Bababiztonság

Onnantól kezdve, hogy egy baba elkezd kúszni, majd mászni végül járva jut mindenhova elkezdődik a lakás és a környezete felfedezése. Számára minden izgalmas és érdekes, ezért mindent megnéz, megfog, megnyal, megrágcsál. Számukra az az otthon, amit mi jó ízlésünk és lehetőségeink szerint rendeztünk be egy igazi aknamező, csupa veszélyforrás akármerre néznek. Összeszedtem azokat az apróságokat, amik segíthetnek bababiztossá tenni a lakást. Ugyan a puklik és bibik egy részét így sem fogjuk tudni 100%-osan elkerülni, de legalább az (élet)veszélyes helyzetektől már nem kell tartanunk. 

Amikor még csak forognak mindössze arra kell figyelnünk, hogy ne hagyjuk őket egyedül az ágyon/kanapén/stb., mert hihetetlen gyorsasággal legurulhatnak. Inkább tegyünk a szőnyegre, parkettára szivacspuzzlet, vagy pokrócokat, itt már nyugodtan forgolódhat, gurulhat a gyerkőc anélkül, hogy baj történne. Amikor elkezd kúszni először az alsó polcokról pakol el mindenki, hogy megóvja gyermekét a ráeső tárgyaktól, attól, hogy megvágja, megszúrja, megüsse magát és nem utolsó sorban az értékeinket is megóvjuk a mi kis felfedezőnktől.

Sajnos a pakolás nem elegendő, hogy megoldjuk a problémát, teljes körű átszervezésre lesz szükség. Mi már nem is tudom, hogy hányadszor rendezzük át a lakást, hogy még Grétabiztosabbá tegyük (és a gyakorlat azt mutatja, hogy még mindig van min dolgoznunk). 

Az első legalapvetőbb mozzanat a vakdugók elhelyezése a konnektorokban. Gréta próbálta is piszkálni az elején, de erről sikerült gyorsan leszoktatnunk, mindig rászóltunk, ha odanyúlt, így mostanra letudtuk az áramütés veszélyt (persze a vakdugókat, még azért jó ideig nem fogjuk kivenni).

Először a használatban lévő konnektorok elé bútorokat toltunk, azóta szerencsére már visszahúzhattunk mindent a helyére mert már nem akarja rángatni, húzogatni a vezetékeket.

Amikor beköltöztünk életünk első saját lakásába mindent a saját ízlésünkre akartunk formálni, akkor még nem játszott szerepet a gyerekbiztonság. Nekünk a minimál stílus jött be, így minden tele van egyenes, egyszerű és szögletes bútorokkal, no meg persze rengeteg sarokkal... Így a következő mozzanat a sarokvédők felragasztása volt. Jó sok kellett belőlük.

Amikor Gréta elkezdett mászni lecseréltem a konyhapult alatt lévő 50 l-es kukánkat egy 25 l-esre, mert azt be tudtam tenni a mosogató alatti szekrénybe, ezzel a kukázási probléma majdnem megoldódott, de a kisasszony elkezdte nyitogatni a szekrényajtókat, így kénytelen voltam Krisztiánnal felszereltetni a szekrényzárakat. Minden bútorajtóra került, így már sehonnan nem lehet kipakolni.

A szüleim vettek nekünk egy biztonsági ajtórácsot, hogy Grétát távol tudjuk tartani a konyhától, ha megy a sütő. No mert mi lenne érdekesebb, mint a sütőajtóban nézelődés, páváskodás és tapicskolás. Sajnos ez a módszer nem sokáig vált be, olyan hisztirohamok lettek a zárt rácsajtóból, hogy inkább leszereltük és csak akkor sütök, ha Gréta alszik, vagy apa játszik vele a szobában.

Nem használok durva vegyszereket, de ami tiszító-, mosó-, és takarítószer csak van itthon azt 180 cm-es magasság alatt nem lehet. Vagy magasan vagy zárható szekrényben tartsuk a tisztítószereket, vegyszereket, mert nagyon komoly következményekkel járhat, ha a csemete akár csak egy kicsit is belekóstol.

Amint Gréta fel tudott ülni és azzal a slunggal fel is állni el kellett, hogy felejtsük a babakádat, mert képtelenség volt leültetni benne, hogy megfürdessem. A mi kádunk sem egy életbiztosítás, Nem akartam, hogy megcsússzon és összetörje magát ráadásnak kitörje a fogait ezért kapott egy biztonsági fürdető karikát. Nagyon praktikus műanyag ülőke az alján tapadókorongokkal, hogy stabilan lehessen rögzíteni a kád aljába. Én használtan vettem fillérekért, szóval nem kell feltétlenül vagyonokat költeni rá.

Mióta stabilan tud járni kicsit elszállt a ló a kisasszonnyal és nagyon vakmerő lett. Szaladgál, előre rohan, de oldalra nézeget közben és néha bizony felkenődik ide-oda, ha nem óvatos megcsúszik és elesik. Mióta beköltöztünk csak Gréta szobájában újíttattuk fel a parkettát, a mi szobánkban még nem volt rá lehetőségünk így az eredeti 30 éves fényes lakkozásában "díszeleg, a konyha és a közlekedőfolyosó pedig járólapos. Nos mindenkit óvok a csúszásgátlós talpú zokniktól, mert konkrétan semmit sem érnek. Még a gyerekszobai matt (keményfaolajozott) parkettán is képes volt elcsúszni benne még a leszőnyegezés előtt, a fényes parkettán és a járólapon pedig kész életveszély.

A puhatalpú tutyi sem jó megoldás, mert hasított bőr a talpa, így szintén mindenen csúszik. Most igyekszem mamuszban tartani a lábát (mindig szétszedi a tépőzárt és mivel 20-as méretnél kisebbet nem kaptam így simán kilép belőle). Ennek nagyon puha gumi talpa van ami megtapad a csúszós felületeken is, így legalább elcsúszni nem tud (persze a fejjel a falnak rohanástól max. egy bukósisak óvná meg).

"Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet."De a szép virágok sokszor alattomosan mérgezőek, ezért ha a gyerkőc számára elérhető magasságban vannak a virágaink, érdemes utánajárnunk, hogy nem e mérgezőek, hiszen mindent megfognak, a szájukba vesznek és megrágnak. Itt találtok egy top 10-es listát képekkel, hogy ellenőrizhessétek, a ti otthonotokban nincs e a baba számára veszélyes szobanövény.

Kint a kertben pedig ha van igyekezzünk gyermekünket minél távolabb tudni a gyöngyvirágoktól, amely kifejezetten mérgező kis mennyiségben is!

Nyáron ne feledkezzünk meg gyermekünk bőrének védelméről sem. Komoly maradandó károkat okozhat a napsugárzás, ne pecsételjük meg ezzel a teljes életét már piciny gyerekkorában. Legalább 1 éves korig fizikai fényvédőt használjunk. Ezek cink-oxidot tartalmaznak nem szívódnak be a bőrbe, hanem egy védőrétegként visszaverik az UV sugarakat (konkrétan úgy néznek ki a gyerekek tőle, mintha bemeszeltük volna őket). Mindenképpen olyan fényvédőt használjunk ami nem tartalmaz nanorészecskéket. Strandolásnál minden vízben pancsolás után kenjük újra babánkat és 2-3 óránkét pacsálás nélkül se feledkezzünk meg az újbóli naptej használatról.

A babák fejét óvjuk napkalappal, sétánál ne felejtsük el kihajtani a babakocsi kupoláját és ha tudunk használjunk napernyőt.

A mi következő projektünk, hogy a tv-t a tv állványtól konzolra feltegyük a falra, mert Gréta folyton ott áll közvetlenül előtte, amikor Halász Judit koncertre rázza a popsiját, ez a szemének sem jó, és mivel folyton fogdossa a képernyőt és mutogatja a gyerekeket nemsokára eljön az a pillanat, amikor konkrétan le fogja lökni az állványról.

Ami nagyon fontos és majdnem kimaradt, ha mégis baj történne a gyerkőc leesik valahonnan és/vagy beüti a fejét nagyon figyeljetek rá. Ha vérzik a füle, zavart, nem tudja megtartani magát, képtelen egyenesen járni, hány és aluszékony azonnal vigyétek kórházba!

Ezeket az ötleteket tudtam összeszedni Nektek, remélem tudtam egy-két még nem ismert hasznos tanácsot is adni.

3. blogszületésnap

Képzeljétek újra eltelt úgy egy év, hogy megint megfeledkeztem a blogszületésnapról. Már 3 éve írok ide a Csibekalandokra kisebb-nagyobb szünetekkel, épp ahogy időm engedi (ha szerencsém van még alvásra is jut időm). Nem gondoltam volna, amikor belekezdtem, hogy ennyire a szívemhez fog nőni és ha nem jut időm az írásra szó szerint hiányzik és csak kínlódok. 

Forrás

Most sem untatnálak titeket számokkal és statisztikákkal, azok csak száraz tények. Inkább megköszönném, azt, hogy ellátogattok ide, olvassátok az írásaimat, visszajeleztek nekem. Ez nagyon sokat számít, amikor már csak lézengek a fáradtságtól tudom, hogy vártok, ebből pedig erőt meríthetek, hogy kitartsak a legnehezebb helyzetekben is. Mióta januárban elindítottam a Csibekalandok Facebookos oldalát, azóta még többen léptetek kapcsolatba velem, megírtátok a véleményeteket, kommenteltetek, leírtátok a kéréseiteket.

Köszönöm, hogy ilyen aktívak vagytok.

Remélem továbbra is sikerül olyan témákat hoznom Nektek, amiket szívesen olvastok, minden kérést, kérdést, kívánságot szívesen fogadok.

Kereshettek itt, emailben, a Facebookon, a Pinteresten és az Instagramon is.

Mégegyszer köszönöm, hogy vagytok!

Mindenkit milliószor ölelek és puszilok!

