23. hónap

 Kor:

23 hónap meg egy kicsi

Súly: 

13 kg körülinek saccolom, a biztos csak az, hogy egyre nehezebb (szeptember 5-én megyünk a 2 éves státusz vizsgálatra, ott majd kiderül, hogy mennyit nyom valójában)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, és az alsóknak már fehérlik az íny alatt a hegye)

Egészség/betegség: 

Egy szombati napon reggeltől estig lázas volt, lázcsillapítástól lázcsillapításig húztuk, más nem volt vele, és másnapra nyomtalanul elmúlt az egész. Ezen kívül egy hete megfázott, mert folyton kitakarózik éjszaka, ha nem csavarom be elég jól este a takarójába, szerencsére semmi komoly nem történt idáig. Most pedig elkezdjük az immunerősítő kúrát, hogy kicsit megtámogassuk az immunrendszerét a bölcsődés betegségekkel teli őszi-téli időszak előtt.

Magasság: 

92 cm

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már mindenből áttértünk a 92-es méretre, de akad 98-as és 104-es pólója és pizsamája is . Pelenkákból 4-es Toujourt hord, éjszakára 5-ös  Babyloveot adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). A 23-as szandált hord, most pedig következik az őszi cipő és gumicsizma beszerzés, meglátjuk, hogy mekkora méret kell majd neki ezekből.

Kedvenc ételek: 

Az étkezése hullámzó. reggelire szó szerint semmit nem fogad el. Tízóraira megeszik egy péksütit, az ebéd általában lecsúszik, bár van, hogy 2-3 kanálnál nem akar többet enni este pedig jól bevacsorázik: 2 virsli, főtt, tojás, gyümölcs, és fél kiflit elnyel a bababendő. Átlagosan elmondható, hogy jó az étvágya, szereti a gyümölcsöket, a főzeléket, a husikat, imádja az édességet és a csokit (ez az amiből csak nagyon mértékkel és elvétve kap csak), és imád citromot nyalogatni :D

Beszéd: 

Már csak az új szavakat írom, mert szerencsére egyre több mindent mond: Lujzi (így hívjuk a húgomat), Zoli (anyukám öccse), busz, csoki, segíts (sidíts), csicsíjja babája (csicsíjja dadája), hinta-palinta, gyí te paci, szervusz, pápá, cipő (cipó), szandi (szaddi), sapi.

Kedvenc játékok:
Rengeteget duplózunk itthon, előkerültek újra a fa építőkockák amikből vagy ő maga épít tornyot vagy az általunk épített"művet" rombolja le módszeresen. Nagyon tetszik neki a mesekocka (6 különböző képet lehet kirakni a kockák különböző oldalaiból), sokszor segít megkeresni melyik oldalon van pl: a kutyus, kacsák, tyúkok. Anyukám az első születésnapjára vett neki tanuló puzzlet amik összesen két darabból állnak (összesen 8 kép), akkor eltettük, mert csak rágcsálta őket, de most nagyon ügyesen megtalálja a párokat és össze is illeszti. Szintén még tavaly a névnapjára kapott a szüleimtől egy (gumi fejű, -kezű, -lábú, puha testű) babát ő lett Luca baba. Sokat dajkálja, játékcumisüvegből meigitatja, altatja (csicsíjja dadája) és lefekteti aludni. Ezenkívül sokat nézegeti a képeskönyveket (néha már a vékony papíros mesekönyveket is) és természetesen "megetet" minket a játék zöldségeivel avagy "megitat" a játékcsészékből kávéval, teával.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. A motorozás most lekerült a palettáról, helyette inkább homokozik, csúszdázik, hintázik (már a nagy hintán is biztonságosan).
 

Amit nagyon nem szeret: 

Ha össze kellene foglalnom akkor egyszerűen csak annyit mondanék, hogy alapvetően szótfogadni.

Összefoglaló:

Két hétig bölcsi szünet volt, így ezt az időt együtt töltöttük, pár napig még Krisztián is otthon tudott maradni velünk, aztán a szüleimmel is többször találkoztunk. A szüleimmel beiktattunk egy rövid strandolást, először félt a víztől, aztán annyira belejött, hogy alig tudtuk kihozni (akkorra már hideg volt a pacsálástól az egész teste). Járt nálunk Maggie barátnőnk és kislánya Lilly Angliából, a csajok nagyon jót játszottak, ugráltak együtt (bár a szobahintán volt egy kis vita), de alapvetően nagyon szerették egymást. Ellátogattunk az Ikeába is, és el kell mondanom, hogy Gréta is legalább annyira szereti az Ikeát, mint mi :D
Hogy nem kellett mennie bölcsődébe átlagosan tovább aludt reggel, délután 3-3,5 órát aludt így teljesen kipihent volt, meg is látszott a délutánokon, hogy nem kap mindenen hisztirohamot, úgyhogy ez nagy előny volt nekünk ebben az időszakban. Visszalépés volt, hogy újra csak akkor aludt el, ha fogtam, simogattam a hátát és ez esténkét volt hogy eltartott 3/4 - 1 órán keresztül is. Aztán múlt hétfőn elkezdődött újra a bölcsőde és amellett hogy ez előnyökkel is járt bizony újra van súlyos hátránya is. Kezdjük az előnnyel, hiszen álljunk hozzá pozitívan. Újra egyszerű az elalvás, nem kell akár egy órát ott ülnöm az ágy mellett, meseolvasás után puszit ad apának és elköszön tőle, apa lekapcsolja a lámpát és kimegy a szobából. Ekkor Gréta még helyezkedik, aztán iszik még egy kis vizet, megvárom, hogy nyugisan feküdjön (ez kb. fél perc) és szép csöndben kijövök, úgy, hogy akkor ő még nem alszik.
A hátrány már megint a délutáni alvás, mert maximum (de tényleg maximum) 2 órát alszik, ami valójában átlagosan 3/4-1 és 1/2 óra csupán a számára normális 3-3,5 óra helyett. Ettől aztán szó szerint egész délután szenved,sehogyan sem jó neki (se ülve, se állva, se fekve, se kézben, sem a babakocsiban, sem a hintában, sem a csúszdán, sem a homokozóban, sem a játszótéren, sem otthon, tömören sehogyan sem jó), ilyenkor mindenen kiborul, hisztérikusan visít és megnyugtatni sem lehet.
Alaposan belecsaptunk a dackorszakba, ha valami nem úgy van, ahogyan Gréta kisasszony elképzelte akkor toporzékol, csapkod, elfekszik a földön és torka szakadtából visít ordít. Ez lehet, hogy kívülről sokszor viccesnek, hat, de ezt megélni vele mindenkit biztosíthatok, hogy kicsit sem az. Nagyon tehetetlennek érzem magam, mikor a bölcsiből hazafelé jövet 2 méterenként leül, elfekszik az út közepén és a világért sem hajlandó felkelni. A kezemből kifeszíti, kilöki magát, a babakocsiból minden szíjazás ellenére is kimászik, ha pedig megfogom a kezét, hogy sétálni kell akkor elhagyja magát és tehetetlenül lóg a kezemben. A motort nem használja bölcsin kívül szívesen (most éppen), 2 m motorozás után leszáll róla onnantól én cipelhetem a motort is és végül őt is. A legtöbbször nem működik semmiféle figyelem elterelés. Néha viszont bejön pl, hogy "nézzük meg a téren sétál e most éppen kutyus", vagy "szagoljuk meg ott azokat a virágokat", vagy "fussunk versenyt a szökőkútig", vagy "nézzük meg hol laknak Szofiék". Még mindig sokat mutogat, de jó, hogy egyre többet beszél, mert jobban megértjük. Mondókák, énekek első sorait mondja, baba nyelven énekel, mert énekelni nagyon szeret. Otthon játék cumisüvegből megeteti Luca babáját, megböfiztetni (a böffentést is utánozza), aztán elaltatja (ringatja és közben mondja neki "csicsíjja dadája"), aztán lefekteti az ágyába és betakargatja. Bizonyos játékokkal játszik csak, de azokkal egymás után, újra és újra, mert minden csak rövid időre köti le a figyelmét. Rossz időben, esőben bekapcsoltuk a tv-t, Merida a bátor első látásra szerelem lett (tisztára mint Gréta: vörös kócos, vadóc, és nagyon engedetlen :D ). Látszik, hogy már nem csak az élénk színek és a zene köti le, henem elkezdte érteni a mese lényegét, a vicces részeknél nevet, a szomorú részeken, pedig sírva fakad (amúgy is nagyon empatikus gyerek, ha egy gyereket lát/hall sírni az neki is úgy fáj, annyira elszomorodik tőle, hogy rögtön sírva fakad). De nem szoktatjuk rá a mese nézésre, jó időben továbbra is irány a játszótér, szaladgáljon, csúszdázzon, hintázzon, mászókázzon, homokozzon  csak.
Változás, hogy esténként már nem a mi szobánkban issza meg az esti kakaóját és hallgat esti mesét, hanem a saját kiságyában. Átalakítottuk a babaszobát gyerekszobává, rengeteg helyet felszabadítottunk és átvittük a játékait az ő szobájába. Most már az ő szobájában játszunk vele és a mi szobánk megmarad nekünk játékmentesen.Természetesen van, hogy fog egy két játokot és áthoz, de együtt visszavisszük. Megfigyeltük ebben a csapadékos időjárásban, hogy akkor alszik igazán jól és akkor alussza át az egész éjszakát, ha éjszakai vihar van, dörgéssel, villámlással, égszakadással. Ha idő szempontjából nyugis az éjszaka, akkor minimum 1x fent van. Reggelente legtöbbször arra leszünk figyelmesek, hogy nyílik a szobája ajtaja és fut át hozzánk széles vigyorral a kis cuki. Most újra nagyon anyás lett, anya a minden, csak ő kell. Apát szegényt nagyon megviseli, hogy nem akar neki köszönni, sem puszit adni, odabújni pedig végképp nem akaródzik neki.
Megtanult cuppanós puszit adni, ugyan azt még nem figyeli, hogy az arcunkon cuppanjon, sokszor odatartja nekünk az arcát és a levegőbe cuppant (jaj olyan kis finom puha puszikat ad, hogy teljesen elolvadok tőle).
Úgy volt, hogy levágatom Gréta haját, hogy kicsit erősödjön, meg ne izzadjon annyira, de aztán rájöttem, hogy nagyon jól össze lehet már coffozni neki oldalt 2 csurkába, így a hajvágás elmarad, lesz helyette Harisnyás Pippink :)

