20. hónap

És imádjuk a pitypangokat

Kor: 

20 hónap (sőt lassan 20,5)

Súly: 

11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

Mióta Gréta bölcsis, szinte folyamatosan náthás. Amint péntekre elmúlik a színes orrfolyás legkésőbb 5 nap múlva újra kezdődik. De erre fel voltunk készülve, és ahogyan láttam a többi gyereknek is ősztől tavaszig egyfolytában folyik az orra. A köhögése nagyon aggasztott így levittem a gyerekorvosunkhoz, hogy hallgassa meg, de kiderült, hogy teljesen tiszta a tüdeje, nem hallani semmit, valószínű hogy a fogzás miatt a garat felé hátra csorgó hihetetlenül nagy mennyiségű nyáltól köhög. Most, hogy hazajöttünk a pünkösdölésből kitört Grétán az első bölcsiből hazahozott betegség: vírusos torokgyulladás. Pünkösd hétfőn közel 40 fokos láza volt, szerencsére csillapítható, másnap levittem a gyerekorvoshoz, hólyagos a torka és a füle is piros, de mára sokat javult, már eszik, iszik rendesen és a láza is lement.

Magasság: 

Kb. 89 cm, ebben a hónapban nem tudott nyugton maradni a mérce előtt, így nem tudtam pontosan lemérni.

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi márciusban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik, nincs rá panasz. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil. Annak ellenére, hogy állítólag nagyon jól eszik a bölcsödében vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával. Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Vizet, babateát és gyümölcslevet vegyesen kap, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, onnantól kezdve hogy elhozom még fél liter minimum lecsúszik neki. Reggel, másfél deci tejet kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2-2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Látványosan toporgunk egyhelyben...Bár vannak beszédre utaló jelek, de nem változik semmi, mondja az ő maga nyelvén ha pedig kérdezünk valamit inkább megmutatja, de dafke se mondja ki a szavakat. Ugyan a hónapban már néhányszor elhangzott tudatosan az Apa, de aztán kipipálta, hogy ezt is tudja, és azóta se mondja. Leginkább szisz, cisz, dejdejdejdejdej, babababababa, mamamama a gagyogás és babanyelv témája. Továbbra is mutogat és közben hallatja az idegesítő öhöhöh hangsort, ami től néha már teljesen kifekszem, főleg ha nem tudunk rájönni, hogy mit akar tulajdonképpen. A dadusok szerint egész nap be nem áll a szája. Ha valamit nem szeretne vagy fél valamitől (lábköröm vágás) akkor jaj-jaj-jaj-jaj felkiáltással próbálja megúszni a dolgot. Nekem is csak akkor mondja, hogy Anya, ha sérelem érte és anyatámaszra van szüksége, egyébként véletlenül se hívna Anyának. Közben új szót tanult, és a jelentését is tudja: szia! Ha köszön, elköszön pá-pát int és szépen érthetően köszön is szia felkiáltással (meg kell zabálni, olyan cuki!)

Kedvenc játékok: 

Nagy kedvenc lett a Dupló. Egyre jobbak a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal is egyre jobban boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Már egyre kevesebbet nézegeti magát a tükörben, de az öltözködés továbbra is a mindene. Már régóta nem csodálkozunk rajta, hogy otthon sapkával a fején, jön-megy, felveszi a mellényét, vagy a mi ruháinkat húzza a fejére, teríti magára palástként és parádézik nekünk. Szerencsére egyre kevesebbszer szórja ki a komódból a szőnyegre és hurcolja szerte-szét a lakásban a tiszta-összehajtogatott ruháit, viszont a pakolási mánia megmaradt. Meglepődve vettem már észre a böcsiből hazafelé indulva hogy a bölcsis hátizsákjában benne van az otthoni majdnem kiürült Sudocream. De pl. amikor hazaérünk máris megy be a szobába és kis labdát, duplót, plüss játékot hoz ki, hogy a szatyrokba rejtse (amiket még lehetőségem sem volt kipakolni, mert kergetem Grétát, hogy levetkőztessen és kezet mossak neki). Nagy kedvenc lett a kismotorozás, eddig mindig másét "tulajdonította el", ha a kis tulajdonosa éppen nem ült rajta a téren, játszótéren, de a múlt héten vettem neki is egyet, így már nem kell másét elvenni és nem csak Tatán a mamáéknál fogja tudni hajtani a kismotort.

Amit nagyon nem szeret: 

Ha el kell búcsúzni. És ha nem kaphatja meg azonnal amit akar. Tulajdonképpen mindentől kikészül, amikor nemet mondunk Neki :(

Összefoglaló:

A bölcsis élet jelentős változást hozott az életünkbe. Ha éppen nem ébred föl Gréta éjszaka és/vagy hajnalban  (ez mostanában elég ritka) akkor én a reggeli indulásnál már nem is szoktam találkozni vele, akkor Apa kelti fel 7-kor, egy kis ágyban héderelés, nyújtózkodás és tejecske ivás után felöltözteti, babakocsiba ülteti és elviszi a bölibe. Én munka után egyből rohanok érte, és legkésőbb háromnegyed 4-kor már be is tudok menni érte. Látom már rajta, hogy berögződtek a rutinok, mielőtt jön hozzám az ajtóba elpakolja a játékot amivel játszott, aztán fut hozzám az ajtóba, szólok neki, hogy hozza az alvós mackóját, azt még megkeresi és máris bújik hozzám. Öltözködés közben kitúrja a táskámból a sportkupakos palackot (mindig viszek neki inni, mert hiába mondják a gondozónők, hogy sokat iszik napközben, elkéri a poharát, délután mégis nagyon ki van száradva, addig nem is tud megnyugodni, amíg nem kap inni). Hazafelé menet betérünk valamelyik pékségbe, mert rendszerint éhes is, mire érte megyek, bevásárolunk utána pedig haza és/vagy játszani megyünk a barátokkal. Ha haza megyünk az a rosszabbik verzió (ha esik, rossz az idő vagy muszáj főznöm), mert délutántól a lefekvésig csak nyűglődés van, Gréta ki akar menni, nyüszít, vergődik, sokszor sírásba és hisztibe fullad a nap. Ez kifejezetten azért rossz, mert hétköznapokon csak azt a 4 órát tudom vele tölteni amikor neki már mindenből elege van és ordít, visít, ahogy a száján kifér. A katasztrófa az, ha főzni is kell, mert ő még nem érti meg, hogy fél óra múlva végzek és utána játszunk. Nem működik sajnos a lehajolok hozzá, kézbe veszem, megnyugtatom, játszunk egy kicsit módszer sem, mert amint letenném, vagy indulnék ki a konyhába rögtön ordít újra. Bevallom nagyon fáradt vagyok, mert még mindig kelni kell éjszaka, sokszor volt rá példa, hogy 4 óra után már vissza sem tudtam feküdni, mert 20 percenként sírt fel, 6 kor pedig amúgy is kelni kellett. Nem tudom, hogy hogyan kellene jobban logisztikázni a napokat, de valamit tennem kellene ez ügyben. Az "énidőm" kizárólagosan akkor jön el, amikor Gréta anyukámékhoz egyedül megy el egy délutánra vagy ott alszik náluk. Bár 10 hónap kihagyás után végre újra sikerült eljutnom fodrászhoz (hip-hip hurrá!!!!), de ezen kívül mást nem sikerül összehoznom, néha  külön főzőcskézés is nagyon nehezen kivitelezhető, az meg teljességgel kizárt, hogy eljussak akár edzeni, akár futni (azok után hogy hónapok óta nem mehetek egyedül wc-re és nem fürödhetek egyedül ez már kifejezetten luxus lenne). Most , hogy így kipanaszkodtam magam visszatérek Grétához :P :D
Szóval jó dolgokat is hozott az életünkbe a bölcsőde, pl. alvásnál már sem kézbe venni nem kell, sem mellé feküdni, csak betenni az ágyába (van hogy ő mászik be), megfogom a kezét, vagy ha oldalra fordul akkor a hátát és 2 percen belül alszik is. Egyre ügyesebben eszik egyedül kanállal (bár még mindig előfordul, hogy még azelőtt megfordítja mire a szájához érne vele). A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi) a legújabb pedig a váll. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam..."
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle! (Nagy kedvenc az Alma együttestől a Mennyi selymes puhaság, a Ma van a szülinapom és az Apacuka együttestől az Épít a mester egy kis házat és a Habos kakaó. Ezenkívül korlátlan mennyiségben jöhet Vuk, és gyerekdalom, mondókák.)

De nem mindig csupa cukiság a helyzet. Eddig is tudtuk, hogy hihetetlenül erős akaratú gyerek, de kezd kibontakozni előttünk, hogy a dackorszak küszöbén állunk és mit ne mondjak, cudar világ következik, nagyon nehéz dolgunk lesz vele.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Anyák napja 2016

Tavaly kicsit csalódott voltam, mert bár az volt számomra az első anyák napja, nem lett sehogyan megtartva. Krisztián akkor nem is gondolt rá, hogy neki kellene megemlékeznie a dologról, hiszen "nem az Ő anyja vagyok". Nálunk ez gyerekkoromban mindig apukám privilégiuma volt, hogy anyák napja reggelén virágboltba ment és velünk együtt felköszöntötte a anyukámat és a nagymamákat.

