Út a szülés előtti alakhoz

 Nagyon régóta tervezgetem már ezt a posztot, de olyan krónikus időhiányban szenvedek, és eddig sehogyan sem sikerült nekiállnom. Most viszont végre nekikezdek.

A terhesség alatt összesen 16 kg-ot szedtem fel, ebből 3 kg-ot az első trimeszterben, 8 kg-ot a második trimeszterben és 5 kg-ot a harmadik trimeszterben. A legdrasztikusabb a második trimeszter volt, akkor kellett a legtöbbet pihennem, feküdnöm (a 8. héttől majdnem félidőig voltam szigorú ágynyugalomra ítélve), hiába nem ettem többet, mint addig, de az aktív életvitelem után a kifejezetten mozgásszegény életmód megbosszulta magát. A szülés után egy héttel 11 kg-val voltam könnyebb. Most fogalmam sincs, hogy vajon mennyi lehetek, mert elromlott a mérlegünk (nem, nem a súlyom miatt purcant ki :D ), de lényeg a lényeg sajnos nem azt látom a tükörbe nézve, amit szeretnék. Sőt nagyon is elszomorít az a fránya tükörkép. Itt az ideje a változtatásnak, tennem kell valamit, mert attól még hogy azon szomorkodok, hogy hova tűnt a terhesség előtti alakom még nem fog változni semmi.
Nehéz ügy ez a fogyás, van akiről csak úgy olvadnak le a kilók, van aki pedig csak hízik a szoptatás időszaka alatt (én már erre sem foghatom a mostani állapotot, mert már régóta nem is szoptatok.

Általában min bukik meg az fogyás vegyük sorra az általános buktatókat, amit a legtöbb fogyókúrázó, diétázó elkövet:

1. A rendszertelen étkezés, azaz most bekapok valamit gyorsan, mert van időm/nincs időm.
2. Az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás.
3. A túl gyors étkezés (csúnyán mondva zabálás).
4. Anya, mint konyhamalac - "jaj, nehogy már kidobjuk ezt a kis maradékot".
5. A főzés közben állandó kóstolgatás (rájárás a hűtőre, kamrára, spejzra).
6. Étkezések kihagyása.
7. Plusz étkezések beiktatása (ha látja a gyerek, hogy eszel talán ő is hajlandó lesz végre enni).
8. A rosszul összeállított étrend.
9. A koplalás.

Hogy ezek miért okoznak problémát:

1. Ha valaki rendszertelenül étkezik, két étkezés között túl sok időt hagy ki leesik a vércukorszintje és következik a farkaséhség, amikor is nagyon könnyű túl sokat enni.
2. Ha nem fogyasztunk elég folyadékot (napi 3-4 l víz vagy édesítetlen herba tea), akkor a szervezet vizet tart vissza megóvva magát az esetleges kiszáradástól.
3. Ha valaki túl gyorsan eszik, nem rágja meg elégszer az ételt, akkor későn érkezik meg az inger az agyba a jóllakottságról (már akkor, amikor nem csak jól lakott, hanem szinte kipukkad).
4. Rengeteg extra kalóriát lehet bevinni a maradékok eltüntetésével, azt hiszem ezt nem kell tovább magyaráznom.
5. Szintén rengeteg extra kalória csúszhat le észrevétlenül.
6. Ha valaki kihagyja a reggelit, lelassul az emésztés így pedig  igen nehéz megszabadulni a bevitt kalóriáktól.
7. Ha már a kedvcsinálás a cél, akkor az együtt étkezés a megoldás, így nem "kell" csak azért enni, hogy megjöjjön az aprónép kedve a csócsáláshoz.
8. Elcsépelt, de igaz: a hiba fő oka lehet a túl sok szénhidrát, a kevés fehérje és rost fogyasztása.
9. A koplalás több szempontból nagyon rossz megoldás: 

• az izmok magas energiafelhasználásúak, amíg a zsír alacsony, ezért a szervezet koplalásnál először az izmokat építi le, a zsír pedig megmarad :(
• koplalásnál a szervezet raktározni kezd, tartván az ínséges időszaktól 
• jojó effektushoz vezet, utána minimum ugyanannyi jön vissza, mint amennyi azidő alatt lement (de inkább több).

Akkor mégis hogyan lehet normálisan fogyni, ha folyton csak akadályokba ütközik az ember?

• Úgy hogy nem kúraként, hanem teljes életmódváltásként kezeljük. Nem kellenek drasztikus diéták (azok úgy se vezetnek soha tartós eredményhez), egy normálisan összeállított étrenddel folyamatos normális ütemű fogyás majd súlymegtartás érhető el.
• A normális fogyás 80%-ban az étkezéstől és 20%-ban a testmozgástól függ. (Lehet fogyni testmozgás nélkül is, de test közel sem lesz olyan feszes, mintha a megfelelő étrend mellett mozognánk is. Önmagában csak mozgással és egy helytelen étrenddel viszont nem lehet fogyni, max. jó kondira lehet szert tenni.
• Kell a megfelelő motiváció és kitartás. Ha követjük a helyes étrendet és emellett, mozgunk akkor a fogyás mértéke maximum heti 0,5 kg. Sőt vannak olyan időszakok is, amikor megáll a fogyás és akár hetekig (vagy netán 1-2 hónapig) tartó súlystagnálás áll be. Ilyenkor nem szabad feladni!
• Amikor elértük a vágyott testsúlyt akkor sem érdemes mindent sutba hajítani, mivel nem egy szigorú diétáról van szó így semmiről nem kell lemondani. Életmód szinten folytatható az étkezés és a mozgás, ami egészséges súlytartás és fitt életet eredményez.

Honnan tudom mindezt? Egyszer már végigcsináltam. Nem könnyű leírni, mert nem vagyok büszke rá, de több mint 30 kg-ot fogytam 5 évvel ezelőtt (mármint arra nem vagyok büszke, hogy anno mennyit mutatott a mérleg nyelve). Persze mindezt nem egy hónap alatt, hanem 1,5 év alatt. 81 kg-ról indultam, amikor besokalltam és 48 kg voltam amikor beköltöztünk a saját lakásunkba. Sem a 81 nem volt normális, sem a 48. A 81-et azt hiszem, nem kell részleteznem, a 48-ról is csak annyit mondanék, hogy kint volt az összes csontom, beesett volt az arcom, mintha beteg lennék és teljesen eltűntek a melleim. A normál súlyom szerintem  55-56 kg lenne (de Krisztián hallani sem akar 60 kg alatt legyek).

Akkor most rá is térnék a lényegre, hogy ahogyan is kezdek bele neki és csinálom újra.

• Mindenképpen napi ötször étkezem (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora), a lényeg, hogy az étkezések között teljen el minimum 3 óra. Ugyan nem könnyű kivitelezni, de csak egyszer kell beállnia a rendnek utána már csak ugyanazt a beosztást kell folytatni.
• Naponta megiszom legalább 3 liter vizet. 
• Helyesen osztom el az ételeket a napi étkezéseknél (reggelire kenyeret, ebédre és vacsorára lassan felszívódó szénhidrátot, az utolsó étkezést a lefekvés előtt minimum 3 órával időzítem). 
• Lassan eszem és nem kapkodok (mert nyűgös a gyerek, mert mindjárt felébred, mert annyi mindent kell még elintéznem, stb.).
• Mivel én is a "konyhamalac" anyukák közé tartozom ezért az étkezéseimet a gyerek étkezései után időzítem, így miután elpusztítottam a maradékot tudom, hogy még mennyit ehetek anélkül, hogy túllépném a megengedett "limitet".

Ha szeretnétek a továbbiakban konkrét tippeket kapni az étkezéssel, a mozgással kapcsolatban (maradt még bennem egy két hasznos ötlet, gondolat), írjatok nekem és összeállítok egy ilyen posztot is.

Ágyszoknyák

Amikor Gréta már a pocakban volt, adott volt a kérdés, hogy milyen legyen a gyerekszoba. Mivel végig veszélyeztetett terhes voltam , így volt időm azon gondolkozni, hogy hogyan is tudnám elképzelni, főleg miután a 25. héten megkuksizhattuk a 4D-s ultrahangon, hogy tuti kislány.

Valami különlegeset szerettem volna, nem csak valami egyszerű Disney hercegnős, vagy Micimackós szobát, hanem valami igazán egyedit. Szerintem egészen jól sikerült kiviteleznem, már korábban megmutattam nektek az végeredményt. Amikor a kiegészítőkre került a sor, tudtam, hogy baldahint nem szeretnék a gyerekágyra. Nem is igazán tetszett és a védőnő úgy is levetette volna rögtön az első látogatása alkalmával.

Amikbe viszont első látásra beleszerettem (ugyan semmi hasznuk nincsen), azok az ágyszoknyák. Funkcionális szerepük nincsen, csak látványelem, de legalább nem kell aggódni miatta (nincs fulladásveszély).

Ezek a darabok Magyarországon nem szerezhetők be, csak külföldről lehet rendelni és elég borsos áruk van (átszámolva 40.000-től 100.000-ig).

