Itt a tavasz, sőt nagyjából már majdnem nyár van. Kicsit elfáradtunk már mindannyian, nagyon várjuk a júniust és a nyári szünetet. Már csak ebben a hónapban vannak balett órák Grétának, június 3-án pedig balett gála lesz. Utána lazulnak a hétköznapjaink, nem kell heti kétszer időre rohannunk, úgy hogy csak este érjünk haza, és Gréta is már teljesen be van sózva, hogy újra játszóterezhessünk minden nap.
De lássuk, hogy mi is történt velünk ebben az 5 hónapban.
Január 2-án kezdtem az új munkahelyemen, családias, kis létszámú cég, ahol adminisztratív jellegű munkát végzek. Jó a társaság, a közvetlen munkatársaimmal nagyon jó a hangulat, egyformán bolondok vagyunk mind a hárman 😋😄
20 perc sétányira tőlünk, útban az óvoda, posta, gyógyszertár és egy hipermarket felé. Kicsit kanyargósabb úton, de csendes kertvárosi övezetes utcákon megyek inkább. Itt csendesek a kora reggelek, télen ugyan cudar hidegek voltak, de mióta tavasz lett nagyon élvezem ezeket a sétákat. A hűvös kora reggeli időben balzsamosan, szinte már nehéz a levegő a tavaszi virágok illatától, énekelnek a madarak, szorgosan dolgoznak a harkályok és néha még mókusokat is látok.
Nem mondom a munka nem kevés, sőt nagyon sok, de teljes mértékben stressz mentes, így a korábbi munkám után ez igazi felüdülés 😊
Gréta januárig nagyon jól bírta, náthán kívül nem volt semmi baja, aztán januárban elkezdődött a betegeskedés, január, február, március és most május. Átlagosan egy hetet kellett alkalmanként itthon töltenie, anyukám és Krisztián vállalták fel a betegállományt amíg a próbaidőm le nem járt.
Szerencsére az új munkahelyem támogatja a távmunkát, ezért a májusi betegeskedésnél már én maradtam itthon home officeban dolgoztam néhány órát délelőtt, aztán a délutáni alvás időben, végül még este fektetés után 11-12-ig.
Meséltem már nektek róla, hogy teljes meggyőződésünk volt arról, hogy Grétának olyan nagyok az orrmandulái, hogy amiatt nem tud még akkor sem az orrán venni levegőt amikor éppen nem náthás- Fel voltunk rá készülve, hogy idén nyáron ki is vetetjük az orrmanduláit, ezért április végén elvittem magán gyerek fül-orr-gégészhez. Tüneményes hölgy foglalkozott velünk (a Tata környékieknek csak ajánlani tudom Dr. Tóth Lorettát), nagyon alaposan megvizsgálta Grétát és kiderült, hogy még egy picit sem nagyok az orrmandulái, nem ez okozza a problémát. Arra is fény derült, hogy orrsövény ferdülése van akárcsak nekem és kezdődő pollen allergiája, mint az egész családnak. Most orrsprayt és allergia gyógyszert szed 2 hónapig kúra szerűen, aztán meglátjuk, hogy hogyan alakul, elvileg ettől helyreáll a rend, sőt a doktornő szerint 5 éves korára normalizálódi fog a helyzet, mert addig még sokat nő és nem lesznek már ilyen mini átmérőjű az orrjáratai.
Gréta szereti az ovit, vannak legjobb barátnői is, de a tanév végéhez közeledve látszik már rajta, hogy fárad, volt már hogy apa sírva hagyta ott az oviban reggel (ilyen még soha nem volt, mindig mosolyogva jó kedvvel megy), egyre több a megmagyarázhatatlan hiszti (amikor önmaga sem tudja, hogy miért csinálja).