Retró csalamádé

Nagyon szeretem a (jó) savanyúságokat, mindig fogy valamilyen, ha olyan az ebéd. Sőt az lenne a helyes megfogalmazás, hogy eszek egy kis főételt a savanyúságomhoz. Krisztián is szeret néhány fajtát, ő azért nem olyan nagy fogyasztó, mint én (neki sok a sava, így le sem csúszna több). Svéd uborkát és ecetes paprikát szoktam eltenni, a többit általában a boltból szerezzük be, de sajnos a csalamádék terén nem megfelelő számunkra a kínálat, ugyanis, szinte kivétel nélkül mindegyik édes és cukrozot. 

Brrr! Még a hideg is kiráz tőle. Mi nem ezt szoktuk meg. A nagymamám és Krisztián nagymamája igazi nagy befőző (sajnos az én nagyikámról már csak múlt időben beszélhetek, mert már több, mint 11 éve nincsen közöttünk). Az ő csalamádéjuk ízre szinte tökéletesen megegyezik, pedig biztos, hogy sosem találkoztak és nem is cseréltek receptet. Mivel Gizi mama már nem él és írásos formában nem maradt meg a receptje, ezért Krisztián kérte el az ő Mammája a receptjét. Így, ha már venni nem tudunk normális savanyúságokat, akkor itt az ideje, hogy mi (azaz én) csináljuk meg.

Frissen legyalulva

Már a kamrapolcon várakozva

Retró csalamádé

Hozzávalók (9 db 750 ml-es üveghez):

2 kg (kovászolni való) uborka
2 kg fehér fejeskáposzta
1 kg tv paprika (én a már bepirosodott lecsópaprikának valóból vettem, így sokkal színesebb lett)
1 kg vöröshagyma
14 dkg só

Felöntőléhez:
2 l víz
2 dl 10%-os ecet
2 tk só
20 szem egészbors
2 mk mustármag
1 csomag Haas uborka tartósító

Az üvegekbe:
1 csokor kapor
torma
babérlevél

A zöldségeket alaposan megmostam, megpucoltam, a hagymákat félbe, a káposztát cikkekre, a paprikát szeletekre vágtam.
Ezt gondolom Krisztián nagyija és az én mamám is ugyanúgy csinálta: kezdetnek kézi káposztagyaluval legyalultak minden zöldséget. De nekem Gréta mellett nincs ennyi időm, hogy ennyi mindent kézzel gyalulgassak, úgyhogy beélesítettem a robotgépet, és 10 perc alatt minden erőlködés nélkül az összes zöldséget legyalultattam.
Alaposan kimosott, kiöblített lavórba tettem őket (a mamák ezt biztosan zománcos vájlingba tették volna), besóztam és jól összekevertem őket, így álltak egy éjszakán át.
Másnap elkészítettem a felöntőlevet, a vizet a sóval, ecettel, borssal és mustármaggal felforraltam, miután lekapcsoltam alatta a főzőlapot beleöntöttem a tartósítót, és hagytam, hogy teljesen kihűljön.
(A különbség itt látszik meg a két nagyi savanyúságleve között, az én mamám nem tett bele soha tartósítót, helyette több ecettel készítette, az tartósította a savanyúságokat.)
A befőttesüvegeket alaposan kimostam, mikróban fertőtlenítettem és mindegyik aljára tettem egy szál kaprot, majd a kinyomkodott zöldségeket (a sótól jó sok levet ereszt) kezdtem rápakolni.
A tormát megpucoltam és vékony 6-7 cm hosszú hasábokra vágtam, ezekből 2-2 hasábot betűztem az üvegek oldalához és a savanyúság közé 1-1 babérlevelet is rejtettem.
A Mamma azt írta az instrukciókhoz, hogy jó alaposan, szorosan nyomkodjam le az üvegekbe a zöldségeket és savanyúságleszorítóval szorítsam le. Nos, nekem nincsen savanyúság leszorítóm, de emlékeztem, hogy az én nagyim se szorította le ezért ennek a jelentéktelen kis műanyag darabnak a hiányát nem tartottam katasztrófának. Jó alaposan teletömtem az üvegeket, szinte színültig, rájuk mertem egy kevés savanyúság levet (mert szó szerint csak egy kevés fér már csak az üvegekbe) és lezártam őket (összesen 6 db üvegem lett). Bekerültek a kamra polcra és elkezdtünk várakozni, mert a Mamma szerint 2 hónap kell ahhoz, hogy összeérjenek az ízek.
DE!
Nem kis bakit követtem el azzal, hogy a két nagyi savanyúság készítési technikáját akartam ötvözni. Egyszer csak azt vettem, észre, hogy nedvesek, csöpögnek a kamrapolcok. Honnan a csudától lehetnek ilyen nedvesek??? Ó, a piklibe, a csalamádék elkezdték kinyomni a levet magukról, mert túl kevés helyere túl sok zöldséget gyömöszöltem. Gyorsan kinyitottam az üvegeket és megkóstoltam, hogy nem e romlottak meg. Mivel szerencsére időben sikerült elcsípnem a folyamatot, így még nem volt semmi bajuk, kimostam fertőtlenítettem még 3 befőttes üveget (ugyanúgy mindegyik aljába tettem kaprot, a csalamádéba tormát és babérlevelet) és a csalikról levettem, annyit, hogy csak lazán háromnegyedig legyenek teltek és bepakoltam a friss üvegekbe. Újra felöntőlevet készítettem és teleöntöttem őket. Így kerültek vissza a polcra azóta nem volt semmi más gikszer. Dupla adag csalamádé készült végül, így összesen 18 üveg várja, hogy a téli hónapok alatt szép lassan (vagy jó gyorsan elfogyasszuk).
Krisztián születésnapja környékén már ehetünk is az első saját készítésű retró csalamádénkból, ami kicsit a gyerekkorunkra emlékezetet mindkettőnket.

13. hónap

Amint látja, hogy apa bekapcsolja a gépet, már teper is és kéretszkedik fel az ölébe a kis számítógép zseni :D

A semmittevős hétvégéken bemászik közénk és ránk heveredik

Kor: 

13 hónap

Súly: 

10 kg

Fogak: 

7 db (tegnap előtt reggelre áttört a bal alsó oldalsó metszőfogacskája)

Egészség/betegség: 

Elég ramaty volt ez a hónap egészségügyileg. Először a baráti társaságban kapott el minden felnőtt, gyerek valami játszóteres bacit (nátha, láz), több, mint egy hét volt mire már nem kellett szívnom Gréta orrát, közben megkapta az 1 éves kötelező oltást és beadattuk neki a fertőző agyhártyagyulladás ellenit is, aznap szegénykém be is lázasodott. Mire kijöttünk az első betegségből addigra pelenkakiütése lett, abból pedig egy frankó gombásodás. 5 nap alatt kikezeltük , mire helyrejött a második ringatón összeszedett egy jó kis vírusos, hólyagos torokgyulladást (köszi annak az anyukának aki betegen elhozta a gyerekét a zárt közösségbe). Tele lett a tüdeje trugyival, próbáltuk köptetővel megoldani (a gyerekorvosunk húzni az időt, hogy ha nem muszáj ne kelljen antibiotikumot kapnia), de nem sikerült, péntek óta kap antibiotikumot, mert félő volt, hogy tüdőgyulladást kap.

A sok betegeskedés miatt Cebion multit adok neki, hogy kicsit felturbózzam az immunrendszerét.

Magasság: 

83-84 cm (egyedül elég nehéz mérni)

Ruha, pelenka: 

Ruhákból 86-os, pelenkákból 4-es méretet hord

Kedvenc ételek: 

Már azt eszi amit mi, már csak akkor kell bébiétel, ha a szüleimhez megyünk. Leszokott a tejpépről, viszont továbbra is tápszert kap 2 éves koráig (mivel asthmás vagyok, az öröklődő hajlamot, nem akarjuk ideje korán kiváltani a tejjel). Kap már olyan ételeket, amik tejjel készültek, de full totálban nem akarjuk adni neki (pl reggelire, vacsorára 2-2 dl tejet).

Tulajdonképpen mindent szívesen megevett, amit főztem, ami nagyon ízlett neki az az amerikai palacsinta (miniket sütöttem, 3 db-ot csupaszon bepuszilt) és az almás táska (ebből akármilyen hihetetlen 2 háromszöget benyomott vacsi után). Továbbra is csak háromszor eszik, a tízórait és az uzsonnát bojkottálja.

Amikor visszaesett a hőmérséklet pár napig kevesebbet ivott, aztán újra belehúzott, sőt meg is emelte az adagját, most már másfél liter folyadéknál járunk naponta (nagy része csapvíz, kisebb része koffein mentes babatea ízesítés nélkül).

Beszéd: 

Továbbra is be nem áll a szája, de nagyrészt halandzsul mondja. Vannak ugyan értelmesnek hangzó szavak, de nincs mögöttük, tartalom, nem tudja, hogy mit "beszélt".

A tudatosan értelmes szavai: aja (ez lennék én), deje/gyere, erre.

Kedvenc játékok: 

Luca babát, fogja, viszi magával, ölelgeti, nyitott szájjal puszilgatja. Méhecskés 4 db-os fa puzzle, formabedobó, Ede a zörgő pimponglabda, és Meggietől és Lillytől kapott távirányítós autókázó Minnie egér, irányítja, de hol inába száll a bátorsága a kicsi kocsitól, hol pedig üldözőbe veszik, hogy Minnie fejénél fogva elkapja (ja és természetesen közben nyomkodja a távirányítóját). Ami pedig abszolút kedvenc az a kihajtható piros FP babatelefonja. Nekünk is odaadja, hogy telefonáljunk, de ő maga is a füléhez fogja és hangosan, kiabálva halandzsázik.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Halász Judit koncert nézés közben táncolás és tapsolás. No meg természetesen egész napos rohangálás. Igen mert már nem csak stabilan megy, de szalad is a gyerek előre, miközben oldalra néz. A nagy vakmerőségét jó néhány esés koronázza. Mostanra szinte leszokott a cipős polc lepakolásáról, helyette a hűtőről szedegeti le a hűtőmágneseket és hurcolja magával a lakás minden pontjára (rájött, hogy a hűtőn kívül is vannak olyan felületek, amint fent maradnak).