  

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Snikerdoodle bögresüti

Forrás

Kénytelen vagyok nagyon szigorúan venni a ch diétát, mert csak így van eredménye. Nem csábulok el semmire, de ez nem jelentheti azt, hogy ha én nem ehetek, akkor Gréta és Krisztián sem ehet.
De ha csak 1-1 ember eszik, akkor miért is készítsek egy egész tepsivel? Akkor a nagy része megmarad, megszárad, megromlik és kidobásra lesz ítélve, pazarolni pedig semmiképpen sem szeretnék.
Így jönnek a bögresütik. Éppen csak akkora adagok, hogy egy embernek elég legyen és szerencsére nem kell sokat vacakolni sem, pikk-pakk elkészülnek és nem hagynak maguk után hatalmas mosogatnivaló halmot sem.

Elsőnek egy amerikai cukros-fahéjas keksz mintájára Snikerdoodle bögresütit készítettem Grétának tízóraira, az ízét nem tudom elmesélni, mert ugyebár csak Gréta evett belőle, de ő az utolsó morzsáig bepuszilta. Most pedig következzék az első bögre süti recept.

Cukoros-fahéjas (Snikerdoodle) bögresüti

Hozzávalók:
1/4 csésze + 2 ek liszt
2 ek cukor
1/4 tk sütőpor
1/4 tk fahéj
1/4 csésze tej
2 ek vaj

Tetejére :
1/2 tk cukor
1/8 tk fahéj

Egy magas bögrében összekevertem a lisztet a cukrot , a sütőport és a fahéjat. Egy másik bögrébe öntöttem a tejet és beledobtam a vajat, aztán mikróban 400 W-on 10 másodperc alatt összeolvasztottam. A tejes keveréket a lisztes keverékbe öntöttem és homogén masszává kevertem, a tetejét megszórtam cukorral és fahéjjal, majd mikróba tettem (800 W) és 1,5 perc alatt elkészítettem. Gréta nehezen bírta kivárni, hogy kicsit kihűljön jóízűen elnyammogta. 

Van kedvetek tenni egy próbát vele Nektek is?

Legközelebb tripla kókuszos bögresütit fogok készíteni  ;)


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Cukor helyettesítő édesítőszerek összefoglalója

Ha arra a pontra jutottunk, hogy elhagyjuk a cukrot az étkezésünkből több lehetőségünk is van a kiváltásra.
Két nagyobb csoportba oszthatjuk a lehetőségeket:

• Természetes édesítőszerek,
• Mesterséges édesítőszerek.

Akkor vegyük sorban a lehetőségeket, kezdjük a természetes édesítőkkel. Már a nevükben is szerepel, hogy természetes eredetűek.

1. Fruktóz (más néven gyümölcscukor):természetes formájában a gyümölcsökben és a mézben található meg. A szénhidrát értéke azonos a cukoréval, glikémiás értéke alacsony így a cukorbetegek fogyaszthatják (napi maximum 30 grammot a nap folyamán elosztva), de fogyókúrázóknak semmiképpen sem ajánlanám (nem jobb a cukornál).
2. Méz: sokan gondolják, hogy ha már elhagyják a cukrot akkor legalább legyen egészséges, a szénhidrát tartalma 100 grammonként 82 g-ot tartalmaz, a glikémiás indexe pedig 55, még épphogy belefér az alacsony tartományba. Diétázóknak szintén nem ajánlom.
3. Juharszirup: ugyan nálunk annyira nem elterjedt, de páran talán már próbálták (amerikai palacsintához isteni). 100 g-jában 67 g szénhidrát van, glikémiás indexe 54,szintén épphogy belefér az alacsony kategóriába. Diétázóknak ez sem jó választás.
4. Nádcukor: nos ez az egyik legnagyobb buktató, hiszen rengetegen hiszik, hogy elengedhetetlen egy jó fogyókúrához, de a valóság az, hogy egyetlen hajszálnyival sem jobb, mint a kristálycukor. Szénhidrát tartalma 100 g-ban 99,6 g!!!, glikémiás indexe pedig 68, azaz már a magas gyorsan felszívódó tartományba tartozik. Messziről kerüljétek el!
5. Kókuszvirág cukor: leginkább divathóbortnak tudnám említeni, tulajdonképpen 79-90%-ban szahazóz azaz répacukor (vicces nem :P ) Glikémiás indexét 35 nem adják meg, de tekintve szaharóz tartalmát  ezt kötve hiszem, úgyhogy ne dőljetek be neki, ne költsetek rá fölöslegesen vagyonokat.
6. Agavé szirup: szintén túlmarketingelt divathóbort. nagy részben fruktóz tartalmú, tehát egy kicsivel sem jobb a cukorénál. Szénhidrát tartalma 100 grammban 70 g, glikémiás indexe 30, azaz alacsony. Így teljes mértékben egy kalap alá vehetjük a fruktózzal. Lásd fent.
7. Nyírfacukor, más néven Xillit: először nyírfacukorból állították elő innen az elnevezés (azóta már kukoricacsőből és a papírgyártás során visszamaradt cellulózból állítják elő). Édesítő ereje megegyezik a cukoréval, szénhidrát tartalma 100 g-ban 100 g viszont a glikémiás indexe alacsony 7-es így legalább lassan szívódik fel. A szájban élő baktériumok nem tudják lebontani ezért nem okoz fogszuvasodást. Viszont sajnos legtöbbször puffadást és hasmenést okoz, így érdemes vele csínnyán bánni. Sem fogyókúrázóknak sem IR-eseknek nem ajánlanám szívvel (leginkább a szénhidrát tartalma miatt).
8. Szorbitol: az édesítőereje 60%-a a cukorénak, glikémiás indexe 9. Nem ajánlanám cukorbetegeknek, mert a sejtekbe bekerülő glükóz első lépésként szorbitollá bomlik, és cukorbetegekben sokáig így is maradhat a károsodott szénhidrát-anyagcsere miatt. Ez a jelenség hosszú távon és előrehaladott diabéteszben a perifériás idegek és erek károsodását okozza. 
9. Maltitol: glikémiás indexe 36, a maltit-szirup GI-je pedig akár 52 is lehet (ez már szaharózt is tartalmaz), így sajnos nem sokkal jobb a répacukornál. Sok diétás csokit ezzel édesítenek, mert tulajdonságaiban nagyon hasonló a cukorhoz, így a csokoládé is ugyanúgy használható.
10. Eritrit(ol): Ennek a legkifejezettebb a hűsítő hatása, édesítőereje kb. 70%-os a répacukorhoz képest. (Én ugyanannyit szoktam használni belőle, mintha cukrot használnék.) Nem emeli a vércukorszintet, mivel változatlanul ürül a szervezetből (a vesén át), így a glikémiás indexe 0. Nem okoz sem puffadást, sem hasmenést. Vízben nehezebben oldódik, és vízmegkötő képessége is csekély, így az eritritollal édesített sütemények hamar kiszáradhatnak. Tapasztalat, ha túl sokat használunk belőle kellemetlen torokkaparó érzést kelt, mintha jeges lenne minden falat. 150°C felett lebomlik, ezért maximum ezen a hőfokon süssünk vele. Cukorbetegeknek, diétázóknak és IR-eseknek kifejezetten javaslom.
11. Stevia: egy Dél- Amerikában őshonos növény (Jázminpakóca) leveléből készítik. Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, kivonatai pedig akár 300-szor is édesebbek nála. Szénhidrát és glikémiás értéke 0, tehát cukorbetegek, diétázók és IR-esek is fogyaszthatják, ha meg tudnak barátkozni az erős mellékízzel. Puffasztó és hashajtó hatása nincsen.
12. Taumatin: ezt a fehérjét egy afrikai gyümölcsből izolálják. Ma már megtalálható a legtöbb folyékony édesítőszerben. Akár 2000x is édesebb lehet a cukornál, de jellegzetes ízű, ezért használják ezt is keverékekben. Hő- és saválló.