A medve napról sajnos lemaradt (akkor is éppen beteg volt), de farsangon már ő is ott volt mint Mary Poppins. A kisze bábu égetésnél megint csak beteg volt, de a húsvéti tojásfa díszítésnél, tojás gurításnál, a májusfa díszítésnél már ott lehetett. Minden kisgyerek virágot (muskátlit) ültetett az óvoda udvarán amiket onnantól kezdve ők gondoznak, locsolnak. A madarak és fák napján elsétáltak a csónakázó tóhoz, és még hátra van most májusban egy kirándulás Tatára Dottózni (kisvonatozni) és sétahajókázni fognak a tatai Öreg-tavon, végül piknikeznek az Építők parkjában. Szóval mindig szerveznek programokat a gyerekeknek.
Meg volt az első anyák napja-évzáró ünnepség is, ahol nagyon ügyesek voltak a gyerekek. 25 gyerekből csak hárman sírták el magukat a nagy tömeg miatt és mentek inkább odabújni az anyukájukhoz (ami nagy szó hiszen még csak kis csoportosok, a nagyon sokan nem voltak bölcsődések, így ilyen nagy ember tömeg elé még sosem álltak ki).
Június 30-ig lesz nyitva a saját óvodánk, utána ügyeletet lehet igényelni, júliusban a Micimackó óvoda lesz az ügyeletes (nekünk ez túl messze van), így júliusban mi leszünk 3 hetet Grétával itthon felváltva és közösen, egy hétig pedig a mamánál fog nyaralni. Utána augusztus elejétől augusztus 20-is a Gyerekkert óvoda az ügyeletes, ez Krisztiánnak útba esik munkába menet, így ide már tudjuk vinni, ezt már kellőképpen be is hipeoltam Grétának, hogy milyen szuper lesz, mehet csereoviba, ahol egy csomó új játék lesz amivel játszhat, amikor az óvónénijei szabadságon lesznek és pihennek. Idén nyáron végre nyaralni is eljutunk, ami igazán ránk fér mert 5 éve már nem voltunk együtt sehol.
Balatonfüredet szemeltük ki magunknak, és nyaralás után egy kis összefoglalót is írok belőle, hogy kisgyereke családoknak milyen élmények és programok vannak a környéken.
Megtettük az idei első kirándulásunkat is, felmentünk a Turul madárhoz, piknikeztünk, elsétáltunk a Szelim barlanghoz és fel a Ranzinger Vince kilátóhoz is. Grétának nagyon tetszett, a barlangból csak úgy tudtuk kicsalogatni, hogy megígértük neki még máskor is eljövünk. A kilátóhoz már nehézkesen sétált föl, sőt lefelé fel is kellett vennem, mert "annyira, de annyira" elfáradt. Láttunk a túraösvény mellett egy gyíkot, egy rövid távon versenyt futottak Grétával, mármint ö a túraösvényen, a gyík meg az út mellett az aljnövényzetbe. Alig tudtuk visszatartani, hogy nem menjen be hozzá a sűrűbe, nagyon tetszett neki. Amikor felértünk a kilátóhoz, Krisztián már fölmászni nem akart így oda csak mi ketten mentünk föl. Gréta ügyesen ment fölfelé egészen az utolsó lépcsősorig ahol befékezett és nem akart tovább menni, így felvettem és úgy együtt mentünk fel. Fönt már nem félt, kicsit körülnéztünk, integettünk apának, de mivel nagy volt a szép hamar elindultunk lefelé. Lent apa kiterített piknikpléddel, keksszel, gyümölccsel és vízzel várt bennünket. Levezetésként mindketten olvastunk egy-egy ide kapcsolódó mesét (Krisztián a Boribon kirándul-t és pedig a Bori kirándul-t). A turulmadárig lesétáltunk (azaz egy jó részen vittem Grétát, mert nagyon elfáradt) onnan már taxival mentünk haza. Jól el is fáradt, nem kellett sokat altatni.
