Bútorozás 2.0

Most, hogy végeztünk a kisszoba festéssel, megcsináltattuk a parkettát, minta került a falra ideje, hogy bútorokkal is foglalkozzunk. Na nem teljesen, nem vagyok ugyan babonás, de a rácsosággyal, meg a pelenkázóval ráérünk akkor foglalkozni, ha már útban lesz családunk 3. tagja.
Addig is szükség lesz egy gardróbszekrényre és egy felnőtt méretű ágyra (kezdetben a vendégeknek, később nekem, ha majd a gyerekkel kell lenni, végül pedig a gyerek örökölheti meg). Mindkettőt az Ikeában néztük ki (na jó, én, mert a teljes gyerekszoba rám lett bízva, ha már egyszer úgy is miattam lett zöld a fala...)

Ahogyan kinéztük

katalógus szerint pont hozzánk valóak

   

Elmentünk megnéztük, olyan pont amire szükségünk van, de amíg nem végeztünk a parkettával addig nem akartuk megvenni, mert nem volt hol tárolni. Szóval kétségbeesetten vártam, mert a gardrób közben hiánycikk lett Magyarországon. Folyamatosan a raktárkészlet előrejelzést sasoltam, hogy mikor lesz végre újra kapható és amint meglett az időpont azonnal indultunk Pestre (apuval ketten), hogy mindenképpen megkapjuk a kiszemelt darabot (már az sem volt szempont, hogy hol tároljuk, mert félő volt, ha erről lecsúszunk akkor búcsút is inthetünk a kiválasztott gardróbnak). De ekkor még se híre se hamva nem volt a parkettás szaikinknak, úgyhogy a szüleimet kellett megkérni, hogy egy ideig náluk raktározhassuk a nem is kis méretű dobozokat.
Miután túléltük a parketta csiszolás-lakkozás jelentette "mindent bezsúfolunk a létező összes fennmaradó szabad helyre" sokkot, jöhetett a szülőknél tárolt bútorok átszállítása és összeszerelése. Azaz jöhetett volna, mert szegény aput ledöntötte egy brutál vírus a lábáról, így nem volt aki vezesse a teherautót (mert szégyen-nem szégyen nálunk a családban egyetlen csaj sem meri vezetni azt a "dögöt").Vártunk és izgultunk apuért is, mert csak nagyon lassan kezdett jobban lenni, közben leesett a március 15-ei hó, a hóátfúvások elzárták a városokat, településeket, ezért újra halasztani kellett, így másfél hónap kényszerpihenő után Krisztián megkérte az két haverját, hogy segítsenek a cipekedésben (Tatán házból ki, autóba be, Tatabányán autóból ki, 2.-ra fel). Végül újabb három hét várakozási idő következett, amíg Krisztián tatai barátja szabadnapos lett, de (persze már megint így kezdődik) jött a vírus és ledöntötte először Krisztiánt aztán engem. Szóval megint jegeltük a témát. Én azt hittem már sosem jön el az idő, amikor minden készen lesz abban a szobában. Akárhányszor kérdezgettem Krisztiánt, hogy mikorra tudnának Feri barátjával időpontot egyeztetni a szereléshez a végén mindig le lettem szerelve, mindenféle indokokkal. Aztán pünkösdre elhívtak minket a szüleim wellnessezni, de Krisztiánnak "nem volt kedve velünk jönni" úgyhogy megfőztem neki előre és én elmentem pihenni, fájós derekamat gyógyvízbe áztatni, őt pedig otthon hagytam abban a tudatban, hogy egész hétvégén horror filmeket fog nézni, elmegy sörözni és kipiheni az én egész éves csacsogásomat.
Amikor hazaértünk a nagy pihenésből hétfő este hatalmas meglepetésben volt részem. Krisztián már egy hónapja a hátam mögött szervezkedett, beavatott mindenkit kivéve engem és a családomat (gondolom, azért nehogy a végén ők kotyogják el a nehezem megszervezett meglepit), megkérte Feri barátját, hogy segítsen neki összelegózni  szombaton a dobozok tartalmát.
Nagyon szép munkát végeztek és ügyesek voltak, még egyszer ezer köszönet a sok munkáért Nektek fiúk.
Most már igazi szoba kinézete van, sőt Krisztián megjegyezte (ezt egy kis elismerésnek vettem a részéről, mert nem igazán értett egyet velem ez elején), hogy így összességében jól néz ki a szoba fehér bútorokkal, zöld fallal és a tölgy parkettával. Vannak még ötleteim, hogy mit lehetne még csinosítani, alakítani a szobán, de egyenlőre már attól is tökéletesen boldog vagyok, hogy ismét bebútorozódtunk.

A végeredmény szerintem szuper :)