Az édesítők között létezik ezek keveréke is pl: 1:4 édesítők (negyedannyi-ugyanannyi). Ezt házilag is el lehet készíteni 1 kg eritritolhoz 4 csapott evőkanál por állagú steviát kell keverni (4 kg répacukornak fel meg kalória és szénhidrát tartalma is egyaránt 0! és az utóízek is megszűnnek)

Mesterséges édesítők:

Az ide sorolt anyagok egyáltalán nincsenek hatással a vércukorszintre, így a fogyasztásukat nem kell beleszámolni a napi szénhidrát bevitelbe. Kifejezett édesítő erejük miatt nagyon keveset kell használni belőlük, ezért hígított formában kerülnek forgalomba szilárd porként és oldatként is, hogy könnyebb legyen az adagolás. Nem mindegyik hőálló, így meg kell gondolni, mit teszünk a süteménybe, hogy készen is édes legyen. Ezeket az anyagokat vegyi kísérletek során véletlen melléktermékként fedezték fel őket.

1. Aszpartám: az egyik legelterjedtebb és legtöbbet vitatott édesítőszer. Nem, nem rákkeltő, és nem okoz más szörnyű kórokat, ez a híre egy 1998-ban elindult internetes hoaxnak, városi legendának köszönhető, cáfolatára az OÉTI is közleményt adott ki. Az aszpartám egyébként nem hőálló, így nem lehet vele süteményt sütni, főleg por alapú édesítőszerekben fordul elő szorbitollal keverve.
2. Szuklaróz: a szukralóz egy újabb mesterséges édestőszer: ’90-es évek óta vált egyre népszerűbbé. Maga a vegyület a szukrózból áll, vagyis a répacukor molekulát módosították úgy, hogy a szervezetünk nem képes azt lebontani, így nincs hatással a vércukorszintre, és 600x édesebb is.
   A szukralóz hőálló is, így nyugodtan használhatjuk sütéshez-főzéshez.
3. Nátrium-ciklamát: voltak viták egy kísérlet miatt, amiben patkányokat “kezeltek” ezzel a szerrel, és ezután az állatok 3%-ában húgyhólyagtumorokat találtak. A kísérletről annyit, hogy ha humán dózisra akarnánk fordítani a dolgot, akkor a patkányok annyit cikalmátot kaptak, mintha mi 350 dobozos üdítőt innánk meg egy nap alatt. Emiatt az USA-ban betiltották, de a világ 55 országában engedélyezett, köztük az EU-ban is. 30-50x édesebb a cukornál, és hőstabil és olcsó, ezért kerül belőle valamennyi a folyékony édesítőszerekbe. 2003-ban publikáltak egy követéses vizsgálatot, vagyis éveken át figyelték, hogy mi történik azokkal a férfiakkal, akik ciklamátot fogyasztanak, és azt találták, hogy ez nem károsítja reproduktív egészségüket, vagyis nem lesznek meddőek tőle, mint ahogy az korábban felröppent hírként a cikalmátról. (Forrás)
4. Nátrium-szacharinát (szaharin): a szacharin az első mesterséges édesítőszerünk. Ezzel kapcsolatban is volt ijedtség, mert patkányoknak túladagolva húgyhólyag-tumorokat okozott. Idővel kiderült, hogy a patkányok veséje és vizelete más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a mienk, és ezek a körülmények a rágcsálókat kiemelten veszélyeztetik.
   Mégis alkalmas emberi fogyasztásra, de nem hőstabil. Enyhe fémes utóízének elfedésére, általában 10:1 arányban keverik nátrium-ciklamáttal.
5. Aceszulfám-k:  hőstabil mesterséges édesítőszer. Ezzel szemben is merültek fel egészségügyi aggályok. Állatkísérletekben nem bizonyult rákkeltőnek, de felvetették, hogy inzulinválaszt válthat ki. (De amint édes ízt érzünk a szánkban rögtön beindul az inzulintermelés így ez igaz minden édesítőszerre.) 

Én eritritol párti vagyok, az 1:4 édesítők is szóba jönnek És ti melyiket választjátok?

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

22. hónap

Kor:

22 hónap (igazából lassan már 23 hónapos, de ennek a postnak a megírása folyamatosan akadályokba ütközött)

Súly: 

13 kg-ra saccolom (a bölcsödében ebben a hónapben nem mérték meg a gyerekeket)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

Június vénén sikerült beújítani egy "jó kis" hörghurut gyulladást, iszonyat ugató köhögés, láz... 3 napot voltam vele otthon, anyukám pedig 2 napra tudta vállalni, az antibiotikum tudta csak helyrehozni és a köptető, mert tényleg nagyon durván sikerült belelndülnie. Aznap amikor a betegség kitört rajta sikerült leesnie a lépcsőről anyukáméknál. Olyan gyorsan szaladt ki az ajtón, hogy mire krisztián utolérte leborolt 3 lépcsőfokot. Szegénykém rendesen megzúzta az orrát és az orrcimpától a takonycsatornáig fel is hasadt a bőre. Hát igen nem kíméli magát, most is tele van bibikkel, mert nagyon kajla, nem figyel, nem hallgat ránk és olyan gyors, hogy van hogy nem tudjuk időben lekapni.

Magasság: 

91 cm

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már mindenből már áttértünk a 92-es méretre, de akad 98-as és 104-es pólója és pizsamája is . Pelenkákból 4-es méretet hord, éjszakára 5-ös  Liberót adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). A lába megdöbbentő mértékben elkezdett nőni, kinőtte a 22-es szandit, amit a szüleim vettek neki, úgyhogy rendeltem neki egy 23-as DD Stepet.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik. Délutánonkét játszóterezünk, akkor lecsúszik némi péksüti, pufi, keksz, nápolyi, vagy valami nasi, hogy legyen energiája a rohangáláshoz. Este mostanában küzdünk a vacsival, mert míg a főtt tojás, a felvágott, a sajt, a virsliből egy kevés lecsúszik (ez tényleg kevés, értsétek úgy hogy 2-3 db 1x1 cm-es darabkát), addig a kenyérhez, pékáruhoz hozzá sem akar szagolni, maximum a vajat nyalja le róla (ezért nem is lakik jól és az éjszaka közepén éhesen ébred, nekünk viszont fogalmunk sincsen, hogy hogyan vehetnénk rá, hogy egyen valami laktatót). Újra megszerette a friss gyümölcsöket, nagy kedvenc a banán, az alma, a kivi az őszi és sárgabarack, a feketeszeder. Vizet kap otthon, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, amikor érte megyek viszek neki vizet, hazáig elfogy 2,5 dl. Reggel, 1,5 deci kakaót/tejeskávét kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 3 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Egyre nagyobb az előrelépés. Köszön, szépen tisztán mondja, hogy SZIA. Ami még megy ezen kívül: ANYA, APA, MAMA, PAPA, BABA, HAPCI, HÁPI, CICA, GYERE, ADDIDE, VU-VU (a kutyus), NÍNÓ (minden szirénázó autó), HINTA, TESSÉK (amikor odaad valamit nekünk), CSÜCCS, DEJÓ!, OTT. és Ha valamit nem akar, akkor nemcsak rázza a fejét, hanem mondja is hogy NE/NEM. Nagyon sokat magyaráz babanyelven gyakorolja a hangzókat és értelmetlen szavakból igazi kismonológokat nyom le nekünk és saját magának. Igenlegleges választ még nem ad, csak bólogat.