Ha már az altatás szóba került elmesélem, hogy micsoda előrelépés történt alvás téren. Nagyon nagy szívfájdalmam volt, hogy Gréta már elmúlt 3,5 éves, de az alvása katasztrófa, az éjszakáink kaotikusak és be kell vallanom ennyi kialvatlanságtól feszült ingerült és hamar lobbanékony voltam. Minden éjszaka cirkusz, sírás, nem alvás, nem menj el, ne hagy itt....próbáltam vele aludni de lehetetlen volt, mert a fejem búbjától a vesémig mindenemet szanaszét rugdosta a kétszemélyes ágyon. Aztán szétszedtem az ágyat és a földre az ágy mellé tettem le a szivacsot, úgy feküdtem mellé, ez sem vált be folyton emelgette a fejét, hogy ott vagyok e. Az esti meseolvasás puszilkodás, ölelkezés után legtöbbször több mint egy óra volt mire elaludt annyira, hogy ki tudjak jönni tőle és persze éjszaka újra és újra hívott. Visszaaltattam, de mire visszamentem a saját helyemre, pont bevackoltam és betakaróztam újra kiabált értem...
Szóval ezt hiszem sokan megértetek amikor azt írom, hogy 3,5 év nem alvás igazi lelki hadviselés, teljesen kikészítő állapotba tudja taszítani az anyákat.
Barátnőim mondták már hogy nem jó ez így kihasználja hogy uralkodhat fölöttem, arra van szükség hogy egyedül aludjon el, hiszen neki is és nekem is pihentető éjszakákra van szükségünk. De ezt sokáig nem éreztem, hogy nálunk működne, hiszen azt mondja, hogy fél, nem akar egyedül maradni (bár azt nem tudta elmagyarázni, hogy mitől is fél amikor megkérdeztük tőle).
Sírni hagyni nem akartam, abba beleszakad a lelkem, amikor fájdalmasan (nem hisztiből) sír szegénykém.
Végül mégis a lányoknak lett igaza. felkapcsoltam neki a szoba túlsó oldalában a sólámpát aminek kellemesen derengős nem túl erős a fénye (az éjjeli fény ugyan ad fényt, de sötét az egész szoba túl sok az árnyék, így elalváshoz nem vált be), lát még a szobában, még sincsen vakító fény. Megbeszéltük, hogy anyának át kell mennie a saját ágyába, mert ő is nagyon álmos és fáradt, de ő már nagy lány, okos és ügyes, az ágyában együtt alszik vele Puklis póni és Zsuzsi baba is, így nincsen egyedül, ha pedig valami baj lenne csak szólnia kell és anya rögtön jön is hozzá. 3 hétig apa búcsúzott el lefekvés előtt tőle utoljára, mert nálam még ment a könyörgés, hogy anya ne menj ki, apánál ez soha nem adta elő. Azóta úgy alakulnak az estéink hogy először apa olvas (mostanában rákaptak Kázmér és Hubára, mert egyszer Gréta meglátta Krisztiánt képregényt olvasni és annyira megtetszett neki, hogy azóta mindig ezt kéri), aztán elbúcsúzik apától és én olvasok általában Borit, Kipkoppot, Boribont vagy Dr. Seusst aztán jön egy altatódal (tisztára mintha ő lenne Tim Templton a Bébi úrból 😄) puszi, ölelés és megmondja, hogy hol van szörny a szobájában akit én nyakon csípek és kifelé menet megbeszélem vele, hogy kizárom a lépcsőházba ahonnan már nem fog tudni visszajönni a lakásba. Amikor már mi is lefekvéshez készülődünk bemegyünk hozzá lekapcsolni a sólámpát, viszont az éjjelifény bekapcsolva marad. Így végre átalussza az éjszakákat (ha beteg előfordul, hogy át kell menni, mert felsír, de egy kis simi, puszi, takaró igazítás után már alszik is mint egy kisangyal.
Néha még azt is sikerül megbeszélni vele, hogy hétvégén ha fölébred játszon csak nyugodtan, hagyja még anyát egy picit aludni pihenni, nem kell őt is azonnal felébresztenie ahogyan az ő szeme kinyílik.
