk a top spinre, ami kellőképpen megalapozta a hangulatunkat (és hajunknak is megadta a kellő volument), aztán bevonultunk együtt az elvarázsolt kastélyba, amit mindhárman élvezhettünk, mert erre még anyu is hajlandó volt, de a hordót már nem vállalta be (lehet, hogy jobban is tette, mert az előttünk haladó férfi felborult így a végén mi is csak gurulva kerültünk ki belőle a hugival).

A körhinta hatalmas élmény volt, hiába ez a legrégebbi hinta az egész parkban, de mégis mindenki pacigolni akart, nem számított, hogy fiatal vagy idős, fiú vagy lány, ezek voltak a legnépszerűbbek.

Aztán brake dance-szelni mentünk, itt kezdte megadni magát a húgom gyomra (bár ő azt mondta, hogy csak izomláz, mert annyira erősen kellett szorítania, hogy megtartsa magát az ülésben).

És mivel anyukánkat ilyen jól megedzettük, ellentmondást nem tűrően kijelentettük, hogy mi most pedig felülünk a flying circus-ra, míg kiálltuk a sort folyamatosan győzködni próbált minket, hogy ne üljünk fel, mert mi lesz, ha menet közben véletlenül kinyílik a biztosító korlát és mi meg a majrévasat markolva lógunk majd jó esetben fejjel lefelé a hintáról.

Aztán amikor már nem volt mit tennie, mert felültünk, félig szemlecsukva fényképezett és legalább egy tucatszor infarktust kapott a menet közben (azt hiszem ezen a hintán nyeltem le a rágómat, de az én hibám, Juditka mondta előtte, hogy inkább köpjek, mint a TV maci). 

Bekeveredtünk a tükörútvesztőbe, majd az ikaruson láthattuk madártávlatból Pestet, végül a kanyargóra ültünk be utolsóként.

Jó lett volna még felülni a panorámakerékre, csónakázni a mesecsónakon, és hullámvasutazni, de ezek már nem jöttek össze (most még azt sem mondhatom, hogy majd legközelebb).

De megismerkedtünk egy jókedvű bohóccal a kanyargónál, és kifelé Juditka még lufivirágot is kapott tőle :)

a vadnyugati lányok lovon érkeznek

virág a lufis bohóctól

mindig csak a spining, amint megláttam a bringát fel kellett pattanni rá :)

Asha kidőlt, meg rá is unt a sok bámészkodóra

még mindig reménykedik a csaj, hátha egyszer királyfi lesz belőle :)

Elég későn jutottunk át az állatkertbe, ezért ott már sok mindenre nem volt időnk. Bementünk a varázshegybe, megnéztük a kis elefántot: Ashát, a pici zsiráfokat és a japán kertet. A pálmaházba sajnos már nem jutottunk be, mert az a zárás előtt fél órával bezár, de úgy döntöttünk tavasszal ismételten nagy létszámmal visszajövünk és rendesen körülnézünk.

Erre az utolsó hétvégére pedig rossz időt jósoltak, ezért most nem is szerveztünk semmilyen kinti programot vasárnapra. Így eljött az ideje, hogy elhúzzuk a kisszobai gardrób ajtaját és kedvünkre válogassunk a társasjátékok közül, mihez is lenne kedvünk ma délután.

végül mamutra vadásztunk

Töltött csirkecomb

A hét elején francia hagymalevest főztem sajtos pirítóssal, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Hiába nem jöhet be még nálunk se minden, még akkor sem, ha a legjobb helyről szerzem be a receptet. Így a sikertelen kísérlet után valamivel ki kellett engesztelnem Krisztián háborgó pocakját, amit megízlelve nem rándul furcsa fintorba az arca.
Egy jó kis töltött csirkecombnak rizibizivel nem tud ellenállni. A recept ugyan nem volt családi, de mióta először próbáltuk tudtuk, hogy innentől az lett.

Recept innen

Töltött csirkecombok (és csirkemájfelfújt)

Hozzávalók:
2 db egész csirkecomb
20 dkg csirkemáj
1 db szikkadt zsemle
1 kisebb sárgarépa
1 db tojás sárgája
1 tk aprított petrezselyemzöld
olaj
só
őrölt bors
majoranna

A csirkemájakat deszkán késsel elkapartam, a szikkadt zsemlét vízbe áztattam, majd jól kicsavarva a májhoz adtam. Beleütöttem egy tojás sárgáját, kis lyukú reszelőn belereszeltem a sárgarépát, sóztam, borsoztam, majorannával ízesítettem és aprított petrezselyemzöldet adtam hozzá. Egynemű masszát kevertem belőle, amit a csirkecombok meglazított bőre alá töltöttem, a maradék tölteléket szuflés tálkákba tettem (ez az adag 4 db nagyobb egész csirkecombba, vagy 6 db kisebbe tölthető bele, ekkor nem marad szuflénak való). A csirkecombokat sóztam, borsoztam  és olivaolajjal vékonyan kikent sütőtálba tettem, majd kb. 1 dl vizet öntöttem mellé. A májszuflét és a csirkecombokat 180°C-ra előmelegített hőlégkeverésre állított sütőbe tettem 30-40 percre, míg a csirke bőre szép aranybarnára és ropogósra sült (a szuflénak csak 20 perc szükséges).
Egy kis barnarizses rizibizivel igazi ínyencség lett Krisztiánnak, és végre nem húzta a száját sem.

Miracle drink - avagy hogyan kell Krisztiánnal megitatni a zöldségeket

Itt az ősz, megjöttek a hűvös, nyirkos, esős napok támadnak a vírusok. Mégis ki lenne az a bolond, aki le szeretne betegedni és aztán gyógyszerekkel tömni magát? Ez költői kérdés volt, mert nagy valószínűséggel mindenki kihagyná ezt a kis kitérőt. Ha idáig nem tuningoltuk fel az immunrendszerünket, akkor itt az ideje, hogy ezt megtegyük természetes módon.
Krisztián mindig azt hajtogatja, hogy túl sokat lógok a Facebookon (bár már régen leszoktam erről), most mégis ő futott bele egy "tuti" őszi immunrendszer támogató csodaitalba. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy ezt mindenképpen ki akarja próbálni (amúgy a zöldségek nagy részét elég nehéz belediktálni, mert még mindig tele van gyerekkori/óvodai előítéletekkel jó néhány iránt).

Miracle drink (2 adag)

Hozzávalók:
1 db közepes alma
1 db közepes sárgarépa
1 db közepes cékla

A céklát és a sárgarépát meghámoztam, az almát csak megmostam, apró darabokra vágtam és a rúdmixer poharába halmoztam. Kevés vizet (kb. 0,5 dl) öntöttem hozzá és elkezdtem turmixolni. Ha valakinek van gyümölcscentrifugája úgy biztosan sokkal könnyebb, viszont így minden rost benne marad a turmixban, tehát még egészségesebb. A végén még vízzel hígítottam a "trutyit", hogy ihatóbb legyen az állaga. Az illata egyértelműen alma, az íze viszont inkább cékla (de nem erőteljes). Szerintem lehet még citromlevet beletenni, sőt egy kis méz sem ronthatja el.

És mi az amihez így a szervezetünk hozzájuthat:

• az almából A-, B komplex-, C vitamin, kálium, nátrium, foszfor, vas, magnézium, kálcium,
• a sárgarépából A vitamin, bétakarotin,
• és a céklából A-, B-, C vitamin, kálium, kálcium, vas, nátrium, foszfor, kén, folsav, gazdag antioxidáns tartalmú, a sárgarépával kevert elegye pedig májvédő hatású.

Végül az összegzés: nem lesz Krisztián kedvenc turmixa, de továbbra is hajlandó meginni (persze nem minden nap).

Póréhagymás-baconos rizottó

Ismét egy Good Food-os próbálkozás, ami olcsó, egyszerű és nem mellesleg gyorsan kész. Mivel elterveztük, hogy amíg az őszi idő engedi minden hétvégén kirándulunk valamerre, ezért szükség van egy kis kompromisszumra a főzés terén. Hiszen egy napba kell belezsúfolnom a hétvégi takarítást, mosást, bevásárlást és főzést, így valószínű, hogy nem bélszín lesz Wellington módra és Rigó Jancsi (ahogyan Marcy készítette a Rém rendes családban Steve-nek, miután összetörte a kocsiját).
Még mindig az újítások projektnél tartva a 2012-es márciusi első számot lapozgatva néztem ki ezt a receptet, és megtetszett, hogy nem kell ott állni a lábas mellett, és folyamatosan kevergetni, mert ez el szokta venni a kedvem a rizottótól. Ami még plusz: ez még Krisztián húsmentes menüjébe is belefér (tudom-tudom van benne bacon, de neki minden húsmentes, amibe nem kerül bele legalább fél kiló hús nyersen a főzési-sütési folyamat elején).