Kedvenc játékok:
Esős napokon hazaérve rögtön kiborítja a Duplós dobozt és nekiáll építeni. Nagyon jók a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal jól boldogul.
 Leül a kis asztalához próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra vagy kéri, hogy mi is rajzoljunk neki. Most el kellett tennünk a ceruzákat, mert a mi kis Picassonk vasárnap alvás előtt összefirkálta a szobája falát (TIPP: ha hasonló helyzetbe kerülnétek ajánlom a nedves popsitörlőt, nálunk remekül vizsgázott és szinte teljesen el tudtam tüntetni az árulkodó nyomokat). Vettem neki egy kiskosarat benne műanyag zöldségekkel, már minden zöldséget ismer, megmutat. Mivel a bölcsiben nagyon szereti a babakonyhát itthonra beszereztem egy kis teás készletet, így most önti a kancsóból a képzeletbeli teát a csészékbe, megkavargatja a kiskanállal és odaadja nekünk, hogy igyuk meg, vagy ő tesz úgy, mintha meginná.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. Nagy kedvenc lett a kismotorozás, ha megemlítem neki, hogy ha hazaérünk motorozhat, akkor felcsillan a szeme, vigyorra húzódik a szája és vadul bólogat, hogy menjünk már haza, otthon pedig amint fordul a kulcs a zárban rögtön rohan a mocijáért

Amit nagyon nem szeret: 

Reggel befejezni az ágyban nyújtózkodást-héderelést, ha valamit nem kaphat meg,  és ha ki kell szállni a fürdőkádból, ha haza kell indulni a játszótérről, ha el kell tenni a motorját aznapra.

Összefoglaló:

Bevallom őszintén nagyon kemény a helyzet. Benne vagyunk a dackorszakban nyakig. Dacol velünk, dafke sem teszi azt, mit kérünk tőle. Mindennapos a hiszti, az az igazi kemény, amikor minden apró cseprő bolondság miatt úgy visít, mint akit nyúznak. A figyelme nem terelhető el semmivel, ilyenkor kénytelen vagyok kivárni, hogy kiüvöltse magát és lehiggadjon. Kemény lelki terror amikor a délutánok jó része ezzel telik. Ha jól le tudja foglalni magát (kint a játszótéren), akkor szinte alig van vele probléma. Nagy problémát jelent az is, hogy a bölcsődében nem alussza ki magát (nagyon erős a gyanúm, hogy kényelmi szempontokból felkeltik a gondozónők, ez pedig tovább ront a délutáni esti helyzeten). Délután sétálunk, vásárolunk, játszóterezünk, Krisztián sokat segít mostanában a vásárlásban, így ha főznöm kell akkor is kint tudunk lenni délután a játszótéren, csak hamarabb jövünk haza, hogy este megfőzhessek. Fél 9-kor indulunk fürdeni, miután levetkőztetem viszi és bedobja a ruháit a mosógépbe és szedi le magáról a pelenkát. Mostanában nagyon szeret pancsolni, magának mos fogat utána pedig egy kisvödörrel és egy locsolókannával játszik (egyikből a másikba töltögeti a vizet). Törölközés, öltözés után a mi ágyunkban issza meg a kakaót, közben pedig apa mesét olvas neki. A mese végeztével odatolja az arcát apának, hogy puszit adhasson neki, lemászik az ágyunkról, viszi az alvós plüss állatait, integet és elköszön apától (SZIA!), átsétál a szobájába, bemászik az ágyába. Én betakargatom és mellé ülök. Nos igen visszaléptünk ez ügyben újra ott kell ülnöm az ágya mellett és fognom a hátát amíg elalszik, mert különben torka szakadtából ordít, és esze ágában sincs aludni. A délutáni altatás is nagyon nehézkes (hétvégente) akár mennyire fáradt nem akar lefeküdni, lástzik rajta hogy leragadnak a szemei, már kellőképpen hisztis is a fáradtságtól mégse akar aludni, így amikor beteszem az ágyába és betakarom jön visítás-sírás és a  krokodil könnyek, hogy ő márpedig még nem akar aludni... odaülök mellé, és 1,5 percen belül alszik, mert tényleg ki van fáradva, csak a harc a folyamatos, hogy ne kelljen aludnia. Általános az éjszakai és a hajnali ébredés. Én már totálisan kivagyok tőle, akárcsak egy zombi, nehéz így munkában teljesíteni és munka végeztével egészen estig játszóterezni, egy nyűgös, hisztis gyerekkel (nem beszélve arról a hisztériáról ami akkor következik, amikor fél 8 körül kiadom a vezényszót, hogy irány hazafelé...). Ha megébred nagyon nehezen alszik vissza, mivel alig eszik vacsorát, ezért éhes is, kakaót/kávét akar, és ha megitta sem alszik vissza simán, alkalmanként min. háromnegyed órát ott ülök mellette mire végre vissza tudok osonni az ágyunkba. Itt megjegyezném amit már érintőlegesen említettem, hogy a bölcsődében felkeltik és emiatt nem tudja kipihenni magát. Szóval a bölcsődében délben kezdik el lefektetni a gyerekeket és 2 kor keltik őket, mert fél 3ra hozza be a technikai személyzet az uzsonnát és a dadusok már korábban kijelentették, hogy ők nem akarnak kétszer teríteni ezért fél 3ra mindenkinek ébren kell lennie, az ágyakat ki kell vinni és meg kell kezdeni az uzsonnázást. Nos erről az a véleményem, hogy nem vehetjük egy kalap alá a 3,5 éves gyerekek alvási igényét a nem egész 2 évesekével. Sokszor derül ki (megjegyzem véletlenül), hogy csak 40 percet aludt mindösszesen Gréta, de természetesen minden nap ugyan azt hallom: jól érezte magát, jól evett, jól aludt... Hétvégére a folyamatos alváshiány miatt teljesen kezelhetetlen már. Otthon hétvégente minimum 3, de legtöbb esetben 3,5-4 órát alszik délután és emellett is simán le tudom este fektetni. Az alvásidő végén alig tudom felkelteni, kinyitom a szobája ajtaját, mosogatok, pakolok, zörgök, a végén bemegyek hozzá, felhúzom a rolókat, elpakolom az összehajtogatott ruháit a komódba és ő eközben zavartalanul alszik tovább, (a szó szerinti) keltegetés is jó ideig eltart, ha kiveszem az ágyából sokszor a kezemben alszik tovább (3,5 óra alvás után!) így ezennel nem vagyok hajlandó elhinni, hogy magától ébred fel a gyerek a bölcsiben 2kor. Mindenképpen lépéseket teszek ez ügyben, hogy nyoma legyen inkább hagyják aludni és maradjon le az uzsonnáról (úgy is minden nap éhesen hozom el a bölcsiből) így teljesen mindegy eszik e bent vagy csak akkor, amikor viszem neki az uzsonnáját.
És most némi pozitívum is következzék. Hétvégén reggelente (amikor nem keltjük Grétát, hanem addig alszik, amíg jól esik neki - persze az éjszakai és a hajnali ébredések után) - ez átlagosan negyed és fél nyolc között szokott bekövetkezni még elfekszik az ágyikójában játszik a plüss alvós állataival és énekel. Igen énekel, szó szerint :) A már ismert gyerekdalok, énekek dallamira halandzsa szöveggel. Ez szokott lenni a mi ébresztőnk, ilyenkor nem megyünk át rögtön, Krisztiánnal még elhallgatjuk, hogy milyen kis cuki. Napközben is többször táncol és énekel, ha nagyon örül valaminek akkor helyben fut és táncol, haláli műsorokat ad nekünk :)
Imádja a buszokat, morokat, autókat, traktorokat, vonatokat, teljesen megbabonázzák, reggelente rendszerint le is tojja, hogy elbúcsúzom tőle, amikor a gyalogos átkelőnél szétválunk apával, és teljes odaadással és átéléssel integet a buszoknak :D
Kezdünk leállni a babakocsizással, mert a kisasszony kibújik a vállánál, majd addig ficereg amíg az alső bekötő pántokból is kilép, így pedig ki tud hajolni úgy a babakocsiból, hogy az már életveszélyes, nem mellesleg belevarázsolni sem könnyű így hanyagoljuk. Kismotorral viszi apa a bölcsibe, így lassult a közlekedés, mert megáll, mutogat nézelődik, visszafordul... sétálni nem szeret, de én nem szoktam felvenni, általában hatalmas pakkokkal közlekedem, így már az ő 13 kilóját nem tudom cipelni 10-20-30 percen keresztül. Ilyenkor ugyan hisztizik, de fogja a kezem és vagy sétál vele, vagy felül a motorjára (ha babakocsit is viszünk magunkkal esze ágában sincs a babakocsiba ülni, sem sétálni, sem motorozni, kifejezetten csak a cipelés a megfelelő variáció számára) Krisztián és anyukám fel is szokta venni, de ennek még szerintem meg lesz a böjtje - okos kislány később is tudja majd, hogy ki teszi ezt meg neki.
Mostanában a csuda tudja miért igazi mániájává vált a zokni, mindig kell, hogy legyen a lábán, még a 40 fokos kánikulában is. Ha valamiért mégis sikerült elérni, hogy ne vegye fel reggel, akkor ha napközbe meglátja, hogy szedem le a száradó ruhákat amiben zoknikat is talál, vagy a lapozgató könyvecskéiben talál zokniról képet, akkor rögtön rohan a komódjához és hoz belőle 1 db vagy 1 pár zoknit (ahogyan éppen sikerül neki), hogy azonnal adjam rá. 
Alig több, mint egy hónap múlva már 2 éves lesz. Visszagondolva nagyon sokat fejlődött az elmúlt 1 év alatt, babából igazi kisgyerek lett aki, ha vermálisan nem is tökéletesen, de kommunikál velünk, egyedül eszik, iszik, próbálkozik az egyedül öltözéssel, vetkőzéssel. Minden kornak megvannak a nehézségei és szépségei, nem bánom, hogy eltelt ez az idő, de azért egy picit hiányzik az a babusgatni való ici-pici baba, aki már egy hetesen mosolygott, imádott anya karjában elaludni. Emellett pedig imádom ezt a közel 2 éves dacos és öntudatos kislányt, akiben hatalmas a szeretet, apró karjai átfonják a nyakamat, a vállamra hajtja a fejecskéjét és megnyugszik, bármekkorát esett is előtte a játszótéren. (Nem mindig csupa cukormáz az életünk, sokszor kiborít nem tagadom, de nagyon-nagyon remélem, hogy ez is elmúlik majd.)