Egész télen oda volt a kirakózásért, egymás után rakta össze, szedte szét, rakta össze.... így a húsvéti nyuszi 2 csomag 100-db-os kirarkót hozott neki (egy Csingilingeset és egy Hófehérkéset), amit kezdetben nagyon ügyesen rakott ki, de most újra kicsit hanyagolja, helyette egyfolytában babázik. A születésnapjára kapott babát (Zsuzsi babát) a kislányának tekinti, este pizsamába öltözteti maga mellé fekteti és betakargatja, reggel átöltözteti, boltba is sokszor elhozza magával, sőt hétvégén a mamáékhoz is magával viszi. Nagyon foglalkoztatja a téma, hiszen, 1,5 héten belül megszületik a húgomék kisfia Bence baba. Így ő is testvért szeretne Zsuzsi babának, amiben Krisztiánnal már meg is egyeztünk, hogy a születésnapjára egy gyönyörű hajasbabát fog kapni. A babaház abszolút favorit, minden nap játszik vele, ezenfelül szituációs játékok közül gyakran kell orvososdit játszani, vásárolni a boltban és sütni-főzni a babakonyhában, valamit a rajzolás és a színezés is most a TOP 1-es helyezést ért el. Egyre jobban ügyesedik, az emberek, fák, ház, napocska és felhő után most elkezdett autót és markológépet is rajzolni.
Tél óta a mozgásban is ügyesedik, húsvétra csacsikerekes biciklit szerettünk volna neki venni, de előtte elvittük a Dechatlonba Budaörsre, hogy megnézhesse(sük), kipróbálhassa. Így utólag nagyszerű ötlet volt mert ott derült ki, hogy zavarják a pedálok:
"Papa szereld le!" aztán mikor mondtuk neki, hogy ezt nem lehet leszerelni, azért vannak, hogy rátegye a lábacskáit és tekerje őket akkor kijelentette, hogy: "Papa toljál!" így végül letettünk a húsvét ajándék bicikliről.
Azóta sokat beszélgettünk róla, jártunk a Kresz parkban is és azt is mesélte Gréta, hogy az egyik ovistársának is csuda klassz pedálos biciklije van. Mutattam neki, hogy lehet kapni gyönyörű szép rózsaszín puklis pónis biciklit, amibe ő is beleszerelmesedett. Így még kétszer kilátogattunk a Tatabányai Dechatlonba ahol újra ráült és már kezd ráérezni a tekerés lényegére, így elhatároztuk, hogy a névnapjára megvesszünk és családostul biciklivel fogunk a Kresz parkba eljárni, hogy gyakorolhasson.
Úgy néz ki Gréta mehet tovább jövőre középsőbe, nem kellett most visszabuknia újra kiscsoportba, így jövő évtől az óvoda keretein belül már több választható délutáni program közül csemegézhet (zeneovi, néptánc, stb.), szeptemberben meglátjuk, hogy a baletten kívül szeretne e mást is, vagy elég lesz neki ennyi.
Mi egyelőre készülünk. Elhalasztottuk jövő nyárra a fürdőszoba felújítását, találtunk kivitelezőt aki az egész munkát elvállalta, vízszerelés, kőműves munka, burkolás, festés, ajtócsere, villanyszerelés. Most gyűjtjük a konkrét ötleteket, hogy hogyan valósítsuk meg, milyen legyen a csempe, járólap, szaniterek, csapok, elhelyezés, praktikusan, stílusosan. Mutatom majd hogyan néz ki most, mik az elképzeléseink, miket szeretnénk megvalósítani, és jövőre ha túl leszünk rajta megmutatom a végeredményt is. Szóba került az előszoba-folyosó lambériázása is és a járólapos helyiséges újra járólapozása, mert az előző lakók borzalmas minőséget tettek le (már akkor töredezett és kopott volt, amikor mi több, mint 6 éve beköltöztünk.
A Csibekalandok megtalálható a Facebookon is, ahol sűrűbben betekinthettek a hétköznapjainkba.