Amit nagyon nem szeret: 

Ha nemet mondunk neki. valami hihetetlen hiszti jön rá. Elkezd sírni, szó szerint, mint egy bőgő masina aztán jön hozzám, hogy vigasztaljam meg, majd utána minden kezdődik előről.

Összefoglaló: 

Ez a hónap ólom lábakon vánszorgott, miközben egyik betegségből a másikba esett Gréta, a patika pedig belőlünk élt. Ezzel párhuzamosan súlyosbodott a hiszti helyzet is, ha valamit nem lehet, vagy nem abban a pillanatban kapja meg akkor azonnal bőgő masina válik belőle. Még mindig kétszer alszik napközben, az éjszakák pedig kaotikusak és rémisztően fárasztóak. Le kellett padlószőnyegeznünk a gyerekszobát, mert a Gréta alatt lakó család elfelejtette, hogy milyen volt amikor az ő fiuk volt kisgyerek és reggelente cimbalomhangversenyt adtak a fűtéscsöveken. Úgyhogy most lett egy cuki baglyos szőnyege Grétának (a szomszéd pedig vehemensen azóta is zörget, de már nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni vele). Gréta igazi egyéniség, nehezen irányítható, valószínű ebből adódóan még sok gondunk lesz. Még mindig nagyon anyás, jön utánam a lakásban, bújik bele az ölembe (persze, ha a lakáson kívül vagyunk esze ágában sincsen utánam/hozzám jönni). Szerencsére elég jól eszik, ezért már emiatt nem kell aggódnom, az, meg hogy nem eszik napi ötször gondolom az egyéni igényei miatt alakult így.

Egész nap jön-megy intézkedik, nem tud megállni egy percre sem. Szereti a gyerekeket, jól érzi magát közösségben, de féltékeny a kisebb babákra (anya csak az övé, nehogy megbabusgasson, ölbe vegyen egy másik gyereket). Nagyon cuki, mostanában megkínál minket mindenből legyen az cumisüveg, a vacsi kenyér katonái vagy akár a játékai. Sokat mosolyog, nevet, jókedvre derít mindenkit a környezetében.

Villámgyors almás táska

Hosszú kihagyás után most egy villámgyors és nagyon finom desszert receptjét hozom Nektek. Az én életemből kimaradt a mekis forró almás táska, amit mindenki csak istenít, és most itt volt a lehetőség, hogy kipróbálhassam. "Belebotlottam" Csikcsak oldalán egy hihetetlenül egyszerű, gyors és nagyon-nagyon jónak kinéző receptbe. Kiegészítem most nektek egy-két gyakorlati jó tanáccsal, hogy ha kedvetek tartja ti is kipróbálhassátok és kényeztethessétek magatokat és a családot (vagy a vendégeket, mert nagy adag lesz belőle).

Ami kell hozzá

A töltelék a kis lábosban

Betöltés indul

Vajas masszázs

Türelmetlenül várakozva

Elkészült :D

Forró almás táska

Hozzávalók:

0,5 kg-os fagyasztott leveles tészta
4 db nagyobb alma, vagy 8 db pici
6 dkg étkezési keményítő
5 ek cukor
1 dl víz
fahéj
vaj

Szóval az egyik legfontosabb eszköz, hogy gyorsan finomságot varázsolhassunk az asztalra a szendvicssütő (ennek híján nehézkes lenne az elkészítés).
Általában a sparban vásárolok, de mivel már 2 hónapja nem kapni náluk fagyasztott leveles tésztát ezért a kényszer bevitt a coopba (ami elég szegényes választékú, ám annál drágább) itt kaptam, sőt várakozásaimat felülmúlva olyat, amiben 4 db 125 g-os lap volt, így már nem kellett a fél kilós tésztát 4 db-ba vágnom.
A fagyasztott leveles tészta lapokat tányérra tettem és hagytam szobahőmérsékleten kiolvadni.
Amíg a tészta kiolvadt addig elkészítettem a tölteléket. Az almákat megpucoltam, nagy lyukú reszelőn lereszeltem egy kis lábosba, hozzáadtam az étkezési keményítő, a cukrot, fahéjat és 1 dl vizet öntöttem rá, majd alacsony hőmérsékleten sűrűre összefőztem.
A kiolvadt tésztalapokat lisztezett nyújtólapon 26x23 cm-es téglalappá nyújtottam, majd a rövidebbik oldalán becsúsztattam a tészta közepéig két oldalon két fa (fordító) spatulát. Ez azért nagyon fontos, mert a tészta mindösssze 2 mm vastag, ha pedig belekerül a töltelék már lehetetlenség lesz ezen segítség nélkül a szendvicssütőbe beleaplikálni.
Szóval a kihűlt az almás töltelékből pontosan a spatulák feletti tészta részre 2 halmot pakoltam, a maradék tésztarészt ráhajtottam a széleket összenyomkodtam és vajjal kentem meg a tetejét.
A spatulákat megfogva a tésztacsomagot belefordítottam a már felforrósított szendvicssütőbe, úgy, hogy a megvajazott fele került alulra, majd a tetejét is megvajaztam és rácsuktam a sütő tetejét.
Szép aranybarnára és ropogósra sültek, spatula segítségével kiemeltem őket (hihetetlen, de megúsztam égési sérülések nélkül). Összesen 16 db háromszög almás táska lett belőle.

Ugyan forró almás táska a neve, de fő az óvatosság, nem árt néhány percet várni mielőtt nekiesnénk, mert a nyelvünk eshet áldozatul a mohóságunknak.
Nagyon-nagyon finom és hihetetlenül egyszerű. Próbáljátok ki ti is ;)

12. hónap

A kedvenc. Apa lerongyolt sportcipőjét jártában-keltében magával cipeli a lakás minden pontjára 

El sem hiszem. Eltelt 12 hónap azaz 1 év Gréta születése óta. Őrület, gyerek mellett sokkal jobban feltűnik az idő múlása...

Súly: pénteken voltunk tanácsadáson 9,9 kg-nak mérte Grétát a régi védőnőnk.

Evés: 260-270 ml-t tápszert eszik reggel, este már csak 150-180 ml-t, de előtte 7-kor 40 g Sinemil porból kap pépet (amit vagy megeszik vagy nem). A tízóraira már egyáltalán nem hajlandó semmit enni. Nem eszik joghurtot sem és gyümölcsöt sem hajlandó. Az ebéd még mindig küzdelmes, bármivel próbálkozok, de az üveges bébiételekből is rosszul eszik, nem fogy el egy üveg, negyed-háromnegyed üvegnyit hajlandó csak betolni.
A folyadékbevitele még mindig hatalmas, napi 7,5-1 l vizet megiszik a kiskacsa.


Alvás: A normális éjszakai alvás mindösszesen 1 hétig tartott. Azóta újra kel kétszer-háromszor. Napközben még kétszer alszik: egyszer délelőtt 9-től fél 11-11-ig, délután pedig 2-től 4-ig. Az altatással egyre többet küszködtem, nem volt jó neki már sehogy sem jó kézben, folyamatosan ficergett, dobálta magát, de ha betettem az ágyába ott ordított. Aztán az egyik éjszaka rájöttem a dolog nyitjára, olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam a hintaszékbe beülni ezért a gyerekszobai "vendég"ágy belsejére fektettem le Grétát én pedig leesésgátlóként a szélső 15-20 centire feküdtem. Hihetetlen módon Gréta rám nézett, mosolyogva konstatálta, hogy ott vagyok mellette, hátat fordított nekem (közben azért az egyik kezével/lábával hozzám ért csak, hogy tuti legyen, hogy ott vagyok) és már aludt is. Hát eljött az idő amikor már nem igényli (annyit) a ringatást. Az esetek 80-90 %-ban már csak lefekszem vele az ágyra, ha rendesen elaludt akkor átteszem a rácsos ágyába és kiosonok.

Egészség/betegség: Szerencsére makk egészséges a kisasszony.

Napirend:

Még mindig két verzió létezik:

5:45-6:00 Az éjszakai ébredések után Gréta ténylegesen felébred és indítja a napot

Megkapja a tápszerét és játszunk, Halász Juditot hallgatunk, amikor apa már elment dolgozni.

9-kor leteszem aludni.

Fél 11-11-ig nyugi van, addig én csinálhatom a házimunkámat.

1-kor ebédel utána még egy kicsit játszik és 2-kor leteszem a délutáni alvására.

4 -ig alszik és elindulunk sétálni, játszóterezni.

Kint a játszótéren megpróbálok beleszuszakolni egy kis uzsonnát, ha sikerül.

7-kor kap 40 g Sinemilből, ez az elővacsi.

Nyolcra hazaesünk a játszóterezésből, megfürdetem, megissza az esti tápszerét és átviszem aludni a szobájába. Mostanában húzza az időt és gyakran  9-re alszik el.

A másik variáció annyiban tér el ettől, hogy hajnali 4-5 között felébred, megissza a tápszerét és visszaalszik, ilyenkor 7-kor ébred és 10-kor teszem le a délelőtti alvására, így 11-12-ig alszik. Ha 11-kor felébred, akkor az eredeti verzió szerint megy a délután és 2-kor újra le tudom tenni aludni, ha csak délben akkor 3-kor megy a délutáni durmolására.