Gondolkoztam rajta, hogy idén szólok Krisztiánnak róla, de aztán úgy döntöttem, hogy csendben maradok. Végül mégis nagy meglepetésben volt részem, apa nem a szokványos virágos felköszöntés mellett voksolt, hanem egyedivé szerette volna mindenképpen tenni az alkalmat, így kaptam egy oklevelet anyai teljesítményem elismeréseként Gréta nevében. Igazán nagyon örültem neki, ha hasonlóan kreatív lesz a következő években is csuda különleges anyák napjákban lesz még részem.

Mi pedig a nagyiknak üdvözlőlapot készítettünk Gréta kézlenyomatával, mert a nagymamák is anyukák, róluk sem szabad megfeledkezni. Grétát is erre tanítjuk, hogy a nagyik is annyira szeretik őt, mint Anya (csak náluk mindent szabad).

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Most hogy végre volt már graham kekszem, semmi sem tarthatott vissza, hogy elkészítsem azt az ínycsiklandozó mogyoróvajas sajttortát, amit már több, mint fél éve néztem ki magamnak. Sikerült megint belefutnom egy nem valami finom mogyoróvajba, így csak úgy kínálta magát az alkalom, hogy elkészítsem az eredeti diétásított változatát hétvégi nassolnivalónak.

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Hozzávalók:

30 dkg graham keksz
8 dkg eritrit
1 csipet só
10 dkg olvasztott vaj

20 dkg krémes mogyoróvaj
2 dl habtejszín
11,5 dkg krémsajt
5 dkg eritrit
1 tk vaníliakivonat
csipetnyi só



A graham kekszet zacskóban morzsásra törtem (ezt sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne robotgépben késes betéttel megcsinálni, de mivel haldoklik a robotgépem, így inkább kímélem, hogy minél tovább kitartson), hozzákevertem az eritritet, a csipet sót és az olvasztott vajat, aztán piteformába egyengettem a morzsalékot. Előmelegített sütőben 180°C-on 8 percet sütöttem alsó-felső sütésen, aztán hagytam teljesen kihűlni.
Elkészítettem a mogyoróvajas tölteléket: a krémsajtot, a mogyoróvajat és az eritritet egy tálban alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a sót és a vanília kivonatot, egy másik tálban pedig felvertem a tejszínhabot. Ezután a tejszínből 3 evőkanálnyit durván belekevertem a mogyoróvajas krémbe (ez fontos, mert a mogyoróvajas cucc olyan masszív tömör, hogy enélkül nem lehetne beleforgatni a tejszínhabot, a fellazítás után viszont könnyen hozzá lehet forgatni a többi habot összetörés nélkül). Majd a maradék tejszínt spatulával lazán beleforgattam. A kész krémet a teljesen kihűlt, elősütött pitébe simítottam,  a tetejére pedig kézzel durván összemorzsolt graham kekszet szórtam. A legtökéletesebb néhány órás hűtés után lett.

(8 szelet lett belőle, 1 szelet 14 g ch-t tartalmaz és ami a legjobb teljes egészében lassan felszívódó ch! :D )



A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Graham keksz

Tudjátok milyen megszállottja vagyok az amerikai recepteknek, viszont mindig akadályokba ütköztem, amikor a recept graham crakert említett. Ilyenkor eddig inkább fájó szívvel lemodtam a sütögetésről, mert itthon ilyen kekszet nem lehet kapni. Viszont már egy ideje birizgálja a fantáziámat egy diétásítható mogyoróvajas sajttorta recept (ráadásul Cseri barátnőm beavatott a titokba, hogy hihetetlenül olcsón kapható a Lidl-ben kg-os kiszerelésű krémsajt).
A graham craker (leírás alapján) egy jellegzetes ízvilágú keksz, amiben, teljes kiőrlésű graham liszt is található (senkit ne tévesszen meg ez az információ, ettől, még nem lesz diétás), az egyedi ízét a fahéj, a barnacukor és a melasz adja meg. Némi átalakításra szorul, hogy a diétába is beleférjen, sajnos a jellegzetes ízvilágot nem is tudom megtartani a melasz miatt, de remélem, természetes édesítővel is jó lesz az összhatás.

Recept innen

Diétás Graham keksz

Hozzávalók:
23 dkg graham liszt
5,5 dkg zabpehelyliszt
8,5 dkg eritrit
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk só
15 dkg vaj (aki még egészségesebben akarja, annak kókuszzsírt ajánlok)
44 ml tej
1/2 tk vanília kivonat


A lisztet, a cukrot, sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat egy tálba tettem és alaposan összekevertem. Hozzáadtam a vajat és ezzel is teljesen összekevertem. Utolsó lépésként a tejet és a vanília kivonatot adtam hozzá (ez majdnem kimaradt, én meg csodálkoztam, hogy miért nem áll össze a cucc :P). A tésztát 2 folpack között kinyújtottam. Nem érdemes lisztezett nyújtólapon készíteni, mert a plusz lisztezéstől erősen romlik az állaga törékeny és formázhatatlan lesz. Eredetileg 2 mm vastagra kellene nyújtani, de én most nem értem rá ezzel foglalkozni, a csütörtöki bölcsiszünetre szabadságot kellett kivennem, így a sütésre szánt idő is "ajándék" volt, és mivel rengeteg mindent kellett még elintéznem a délutáni alvásidőben, így a külcsínnyel nem foglalkoztam. Pizzavágóval kb. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam a tésztából és villával megszurkáltam őket. Sütőlemezre tettem a kekszeket és 180°C-ra előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen addig sütöttem, amíg a szélei elkezdtek barnulni, aztán rácson hagytam kihűlni őket.
Mivel nem kóstoltam, így nem tudhatom, milyen az eredeti, de ez a diétásított verzió finomra sikeredett, még Gréta is sutyiban el-elcsent 1-2 darabot az asztalról.
(100 g / 27 g ch)


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Búcsú Indiana Jonestól

Akik követik a Csibekalandokat a facebookon is, azok értesülhettek róla a múlt héten, hogy egy felhívást tettem közzé.
Sajnos régi problémával néztünk már szembe Gréta éjszakai ébredéseivel kapcsolatban (mindig a fogára fogtuk a dolgot, és sokszor tényleg az is volt a gond, de most 16 foggal büszkélkedik és a maradék 4 még be sem indult neki).
Amikor Gréta megszületett úgy gondoltuk, hogy Indikével összeszoknak, nem lesz baj belőle, hogy egy szobán kell osztozkodniuk. Tettünk óvintézkedéseket még 2015 elején, a UFÓ forgótányért hangtalan faforgóra cseréltük, hogy csökkentsük az éjszakai zajokat.
Ugyan sejtettük, hogy probléma van, de hónapokon keresztül húztuk-halogattuk a dolgokat, mert ha sünike miatt ébredne fel Gréta, akkor minden éjszaka fent lenne, ugyanúgy.
Nem. Biztos mégse sünike miatt ébred, csak a véletlen műve lehet, hogy amikor átmegyek a síró gyerekhez Indi éppen dúl-fúl, csörtet, túrja az almot, nekimegy  plexi ajtónak, szóval konkrétan olyan hangos, mint egy tucat vadkan.
És különben is Indiana igazi családtag, és gyerekektől sem szoktak megszabadulni a szülők, ha egész nap ricsajoznak, mondván, hogy túl hangosak. Így mi sem akartuk, hogy válás legyen a történet vége.
Nagyon szeretjük/szerettük a kis szúrósunkat.
Szóval tagadtunk és vártunk, közben az éjszakáink kaotikusak voltak, sokszor órákon át ringattam Grétát, mire ténylegesen el tudott aludni.

A helyzet akkor lett igazán kritikus és azonnali megoldást követelő, amikor elkezdtük a bölcsődét.
Gréta közel sem alszik bent annyit, amennyit itthon tudna (itthon 2,5 óra minimum mindennap összejött, de volt, hogy több, mint 3) bent a bölcsiben pedig 2-kor keltik őket, hogy fél 3-kor elkezdhessék az uzsonnáztatást. Már említettem, hogy a kialvatlanság miatt este 7 óra felé már kezelhetetlen és mindenen hisztizik, ehhez pedig hozzájött, hogy éjjel több etapban is felébredt a csörtetésre, és hiába próbált visszaaludni a zajoktól nem tudott.
Ott ültem vele tehetelenül, nyugtattam, simogattam, ringattam és néztem ahogyan a lányunk szenved, mert aludna, de egyszerűen képtelen abban a zajban. Az egyik ilyen éjszakának az lett a vége, hogy 2 órányi szenvedés után fél ötkor Apa füldugóval a fülében átvonult a gyerekszobai vendégágyra, Gréta pedig beköltözött velem a mi ágyunkba. Attól a fél 5-ös költözéstől már Apa sem aludt egy percet sem, mert füldugón keresztül olyan élesen áthallatszozt a "ricsaj".
Reggel összetapadt szemekkel, mint a zombik a konyhánál találkoztunk össze, elmondta, hogy nem érti Gréta egyáltalán hogyan tudott mellette eddig aludni, mert ez elviselhetetlen.

Ez az éjszaka volt az utolcsó csepp, nem tagadhattunk tovább, és nem nézhettünk félre, mert Gréta szenvedett.
És hiába imádjuk Indikét, ha szívünk meg is szakad érte, új gazdit kell találnunk neki.
Megírtam a csibekalandok facebookos oldalán, hogy új felelős, szerető gazdit keresünk. Több, mint 2,5 ezren látták és 18-an megosztották. Jelentkeztek jónéhányan, van aki csak érdeklődött, volt aki komolyan is gondolta, és kaptam üzenetet arról, hogy ingyen bármikor elviszik.
Mert igen, egy nagyon minimális, jelképes összeget kértünk több okból.

1. Indike egy érző kisállat , ha pedig az új gazda rájönne, hogy túl hangos, túl költséges, túl macerás a tartása és szélnek eresztené a vakvilágba, gondolván a magyarországi keleti sünök is jól élnek kint a szabadban (könnyen jött, könnyen ment alapon), azzal sünike végítéletét írná alá.
2. Lényegtelen (most ebből a szempontból), hogy mennyit költöttünk Indire, és a berendezésre, nem azért váltunk meg tőle, mert enélkül a jelképes pénzösszeg nélkül nem jutna holnap kenyér az asztalra. De továbbra is költeni kell rá, élő eleséget, (ténylegesen) prémium minőségű kutyatápot, féreghajtót, famentes forgácsot, és szilikonos cicaalmot kell neki venni. Ha pedig valaki sokallja ezt a minimális összeget akkor már nem bízhatok abban, hogy mindezeket biztosítaná számára.
3. Nem kell sok dologra figyelni vele kapcsolatban, nem beteges állat, de vannak alapvető dolgok amit szigorúan be kell tartani, mert visszafordíthatatlan következményekkel járna a hanyagság (hőmérséklet, laktóz érzékenység, fehérje dús, alacsony zsírtartalmú étrend, minőségi élelem, pormentes közeg és a rendszeres takarítás).

Akinek meg kell válnia egy imádott kedvencétől szerintem megérti, hogy nagyon is nem mindegy  számára kihez kerül a kisállata. Nekünk sem volt mindegy, a lehető legjobb gazdit akartuk neki, ha már mi nem tarthattuk meg.

Csodálatos módon pár ór múlva már volt egy nagyon komoly érdeklődőnk, Timi barátnőm barátnője, aki igaz állatbolond.
Nagyon szimpatikus volt, mindent megbeszéltünk (mit lehet, mit nem, mit szeret, mit utál, hogy kell vele bánni, mire kell figyelni), közben azt is elmesélte, hogy már nagyon régóta vágyott egy sünire, most igazán boldog lehet, akár egyásodik gyerekkorban..
Másnap este jöttek el Indianaért, és mi azonnal tudtuk, hogy a legjobb helyre került.
Ugyan este váratott magára, de egy kis kukacért szívesen előjött már nekik.  Köszönjük, hogy ezentúl Ti viselitek gondját, és szeretitek a szúrós puffancs barátunknak.

Az új barát pedig nappal őrzi az álmát

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Visszatérés a munkába

Nem vártam ezt a napot...Sőt, a hátam közepére kívántam, főleg annak tükrében, hogy igazából csak november közepén kellett volna kezdenem. Emellé még társult, hogy egy teljesen más helyen és egy más munkakörben kellett kezdenem. Nagyon gyors és hirtelen volt minden, a bölcsődei dolgok intézése rengeteg időmet elvitte, így az munkakezdés előtt 2 nappal jutottam csak el, hogy kicsit felruházkodjak (melegítőben és sportcipőben nem lett volna olyan szívélyes a fogadtatásom :D ).

Hétfő reggel háromnegyed 7-kor átindultam az út túl oldalára (ez az egy igazán jó dolog ebben a ideje-korai visszaállásban, hogy az új helyem szó szerint csupán egy kőhajításnyira van).
reggel a közvetlen kollegáim megmutatták, mivel foglalkozunk, milyen programokat használunk, minek, mi az elintézési menete és örömmel fedeztem fel, hogy sok új dolog nincsen ahhoz képest a munkához képest, amit korábban csináltam. Így tulajdonképpen mindent ott folytattam, ahol abbahagytam egy picivel több, mint 2 éve, mintha csak az előző napi munka fonalát vettem volna fel.
Eközben Apa reggel fél 8-kor elindult Grétával a bölcsibe, majd az öltöző helyiségben  konstatálta, hogy otthon felejtette a bölcsis hátizsákot, amibe belekészítettem a a benti ruháját és az alvós macit, így gyorsan a gondozónő kezébe adta Grétát és sovány malac vágtában rohant haza az elfelejtett holmikért. A hét többi napján már lent a tárolóban a babakocsiba ültetés után átnézte, hogy minden megvan e, okulva a történtekből.

A héten rájött Krisztián, hogy a bölcsődei átöltöztetésnél kizárólag akkor van hiszti, ha más szülő is ott van bemutatva, hogy neki milyen sanyarú sorsa van (ha csak ketten vannak Apával, akkor jókedvűen mosolyog), amikor átadja a gondozónőnek borítékolható a sírás, de mire Apa kiért a babakocsi tárolóhoz, már a hangját sem lehet hallani. Hét közepe felé, már napközben sem pityergett, de ugyanúgy odakéredzkedett a egy is ölelésre a gondozónőkhöz. Az első két hétben óránként kiveszek 1 nap csúszót, így a 8. napon ki tudok íratni egy nap szabadságot, így már 3 órára ott tudok lenni Grétáért, amikor kinyitják a bölcsőde ajtaját, így nem olyan hosszú még számára nap.

Én a munkában kifejezetten jól érzem magam, jó a közösség, izgalmas a munka, kihívások elé állít. Amennyire féltem tőle, annyira jó érzés bejárni és tenni a  dolgomat. Krisztián is jól veszi az akadályokat, a reggeli bölcsőde menet után  dolgozni megy, bevásárol, így segíti a dolgomat.
Munka után Grétával még sétálunk, ha jó idő van játszóterezünk. Sajnos többször előfordult, hogy keveset aludt délután, így az esték kritikusan rosszak voltak.
A bölcsikezdés óta igazi kis matrica, mivel az együtt tölthető időnk igencsak megcsappant, így a délután minden percét velem  és rajtam tölti szinte kizárólagosan. Apának egy kicsit rossz érzés (főleg ha 6-ra mire hazaér, a kevés alvás miatt, már egyfolytában hisztizik és, és apával egy percre sem akar lenni), de talán ha letelik a 3 hónapos tényleges belerázódás optimalizálódik a helyzet.

Nem mondom, hogy egyszerű, (sőt ha főzni is kell, az szinte lehetetlen küldetés a rajtam lógó kis kullancsommal), de egyelőre nagyon jól tudjuk kontrollálni a helyzetet. Őszintén remélem, hogy az idő múlásával minden egyre egyszerűbb és könnyebb lesz.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Beszoktatás a bölcsődébe 2. hét

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert múlt héten már egyszerűen nem volt semmi időm megírni, de most pótolok.
Szóval az első hét beszoktatási sikerélményei után nagy reményekkel vágtunk bele a második hétbe.

Hétfőn már reggel háromnegyed nyolcra mentünk és egy kis barátkozás, babakocsi tologatás után Gréta nekifoghatott az első reggelijének. A kis étkezésekre a kis asztalok közepére kínáló tányért tesznek (onnan vehetik el a gyerekek a kenyeret, kalácsot, kiflit, stb.) a fél szeleteket megint csak félbe vágják, ebből lehet aztán többet is venni. Nos első alkalommal Gréta a negyed szelet felét tudta csak megenni. Nagyon nehezen lehetett az asztalnál tartani, mivel a 4 kis asztalhoz nem egyszerre ültek le a gyerekek, hanem egymás után. Így amikor ő már reggelizett még voltak heten akik még játszottak, ez pedig nagyon birizgálta a fantáziáját, hogy ő is tüstént felpattanjon és becsatlakozzon a játékba. Reggeli után belevetette magát a játékba és igen elkezdődtek a problémák...
Már korábban a havi frissítéseknél is említettem, hogy Gréta hajlamos az erejével mások fölé kerekedni és érvényesíteni az akaratát. - Azt vettem észre (nem hétfőn hanem összességében az ott töltött 1,5 hetem alatt), hogy a konfliktusok nagy része abból adódik, hogy ugyanaz a játék kell neki, ami a többieknél van, vagy a nála lévő játékot szeretnék a többiek megkaparintani. Már említettem, hogy a csoport szinte egésze nagy, 3 év fölötti gyerekekből tevődik össze, akik egész mondatokban kommunikálnak, a nagy részük szobatiszta, ügyesen esznek, stb. ők meg tudják oldani egymás között a problémájukat (bár láttam, ahogyan az egyik kisfiú mérgében megharapta az egyik kislányt mert nem tudtak megegyezni a játék mikrón). Mivel Gréta nem beszél, így kifejezni is csak mutogatással tudja magát így nem zökkenőmentes közük az eszmecsere. Beismerem sok esetben Gréta nem tudja elfogadni, hogy a játékokon osztozkodni kell és a másik gyereknél lévő játékot akarja megkaparintani, de annak is tanúja voltam, ahogyan a nagyok összegyűjtöttek a játékkonyhából minden játékot egy kupacba, majd elmentek mással játszani, majd amikor az én Csibém ment a babakonyhás játékokhoz, hogy főzőcskézni akar, akkor hirtelen megjelentek a nagyok, elvettek tőle mindent és lökdösni kezdték. Megnyugtatok mindenkit nem lett baja, sőt megmutatta, hogy Kulcsár Grétával nem éri meg packázni és megtépte a nagyfiú haját.
Kövezzetek meg érte, tudom, hogy az agresszió nem megoldás a problémákra és nem szeretném, ha mindent ilyen módszerrel akarna megoldani, viszont nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a kicsi, akitől mindent el lehet venni, akit nyugodtan lehet bántani, akit ki lehet használni. Védje meg magát, ha arra van szükség. Persze, véletlenül sem bátorítjuk ezirányú megmozdulásait, figyelmeztetjük, hogy nem szabad, simizni kell, mert szeretjük a másikat, de nem fogom leszidni, ha csak magát védi.
Miután gyakoroltak a nagyok a bölcsis gálaműsorra, megkért Gréta gondozónénije, hogy köszönjek el és gyorsan menjek ki a csoportszobából. A feladatom az volt, hogy 11-re menjek vissza, de ne menjek be az épületbe, hanem várjak kint, mert a gondozónéni szeretné behozni az udvarról, átöltöztetni és bevinni a csoportba ebédelni. Én 11-kor már ott vártam, de végül nem volt rám szükség, csak háromnegyed 12-kor engedtek be érte. Jól evett és nem volt vele semmi gond, bár amikor az udvaron eszébe jutottam elpityeredett, de felvették, odabújt a gondozónőkhöz, megnyugodott és  fél perc múlva már ment is tovább játszani.

Kedden szintén reggel háromnegyed 8-ra mentünk. A reggeli aznap nagyon nem akart csúszni, alig evett 2-3 falatot. Reggeli után játszottak, majd, 9 után próbálták nagyok a gálaműsorra a, utána köszöntem- és mentem el. Háromnegyed 12-re kellett visszamennem, mert aznap próbálkoztunk meg először a bentalvással. Amikor visszaérkeztem még nem végzett az ebéddel, ráadásul meglátott az ajtón keresztül, így be kellett mennem, hozzá, hogy megnyugtassam, majd az ebéd befejezése után mosakodás és irány az ágy. Először megpróbáltuk lefektetni, betakarni és cirógatva elaltatni, de kb. 10 perces nézelődés és mosolygás után (mert annyira örült, hogy végre láthat és ott vagyok vele), azért csak-csak kibukott, hogy ő bizony anyához akar bújni. Hogy ne kezdjen bele a nagy sírásba és ne keltse fel a többieket, gyorsan magamhoz öleltem és rajtam 1,5 perc alatt elaludt. Ekkor letettem az ágyára, betakartam, és a gondozónő hazaküldött, hogy majd egy óra múlva jöjjek vissza érte fél 2-re. Amikor megérkeztem Gréta kézben volt, kb. 40 percet sikerült aludnia.

Szerdán is háromnegyed 8-ra mentünk és a szokásos reggeli rutin után, a próba végeztével jöttem el kb. fél 10-kor. Delre vissza kellett mennem, hogy kint az öltözőben elbújva megvárjam, hogy a gondozónéninek sikerül e elaltatnia, negyed óra alatt simogatva kidőlt, hazaküldtek és fél 2-re kellett visszajönnöm, akkorra Gréta megint csak fent volt már. Picivel többet, mint kedden, ezúttal 1 órát sikerült aludnia. Napközben még ugyanúgy elpityeredett, amikor eszébe jutottam, de egy kis dédelgetés, ölelés hatására gyorsan elmúlt a bánata és játszott tovább. Ügyesen evett, már egyre ritkábban akarta megfordítani a szájában a kanalat.

Csütörtökön a háromnegyed 8-as érkezésünk után 8-kor reggeliztek és reggeli után jöttem el, érte mennem pedig csak fél 3-ra kellett. Ekkor már Apa is jött velünk (reggel ő pelenkázta és öltöztette fel), hogy kicsit belerázódjon az éles kezdés előtt, megismerje a bölcsit, a gondozónőket, megtudja mindennek a helyét és rendjét és persze, hogy felmérje mennyi idő a reggeli készülődés, az út, a Csemete átadása, hogy délelőttös hetében még 8-ra ő is be tudjon érni. Jót játszott, jól evett, néha pityergett, de hamar megnyugodott. És aznap már másfél órát aludt.

Pénteken a normál érkezés után reggeliztek, reggeli után eljöttem és 3-ra kellett visszamennem érte. Reggel Apa ugyanúgy ügyeskedett és elkísért minket egészen a csoportszoba ajtajáig. Aznap már bent is uzsonnázott, így lett teljes a bent töltött ideje.

Összegzés
Grétának tetszik a a bölcsis élet, jókat játszik, imád az udvaron lenni (kismotorozik, labdázik, csúszdázik), imádja, ha énekelnek mondókáznak (láthattátok ti is, hogy mennyire muzikális, a gondozónők szerint, ha egész nap énekelnének, zenélnének eszébe sem jutnék, annyira belemerül a tánci-tánciba és a tapsolásba). Nincs még szüksége társaságra a játékhoz, ő még nem a gyerekekkel, hanem mellettük játszik (kicsi még). Ő nem az a típus, aki egész nap fogja a gondozónők ruháját, el sem mozdul mellőlük és messziről nézi csak hogy a többiek játszanak. Beleveti magát a sűrűjébe, hiszen neki ez a "munkája" :)
Minden reggel örömmel megy, nem kap sikítófrászt már a bölcsőde megemlítésétől. Viszont az elválások még sírósak voltak. Hét elején igazi ordítás volt (a gondozónő szerint csak 2 percig tartott), aztán minden nap egyre csendesebb, szipogósabb sírásba fordult át és hét végére mire a csoportszobából kiértem a babakocsi tárolóba, addigra már abba is hagyta és belemerült a játékba. Napközben még sokszor kéri, hogy vegyék fel a gondozónők, hogy odabújhasson hozzájuk, egy kis vigaszt nyújtsanak neki, de hamar magára talál és megy újra egyedül játszani.
A reggeli általában nehezen csúszik és nagyon keveset eszik, a tízórainál csak belekortyol a gyümölcslébe, vagy limonádéba, ebédet nagyon jól eszik, legtöbbször repetázik is (bár már említettem, hogy a pazarlás elkerülése végett elsőre olyan kis adagokat mernek nekik, hogy azzal egy 4 hónapos sem biztos, hogy jól lakna), az uzsonna pedig pénteken nagyon jól csúszott neki. A gyümölcsökkel a böliben is hadilábon áll, ha elveszi a tálról az almát, akkor maximum beleharap, de nem kell neki több, banánból hajlandó csak rendesen enni. Elérték azt is nála, hogy ebéd után lefekszik az ágyba és egy kis arcsimivel el tud aludni pár perc alatt. A gondozónők szeretik, hogy mindig mosolygós jókedvű kislány. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy másfél évesen ennyire simán beszokik a bölcsibe. Most így már sokkal nyugodtabb lélekkel mehetek dolgozni :)

Alig várja, hogy bemehessen a többiekhez

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

19. hónap

A következő szabó generáció :D

Bizony, bizony, egyre jobban göndörödik (pedig amikor még a pocakban lakott senki sem hitt nekem, hogy vörös göndör haja lesz)

Kor: 

19 hónap

Súly: 

11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, de azok, még be sem indultak, szóval egy ideig biztosan nyugi lesz)

Egészség/betegség: 

Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor csak annyit mondanék, hogy katasztrófa. A bölcsikezdés előtti pénteken reggel elkezdett folyni az orra, gondoltam a hétvégén Calcimusccal, Fenistil cseppel és egy lórúgásnyi C vitaminnal felturbózom, hogy hétfő reggel megkaphassuk az egészséges igazolást, és kezdhessük a bölcsit. De nem így kellett lennie... Péntek este 10 kor elkezdődött a kálvária. Köhögni kezdett, átmentem hozzá majd a köhögésből hányás lett, telibe az ágyába. Először csak egy kis gyomorrontásra gondoltunk, de amikor egy órán belül harmadszorra ismétlődött meg a hányás, tudtuk, hogy ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Az éjszaka folyamán tizenegyszer húztuk át az ágyát, és öltöztettük át. Ott voltam vele egész éjszaka, volt hogy át kellett fordítani, mert hanyatt kezdett el hányni. Amint inni kapott (órákkal az utolsó hányás után) az is azonnal kijött belőle. Így nem maradt más választásunk reggeltől tíz percenként adtunk neki kortyonként vizet és rehidratáló folyadékot. Egész nap csak feküdt és sírt, a láza felment 39 fokra, ment a hasa és egy falatot sem evett.  Másnap már nem volt hányás, viszont a durva hasmenés megmaradt a láz mellett. Kínálgattuk hogy egyen, de elutasító volt, amit elvett 1-2 falat sajtot azt csak összerágta és amikor le kellett volna nyelnie kiköpte. Hétfőn vittem le gyerekorvoshoz, akkor derült ki, hogy a hányós hasmenéses vírus mellett összeszedett egy vírusos torokgyulladást ezért nem evett. Kezdett aggasztóvá válni a helyzet már 3 napja egy falatot sem evett, viszont közben egyfolytában ment a hasa (nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem brutálisan, napi 15 pelenkát rakott tele bár ez nem is megfelelő kifejezés, mert ahol csak lehetséges mindenhol kifolyt a cucc, így naponta ugyanennyiszer kellett átöltöztetni és minden nap ment a mosógép). A negyedik napon már meg tudott enni néhány kocka szétfőzött és pépesre nyomott krumplit, de az étvágya továbbra is szinte nulla volt és amit megevett azonnal ki is jött belőle. Aznap éjszaka kötöttünk ki az ügyeleten: Gréta rendesen elaludt, majd fél 11-kor ordítva ébredt, kézbe vettem, simogattam, ringattam. Szó szerint rekedtre ordította magát. Amikor sikerült megszabadulnia egy nagy adag bélgáztól kicsit megkönnyebbült és egy fél perces nyugodtság következett. Aztán újra elkapta a görcs és kezdődött a szenvedés előről. Hiába melegítettem és simogattam a hasát nem lett jobb így háromnegyed órányi tömény keserves ordítás után besokalltam. Nem hagyhatom, hogy így szenvedjen, mert ebbe még én is beleőrülök, fél 12-kor felöltöztem, Grétára overált húztam, babakocsiba tettem és elindultam vele az ügyeletre. Utólag kérdezhetném, hogy minek???! Ugyanis az ügyeletes orvos meg akarta magyarázni nekem, hogy ennek a gyereknek semmi baja, és ez a sírás tipikusan álmából megriadt sírás, biztos, hogy nem fáj semmije (akkor már 2. órája ordított folyamatosan, na ki az aki úgy gondolja, hogy egy álmából megriadt gyerek ennyit nem sír, hanem ordít és anya cirógatására, dédelgetésére sem nyugszik meg?). Azért ha gondolom adjak neki no-spát. Így az Árpád hotelnél fogtam egy taxit, mert az éjszaka közepén nem akartam a szenvedő gyerekkel még fél órát kutyagolni az ügyeletes gyógyszertárig, majd onnan még haza háromnegyed órát. Vettem No-spát, és Espumisan cseppeket, de természetesen a no-spat semmilyen úton módon nem tudtuk beleimádkozni Grétába, pedig minden fifikás fortélyt bevetettem, így maradt az Espumisan az egyetlen mentsvár. Hazaérve még háromnegyed órát üvöltött, mire sikerült megnyugodni, kellő mennyiségű széltől megszabadulnia és végül elaludnia. Sajnos a görcsök nem csak aznap gyötörték meg, még 3 napig visszatértek, és emellett folyamatosan ment a hasa, enni pedig csak "morzsákat" tudott. Rettenetesen lefogyott, mire keresztülment rajta a vírus, félelmetes volt látni a azt a csupa csont és bőr gyereket.

Magasság: 

88 cm 

Ruha, pelenka: 

Ruhákból kezdi kinőni a 86-os méretet, inkább a 92-esek jók rá . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi múlt hónapban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

A vírus miatt az étkezése nulla volt, de a gyerekorvos javaslatára adtunk neki amit csak megkívánt, csak hogy legyen valami a pocakban. Így előfordult, hogy a napi betevő 3 harapás tejszelet és két 1 cm-es kockányi főtt krumpli volt. A vírus elvonulásával az étvágya szerencsére visszatért, és mintha csak pótolni akarná az elmaradottakat úgy kezdett enni, mint egy "favágó". A bölcsiben eszik egy nagyon kevés reggelit (1/8-ad vagy 1/16-od szelet kenyeret vagy kalácsot, és 1-2 korty tejet vagy tejeskávét). A tízórait rendszerint kihagyja, ebédeli viszont nagyon jól szokott, többször is repetázik (bár ahogy néztem az egyszerre kimert mennyiséget egy négy hónapos csecsemő is simán betolná). Délutánonként még veszek neki kiflit, perecet vagy croissant uzsira, amit teljes egészében betermel. A bölcsi kezdés miatt bevezettük márciusban a tejet (csak annak a gyereknek nem adnak, aki gasztroenterológustól visz igazolást, hogy a gyerek tejérzékeny), így már nincs értelme tovább tápszerezni, tejitalozni, ha nem kerülhetjük ki a tej fogyasztását. 2 hét alatt vezettük be a tehéntejet a tápszer mennyiségét egyre csökkentettem és hozzá kevertem egyre nagyobb mennyiségben a 2,8-as tejet. (A bolti tejet nem kell forralni, csak ha valaki háztól veszi a boci tejet, valamint a vizezés is tévhit, nincs szükség rá, úgy teljesen elveszik a tej tápértéke és nem laktat.) Amíg tombolt benne a vírus rizstejet, amjd újra tápszert kapott, hogy ezzel is csökkentsük a "kilökődés" esélyét. Gyümölcslevet minden nap kap 2,5 dl-t (100%-os multivitamin a kedvenc), mert egy évnyi fogzós hasmenés után most többször előfordult szorulás nála, gyümölcsből pedig leginkább csak a banánt fogadja el, ami nem igazán segít a dolgon. Most hogy elmúlt másfél éves megkóstoltattuk vele az apró magvasokat (egyelőre kivit és málnát kapott), szerencsére egyiknél sem lépett fel allergiás reakció, de nem is lettek igazi kedvencek.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 

Nem haladunk semmit, sőt az az érzésem, hogy visszafelé fejlődik ezen a téren (lehetséges ez?). Amit egy évesen és az előtt mondott, azok a szavak teljesen eltűntek (vajon úgy gondolja, hogy elég volt "egyszer" kimondania, ezzel már teljesítette a "mércét"???) Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk, formálja is a száját, ahogyan ki kellene mondania az adott szót, mégse ad ki hangot. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik. Ha valamit nem akar, nem kér, nem kell neki a fejét rázza.

Kedvenc játékok: 

Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Húsvétra kapott mégy egy csomag duplót (vagy inkább apa kapta?) apa épít, ő rombol. A házikók ajtaját kinyitja és beletuszkolja a figurákat, a ház elemekről módszeresen letépi az ablakokat, ajtókat és néha próbálkozik az elemek összeillesztésével is. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok). A bölcsiben a nagy kedvenc a játék babakocsi, legszívesebben azt tologatná egész nap, valamit él-hal a labdákért (mindegy hogy kicsi vagy nagy, pöttyös vagy mintás, a lényeg hogy guruljon).

Kedvenc elfoglaltságok: 

Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Most már biztos, hogy tudja, hogy ő saját magát látja a tükörben. Amint felöltöztetem, vagy ő vesz magára valamit, esetleg csak cofit csinálok a hajába rögtön megy és megnézi magát, sőt láthatóan mindig nagyon tetszik magának. Mostanában a legjobb szórakozása, hogy kipakolja a komódját. (Vettem néhány 92-98-as méretű kis bugyit, hogy ha nyáron elkezdjük a szobatisztaságra szoktatást már legyen néhány darab. Most ezeket a bugyikat pakolja ki és hordja magával mindenhova a lakásban.) Új dolog a dugdosás, azaz a játékok módszeres "elrejtése" a dobozokba, ágytakaró alá, sőt van amikor a nadrágunk szárába próbálja beletuszkolni és jókat nevet rajta. Van humora a csajnak :D

Amit nagyon nem szeret: 

Ha nem kaphatja meg azt amit kinézett magának azonnal. És ha el kell búcsúzni anyától :(

Összefoglaló:

Nagyon nehéz volt ez a hónap mindenféle szempontból. Lelkileg is nehéz volt a hirtelen bölcsőde kezdés miatt, aztán a betegség is kivett minden erőt belőlünk. Mert bizony Grétától végül az egész család elkapta a vírust. Amikor én kidőltem, anyukám elvitte magukhoz és pár napot náluk töltött. Nagyon jól érezte magát, nekem közben már bármennyire vacakul voltam vérzett a szívem, hogy nem láthatom (nem akartuk szegényt visszafertőzni, így amíg lázzal és hasmenéssel küzdöttem, nem hozták haza a kisasszonyt). Később megkapta a papa, mama végül apa is a betegséget. Most hogy elkezdtük a bölcsit sokkal ragaszkodóbb, anyásabb lett. A betegség elmúltával az éjszakák is újra rendeződni látszanak, este 9-től reggel 6-ig alszik egyhuzamban. Leépítettük a mesenézést, de meghagytuk a Halász Judit koncertet, mert hiányzik neki a zene, ha éppen nem énekelnek semmit a bölcsiben. Viszont este a tejecske ivás alatt apa mesél neki, így legalább tuti nyugton marad közben, nem tud elszaladgálni.
Megtaláltam a mostanra állandósult fürdetéses hisztik ellenszerét. Új fogkefét kellett vennem, ami most egy tapadókorongos aljú Singnal. Olyannyira tetszik neki, hogy bárhova fel tudja cuppantani, hogy azóta mióta megvan nem csak a fogmosás megy örömmel, hanem a fürdés, sőt még a hajmosás is. Röviden ennyi történt velünk az elmúlt egy hónapban.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Beszoktatás a bölcsődébe 1. hét

Szóval eljött ez a (várva várt vagy éppen rettegett) pillanat is, szerdán délelőtt elkezdtük a bölcsődei beszoktatást. Gréta betegeskedése miatt csúsztunk egy hetet, így a húsvét utáni csonka hét még rövidebb lett, mire megkaptuk az orvosi egészséges igazolást. Tovább már nem lehetett húzni az időt, mert a munkahelyemen nagyon várnak már vissza, így ezzel a 8 nappal kellett gazdálkodni.

Szerdán 10-re kellett mennünk, és miután leadtuk az "egészséges igazolást" kezdhettük az ismerkedést.
Gréta a katica csoportba került, Terike és Csilla lettek a gondozónői (nagyon kedves, aranyos hölgyek) a jele pedig az eper lett.
Kaptunk egy kisebb listát hogy miket kell beszereznem a kezdéshez (bölcsődei ágynemű, 3 váltás benti ruha, benti cipő, pelenka, popsitörlő, fogkefe, fájdalomcsillapító, naptej, üzenőfüzet és egy tacskó formájú gyerekfésű - amit még sehol sem sikerült beszereznem pedig már a boltokon és magyar webshopokon kívül az aliexprest és az ebayt is végigböngésztem, mind hiába).

Aki esetleg tudja, hogy hol kapható ne legyen rest megírni nekem ;)

A szekrénykéje elfoglalása után átöltöztettem és átmentünk az átadó helyiségbe kezet mosni (ez állandó rutin, mert a bölcsibe menet a gyerekek gyakran összefogdosnak mindenfélét - száraz falevéltől kezdve, kavicsokon, bogarakon, gilisztákon keresztül, szóval tényleg minden vackot - így a csoportba már tiszta praclikkal mennek, nem koszolják össze, viszik rá a bacikat, vírusokat, fertőzéseket a benti játékokra).
A gondozók bemutatták Grétát a gyerekeknek (12-en vannak, tizenegy 3 év feletti kisgyerek, akik szeptemberben már megkezdik az óvodát, és egy 2 éves kislány, aki Gréta előtt 1 hónappal kezdett). A csoportszoba nagyobb gyerekekre van inkább berendezve, se mászóka, se csúszda, se baba libikóka. Ellenben asztalok, mini ülőkék bőven akadnak, valamint kosarakban játékok (dupló, építőkockák, műanyag állatkák, tüske építő, műanyag kis étkészlet, műanyag gyümölcsök, játékbabák, játék babakocsi, babalaptop, játéktelefon, stb.) babakonyha.
Gréta nem igazán foglalkozott a többi gyerekkel, meglátta a játékbabakocsit és az ott töltött egy óra alatt végig azt tologatta. Amikor egyik másik gyereknél elszakadt a cérna, kiborultak, sírtak, összevesztek a játékokon akkor lemerevedett, nem tudta hova tenni a dolgot, de utána folytatta a csoportszoba babakocsis felfedezését. Amikor letelt az egy óránk elköszöntünk, átöltöztettem Grétát és hazamentünk.

Csütörtökön szintén 10-re kellett mennünk (aznap már 2 órát töltöttünk bent), mire odaértünk már kimentek az udvarra a gyerekekkel, Terike várt meg minket és engedett be a az öltözőbe. Kimentünk az udvarra, Gréta rögtön elemébe került amint meglátta a labdákat, egymás után kezdte őket begyűjteni. Kb. 10 perc után Terike szólt, hogy köszönjek el Grétától, biztosítsam afelől, hogy vissza fogok jönni hozzá és negyed órára menjek be az öltözőbe. Számomra teljesen nem várt dolog történt, amikor megfogtam, hogy elköszönjek tőle, teljesen bedühödött, hogy megállítom és arra a fél percre elválasztom a labdáktól. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy elmentem, nem is keresett, abban a 15 percben.

A kinti játék után bementünk és már Gréta is a többiekkel ebédelt. Igaz nekem kellett etetnem, mert nem szabad kézzel enni, csak kanállal, Gréta viszont hamar fel szokta adni a kanalazást, és onnantól már mindent kézzel eszik. Ellenben szinte azonnal nagyon ügyesen ivott egyedül pohárból, az újdonság és az, hogy látta a többiektől, hamar szórakoztatóvá és utánzandóvá tette számára. Az ebéd olyannyira ízlett neki, hogy még repetázott is. Ebéd után kezet mostunk, elköszöntünk, felöltöztünk és hazamentünk.

Pénteken már 9-re kellett mennünk (aznap 3 órát töltöttünk bent), egy kis játék és krumplinyomdázás után tízóraiztak, ami Grétánál csúfos kudarc volt, nem volt hajlandó gyümölcsöt enni, a gyümölcsléből is csak 2 kortyot ivott, mindösszesen 2 db kölesgolyót tápolt be. 

Tízórai után gyakoroltak a bölcsőde 45 éves fennállása alkalmából rendezendő gálaműsorra a kis műsorukat (Gréta imádta, tapsolt és riszált a dalokra, mondókákra). Majd kimentünk az udvarra, aznap már háromnegyed órára kellett elmennem. Gréta ez alkalommal se foglalkozott a távozásommal, nem keresett ellenben felfedezte az udvart és nagyon jól érezte magát. Ebédnél megint nagyon jól evett és kétszer is repetázott. Kézmosás élköszönés és átöltözés után elaludt a babakocsiban hazafelé, nagyon kifárasztotta a nap.

Nem merem elkiabálni, de idáig nagyon jól fogadta Gréta a bölcsődét, a közösséget, a gyerekeket, a változást (remélem ez így is marad). Ezen a héten már reggeltől járunk és mindennap egy órával növeljük az ott töltött időt - és csökkentjük azt, amit anya bent van. Keddtől már az ottalvással is próbálkozunk pénteken pedig már nélkülem fogja a teljes napot bent tölteni reggel fél nyolctól délután fél négyig. Krisztián is már el fog kísérni minket reggelente, hogy átlássa, szokja a helyzetet, mert élesben, ő fogja majd minden nap vinni a kisasszonyt.

Beszámolok majd újra a hét folyamán történtekről és a második beszoktatós hetéről is.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Bölcsődei ágynemű és bölcsis(ovis)zsák

Szóval Grétánk bölcsődés lesz (elvileg már túl lennénk egy hét beszoktatáson, de mielőtt elkezdhettük volna lebetegedett, így csúszunk). Kaptam egy szép hosszú listát mit kell beszereznem, elkészítenem. Lehet, hogy majd megírom az egész listát is, de most egyelőre az itthon készítendőkre fókuszálok. 

3 éve Anett barátnőm Dorka kislányának már varrtam a bölcsibe takaró huzatokat (azok teljesen más méretben készültek, minden csoportban mások az igények). Most annyival egészült ki a lista, hogy takaró huzatokon kívül az ágyra kértek derékaljat valamint opcionálisan bölcsis(ovis)zsákot.

A gondozónéninktől kaptam egy (fényképezésre, mert több mintapéldány nem volt) egy rajzot arról, hogy milyen mértetekkel kell rendelkeznie az ágyneműknek. 

Nos a takaró huzatok teljesen egyértelműek, a derékalj viszont okozott némi fejtörést. Sokszor említettem már hogy nem vagyok varrónő, sosem tanultam varrni, így szükségem volt még extra támpontokra is. Hatalmas szerencse, hogy Timi barátnőm kisfia is ugyanabba a bölcsődébe jár és volt olyan kedves, hogy az egyik játszóházazásunk alkalmával elhozta Doni ágyneműjét, hogy méretet vehessek. 

Így már csak az azzal az egy nehézséggel kellett szembenéznem, hogy amint megpróbáltam szabásmintát készíteni Gréta rögtön megérkezett rögtön pont a pont a papír közepére.

A rövid oldal 35 cm, a csapott sarok 18 cm

A hosszú oldal 100 cm, a teljes hosszúság 124 cm, a teljes szélesség 59 cm

Az anyagigénye elég nagy volt, először el is számoltam magam ezért fel kellett használnom Gréta ágytakarójából maradt halványrózsaszín pamutvászon anyagot és még így is lett egy újabb köröm a méteráruboltba. 

Szóval a derékaljhoz, a takaróhuzatokhoz szükséges anyagmennyiség (a bölcsis zsák kijött a "lehulló" maradékokból):

4,5 m baglyos pamutvászon

0,7 m krém színű wellsoft

2,2 m halvány rózsaszín pamutvászon

1 m 0,5 cm széles kalapgumi

0,7 m 2 mm széles kalapgumi

1 db 60 cm hosszú nem szétválasztható zippzár

1 db 45 cm hosszú nem szétválasztható zippzár

10 cm ferdepánt.

Mivel Gréta csoportjában már új fajta műanyag keretes alacsony ágyak vannak így szükséges a derékaljak bélelése, hogy a gyerekek ne fázzanak fel. 

Lehet vatelinnel (felhasználás előtt steppelni kell, különben a mosások alkalmával össze fog ugrani), polárral (a mosások alkalmával összetömörödik, és már nem lesz az az igazi meleg, puha bélésanyag) és wellsofttal is bélelni.

Végül a wellsoft mellett döntöttem, mert bár ez a legdrágább anyag és utálok vele dolgozni, mert míg nincs beszegve a vágott széle borzalmasan beszöszöl mindent, mintha ellepne a hó, de ez az anyag nem tömörödik, nem kell steppelni és ugyanolyan puha meleg marad akárhányszor mossuk is.

A szabás előtt a pamutvásznakat előmostam (mert az első mosáskor néhány százalékos méretcsökkenés várható), megszárítottam és kivasaltam. A szabásminta alapján a baglyos pamutvászonból duplán kiszabtam a derékaljat, majd a wellsoftból is. A 0,5 cm széles kalapgumit 4 db 25 cm hosszú darabra vágtam, majd elkezdtem az összillesztést.

A baglyos anyagokat színükkel egymás felé fordítottam, úgy hogy felém a visszájuk legyen, majd az egyik oldalra ráhelyeztem a wellsoftot. 

A kalapgumi darabokat a csapott csapott sarkokhoz tűztem be, úgy az anyag színe felé, jelen esetben befelé alkossanak hurkot, felém, csak pár mm-es rész lógjon ki. 

Az egészet gombostűkkel végigtűztem pár centire a szélétől.

Mivel a születésnapomra kaptam Krisztiántól egy varrógépet így a munka nagy részét már nem kézzel kellett varrnom, ez hatalmas segítség volt, hogy alig pár percet vett igénybe a nagyobb dolgok varrása.

Az egyik csapott saroknál kezdtem és haladtam körbe sorban, hosszú oldal, csapott sarok, rövid oldal, csapott sarok, hosszú oldal, csapott sarok. 

Egy rövid oldalt hagytam nyitva itt fordítottam ki az anyagot, hogy a baglyos minta kívülre kerüljön a wellsoft pedig belülre. A nyitott részen minden anyagból befelé hajtottam 0,5 cm-t és levarrtam a nyitott részt.

Hogy a a két külső réteg között ne csúszkálhasson össze-vissza a wellsoft, a derékalj szélétől 2 cm-re körbevarrtam az egészet, így fixen a helyén maradt töltet.

A takaróhuzatok készítését nem részletezném, mert végtelenül egyszerű. 120x90 cm-es a téli takaró, ezért ennek huzatnak az alája zippzárt tettem, hogy megkönnyítsen a gondozók és dadusok dolgát. 90x60 cm-es a nyári huzat, amibe nagy meleg esetén vékony takarót sem tesznek szimplán a huzattal takarják be a kicsiket, így célszerűbbnek láttam, ha ennél a kötős megoldást választom (nehogy felsértse Gréta bőrét a nyitva felejtett zippzár), így került rá 6 szalag.

Sajnos a takarók méreteinek köszönhetően nem tudtam spórolni az anyaggal nem tudtam egymás mellett kiszabni a 90 és a 60 cm széles huzatot a 140 cm széles anyagból (milyen meglepő :P ), így nem kevés leeső, anyagom maradt.

Nálunk a bölcsiben  nem kötelező a bölcsis(ovis)zsák. A gyerekek minden váltó ruhája  a kis szekrényükben van, így a zsák csak arra funkciónál, ha a szülő olyan ruhában viszi a gyereket, amiben nem szeretné, hogy az udvarra vigyék a kicsit a "sárban dagonyázni", akkor ezt/ezeket a ruhát/ruhákat teszi bele, a gondozók pedig úgy veszik, mintha ott sem lenne.

Ha már ennyi anyag megmaradt, gondoltam készítek zsákot is, ezt majd úgy is tovább tudjuk vinni az oviba is. Nézelődtem elég sokat a neten, hogy milyet érdemes készíteni és néhány fajtát találtam is (na nem mintha egy oviszsáknak extra dizájnosnak kellene lennie, hogy sok típus kellene belőle). Azt tudtam, hogy nem szeretnék olyat készíteni, aminek a zippzározása rögtön a  vállfánál kezdődik (lehet, hogy csak az én dilim, de a későbbiekben ha majd egymaga használja előfordulhat, hogy emiatt egyszerűen lecsúszik a zsák a vállfáról).

Amellett, hogy a belsejébe lehessen pakolni szerettem volna rá külső zsebeket, hogy az apróságokat ne nyelje el a zsák feneketlen mélye. Szóval ezek a támpontok alapján rajzoltam szabásmintát.

A leeső anyagokon kívül csak (fent már említett) 1 db 45 cm-es nem szétválasztható zippzárra, 10 cm ferdepántra, és 70 cm 2 mm széles kalapgumira volt szükségem.

Ez volt az egyetlen darab amit csakis kézzel varrtam (így amikor Gréta már aludt Krisztián nyugisan írhatott esténként az íróasztalnál én meg elvarrogattam az ágyon miközben aláfestésnek egy kis Jóbarátokat néztem).

Szélesség 41 cm, magasság 60 cm, zsebek magassága 15 cm, zippzár hosszúság 45 cm, vállfanyílás 9 cm

A szabásminta alapján kiszabtam a zsák hátulját, az elejét pedig 2 db 22 cm széles darabnak készítettem. A hátsó zsebhez egy 60x18 cm, az első zsebhez pedig 2 db 30x18 cm-es pamutvászon csíkot használtam. 

A csíkok széltéből 1,5 cm-t visszahajtottam és levarrtam így keletkezet a csíkok széltének a tetején egy hurok ide húztam be a kalapgumit (hátulra 35 cm, a két első oldalra 17-17 cm).

A csíkokat az anyagot behajtogatva felvarrtam a zsák hátuljára ill. az első 2 oldalra 4 cm-re az aljától.

Az első két oldal közé bevarrtam a zippzárt, majd összevarrtam a két oldalt a zippzár alatt és felett is. Az első és a hátsó oldalt színükkel egymás felé fordítottam és ez a lyukat kivéve ahol a vállfa kampójának kell kibukkannia körbevarrtam. Amikor ezzel megvoltam kifordítottam, hogy az anyag színe legyen kifelé végül a vállfa kibújtatójánál ferdepánttal lezártam az anyagot.

Mivel Grétának szinte biztos, hogy nem lesz testvére úgy készítettem el mindent, hogy, ha kikerül a bölcsiből akár tovább tudjunk ajándékozni vagy akár továbbadni a felszerelést. A bölcsis jeleket egy 8x8 cm-es pamutvászon darabra rajzoltam fel textilfilccel, egy óra száradás után a visszájukat 3-as fokozaton levasaltam. A négyzeteket cikkcakköltéssel leszegtem és utána varrtam fel az ágyneműkre és a zsákra (így a jelcsere is nagyon könnyen megoldható).

Remélem segítség volt az őszi  bölcsikezdés előtt állóknak ez a kis összefoglaló (mielőtt bárki belefogna a nagy szabás-varrásba érdeklődjön, hogy náluk, mik az igények, milyenek az ágyak, mert nem csak bölcsődénként, de még csoportonként is lehetnek eltérések).

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Érzelmi hullámvölgy - mi lesz ezután?

Jó ideje nem írtam már Nektek, most elmesélem, hogy mi áll a háttérben, miért tűntem el ennyire.

Hónap elején kaptam egy váratlan telefonhívást a főnökömtől, miszerint a szervezeti átalakítások miatt most azonnal szüksége van egy emberre.
Persze-persze, de mi mindig is úgy terveztük, hogy itthon maradok Grétával 2 éves koráig, mert anyagilag nem érint minket hátrányosan a dolog és mert 2 éves koráig rohamosan fejlődik, szüksége van anya közelségére, támogatására, így szóba sem került közöttünk hogy korábban visszamenjek dolgozni.
A létszámigény mellett kaptam egy fülest, hogy hamarosan nagy létszámú elbocsájtás várható, de még így is azt válaszoltam, hogy nem tudom vállalni a munkát (az egyik barátnőm december óta próbálja sikertelenül beadni Grétával egyidős kislányát bölcsődébe, így arra gondoltam ez veszett ügy, ha szeretném se tudnám bölcsibe adni Grétát).
Másnap felhívott az egyik kolleganőm is, hogy ő is biztosítson afelől, ha most nem fogadom el a hirtelen adódott állást akkor esélyesen a gyed lejártakor "nem fognak nekem tudni munkát biztosítani" (ami elvileg lehetetlen, mert a munkáltatónak kötelessége visszavenni a szülési szabadságról visszatérő anyukákat, de ugye nem kell mondanom, hogy mindenre van kiskapu, amit a ki tud bármelyik munkaadó használni: egy napos munkaviszony utáni elbocsájtás...).
Nos ez volt az a pillanat amikor Krisztiánnal kővé meredve nézünk egymásra, és vadul gondolkoztunk a megoldáson. Még egyikünk sem akarta Grétát bölcsibe adni, de az a tény, hogy elveszíthetem a munkámat és egy fizetésből kelljen megélnünk (ami nem lehetséges, mert a lakáshitel és a rezsi el is vinné az egészet, úgy ahogyan van) letaglózott minket.
Valljuk be ha új munkát keres a gyedről/gyesről a munkaerőpiacra visszatérni kívánkozó anyuka rögtön falakba ütközik, mert nem  nem annyira lelkesednek az olyan új dolgozókért, akiknek a csemetéje a frissen került közösségbe, ezért gyakran várható, hogy beteg lesz. Tehát az anyukák elég gyakran lesznek betegállományban velük otthon, ez pedig nem a legvonzóbb helyzet, amire egy új munkaadó vágyik.

Végül úgy döntöttünk, hogy futok egy kört a bölcsődébe és megkérdezem, hogy lenne e valamilyen lehetőség arra, hogy Grétát felvegyék, ha igen, akkor nem reszkírozunk elfogadom a felkínált állást.
Köszönöm drága Cseri barátnőmnek, aki jópár telefonhívást megeresztett a kedvünkért és sikerült elérni, hogy Grétát felvegyék 13-nak fizetős helyre a bölcsőde Katica csoportjába.
Megszakadt a szívünk, de tudtuk, hogy nem maradhatok munka nélkül. A határidő igen szoros, alig egy hónapot kaptam az újbóli munkába állásra, így rengeteg dolgot kellett intéznem az utóbbi hónapban mind bölcsőde, mint munkaügyileg ezért maradtak el a bejegyzések.

Amíg még van időm pótolom az elmaradt és már betervezett posztokat, nem kertelek ha újra napi 8 órában dolgozni fogok kevesebb időm lesz, az írásra (szeretném a délutáni óráimat tartalmasan eltölteni Grétával, minőségi időt szánva rá és emellett ott lesz a bevásárlás, főzés, háztartás, stb).
De a blog és a Facebook oldal sem szűnik meg, csak kevesebbet fogok tudni írni (ezek utánra is vannak terveim, csak a megvalósítás lesz lassabb).

Remélem ezután is velem tartotok, olvassátok, hogy hogyan sikerül Grétának beilleszkedni a bölcsis életbe, hogy hogyan sikerül visszatérnem a munka világába, hogy hogyan alakul az élet nálunk.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

18. hónap

Reggeli közben is kell egy kis játék :D

Házi térfigyelőrendszer működésben

Macival aludni jó és megnyugtató :)

Kor: 

18 hónap

Súly: 

11,4 kg 

Fogak: 

13 db (kibújt az alsó két első őrlő is, és a jobb alsó szemfog)

Egészség/betegség: 

Szerencsésen alakult az elmúlt hónap és most nem sikerült összeszedni semmilyen betegséget, bár ehhez valószínű nagyban hozzájárult, hogy kerültük a közösséget és a zárt tereket.

Magasság: 

86 cm 

Ruha, pelenka: 

Ruhákból átlagosan 86-osokatt hord, bár már a 92-es méret is tökéletes, de van 74-es Next leggingje, ami még mindig jól passzol rá, szóval változatos a paletta. Pelenkákból újra 4-es méretet hord. A nagyi most vett neki új félcipőt tavaszra, mert a csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

Változatlanul pocsékul eszik, semmi javulást nem látok rajta. Nem csúsznak a zöldségek, gyümölcsből most már hajlandó banánt enni (nem mondom hogy túl gyakran és nagy mennyiségben, de legalább már eszik belőle). A tányérból kunyerálás átalakult, reggelinél és a vacsoránál közénk ültettük a konyhaasztalhoz, rendesen a étkezőszékre. Apa ül a jobbján, én a balján, és mivel az elé kirakott ételt sohasem ette meg, így megmutatja, hogy melyikünk reggelijéből, vacsorájából kér és mi adogatjuk neki a falatokat. Apától szendvicset szokott kapni, tőlem tojást és virslit. Az etetőszékben már csak az ebédet kapja. Ilyenkor már egyre többet próbálkozik a kanalazással, több kevesebb sikerrel jut is a szájába az ebédből. Babydream 3-as  tápszert kap reggelire és vacsorára bár ezt inkább nevezhetjük éjszakainak és utóvacsorának (éjszaka 240 ml, lefekvés előtt átlagosan 270 ml szokott elfogyni). Mivel a Gréta nagyon jól szórakozott azon, hogy a cumisüvegből szanaszét locsolta a vizet a  szobában, így elvettem tőle, már csak a tápszert kapja cumiból, a vizet kizárólag csőrös pohárból issza.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 

Nem haladunk semmit. Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk. Nagyon figyeli, hogy hogyan ejtjük a szavakat, hogyan artikulálunk. Bár volt egy olyan reggel, amikor állt a csukott szoba ajtónk előtt és visszaszólt nekem, hogy "Aja gyeje!" de azóta se brillírozott és nem mutatta meg, hogy mit tud. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh, vagy eh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik.

Kedvenc játékok: 

Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Duplóból házikót építünk neki, amit szinte azonnal lerombol. Nagyon szereti tologatni a két kis műanyag autóját. Néha csak melléfekszik a parkettára, a tetejére teszi a mutatóujját és előre hátra tologatja. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok).

Kedvenc elfoglaltságok: 

Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Tudom, hogy az éntudat kialakulása későbbre tehető, de szerintem már tudja, hogy önmagát látja a tükörben és nem egy másik kislányt. (Erre abból következtettem, hogy kedvenc elfoglaltsága vagyis az öltözködés után odasiet az egészalakos tükörhöz, hogy megnézhesse magát.) A pakolás véget nem érő folyamata is tőle származik (ha rendet teszek a szobánkban mire végzek totális a káosz a konyhában, az előszobában és a szobájában). Igazi kis káosz királynő! Igazi nő.

Amit nagyon nem szeret: 

Egy szó, mint száz maga a NEM szó váltja ki a nemtetszést (no meg a toporzékolást és a hisztit).

Összefoglaló:

Eltelt másfél év és a mi pocakfájós pici babánkból egy nagy, okos gyerkőc lett. Örülök, hogy már ekkora, érti amit mondunk és több-kevesebb sikerrel ő is megérteti magát, kifejezi az érzéseit, a kötődését, és egyben vérzik is a szívem, hogy így elrepült az idő, és lassan lejár a csak vele együtt tölthető időm, vissza kell mennem dolgozni, Gréta pedig bölcsis lesz.
Szóval rámutat dolgokra, hogy mondjuk meg mi micsoda, mutassuk meg, hogy hogyan működik. Mindent ért, amit mondunk neki. A fényképeken megmutatja hol van apa, anya, mama, papa, Lujzi (ő a húgom) és a baba. Csúszik mászik, rajtam keresztül, élvezi, ha rám mászhat rám feküdhet. Hozza a mesekönyveket mutogatja, hogy melyik állatnak mondjuk a nevét és utánozzuk, hogy milyen hangot ad ki.
Sajnos még mindig durva és nem tudom, hogy mit kezdjek vele: harap csíp, karmol, üt, tép. Még mindig én vagyok a fő célpontja. Ami rettentő kellemetlen, hogy ringatón, vagy a játszóházban ha valamelyik gyereknél meglát valamit, ami tetszik neki és nem kapja meg, akkor üt, belecsimpaszkodik a hajába és megtépi. Magyarázom neki, hogy az fáj, és rossz, nem szabad bántani másokat, mi/ők sem bántjuk/bántják őt. Finoman kell bánni a babákkal. Mutatom neki, hogy kell puszit adni, hogy hogyan simogasson finoman, de mint a falra hányt borsó: egyik fülén be, a másikon ki. Puszit adni nem akar megtanulni, a finom simogatás tanulás is gyorsan átvált csapkodásba. Alapvetően nagyon szereti a gyerekeket, mindenkit meg szeretne ölelni, akár az utcán látja az ismeretlen gyerekeket, akár zárt közösségben. Közösségben a probléma az enyém-tiéd, birtoklási dolgok megértése, hogy nem minden az övé, nem kaphat meg mindent azonnal.
Babakocsi nélkül sétálgatunk, ha nem kell sok mindet vásárolni akkor gyalog sétálunk át Sárberekbe, vagy megyünk le a Kodály térre.
13 hónapos kora óta lépcsőztetem (muszáj volt elkezdenem vele, mert a növekvő súlya és a felcipelendő csomagok már kezdték meghaladni az erőmet), kezdetben tolni kellett egy picit a popót, de mostanra már csak a biztonságérzet miatt fogja a kezemet, felfelé egyedül is tud jönni a korlátba kapaszkodva, lefelé a rövid lábai miatt az egyensúlyozáshoz kellek neki. Ugyan apa és a nagyi mindig kézben hozza-viszi fel és le, de apa részéről ez szimpla türelmetlenség, nem "tudja" kivárni, a nagyi pedig egyszerűen csak kényeztetni akarja az egyetlen kis unokáját.
Hát röviden ennyi minden történ velünk, vele az elmúlt egy hónapban.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)