Sült póréhagyma baconos rizottóval

Hozzávalók:
1 ek olivaolaj
6 szelet bacon szalonna
2 db póréhagyma
25 dkg Arborio rizs (ennek híján fényezetlen jázminrizs került bele)
7 dl forró zöldségleves alap
17,5 dkg zöldborsó (fagyasztott)
3 ek reszelt parmezán
1 citrom reszelt héja

A sütőt bekapcsoltam hőlégkeverésre 180°C-ra, a póréhagymákat hosszában félbevágtam és vékonyan felszeleteltem, a bacont pedig vékony csíkokra vágtam. Az olajat egy fém nyelű lábosba öntöttem, beletettem a bacont és kisütöttem a zsírját. Hozzáadtam a póréhagymát és kevergetve addig sütöttem amíg megpuhult, ekkor beleöntöttem a rizst és ezzel is pirítottam még 1-2 percig (folyamatosan kevergetve még mindig).
Lehúztam a tűzhelyről a lábost, hozzáöntöttem az alaplevet, átkevertem, lefedtem egy fedővel és betettem a sütőbe 20 percre. 10 perc elteltével kivettem , átkevertem az egészet (hogy oldódjon a rizsszemekből a keményítő), letakarva visszatettem még további 10 percre. Amikor ez is letelt újra átkevertem és hozzáforgattam a borsót, letakarva még 5 percet pároltam.
Az idő leteltével kivettem a sütőből hozzákevertem a reszelt parmezánt, a tetejére reszeltem a citrom héját és már tálaltam is.
(A sót nem felejtettem ki a receptből, a szalonnától és a zöldség alaplétől nekünk éppen eléggé sós lett).

Lemon pie - avagy köszönet a szomszéd néninek

A szomszéd nénink egy igazi tünemény nemcsak kedves és barátságos velünk, de most épp ott tartunk, hogy ha a kertből jönnek hazafelé megpakolva zöldséggel-gyümölccsel, akkor hozzánk is bekopogtatnak, hogy hozzunk egy tálat és szedjünk magunknak a kosarukból. Vasárnap két cserepes virágot  és egy jó adag paradicsomot, paprikát is kaptam Magdikától (mert ne magázzam ő még csak 72 éves, tegeződjünk inkább) amellé a rekesz mellé amit még hétvégén anyu adott. Így megvan a tuti program a paradicsom befőzéssel és a savanyú paprika eltevéssel (anyu már főzött be lecsót télire nekünk is) viszont szeretném megköszönni a kedvességet mivel mással, mint egy kis sütivel, ha már ahhoz értek a legjobban. Úgyhogy ma a befőzés mellé még bezsúfolok egy kis pitesütést is, hogy este én is átkopoghassak a szomszédba, de semmiképpen sem üres kézzel.

Recept innen

Meyer citromos pite

Hozzávalók:
24 dkg liszt
12 dkg vaj
7 dkg porcukor
3 dkg őrölt mandula
1 nagyobb tojás
1,5 ek házi vaníliáscukor
csipetnyi só

Krémhez:
4 db meyer citrom héja(narancssárgás színű, a sima citromnál jóval édesebb)
20 dkg cukor
5 db tojás
2,2 dl citromlé (a 4 lereszelt héjú citromból)
30 dkg vaj

A tésztához a hozzávalókat összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni, ahogyan a jó omlós tésztát szokás.
Közben a citromok reszelt héját, levét, a cukrot és a tojásokat egy tálba tettem, simára kevertem és vízgőz felett  folyamatos kevergetéssel puding sűrűségű krémet főztem belőle. Amikor elkészült levettem a vízgőzről és hagytam hűlni. Amikor már csak épphogy langyos volt belekockáztam a vajat és simára kevertem a krémet.
Az időközben pihentetett tésztát kép folpack között kinyújtottam  és a fóliáról leválasztva a pitesütőbe simítottam. Megszurkáltam villával az alját, egy kerekre vágott sütőpapírt fektettem rá és megborítottam egy jó adag szárazbabbal. Ezzel a slunggal mehetett is a 180°C-ra előmelegített sütőbe (vaksütésre) 15  percre. Az idő leteltével kivettem a pitét, kiöntöttem belőle a nehezéket, meg a papírt és még 10 percet sütöttem így pőrén (a tészta széle egy picit jobban megsült, de az íze ettől még nem lett rosszabb).
Miután a tészta kihűlt megtöltöttem a krémmel és hűtőbe tettem 1-2 órát hűlni.

Végül jó érzéssel töltött el, hogy most én adhatok és megköszönhetem az eddig kapottakat.

Kijevi csirkemell

Igazi klasszikus, nálunk mégsem régóta van terítéken, ugyanis Krisztián a nyaralásunkon evett először. Mert ő az igazi magyaros ízek imádója tökéletesen meglenne élete végéig rántott karajon sült krumplival, pörköltön nokedlivel vagy sült tarján pirított hagymás krumplival (a megszokások embere). Ebből nehéz is kizökkenteni, de nem lehetetlen. Így ha nem is teljesen egészséges mert ugye olajba kisütött és panírozott, de legalább nem vörös húst eszik és ha készítek hozzá salátát egy kis vinegrettel máris fedezve van a napi öt adag zöldségből kettő.