 

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Véget nem érő felújítások

Még a blog indulásakor meséltem Nektek a a saját lakásba költözésünk nehézségeiről. Minden döcögősen ment, rengeteg volt a baki, megszenvedtük szó szerint minden göröngyét az útnak.
Sajnos a beköltözésünkkor nem készítettünk képeket (pedig érdemes lett volna) így csak a beköltözés előtt 1 héttel készültek képek, amikor még 12 zsáknyi sitt állt a szobánk közepén és az összes fal szét volt vésve az újbóli villanyvezetékezés miatt)

akkor a mostani gyerekszoba derék magasságig tele volt pakolva ládákkal, dobozokkal és zsákokkal, egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem volt. A fürdőben még nem volt felszerelve a világítás, nem volt konyhabútorunk, csak étkezőasztalunk 4 székkel. A mi szobánkban nem volt más csak 1 sarokkanapé, 1 dohányzóasztal, 1 tv állvány a tv-vel, és 1 számítógépasztal. Nem volt se szekrényünk (mert ugye arra 3 hónapot vártunk), se csillárunk, de még függönyünk sem.

Szép lassan alakulgattunk a beköltözésünk másnapján apukám felszerelte a világítótesteket a fürdőben és a szobánkban, aztán a rá következő héten vettünk karnist, így legalább már nem lehetett a szobánkba belátni és 10 nappal a beköltözésünk után elkészült a konyhaszekrény is.

 Igazán akkor lélegeztünk fel amikor a megrendeléstől számított 11. héten végre megérkezett a gardrób szekrényünk és nem kellett többet zsákokból öltöznünk (ugye mondanom sem kell, hogy ebben az esetben az ember nem azt a ruhát veszi fel reggelente amit szeretne, hanem amit megtalál és ki tud túrni a káoszból...).
Apukám és Krisztián felfúrták az első könyvespolcokat, aztán rá pár hónappal megrendeltük a vitrint és az alsó szekrényt, így a mi szobánk már szinte teljes képet mutatott.

Az első itt töltött őszünkön kifestettük a kisszobát, felcsiszoltattuk a parkettát, aztán télen felfestettem a fát a falra. Következő év pünkösdjekor Krisztián és jó barátja összeszerelték a gyerekszobai gardróbot, a kanapét, és felfúrták a fa polcait is.

Ekkor lett az egész lakásból otthon nem csak egy szimpla lakás. De ugye mi sohasem nyughatunk, így folytattuk a felújító hadműveletünket.

Egyértelmű volt amikor Grétát vártuk, hogy a kisszobát gyerekszobává kell alakítani, a komódot a szüleimtől kaptuk, mi pedig megvettük a rácsos ágyat és a hintaszéket.

Amikor már 9 hónapos terhes voltam lecseréltük végre a sarokkanapénkat egy ágykeretre és egy kemény matracra.
Ugyan szuper nagy volt a kanapé és sok vendéget lehetett (volna) leültetnünk, ráadásul Rottex matrac volt beleépítve mégis nagyon komoly hátfájdalmakat okozott mindkettőnknek, hogy teljesen át kellett terveznünk a szobát. Néhány napig a földön, matracon aludtunk, amíg el tudtunk menni megvenni az új ágyat (hát mit ne mondjak nem volt egyszerű, akkor már boroshordó méretű pocakkal). Az új ágy mellé vettünk 2 fotelt is, hogy ha esetleg beesik 1-2 vendég, akkor le tudjuk őket ültetni a szobában.

Ezzel szinte egy időben vettünk két használt ajtót, mert a gyerekszoba ajtaja már a lakásvásárláskor is hiányzott és miénk is ramaty állapotban volt. Kezdetben sokat harcoltam, mert Krisztián szerint elég lett volna oda egy harmonikaajtó is (most már belátta, hogy nekem volt igazam). De ez sem volt egyszerű eset, mert a 80 centisnek eladott ajtó csak 75 cm volt...(mindez otthon derült ki amikor a zsanérra próbáltuk rá őket. Az asztalos megtoldotta, apukám pedig gőz erővel lefestette nekünk az ajtólapot és a keretet is. Nagyon izgultam, hogy minden időben meglegyen, mert addigra már túl voltam a 35. héten, és a csiszolás miatt mindenhova bejutó apró elintézt, hogy újra kellett nagytakarítanom az egész lakást, és újra mosni-vasalni minden gyerekruhát.

Gréta születése után leálltunk egy időre, aztán jöttek a kisebb alakítások, először leszőnyegeztük a gyerekszobát, a folyamatos felkopogások miatt (most se értem, hogy mit nem lehet azon felfogni, hogy egy 8 hónapos gyerek még nem érti meg és nem fogad szót, ha rászólok, hogy nem szabad eldobni a játékait).

Most télen felfúrták a falra a tv-t a fiúk, mert Gréta egyfolytában csapkodta és attól féltünk lelöki és teljesen összetöri. De ezzel egyidőben a helyveszteség miatt új könyvespolcokat kellett felfúrnunk (mert ugye mi imádunk olvasni, és rengeteg könyvünk van).

Most pedig elérkezett egy újabb nagyszabású felújítási feladat: a lakás 40 éves megvetemedett, leélt ablakainak a cseréje. Nem akarok panaszkodni, de nem volt egyszerű a dolog, először összepakoltuk, bebugyoláltuk a lakást, de kiderült, hogy az ablakosok hibáztak és elírták az időpontunkat, így 2 napot rá kellett húzni (Grétára közben anyukám vigyázott, mert a szétbombázott lakásban nem tudtunk volna mit kezdeni vele), a rá következő héten pedig a festők miatt pakoltuk újra össze a az egész lakást, így Gréta megint Tatán mamázott.

Jelenleg már csak a konyhában az ablak melletti csempesor cseréje van hátra, de ez csak 1 napos kis munka lesz.


És hogy mi van még hátra?

