Gőzgombóc

Húsmentes napra kerestem Krisztiánnak a leves mellé valamit, aztán belém hasított a felismerés, hogy még soha sem készítettem neki gőzgombócot. Nosza akkor itt az ideje, mert ugye mindent el kell kezdeni egyszer, és ebből a jóságból semmiképp se maradjon ki. Ezzel a slunggal bele is vetettem magam a (számomra legszimpatikusabb) legjobb recept felkutatásába és meg kell, hogy valljam a bőség zavarába estem. Végül a győztes Macikonyha Germköndele lett, a gőzölési technikát pedig Varga Gábortól lestem el.

Gőzgombóc

Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 csapott ek cukor
3 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
2 ek vaj
0,5 tk só
1 egész tojás
1 tojás sárgája
1 db kezeletlen citrom reszelt héja

Töltelék:
sűrű szilvalekvár

Vaníliaöntet:
3 tojás sárgája
3 ek cukor
1 tk házi vaníliáscukor
5 dl tej
3 tk étkezési keményítő

A tésztához a egy kelesztőtálban összegyúrtam a hozzávalókat (nem futtattam fel külön az élesztőt, egyszerűen csak mindent sorban a tálba öntöttem). Pár perc alatt alaposan összedagasztottam, és letakarva félretettem kelni. Másfél óra múlva volt időm újra ránézni, akkorra már több, mint a duplájára dagadt. Néhány gyors mozdulattal átgyúrtam, hengert formáztam belőle és 7 egyenlő részre vágtam. A kapott darabokat kézzel szétlapítottam és egy-egy evőkanál szilvalekvárt (idén nagyon finom fahéjas szilvalekvárt főztem be) tettem a közepükre. A korong széleit összecsíptem, így gombócot formáltam belőle és félretettem őket pihenni az összetapasztott felükkel lefelé.
Közben a legnagyobb fazekam közepére tettem egy fül nélküli pogácsaszaggatót, arra pedig a legkisebb csatos tortaformám alját. Ez az állvány fog segíteni kigőzölni a gombócokat.
Vizet öntöttem a fazékba, de csak annyit, hogy a szint ne érje el a tortaforma alját. Szilikonos sütőpapírból vágtam egy akkora kerek darabot, mint az "gőzemelvény" (így egyik sem ragadt le), és be is kapcsoltam a főzőlapot alatta.
Amikor a víz már lobogva forrt egyszerre 2-3 gombócot tettem az előre kialakított gőztérbe, rátettem a fazékra a fedőt és a biztonság kedvéért még egy konyharuhát is borítottam rá, hogy sehol se tudjon kiszökni a gőz. Így gőzöltem 15 percig, és egyszer sem kukucskáltam be a fedő alá ez idő alatt (pedig ilyen lassan ritkán telnek a percek, egy egész örökkévalóság volt az a háromszor 15 perc).
Arra viszont jó volt a kényszerpihenő, hogy közben elkészítsem a vaníliasodót. A hozzávalókat összekevertem egy hőálló tálkában és vízgőz fölé helyezve állandó kevergetéssel besűrítettem.
Amikor letelt a gőzölési idő, a fazekat levettem a tűzhelyről, hogy a gőz ne tudjon legalább addig újra termelődni, amíg kibányászom a gombócokat (végül sikerült égési sérülések nélkül megúsznom  a mutatványt). Egy fordítólapáttal a gombócok alá nyúltam, így elég stabilan ki tudtam őket emelni egyesével a fazékból. Tányérba (illetve az elviteleseket dobozba) tettem, meglocsoltam a vaníliasodóval a tetejüket pedig megszórtam porcukorral elkevert darált mákkal.

Mit is mondjak...

• könnyebb volt elkészíteni, mint gondoltam, egyáltalán nem bonyolult,
• viszont Krisztiánnak nagyon ízlett,
•  és érdemes akkor készíteni, amikor vendégek jönnek, mert hatalmas mennyiség lett ebből az adagból.