Mérföldkövek: Augusztus 13-án tudatosan kapaszkodás nélkül felállt és megállt. Három napra rá tett kapaszkodás nélkül 2 lépést, pár napra rá már 5-öt, egy hétre rá  már 3 métert is totyogott egyhuzamban, azóta pedig egyfolytában megy. Szóval végre Gréta is elkezdett járni. Egyelőre még nem stabil, ha itthon vagyunk akkor zokniban már nagyon ügyes, de cipőben még sokszor megbotlik, elveszíti az egyensúlyát és vagy leguggol, vagy letámaszkodik.
Megértette a formabedobósdi lényegét, bár a formákat még legtöbbször még nem a megfelelő lyukba próbálja beszuszakolni (nem érti, hogy miért nem megy neki).
Rájött arra is, hogy a gyűrűpiramisról nem csak leszedni lehet a gyűrűket, hanem vissza is tudja pakolni. Nagyon ügyesen popsival előre lemászik egyedül az ágyról.
Kérésre pápát int.
Engem aja(á)-nak hív, apát ded-nek(egyikünk sem érti miért). Ezen kívül deje ide, bár már egyre többször sikerül neki tisztán ejteni, hogy gyere ide. Ezen kívül egyfolytában babanyelven halandzsázik. És vicces módon sokszor mintha angolul beszélne, de tudjuk ezt csak mi halljuk bele. Megtanult búgócsigázni is, na persze nem tudja még úgy megbúgatni, mint mi, de megfogja a gombot és nyomja lefelé.


Ruhák: Már 82 cm a kisasszony, még 80-as (9-12 hós) méretet hord, de a 86-osok is jók már rá. Az első kiscipőjét kinőtte, így mi vettünk neki egy játszóterezős darabot, a szüleimtől pedig egy új Freycoo cipőt kapott. (Hamarosan olvashatjátok a babacipős posztot.)

Pelenka: Sajnos az utóbbi 4 hónapban elég sok problémánk volt a mosható pelenkákkal, ezért át kellett térnünk és eldobhatót kell használnunk (4-es méretet, Babylove, Babyderam, Toujours, Pomette, Beauty Baby, NeNe, Helen Harper). Ha lesz időm írok egy pelenkás posztot is, sajnos nem tudom, hogy mikor, mert az időhiány állandósult nálam.


Sírás: Nem sír, inkább visít, ordít, mintha nyúznák. Eljött sajnos a hiszti korszak :( Ha valamit nem kap meg, vagy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő szeretné, akkor kezdődik a visítós hiszti mellé pedig párosul, csapkodás és, hogy minden félelem érzet nélkül hanyatt is vágná magát (ha nem kapnánk el).


A baba kedvencei: Halász Judit még mindig nagyon nyerő. A könyvekért is odavan (anyukám szerint a vérében van, mert apával mindketten imádunk olvasni). Nagyon szeret játszóterezni, imádja a gyerekeket, különösen nagy most a barátság Doncival. Imád pakolni (ki és le), a cipőinket folyton szanaszét hajigálja és szabályos úttorlaszt csinál a folyosón. Imádja a baba taxit (legfőképp a gombokat nyomogatni rajta és hallgatni a zenét).


Anya kedvenc pillanata(i): Ahogyan tündérien körbe totyogja a lakást közben magyaráz és mutogat, eszméletlenül haláli.
Ahogyan reggel pápát int apának az ajtóból.
Amikor hozzám bújik és az arcát a mellkasomba vagy a vállamba fúrja.
Néhányszor már kaptam puszit is (még nem azt a klasszikus csücsörítős, cuppanósat, hanem) nyitott szájú hihetetlenül nyálasat, de majd elolvadtam tőle, miután kitörölköztem a nyálcsorgatagból.
Ahogy jártában keltében dúdolgat magának.


Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A hajtépésről, rágásról és a harapásról sem szokott még le. Az éjszakai ébredések és több órás altatási procedúrák alatt miközben én csöndesen ringatom a vállamon, vagy az ágyon fekve a leesésgátló szerepét töltöm be ő üt, rúg, lefejel, hajat tép, csíp, és még sorolhatnám elég hosszú a lista. Egy rémálom a pelenkázás és az öltözés, semmiképpen sem akarja, feszegeti magát, visít és próbál meglógni. Mostanában a fogmosást sem díjazza, összeszorítja a száját, na az is egy küzdelmes feladat.

Úgy döntöttem, hogy a további egy évben is havonta megírom az új dolgokat Grétáról. Ugyan már mi magunk nem tartjuk számon a hónapokat, de még sokat fog fejlődni és amíg nem állok újra munkába talán több időm lesz az ilyesmire. Szóval a jövő hónapban is várhatjátok a frissítést.

Az első születésnap

Eljött ez a nap is, az első születésnap. Sokat készültem rá, és igyekeztem, hogy tőlem telhetően a legtökéletesebb legyen. Tavaly mikor megszületett én csak órák múlva kaphattam meg és foghattam a kezembe, most viszont én tarthattam először a kezemben első születésnapján.

Pénteken már elkezdtem sütni, túrótortát készítettem amiből mi a család ehettünk (továbbá előzményként még megemlíteném, hogy péntek este a játszótéren olyan szerencsétlenül esett el. hogy felszakította a szemhéját, szombatra szépen feldagadt a szeme és a szemhéja gyönyörű, lila-fekete árnyalatokat öltött), szombaton pedig frissen sütöttem meg a babatortát. Krisztián segített, a takarításban így délutánra minden elkészült, a lakás csilli-villi lett, a sütik és a limonádé behűtve várták a fogyasztást, felkerült a helyére a dekoráció, Gréta rendesen kialudta magát, feladtam rá az ünneplős ruhácskáját, mi pedig vártuk a szüleimet, hogy megérkezzenek.

Végül megérkeztek és indulhatott a "buli" :D
Gréta mini virágcsokrot kapott, ami nagyon tetszett neki, imádja a "hapci" virágokat.

Megkapta az ajándékait, a papa nagyon találóan egy méhecskés 4 részes fa kirakóst vett neki, ami tökéletesen elnyerte a tetszését, de valljuk be a legjobb játék a csomagolóanyag volt :P

Közben táncikált a Halász Judit dalokra és tett-vett, intézkedett, fel alá járkált az egész lakásban.

Végül sikerült rávenni a családot, hogy vonuljunk ki a konyhába és bontsunk tortát. Gréta imádta a lufikat, viszont a szülinapi gyertya (fújás) egyáltalán nem érdekelte.
Amikor a baba tortát elé tettem kicsit paráztam, hogy egyetlen kézsuhintással leküldi a padlóra, de szerencsére nem így történt. A szüleim meg voltak rökönyödve, hogy miért akarom elé rakni az egész  (mini) tortát, vágjak csak egy szeletet belőle azt adjam neki. Bevallom őszintén kár lett volna csak egy szeletet adni neki. Megfizethetetlen élmény volt látni, amit művelt vele. Először csak belenyúlt a tetején a krémbe, megnyalta az úját és amikor konstatálta, hogy finom, két kézzel kezdte el gyúrni és falni a krémet. Amikor letisztogatta a tetejét ráharapott a piskótára, na akkor majdnem elkezdtünk szakadni a nevetéstől. A végeredmény egy tetőtől talpig maszatos, mosolygó, vidám gyerek.

Ruhástól vittem a kádba, ahol vetkőztetés és némi suvickolás után tisztának nyilvánítottam.
Kapott tiszta ruhát és játszhatott még egy keveset a szüleimmel és a húgommal, aztán kettesben maradtunk.

A nap végére elfáradt, bújós lett és ki sem mászott az ölemből egészen a fürdetésig.
Gréta nagyon élvezte ezt az ünneplős délutánt, még akkor is, ha nem tudta, hogy tulajdonképpen ez miről szól, számára az volt a lényeg, hogy mindenki vele foglalkozott.
Mi is élveztük a napot, jó volt látni az örömet Gréta arcán. Már izgatottan várom, hogy a második szülinapot is megszervezhessem.

Fahéjas szilvalekvár

Az idei év befőzési lázának lezárásaképp szilvalekvárt készítettem. Annyira belelendültem a dologba, hogy háromszor is nekifogtam (az első adaghoz vettem a zöldségesnél a szilvát, a második és harmadik adaghoz, pedig Szomódról szedtünk igazi bio szilvát). Anyu szereti magában is, mi viszont jobban csípjük derelyébe és gőzgombócba töltve, ezért nem is kellett volna ennyit befőznöm, de aztán annyira belejöttem, és olyan jól sikerült az első adag, hogy nem tudtam leállni.
Persze bakik is történtek, mert azok nélkül nem teljes az élet, de már szinte furcsa lett volna, ha minden rögtön elsőre kalppol.

Fahéjas szilvalekvár

Hozzávalók:

szilva
cukor (a kimagozott szilva súlyának 30%-a)
fahéj

A szilvát megmostam kimagoztam (az első befőzéshez a zöldségesnél vásárolt adaggal jól megszívtam, mert olyan kemény volt, hogy a magja szana-szét vagdosta az ujjamat, ahogyan feszegettem ki a gyümölcsökből).
Magozás után lemértem és a szilva súlyának 30%-át adtam hozzá cukorban. Esetemben 3 kg szilvához 1 kg cukor (el lehet készíteni a szilvalekvárt cukor nélkül is, kevergetés nélkül, de én maradok a kitaposott úton és teszek bele).
Szóval a kimagozott szilvához cukrot adtam és fahéjat (1 ek), alaposan összekevertem, hogy a szilva levet eresszen és a cukor ne égjen rögtön oda az edény aljára, amint a tűzhelyre teszem.
Először magas hőmérsékleten felforraltam, majd visszavéve 2-3 -asra a tűzhely főzőlapját  lassan, (néha) megkeverve  elkezdtem főzni.
Első alkalommal elhibáztam, mert azt, hittem, hogy hűlés közben sűrűsödik majd (pedig nem is ez volt életem első szilvalekvár befőzése, csak elfelejtettem az utóbbi kimaradt években a főzés nyitját). De, NEM :(
Másnap mikor kivettem a száraz dunsztból döbbentem rá, hogy a szilvát nem lehet összehasonlítani a többi lekvárral.
Nem is tudom hogyan lehettem ilyen hülye, hiszen halványan az emlékeim között még él ahogyan a nagymamám az udvaron hatalmas üstben reggeltől estig kevergette a szilvalekvárt mire elkészült, nem is tudom miért gondoltam, hogy ami neki tizen óra alatt készült el, azt én majd 4-5 óra alatt megcsinálom.