• Jövőre felrakatjuk a redőnyöket, amire most nem volt pénzünk.
•  2-3 év múlva (erre még fel kell magunkat szívni anyagilag, és idegileg is), egyben következik a fürdő felújítás (teljes vízvezeték csere, újra burkolás, a kád helyett épített zuhanyzó, újra gépesítés) az előtér és a konyha újra járólapozása és a beltéri ajtók cseréje (ezt is idénre terveztük volna, de darabonként 90 ezres ajánlatot kaptunk rá, az egyedi méretek miatt így ez is csúszik kicsit időben).
• Legvégül pedig egy konyhai átalakítást tervezek, némi szekrény átrendezéssel és mosogatógép beépítéssel.

Természetesen minden alakítgatásról olvashattok majd itt a Csibekalandokon.

Lassan, nehézkesen haladunk, valami mindig hibádzik ha belefogunk a felújításba, de egyszer talán végzünk mindennel, onnantól kezdve pedig már csak azt kell kivárnunk, hogy lejárjon a hitelünk, hogy teljesen miénk lehessen a mi kis álomotthonunk.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

21. hónap

Kor:

21 hónap

Súly: 

12,3 kg a héten mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

A múltkori vírusos torokgyulladás óta csak egy kis néthát sikerült összeszedni, de semmi komoly nem történt vele szerencsére.

Magasság: 

89-90 cm

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord, éjszakára 5-ös  Liberót adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). Most mindenből 22-es méretet vettünk neki (félcipő, szandál) hogy biztosan jók legyenek rá őszig.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil, annak ellenére, hogy "állítólag" alig egy órával azelőtt tömte degeszre a pocakját (itt azért vannak kétségeim, mert hétvégén amikor otthon usonnázik utána nem szokott egy óra múlva újra farkas éhes lenni...).Vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával (érdekesség, hogy míg a borsófőzeléket még megszagolni sem hajlandó nemhogy megenni, addig köretként a borsót bármikor megeszi, sőt sokszor kiválogatja és csak azt eszi meg). Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Újra megszerette a friss gyümölcsöket, nagy kedvenc a banán, az alma, a kivi és a cseresznye. Viszont most hogy ehetne aprómagvasokat sajnos a magyar eper nem nyerte el a tetszését. Vizet kap otthon, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, amikor érte megyek viszek neki vizet, hazáig elfogy 2,5 dl. Reggel, 1,5 deci tejet/kakaót/tejeskávét kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Minimális előrelépést tapasztaltunk. Köszön, szépen tisztán mondja, hogy SZIA. Ami még megy ezen kívül: ANYA, APA, MAMA, PAPA, BABA. A legújabb pedig a TESSÉK (amikor odaad valamit nekünk), és most már ha valamit nem akar, akkor nemcsak rázza a fejét, hanem mondja is hogy NE/NEM. Valamint a virágok megszaglálása után CI/ACI-t (azaz hapcit) mond. De legtöbbet még mindig a nagy öhh-öhh-t hallgatjuk mindenre amit nem tud kimondani.

Kedvenc játékok: 

Imád Duplózni, hazaérve rögtön kiborítja a dobozt és nekiáll építeni. Nagyon jók a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal jól boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Leül a kis asztalához próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra vagy kéri, hogy én rajzoljak neki. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki. Vettem neki egy kiskosarat benne műanyag zöldségekkel, már minden zöldséget ismer, megmutat. Mivel a bölcsiben nagyon szereti a babakonyhát itthonra beszereztem egy kis teás készletet, így most önti a kancsóból a képzeletbeli teát a csészékbe, megkavargatja a kiskanállal és odaadja nekünk, hogy igyuk meg, vagy ő tesz úgy, mintha meginná.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. Nagy kedvenc lett a kismotorozás, ha megemlítem neki, hogy ha hazaérünk motorozhat, akkor felcsillan a szeme, vigyorra húzódik a szája és vadul bólogat, hogy menjünk már haza, otthon pedig amint fordul a kulcs a zárban rögtön rohan a mocijáért

Amit nagyon nem szeret: 

Reggel befejezni az ágyban nyújtózkodást-héderelést, ha valamit nem kaphat meg,  és ha ki kell szállni a fürdőkádból.

Összefoglaló:

A bölcsibe most már teljesen adaptálódott. Jól érzi magát, szívesen megy, a napi rutin részévé vált. Apa reggel viszi 7 és háromnegyed 8 között, Munka után pedig én megyek érte, sovány malac vágtában háromnegyed 4-re érek oda érte. Délután sétálunk vásárolunk, játszóterezünk, ha pedig épp főznöm kell akkor apa szórakoztatja jó esetben (ha délelőttös), ha délutános akkor egyszerre kell megoldanom a főzést és Gréta szórakoztatását. Bölcsiből hazafelé jövet veszünk a bölcsis uzsonna után normális uzsonnát este pedig 7 és 8 között vacsizunk (legalább is Gréta). Fél 9-kor indulunk fürdeni, Miután levetkőztettem viszi és bedobja a ruhái a mosógépbe (utána természetesen ráhajtja az ajtót és tekergeti a gombokat, hogy felvillanjon a led a mosógépen) mostanában nagyon szeret pancsolni, magának mos fogat utána pedig egy kisvödörrel és egy locsolókannával játszik (egyikből a másikba töltögeti a vizet). Miután megfürdetem még ő maga is megmossa a pocakját, a lábait, a kezeit és az arcát (olyan cuki). Törölközés, öltözés után a mi ágyunkban issza meg a tejecskét, közben pedig apa mesét olvas neki (mostanában az ivás befejeztével nem fordul rögtön hozzám, hogy menjünk aludni, hanem tovább hallgatja apát. A mese végeztével átviszem a szobájába, betakarom és a vele szemben lévő ágyra kucurodom. Rájöttem, hogy már nem segíti az elalvásban a közvetlen közelségem, csak kínlódott, mert folyton produkálni akarta magát nekem, holott, alig bírta nyitva tartani a szemeit. A szobából nem mehetek ki, de maximum 2 perca latt egyenletessé válik a szuszogása, akkor lépek meg és csukom be az ajtót. Mostanában általános a hajnali ébredés fél 5 és háromnegyed 5 között. Jó esetben miután megissza a tejet azonnal visszaalszik rosszabb esetben egy óra mira elszenderül (ez kicsitt kellemetlen nekem, mert nem lehet visszafeküdnöm aludni, hanem el kell kezdenem készülődni a munkába induláshoz). Szép lassan leszoktattuk az elektromos kütyükről, nincs se tv, se laptop. Néhány napig volt ordítás, de nem törtünk meg így belenyugodott, hogy kizárólagosan játszani lehet.
Nagyon jó gondozónénije van Grétának (sajnos fél év múlva nyugdíjba megy), csupa szív, imádja a gyerekeket és látszik, hogy ez neki ténylegesen a hivatása. A másik gondozó nénivel nem vagyok elégedett (mást sem hallok tőle, hogy panaszkodik légbőlkapott vagy pitiáner dolgok miatt, még egy normális szava nem volt Grétára, kicsit tele van a hócipőm vele, de visszafogom mindenben magam és jópofit vágok, mert nem akarom hogy egy esetleges nézeteltérésnek Gréta igya meg a levét). És olyan ordas hülyeséget sem hallottam még, hogy a gyerek az ágyában ülve mozdulatlan állapotban szétharapta az alsó ajkát... szó ne essék róla, tudom, hogy kicsi és kajla Gréta így sokszor történik apróbb baleset vele, ez kivédhetetlen szinte, de az bizony nyitogatja a bicskát a zsebemben, amikor a gondozónő a saját figyelmetlenségét hazugsággal próbálja eltusolni, hiszen a gyerek nem beszél, nem tudja nekünk beárulni, hogy valójában, hogyan történt. Szóval nem azért vagyok mérges, mert megtörtént a baleset, hanem, hogy hazugsággal próbálja leplezni a körülményeket!
A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi, váll) a legújabb pedig a térd. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam...", a "Fej, vállak térd és láb" dalocskát is végigmutogatja, valamint az "Egyszer egy hétpettyes katicabogárkát". is
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle!

