2013. február 23.

Mozaik a parketta

Amikor megvettük a mi kis lakásunkat tudtuk, hogy itt még sok mindent kell majd javítgatnunk, cserélnünk, felújítanunk. Az egyik ilyen dolog a parketta. Mozaik parketta van lerakva mindkét szobában, és hogy finoman fogalmazzak erősen meglátszik rajtuk a használat és a kopás (szóval iszonyú karcosak, fénytelenek ráadásul a kisszobában néhány mozaik lapka is hiányzik).
Itt meg kell hogy emlékezzek Szelőczei nagypapáról, aki asztalos volt, és a szülőknél minden fa anyagú dolgot ő készített (ajtó- és ablakkereteket, lambériákat, parkettákat, étkező bútort, stb.). Ő általa tudtam igazán megszeretni a fát, és az abból készült tárgyakat, bútorokat, gyerekkoromban imádtam a műhelyében játszani, érezni a friss forgács illatát. Ezek az emlékek éledtek fel most is bennem, amikor számba vettük, hogy mit kezdjünk a gyerekszoba burkolatával. Krisztián felvetette, hogy szedjük fel a mostanit és laminált parkettázzuk le, mert (ideig-óráig) szép, olcsó, gyorsan és egyszerűen le tudjuk tenni akár mi magunk is.
Igen ám, de hiába van ennyi pozitívuma gyorsan megkopik (és ha mégsem, akkor máris drágább, mint az eredeti fa parketta). Így megegyeztünk, hogy marad az eredeti, felcsiszoljuk, kipótoljuk a hiányos részeket és lelakkozzuk. A vaterán találtam méretben színben tökéletesen megegyező (nem bontott, hanem még lerakatlan) új mozaik parkettát, licitáltam, megnyertem az aukciót, elutaltam az összeget és nagyon vártam, hogy a posta meghozza az 1m2-nyi parketta csomagot a pótlásokhoz. De csalódottságomra se a postás nem csöngetett, értesítőt sem kaptam, úgyhogy másfél hét elteltével emailben érdeklődtem, hogy vajon mi most a helyzet. Az eladó kissé le is teremtett, hogy mit képzelek, mert előző nap vitte vissza neki a postás a pakkot, azzal az üzenettel, hogy nem vettem át, nem kerestem a postán a csomagot. Mondanom sem kell kicsit ideges lettem, úgyhogy elrongyoltam az itteni postára és megérdeklődtem, hogy hogyan lehet utána járni, hogy miért nem kaptam értesítést a sikertelen kézbesítésről, és arról, hogy átvehetem a küldeményt. Felvilágosítottak, hogy ha meg tudom adni a kézbesítési azonosítót, akkor pontosan meg tudják mondani, hogy mikor és hol volt a csomag. Itthon újabb email váltásba kezdtem az eladóval és megtudakoltam az azonosítót. Másnap délelőtt (szombaton) megérkezett a válasz, majd este egy újabb sűrű elnézésemet kérő email, amelyben kifejtette, hogy ő a hunyó, mert a megadott cím helyett összevonta a házszámunkat, az ajtószámmal és oda címezte a küldeményt, de ne aggódjak, hétfőn újra elküldi természetesen ezúttal a saját kontójára.
Sajnos itt még nem értünk a történet végére, ugyanis szerdán jött az újabb üzenet, mely szerint "bocsi, de a férjem eladta a többi parkettát és grátiszba odaadta a megvásárolt parkettádat".
Igazi őrület, így még soha nem jártam, ugyan a pénzt visszautalta, de még így is parketta nélkül voltunk.
De csak meg kell oldani ezt a helyzetet is valahogyan, így keresgélni kezdtem és 3000 Ft-ért találtam újat 1 m2-es hálóban. Aput megkértem, hogy hozza el nekünk Pestről. De itt már nem is kellett volna meglepődnünk az újabb sikertelenségen. A bemutatóteremben ugyanis közölték, hogy a legkisebb megvásárolható mennyiség 4 m2, de nekünk csak 15 lapkára volt szükségünk a pótláshoz...
Ez így nem valami szívderítő, más megoldás kellett és Klári kolleganőm segített a végső megoldásban. Megadta annak a mesternek a nevét és a számát, aki náluk parkettázott. Felhívtam és január elejére sikerült egyeztetni vele egy terepszemlét. Eljött, megnézte kalkulált nekünk: pótlások, csiszolás, szegélyezés, lakkozás összességében olyan ajánlatot kaptunk, hogy végérvényesen tudatosult bennünk, nem érdemes nekünk nyégykézláb csúszni-mászni, csiszolgatni, lakkozni. Így már csak ki kellett várnunk a sorunkat, hogy az előttünk vállalt munkáival végezzen a szaki. Február közepén megjött a várva-várt telefon, sorra kerültünk.
Írtunk egy tájékoztatást a lépcsőházi faliújságra (hogy tudják a nyugdíjas szomszédok kit kell utálni a zaj meg a por miatt), kivettem arra a napra szabadságot, és előző este kipakoltunk a mi kis raktárunkból, hogy péntek reggel 8-kor kezdődhessen a nagy csiszolás.
Pontosan érkezett a szaki, és meg sem állt a munkával, amíg ki nem pótolta a hiányosságokat, le nem csiszolta az egész felületet, feltette a szegélyt és kétszer átkente a kemény olajjal. Igen, olajjal, mert nem véletlenül nem az oldószeres, illetve nem a vizes bázisú lakkot választottuk. Az oldószeresnek olyan erős szúrós szaga van ami csak több hetes szellőztetés után kezd el mérséklődni, nem mellesleg pedig eléggé káros a száradás közben történő kipárolgása a szervezetre. A vizes bázisúnak ugyan nincsen olyan erősen káros és szaga, de még ez is elég erőteljes műanyag szagot áraszt magából.
A kemény olaj narancs illatú, beszívódik a fába vagyis táplálja azt, emellett teljesen természetes, matt felületű,  sérülések esetén könnyen korrigálható és látni engedi a fa valódi szépségét.
Most hogy végre elkészült a burkolat és hétfőn már vissza is pakolhatunk, jó érzés tölt el minket, annak ellenére, hogy egyenlőre a kipakolás miatt a lakás többi helyisége iszonyúan zsúfolt lett, most hogy már az illat is kezd szelídülni és kevésbé vad, mint tegnap már teljes az elégedettségünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...