Kijevi csirkemell (2 személyre)

Hozzávalók:
2 db fél csirkemellfilé
6 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
4 gerezd fokhagyma
2 marék reszelt sajt (legjobbak a jellegtelen ízűek, hogy a fűszervaj tudjon érvényesülni)
só
őrölt bors
0,25 tk aprított petrezselyemzöld
liszt
tojás
zsemlemorzsa

A csirkemelleket felülről felszúrtam: egy hosszú vékony  lyukat vágtam bele a csirkemellek egész hosszában.
A vajhoz kevertem a sót, őrölt borsot, zúzott fokhagymát, aprított petrezselyemzöldet és egy maréknyi reszelt sajtot. Jó alaposan összekevertem a vajas masszát, kétfelé osztottam és az adagot megfelezve két folpackra halmoztam. Belesodortam a fóliába és 1,5 cm átmérőjű hengereket készítettem belőlük. A fűszervaj rudakat betettem a fagyasztóba 10 percre, hogy visszaszilárduljanak és könnyebben bele tudjam tölteni a csirkemellekbe. Miután megkeményedtek beletoltam a pipicicikbe vágott lyukakba, a tetejüket pedig fogpiszkálóval összetűztem, hogy sütés közben ne tudjon megszökni a finom töltelék. A csirkemelleket kívülről megsóztam és liszt, tojás, zsemlemorzsa kombinációba paníroztam.
Serpenyőben olajat melegítettem (ha kicsit egészségesebben szeretnénk akkor használhatunk kókuszolajat) és közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöttem minden oldalát, nagyon is ügyelve arra, hogy véletlenül sem a húsvillával fordítsam meg.
Amikor kisült félbevágtam és megelőzendő, hogy az összes fűszervaj kicsordogáljon a vágott részekhez tömtem egy jó adag reszelt sajtot.

Abszolút nyerő: finom, és tápláló ebéd készült belőle. Már az illatok miatt is kár lenne kihagyni.

Sütőtök krémleves bacon chips-szel

Néha megpróbálkozom új zöldséges ételeket megetetni (vagy legalább is megkóstoltatni) Krisztiánnal. Most hogy itt ősz és a sütőtök szezon, kell tennem egy újabb próbát. Hátha krémleves formájában "le tudom nyomni a torkán", mert a krémlevesek jöhetnek neki minden mennyiségben és bármilyen zöldségből. A sütőtököt meglátva viszont idáig csak fintorgott, és meghagyta nekem.
Most direkt azért, hogy közelítsek az ő ízléséhez nem édesen hanem sós változatban készítettem, nagyon reménykedve a sikerben, hátha a spenót után a sütőtököt is sikerül megszerettetnem vele.

Sütőtök krémleves bacon chips-szel

Hozzávalók:
1 kisebb sütőtök (kb. 1 kg-osat vettem)
10 dkg bacon szalonna
1 tk méz
kb. 1 l zöldségalaplé
1,5 tk só
0,5 kk őrölt bors
0,25 kk őrölt szerecsendió
1,5 dl tejszín

A sütőtököt felvágtam a magjait kikapartam , sütőpapíros sütőlemezre tettem, villával megszurkáltam és betettem a sütőbe. Alapjáraton 180°C-on kb. 30-40 percig sütöttem volna alsó-felső sütésen, de mivel már úgy is bent csücsült a marharagu 120°C-on hőlégkeverésen, ezért ezzel együtt sütöttem 2 órát. Közben a bacon szeleteket 3-4 cm-es darabokra vágtam és száraz serpenyőbe téve zsírjára sütöttem. Amikor puhára és édesre sült a sütőtök kivetem a sütőből, kikapartam a húsát egy kanállal a héjából és a bacon sütéséből visszamaradt zsíron a mézzel átpirítottam. Sóztam, borsoztam, és megszórtam őrölt szerecsendióval, felöntöttem zöldségalaplével és közepes hőmérsékleten 10 perc alatt összefőztem. Hozzáöntöttem a főzőtejszínt és simára turmixoltam. Ezzel tulajdonképpen el is készült a leves, a tálalásnál megszórtam sült bacon darabkákkal.

Nagyon jól nézett ki, nagyon finom lett (szerintem), de sajnos Krisztiánnal így sem tudtam megszerettetni. Sebaj, próbálkozom tovább, hátha megtalálom azt a formáját a sütőtöknek, amit önszántából jóízűen betöm majd a pocakba.

Marharagu tormás gombóccal

Néha nem árt egy kis újdonságot csempészni a mindennapokba, és az ételeinkbe. Nem mintha nálunk állandó lenne a húsleves, rántotthús, sültkrumpli kombó, de arra mindig figyelek, hogy időnként kerüljön valami új, eddig ki nem próbált a tányérunkra. Ez alkalommal a Good Food-okat lapozgattam és nyaggattam Krisztiánt bólintson rá arra, ami a képek alapján megtetszik neki. A 2013-as januári számban találtam ezt a marharagu receptet, amire rögtön igenlő választ és nyálcsorgatást kaptam. Így megoldódott a fagyasztóban árválkodó marhalábszár sorsa is, a hellyel úgy is mindig küzdök, így legalább be tudtam rakni a helyére két csomag meggyet anyu szülinapi tortájához.