A mama is így főzte a szilvalevárt, csak Ő nem ilyen csinos kis hímzett kötényben, hanem otthonkában

 Így másnap önthettem vissza az üvegekből a fazékba a lekvárt és főzhettem tovább, amíg rendesen besűrűsödött. Mert milyen is az igazán jó szilvalekvár? Hát olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, a folyós állag ez esetben szóba sem jöhet (legalább is nálunk).
Szóval a kimagozott, cukrozott, fahéjazott szilvát elkezdtem főzni (rengeteg leve lett, inkább hasonlított szörpre, aminek a tetején gyümölcs darabok úszkálnak, mint lekvárra), ekkor még nem igazán kevergettem. Amikor a lé jó részét már elfőtte botmixerrel leturmixoltam (régen befőzés előtt ledarálták a szilvát), innentől kezdve sűrűbben kellett kevergetnem.
A tökéletes állagot akkor érte el, amikor sűrűn puffogott és köpködött.
A befőttes üvegekbe vizet öntöttem (1/4-éig) és a mikróba tettem őket a legmagasabb fokozaton 5 percre, így megoldottam a sterilizálást. A csíramentesítés után kiöntöttem az üvegekből a vizet és beléjük mertem a forró lekvárt, majd sebtiben rájuk tekertem a fedeleket és fejjel lefelé fordítottam őket 10 percre.
(Én mindig vákuumozással tartósítom a lekvárokat, nem használok tartósítószert és még soha sem romlott meg egyetlen üveg lekvárom sem.)
Ezután száraz dunsztba tettem őket (a gyerekszoba vendégágyának az ágyneműtartójába, pokrócokkal alaposan betakargatva), hogy lassan hűlhessenek ki.
A második adag lekvárból kifelejtettem a fahéjat, csak hogy ott is legyen valami baki, de ettől függetlenül hihetetlenül finom lekvárt sikerült befőznöm. Talán még a mama is büszke lenne rá.

Az első születésnapi babatorta

Most hogy nagyban készülök Gréta születésnapjára előkerült az a kérdés is, hogy milyen legyen a babatorta, amit jó szívvel oda merek adni a csajszinak, hogy (ha nem is el, de) majszoljon belőle.

Először eszembe jutott, hogy jó lenne egy túrótorta, de ez a finnyás kölyök, nem hajlandó megenni a túrót, mostanában minden gyümölccsel hadilábon áll, így a gyümölcstorta is kiesett. Csokitortát neki még nem szeretnék sütni, szerintem nem való neki még a koffein, sőt amilyen energiabomba egy kis csokitortától még éjszaka sem tudnánk "lelőni" annyira túlpörögne. Na meg persze ott van a másik dilemmám, mert Gréta nem kapott még édességet: nem adtam neki sem tejszeletet, sem túrórudit, ízesített joghurtot is csak most kapott először egy hete de az sem jött be neki, a babapudingokat, desszerteket sem akarja megenni, szóval nehéz ügy. Nem is számítok rá, hogy megeszi a neki készült kis tortácskát, de az azért nem lenne rossz, ha legalább megkóstolná, egy keveset majszolna belőle mielőtt teljesen szétkeni magán és az etetőszékén :)

Mostanában sokat bújom a Pinterestet, keresem az ötleteket, inspirálódok, ott találtam meg végül azt a torta receptet, amit pici átalakítással próbasütöttem a nagy nap előtt (az amerikai receptekkel óvatos vagyok, nem árt letesztelni, hogy ténylegesen működik e, nehogy a nagy napon bőgjek le és a végén még torta se legyen). Leteszteltük és teljesen beválós a dolog (egy ici-picit Gréta is kapott belőle, sokat nem mertem adni neki, mert tojásfehérjét, tejet, és tejszínt elvileg csak két hét múlva ehet majd először, de szerencsére nem lett belőle semmi gond, és ízlett neki is).

Banános piskóta recept innen

Babatorta (banános piskótával és vajas mascarpone krémmel)

Hozzávalók a piskótához:

2 dkg olvasztott vaj
5 dkg cukor (a recept eredetileg 1/3 csésze mézet írt, de a Magyarországon a hozzátáplálási irányelvek szerint másfél éves kor előtt nem célszerű a babáknak adni a botulizmus veszélye miatt)
2 db közepes tojás
1,2 dl langyos tej
0,5 tk házi vaníliáscukor (ennek hiányában burbon vaníliáscukor)
20 dkg finomliszt (az eredeti receptben sütőporos liszt szerepel)
1 tk sütőpor (megoldva a sütőporos liszt hiányát)
1 tk szódabikarbóna (megoldva a sütőporos liszt hiányát)
2 db banán

Hozzávlók a mascarponés vajkrémhez:

25 dkg vaj
8 dkg porcukor
12 dkg mascarpone
néhány csepp céklalé, vagy max. egy borsónyi sült, pürésített cékla (kizárólag a természetes színezés miatt, az ízén nem érződik ki)

UPDATE!
Élesben az igazi szülinapi torta készítésénél annyit változtattam, hogy a krémbe csak 6 dkg cukrot tettem, viszont egy egész doboz (25 dkg) mascarpone került bele, így szó szerint alig lett édes, viszont sokkal krémesebb lett.

Mivel ez a torta csak és kizárólag Grétáé lesz, nincs értelme nagyban gondolkozni, így csak egy mini tortácskát fog kapni, amihez tökéletes "tortaforma" az én kis 10 cm átmérőjű fém bögrém. Nem szétszedhető formáról van szó, ezért szilikonos sütőpapírból vágtam bögre magasságú hosszú csíkot (2 db-ot, mert kétszerre sültek ki a lapok) és a bögre alját körberajzolva (szintén) 2 db kört is.
a sütőt bekapcsoltam 180°C-ra alsó felső sütésen (majd sütés közben átállítottam hőlégkeverésre, mert nem akartak rendesen megsülni a piskóták).
Egy tálban összekevertem az olvasztott vajat, a cukrot, a tejet, a tojásokat, a vaníliáscukrot. Egy másik tálban összeforgattam a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, majd a tejes egyveleget is belekevertem, végül a villával összetört banánokat is hozzákutyultam.
A tészta felét az előzőleg már kibélelt tortaformába (alias fém bögre) öntöttem és betettem a sütőbe. Időt nem tudtam nézni, mert minden erőmmel Grétát kellett távoltartanom a konyhától illetve a sütőajtótól, de csináltam tűpróbát amikor elkezdett barnulni a teteje, mivel még teljességgel folyt, ezért átkapcsoltam hőlégkeverésre. Szép barna volt a teteje, amikor újra megnéztem, tűpróbát csináltam és már tökéletes volt a piskóta. Rácsra borítottam a formából és hagytam hűlni, közben pedig újrapapíroztam a bögrét, beletöltöttem a maradék tésztát és ezzel is ugyanúgy jártam el, mint az előzővel.

Amikor a tészták kisültek, kihűltek és már mindkettő a rácson pihent nekiálltam a krém elkészítésének. A teljesen lágy szoba hőmérsékletű vajat tálas mixerbe tettem, hozzáadtam a porcukrot és közepes gyorsasági fokozaton kevertettem legalább 10 percig (túlzásnak tűnhet, de higgyétek el így lesz tökéletes: légiesen könnyű, habos krém és a cukor is teljesen eloszlik, nem fog sercegni a fogak alatt). Amikor ezzel megvoltam átkevertem egy doboz (25 dkg-os) mascarponét és a felét spatulával a vajkrémbe forgattam (ezt már nem szabad habverővel keverni, mert a tejszín tartalma a magas fordulatszámon könnyen túlverődik, kicsapódik és akkor annyi neki).

A torta összeállításához a két piskótakorongról levágtam a felső kipúposodó részüket, így két teljesen egyenes aljú-tetejű korongot kaptam. Félbe vágtam őket , így lett összesen 4 lapom, egyet tányérra tettem alapnak, és megkentem a krémmel, (nem túl vastagon), majd rátettem a következő lapot és így folytattam a rétegezést. Amikor mindegyik piskóta a helyére került és kezdett torta formát ölteni a dolog, akkor kívülről is behúztam a krémmel az oldalát ill. a tetejét, szép egyenesre, egyenletesre simítva.
Itt egy rövidebb pihenő következett, betettem a tortácskát a hűtőbe, hogy a krémben lévő vaj visszadermedhessen és könnyebb legyen a díszítés.
A maradék krém egyharmadát külön tálba tettem és sült céklapürét adtam hozzá (kicsit elsokalltam az adagot, mert lágyabb színeket szerettem volna, de élesben már tudom, hogy visszafogottabban kell bánnom vele).
A rózsaszín krémet habzsákba tettem és 101 es díszítő csővel elkezdtem fodrozni a torta oldalát legalul. Forgótányér nélkül kicsit szaggatottabb lett a fodor, de az is benne van a pakliban, hogy mivel nem sűrűn dolgozom vajkrémmel nem vagyok egy kicsit sem profi ebben a  műveletben :P
A fodrokat egymás fölött rendeztem a tortára, majd mikor a torta feléhez értem kinyomtam a habzsákból a maradék rózsaszín krémet és a krémből a következő egyharmadot hozzákevertem. Így 1-2 árnyalattal világosabb krémet kaptam.
Ezt újra visszatöltöttem a habzsákba és folytattam a torta oldalának fodrozását felfelé.
Végül amikor a torta tetejéhez értem, egy másik habzsákból a maradék utolsó harmad fehér krémet fodroztam rá a torta tetejére kívülről befelé haladva.


Ezzel tulajdonképpen el is készült a babatorta, hűtőbe tettem, hogy maradandó legyen a díszítés (érdemes a vajkrém miatt egy nappal korábban elkészíteni), fogyasztás előtt viszont legalább fél órával érdemes kivenni a hűtőből és szobahőmérsékletre tenni, hogy a vaj kicsit felengedjen, meglágyuljon és élvezhető legyen a krém.

A piskóta kellemesen banános ízű, egyáltalán nem túl édes, a krém kellemesen lágy, habos, krémes.
Ezután már kíváncsian várjuk a nagy napot, amikor is Gréta megkapja az első szülinapi tortáját.

Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Nagyon ritkán szoktam marhapörköltet készíteni, akkor is csak akkor kerül rá az étlapra, ha akciós valahol a nudli. 

Krisztián szokta mondogatni, hogy pörköltben verhetetlen vagyok, legyen az akár csirke, sertés vagy marha, nálam jobban nem készíti senki sem (persze ő elfogult, de jól esik ezt hallani). Most hogy véletlenül a héten még ki tudtam venni a napi sajtót (azaz a heti akciós újságokat) a közös ládából mielőtt kidobták volna az összeset, megesett a szemem az akciós marhalábszáron és rögtön Krisztiánnak szegeztem a kérdést, hogy lenne e kedve hozzá. Hülye kérdés volt, még szép hogy bármikor igent mondana egy jó kis marhapörköltre. Volt is olyan kedves és le is ment vásárolni, nekem a lában sem kellett kitennem itthonról (úgy sem nagyon tudtam mozogni a lerobbant derekam miatt). Következzék  most egy igazán jó vörösboros marhapörkölt recept, aminek az illatától bárkinek összeszalad a nyál a szájában.

Knédli recept innen

Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Hozzávalók a marhapörkölthöz:

50 dkg marhalábszár (vagyis nudli)
2 db közepes vöröshagyma
5 dkg zsír
2 ek. csemege fűszerpaprika
só
őrölt bors
őrölt kömény
fél tv paprika
1 db paradicsom
jó minőségű vörösbor (én most Villányi Bársony Cuvée-ből készítettem)

Hozzávalók a knédlihez:

11 dkg rétesliszt
29 dkg finomliszt
fél tojássárgága
fél egésztojás (bármilyen bután hangzik is)
1,5 dkg só
1,5 dkg cukor
1 tk rum
1,5 dkg élesztő
1 tk olaj
1,7 dl víz

A marhanudlit megmostam, leszedtem róla a hártyákat és a nagyon mócsingos részeket, majd felkockáztam. A vöröshagymákat megpucoltam és kockákra vágtam, majd a zsíron (igaz vétek egy marhapörkölthöz olajat használni, ezt nem lehet diétásan készíteni mert oda lesznek ezek a mennyei ízek) üvegesre dinszteltem. Amikor a hagyma elkészült, ráraktam a felkockázott marhanudlit és fehéredésig pirítottam (ettől pörkölt a pörkölt). Amikor már minden kocka kifehéredett lehúztam a lábost a tűzhelyről, hozzáadtam a pirospaprikát, a borsot, a köménymagot é felöntöttem fele rész vízzel, fele rész vörösborral, hogy teljesen ellepje a husikockákat.
Lefedtem a lábost és villanytűzhelyen 3-as fokozaton (gáztűzhelyen takarék) lassan főztem, 2 óra múlva hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, és felöntöttem vízzel és vörösborral, mert a szaft nagyon besűrűsödött, de a hús még nem volt teljesen jó (akkor tökéletes, amikor a szánkba véve nem kell rágni, hanem rögtön szétesik magától). Még másfél-két órát hagytam lassan fődögélni, ezalatt a szaft újra besűrűsödött és a hús tökéletesen omlóssá, puhává főtt szét, az utolsó pillanatban pedig mielőtt lekapcsoltam volna a tűzhelyt megsóztam (vigyázat, nem szabad az elején sózni, mert megkeményedik tőle a hús és nagyon nehezen puhul meg).

Köretnek hozzá most knédlit készítettem, ezt a cseh kenyérféleségez hasonló bucit, amit szaftos, ételekhez szoktak kínálni. Ízében olyan mint a kenyér, a lényegi különbség az, hogy a knédlinek nincsen kemény kérges héja, amit a készítési technika miatt (gőzölés) sikerül kiküszöbölni.

Először is előkészítettem a gőzölő edényt, semmi bonyolult dolog, csak az egyik legnagyobb fazekam aljának a közepére tettem egy fánk kiszúrót, annak a tetejére pedig egy 24 cm-es csatos tortaforma alját. Így tudtam megoldani a gőzölést, mindenfajta speckó gőzölőedény nélkül. A lábas aljába vizet öntöttem, épp csak annyit, hogy az emelvényt (azaz a kapcsos tortaforma alját) már ne érje el.
A hozzávalókat összegyúrtam és szép sima tésztát dagasztottam belőlük. Kerekre gömbölygettem, majd az egész felszínét bekentem olajjal, hogy ne tudjon kiszáradni.
Mondanám azt, hogy meleg helyen kelesztettem, de jelen pillanatban ebben a kánikulában csak a hűtőben van hideg, szóval egy órát kelesztettem, amíg a duplájára nőtt. Ezután 8 egyforma részre osztottam a tésztát (én mindig mérleggel mérem ki, hogy tuti biztos legyen), bekapcsoltam a gőzölőedényem alatt a főzőlapot és kerek, zsemle formájúra gömbölyítettem a tésztácska halmokat.
Amikor a lábasban felforrt a víz, az emelvényemre egy kerekre vágott szilikonos sütőpapírt tettem, hogy a knédlik ne ragadjanak oda és egyszerre kettőt tettem rá (egymástól a lehető legtávolabb). A fazékra rátettem a fedelét és a legmagasabb fokozaton 15 perc alatt készre gőzöltem. A fedőt nem szabad ezalatt az idő alatt felemelni, mert szégyenlős és összeesik. Így 4 adagban sikerült kigőzölnöm a gombócokat.

Ha magmaradunk a hagyományos vonalnál akkor nokedlivel a legfinomabb a marhapörkölt (csak én nehezen tudom rávenni magam a készítésére, mert olyan macerás utána a mosogatás...), ami pedig megkoronázza az egészet az a jól behűtött házi kovászos uborka. Egyszerűen mennyei!
Még Gréta is addig kunyizott, amíg kapott a pöreszből, apja lánya egyszerűen imádta. :D

Őszintén az anyaságról

Mindig leírom nektek, hogy hogy vagyunk, milyen boldogok vagyunk, milyen tökéletes az életünk főleg mióta Gréta kislányunk megszületett. Ám nem igazán esik szó a másik oldalról, mert nem mindig fenékig tejfel az életünk, nem mindig süt a nap és nem mindig vigyorgunk a boldogságtól egész nap.
Azt hisszük, hogy az a normális, hogy anya mindig kipihent, mosolygós tökéletes sminkkel és frizurával, a legújabb divat szerint öltözve, a babák pedig mindig csak mosolyognak, ha ébren vannak, egyébként csak esznek és alszanak és magukban csendesen eljátszanak, apa pedig boldogan jön haza a munkából, játszik a gyerkőccel, majd közös örömteli pancsolás következik, anya megeteti a kicsit, akit ezután csak az ágyába kell tenni és abban a pillanatban alszik is, ezután anya szexi és csábító szerepet ölt, a baba pedig másnap reggel édesen mosolyogva ébred csak fel.
Hányszor láttatok a tv műsorokban, filmekben, magazinokban nyúzott, karikás szemű, fáradtságtól alig lézengő anyukákat, akiknek a gyereke ordít, visít, nem akar enni, nem akar aludni, nem szeret babakocsizni, nem szeret sem az ágyában, sem a játékszőnyegen, stb. csakis anyán lógni, a lakás romokban, anya nem volt már ki tudja mióta sem fodrásznál/kozmetikusnál/műkörmösnél/pedikűrösnél stb., nincs egy normális ruhája, ellenben ami rajta van azon ott van a gyerek teljes napi menüje. Ha apa hazaér késő este már maximum csak egy puszit tud adni a gyereknek fürdés előtt, vagy még azt sem. A gyerek nem akar aludni, visít, ordít ellenkezik, anya órákig altat és este nem hogy szexinek nem érzi magát miután a gyerek végre kidőlt, összeszedte a játékokat, elmosogatott, előkészítette a másnapi mosást, de épkézláb embernek sem. A gyerek éjszaka óránként felsír, anya altat/ringat/szoptat/énekel/stb. míg apa azon zsörtölődik, hogy már megint nem tudja magát kialudni a másnapi munkakezdés előtt.
Bevallom én még egyszer sem, mert mindenhonnan csak azt közvetítik, hogy tele van tökéletes anyákkal a világ, és ezzel azt is sugallják egyben, hogy az, aki nem üti meg ezt a mércét már nem is minősül jó anyának.
Emellett természetesen még itt-ott találkozik az ember "tökéletes" anyukákkal a gyerekorvosnál, a boltban, a játszótéren, a piacon, a játszóházban, stb., akik elmesélik, hogy az ő gyerekük egy igazi tündér, soha nem is sírt, ellenben jól eszik, mióta megszületett végigalussza az éjszakát, eljátszik magában, 3 évesen még mindig szopizik, de emellett mindent megeszik, ő pedig nemhogy minden nap az utolsó porszemet is "felnyalja", de 3 fogásos ebédet főz, az egész utca összes gyerekének ő tart kézműves foglalkozást, focizik a fiúkkal, babázik a lányokkal, apát este gyertyafényes vacsival várja haza, stb., stb., stb. (általában ezeknek az anyukáknak a gyerekei azok akik 4 hónaposan már stabilan ülnek, fél évesen járnak, és egy éves korukra olyan teljes a szókincsük, hogy felmondják József Attila összes versét egyszuszra).
Na jó ezt inkább hagyjuk... Bár vannak ténylegesen olyan babák akik igazi kis angyalok, semmi gond nincs velük, így közben anya ténylegesen kipihent lehet és mindenre van ideje. Ők a szerencsések, hogy ilyen gyerekük van, ám ez nem az ő érdemük, hogy így van, szimplán nekik jobb lapokat dobott a gép.
Önmagában a dicsekvős, kicsit nagyot mondós anyukákkal sincsen semmi gond, hiszen mindenki büszke a saját gyerekére és ezt az egész világnak szétkürtölné, és hogy az ő gyereke(i) legyenek a legszebbek, legokosabbak, legügyesebb "kicsit" rátesznek néhány lapáttal a valóságra.
De sokszor nagyon sértőek és bántóak a szavaik, amit akár szánt szándékkal döfnek az emberbe, akár csak szimpla oda nem figyelésből, nem szándékosan.

