Nem éppen így képzeltem el az idei adventünket (én naív). Azt hittem most, hogy nem dolgozom és itthon vagyok lesz időm mindenre. Arra hogy ünnepi díszbe öltöztessem a lakást, adventi koszorút készítsek, ajtódíszt, jó előre elkezdjem az ünnepi menü megtervezését, sütögessek és elkészítsem emlékbe Gréta első karácsonyi üveggömbjét. Hogy is szokták mondani: "Ember tervez, Isten végez".
Szóval mondanom sem kell, hogy semmi sem úgy alakult ahogy azt korábban elképzeltem.
Azáltal, hogy Gréta ilyen korán elkezdett fogzani felborult minden. Sokat nyűgös, nem alszik olyan jól mint előtte, ha le is teszem aludni rövid időn belül sírva ébred fel (nehéz megnyugtatni, szüksége van a közelségemre) így nem nagyon tudok semmibe sem belekezdeni, mert még az ebédet is több részletben órás csúszásokkal tudom csak megenni.
De most megembereltem magam és egyik este miután Grétát lefektettem aludni bekucorodtam az ágyba egy papírral, tollal és a netbookkal, hogy ötleteljek, keresgéljek, listát állítsak össze és a végére járjak a karácsony előtti teendőim összeírásának.
Végül megszületett a karácsonyi menü:
Újházi tyúkhúsleves
Sült hízott kacsacomb, párolt vörösboros lilakáposzta, pirított hagymás törtkrumpli
Rántott lepényhal, majonézes krumplisaláta
Mákos guba
A sütést idén nem viszem túlzásba, anyu elkérte a bejgli receptemet, idén ő fogja megsütni úgyhogy én csak egy tepsi zserbót fogok sütni Krisztiánnak és egy igazi Bruch de Noelt azaz francia fatörzset.
Gasztro ajándéknak idén mézeskalácsot és vaníliás-citromos - és tejeskávés macaront fogok készíteni. Erre esténként biztosan lesz időm, amikor a kisasszony már alszik.
Idén már biztosan nem lesz adventi koszorúnk és ajtódíszünk sem, már felesleges nekiállnom, de az üveggömbről nem mondok le, a kreatív hobbi boltban megígérték hogy rám telefonálnak, ha megérkezik a gömb és ha kell még az utolsó pillanatban is el tudom készíteni.
Az ajándékok nagy részét már megvettem, valamelyik este majd be is csomagolom őket, szóval a nagy lemaradásból talán lassan kimászok és minden kapkodás és idegbaj nélkül elkészülök még szenteste előtt és az ünnepek alatt már csak nyugalom, békesség, szeretet és "pihenés" marad nekünk.
2014. december 12.
2014. december 7.
3. hónap
Evés: A múlt hónapban felemelte a védőnő az adagját 120 ml-re, de mivel sokat visszabukott belőle ezért maradtunk a szokásos 90 ml-nél, csak éjszakára kapott 120-at, hogy ne éhezzen meg idő előtt. Végül 1 hete emeltem vissza az adagját 120-ra, mert már nem bírta kivárni a 2 etetés közötti 4 órát. A tejem sajnos egy hete teljesen elapadt, úgyhogy lassan előkerülhetnek a fagyasztóba eltett anyatejes zacsik.
Alvás: Az éjszakákat teljesen átalussza (néhány kizökkenés kivételével) este fél 9 től reggel negyed 7 - fél 7 ig alszik. Nappal kétszer alszik rövidebb időtartamot (reggel és délután 3/4-1 órát) egyszer pedig hosszabbat (akkor két evés közötti 4 órát teljesen végigalussza).
Egészség/betegség: Most hogy túl vagyunk a hasfájáson és a náthán eljött az a pillanat amit a legkevésbé vártunk. Grétának jön a foga (pénteken megnézte a védőnő is és kiderült hogy egyszerre 6 fogacska indult meg kifelé: az alsó 2 metsző, a felső 2 metsző és a felső 2 szemfog).