Krisztián is csak azt hajtogatta, hogy haszontalan giccs, minek ez nekünk, azaz a gyereknek, végül aztán addig rágtam a fülét, amíg belement a dologba, hogy anyagot vegyek és én magam elkészítsem, hogy olcsósítsak a dolgon, maradék anyagot is felhasználtam a készítéshez.

Az ágyszoknya alapjához egy régi szakadt a abroszt használtam (az alap egyáltalán nem fog látszódni a használatban), ezen majdnem 2.000 Ft-ot spóroltam. A fodrokhoz 3 féle anyagot vettem: egy pinket, egy fehér alapon színes pöttyöset és egy halvány rózsaszínt. Mindegyik másfél méter széles pamutvászon anyagból 1,8 méterre volt szükségem. A rövid oldalakhoz 90 cm hosszú, a hosszú oldalakhoz pedig 180 cm hosszú csíkokat vágtam. Mindegyik csík 19 cm széles lett, minden oldalukról ,be is szegtem őket. A csíkokat beraktam (befodroztam), gombostűkkel megtűztem és 12 cm-két felvarrtam az ágy alapról lelógó textil részekre. Így a felvarrt részt takarta a matrac ill. a felette lévő fodor alja.

Amikor aztán leengedtük az ágyat akkor le kellett vennem az ágyszoknyát, mert az alacsony állásban már nem lett volna jó. Így új ágyszoknya után néztem, amihez a Pinteresten találtam meg a tökéletes ötletet. Sokkal egyszerűbb volt, mint az első. Az alaphoz megint csak tudtam maradék anyagot használni, csak tüllt kellett rendelnem 1,5 m széles 2 m hosszú darabot. Ezt felvágtam 12 cm széles 18 cm hosszú csíkokra, ezeket hosszában félbehajtva pedig áthurkoltam az alapon 2 centinkét vágott dupla lukakon. Az eredeti képsorozaton tökéletesen van szemléltetve az elkészítés. 

Most már Krisztián is bevallotta, hogy hiába tartotta az elején igazi giccsnek és felesleges pénzkidobásnak az ágyszoknyákat, mostanra teljesen megszerette ő is.

Kanalasan szép az élet - 2. fejezet

Szép lassan halad a kanalazgatás nálunk ezért úgy gondoltam, hogy ideje újra írni a témáról.

Volt egy nagyon-nagyon-nagyon mély pontunk. Minden etetésnek sírás lett a vége. Nem, nem Gréta sírt, hanem én, mert semmilyen általam készített pürét nem akart elfogadni, én pedig totálisan összezuhantam, hogy bármilyen jót is főzőcskézek a gyerek maximum 2 kanállal hajlandó megenni belőle aztán utána már egy morzsányit sem, a fejem tetejére is állhatok, az sem segít.

Kezdetben, amikor elkezdtem a hozzátáplálást, ha nem evett eleget a pépekből mindig kiegészítettem neki a kanalazás után tápszerrel. Aztán miután egyszer beszéltem az egyik barátnőmmel rájöttem, hogy nagyon rosszul csinálom, mert így soha sem fog megenni egy teljes adag pürét, ha tudja, hogy ha nem eszik akkor jön a cumisüveg és a tápszer. Így ha nem evett, akkor kivettem az etetőszékből és fél óra-óra múlva újra megkínáltam a pürével. Ez valamelyest javított az evésén.

Még mindig nem tud nyugodtan ülni etetés közben: egyfolytában mozog keze lába, forgolódik, nézelődik, de közben "nyüszít", ha nem adom a következő kanalat, ha olyan az étel ami ízlik neki

Anyukám végül megelégelte a dolgot és vett egy nagy adag üveges bébiételt az egyszem unokájának.

Nem mondom azt, hogy innentől kezdve gyalog galopp lett az életünk, de hihetetlenül sokat javult a helyzet. Ami nem ízlik neki azt üveges formában sem hajlandó megenni, de érdekes módon minden olyasmi, amit eddig főztem neki és ránézni sem volt hajlandó, az most üveges bébiétel formájában jókedvvel lecsúszik a torkán.

Közben próbálkoztam tovább a saját készítésű főzelékekkel. Egyetlen tuti befutóm van: a pipihúsleves. Bármikor képes megenni belőle akár 3 dl-t is (kevés sószegény leves, krumpli, sárgarépa, fehérrépa, zeller, paradicsom, zöldborsó). 

A vegyes zöldség főzelékkel már nem mindig aratok sikert (krumpli, sárgarépa, zöldborsó, cukkini, paradicsom, pipicici). A zöldborsó-krumpli is lecsúszik, ha éppen olyan kedve van hozzá. De elég makacs a kisasszony, ha ő egyszer megmakacsolja magát, akkor az ég irgalmazzon nekem...

Van hogy már a gyümölcspürét sem akarja megenni, amit én készítek neki. Ilyenkor azt is üvegessel kell kiváltanom. Gyümölcsökből mindent szeret (de a Hamanek gyümölcspüréket nem tudom adni neki, mert szegénykémet durván meghajtja az összes). A Kecskeméti és a Babydream gyümölcsös desszertek között van már 7 hónapos kortól adható joghurtos és túrós is, azok most hatalmas kedvencek. Már alig várom, hogy 8 hónapos legyen, és én magam készíthessem neki a gyümölcsös joghurtot, túrót Cserpes termékekből.

Néhányszor kapott már kiflicsücsköt, hú azt egyszerűen imádta. Mondjuk én a takarítást utána nem annyira (mert ahogyan rágcsálja, nyálazza nem eszik meg belőle valami sokat, inkább csak az ínyét masszírozza vele, a lepotyogó nyálas, nyúlós kiflimorzsák, darabkák, viszont odaragadnak mindenhez).

Hatalmas segítség az etetőcumi, mert Krisztián retteg tőle, hogy nagyobb darabot harap valamiből Gréta és félrenyeli (lehet, hogy velem van a gond, de én ezen nem parázok), így hogy Ő is nyugodt legyen vettem egyet. Az etetőcumit úgy néz ki mint egy sima cumi, de a cumi része kipattintható, hatalmas szilikon cuclija van ahova bele lehet pakolni a felaprított zöldségeket, gyümölcsüket, így a cumit rágcsálva a lyukakon kijön a pépes, nagyon mini méretű darabos étel, ami már nem akad a torkán (szerintem a nagyobb sem akadna, de erről úgy sem tudom meggyőzni Krisztiánt).

Tejpépekből próbáltuk a Humanát, amiből az almás bevált, a Babydreamet, amiből a gyümölcsös és a sztracsatellás ízlik neki, a Milupát kifejezetten utálta, a Sinlac pépet szívesen megette, de a szagától nekem fordult fel a gyomrom, amikor készítettem neki, és a Sinemil viszont nagyon szuper.

Mostanra 3 étkezést váltottunk ki: a tízórait, az ebédet és az uzsonnát. Reggelire és vacsorára megmaradt a tápszer (reggelire 170 m, vacsorára 230 ml). Ugyan nincsen meg a napi 0,5 l tej alapú táplálék, de ha többet adok neki reggelire, akkor egyszerűen visszabukja. Tízóraira gyümölcsöt szokott kapni, ebédre főzeléket, uzsonnára pedig tejpépet.

Amikor nagyon nem akar enni, akkor pelenkára vetkőztetem és hagyom neki, hogy beleturkáljon a tálba és szétkenje a megkaparintott kaját. Ezalatt (viszonylag) elég "nagy" adagot sikerül belapátolnom neki, aztán irány a fürdő, becsücsül a fürdőkarikába és jöhet a zuhany, hogy a nagy maszat alatt megtaláljam az én pici lányomat :D

További fejleményekkel jelentkezem, ha változik az étkezési helyzet.

Az etetőcumi

Vilmoskörte apának és a babának

Ajándékot kaptam

Hatalmas öröm és meglepetés ért a héten. 

Miután elment tőlem a futár és azt hittem, hogy nyugi lesz itthon egyszer csak csörög a kaputelefon és szól a postásunk, hogy hozzánk jött. Gréta még a kezemben volt, mert csak pár perccel azelőtt ébresztette fel szintén a kaputelefon, amikor megérkezett a futár így a mi mindig tüneményes és kedves postás hölgyünkkel elgagyarászott és nagyokat vigyorgott neki én meg csak automatikusan aláírtam az átvételi papírt miközben a szabad kezemmel rámarkoltam egy szép nagy barna borítékra. Nem is értettem, hogy ki küldhetett nekem levelet. Aztán amikor becsuktam az ajtót és jobban szemügyre vettem a borítékot láttam meg ezt a nagyon cuki rajzot a feladó alatt és már tudtam is kitől jött.

Tippeltek, hogy ki küldte?

A egyik nagyon kedves blogger társam Gabi küldte, aki a Süni Süti blogot vezeti. Március közepén lett a blog 2 éves ez alkalomból játékot hirdetett és segítséget kért, hogy hogyan lehetne még népszerűsíteni az oldalt. Nem a játékért írtam, hanem mert tudom, hogy milyen jól esik látni azt hogy sokan olvasnak, az meg még jobb ha aktívak az olvasók és megjegyzéseket üzeneteket is írnak. Az én szívem is repes, ha írtok nekem, sajnos mostanában nem tudok túl sokat foglalkozni a Csibekalandokkal így nem is várhatom, hogy levelekkel árasszatok el.