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Pünkösdi wellness 2016

Igen, idén pünkösdkor is felkerekedett a Szelőczei család és elindult, hogy a hosszú hétvége alatt pihenjen és wellnesseljen egy kicsit. Idén a tavalyi bakik miatt biztosra akartunk menni és olyan helyre igyekeztünk, ami gyerekbarát, a szállás is kedvez nekünk és rossz idő esetén a zárt fürdő rész is bababarát. Így visszatértünk Kehidakustányba a Kehida Family Resortba (2 éve, amikor Gréta már útban volt felénk itt töltöttük a pünkösdöt). Szinte hihetetlen, de pont ugyanazt a szobát kaptuk, mint a legutóbb, így külön erről már nem fogok fotókat mellékelni.  Sok minden változott 2 év alatt, normálisabb lett a hozzáállás és a reggeliztetés a szállodában, a Kehida kapujában újra finomakat főznek (valószínű szakács váltás volt), szóval idén vannak pozitívumok, hogy lássátok nem vagyok én örökösen mindennel elégedetlenkedő.
Az összefoglalóm időhiányban rövid és tömör lesz, de sok képet csatolok, amik magukért beszélnek.

Szombat délben indultunk, arra gondolva, hogy Gréta végigalussza az utat, ami félig teljesült is, mert egy és negyed órás szuszókálás után felébredt és szép csöndesen elnézelődött egyetlen szó nélkül (imád a papa autójában utazni). A Kehida kapujában ebédeltünk, ahol nem kis mennyiségű kenyeret tuszkolt magába, mintha éheztetve lenne, közben pedig a mama is meg én is két oldalról etettük. Ebéd után bejelentkeztünk és miután a mama egy csomó új holmit próbált rá Grétára lementünk a szálló saját wellness részlegébe. Ennek sajnos rossz vége lett, mert kizárólag egy medence volt ami egy felnőtt embernek deréktól -melkasig ért. Grétát a Papa akarta bevinni, de szegénykémet sokkolta, hogy nem ér le a lába és nem is anya kezében van, így hatalmas sírásba torkollt a pancsolás, ki is kellett jönnünk, mert nem tudott megnyugodni, teljesen lesokkolta a helyzet. Így aztán a fennmaradó időt sétával töltöttük a faluban a vacsoráig. A szoba elosztás idén változott. Apukám aludt a nappaliban, mi Grétával a hálóban, anyukám és a húhom pedig a másik apartmanos szobában.

Másnap szomorú, szürke, esős napra ébredtünk. Délelőtt, amikor elállt az eső átmentünk Hévízre sétáltunk, nézelődtünk, ebédre visszaértünk a Kehida kapujába, ebéd után lefektettem Grétát a szálláson, közben anyukám és húgom átment a termál füdrő fedett részébe, hogy ők addig is kihasználhassák a gyógyvizet. Mivel kifejezetten rossz idő volt a beltéri fürdő teljesen megtelt, több, mint egy órát vártak, hogy legyen üres napozóágy és le tudják tenni a köntöseiket, törölközőiket.
Amikor Gréta felébredt utánuk mentünk és a gyerek pancsolóban pacsált az egész család. Gréta nagyon élvezte, kipróbálta a mini gyerek vizicsúszdát is, alig akarta abbahagyni. Bementünk a baba-mama szobába, ahol újra csúszdázhatott  és egy kis gyerekházban bújócskázott. Nem maradhattunk sokáig bent, mert pici babákat altattak a szüleik, nagyszüleik és Gréta nem éppen halkan adott hangot örömének :)
A nagy pancsolás után vacsorázni mentünk és még estig fárasztottuk a kisasszonyt.

Hétfőn délig terveztünk maradni de fél 11 körül végül kocsiba ültünk, mert Gréta szinte állva elaludt. Sajnos nagyon nehéz utunk volt Grétát gyötörték a görcsök (szorulás), pluszban pedig belázasodott (délutánonként össze szokták vonni az egymás mellett lévő bölcsis csoportokat, és a Micimackó csoportba azon a héten söpört végig a vírusos torokgyulladás szinte borítékolható volt, hogy Gréta elkapja, mert az utolsó 3 gyerek között szokott lenni akit elvisznek).

Az egyetlen nagy negatívumunk idén a szállással kapcsolatban egy "szarka". No nem az a tollas fajta, hanem az a takarító, aki úgy gondolta, hogy két utazótáskát a takarítási idő alatt nyomtalanul eltüntethet. Hazainduláskor nem vettük észre a hiányát, met nagy volt a fejetlenség mindenki vitt valamit (de persze nem a saját csomagját), a kocsinál pedig nem tartottunk ellenőrzést ez a mi hibánk volt. Otthon derült ki a hiányosság, napokon át tartó telefonálással végül sikerült kézre keríteni a táskákat, a szarka sorsáról nem tudunk, de úgy sejtem nem veregették meg a vállát a szállóban a történtek miatt.

A beszámoló idő hiányában nagyon rövidre sikeredett, de beszéljenek helyettem most a képek.

20. hónap

És imádjuk a pitypangokat

Kor: 

20 hónap (sőt lassan 20,5)

Súly: 

11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

Mióta Gréta bölcsis, szinte folyamatosan náthás. Amint péntekre elmúlik a színes orrfolyás legkésőbb 5 nap múlva újra kezdődik. De erre fel voltunk készülve, és ahogyan láttam a többi gyereknek is ősztől tavaszig egyfolytában folyik az orra. A köhögése nagyon aggasztott így levittem a gyerekorvosunkhoz, hogy hallgassa meg, de kiderült, hogy teljesen tiszta a tüdeje, nem hallani semmit, valószínű hogy a fogzás miatt a garat felé hátra csorgó hihetetlenül nagy mennyiségű nyáltól köhög. Most, hogy hazajöttünk a pünkösdölésből kitört Grétán az első bölcsiből hazahozott betegség: vírusos torokgyulladás. Pünkösd hétfőn közel 40 fokos láza volt, szerencsére csillapítható, másnap levittem a gyerekorvoshoz, hólyagos a torka és a füle is piros, de mára sokat javult, már eszik, iszik rendesen és a láza is lement.

Magasság: 

Kb. 89 cm, ebben a hónapban nem tudott nyugton maradni a mérce előtt, így nem tudtam pontosan lemérni.

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi márciusban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik, nincs rá panasz. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil. Annak ellenére, hogy állítólag nagyon jól eszik a bölcsödében vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával. Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Vizet, babateát és gyümölcslevet vegyesen kap, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, onnantól kezdve hogy elhozom még fél liter minimum lecsúszik neki. Reggel, másfél deci tejet kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2-2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Látványosan toporgunk egyhelyben...Bár vannak beszédre utaló jelek, de nem változik semmi, mondja az ő maga nyelvén ha pedig kérdezünk valamit inkább megmutatja, de dafke se mondja ki a szavakat. Ugyan a hónapban már néhányszor elhangzott tudatosan az Apa, de aztán kipipálta, hogy ezt is tudja, és azóta se mondja. Leginkább szisz, cisz, dejdejdejdejdej, babababababa, mamamama a gagyogás és babanyelv témája. Továbbra is mutogat és közben hallatja az idegesítő öhöhöh hangsort, ami től néha már teljesen kifekszem, főleg ha nem tudunk rájönni, hogy mit akar tulajdonképpen. A dadusok szerint egész nap be nem áll a szája. Ha valamit nem szeretne vagy fél valamitől (lábköröm vágás) akkor jaj-jaj-jaj-jaj felkiáltással próbálja megúszni a dolgot. Nekem is csak akkor mondja, hogy Anya, ha sérelem érte és anyatámaszra van szüksége, egyébként véletlenül se hívna Anyának. Közben új szót tanult, és a jelentését is tudja: szia! Ha köszön, elköszön pá-pát int és szépen érthetően köszön is szia felkiáltással (meg kell zabálni, olyan cuki!)

Kedvenc játékok: 

Nagy kedvenc lett a Dupló. Egyre jobbak a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal is egyre jobban boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Már egyre kevesebbet nézegeti magát a tükörben, de az öltözködés továbbra is a mindene. Már régóta nem csodálkozunk rajta, hogy otthon sapkával a fején, jön-megy, felveszi a mellényét, vagy a mi ruháinkat húzza a fejére, teríti magára palástként és parádézik nekünk. Szerencsére egyre kevesebbszer szórja ki a komódból a szőnyegre és hurcolja szerte-szét a lakásban a tiszta-összehajtogatott ruháit, viszont a pakolási mánia megmaradt. Meglepődve vettem már észre a böcsiből hazafelé indulva hogy a bölcsis hátizsákjában benne van az otthoni majdnem kiürült Sudocream. De pl. amikor hazaérünk máris megy be a szobába és kis labdát, duplót, plüss játékot hoz ki, hogy a szatyrokba rejtse (amiket még lehetőségem sem volt kipakolni, mert kergetem Grétát, hogy levetkőztessen és kezet mossak neki). Nagy kedvenc lett a kismotorozás, eddig mindig másét "tulajdonította el", ha a kis tulajdonosa éppen nem ült rajta a téren, játszótéren, de a múlt héten vettem neki is egyet, így már nem kell másét elvenni és nem csak Tatán a mamáéknál fogja tudni hajtani a kismotort.