Napirend: Reggel negyed 7 és fél 7 között szokott felkelni, betolja a tápszert és nézelődik, "beszélget" velem aztán ringatva, sétálva vele lecsitul és visszaalszik. Fél 11 kor eszi meg tízóraiját és mire végez vele úgy kimerül, hogy alszik egészen ebédig, fél 3 ig. Ebéd után szoktam kivinni általában sétálni, akkor a babakocsiban még alszik (ameddig mozog a kocsi, mert ha 3 percnél hosszabb időre megállok vele arra felébred). Fél 6 kor eszi meg az uzsi tápszert ami után már nem nagyon díjazom, ha visszaalszik, mert akkor este nem tud rendesen elaludni. Ilyenkor tornáztatjuk, beszélgetünk hozzá, énekelek és mondókázok neki. Este 8 kor van fürdetés, bármennyire nyűgös is napközben ezt mindig nagyon szereti és élvezi. Fürdés után már csak a vacsora van hátra aminek a végére (jó esetben) teljesen beájul és már csak át kell vinnem a szobájába, hogy reggelig aludhassa az igazak álmát :)
Mérföldkövek: A védőnő szerint aktív érdeklődést kellene mutatnia a kezecskéi iránt, de ezt Gréta pont letojja, hogy a "nagykönyv" szerint neki mit és hogyan kellene csinálnia. Ehelyett az egész ökle szinte folyamatosan a szájában van. A fogacskák megindulása is igencsak meglepett minket, főleg hogy a szemfogai szinte már teljesen áttörték az ínyét, míg a metsző fogak még csak fehér pontokként sejlenek az ínyében. Rengeteget magyaráz, élvezi hogy a rengeteg nyállal a szájában gurgulázni tud.
Megkapta élete első fülbevalóját, igazi kis hős volt, hamar megnyugodott a belövés után, azóta pedig már igazán csajos a kinézete.
Ruhák: Péntek délelőtt mérte meg a védőnő Grétát: 64 cm. Még mindig 68-as méretet hord, de szerintem mire betölti a 4 hónapot válthatunk is a 74-es méretre mert olyan gyorsan nő ez a gyerek, mint a gomba.
Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) Eljött a pillanat most 3 három hónaposan hogy a legkisebb méretről át kellett, hogy patentoljam pelusokat a középső méretre. Napi 5 pelenkát használunk átlagosan, minden etetés előtt cserélem neki, így napközben max. 4 óránként van cserélve éjszaka pedig 10 órát van rajta. (Hamarosan töltök fel videót a pelusokról, a használatukról és a tisztításukról, amint lesz egy kis időm.)
Sírás: Már lényegesen kevesebb a hiszti, rájöttem, hogy mikor szeretné csak azt hogy "rázva legyen a feneke", ilyenkor elterelem a figyelmét, és túl is vagyunk rajta. Most a fogacskái miatt sokat nyekereg (mintha nem lenne eléggé beolajozva), aztán ha nem javul a helyzet akkor jön a kétségbeesett telitorokból ordítás. De igyekszem enyhíteni a fájdalmát (Chamomilla Vulgaris 15 CH homeopátiás golyóval és Dologéllel kenegetem az ínyét ami után mindig megkönnyebbül egy kicsit és az ordítás is abbamarad egy rövid időre).
Anya kedvenc pillanata(i): Most a kedvencem az amikor "beszélget" velem. Gurgulázva mondja a magáét és ha mondok neki valamit válaszol :) Valamint elkezdtünk kukuccsolni, imádom ahogy felkacag amikor elveszem az arca elől a tetra pelust :D
Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Amikor látom, hogy szenved a fájdalomtól és csak próbálkozni tudok, hogy enyhítsem a kínjait.
2014. november 23.
Amerikai extra csokitorta
Már sokszor írtam róla, hogy Krisztián kedvence a csokoládé torta. Minden évben próbálom kissé változatossá tenni a szülinapi torta repertoárt (lúdláb, dobos, stb.). Idén is valami újjal akartam előrukkolni ezért már jó előre elkezdtem kutakodni. És meg is találtam a tökéletes, durván csokis receptet néhány héttel a nagy nap előtt.
Az utóbbi egy évben jobban hajlunk az amerikai piskóták felé, mert lehet, hogy nem olyan levegősek, mint a magyar klasszikus piskóta, amibe csak tojás, cukor és liszt kell, de sokkal ízletesebbek. (Egyetlen dolog van csak amit nem nagyon szeretek az amerikai recepteknél, hogy elég körülményes átfordítgatni a mértékegységeket, de hát valamit valamiért.) Nem szárazak és az elkészítésük is egyszerűbb mert nem kell különválasztani a tojás fehérjét-sárgáját. Nem kell azon aggódni, hogy össze ne törjön a nehezen felvert tojásfehérje a keverésnél, mert akkor összeesik a piskóta és még sorolhatnám az előnyöket.