Aki viszont dolgozik a posztokkal, süt-főz, fényképez, ír nagyon sok időt és energiát fordít rá, fontos, hogy visszajelzést kapjon, hogy nem felesleges ez a rengeteg munka.

Nézzetek be Gabihoz is ha időtök engedi szemezgessetek a sok recept és kreatív ötlet között és nézzétek meg mi a helyzet Samuval Gabi és Pé cuki kis sünijével.

Én pedig köszönöm, hogy Ti még mindig kitartotok mellettem és vissza-visszatértek a Csibekalandokra. Amennyire csak tudok igyekezni fogok, hogy ne maradjatok ezután sem olvasnivaló nélkül (még ha nem is olyan nagy számban mint az elmúlt 2 évben).

Ez pedig a kis csupa szeretet csomag, amit Gabi küldött, azután, hogy engem sorsolt ki a blogszületésnapi játék nyertesének. Grétának nagyon tetszett a sünis hűtőmágnes, rögtön rávetette magát. Az én szívemet a pirográffal dekorált csibés fakanál dobogtatta meg, de igazság szerint mindennek nagyon örültem és csak úgy repesett a szívem a boldogságtól a képeslap kedves sorait olvasva.

Menütábla és üzenőfal

Ha hiszitek, ha nem ez a bejegyzés már másfél éve készül. Valami miatt mindig hátrasoroltam a többi poszt mögé parkolópályára, de most már itt az ideje, hogy meg is osszam veletek.
Az egyik kedvenc amerikai blogomon a Jenna készített egy üzenőfalat , amibe bele is szerettem rögtön, aztán néhány nap múlva Csorba Anita lakberendezési magazinblogján az INSPIRÁCIÓK-on megláttam a szintén hasonló módon készülő menütáblát.

Dilemma: akkor most mi legyen? Menütábla vagy üzenőfal? Hát persze, hogy mindkettő! :)
Az Ikeában vettünk Ribba képkereteket, a hobby boltban scarpbook papírokat, az írószer boltban táblafilcet, és végül csak Krisztiánt kellett megfűznöm hogy nyomtasson nekem pausz papírra (jobb lett volna a vetítőfólia, de azt nem kaptunk) egy menülistát, ez tartott a leghosszabb ideig.
Tulajdonképpen mindent csak méretre kellett vágnom és beillesztenem az üveg alá, már készen is volt a menütábla és az üzenőfal.

Nem tudom másnál hogyan működnek ezek a dolgok, de nálunk van egy nap a héten a mikor kérdőre vonom Krisztiánt (általában csütörtök este): - Mit szeretnél enni a jövő héten? - ilyenkor előveszi a kis súgó listáját, vagy felmegy a receptoldalamra és böngészni kezd, mert tudja, hogy nem biztos, hogy jól jár ha esetleg én találom ki a menüt. (Inkább napokig éhezne, bár valószínű, hogy hamarabb ragadna telefont és rendelne pizzát magának, ha azt mondanám, hogy tök-/sóska-/kelkáposzta főzelék  lesz a következő heti menüben). Így könnyebb a bevásárlólistákat is megírnom, mert látom, hogy mi lesz a következő ebéd, nem marad le semmi (és ez nagyon jó, mert ha esetlegesen valami kimaradna nem olyan könnyű újra felöltöztetni és kivinni Grétát, ha már egyszer hazaértünk és levetkőztettem).
A menütáblával egyszerűbb a tervezés, átláthatóbbak a napok, a bevásárlólista miatt pedig könnyebbek és költséghatékonyabbak a bevásárlások.


Az üzenőtábla pedig nagyon jól jött, mert eddig az egész lakást tele kellett ragasztgatnom post-ittel, ha Krisztiánnak kellett reggel üzennem valamit (hajlamos volt folyton elfelejteni, amit előző este megbeszéltünk). Most hogy már nem tér el az életritmusunk nem kelünk/indulunk különböző időben dolgozni, így már nem kell üzengetnünk egymásnak, viszont nekem sokat segít az időpontok észben tartásában, hogy ne maradjak le egyetlen vizsgálatról, találkozóról sem.

7. hónap

Csak úgy jó aludni, ha a fejem hozzáér valamihez (akár a pocakban)

Súly: Pénteken mérte a védőnő, 7,8 kg a kisasszony jelenlegi súlya,  kicsit most már lelassult a hízás mértéke.

Evés: 145 ml-t tápszert eszik reggel, este pedig 210 ml-t. Pár napja váltottuk ki a harmadik étkezést is, így ízóraira, ebédre és uzsonnára kanalas ételt kap Gréta. Tízórainál szokta kapni az újdonságokat, ebédre főzeléket kap, uzsonnára pedig tejpépet gyümölccsel. Most kezdem egy kicsit darabosabbra turmixolva adni neki a főzelékeket, ha olyan a főzi, ami ízlik neki, akkor nem zavarják a kisebb darabok, de ha nem kifejezetten kedvelt zöldségről van szó akkor hallani sem akar róla, hogy lenyelje. Újdonság volt a hónapban a borsó, a főzőtök, a cukkini, a zeller, a fehérrépa, a paradicsom és a köles. A borsó nagyon ízlett neki, a zeller a fehérrépa és a paradicsom is gond nélkül lecsúszott a pocakba, a főzőtököt és a cukkinit nem igazán kedvelte, a kölest pedig kifejezetten utálta. Imádja a tejpépet (most Milumil Sinemilt kap gyümölcspürével keverve), valamint nagy élmény volt hogy hatalmas cuppogással és nyammogással falta a húsvétra főzött tyúkhúslevest (kevés sószegény levet, krumplit, sárga- és fehérrépát, zellert, paradicsomot, borsót és sovány tyúkhusit turmixoltam neki össze).
Ebben a hónapban spárgát, salátát, szőlőt fog kóstolni, nagy ugrás pedig majd 8 hónapos korától lesz, amikor majd savanyított tejtermékeket is kaphat.

Alvás: Mióta kijött Gréta alsó két metszőfoga sokat javult az alvás, de az igazi áttörést az óraátállítás hozta. Ugyan most is van hogy negyed ötkor, fél ötkor ébred, de ha nem sírva kel, hanem csak magyarázást hallok a szobájából, akkor nem megyek át, a sötétben az egyedüli beszélgetésbe vissza szokott aludni még, így nyerünk plusz másfél órát. Átlagban 6-kor kel, és utána 10-ig pörög, forog, kúszik, rugózik, rágcsál, sikongat, magyaráz és huncutkodik, aztán a tízórai után kisebb-nagyobb küzdelem árán leteszem aludni (ekkora már vörösre dörzsöli a szemét és egyfolytában ásítozik, de korábban lehetetlenség letenni, mert csak visítás a vége), ha minden jól megy alszik 2 órát, ha nem akkor csak 1 órát. Ha alszik 2 órát akkor már csak egyszer alszik délután 4 és 6 óra között. Ha csak 1 órát sikerül durmolnia akkor 2-re kidől, alszik 3-ig és még 5 és 6 óra között is. Az esti rituálé már egészen pici újszülött kora óta egyformán zajlik, fél kilenckor ájultan teszem az ágyába.

Egészség/betegség: Szerencsére most semmi gond nincsen, nagyon stram a kiscsaj. Viszont 1 hónap kihagyás után újból beindultak a fogacskái, egyfolytában dörzsöli az ínyét a hüvelykujjával. Látszik is hogy a felső metszőknél , a metsző mellettieknél és a szemfogaknál, és alul a szintén a szemfogaknál is (összesen 8) ott vannak már az ínyében a fogacskák (már dudorodnak). Emiatt most nyűgösebb és van, hogy sírva ébred hajnalban. Jó lenne ha hamar kibújnának és nem kínoznák tovább.

Napirend: A reggeli ébredés után azonnal szükség van a tápszerre, mert különben hangos a reklamáció, utána játszunk, kúszik-másik, rendezkedik, pakol, rágcsál, nyálaz. Aztán kiültetem az etetőszékbe a kisasszonyt én pedig elkészítem a reggelit apának és magamnak. Miután mi is megreggeliztünk átöltöztetem, és lerakom a játszószőnyegre. Miközben módszeresen szétpakol és igyekszik lepakolni a tv állványról Halász Judit Gyerekkor Aranyalbumát hallgatjuk. Tízkor aztán tízórai és utána irány az ágy. Ha felébred vagy játszunk tovább, vagy ha szükség van valamire itthon, akkor lemegyünk vásárolni. Kettőkor ebéd, és ha nem aludt sokat délelőtt akkor újra kidől. Alvás után ha nem voltunk kint délelőtt akkor ilyenkor megyünk ki sétálni. Ötkor meguzsonnázik és hatig-negyed hétig alszik. Aztán estig megy a szülők nyúzása. 8-kor fürdeni viszem, negyed 9-kor vacsi, majd fél 9-re ágyba kerül a Kiscsibe.