Amit nagyon nem szeret: 

Ha el kell búcsúzni. És ha nem kaphatja meg azonnal amit akar. Tulajdonképpen mindentől kikészül, amikor nemet mondunk Neki :(

Összefoglaló:

A bölcsis élet jelentős változást hozott az életünkbe. Ha éppen nem ébred föl Gréta éjszaka és/vagy hajnalban  (ez mostanában elég ritka) akkor én a reggeli indulásnál már nem is szoktam találkozni vele, akkor Apa kelti fel 7-kor, egy kis ágyban héderelés, nyújtózkodás és tejecske ivás után felöltözteti, babakocsiba ülteti és elviszi a bölibe. Én munka után egyből rohanok érte, és legkésőbb háromnegyed 4-kor már be is tudok menni érte. Látom már rajta, hogy berögződtek a rutinok, mielőtt jön hozzám az ajtóba elpakolja a játékot amivel játszott, aztán fut hozzám az ajtóba, szólok neki, hogy hozza az alvós mackóját, azt még megkeresi és máris bújik hozzám. Öltözködés közben kitúrja a táskámból a sportkupakos palackot (mindig viszek neki inni, mert hiába mondják a gondozónők, hogy sokat iszik napközben, elkéri a poharát, délután mégis nagyon ki van száradva, addig nem is tud megnyugodni, amíg nem kap inni). Hazafelé menet betérünk valamelyik pékségbe, mert rendszerint éhes is, mire érte megyek, bevásárolunk utána pedig haza és/vagy játszani megyünk a barátokkal. Ha haza megyünk az a rosszabbik verzió (ha esik, rossz az idő vagy muszáj főznöm), mert délutántól a lefekvésig csak nyűglődés van, Gréta ki akar menni, nyüszít, vergődik, sokszor sírásba és hisztibe fullad a nap. Ez kifejezetten azért rossz, mert hétköznapokon csak azt a 4 órát tudom vele tölteni amikor neki már mindenből elege van és ordít, visít, ahogy a száján kifér. A katasztrófa az, ha főzni is kell, mert ő még nem érti meg, hogy fél óra múlva végzek és utána játszunk. Nem működik sajnos a lehajolok hozzá, kézbe veszem, megnyugtatom, játszunk egy kicsit módszer sem, mert amint letenném, vagy indulnék ki a konyhába rögtön ordít újra. Bevallom nagyon fáradt vagyok, mert még mindig kelni kell éjszaka, sokszor volt rá példa, hogy 4 óra után már vissza sem tudtam feküdni, mert 20 percenként sírt fel, 6 kor pedig amúgy is kelni kellett. Nem tudom, hogy hogyan kellene jobban logisztikázni a napokat, de valamit tennem kellene ez ügyben. Az "énidőm" kizárólagosan akkor jön el, amikor Gréta anyukámékhoz egyedül megy el egy délutánra vagy ott alszik náluk. Bár 10 hónap kihagyás után végre újra sikerült eljutnom fodrászhoz (hip-hip hurrá!!!!), de ezen kívül mást nem sikerül összehoznom, néha  külön főzőcskézés is nagyon nehezen kivitelezhető, az meg teljességgel kizárt, hogy eljussak akár edzeni, akár futni (azok után hogy hónapok óta nem mehetek egyedül wc-re és nem fürödhetek egyedül ez már kifejezetten luxus lenne). Most , hogy így kipanaszkodtam magam visszatérek Grétához :P :D
Szóval jó dolgokat is hozott az életünkbe a bölcsőde, pl. alvásnál már sem kézbe venni nem kell, sem mellé feküdni, csak betenni az ágyába (van hogy ő mászik be), megfogom a kezét, vagy ha oldalra fordul akkor a hátát és 2 percen belül alszik is. Egyre ügyesebben eszik egyedül kanállal (bár még mindig előfordul, hogy még azelőtt megfordítja mire a szájához érne vele). A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi) a legújabb pedig a váll. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam..."
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle! (Nagy kedvenc az Alma együttestől a Mennyi selymes puhaság, a Ma van a szülinapom és az Apacuka együttestől az Épít a mester egy kis házat és a Habos kakaó. Ezenkívül korlátlan mennyiségben jöhet Vuk, és gyerekdalom, mondókák.)

De nem mindig csupa cukiság a helyzet. Eddig is tudtuk, hogy hihetetlenül erős akaratú gyerek, de kezd kibontakozni előttünk, hogy a dackorszak küszöbén állunk és mit ne mondjak, cudar világ következik, nagyon nehéz dolgunk lesz vele.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Anyák napja 2016

Tavaly kicsit csalódott voltam, mert bár az volt számomra az első anyák napja, nem lett sehogyan megtartva. Krisztián akkor nem is gondolt rá, hogy neki kellene megemlékeznie a dologról, hiszen "nem az Ő anyja vagyok". Nálunk ez gyerekkoromban mindig apukám privilégiuma volt, hogy anyák napja reggelén virágboltba ment és velünk együtt felköszöntötte a anyukámat és a nagymamákat.

Gondolkoztam rajta, hogy idén szólok Krisztiánnak róla, de aztán úgy döntöttem, hogy csendben maradok. Végül mégis nagy meglepetésben volt részem, apa nem a szokványos virágos felköszöntés mellett voksolt, hanem egyedivé szerette volna mindenképpen tenni az alkalmat, így kaptam egy oklevelet anyai teljesítményem elismeréseként Gréta nevében. Igazán nagyon örültem neki, ha hasonlóan kreatív lesz a következő években is csuda különleges anyák napjákban lesz még részem.

Mi pedig a nagyiknak üdvözlőlapot készítettünk Gréta kézlenyomatával, mert a nagymamák is anyukák, róluk sem szabad megfeledkezni. Grétát is erre tanítjuk, hogy a nagyik is annyira szeretik őt, mint Anya (csak náluk mindent szabad).

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Most hogy végre volt már graham kekszem, semmi sem tarthatott vissza, hogy elkészítsem azt az ínycsiklandozó mogyoróvajas sajttortát, amit már több, mint fél éve néztem ki magamnak. Sikerült megint belefutnom egy nem valami finom mogyoróvajba, így csak úgy kínálta magát az alkalom, hogy elkészítsem az eredeti diétásított változatát hétvégi nassolnivalónak.

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Hozzávalók:

30 dkg graham keksz
8 dkg eritrit
1 csipet só
10 dkg olvasztott vaj

20 dkg krémes mogyoróvaj
2 dl habtejszín
11,5 dkg krémsajt
5 dkg eritrit
1 tk vaníliakivonat
csipetnyi só



A graham kekszet zacskóban morzsásra törtem (ezt sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne robotgépben késes betéttel megcsinálni, de mivel haldoklik a robotgépem, így inkább kímélem, hogy minél tovább kitartson), hozzákevertem az eritritet, a csipet sót és az olvasztott vajat, aztán piteformába egyengettem a morzsalékot. Előmelegített sütőben 180°C-on 8 percet sütöttem alsó-felső sütésen, aztán hagytam teljesen kihűlni.
Elkészítettem a mogyoróvajas tölteléket: a krémsajtot, a mogyoróvajat és az eritritet egy tálban alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a sót és a vanília kivonatot, egy másik tálban pedig felvertem a tejszínhabot. Ezután a tejszínből 3 evőkanálnyit durván belekevertem a mogyoróvajas krémbe (ez fontos, mert a mogyoróvajas cucc olyan masszív tömör, hogy enélkül nem lehetne beleforgatni a tejszínhabot, a fellazítás után viszont könnyen hozzá lehet forgatni a többi habot összetörés nélkül). Majd a maradék tejszínt spatulával lazán beleforgattam. A kész krémet a teljesen kihűlt, elősütött pitébe simítottam,  a tetejére pedig kézzel durván összemorzsolt graham kekszet szórtam. A legtökéletesebb néhány órás hűtés után lett.

(8 szelet lett belőle, 1 szelet 14 g ch-t tartalmaz és ami a legjobb teljes egészében lassan felszívódó ch! :D )



A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)