Marharagu tormás gombóccal (2 személyre)

Hozzávalók:
50 dkg marhalábszár
2,5 dkg liszt
1 ek olaj
13 dkg mogyoróhagyma (helyett nálam vöröshagyma)
kb 4 dl zöldség alaplé
1,5 tk só
1,25 tk őrölt bors
3,5 dkg marhafaggyú (helyett mangalicazsír)
1,5 dkg frissen reszelt torma
8,5 dkg liszt
4 g sütőpor
42 ml jéghideg víz
csipetnyi só

A marhalábszárt kockákra vágtam beletettem egy fagyasztós zacsiba, rászórtam a lisztet, a sót, a borsot, befogtam a zacskó száját és jól összeráztam. A vöröshagymákat megpucoltam, gerezdekre vágtam, majd azokat még keresztben is felszeltem. Egy közepes lábasban (aminek a füle is fém, mert később sütőbe is kell tenni) felforrósítottam az olajat, beletettem a húst és a hagymát és magas hőmérsékleten folyamatosan kevergetve addig sütöttem, amíg a hús kérget kapott és barnulni kezdett. Ekkor felöntöttem a zöldségalaplével, rátettem a fedőt és 120°C-ra előmelegített légkeveréses sütőbe tettem. 2,5 órán át lassan rotyogott és puhult a ragu, ekkor készítettem el a gombócokat, a tormát lereszeltem (és alaposan megsirattam), hozzámértem a sütőporral elkevert lisztet, a zsírt egy csipetnyi sót és ráöntöttem a vizet. Sima tésztát gyúrtam belőle, és 3-4 cm átmérőjű golyókat készítettem. A ragut kivettem a sütőből levettem a fedőt, a lébe beleültettem a gombócokat és fedő nélkül visszatettem a sütőbe. 200°C-ra emeltem a hőmérsékletet, és fél órát sütöttem még.
Hihetetlenül jó illata lett, a hús puha és porhanyós, szinte szétomlik és maradt alatta jó kis sűrű szaft. Egy dologra figyelek csak jobban legközelebb: tálalásnál nem fogom meg a lábas fülét megfeledkezve arról, hogy a sütőben való készítés miatt az is 200°C-os lett.

Kukába a bolti izzadásgátlókkal - élet az alumíniumsók után

Már egy ideje munkálkodom azon, hogy kiiktassuk az életünkből a veszélyes vegyszereket. Krisztián ugyan nehéz eset, de ugye "lassú víz partot mos" alapon, egyszer majd csak beadja a derekát és ő is váltani fog. Addig is én már lecseréltem a krémeket, testápolókat sehavajra, a tusfürdőt natúr szappanra, és most a izzadsággátlót natúr dezodorra.
Most nem ecsetelném minden részletében, hogy milyen összetevői mi mindenre károsak az izzadásgátlóknak, mert se vége, se hossza nem lenne ennek a posztnak (de, ha érdekel titeket bővebben pl. itt olvashattok róla). De kétségtelen, hogy a MINDEN melldaganatban kimutathatóak alumínium származékok, amik az izzadásgátlók fő alapanyagai és nagymértékben megakadályozzák/ visszafogják az izzadást. Nem is beszélve arról, hogy maga az izzadás természetes méregtelenítő folyamat, a probléma a verejtéket lebontó baktériumokkal van, aminek a lebontás után már kicsit sem lesz rózsa illata. Az izzadás megakadályozása, visszafojtása pedig azt eredményezi, hogy a szervezetben felhalmozódnak a méreganyagok.
Az hogy natúr kozmetikumokra térek át nem azt jelenti, hogy büdös szeretnék lenni, viszont ezt természetes módon is meg lehet akadályozni, minden szervezetre ártalmas anyag nélkül. Nem vagyok egy kifejezetten izzadós típus (Krisztiánhoz képest meg egyáltalán nem) ő már egy kis sétától is teljesen leizzad egy kellemes őszi/tavaszi napsütéses napon, addig én csak a kifejezett kánikulában jóval 30°C felett vagy edzés/torna alatt szoktam megizzadni.
Szóval számtalan módja van annak, hogy ne bűzölögjünk egész nap anélkül, hogy mindenféle alumíniumos mérget kennénk magunkra.

Összegyűjtöttem néhányat közülük:

• Lukrécia kencéi között igazi arzenál található
• Antal Vali boszorkánykonyhájában pedig számtalan receptet találtam itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt,  és itt
• és a Mannaszappan Szappantündére is megírt néhány praktikát.