Mérföldkövek: Tökéletesen kúszik, négykézlábra áll és rugózik előre hátra, bár mostanában már nem vagyon akarja letenni a térdeit, így a kezecskéin és a talpacskáin támaszkodva egyensúlyozik. Nagyon szépen ül már. Folyamatosan fel akar állni. Önmagához képest egyre jobban eszik, így már az én szívem is kicsit megnyugodott :) Elkezdődött a szeparációs szorongás Grétánál :( amint kikerülök a látóteréből sírva fakad. Hiába van akár apa kezében, vagy játszanak pont amikor kimegyek, ha észreveszi keserves sírás van addig amíg vissza nem jövök.

Ruhák: Már 74-es (6-9 hós) méretet hord Gréta, de szerintem a bodyk már csak ebben a hónapban lesznek jók rá. Nadrágokból még a 68-asok is jók rá, de már a 74-esek is, pólókból, pulcsikból viszont szinte hihetetlen még van 62-es méret is amit hord. Az overált eltettük, már csak kiskabátot és kocsicipőt adok rá a sétákhoz.

Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) A patentokat teljesen kiengedve, a leghosszabb méreten használjuk őket, napi átlag 4-5 pelust. 

Sírás: Mostanában az alvás miatt vannak sírások, ha szinte elájul az álmosságtól akkor is sírva fakad, amikor leteszem az ágyba, ő akar lenni az úr a háznál, de ennyiben is marad a dolog, mert olyan fáradt, hogy egy felsírás után már durmol is. Fél a furulya hangjától a ringatón, attól is sírva fakad. Elpityeredik, ha más babákat hall sírni és akkor is sír ha fáj a foga, ez mostanában sűrűn van :(

A baba kedvencei: Nagyon szereti Halász Judit Gyerekkor aranyalbumát, ringatja magát a zenére, kapálózik, jár keze lába, majd kiugrik a bőréből. Szeretné megkaparintani a telefonjainkat, a távkapcsolókat, a laptopokat, tulajdonképpen minden műszaki cuccra fáj a foga :D Nagyon szeret hintázni, hatalmasakat sikongat. Most sláger a jól befagyasztott rágóka. Nagy kedvencek mostanában a lapozók, leporellók és fürdőskönyvek: lapoz, nézeget megrágcsál. Amennyire nem volt cumis soha most annyira szeret a cumival játszani, beteszi a szájába, kiveszi, megforgatja, fordítva kapja be. De mindez csak játék, önnyugtatáshoz továbbra sem kell neki. Imádja a hajam, nemcsak megtépni, de most már meg is rágja.

Anya kedvenc pillanata(i): Ahogyan alvás után benyitok a szobájába és ő négykézláb előre-hátra rugózva vigyorog rám. Amikor este viszem be a fürdőbe és Ő szinte kiugrik a kezemből annyira akar menni pancsolni. Amikor nagyokat nyammogva jóízűen eszik és reklamál, hogy hol van már a következő kanál. Még azt a huncut nézését is imádom, amikor rászólok, hogy nem szabad szétszedni a habtapit és megrágni, erre sandán fél szemmel rám néz és még jobban tépi szét és rágja, közben pedig jár a lába, hogy minél gyorsabban minél több csínytevést meg tudjon csinálni mielőtt odaérek.

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Kikészülök, hogy folyton tépi a hajam (hiába van összekötve, összefonva, felkontyozva, kitépi a fonásból, gumizásból). Meg tudok őrülni, hogy mindig akkor jön a postás, a futár az óraleolvasó stb. amikor  a gyerek alszik. Régebben nem ébredt fel a kaputelefonra bezzeg most folyton. Ez akkor nagyon kellemetlen, amikor előtte negyed órával raktam le aludni, tehát baromira nem pihente még ki magát, de utána már nem tudom visszatenni aludni és így nyertem egy nyűgös, hisztis kialvatlan gyereket min. 2 órára, amikor majd újra próbálkozhatok az altatással. Attól sem vagyok túl boldog, hogy ha nincs itthon apa, akkor konkrétan egy tapodtat sem tudok mozdulni a gyerek nélkül. Mióta elkezdődött és durva méreteket öltött a szeparációs szorongás elképzelhetetlen hogy egyedül menjek ez wc-re vagy egymagam teregessek. Így vagy beül velem a pihenőszékre, vagy ha teregetek akkor befektetem a gyerekkádba (milyen jó, hogy ergonómikusat vettünk) és azt sasolja Gréta, hogy hogyan teregetek a kád feletti fregolira, azaz fölé.

Keksztekercs

Próbáltam rákeresni a keksztekercs eredetére, de sehol nem találtam semmit róla. Ez amolyan igazi családi recept mindenkinél, a nagyi receptje van nagy becsben tartva, és továbbadva a következő nemzedékeknek. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az első keksztekercs a szocializmus idejében keletkezett, amikor az átlag munkás családból származó édesanya olcsón akart finomságot tenni az asztalra, abból a kevés alapanyagból, ami otthon volt és amit egyáltalán be lehetett szerezni akkoriban.

Nálunk is öröklődött egy nagyi féle keksztekercs recept (szerintem a világon ez a legegyszerűbb), nem volt nagy dolog elkészíteni, mi is mindig segítettünk már egészen pici korunk óta benne. Valamiért a későbbiekben (is) elutasító voltam minden más recepttel szemben, nálam szóba sem jöhetett, diós, kávés, gesztenyés masszából készült tekercs, grízes, citromos, kávés, csokoládés krémmel töltve. Aztán amikor a mama meghalt még nagyobb értéke lett (leginkább szentimentális), mert benne volt mindaz a szeretet és melegség, amit a mamától kaptunk.

Idén viszont felkeltette a figyelmemet Limara keksztekercse és mivel egyéb okok miatt idén húsvétra nem sütöttem semmit, nem csináltam nagy hacacárét, így előkerült a régi recept és készült az újból is csak összehasonlítás képen, sőt még Krisztián nagyikája is küldött az ő saját verziójából. Leírom nektek most mindkét receptet (sajnos azt kell mondanom, hogy nyert Limaráé, legyőzte a hagyományos családi receptet).

Gizi mama keksztekercse

Hozzávalók:

50 dkg darált keksz

20 dkg porcukor

1 ek vaníliáscukor

3 ek keserű kakaópor

tej (amennyit a massza felvesz, hogy jól formázható legyen, de ne ragacsos)

Krémhez:

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg kókuszreszelék

A darált kekszet (1 maréknyi kivételével) összekevertem a porcukorral a vaníliáscukorral és a kakaóporral, majd óvatosan annyi tejet csurgattam hozzá, hogy egybeálljon, jól formázható legyen, de ne legyen ragacsos a massza. A töltelékhez először a vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kókuszreszeléket. Nyújtólapon a félretett 1 maréknyi darált kekszet szétszórtam, erre tettem a kekszmasszát, hogy leragadás nélkül tudjam kezelésbe venni, kb. fél centi vastag téglalap alakúra nyújtottam, majd megkentem a krémmel (tulajdonképpen ezt a tölteléket csak elvakargatni lehet a masszán, mert az állaga a kókuszreszelék miatt olyan mint valami zsíros fűrészpor), majd a szélesebbik oldala felől feltekertem és alufóliába csomagolva hűtőbe tettem.

A nagyim féle kókusz krémes keksztekercs

Limara keksztekercse

Hozzávalók:

50 dkg darált keksz

20 dkg porcukor

10 dkg keserű kakaópor

2 ek meggylekvár

10 dkg olvasztott vaj

1 dl meggylé

1 ek rum

tej (amennyit felvesz, hogy jól formázható, de nem ragacsos tésztát kapjunk)

Krémhez:

15 dkg vaj

15 dkg porcukor

A darált kekszhez hozzáadtam a porcukrot, a kakaóport, a meggylekvárt, az olvasztott vajat, a meggylét és a rumot, majd annyi tejet csorgattam hozzá óvatosan, hogy egybeálló, jól formázható, de nem ragacsos masszát kapjak belőle. 

A töltelékhez a vajat egyszerűen csak kikevertem a porcukorral. a nyújtólapot meghintettem kókuszreszelékkel, majd a kekszes masszát fél centi vastag téglalappá nyújtottam ki rajta. Megkentem a vajas krémmel és a szélesebbik oldala felől feltekertem. Alufóliába tekerve a hűtőbe tettem pihenni.

Az új recept alapján

Piroska mama (Krisztián nagyija diós kávés kekszmasszával és citromos krémmel készíti a keksztekercset, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor majd elkérjük tőle a receptet).

Krisztián nagyijának a keksztekercse

A keksztekercs körkép a Kulcsár család háza táján

Nektek milyen a kedvenc (esetleg féltve őrzött családi) keksztekercsetek?

Újítás a sünilakban

Amikor Grétus megszületett le kellett cserélnünk a mi kis Indikénk műanyag ufótányéros forgóját, mert olyan hangosan használta mi tüskés kis kedvencünk, hogy Gréta folyamatosan felébredt rá.

Akkor írtam is róla, hogy egy szuper fa forgót rendelt neki Krisztián ami teljesen hangtalanul forog (HURRÁ!!!). 

Viszont a tisztításánál egy idő után elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mennyire jó, hogy folyamatosan vizezem, sikálom a fát, mert így hamar tönkre fog menni a kisebb vagyonba került forgó.

Agyaltam is egy jó ideig mire megjött az isteni szikra, hogy hogyan tudom tartóssá, könnyen takaríthatóvá tenni mindezt költséghatékonyan és egyszerűen.