Ezért esett a választásom egy extrán kakaós piskótára, hozzá egy tejszínes csokoládé krémre és mindennek a megkoronázásaként a tetejére csokoládé bevonatra. A végeredmény egy extra magas kakaó, csokoládé tartalmú torta, ami nem túl édes, de nagyon csokis. Függőknek kötelező kipróbálni! ;)
Amerikai extra csokitorta
Hozzávalók (16 cm-es tortához):
Piskótához:
19 dkg liszt
6 dkg kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
1/4 tk. sütőpor
2 db tojás (szoba hőmérsékletű)
9 dkg cukor
135 g majonéz
80 ml víz
Krémhez:
20 dkg 60%-os étcsokoládé (Tibi)
4 dl habtejszín (minél magasabb zsírtartalmú)
Bevonathoz:
10 dkg 60%-os étcsokoládé (Tibi)
1 ek olaj
Végigolvasva a hozzávalókat van egy dolog ami biztos, hogy nagyon furcsán hangzik: mit keres egy tortában majonéz?
Tényleg elég furcsán hangzik, de megvan a szerepe, hogy miért kell bele. Teljes egészében meg van oldva vele a tészta zsiradéktartalma és a tojás egy részét is pótolja. Viszont az ízén utólag nem lehet megérezni, hogy majonéz is került bele.
A sütőt alsó-felső sütésen bekapcsoltam 180°C-ra.
A szárazanyagokat (liszt, kakaópor, szódabikarbóna, sütőpor) összekevertem egy tálban.A tojásokat és a cukrot tálas mixerben magas fordulatszámon addig kevertem amíg kifehéredett habos, lágy és könnyű lett. Ekkor levettem alacsonyabbra a fordulatszámot és hozzáöntöttem a majonézt.
A lisztes keveréket és a vizet felváltva, kis adagokban kevertem hozzá a tojásos-majonézes masszához.
Az elkészült piskóta keveréket kivajazott, kakaóporozott kapcsos tortaformába öntöttem (ha a kakaós piskótáknál nem lisztezzük, hanem keserű kakaóporral vonjuk be a forma belsejét akkor a megsült piskóta oldala nem lesz fehér, lisztes, hanem gyönyörű szép barna marad). Az eredeti recept azt írta, hogy fél óra alatt megsül, de ez valahogy soha sem jön be. 45 perc múltán néztem meg, de akkor még mindig folyós volt a közepe ezért átkapcsoltam hőlégkeverésre és még fél órát sütöttem.
Végül a piskóta korongot rácsra tettem hűlni.
A krémhez a csokoládét apróra vágtam, egy tálba tettem, hozzá öntöttem 1 dl tejszínt és mikróban 200 W-on megolvasztottam, percenként megállítottam és átkevertem. Amikor teljesen felolvadt hozzáöntöttem még 1 dl tejszínt és betettem a hűtőbe hogy lehűljön.
Amikor már kicsit sem volt langyos, akkor hozzáöntöttem a maradék 2 dl tejszínt és kemény habbá vertem.
A piskótát széltében ketté vágtam, megtöltöttem a krémmel és vékonyan behúztam a tetejét és az oldalát is.
A bevonathoz a csokoládét összetördeltem, ráöntöttem az olajat és a mikróban szintén 200 W-on gyakori kevergetéssel megolvasztottam és a torta tetejére öntöttem. Spatulával körkörösen eloszlattam, és az oldalán lecsorgó csokipatakokkal körbekentem.
Krisztián nagyon örült és nem mellesleg ízlett is neki :)
Recept innen
Az utóbbi egy évben jobban hajlunk az amerikai piskóták felé, mert lehet, hogy nem olyan levegősek, mint a magyar klasszikus piskóta, amibe csak tojás, cukor és liszt kell, de sokkal ízletesebbek. (Egyetlen dolog van csak amit nem nagyon szeretek az amerikai recepteknél, hogy elég körülményes átfordítgatni a mértékegységeket, de hát valamit valamiért.) Nem szárazak és az elkészítésük is egyszerűbb mert nem kell különválasztani a tojás fehérjét-sárgáját. Nem kell azon aggódni, hogy össze ne törjön a nehezen felvert tojásfehérje a keverésnél, mert akkor összeesik a piskóta és még sorolhatnám az előnyöket.
