Kovi ubi projekt

Gyerekkoromban ahogyan elkezdődött a nyári szezon, a nagyszüleim is belefogtak a kovászos uborka készítésbe. A kert végében termett közepes méretű ubikat, szépen belerendezgették egy 5 literes befőttes üvegbe, amik aztán csücsültek 2-3 napot az udvaron, rendszerint a lefedett kerekes kút tetején, ahol a napsütéstől szépen beértek. Jött az osztozkodás, mert az én drága nagymamámnak aranyból volt a szíve és egyenlően adott mindenből anyunak is meg a anyu öccsének, majd újra nekiállt és készítette a következő adagot.
Jó pár éve már, hogy nem ettem kovászos uborkát, mert a boltinak, piacosnak valahogyan nem olyan jó az íze, mint az otthon készültnek, ezért inkább ki is hagytam.
De, mint már említettem a múlt hétvégén Szomódon jártunk a nagyszülői házban, és anyutól elkértem egyet a spájz polcon sorakozó nagyobb befőttes üvegekből (ugyan nem egy 5 literest csak 3-ast, de kettőnknek szerintem ez is elég lesz), így most már indulhat a kovászos uborka gyártás udvar helyett a konyha ablak párkányán.

Frissen az ablakpárkányra ültetve

Elkészült

Kívül ropog, a belseje puha, amilyennek lennie kell a jó kovi ubinak

Kovászos uborka

Hozzávalók:
 majdnem 2 kg uborka
1 kisebb szál torma
1 csomag kapor (bár száras kapor lett volna a legjobb, de azt nem kaptam a piacon)
só (annyi csapott evőkanál, ahány literes a befőttes üveg, tehát jelen esetben 3)
víz
1 kovászos kenyér csücsök (bár hallottam, hogy valaki gyürkének  nevezi)

A piacon vettem szép kovászolni való uborkákat, a zöldségesnél pedig tormát és egy csokor kaprot. A tormát megpucoltam és vékony csíkokra vágtam, az uborkákat jó alaposan megmostam, megsuvickoltam, hogy biztosan minden földtől és kosztól megszabaduljanak, a kaprot leöblítettem.
A kimosott befőttes üveg aljába beletettem a kaprot, a megmosott uborkák két végeiből levágtam 0,5 cm-nyit és hosszában 3 helyen bevágtam az oldalukat, ezután jöhetett a sorba állítás. Az üveg fala mentén állítva elkezdtem bepakolni állítva szorosan egymás mellé őket, amikor befejeztem a külső kört befelé haladtam, amíg az alsó sor be nem telt katonásan elrendezett ubikkal. Még mielőtt nekikezdtem volna a következő sornak 2 vékony csík tormát becsúsztattam egymástól távol az alsó sor külső hézagaiba. Ismét egy sor következett, és itt be is telt a 3 literes üveg, az 5 literesbe, úgy emlékszem 3 vagy 4 sor fér bele. Szintén vékony csíkokra vágott tormát dugdostam a hézagokba (lehetőleg úgy, ne pont az alsó sorban lévők fölé essenek). Most már csak a lé a lényeg :)
A befőttes üvegbe vizet töltöttem, de nem csurig, csak a nyakáig, és ezt kitöltöttem egy lábasba, hozzámértem a sót és felmelegítettem, hogy fel tudjon oldódni benne. Amikor már langyosra hűlt visszaöntöttem az uborkákra, mindennek a tetejébe ültettem a kenyércsücsköt, vágással lefelé.
Egy kis müzlis tálkával letakartam a tetejét és kiültettem a konyhaablak párkányára. (Krisztián ettől kapott szívrohamot, mert "mi lesz ha valakinek a fejére pottyan? Te fogsz a sittre menni!" - szép nagy szélvihar és földrengés kellene ahhoz, hogy a szélárnyékos ablakpárkányról az 5 kilós tele üveget lelökje.)
4 nap alatt be is érett (a zöld árnyalatát teljesen elveszítette, barnás színe lett és kovász illata), leszedtem a tetejéről a kenyeret, az ubikat átpakoltam egy műanyag zárható tetejű dobozba és rászűrtem a üvegben visszamaradt levet. Szerintem nálunk sem fog sokáig tartani. Ha hazajövünk a nyaralásból készítem a következő adagot.