A megoldáshoz nem kellett más mint egy csomag Tesco-s (3 db-os) hajlékony vágódeszka és hobbiragasztó.

A vágódeszkákat először a forgó mélységének megfelelő szélességű csíkokra vágtam (egyszerűen csak ollóval), aztán a fa lapkák szélességének megfelelő téglalapokat vágtam a csíkokból, ezeket ragasztottam be körbe a futófelületre.

Így takarításnál nem tocsog vízben az egész forgó, egyszerűen csak a "sünis szivaccsal" áttörlőm és már újra tiszta a futófelület.

(Mindezt kb. 500 Ft-ból.)

Az eredeti verzió

A 3 db-os csomagból ez a pink "deszka" megmaradt, csak a zöldet és a kéket használtam fel

És ilyen lett az elkészült könnyen takarítható futófelületű forgó

6. hónap

Súly: Tegnap mérte a védőnő, 7,5 kg a kisasszony jelenlegi súlya, megduplázta a születési súlyát.

Evés: 145 ml-t eszik napközben, azt esti adagja pedig 170 ml. Két étkezést váltottunk ki kanalas pépre, tízóraira tejpépet kap, uzsonnára pedig főzeléket. Kezdetben csak az alma volt a minden, de mostanra megeszi a körtét, a banánt, a sütőtököt, a krumplit, a sárgarépát, a brokkolit, a spenótot és a rizst. Már bevezettem nála a glutént szóval a következő nekifutás a zabkása lesz, gyümölcsből a meggy, zöldségből pedig a paradicsom, a cukkini, a spárga, a tök és a borsó lesz.

Alvás: Gréta háromnegyed öt-öt óra környékén ébred aztán játék után egy órácskát alszik. Tízórai után van a délelőtti alvása, ami kb. egy és háromnegyed-két óra szokott lenni. Kb. kettő körül ébred játszunk, és mire eljutunk odáig, hogy ötre betolja a főzeléket addigra teljesen elálmosodik, így hagyjuk még aludni öttől negyed hétig (ha nem alszik valami miatt az kész katasztrófa, nyűglődik, dörzsöli a szemét, nyöszörög, sír, vergődik, stb.). Negyed hétkor felkeltjük, majd a 8 órás  fürdés után az esti tápszerrel alszik fél kilenctől egészen hajnalig.
Úgy érzem, hogy most fél évesen többet alszik, mint egy hónaposan. Átlag 2 óra alatt kidől és majdnem mindig tudna is aludni 2 órát az alvás idejében. 

Egészség/betegség: A náthából nagyon nehezen lábalt ki szegénykém, de több mint 3 hét kínlódás után gyógyultnak mondhatom. Azóta beindultak újra a fogacskái, az alsó metszőfogai dudorodnak már az ínyében előről, a jobb oldali tegnap reggelre át is törte az ínyét így remélem csak napok kérdése és a bal is megjelenik. Nagyon szenved a Csibe, két szer híján az összes Magyarországon forgalmazott fogzást könnyítő gélt és homeós bogyót kipróbáltuk már de semmi sem volt hatásos, (ha az éjszaka közepén volt nagyon rossz a helyzet, mert sajnos volt ilyen is, hogy hajnali kettőkor vígasztalhatatlanul felsírt akkor csak a Panadol Baby segített).

Napirend: Most olyan ritmusra állt be Gréta, hogy hajnali háromnegyed öt-öt óra környékén ébred (hát én még bőven tudnék aludni, de a kisasszony elkezd kukorékolni, azaz, ha nincsen semmi baja akkor csak beszélget magában, aztán rövid időn belül úgy belelendül, hogy majd' eladja a házat, úgy sikongat. Ilyenkor megkapja a reggeli tápszert, anya kibontja a hálózsákból és játszunk egy kicsit a gyerekszobai vendégágyon, majd a földön a játszószőnyegen, aztán peluscsere, jó sok víz (csak mert folyton szomjas, de el is hiszem nálunk a távhő miatt nagyon meleg van), aztán vissza a hálózsákba és még egy kis alvás. Változó, hogy meddig kell hajnalban szórakoztatnom, fárasztanom, hogy elaludjon, van hogy egy és negyed óra alatt sikerül, de van hogy csak 2 óra alatt dől ki. Ciki, nem ciki ilyenkor én még visszabújok egy kicsit az ágyba, úgysem hajt a tatár, és 5 óra alvással nem vagyok valami fitt és kipihent (tudom más anyuka ennyit sem alszik egyben, de mivel megtehetem és jól esik még pihenek) egy órácskát alszik csak Gréta ilyenkor szóval nekem is csak ennyi az időm a szendergésre. Ha minden jól alakul, nem fáj éppen extra mód a fogacskája és nincsen kettős front akkor jól beállt napirendünk van. Amikor felébred játszunk, átmegyünk a nagyágyba apához, hogy neki is jól, mosolygósan induljon a  napja, aztán felöltöztetem, pelust cserélek és elkezdem bekanalazni Gréta szájába a tízórai tejpépet. Tízórai után, ha bírja még egy rövid  ideig "viháncol", aztán beviszem a szobájába a délelőtti alvásra. Ébredés után játék, ha vásárolni kell akkor ilyenkor szoktam bepakolni Grétát a babakocsiba és körbejárjuk a hentest, a pékséget, a zöldségest és a spart. Amikor hazaérünk és ha élek a sok felcipelt szatyor súlya alatt nem dőltem totálisan ki (na jó nem, de a legtöbbször így érzem), akkor peluscsere, ebédre tápszer mixelés, amit Gréta seperc alatt ledönt és már ki is dőlt. Ilyenkor kezdődik a délutáni alvás első fejezete, mert 2 körül ébred játszunk és amíg eljutunk odáig, hogy ötkor betolja a meguzsonnázik, addigra teljesen elálmosodik, így alszik még öttől negyed hétig. Este az idő egy részében tutira apás program van, aztán nyolckor irány a fürdés (anya a pancsoló kislányt énekli, apa meg sutyiban röhög rajta, de az a lényeg hogy a gyerek élvezi, nagyokat kurjongat és hatalmasakat kacag). Fürdés után gyors törölközés, öltözés, mert ilyenkor már semmi sem jó, és amint a szájába kerül a cumisüveg benne az esti tápszerrel megnyugszik, elcsendesedik (mi pedig végre kifújhatjuk magunkat apával). Általában evés közben elalszik (de azért alvás közben is kiissza a maradék tápszert), de ha mégsem akkor is totál kóma a végére, elbúcsúzunk apától és átviszem a kis ágyikójába, simi, puszi és "Jó éjt Gréta!" után alszik fél kilenctől egészen hajnalig.
Napközben igényli a törődést, ő nem az a gyerek akit csak lerakok a játszószőnyegre és elvan magával meg a játékaival. Ott kell lenni vele, mondókázni, énekelni neki, tornáztatni, ringatni, maximum napi 5 percet van el egyedül amíg berakom az ágyába és megpörgetem neki a kukacos-lepkés forgót az ágya felett, de amint megáll megunja , átfordul hasra körbe tekereg az ágyában és hangosan adja a tudtomra, hogy túl kicsi neki ez az élettét, azonnal vegyem ki.

Mérföldkövek: Megtanulta beszippantani először az alsó ajkát, aztán a felsőt is, így pedig a cuppantást. Sokat gyakorolta és nagyon élvezte, mi pedig sokat nevettünk rajta, mert nagyon mókás volt. A fenekét felemelve, a fejét a matracba, pokrócba fúrva lépkedett előre (mint a jegesmedve a videóban). Néhány másodpercig négykézlábra áll és hintázik előre hátra, aztán "kilő" és előre vetődik akár 30-40 centinyit. Magának tartja a cumisüveget, mivel mindig olyan helyre teszem a vizet hogy láthassa ezért jelzi ha szomjas, elkezd kúszni felé. Mostanra az iváshoz lecseréltük a cumisüveget csőrős pohárra, nagyon ügyesen iszik belőle.

Ruhák: Már 74-es (6-9 hós) méretet hord Gréta, de kezdenek a bodyk nagyon feszülni hosszban, egy-kettőt már alig tudok az alján bepatentolni. Nadrágokból még a 68-asok is jók rá, de már a 74-esek is, pólókból, pulcsikból viszont szinte hihetetlen még van 62-es méret is amit hord. Most hogy elmúltak a dermesztő hidegek és lekerült róla az overál vettünk neki kiskabátot és kocsicipőt (mert a 3-6 hós kiscsizmáját már kinőtte így kapott egy 6-12 hósat).

Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) Középső méretre patentolva használjuk őket, napi átlag 4-5 pelust. (Jövő héten feltöltöm  az első pelusos videót végre.)

Sírás: Ha nagyon fáradt, nyűgös és már nem tud magával mit kezdeni, akkor sír, vagy ha fájnak a fogai, és ha front van. Ha más kisbabát hall sírni, attól ő is sírva fakad (de ez valamiért csak az egy év alatti gyerekekre érvényes).