Ezért esett a választásom egy extrán kakaós piskótára, hozzá egy tejszínes csokoládé krémre és mindennek a megkoronázásaként a tetejére csokoládé bevonatra. A végeredmény egy extra magas kakaó, csokoládé tartalmú torta, ami nem túl édes, de nagyon csokis. Függőknek kötelező kipróbálni! ;)
Amerikai extra csokitorta
Hozzávalók (16 cm-es tortához):
Piskótához:
19 dkg liszt
6 dkg kakaópor
1 tk. szódabikarbóna
1/4 tk. sütőpor
2 db tojás (szoba hőmérsékletű)
9 dkg cukor
135 g majonéz
80 ml víz
Krémhez:
20 dkg 60%-os étcsokoládé (Tibi)
4 dl habtejszín (minél magasabb zsírtartalmú)
Bevonathoz:
10 dkg 60%-os étcsokoládé (Tibi)
1 ek olaj
Végigolvasva a hozzávalókat van egy dolog ami biztos, hogy nagyon furcsán hangzik: mit keres egy tortában majonéz?
Tényleg elég furcsán hangzik, de megvan a szerepe, hogy miért kell bele. Teljes egészében meg van oldva vele a tészta zsiradéktartalma és a tojás egy részét is pótolja. Viszont az ízén utólag nem lehet megérezni, hogy majonéz is került bele.
A sütőt alsó-felső sütésen bekapcsoltam 180°C-ra.
A szárazanyagokat (liszt, kakaópor, szódabikarbóna, sütőpor) összekevertem egy tálban.A tojásokat és a cukrot tálas mixerben magas fordulatszámon addig kevertem amíg kifehéredett habos, lágy és könnyű lett. Ekkor levettem alacsonyabbra a fordulatszámot és hozzáöntöttem a majonézt.
A lisztes keveréket és a vizet felváltva, kis adagokban kevertem hozzá a tojásos-majonézes masszához.
Az elkészült piskóta keveréket kivajazott, kakaóporozott kapcsos tortaformába öntöttem (ha a kakaós piskótáknál nem lisztezzük, hanem keserű kakaóporral vonjuk be a forma belsejét akkor a megsült piskóta oldala nem lesz fehér, lisztes, hanem gyönyörű szép barna marad). Az eredeti recept azt írta, hogy fél óra alatt megsül, de ez valahogy soha sem jön be. 45 perc múltán néztem meg, de akkor még mindig folyós volt a közepe ezért átkapcsoltam hőlégkeverésre és még fél órát sütöttem.
Végül a piskóta korongot rácsra tettem hűlni.
A krémhez a csokoládét apróra vágtam, egy tálba tettem, hozzá öntöttem 1 dl tejszínt és mikróban 200 W-on megolvasztottam, percenként megállítottam és átkevertem. Amikor teljesen felolvadt hozzáöntöttem még 1 dl tejszínt és betettem a hűtőbe hogy lehűljön.
Amikor már kicsit sem volt langyos, akkor hozzáöntöttem a maradék 2 dl tejszínt és kemény habbá vertem.
A piskótát széltében ketté vágtam, megtöltöttem a krémmel és vékonyan behúztam a tetejét és az oldalát is.
A bevonathoz a csokoládét összetördeltem, ráöntöttem az olajat és a mikróban szintén 200 W-on gyakori kevergetéssel megolvasztottam és a torta tetejére öntöttem. Spatulával körkörösen eloszlattam, és az oldalán lecsorgó csokipatakokkal körbekentem.
Krisztián nagyon örült és nem mellesleg ízlett is neki :)
Recept innen
2014. november 21.
Már megint vörös bársony torta - a klasszikus
Nagyon elcsúsztam a posztokkal, sajnos késő este, amikor végre csend és nyugalom van, Gréta végre alszik, elpakoltam, előkészítettem mindet a reggeli ébredéshez, etetéshez már nincs túl sok erőm és kedvem leülni írni. De most összeszedtem magam és amíg alszik igyekszem bepótolni a lemaradást.
