Indiana Jones legújabb kalandjai

Régen volt már, hogy utoljára Indikéről írtam. Nos őt sem felejtettük el (hiszen ő is a "mi kutyánk kölyke", ahogyan az én nagyikám mondta volna), de jelentős változások nem történtek a mi Grétánk születéséig.
A két gyerekünk egy szobán osztozik, ezen sokat gondolkodtunk még a szülés előtt, hogy vajon hogyan fogják bírni egymás társaságát (sünike nagy éjszakai lakberendező, és képes egész éjjel teperni a forgóban). Végül úgy voltunk vele, hogy a gyakorlatban majd meglátjuk, hogy hogyan alakul.
Nos hazahoztuk Grétust a kórházból és az első 2 hétben még nem volt olyan jó éjszakai alvó, mint mostanában, még ugyanúgy 3 óránként kelt enni, mint napközben.
Nagy nehezen amikor sikerült elaltatnom a csajszit, épphogy visszalopakodtam a szobánkba szinte rögtön mehettem is vissza, mert Indike, olyan heves forgózásba kezdett, hogy Grétit rögtön fel is ébresztette.
Mielőtt elhoztuk Indit a tenyésztőtől beszereztünk minden szükséges felszerelést neki, és az ajánlott ufótányéros forgót vettük, hogy lefuthassa éjszakánként a kilómétereit.
De azt senki sem mondta, hogy sünike súlya alatt ahogyan a műanyag folyamatosan súrlódik ki fog kopni és ezáltal billegni fog a tányér, sünike pedig a tüskéivel neki fog koccanni a plexi ajtólapnak.
Ennek olyan brutálisan erős hangja volt, hogy nem csodálom, hogy szegény kislányunkat felébresztette.
Döntenem kellett: ugyan Indike is a család tagja, de elsősorban az újszülött lányunk érdekeit kellett néznem, így kivettem a forgótányért a  sünilakból.
Ez viszont nem lehetett végleges helyzet, hiszen sünikének hatalmas a mozgásigénye (éjjelente akár 7-8 km-t is futnak a sünik), Krisztián leült a számítógép elé és megkereste a legjobb megoldást: egy hangtalan forgót.
Alig vártuk, hogy megérkezzen Ausztriából a csomag, azóta jelentem, hangtalanul tud Indike teperni, már Gréti sem ébred fel rá (anya szíve pedig nagyon örül). :)

És mi változott még azóta? A mi kis drága sünikénk már nem félős, ijedős, ha felkapcsoljuk a villanyt és nem spurizik rögtön a zsákjába, már nem zavarja a hirtelen jött fény. Már zavartalanul folytatja amit elkezdett, akár evésről, forgózásról, vagy egyéb szükségleteinek kielégítésén foglalatoskodik éppen.
Mivel most minden éjjel átjárok etetni, szoptatni Grétát ezért a sólámpa nem túl erős fényénél látom, hogy mit is művel a mi kis drágánk.
Nem hazudtolja meg a nevét, még most is keresi a kalandokat, fel le rohangál a két szint között, és két forgózás között próbálja megtalálni a rést a pajzson, hogy hogyan tudna kiszökni és körbekalandozni a lakást. (Úgy, mint annak idején, amikor még nem oldottuk meg a plexi tolóajtók zárhatóságát. Most a saját szememmel láthattam, hogy az orrával hogyan próbálja eltolni az ajtólapokat.)
A legjobb játéka továbbra is a hosszában elvágott wcpapír guriga, amit a fejére húz és azzal rohangál fel-alá a sünilakban.
De bármit is csináljon mi úgy szeretjük ahogyan van (ahogyan Mark Darcy mondaná Bridget Jonesnak :) ).

A szuper új hangtalan forgó

Egyik gyerekünk sem fotogén, Indike inkább elvonult a fotózás elől a házikójába