Anya kedvenc pillanata(i): Imádom ahogy kukacoskodva kúszik, ahogyan majd kiugrik a bőréből, amikor hazajön apa és a megpillantja az ajtóban (felragyog a szeme és úgy kapálózik a kezeivel, lábaival, hogy szó szerint szinte kiveti magát a kezeim közül). Este, amikor fürdetem és hatalmas élvezettel rúgja ki a kiskádból a vizet. És amikor alszik, békésen szuszogva, de közben a kiságy egyik végéből a másikba mászik

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Mostanában az etetés kész rémálom, mivel fáj a foga még kanalazás közben is turkál a szájában, és amit sikerül kibányásznia azt módszeresen keni szét az előkén, az etetőszéken és rajtam, ha pedig valamit nagyon viccesnek talál akkor felnevet közben pedig köp egyet engem pedig beterít a pép köd formájában.
Ha szenved a fogfájástól, plusz még valami front is van az extra rossz, akkor napközben szinte semmit sem alszik (ha szerencsém van akkor 3x20 percet), de cserébe egész nap sír, nyüszít és nyöszörög. Amikor indulunk és öltözni kell, akkor megint csak hisztéria van, no mert azt sem szereti és a tőle telhető legnagyobb beleéléssel akadályozza az öltöztetés folyamatát.

Kanalasan szép az élet - avagy hozzátáplálás 1. fejezet

Már korábban is írtam róla, hogy Gréta sajnos sosem volt kizárólagosan anyatejes baba, már az első pillanattól tápszer kiegészítést kellett neki adni, aztán 3 hónapos korára teljesen tápszeres lett.
Nem volt kérdés, hogy a 4. hónapban meg akarom kezdeni a hozzátáplálást (karácsonyra vettünk is neki tálkákat, kanalakat). Na nem azért, mert annyira siettetni akartam a dolgokat, de ha már az én pici lányom gyomrának már úgy is hozzá kellett szoknia az anyatej hiányában a tápszerhez, akkor elérkezett a pillanat a kóstolgatásra.
A magzati korban az anyai vérből megszerzett vas a babák véréből fél éves korukra kiürül (és ezt sajnos sem anyatej, sem a tápszer nem tudja pótolni). Amivel jól felszívódó vasat tudunk a szervezetbe juttatni azok húsok (elsősorban a vörös húsok és a máj). Mire a kóstoltatástól eljutunk odáig, hogy étkezést váltsunk ki, és pláne, hogy eljussunk a gyümölcsöktől, zöldségektől a husikig, addig jó sok idő telik el.
Valahogyan rá is éreztem a dologra, hogy nem lesz ez egy egyszerű menet, nem is bánom, hogy már 4 hónaposan elkezdtük kínálgatni a kisasszonyt.

Először almalevet kapott (frissen centrifugázva) néhány kanállal, és itt kezdődtek a gondok, mert a kanalat nagyon idegennek érezte. Pedig az almalé ízlett neki, (képes egy húzásra akár 2 dl-t is meginni, ha cumisüvegből kapja). Korábban sem volt könnyű dolgom, ha feloldott homeós bogyót kellett a szájába juttatnom kanállal, amellett, hogy nem akarta kinyitni a száját, ha mégis sikerült azt a néhány csepp homeós vizet bejuttatnom a szájába azt rendszerint a szája két oldalán kicsorgatta.
No de térjünk vissza a lényeghez: azt viszonylag hamar sikerült kitapasztalnunk, hogy az Idared, a Golden és a Gála almáknak nem túl ínycsiklandozóan néz ki a leve gyümölcscentifugázás után már eleve iszap barnán jön ki a gépből, viszont a Jonagorednek gyönyörű szép sárga leve van és az oxidáció is viszonylag lassan megy végbe benne.
3 napig kanállal kínáltuk az almalevet utána áttértünk a cumisüveges megoldásra, mivel allergiás reakció nem lépett fel a 4. napon üvegreszelőn reszeltem almát neki, de nem akarta elfogadni.
Tapasztalat az almareszeléssel kapcsolatban pont fordított, mint az almalé készítéssel kapcsolatban, tökéletes hozzá az Idared, a Golden és a Gála, de Jonagoredből egyszerűen nem tudtam reszelt almát készíteni, mert csak a leve folyt, de gyümölcshús szinte egyáltalán nem is volt a reszelőben.

A védőnő ezen kívül az őszibarackot ajánlotta kezdésnek, ebből, mivel nincs szezonja csak üveges bébiétellel tudtam megkínálni. Először csak Kecskemétiből kaptam őszibarackot, ami nekem nem túl szimpatikus, de erre majd még az üveges bébiételek összegzésénél visszatérek.
Az eredmény ugyanaz volt, mint az almánál, vagyis talán annyiban másabb, hogy nem a nyelvével tolta ki, hanem a szája két oldalán folyt ki, mint az almalé.

Próbálkoztam még párolt, leturmixolt sárgarépával, szegénykémnél ez kiverte a biztosítékot, hibába volt édes és teljesen homogén, pépes, amint a szájához ért a kanál szájzárat kapott és borzasztóan fintorogni kezdett. Ezt ennyiben is hagytam.

Tejpépet is vettünk, mivel tápszerből bevált a Humana ezért arra gondoltunk, hogy a tejpépeknél is ezzel próbálkozunk először. Almás és vaníliás ízesítésben szereztük be, először az almásat kínáltam neki, de túlságosan nem nyerte el a tetszését.

3 hétig rendületlenül kínálgattam (az elején minden nap, aztán már csak heti két-háromszor). Végül csodák-csodájára egyik pillanatról a másikra elfogadta a reszelt almát, mi több egyszerre fél almát be is tolt. Már nem tolta ki a nyelvével, nem fordult el, nem zárta össze a száját és nem is fintorgott, hanem nagyra tátotta a száját, hogy kaphassa a következő kanállal. 5 nap alatt már eljutottunk odáig, hogy 150 ml, alma meg sem kottyant neki én pedig majd kiugrottam a bőrömből.
Egy hét alatt sikerült kiváltani az uzsonnát, én pedig tovább próbálkoztam az ízekkel, hátha mást is ilyen jól fog fogadni, mint az almát.

Nagyban megkönnyítette az is a dolgomat, hogy időközben rendeltünk egy dönthető háttámlás etetőszéket, mert a hordozóban, pihenőszékben igazi derekas küzdelem volt Grátát etetni, nem beszélve arról, hogy szó szerint minden magán viselte az aznapi kínálgatós menüt.

Hamar kiderült, hogy a tejpépet is szereti, az almás Humana nagyon ízlett neki, viszont a vaníliásat utálta, nem is volt hajlandó lenyelni (tisztára apja lánya: ő is utálja a vaníliát).
Tejpép téren olvasgattam és sokan ajánlották a Rossmannos saját márkás Babydream tejpépeket, amiből először a 4 hónapos kortól adható gyümölcsöset vettem, ami nagy sikert aratott nála, nagyon ízlett Grétusnak.
Tejpépeknél kell megjegyeznem, hogy megint csak rájöttem valamire: a kicsi Csibe nem szereti, ha valami túlságosan folyós állagú, ezért a tejpépeket mindig kevesebb vízzel készítem, hogy sűrűbbek legyenek, mert csak így hajlandó elfogadni. Amikor erre rájöttem, akkor ötlött eszembe az, hogy miért is nem jönnek be neki az üveges gyümölcspépek, azért mert ezek kivétel nélkül olyan folyósan, hígak, hogy nem is igazán lehet pépnek nevezni őket. Ha itthon készül a gyümölcs zöldség püré (akár az üvegreszelővel, akár botmixerrel pépesítve) az állaguk mindig sokkal sűrűbb, mint a készen kaphatóké.
A tejpépekkel tovább kísérletezve a védőnőtől kaptam olyan tanácsot, hogy vegyek Nestlé Sinlacot, vagy Milumil Sinemilt, amik rizs és szentjánoskenyérmag liszt alapú (teljesen tej ill. glutén mentesek) ízben pedig semlegesek, mintha édes krumplipürék lennének. Bármilyen gyümölcspéppel lehet ízesíteni őket, valamit a főzelékeket is lehet sűríteni velük. Felírattam a gyerekorvosunkkal egy dobozzal próbaként a Nestlé Sinlacból, a húgom volt osztálytársnőjétől, akinek egy évvel idősebb a zabálni valóan cuki kisfia (Máté), mint Gréta kaptam két doboz Milumil Sinemilt.
Eddig csak a Sinlacot kóstolta a csajszi (de állítólag ugyanolyan az ízük és az összetételük is) megette natúron, és gyümölcspéppel is.
Most pedig egy hete a glutén bevezetése képpen Babydream kekszes tejpépet adtam neki, ami szintén a pozitív reakciót kiváltott ki Grétánál.

Az almás siker után próbálkoztam újra mással is, sárgarépa, krumpli, sütőtök, cékla, körte, banán, avokádó. Önmagában csak a körtét és a banánt hajlandó megenni az almán kívül. Így a többivel trükközni voltam kénytelen és a reszelt almához kevertem, hogy szokja az ízüket.
Amivel valószínűleg sosem fog kibékülni az az avokádó és a cékla, ezeket hiába hígítgattam, nem tudtam olyan arányt elérni, hogy lelkesedni tudjon értük, így le is tettem a további kínálgatásról.