Gondolom ismerősek a következő mondatok:
- a tiéd már nem cicizik?
- a tiéd még cicizik?
- a tiéd még nem adsz már neki a ti kajátokból?
- a tiéd még mindig felkel éjszaka?
- miért nem nevelted meg?
- a tiéd még mindig veled alszik?
- a tiéd nem alszik veletek?
- miért adsz neki ennyit enni, ha ilyen kövér?
- miért nem adsz neki többet adni, ha ilyen sovány?
- miért veszed fel, miért nem hagyod sírni, teljesen elkapatod?
- miért hordozol, cipelsz egy ilyen nehéz gyereket?
- miért nem hordozod inkább, a babakocsi helyett?
és még hosszan sorolhatnám, mert szinte véget nem érő a lista.

Ezek mellett a "példaképek" mellet nagyon sokan érzik, úgy hogy nem tudnak megfelelően teljesíteni, nem is igazán jó anyák, hiszen ha másnak simán kisujjból kirázva sikerül, akkor ha nekik teljes erőbedobással még a negyede sem jön össze ennek akkor nagy hiba van bennük. Nem mondják ki az érzéseiket, mert félnek a megvetéstől, a rossz megítéléstől, begubóznak és az esetek többségében hosszabb-rövidebb időn belül (inkább rövidebb) depressziósak lesznek, amit súlyosbít, hogy egész nap kezdetben egy beszélni nem tudó csecsemővel töltik a mindennapjaikat felnőtt társaság nélkül. És innen, ha nem kap észbe az ember lánya csak lefelé van út a lejtőn.

Pedig az az igazság, hogy nem ettől a rózsaszín maszlagtól lesz az ember jó anya.
Elárulom, hogy én is sokszor vagyok fáradt, szürke karikák éktelenkednek a szemem alatt, ingerült vagyok, amikor tízezredszerre szólok rá Grétára, hogy ne tépje, rágja a hajamat. Szét tudna robbanni a fejem, amikor egész nap csak ordít, cipelteti magát miközben sírni tudnék a fájdalomtól, úgy fáj a hátam, a hónapok óta tartó kialvatlanság miatt csak árnyéka vagyok önmagamnak. Most is miközben ezt a posztot írom be van csípődve a derekam, moccanni is alig bírok, ellenben majd betojok a fájdalomtól.
Sőt van amikor elegem van mindenből, ki tudnék szaladni a világból. Amikor Gréta újszülött volt, hasfájós és reggeltől estig üvöltött alig vártam, hogy apa végre hazaéren és átvegye tőlem (ismerek még szintén hasonló cipőben járt/járó anyukákat, ezért biztosan tudom, hogy nem voltam/vagyok egyedül). Pedig szerettem, szeretem Grétát, de kikészítőek voltak azok a hetek minden szeretetem ellenére.
De, tudom, hogy bármilyen rossz napom is van, bármennyire szalad a háztartás, hisztizik a gyerek, csak ringatva hajlandó elaludni, rossz napjain szinte egész nap szó szerint csüng, lóg rajtam akkor is jó anya vagyok. De nem is akarok megfelelni mindenki elvárásainak, egyedül Grétának, apának és magamnak akarom a tőlem telhető legtöbbet nyújtani. (És magasról teszek rá, ha valaki úgy gondolja, hogy elkényeztetem, mert nem hagyom sírni, mert ringatva altatom, mert túlságosan magamhoz szoktattam, mert ha nem akarja megenni a a főztömet, akkor nem éheztetem, hanem megkínálom bébiétellel, hogy gonosz vagyok mert külön szobában, külön ágyban altatom, mert azt hiszi, hogy túlzabáltatom, mert nem anyatejet, hanem tápszert kap, nem mintha tudnék neki mást adni...)


Egy kis bátorítást szeretnék most ezzel a pár sorral nyújtani azoknak az anyukáknak, akik elveszettnek érik magukat, túl nagy a nyomás rajtuk. Nem vagytok egyedül!
Nem számít, hogy más mennyire tökéletes, Ti így vagytok jók, ahogyan vagytok!
Senki sem mondta, hogy könnyű anyának, szülőnek lenni. Bár úgy érezzük, hogy felkészültünk rá abban a 9 hónapban, de a tervek és az elképzelések sokszor foszlanak köddé a valóságban és rájövünk, hogy hiába tudtuk, hogy egy baba nem csak eszik, alszik és édesen mosolyog, arra az erőpróbára nem vagyunk felkészülve, ami akkor veszi kezdetét, amikor hónapok óta nem alszunk, reggeltől estig sírást hallgatunk, azon imádkozunk, hogy ennél az etetésnél legalább néhány kanállal jusson is az ételből a gyerek gyomrába, mert folyton csak cseszeget a gyerekorvos, a védőnő, hogy , nem hízik eleget, vagy pont ellenkezőleg "diétáztassam" (ergó éheztessem) a gyereket, mert túl sokat hízik, amikor titkon reméljük, hogy ma már nem fog fájni a hasa/foga.
Ne keseredjetek el, a helyzet változni fog, a gyerek nem fog örökké sírni, nem fog örökké felkelni, nem kell örökké ringatni, nem fog örökké cicizni, nem tart örökké a hasfájás, sem a fogzás, nem fog örökké rajtunk csüngeni. A gyerekeiteknek ti vagytok a legfontosabbak, ti vagytok a sziklaszilárd bástyák akire támaszkodhatnak, feltétel nélkül, önzetlenül szeretnek titeket.
Mert így kicsit esetlenül, szétszórtan, fáradtan, szétcsúszva is jó anyák vagytok! A gyerekeitek számára a legtökéletesebbek.
Kell ennél fontossabb? Szerintem nem.

Készülődés az első születésnapra

Kevesebb, mint egy hónap és Gréta kislányunk egy éves lesz. Te jó ég 1 éves?!

Tavaly ilyenkor nagy takarításban voltam, újra mostam vasaltam a gyerekruhákat, az utolsó pillanatos ajtó, ajtókeret, csiszolás-festés miatt, és a 38. héten még a létra tetejére is felmásztam, hogy ablakot pucoljak, függönyt mossak, no meg persze nagyban készültünk a kisasszony megérkezésére. Aztán miután 2014. szeptember 5-én reggel 8:17-kor megszületett a mi kis gyöngyszemünk elkezdett rohanni velünk az idő és szinte ténylegesen észre sem vettük, hogy hogyan szálltak el a hónapok és abból az 52 centis alig 3,5-kg-os pici babából hogyan lett egy "hatalmas", izgő-mozgó, dumagép csajszi, aki egy pillanatra sem áll meg és még annál is ritkábban marad csendben és fogja be a száját.

Bevallom őszintén imádom úgy ahogyan van, minden egyes porcikáját,de néha azért hiányzik az az időszak, amikor még újszülött csecsemő volt (túl hamar eltelt és sajnos csak sírós-ordítós-hasfájásos emlékeim maradtak meg ezekből a hetekből, hónapokból).

Minden egyes napot aktívan élünk meg és igyekszem élményekkel gazdagítani, az első születésnapot pedig szeretném mindenképpen emlékezetessé tenni. Persze lehet azt mondani, hogy minek a nagy cécó, hiszen ebből úgy sem fog emlékezni semmire. Tény hogy a gyerekek életük első három évéből nem tudnak felidézni egyetlen konkrét eseménysort sem, de a szokások ilyenkor alakulnak ki. Hiába nem fog emlékezni, az első születésnap különleges, nem csak neki, de (ilyenkor még főleg) nekünk a családnak is. És persze lehetőségeinkhez képest igyekszünk megörökíteni a nagy nap minden mozzanatát, amit majd később ő is nézegethet velünk együtt, miközben elmeséljük neki, hogy mi és hogyan történt.

Dekorációnak lufikat és tüllt terveztem:

Készítek egy emlék táblát is összefoglalva, hogy milyen is Grétánk 1 évesen:

Készítek neki egyedi nagyon csajos ruhát:

Sütök egy vajkrémes kicsi 10 cm-es baba tortát, amit kedvére majszolhat, trancsírozhat, morzsolhat, szétkenhet magán és az etetőszékén

És egy 16 cm-es tortát magunknak, a családnak, mert a megmaradt széttrancsírozott maradékból már nem szívesen enne már senki (még nem sikerült eldöntenem, hogy milyen legyen ízre és kinézetre)

Az ihletet a Pinteresten található képekből merítettem.

Az ajándékokat viszont egy kicsit sem túlozzuk el (még ha a születésnapot kicsit sikerült is) egy nagy doboz színes fa építőkockát fogunk venni, hogy apával együtt építhessék és rombolhassák le a tornyokat és egy egyszerű ajtófélfára felszerelhető hintát, hogy rossz időben se kelljen lemondani erről a remek szórakozásról.

11. hónap

Már 11 hónapos. Atyaég!!!! Jövő hónapban már egy éves lesz. Hova tűnt az a picike 3,5 kg-os baba, akit ép csak most hoztunk haza a kórházból? Szinte észre sem vettük mikor és hogyan nőtt meg ennyire.

Súly: szerdán voltunk tanácsadáson 9,5 kg-nak mérték Grétát. Végre elkezdett lassulni a gyarapodása (Hurrá!!! Talán az én hátam sem megy teljesen tönkre, amíg végre eljutunk odáig, hogy már nem kell annyit kézben lennie és kevesebbet kell cipelni.)


Evés: 260-270 ml-t tápszert eszik reggel, este már csak 150-210 ml-t evett, de előtte 7-kor vagy 60 g Sinemil porból kap pépet, vagy 45 g Babydream gyümölcsös tejpép porból tejpépet. A tízóraival küzdünk,egy gyufásdoboz méretű vajas kenyérből alig rágcsál el egy keveset. Sonkát már nem rakhatok rá, mert kipiszkálja a szájából. Csináltam neki házi csirkemájkrémet, és húskrémet is, de azt max. lenyalja a kenyérről, együtt vele nem akarja megenni. Mostanában nem hajlandó megenni a joghurtot sem és küzdünk azért, hogy naponta pár 2x2-es kocka gyümölcsöt megegyen. Újabb küzdelem ez ebéd, nem akarja újra megenni a főztömet, bármivel próbálkozok, de az üveges bébiételekből is rosszul eszik, nem fogy el egy üveg, fél-háromnegyed üvegnyit hajlandó csak betolni.
A folyadékbevitele még mindig hatalmas, napi 7,5 dl - 1 l vizet megiszik a kiskacsa.


