Marharagu tormás gombóccal

Néha nem árt egy kis újdonságot csempészni a mindennapokba, és az ételeinkbe. Nem mintha nálunk állandó lenne a húsleves, rántotthús, sültkrumpli kombó, de arra mindig figyelek, hogy időnként kerüljön valami új, eddig ki nem próbált a tányérunkra. Ez alkalommal a Good Food-okat lapozgattam és nyaggattam Krisztiánt bólintson rá arra, ami a képek alapján megtetszik neki. A 2013-as januári számban találtam ezt a marharagu receptet, amire rögtön igenlő választ és nyálcsorgatást kaptam. Így megoldódott a fagyasztóban árválkodó marhalábszár sorsa is, a hellyel úgy is mindig küzdök, így legalább be tudtam rakni a helyére két csomag meggyet anyu szülinapi tortájához.

Marharagu tormás gombóccal (2 személyre)

Hozzávalók:
50 dkg marhalábszár
2,5 dkg liszt
1 ek olaj
13 dkg mogyoróhagyma (helyett nálam vöröshagyma)
kb 4 dl zöldség alaplé
1,5 tk só
1,25 tk őrölt bors
3,5 dkg marhafaggyú (helyett mangalicazsír)
1,5 dkg frissen reszelt torma
8,5 dkg liszt
4 g sütőpor
42 ml jéghideg víz
csipetnyi só

A marhalábszárt kockákra vágtam beletettem egy fagyasztós zacsiba, rászórtam a lisztet, a sót, a borsot, befogtam a zacskó száját és jól összeráztam. A vöröshagymákat megpucoltam, gerezdekre vágtam, majd azokat még keresztben is felszeltem. Egy közepes lábasban (aminek a füle is fém, mert később sütőbe is kell tenni) felforrósítottam az olajat, beletettem a húst és a hagymát és magas hőmérsékleten folyamatosan kevergetve addig sütöttem, amíg a hús kérget kapott és barnulni kezdett. Ekkor felöntöttem a zöldségalaplével, rátettem a fedőt és 120°C-ra előmelegített légkeveréses sütőbe tettem. 2,5 órán át lassan rotyogott és puhult a ragu, ekkor készítettem el a gombócokat, a tormát lereszeltem (és alaposan megsirattam), hozzámértem a sütőporral elkevert lisztet, a zsírt egy csipetnyi sót és ráöntöttem a vizet. Sima tésztát gyúrtam belőle, és 3-4 cm átmérőjű golyókat készítettem. A ragut kivettem a sütőből levettem a fedőt, a lébe beleültettem a gombócokat és fedő nélkül visszatettem a sütőbe. 200°C-ra emeltem a hőmérsékletet, és fél órát sütöttem még.
Hihetetlenül jó illata lett, a hús puha és porhanyós, szinte szétomlik és maradt alatta jó kis sűrű szaft. Egy dologra figyelek csak jobban legközelebb: tálalásnál nem fogom meg a lábas fülét megfeledkezve arról, hogy a sütőben való készítés miatt az is 200°C-os lett.