Az üveges bébiételek nálunk nem létszükségletek, sőt szívesebben főzőcskézek itthon Grétának, de mivel szeretnénk majd kimozdulni, kirándulni, elutazni ezért ezekben az esetekben nem megoldható az itthoni főzelékek, pürék hurcolása, hidegen tartása, majd melegítése (akár több napra, de ugyanilyen nehézséget okozna pl. egy egész napos állatkerti kiruccanásnál is).
Ezért tartottam fontosnak azt, hogy megismerkedjen a kész bébiételekkel is Grétus, mi pedig kitapasztaljuk, hogy melyiket szereti és hajlandó elfogadni.
Sok féle bébiétel van a piacon, de alig van olyan, mit szívesen adok a mi pici lányunknak.
Ugyan szinte mindegyik üzletláncnak megvan a maga saját márkája, de csak olyanokat próbálunk, amik beszerzéséhez elérhető távolságba kell csak eltolnom a babakocsit és Grétát. Akármennyire szeretünk sétálni, nem azt tartom életem céljának, hogy egy egyszerű bébiétel beszerzés miatt 2 órát caplassak keresztül kasul a városon.

Így a szóba jöhető márkák a Hipp, a Kecskeméti, az Univer, a Hamanek, a Babylove, az Ovko, és a Babydream-re szűkültek.
Vegyük sorban:
A Hipp nagyon jó minőségű, öko gazdaságokból származó teljesen bio zöldségekből, gyümölcsökből készül cukor és só hozzáadása nélkül. Ez mind nagyon szép és jó, de a horrorisztikus ára miatt véletlenül se jutna eszembe megvenni.
A Kecskeméti termékeket ugyanúgy a Hipp gyártja, de az összetétel már nem olyan szép, sajnos cukrozzák és sózzák a bébiételeket, ami számomra nem elfogadható. Egy csecsemő szervezetének ezekre egyáltalán nincsen szüksége.
Az Univer termékek cukor és só mentesek, ugyan nem biok, de ez nem is lényeges szempont, viszont ízükben és állagukban borzalmasak. Ízben egyáltalán még csak nem is hasonlítanak a címkén szereplő zöldségre, gyümölcsre, az állaguk pedig borzalmasan fojtós. Így hiába jó az összetétel Gréta utálta és meg is értem szegénykémet, mert én se tudnám megenni.
A Hamanek termékek a Kecskemétiekkel karöltve sajnos szintén sózottak, cukrozottak, így ezt sem tartom jó választásnak.
A Babylove bébiételeket be kell, hogy valljam még nem próbáltuk, mert ritkán járok a DM-ben, sajnos mióta bezárták a nagyobbik üzletüket (azaz összevonták egy jóval kisebb üzlethelyiségbe), azóta nem szívesen járok oda, mert kicsi a választék, zsúfolt és átláthatatlan az üzlet és alig férek be a sorokba a babakocsival, de ha kipróbáljuk utólagosan közzéteszem az "ítéletemet".
Az Ovko a mindennek a legalja kategória. Gyümölcsöt, zöldséget alig tartalmaz viszont, rengeteg benne a cukor és a só. A lehető legrosszabb választásnak tartom.
A Babydream bébiételek a Rossmann saját márkás termékei öko gazdaságokban termelt teljesen bio zöldségekből és gyümölcsökből készülnek, nem tartalmaznak sem sót sem cukrot és az áruk is az elfogadható kategóriába sorolható. Sőt még ha egyáltalán nincsenek is akcióban Rossmanós kártyával akkor is 5%-kal olcsóbban vásárolhatók meg.

Ami idáig ízlett a kisasszonynak az a brokkoli-burgonya párosítás, és a bolognai (mindkettő 4 hónapos kortól adható), a répa-krumpli-spenót hármastól kifejezetten rosszul volt. De persze próbálkozom tovább és keresem azokat az ízeket, amik elnyerik a tetszését.

Visszatérve a házi készítésű pürékhez most azon a szinten vagyunk, hogy bekerült a menübe a sárgarépa, sütőtök, krumpli, brokkoli (erre tökéletesen jó volt az üveges babakaja, hogy megtudjam mik azok az ízek amiket szívesen elfogad), amiből már rendes főzeléket tudok készíteni valamint már párolt, leturmixolt csirkemellfilét is teszek a főzikbe egy jégkockányi adagot.
(Egy egész csirkemellfilét felkockáztam és kevés vízzel megpároltam, majd egy kevés párolólével botmixerrel leturmixoltam, az így kapott husi pépet jégkocka tartóba kanalaztam, lefagyasztottam: összesen 20 kocka, azaz adag pipicici lett így belőle.)

De ha kifogynék az ötletekből anyutól kaptam karácsonyra ezt a könyvet, ami néhány ponton ugyan sántít (pl szerinte 6 hónapos kortól a főzelékekbe lehet vajat tenni, valamint szintén 6 hós kortól adható a gyümölcspürékhez narancslé, viszont ha figyelek az ilyen kis bakikra nem lehet gond).

Egy kis ízelítő a tartalomból

Egyszer apa is megpróbálkozott az etetéssel, de csúfos kudarcot vallott, mert a tejpépből több került a gyerek arcára és az előkére, mint a szájába. Nem tudom, mikor lesz türelme leülni újra próbálkozni, mert Gréta elvárná, hogy ugyanolyan gyorsan kanalazzuk a szájába a pépeket, ahogyan a cumisüvegből szokott jönni a tápszer. Ha pedig az eltelt időt túl hosszúnak ítéli meg két kanálnyi flamó között akkor elégedetlen nyöszörgésbe kezd.
Különben pedig olyan a kicsi Csibe, mint egy kis polip, mintha 8 keze lenne, amikkel az egyikkel a kezünkből próbálja kiszedni a kanalat (sajnos nem lehet plusz egyet a kezébe adni, mert egy ilyen próbálkozásnál majdnem a szemét szúrta ki a kanál végével), igyekszik megtekergetni a nyakán az előkét, fogja a kezünket, nyúlkál a tálkába, tömi a szájába a kezét (mert szegénykémnek nagyon fájnak a fogacskái), és ezután minden szájából kitúrt kajamaradványt igyekszik egyenletesen eloszlatni a környezetében. Húúú... szóval kész bűvészmutatvány egy kanalazós etetés :D

A további fejleményekről, kipróbált ételekről és receptekről a későbbiekben még várhattok bejegyés(eke)t, ahogyan haladunk. De mára ennyi kanál bőven elég is volt.

Profiterol

Az idei fánkprojekt utolsó előtti felvonásaként profiterolt készítettem. Ez egy nagyon, de nagyon finom olasz fánk. Tésztájában hasonló, mint a mi képviselőfánkunk (ha még nem is kóstoltátok, de a hipermarketek csemegepultjában vagy előrecsomagolva a hűtőben már biztosan láthattátok az öntetben "úszó" golyócskákat). Sokféle krémtöltettel és öntettel elkészíthető, így a variációk száma szinte végtelen (Olaszországban nem ritka, hogy sós krémmel, öntettel készítik), de én most csak egy alap vanília töltelékes, csokiöntetes alaprecepttel készültem, nézzétek meg milyenek lettek, hátha ti is kedvet kaptok hozzá.

Recept innen

Profiterol

Hozzávalók (36 darabhoz):

Tésztához:
63 g víz
63 g olaj
63 g liszt
2 db tojás
csipet só
csipet cukor

Krémhez:
2 db vaníliarúd
37 g étkezési keményítő
10 dkg cukor
437 ml tej
5 db tojás sárgája

Öntethez:
20 dkg 52%-os étcsokoládé  (olasz)
150 ml habtejszín (30%-os zsírtartalmú)

A tésztához egy lábasba öntöttem az olajat, a vizet, hozzáadtam a cukrot és a sót. A keveréket feltettem a tűzhelyre, és amikor felforrt hozzáadtam a lisztet. Addig kevergettem, amíg a massza elvált a lábas falától, ekkor levettem a tűzhelyről és habverővel magas fokozaton elkezdtem keverni. A tojásokat egyenként bele csurgattam és addig kevertem, amíg szép fényes, egynemű tészta lett belőle.
A kapott tésztát habzsákba töltöttem és szilikonos sütőpapírral bevont sütőlemezre kb. 2 cm-es halmokat nyomtam. Gőz kell a sütéshez, ezért a sütőpapírra és a tésztahalmocskákra jó bőven vizet permeteztem. 210°C-on 15 percig sütöttem őket, szép nagyra nőttek és aranybarnák lettek.
A krémhez a keményítőt, a cukor felét, a vaníliarúdból kikapart magokat és a tejet összekevertem egy lábasban. Egy tálban a tojások sárgáját kikevertem a cukor másik felével és a tejes keverékből egy picivel felhígítottam. A tejes keveréket feltettem a tűzhelyre és felforraltam, majd folyamatos kevergetés mellett a tojásos keveréket hozzácsorgattam és puding sűrűségűre főztem. Amikor elkészült rögtön egy darab folpackot simítottam a krém tetejére, hogy ne tudjon bebőrösödni és hűtőfürdőbe tettem a lábast. Amikor a krém már csak langyos volt habzsákba töltöttem és sima kör alakú csővel megtöltöttem a fánkok üreges belsejét.
A csokit mikróban 2x5 perc alatt kiolvasztási fokozaton megolvasztottam, majd forró tejszínnel felhígítottam.
A megtöltött fánkokat tálba tettem és az öntettel nyakon öntöttem.