Alvás: Két hete majdnem minden éjszakát végigalszik. De azért még így is vannak rossz éjszakáink, amikor menni kell ringatni, ő pedig sír és esze ágában sincsen aludni az éjszaka közepén. Napközben még kétszer alszik: egyszer délelőtt 9-től fél 11-11-ig, délután pedig 2-től 4-negyed 5-ig. Még mindig ringatni kell, és ebben a nagy kánikulában kezd számára is nagyon kényelmetlen lenni, mert nagyon összeizzadunk, de hiába olyan fáradt, hogy állva el tudna aludni, amint beteszem az ágyába kipattan a szeme, feláll és sír. Napközben maximum 10 perc alatt el tudom altatni, éjszaka ez sajnos jóval több ideig tart, pedig amint meghallom a neszezését rögtön kipattanok az ágyból és rohanok át hozzá, soha sem kapcsolok villanyt, nem beszélek olyankor hozzá, csak kiveszem, adok neki néhány korty vizet (amennyit elfogad) és elkezdem ringatni. Amikor a szüleimnél vagyunk Tatán akkor az elaltatás is nehezebb és fél-háromnegyed óránál nem alszik tovább, és visszaaltatni sem tudom.


Egészség/betegség: Szerencsére makk egészséges a kisasszony.


Napirend:

Két verzió létezik:

5:45-6:00 Az éjszakai ébredések után Gréta ténylegesen felébred és indítja a napot

Megkapja a tápszerét és játszunk, Halász Juditot hallgatunk, amikor apa már elment dolgozni.

9-kor leteszem aludni.

Fél 11-11-ig nyugi van, addig én csinálhatom a házimunkámat.

1-kor ebédel utána még egy kicsit játszik és 2-kor leteszem a délutáni alvására.

4 - negyed 5-ig alszik és elindulunk sétálni, játszóterezni.

Kint a játszótéren megpróbálok beleszuszakolni egy kis uzsonnát, ha sikerül.

7-kor kap 60 g Sinemilből/ 45 g Babydream tejpépből pépet ez az elővacsi.

Nyolcra hazaesünk a játszóterezésből, megfürdetem, megissza az esti tápszerét és átviszem aludni a szobájába. Mostanában húzza az időt és gyakran  9-re alszik el.

A másik variáció annyiban tér el ettől, hogy hajnali 4-5 között felébred, megissza a tápszerét és visszaalszik, ilyenkor 7-kor ébred és 10-kor teszem le a délelőtti alvására, így 11-12-ig alszik. Ha 11-kor felébred, akkor az eredeti verzió szerint megy a délután és 2-kor újra le tudom tenni aludni, ha csak délben akkor 3-kor megy a délutáni durmolására.


Mérföldkövek: Az a helyzet, hogy Gréta hiába lenne képes megállni már kapaszkodás nélkül (már többször megfigyeltük, hogy amikor nem veszi észre, hogy nem kapaszkodik, akkor stabilan áll, de ha eszébe jut, hogy hoppá nem kapaszkodik, akkor rögtön lecsücsül), de annyira óvatos, hogy inkább minden lehetőséget megragad a kapaszkodásra, ha nincs számára stabil kapaszkodó, akkor inkább óvatos duhaj és nem rizikózik. Már megmutatta azt is, hogy felállni is tud kapaszkodás nélkül, simán combból feltolva magát. Elkezdett halandzsázni, valami eszméletlenül cuki, ahogy mutogat és hatalmas beleéléssel mondja a magáét, sőt úgy néz ránk, mint aki nem érti, hogy miért is nem értjük, amit mond nekünk. :D
Ha kérjük most már mindenkinek int pápát és tapsol is. Mindenre rámutat a mutatóujjával. Hüvelyk és mutatóujjait összecsippentve, azaz két ujjal felvesz bármi apróságot.
Július 26-án egyszerre áttört a két felső oldalsó metszőfoga, de nem örülhetünk sokáig a nyugis időszaknak, mert 2 nap kihagyás után újra hasmenése van, a két felső szemfoga van őrült módon beindulva és egyfolytában tolja be az ujjait, piszkálja őket vele.
Megtanult lemászni az ágyról féltem, hogy egyszer fejjel előre fog lezúgni ezért megtanítottam neki, hogy feküdjön ki hason az ágy szélére és lábait csúsztassa le, úgy jöjjön le. Igaz még nem hagyjuk egyedül, mert az ördög sosem alszik, de roppant ügyesen lemászik és mindig úgy, ahogyan mutattam neki.


Ruhák: Már 81 cm a kisasszony, 80-as (9-12 hós) méretet hord, nadrágokból már alig van  a 74-es, ami is jó rá, pólókból, és van 1-2 nadrágja, ami már 86-os méretű. Megkapta élete első igazi kis cipőcskéjét, egy puha talpú Freycoo-t a járástanuláshoz S-es méretben (még egy picit nagy rá, apró kis lábai vannak, de nagyon ügyesen lépeget már benne, ere majd egy külön bejegyzést szánok).


Pelenka: Sajnos az utóbbi 3 hónapban elég sok problémánk volt a mosható pelenkákkal, ezért át kellett térnünk és eldobhatót kell használnunk (4-es méretet, Babylove, Babyderam, Toujours, Pomette). Ha lesz időm írok egy pelenkás posztot is, sajnos nem tudom, hogy mikor, mert borzasztó kevés az időm.


Sírás: Nem sír, inkább visít, ordít, mintha nyúznák, ha valami nem úgy van ahogyan ő elképzelte. Napközben krónikus anyamániában szenved, ha csak a szobánktól 2 lépésnyire lévő konyháig lépek ki, már rögtön vigasztalhatatlanul sír pedig beszélek hozzá, hogy tudja nem hagytam el és egy pillanat múlva ott vagyok mellette.


A baba kedvencei: Nagyon szereti Halász Judit dalait, ringatja magát a zenére, majd kiugrik a bőréből. A könyvek még mindig nagy kedvencek és már nem csak rágja őket, hanem beül a szekrény elé, egymás után veszi elő, lapozza fel, nézegeti a leporellókat. Még mindig imád dobálózni: ha az etetőszékben ül a keze ügyébe kerülő bármit (cumisüveg, cumi, kanál, előke, kifli, stb.) angyalian ártatlan képpel dobja ki, majd kérdőn néz le, hogy vajon hogyan kerülhetett le a járólapra. Nagyon szeret hintázni és csúszdázni is.  A formabedobóból imádja kiborítani a különböző formákat, ha a formákból tornyot építünk neki azt rögtön lerombolja és csak akkor boldog, ha a gyűrűpiramisról leveheti a gyűrűket. A búgócsiga is nagy kedvenc nagyon örül magának, ha úgy kapja el, hogy a kezében még pörög tovább. A gurulós játéktároló dobozt járássegítőnek használja, belekapaszkodik a tetejébe és ahogyan gurul a tároló ő lépked utána. Kijön a konyhába és kihúzogatja a fiókokat, a székeket szintén járássegítőnek használva közlekedik. Mostanában a legújabb móka az előszobaszekrényből való kipakolás, ha ide desszantol tuti, hogy szanaszét repülnek a textil bevásárlószatyraim :D Somodi mamáéktól kapott egy Fisher Price csészepiramist, amiknek a csészéit össze lehet labdává illeszteni, a legkisebb két csészét ha összepasszintjuk neki, nagyon ügyesen szétszedi (Krisztián tanította neki, motiválva azzal, hogy a labda közepébe valami kis meglepetést rejtett), ilyenkor nagyon büszke magára. Imád hemperegni az ágyunkon, csak résen kell, hogy nagyon legyek, mert nem figyel még rá, hogy mennyire gurul ki az ágy szélére.


Anya kedvenc pillanata(i): Ahogyan incselkedik az emberekkel, rájuk mosolyog, aztán elfordul és hozzám bújik. Ahogyan átöleli a nyakam és a vállamba fúrja az arcocskáját. Ahogyan reggel pápát int apának az ajtóból. Amikor huncutul visszamosolyog rám, amikor rászólok, hogy meg se próbálja bántani a virágaimat. Imádom, ahogy a kis dumagép mondja a magáét, átszellemült arccal adja világ tudtára a véleményét.


Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A hajtépésről, rágásról még mindig nem szokott le. Sajnos a legújabb dilik egyik a harapás, odabújik hozzám, majd egy óvatlan pillanatban beleharap a kulcscsontomba (mostanra tele vagyok fognyomokkal), amikor az éjszakai ébredések és több órás altatási procedúrák alatt miközben én csöndesen ringatom a vállamon ő közben a fülembe visít , nem használ a simogatás, puszi, semmi, ő csak őrjöng és tombol. És amivel újabban kikerget a világból az a pakolás. Pelenkázótáskából, polcról, dobozból, cipőtartó állványról, előszoba szekrényből, tulajdonképpen mindenhonnan, amihez hozzáfér. 3 perc alatt olyan pusztítást képes végezni, mint egy tornádó. Aztán anya kezdheti a rom eltakarítást, Gréta pedig abban a pillanatban pakol mindent újra szét. Nagyon kell vigyázni vele, és félteni minden értékesebb dolgot tőle, sikerült kiütnie a kezemből úgy a telefonomat, hogy ripityára tört a kijelzője.
Megtanult felmászni a gurulós doboza tetejére, rám pedig a szívbajt hozza, hogy mikor és hogyan fog lezúgni a tetejéről.

Ha apa odaül a géphez dolgozni, írni akkor rögtön megy és kéretszkedik az ölébe