Minden szilveszterkor rengetegen fogadkoznak, hogy másnaptól megfogadják, hogy változtatnak, megváltoznak, minden másképpen lesz, mint eddig. Aztán telnek a napok, jó esetben hetek és a kezdeti lelkesedés alábbhagy, nyúlcipőt húz az elszántság, maximum 1 hónapon belül el is illan a fogadalom.
Sosem láttam ennek értelmét és éppen ezért nem is tettem soha újévi fogadalmat. Most sem.
Viszont elszántam magam (nem most még tavaly ősz végén), és gyökeresen változtattam.
Hogy mi is van a nagy elszántság hátterében? Először is egy őszinte beismerés, tavaly nem voltam elég elszánt, kitartó és elbuktam. Írtam nektek arról, hogy vissza szeretném szerezni a terhesség előtti önmagamat, nem jártam sikerrel és ennek csak én vagyok az oka, nem voltam elég elszánt és kitartó.
Nem a szilveszteri szokásos évi számadásnál, hanem már november elején tudtam, cselekedni kell, mert senki nem fog helyettem lefogyni (viszont pont karácsony előtt nekikezdeni ilyesmibe őrültség, kész öngyilkosság).
Több okból is eljött az ideje az (azonnali) változtatásnak.
Vettem ugyan néhány ruhát magamnak az elmúlt 16 hónapban, de nem vásároltam túl magam, mondván van egy csomó szép ruhám, amibe csak vissza kell fogyni, nem akarok ilyesmire feleslegesen költeni. Viszont amiatt, hogy mindig ugyanazt a 3 ruhát hordom, már egy ideje nagyon pocsékul érzem magam. Egyre kevésbé érzem magam nőiesnek (csinosnak/szépnek meg talán utoljára kismamaként éreztem magam) ez pedig rendesen aláássa az önbizalmam.
Decemberben voltam látogatóban a munkahelyemen, ott pedig kiderült, hogy ha a gyed lejártával visszamegyek, már nem kerülhetek a régi helyemre. Ez nagyon kettős érzelmeket váltott ki belőlem, mert kerülhetek egy jobb helyre is, de sajnos az is ott van a pakliban, hogy nem lesz hova visszamennem (ezt nem részletezném, mert a végén még pont emiatt nem lesz munkahelyem őszre).
Remélem nem kerül sor arra, hogy új munkahelyet kell keresnem, de senkinek nem árulok el titkot azzal, hogy a mostani munkaerőpiacon a talpraesett, magabiztos embereknek van jövőjük egy (jó) állás kifogására.
A mostnál pedig nincs jobb alkalom a kezdéshez. Így hát január 4-én belekezdetem és gyökeresen átformáltam az étkezéseimet. Tavaly már erről is írtam nektek, viszont most ezt is sokkal átgondoltabban csinálom, így nem vagyok éhes, nem unalmasak az étkezések és jóllakottan fekszem le aludni (bűntudat nélkül).
A cél a fitt és vékony anyu (aki nem csak egy trampli anyukának érzi magát lestrapált göncökben, hanem egy csinos, magabiztos, fiatal nőnek). A célhoz idő is tartozik, legkésőbb novemberre (amikor a terhesség és tgyás, azaz most már csed alatt összegyűlt szabadságaim végéhez érek) visszaférjek a terhesség előtti ruháimba. A rövidebb távú cél, hogy júniusra elérjek egy olyan kinézetet, amiben már nem ciki bikinit húzni.
Szóval szorítsatok nekem, vagy ellenem (mindegy, mert mindkettő megerősít az elhatározásomban :P ;) ).
Ezért a közeljövőben több receptet is fogok hozni, ami beilleszthető egy alacsony szénhidráttartalmú diétába és nem kapunk infarktust az alapanyagok árától.
Egy gondolattal zárnám: "Ha belevágsz veszíthetsz, de ha bele sem fogsz máris veszítettél!"
A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése