Nem volt kérdés, hogy a 4. hónapban meg akarom kezdeni a hozzátáplálást (karácsonyra vettünk is neki tálkákat, kanalakat). Na nem azért, mert annyira siettetni akartam a dolgokat, de ha már az én pici lányom gyomrának már úgy is hozzá kellett szoknia az anyatej hiányában a tápszerhez, akkor elérkezett a pillanat a kóstolgatásra.
A magzati korban az anyai vérből megszerzett vas a babák véréből fél éves korukra kiürül (és ezt sajnos sem anyatej, sem a tápszer nem tudja pótolni). Amivel jól felszívódó vasat tudunk a szervezetbe juttatni azok húsok (elsősorban a vörös húsok és a máj). Mire a kóstoltatástól eljutunk odáig, hogy étkezést váltsunk ki, és pláne, hogy eljussunk a gyümölcsöktől, zöldségektől a husikig, addig jó sok idő telik el.
Valahogyan rá is éreztem a dologra, hogy nem lesz ez egy egyszerű menet, nem is bánom, hogy már 4 hónaposan elkezdtük kínálgatni a kisasszonyt.
Először almalevet kapott (frissen centrifugázva) néhány kanállal, és itt kezdődtek a gondok, mert a kanalat nagyon idegennek érezte. Pedig az almalé ízlett neki, (képes egy húzásra akár 2 dl-t is meginni, ha cumisüvegből kapja). Korábban sem volt könnyű dolgom, ha feloldott homeós bogyót kellett a szájába juttatnom kanállal, amellett, hogy nem akarta kinyitni a száját, ha mégis sikerült azt a néhány csepp homeós vizet bejuttatnom a szájába azt rendszerint a szája két oldalán kicsorgatta.
No de térjünk vissza a lényeghez: azt viszonylag hamar sikerült kitapasztalnunk, hogy az Idared, a Golden és a Gála almáknak nem túl ínycsiklandozóan néz ki a leve gyümölcscentifugázás után már eleve iszap barnán jön ki a gépből, viszont a Jonagorednek gyönyörű szép sárga leve van és az oxidáció is viszonylag lassan megy végbe benne.
3 napig kanállal kínáltuk az almalevet utána áttértünk a cumisüveges megoldásra, mivel allergiás reakció nem lépett fel a 4. napon üvegreszelőn reszeltem almát neki, de nem akarta elfogadni.
Tapasztalat az almareszeléssel kapcsolatban pont fordított, mint az almalé készítéssel kapcsolatban, tökéletes hozzá az Idared, a Golden és a Gála, de Jonagoredből egyszerűen nem tudtam reszelt almát készíteni, mert csak a leve folyt, de gyümölcshús szinte egyáltalán nem is volt a reszelőben.
A védőnő ezen kívül az őszibarackot ajánlotta kezdésnek, ebből, mivel nincs szezonja csak üveges bébiétellel tudtam megkínálni. Először csak Kecskemétiből kaptam őszibarackot, ami nekem nem túl szimpatikus, de erre majd még az üveges bébiételek összegzésénél visszatérek.
Az eredmény ugyanaz volt, mint az almánál, vagyis talán annyiban másabb, hogy nem a nyelvével tolta ki, hanem a szája két oldalán folyt ki, mint az almalé.
Próbálkoztam még párolt, leturmixolt sárgarépával, szegénykémnél ez kiverte a biztosítékot, hibába volt édes és teljesen homogén, pépes, amint a szájához ért a kanál szájzárat kapott és borzasztóan fintorogni kezdett. Ezt ennyiben is hagytam.
Tejpépet is vettünk, mivel tápszerből bevált a Humana ezért arra gondoltunk, hogy a tejpépeknél is ezzel próbálkozunk először. Almás és vaníliás ízesítésben szereztük be, először az almásat kínáltam neki, de túlságosan nem nyerte el a tetszését.
3 hétig rendületlenül kínálgattam (az elején minden nap, aztán már csak heti két-háromszor). Végül csodák-csodájára egyik pillanatról a másikra elfogadta a reszelt almát, mi több egyszerre fél almát be is tolt. Már nem tolta ki a nyelvével, nem fordult el, nem zárta össze a száját és nem is fintorgott, hanem nagyra tátotta a száját, hogy kaphassa a következő kanállal. 5 nap alatt már eljutottunk odáig, hogy 150 ml, alma meg sem kottyant neki én pedig majd kiugrottam a bőrömből.
Egy hét alatt sikerült kiváltani az uzsonnát, én pedig tovább próbálkoztam az ízekkel, hátha mást is ilyen jól fog fogadni, mint az almát.
Nagyban megkönnyítette az is a dolgomat, hogy időközben rendeltünk egy dönthető háttámlás etetőszéket, mert a hordozóban, pihenőszékben igazi derekas küzdelem volt Grátát etetni, nem beszélve arról, hogy szó szerint minden magán viselte az aznapi kínálgatós menüt.
Tejpép téren olvasgattam és sokan ajánlották a Rossmannos saját márkás Babydream tejpépeket, amiből először a 4 hónapos kortól adható gyümölcsöset vettem, ami nagy sikert aratott nála, nagyon ízlett Grétusnak.
Tejpépeknél kell megjegyeznem, hogy megint csak rájöttem valamire: a kicsi Csibe nem szereti, ha valami túlságosan folyós állagú, ezért a tejpépeket mindig kevesebb vízzel készítem, hogy sűrűbbek legyenek, mert csak így hajlandó elfogadni. Amikor erre rájöttem, akkor ötlött eszembe az, hogy miért is nem jönnek be neki az üveges gyümölcspépek, azért mert ezek kivétel nélkül olyan folyósan, hígak, hogy nem is igazán lehet pépnek nevezni őket. Ha itthon készül a gyümölcs zöldség püré (akár az üvegreszelővel, akár botmixerrel pépesítve) az állaguk mindig sokkal sűrűbb, mint a készen kaphatóké.
A tejpépekkel tovább kísérletezve a védőnőtől kaptam olyan tanácsot, hogy vegyek Nestlé Sinlacot, vagy Milumil Sinemilt, amik rizs és szentjánoskenyérmag liszt alapú (teljesen tej ill. glutén mentesek) ízben pedig semlegesek, mintha édes krumplipürék lennének. Bármilyen gyümölcspéppel lehet ízesíteni őket, valamit a főzelékeket is lehet sűríteni velük. Felírattam a gyerekorvosunkkal egy dobozzal próbaként a Nestlé Sinlacból, a húgom volt osztálytársnőjétől, akinek egy évvel idősebb a zabálni valóan cuki kisfia (Máté), mint Gréta kaptam két doboz Milumil Sinemilt.
Eddig csak a Sinlacot kóstolta a csajszi (de állítólag ugyanolyan az ízük és az összetételük is) megette natúron, és gyümölcspéppel is.
Most pedig egy hete a glutén bevezetése képpen Babydream kekszes tejpépet adtam neki, ami szintén a pozitív reakciót kiváltott ki Grétánál.
Az almás siker után próbálkoztam újra mással is, sárgarépa, krumpli, sütőtök, cékla, körte, banán, avokádó. Önmagában csak a körtét és a banánt hajlandó megenni az almán kívül. Így a többivel trükközni voltam kénytelen és a reszelt almához kevertem, hogy szokja az ízüket.
Amivel valószínűleg sosem fog kibékülni az az avokádó és a cékla, ezeket hiába hígítgattam, nem tudtam olyan arányt elérni, hogy lelkesedni tudjon értük, így le is tettem a további kínálgatásról.
Az üveges bébiételek nálunk nem létszükségletek, sőt szívesebben főzőcskézek itthon Grétának, de mivel szeretnénk majd kimozdulni, kirándulni, elutazni ezért ezekben az esetekben nem megoldható az itthoni főzelékek, pürék hurcolása, hidegen tartása, majd melegítése (akár több napra, de ugyanilyen nehézséget okozna pl. egy egész napos állatkerti kiruccanásnál is).
Ezért tartottam fontosnak azt, hogy megismerkedjen a kész bébiételekkel is Grétus, mi pedig kitapasztaljuk, hogy melyiket szereti és hajlandó elfogadni.
Sok féle bébiétel van a piacon, de alig van olyan, mit szívesen adok a mi pici lányunknak.
Ugyan szinte mindegyik üzletláncnak megvan a maga saját márkája, de csak olyanokat próbálunk, amik beszerzéséhez elérhető távolságba kell csak eltolnom a babakocsit és Grétát. Akármennyire szeretünk sétálni, nem azt tartom életem céljának, hogy egy egyszerű bébiétel beszerzés miatt 2 órát caplassak keresztül kasul a városon.
Így a szóba jöhető márkák a Hipp, a Kecskeméti, az Univer, a Hamanek, a Babylove, az Ovko, és a Babydream-re szűkültek.
Vegyük sorban:
A Hipp nagyon jó minőségű, öko gazdaságokból származó teljesen bio zöldségekből, gyümölcsökből készül cukor és só hozzáadása nélkül. Ez mind nagyon szép és jó, de a horrorisztikus ára miatt véletlenül se jutna eszembe megvenni.
A Kecskeméti termékeket ugyanúgy a Hipp gyártja, de az összetétel már nem olyan szép, sajnos cukrozzák és sózzák a bébiételeket, ami számomra nem elfogadható. Egy csecsemő szervezetének ezekre egyáltalán nincsen szüksége.
Az Univer termékek cukor és só mentesek, ugyan nem biok, de ez nem is lényeges szempont, viszont ízükben és állagukban borzalmasak. Ízben egyáltalán még csak nem is hasonlítanak a címkén szereplő zöldségre, gyümölcsre, az állaguk pedig borzalmasan fojtós. Így hiába jó az összetétel Gréta utálta és meg is értem szegénykémet, mert én se tudnám megenni.
A Hamanek termékek a Kecskemétiekkel karöltve sajnos szintén sózottak, cukrozottak, így ezt sem tartom jó választásnak.
A Babylove bébiételeket be kell, hogy valljam még nem próbáltuk, mert ritkán járok a DM-ben, sajnos mióta bezárták a nagyobbik üzletüket (azaz összevonták egy jóval kisebb üzlethelyiségbe), azóta nem szívesen járok oda, mert kicsi a választék, zsúfolt és átláthatatlan az üzlet és alig férek be a sorokba a babakocsival, de ha kipróbáljuk utólagosan közzéteszem az "ítéletemet".
Az Ovko a mindennek a legalja kategória. Gyümölcsöt, zöldséget alig tartalmaz viszont, rengeteg benne a cukor és a só. A lehető legrosszabb választásnak tartom.
A Babydream bébiételek a Rossmann saját márkás termékei öko gazdaságokban termelt teljesen bio zöldségekből és gyümölcsökből készülnek, nem tartalmaznak sem sót sem cukrot és az áruk is az elfogadható kategóriába sorolható. Sőt még ha egyáltalán nincsenek is akcióban Rossmanós kártyával akkor is 5%-kal olcsóbban vásárolhatók meg.
Ami idáig ízlett a kisasszonynak az a brokkoli-burgonya párosítás, és a bolognai (mindkettő 4 hónapos kortól adható), a répa-krumpli-spenót hármastól kifejezetten rosszul volt. De persze próbálkozom tovább és keresem azokat az ízeket, amik elnyerik a tetszését.
Visszatérve a házi készítésű pürékhez most azon a szinten vagyunk, hogy bekerült a menübe a sárgarépa, sütőtök, krumpli, brokkoli (erre tökéletesen jó volt az üveges babakaja, hogy megtudjam mik azok az ízek amiket szívesen elfogad), amiből már rendes főzeléket tudok készíteni valamint már párolt, leturmixolt csirkemellfilét is teszek a főzikbe egy jégkockányi adagot.
(Egy egész csirkemellfilét felkockáztam és kevés vízzel megpároltam, majd egy kevés párolólével botmixerrel leturmixoltam, az így kapott husi pépet jégkocka tartóba kanalaztam, lefagyasztottam: összesen 20 kocka, azaz adag pipicici lett így belőle.)
De ha kifogynék az ötletekből anyutól kaptam karácsonyra ezt a könyvet, ami néhány ponton ugyan sántít (pl szerinte 6 hónapos kortól a főzelékekbe lehet vajat tenni, valamint szintén 6 hós kortól adható a gyümölcspürékhez narancslé, viszont ha figyelek az ilyen kis bakikra nem lehet gond).
 |
| Egy kis ízelítő a tartalomból |
Különben pedig olyan a kicsi Csibe, mint egy kis polip, mintha 8 keze lenne, amikkel az egyikkel a kezünkből próbálja kiszedni a kanalat (sajnos nem lehet plusz egyet a kezébe adni, mert egy ilyen próbálkozásnál majdnem a szemét szúrta ki a kanál végével), igyekszik megtekergetni a nyakán az előkét, fogja a kezünket, nyúlkál a tálkába, tömi a szájába a kezét (mert szegénykémnek nagyon fájnak a fogacskái), és ezután minden szájából kitúrt kajamaradványt igyekszik egyenletesen eloszlatni a környezetében. Húúú... szóval kész bűvészmutatvány egy kanalazós etetés :D
A további fejleményekről, kipróbált ételekről és receptekről a későbbiekben még várhattok bejegyés(eke)t, ahogyan haladunk. De mára ennyi kanál bőven elég is volt.