  Ezekből gyúrtam össze a saját összeállításomat.

A végeredmény

Természetes krémdezodor

Hozzávalók:
25 g finomítatlan sehavaj
25 g finomítatlan kakaóvaj
50 g kukorica keményítő
50 g szódabikarbóna
3 csepp 100%-os teafa olaj

A sehavajat és a kakaóvajat egy kis tálkába tettem és vízgőz felett felolvasztottam. Amikor már teljesen folyós volt hozzákevertem a szódabikarbónát és a keményítőt, majd belecsepegtettem a teafaolajat. Ebben az állapotában még folyós, de szobahőmérsékleten hamar visszadermed. Kiürült krémes tégelybe öntöttem és hagytam hogy visszaszilárduljon. Más dolgom nincs is vele, csak reggelente egy fél borsószemnyit a hónaljamra kenek. A sehavaj és a kakaóvaj táplálják a bőrt, a szódabikarbóna megakadályozza a baktériumok elszaporodását, a keményítő felszívja az izzadtságot, a teafa olaj pedig antibakteriális hatású, és így ez is a baktériumok elszaporodását gátolja.

Én sehavajból és kakaóvajból MosóMamisat használok, mert a hozzánk legközelebbi herbáriában is kapható és ott van a a legjobb áron. Szódabikarbónát és keményítőt a Sparban veszek, de ezek úgy is mindig vannak itthon a sütés-főzés miatt, a teafa olajat pedig a Rossmannban vettem (de láttam a DM-ben, és a Tescoban is, a lényeg csak az, hogy 100%-osak legyen, ne valami olcsó pacsuli).
Az árak pedig a következőképpen alakulnak:

Sehavaj 50 g                   600 Ft
Kakaóvaj 50 g                625 Ft
Szódabikarbóna 50 g        89 Ft
Keményítő 50 g                72 Ft
Teafa olaj 3 csepp            15 Ft
Összesen:                    1.401 Ft

Pontosan nem tudom, hogy menni időre lesz elég ez a mennyiség (szemre minimum fél évet saccolok neki), de utólag azt is pontosan megírom.

Házi csirkemell sonka

Mostanában egyre rosszabbak a tapasztalataink a boltokban kapható felvágottakról, nem is beszélve arról (úúú, már megint itt lyukadok ki), hogy mennyi hulladék és adalékanyag kerül beléjük. Már említettem, hogy nem vagyunk igazán vegán típusok, sőt Krisztián igazi húsimádó, így nem jelentenek megoldást a zöldség pástétomok/krémek. Gyerekkoromban még amikor a nagyszülők is jó erőben voltak minden évben disznót vágtunk és  házi füstölt kolbász, sonka, szalámi is készült. De mióta ők már nincsenek közöttünk már nincsenek közös vágások se csirke, se kacsa, se galamb, se nyúl, se disznó, így a hús már csak darabokban kerül be a lakásba a hentestől, a felvágott pedig a boltból. Ennek szeretnék most véget vetni elsőként Citromhab csirkemellsonka receptjével.

Csirkemell sonka

Hozzávalók:
70 dkg csirkemell filé (pár dekával kevesebb lett, mert félre kellett tenni Indinek is néhány kockát, amire aztán rá se hederített a "finnyás gyerek")
2 dl tejszín (szerintem jó hozzá a főzőtejszín is)
2 db tojásfehérje
1 kk só
1 nagyobb kápia paprika
1 kk aprított petrezselyem

A csirkemellet késes betétű robotgépbe tettem a tojásfehérjékkel, a tejszínnel és pépesre daráltam. A paprikát nagyon apró kockákra vágtam, a húspéphez hozzákevertem a sót, a felkockázott paprikát és a fagyasztóból 1 kk aprított petrezselyemzöldet. Az eredeti receptben a kenyérsütő formát bolti gépsonkával bélelte ki Citromhab, és ebbe simította bele a csirkemell krémet. Én viszont mindenképpen ki szerettem volna hagyni ezt a részt, ezért szilikonos sütőpapírral béleltem a pástétomos/kenyérsütő formámat, amit a biztonság kedvéért még vékonyan ki is olajoztam, ebbe simítottam bele a pépet (utólagosan megjegyzem néhányszor a pulthoz kellett volna ütögetni a formát, hogy tömörülhessen a massza és ne legyenek benne a gőzölés végére kis "egérrágta" lyukak). A kilógó sütőpapír részeket ráhajtottam a tetejére és az egészet befedtem alufóliával. A sütőt előmelegítettem 170°C-ra alsó-felső sütésen, a pástétomos formát beleállítottam a brownie-s sütőtálkámba, amit 2/3-ig feltöltöttem forrásban lévő vízzel és 1 órára betettem a sütőbe párolódni.
A  gőzölési idő leteltével kivettem a sütőből, és a vízfürdőből a pástétomos formát, a tetejét pedig (anélkül, hogy levettem volna az alufóliát) lesúlyoztam 2 db 1 kg-os liszttel, így hagytam kihűlni.
Egy éjszaka pihenés a hűtőben jót tesz neki, de nem feltétlenül fontos.
Legközelebb kipróbáljuk majd darabolt sajttal, csemegeuborkával és még kitudja mivel, majd ami eszünkbe jut.