Krisztián szerint kicsit sem olyan, mint egy fánk (mondjuk neki csak a szalagos farsangi és a forgácsfánk tartozik ebbe a kategóriába), de finom.

TIPP:
A vaníliarudat ne dobjátok ki, tegyétek akár egy jól záródó műanyagdobozba, vagy egy befőttes üvegbe és öntsetek rá apró szemű cukrot (pl. sütőcukor), néhány hetente rázzátok meg így házi vaníliáscukrotok is lehet egyben.

Csuda csokis Valentin - Brownie vanília fagyival és forró málnaöntettel

Nem szoktunk kifejezetten Valentin napot tartani, Krisztiánt kifejezetten irritálja, legalább annyira, mint a Halloween. Nekem is az a véleményem, hogy a szeretetünket nem csak évi egyszer 1 napba sűrítve kell kimutatnunk. Nem is célunk, hogy ilyenkor giccsparádét rendezzünk és minden piros szívecskés vackot megvegyünk a másiknak, de egy kis szimpla kedvességgel megemlékezünk a másikról. Idén Krisztiántól tulipán csokrot kaptam (Gréta is kapott egy szál sárga tulipánt), én pedig egy kis csokis édességgel készültem, mert a Drágám amúgy is nagy csoki fan.
Browniet már legalább 3 éve nem ettünk, mert olyan tömény, hogy egy kis kockától is cukorsokkot lehet kapni, de megtaláltam a megoldást, hogy ne dőljünk ki rögtön az első falattól.
Az igazi klasszikus Brownieban nincsenek magok (pekándió, mogyoró, stb.), de persze aki szeretné ezzel is gazdagíthatja, viszont rengeteg cukor van benne, amit nem szabad kispórolni. Fontos, hogy igazán jó minőségű magas kakaótartalmú csokoládéból készüljön. Ha már régebb óta olvastok, akkor már tudjátok, hogy én csak vajat használok mindenhez (már régen száműztem az életünkből a margarint) itt pedig nagyon lényeges, hogy ezen se akarjunk spórolni.
Most, hogy megtaláltam az igazi harmóniát a krémesen, "dús" brownie, a hideg és lágy vanília fagylalt és a savanykás, forró málnaöntet között, tökéletesen ellenállhatatlan lett és már csak így fog készülni ezek után, mert nem sokkol le a tömény cukor és csokoládé.

A belseje krémes és kissé "ragacsos" (ha, nem az gond, mert akkor túlsült)

A teteje fényes, kérges és repedezett

Elnézést a képek minőségéért, a memóriakártyám tönkrement, így a fényképezőmet sajnos nem tudtam használni, csak a telefonomat

Brownie vanília fagylalttal és forró málnaötlettel

Hozzávalók:
20 dkg minőségi étcsokoládé (én 73%-os Belga étcsokit vettem)
20 dkg vaj
30 dkg cukor
4 db tojás
10 dkg liszt
vanília fagylalt
25 dkg málna (fagyasztott)
5 dkg cukor

A Brownie elkészítése végtelenül egyszerű, nem igényel semmiféle konyhai előképzettséget, olyanok is játszi könnyedséggel el tudják készíteni, akik most járnak először a konyha környékén.
A sütőt bekapcsoltam 170°C-ra alsó-eflső sütésen és egy 30x15 cm-es sütőformát sütőpapírral béleltem ki.
A tojásokat kézi habverővel kicsit összehabosítottam a cukorral, és hozzákevertem a lisztet. A csokoládét és a vajat egy tálkába tettem és betettem a mikróba kiolvasztás fokozatra, kb 7 perc alatt olvadt meg (közben többször megkevertem). Végül a tojásos keverékbe forgattam a megolvasztott csokoládét. A tésztát a kibélelt sütőformába öntöttem és betettem a sütőbe 45 percre.
Akkor kész, ha a teteje szép fényes, repedezett, de a belseje még lágy és krémes (ha sima piskóta lenne azt hihetnénk róla, hogy sületlen, de a browniet nem szabad túlsütni, mert ha kiszárad a közepe ehetetlen lesz).
Miután megsült kivettem a sütőből, és 5 percet pihenni hagytam, csak utána vágtam fel.

A málnát egy kis lábasba tettem és 5 dkg cukrot adtam hozzá és alacsony hőfokon kicsit összefőztem, épp csak annyira, hogy az állaga már sűrűbb legyen, mint a málna szörpnek. Fém szűrőn átpasszíroztam, hogy a magoktól megszabaduljak (ez eltartott egy ideig, de érdemes vele pepecselni).

Tálalásnál a brownie szeletekre málnaöntetet csorgattam és egy gombóc vanília fagyit kanalaztam melléjük. És hogy milyen lett? Egyszerűen fantasztikus!
Ezzel a recepttel kívánok most boldog Valentin napot kívánok Nektek!

Donut, mint az amerikai filmekben

Már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elkészítem a régi amerikai filmekből tipikusan zsaru kajának ismert édességet: az amerikai fánkot vagyis a donutot. Ugyan a rendezők már leszoktak róla, hogy a rendőröket fánkot majszolva jelenítsék meg a filmvásznon, a mai filmekben esélyesebb, hogy inkább a Starbucksban állnak sorba kávéért, de valljuk be, ha meglátunk egy lyukas fánkot, csokiba/cukormázba mártva, porcukorral szórva vagy éppen lekvárral/krémmel töltve összeszalad a nyál a szánkban (bár lehet, hogy csak az enyémben).
Kétféle verzióban készülnek az amerikai fánkok, vagy olajban sütve vagy fánksütő formában a sütőben. Elsőre az olajban sütősre voksoltunk (ha Tatára megyek a szüleimhez, megpróbálom megkeresni a fánksütő formámat és akkor azzal is teszünk egy próbát). A pinteresten találtam egy jónak tűnő receptet, amit fordítottam, átszámoltam a csészés mértékegységeket dekára illetve milire és nekikezdtem. Nos, a végeredmény tökéletes katasztrófa lett a tészta kemény lett tömör és fullasztó, ment is a kukába, mert egyszerűen képtelenek voltunk megenni. De nem hagyhattam magam, engem ugyan nem fog legyőzni egy fánk, nekifogtam újra és kisebb alakítgatással megalkottam az én donut receptemet.

Donut, avagy az amerikai fánk

Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dl tej
5 dkg cukor
3 dkg élesztő
6 dkg olvasztott vaj
4 db tojás sárgája
olaj
minőségi étcsokoládé
szórócukor

A tejet a cukorral meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt (nem vártam meg míg felfut, mióta megszületett Gréta már nem vesződök ilyen apróságokkal, így is megkel rendesen tészta). A hozzávalókat alaposan összegyúrtam és simára dagasztottam kb. 10 perc alatt, majd kelesztőtálban a radiátor mellé tettem, hogy hamarabb a duplájára dagadjon (fogalmam sincs ez mennyi ideig tartott, ezalatt az idő alatt szórakoztattam Grétát, vagy ő engem? :D ).
Amikor a tészta megkelt kinyomkodtam belőle a levegőt és ujjnyi vastagra nyújtottam. A szaggatáshoz szükségem volt egy 8 cm-s és egy 2 cm-s pogácsaszaggatóra, összesen 17 db lukas fánkot szaggattam ki ebből a mennyiségű tésztából, majd 10 percet még hagytam őket pihenni. Kislábosban olajat melegítettem (sokat) annyit, hogy a fánkok lebegni tudjanak benne, sülés közben ne érjen le az aljuk az edény aljához.
A tűzhelyt maximumra kapcsolva (9-es fokozat) kezdtem el melegíteni az olajat, amikor maradék tésztadarabkát pottyantva bele az azonnal elkezdett sisteregve pirulni, akkor visszavettem a hőmérsékletet (5-ös fokozat) vártam kb. 2 percet és elkezdtem sütni a fánkokat, egyszerre max. 2 db-ot, hogy ne hűtsék le túlságosan az olajat. Amikor az aljuk aranybarna lett akkor megfordítottam, és amikor a másik felük is megsült kivettem őket lecsepegtetni.
10 dkg étcsokoládé cseppet 1 tk olajjal mikróban (felolvasztási fokozaton 3-4 perc alatt, közben többször kivéve megkevergetve) megolvasztottam, majd a kisült olajtól lecsepegtetett fánkok egyik oldalát belemártottam és megszórtam őket szórócukorral.
A végeredmény komolyan mondom tökéletes: lágy, könnyű, levegős tészta és csudafinom csokoládé találkozása.
Tatabányaiaknak javaslom a Kodály tér alatti garázssoron a múlt év őszén nyílt Sütnivaló édesség és cukrászkellék boltot. Nagyon jó áraik vannak és a termékeik is minőségiek, megfizethetőek (a Marcipán shoppal ellentétben ahol sajnos futottam már párszor bele rossz minőségű és hihetetlenül drága alapanyagokba).