Tavaly sütöttem először vörös bársony torát, akkor nem a klasszikus változat készült, hanem sajttorta volt a töltelék. Idén úgy gondoltam, hogy kipróbálom a klasszikus krémsajtos töltelékkel amihez a receptet a Pinteresten találtam meg.
Klasszikus vörös bársony torta
Hozzávalók (16 cm-es tortához):
Piskótához:
24 dkg liszt
4 dkg kakaópor
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk por állagú piros ételfesték
1/4 tk só
16 dkg vaj (lágy, felkockázott)
32 dkg barna nádcukor
2 db tojás (szoba hőmérsékletű)
288 ml tej
7 ml citromlé
Krémhez:
40 dkg krémsajt
20 dkg vaj (lágy)
20 dkg cukor (az eredeti recept szerint 63 dkg, de úgy ehetetlenül édes lenne)
Az eredeti recept szerit ebbe a sütibe is író kellene, de ez (legalább is itt nálunk) beszerezhetetlen, így egy szintén amerikai recept szerint házilag szoktam előállítani. A tejhez hozzákevertem a citromlét és pihenni hagytam 10 percet.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra alsó felső sütésen. Közben a szárazanyagokat: a lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, ételfestéket és sót átszitáltam és alaposan összekevertem.
Tálas mixerbe tettem a vajat és a barnacukrot és addig kevertettem amíg habos, lágy és könnyű lett. Csökkentettem a sebességet és hozzáadtam darabonként a tojásokat. Kis részletekben hozzáadagoltam a száraz hozzávalókat és felváltva az írót.
A tésztát két részletben sütöttem ki (eredeti recept szerint fél óra alatt meg kellett volna sülnie, de a valóságban nem így történt akkor még folyós volt a belseje, így átkapcsoltam hőlégkeverésre és még 20 percet sütöttem) így lett tökéletes állagú a tészta.
A két piskóta korongot rácson kihűtöttem.
A krémet eredetileg brutálisan sok cukorral kellene készíteni, de ez általában jellemző az amerikai süteményekre, hogy túlságosan is édesek és rettentően sok bennük a cukor. Ezért bőven elégséges (sőt...), ha csak harmadannyi cukorral készül, mint az eredeti recept írja. Valamint amit még érdemes változtatni az az, hogy az eredeti receptben a krémsajtot és a vajat kellene 10 perc alatt habosra, levegősre keverni, de ilyen hosszantartó keveréstől a krémsajt teljesen szétesne, így érdemes a vajat a cukorral habosra keverni és csak a végén hozzáadni a krémsajtot, hogy éppencsak elkeveredjen.
A kihűlt piskótakorongokat széltében ketté vágtam így összesen 4 korongom lett. Betöltöttem őket a krémmel, behúztam a torta tetejét és oldalát, végül a maradék krémet habzsákba töltöttem és a torta tetejét és alját díszítettem vele.
A piskótalapok szétvágásából maradt morzsákat összegyűjtöttem és a torta oldalát "tapasztottam" be vele.
Ismét imádtuk, nem csoda, hogy ez az egyik kedvenc amerikai torta receptünk.
Recept innen .
Tavaly sütöttem először vörös bársony torát, akkor nem a klasszikus változat készült, hanem sajttorta volt a töltelék. Idén úgy gondoltam, hogy kipróbálom a klasszikus krémsajtos töltelékkel amihez a receptet a Pinteresten találtam meg.
Klasszikus vörös bársony torta
Hozzávalók (16 cm-es tortához):
Piskótához:
24 dkg liszt
4 dkg kakaópor
1 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk por állagú piros ételfesték
1/4 tk só
16 dkg vaj (lágy, felkockázott)
32 dkg barna nádcukor
2 db tojás (szoba hőmérsékletű)
288 ml tej
7 ml citromlé
Krémhez:
40 dkg krémsajt
20 dkg vaj (lágy)
20 dkg cukor (az eredeti recept szerint 63 dkg, de úgy ehetetlenül édes lenne)
Az eredeti recept szerit ebbe a sütibe is író kellene, de ez (legalább is itt nálunk) beszerezhetetlen, így egy szintén amerikai recept szerint házilag szoktam előállítani. A tejhez hozzákevertem a citromlét és pihenni hagytam 10 percet.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra alsó felső sütésen. Közben a szárazanyagokat: a lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, ételfestéket és sót átszitáltam és alaposan összekevertem.