Balzsamos vackorlekvár

Most nem arról  a Vackorról, a piszén-pisze kölyökmackóról lesz szó, akiről még az általános iskolában olvastunk.
A munkatársamtól kaptam egy zacskó körtét (olyan igazán aprókat). Olyan picikék, hogy egy az ember fél fogára sem elég, de mindenképpen kezdeni kellett vele valamit. De mióta Krisztián is le akar dobni néhány kilót magáról és én is folyamatos diétán vagyok, ezért süteményt semmiképpen sem süthettem belőle. Keresgélni kezdtem, hogy mire tudnám még felhasználni, és rábukkantam a tökéletes megoldásra Angela receptjei között balzsamos körtelekvár néven. És miután Limara lilahagyma lekvárja is nagyon bevált (igaz csak anyunak és nekem, de már ez is jó arány) biztos voltam benne, hogy ez az amit készítem kell. Sajt mellé, kacsához, vadhúshoz, egy pohár vörösborral, vagy rozéval egy jó kis beszélgetős estére bátran ajánlom mindenkinek.

Balzsamos vackorlekvár

Hozzávalók:
1 kg vackor (körte)
15 dkg sötét (melaszos) nádcukor
1-1,5 dl balzsamecet

A körtéket félbevágtam és kivágtam a magházukat, lábosba tettem, megszórtam cukorral , ráöntöttem a balzsamecetet és botmixerrel pürésítettem. Kb. 2 órára félretettem, hogy a cukortól a körte is kiengedje a saját levét, aztán feltettem a tűzhelyre és kis hőmérsékleten addig főztem, amíg kellően besűrűsödött (ez nálam másfél óra volt, mert közben teljesen lefoglalt az ételízesítő darálás és egy picit meg is feledkeztem róla). Ami nagyon fontos: fedőt kell tenni a lábasra, mert rendkívül illetlen és köpköd, az pedig nagyon nem jó, mert baromira meg tudja égetni az ember lányát.
Sterilizált üvegekbe töltöttem és száraz dunsztban tartósítottam, így felhasználásig nyugodtan pihenhetnek a kamrapolcon.

Házi ételízesítő

Sokan biztosan azt gondolják, hogy milyen finnyás vagyok mennyi mindent nem vagyok hajlandó nem csak megenni, de megvenni sem (nehogy a végén még Krisztián egye meg).
Ide tartozik a margarin, a félkész/készételek, a mindenféle zacsis fűszerkeverékek és az ételízesítő/leveskocka is (kifejezetten undorom van a mű ételek ízétől).
Egy időben anyu húsleveseit sem szívesen ettem meg, mert nagyon is rákapott arra, hogy teleszórja ételízesítő granulátummal, így nemcsak extra sós lett, de extra műízű is az amúgy (normál esetben) aranyló húsleves.
Keresgéltem egy keveset, hogy kikerülhessünk a marketing szakemberek agymosásából és találjak természetes megoldást, elvégre annak idején sem a dédi, sem a mama nem használtak ilyen vackokat és mégis hihetetlenül finomakat főztek.
Találtam is jó pár receptet, amivel egyszerűen ki lehet kerülni a granulátumokat, meg azt a rengeteg nátrium glutamátot. Készítettem anyunak és magamnak, hatalmas sikert aratott, viszont kifogyott a készlet, úgyhogy most újra robotgépet ragadtam és bespejzoltam a napsütéses nyár ízeiből, színeiből és illatából.

Házi ételízesítő

Hozzávalók:
2 kg sárgarépa
1 kg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
3 db közepes zellergumó
3 db karalábé
1 kis fej karfiol
1 kis fej kelkáposzta
6 fej hagyma
1 fej fokhagyma (most csak nagyon kis fejűt kaptam, úgyhogy inkább gerezdre mérve 10 gerezdet tettem bele)
2 db töltenivaló paprika
1 db kápia paprika
2 db paradicsom
4 nagy csokor petrezselyemzöld
1 csokor zellerzöld
1 kg tengeri só a nyers változathoz / 20 dkg a szárítotthoz
(Az arányok természetesen változhatnak ízlésünknek és a zöldséges aktuális kínálatának megfelelően.)


