Véget nem érő felújítások

Még a blog indulásakor meséltem Nektek a a saját lakásba költözésünk nehézségeiről. Minden döcögősen ment, rengeteg volt a baki, megszenvedtük szó szerint minden göröngyét az útnak.
Sajnos a beköltözésünkkor nem készítettünk képeket (pedig érdemes lett volna) így csak a beköltözés előtt 1 héttel készültek képek, amikor még 12 zsáknyi sitt állt a szobánk közepén és az összes fal szét volt vésve az újbóli villanyvezetékezés miatt)

akkor a mostani gyerekszoba derék magasságig tele volt pakolva ládákkal, dobozokkal és zsákokkal, egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem volt. A fürdőben még nem volt felszerelve a világítás, nem volt konyhabútorunk, csak étkezőasztalunk 4 székkel. A mi szobánkban nem volt más csak 1 sarokkanapé, 1 dohányzóasztal, 1 tv állvány a tv-vel, és 1 számítógépasztal. Nem volt se szekrényünk (mert ugye arra 3 hónapot vártunk), se csillárunk, de még függönyünk sem.

Szép lassan alakulgattunk a beköltözésünk másnapján apukám felszerelte a világítótesteket a fürdőben és a szobánkban, aztán a rá következő héten vettünk karnist, így legalább már nem lehetett a szobánkba belátni és 10 nappal a beköltözésünk után elkészült a konyhaszekrény is.

 Igazán akkor lélegeztünk fel amikor a megrendeléstől számított 11. héten végre megérkezett a gardrób szekrényünk és nem kellett többet zsákokból öltöznünk (ugye mondanom sem kell, hogy ebben az esetben az ember nem azt a ruhát veszi fel reggelente amit szeretne, hanem amit megtalál és ki tud túrni a káoszból...).
Apukám és Krisztián felfúrták az első könyvespolcokat, aztán rá pár hónappal megrendeltük a vitrint és az alsó szekrényt, így a mi szobánk már szinte teljes képet mutatott.

Az első itt töltött őszünkön kifestettük a kisszobát, felcsiszoltattuk a parkettát, aztán télen felfestettem a fát a falra. Következő év pünkösdjekor Krisztián és jó barátja összeszerelték a gyerekszobai gardróbot, a kanapét, és felfúrták a fa polcait is.

Ekkor lett az egész lakásból otthon nem csak egy szimpla lakás. De ugye mi sohasem nyughatunk, így folytattuk a felújító hadműveletünket.

Egyértelmű volt amikor Grétát vártuk, hogy a kisszobát gyerekszobává kell alakítani, a komódot a szüleimtől kaptuk, mi pedig megvettük a rácsos ágyat és a hintaszéket.

Amikor már 9 hónapos terhes voltam lecseréltük végre a sarokkanapénkat egy ágykeretre és egy kemény matracra.
Ugyan szuper nagy volt a kanapé és sok vendéget lehetett (volna) leültetnünk, ráadásul Rottex matrac volt beleépítve mégis nagyon komoly hátfájdalmakat okozott mindkettőnknek, hogy teljesen át kellett terveznünk a szobát. Néhány napig a földön, matracon aludtunk, amíg el tudtunk menni megvenni az új ágyat (hát mit ne mondjak nem volt egyszerű, akkor már boroshordó méretű pocakkal). Az új ágy mellé vettünk 2 fotelt is, hogy ha esetleg beesik 1-2 vendég, akkor le tudjuk őket ültetni a szobában.

Ezzel szinte egy időben vettünk két használt ajtót, mert a gyerekszoba ajtaja már a lakásvásárláskor is hiányzott és miénk is ramaty állapotban volt. Kezdetben sokat harcoltam, mert Krisztián szerint elég lett volna oda egy harmonikaajtó is (most már belátta, hogy nekem volt igazam). De ez sem volt egyszerű eset, mert a 80 centisnek eladott ajtó csak 75 cm volt...(mindez otthon derült ki amikor a zsanérra próbáltuk rá őket. Az asztalos megtoldotta, apukám pedig gőz erővel lefestette nekünk az ajtólapot és a keretet is. Nagyon izgultam, hogy minden időben meglegyen, mert addigra már túl voltam a 35. héten, és a csiszolás miatt mindenhova bejutó apró elintézt, hogy újra kellett nagytakarítanom az egész lakást, és újra mosni-vasalni minden gyerekruhát.

Gréta születése után leálltunk egy időre, aztán jöttek a kisebb alakítások, először leszőnyegeztük a gyerekszobát, a folyamatos felkopogások miatt (most se értem, hogy mit nem lehet azon felfogni, hogy egy 8 hónapos gyerek még nem érti meg és nem fogad szót, ha rászólok, hogy nem szabad eldobni a játékait).

Most télen felfúrták a falra a tv-t a fiúk, mert Gréta egyfolytában csapkodta és attól féltünk lelöki és teljesen összetöri. De ezzel egyidőben a helyveszteség miatt új könyvespolcokat kellett felfúrnunk (mert ugye mi imádunk olvasni, és rengeteg könyvünk van).

Most pedig elérkezett egy újabb nagyszabású felújítási feladat: a lakás 40 éves megvetemedett, leélt ablakainak a cseréje. Nem akarok panaszkodni, de nem volt egyszerű a dolog, először összepakoltuk, bebugyoláltuk a lakást, de kiderült, hogy az ablakosok hibáztak és elírták az időpontunkat, így 2 napot rá kellett húzni (Grétára közben anyukám vigyázott, mert a szétbombázott lakásban nem tudtunk volna mit kezdeni vele), a rá következő héten pedig a festők miatt pakoltuk újra össze a az egész lakást, így Gréta megint Tatán mamázott.

Jelenleg már csak a konyhában az ablak melletti csempesor cseréje van hátra, de ez csak 1 napos kis munka lesz.


És hogy mi van még hátra?

• Jövőre felrakatjuk a redőnyöket, amire most nem volt pénzünk.
•  2-3 év múlva (erre még fel kell magunkat szívni anyagilag, és idegileg is), egyben következik a fürdő felújítás (teljes vízvezeték csere, újra burkolás, a kád helyett épített zuhanyzó, újra gépesítés) az előtér és a konyha újra járólapozása és a beltéri ajtók cseréje (ezt is idénre terveztük volna, de darabonként 90 ezres ajánlatot kaptunk rá, az egyedi méretek miatt így ez is csúszik kicsit időben).
• Legvégül pedig egy konyhai átalakítást tervezek, némi szekrény átrendezéssel és mosogatógép beépítéssel.

Természetesen minden alakítgatásról olvashattok majd itt a Csibekalandokon.

Lassan, nehézkesen haladunk, valami mindig hibádzik ha belefogunk a felújításba, de egyszer talán végzünk mindennel, onnantól kezdve pedig már csak azt kell kivárnunk, hogy lejárjon a hitelünk, hogy teljesen miénk lehessen a mi kis álomotthonunk.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)