A zöldségeket megmostam megpucoltam és késes betétű robotgépbe tettem (darálóval is lehet csak úgy tovább tart és több kézi erő is kell hozzá). Az apróra darált zöldségekhez csak sót akartam keverni és befőttes üvegekbe tenni, de sajnos nem volt otthon elég üveg és már nem is kaptam sehol, úgyhogy a kevésbé költség és időtakarékos módszerhez kellett folyamodnom. A darált zöldségeket alaposan összekevertem, a létező összes tepsimet, sütőedényemet kibéleltem sütőpapírral és vékonyan ráterítve az aprított zöldségeket 75°C-os hőlégkeverésre állított sütőbe tettem (a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon). Időnként kihúztam a tepsiket és átforgattam a keveréket, hogy egyenletesen száradjanak és ne csomósodjanak össze közben.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal (szombaton esküvőre voltunk hivatalosak) másfél napig tartott, mire az összes kiszáradt. Ekkor sóval kevertem a zörgősre száradt zöldségeket és jól záródó befőttesüvegekbe porcióztam.
A szárított módszernél 4 db 720 ml-es üveg lett tele, a sima lesózós változatnál kb. 10 db tele üvegre lehet számítani. Az ízek minden esetben kirobbanóak, a szárítottnál a vízveszteség miatt csökken a zöldségek térfogata, de természetesen nem a méret a lényeg  :)

Aranygaluska karamellsodóval, majdnem úgy ahogyan a mama készítette

Még mindig emlékszem azokra a szomódi szünidő alatt együtt sütögetős napokra, amikor a sámlira állva a hatalmas faragott lábú fa konyhaasztalon gyúrtuk, nyújtottuk, formáztuk a tésztát a mamával. Gyönyörű kuglófokat sütöttünk, házi krémest készítettünk és aranygaluskát szaggattunk amihez vaníliasodót főztünk. Ó, bizony az az aranygaluska azóta is felejthetetlen számunkra. Most úgy döntöttem megmutatom Krisztiánnak mit hagyott ki idáig. Csak a sodón kellett változtatnom, mert az én Kedvesem nem szereti a vaníliás ételeket, ezért karamellöntetet kapott, ami tökéletesen passzolt a dióhoz.

Aranygaluska karamellsodóval

Hozzávalók:

Tésztához:
25 dkg liszt (16 dkg finomliszt, 9 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt)
1,5 dkg élesztő
1,5 dl tej
5 dkg nyírfacukor
1 tojás sárgája
4 dkg olvasztott vaj/kókuszolaj
10 dkg darált dió
8 dkg nyírfacukor

Sodóhoz:
2 tojás sárgája
3 ek nyírfacukorcukor
1 ek keményítő
5 dl tej

Az élesztőt belemorzsoltam a langyos tej és 1 tk cukor keverékébe és felfuttattam. A liszteket összekevertem, hozzáadtam a maradék cukrot, az olvasztott vajat, a tojás sárgáját és a felfutott élesztőt. Az alapanyagokat lágy tésztává dagasztottam össze, letakartam egy konyharuhával és 1-1,5 óra alatt a duplájára kelesztettem.
Amikor már jól teleszívta magát levegővel a tészta (és közben én is megcsináltam minden más házimunkámat), átgyúrtam a tésztát és ujjnyi vastagra nyújtottam és egy 4 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggattam a tésztát (nem kell, hogy szabályos kör alakúak legyenek, sőt jól jönnek a foghíjas darabkák is). A galuskákat egyenként olvasztott vajba mártottam és a kis brownie sütő tepsibe rakosgattam őket szorosan egymás mellé. Amikor tele lett a kis tepsi, megszórtam nyírfacukorral elkevert darált dióval.
A sütőt bekapcsoltam 200°C-ra alsó-felső sütésen, és amíg felmelegedett a már tepsiben csücsülő galuskákat újra kelesztettem kb. 20 perc alatt. A megkelt galuskákat betoltam a forró sütőbe és  20 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.

A sodóhoz a cukrot vastag talpú teflonserpenyőbe tettem és kevergetés nélkül, csakis a serpenyőt mozgatva aranyszínűre karamellizáltam, vigyázva nehogy a cukor odaégjen. Amikor elérte a kellő árnyalatot, hozzáöntöttem a tejet, és hagytam hogy újra visszaolvadjon a melegedő tejben a karamell, kivettem belőle egy merőkanálnyit, amit elkevertem a tojások sárgájával, és a keményítővel. majd a keveréket lassan csorgattam, közben folyamatosan kevertem a karamelles tejet. Alacsony hőmérsékleten folyamatosan kevergetve addig melegítettem, amíg kellőképpen besűrűsödött.

Végül a galuskákból tányérra pakoltam egy adagot és jól meglocsoltam a karamellsodóval.
Már a látványtól összefut a nyál az ember szájában. Krisztián is teljesen odáig volt érte.