Tálas mixerbe tettem a vajat és a barnacukrot és addig kevertettem amíg habos, lágy és könnyű lett. Csökkentettem a sebességet és hozzáadtam darabonként a tojásokat. Kis részletekben hozzáadagoltam a száraz hozzávalókat és felváltva az írót.
A tésztát két részletben sütöttem ki (eredeti recept szerint fél óra alatt meg kellett volna sülnie, de a valóságban nem így történt akkor még folyós volt a belseje, így átkapcsoltam hőlégkeverésre és még 20 percet sütöttem) így lett tökéletes állagú a tészta.
A két piskóta korongot rácson kihűtöttem.
A krémet eredetileg brutálisan sok cukorral kellene készíteni, de ez általában jellemző az amerikai süteményekre, hogy túlságosan is édesek és rettentően sok bennük a cukor. Ezért bőven elégséges (sőt...), ha csak harmadannyi cukorral készül, mint az eredeti recept írja. Valamint amit még érdemes változtatni az az, hogy az eredeti receptben a krémsajtot és a vajat kellene 10 perc alatt habosra, levegősre keverni, de ilyen hosszantartó keveréstől a krémsajt teljesen szétesne, így érdemes a vajat a cukorral habosra keverni és csak a végén hozzáadni a krémsajtot, hogy éppencsak elkeveredjen.
A kihűlt piskótakorongokat széltében ketté vágtam így összesen 4 korongom lett. Betöltöttem őket a krémmel, behúztam a torta tetejét és oldalát, végül a maradék krémet habzsákba töltöttem és a torta tetejét és alját díszítettem vele.
A piskótalapok szétvágásából maradt morzsákat összegyűjtöttem és a torta oldalát "tapasztottam" be vele.
Ismét imádtuk, nem csoda, hogy ez az egyik kedvenc amerikai torta receptünk.
Recept innen .
2014. november 7.
2. hónap
Súly: Ma délelőtt mérte a védőnő, 5120 g a kisasszony jelenlegi súlya.
Evés: 4 óránként evett eddig 90 ml tápszert, ma megemelte ezt az adagot is a védőnő, már kaphat 120-at. Plusz az az egy-két korty anyatej, amit még szopizni tud.
Alvás: Eddig éjszaka egyszer kelt fel fél 4 környékén, aztán az óraátállítás kicsit összekuszálta a dolgokat, volt hogy fél 2, fél 3, fél 5, fél 6-kor, az utóbbi napokban pedig már teljesen átalussz az éjszakát (este 9-tól reggel 7-ig).
Egészség/betegség: Lekopogom, de úgy néz ki, hogy túl van a hasfájáson. A gyerekorvos Lactase Comfort cseppeket írt fel neki (etetés előtt min. fél órával a tápszerbe keverve lebontja a tejcukrot), onnantól kezdve, hogy elkezdtük használni, már nincsen fájdalmas tekergőzés, ordítás. Szóval repes a szívünk a boldogságtól.
Gréta most egy picit náthás, de tengervizes baba orrsprayt használunk és este orrszi-porszit. Egész jó tűri a dolgokat, bár a végén nagyon megszeppent az arcocskája :)
Napirend: Az ébredéstől függ. A tisztába tételek, etetések után fent van 2 órát, majd alszik a következő etetésig. Délutánonként sétálunk, délután/este amikor Krisztián hazajön a munkából apás program van. Este 8-kor van fürdetés, fél 9-kor vacsora tápszer, 9-re pedig teljesen beájul a csajszi.
Mérföldkövek: 7 hetesen nyomta ki magát az alkarjára támaszkodva először úgy, hogy percekig megtartotta magát és nézelődött. Azóta már megfordult hasról hátra (hasra tettem le ebéd után aludni, és hanyatt feküdt a kiságy szélén amikor délután bementem érte), de valószínű, hogy csak véletlen lehetett, mert azóta sem történ ilyen.
Ha valami tetszik neki hatalmasakat kurjongat. Elkezdett gügyögni, próbálgatja a hangokat, az e után már próbálhatja a h, ü, j, g, r hangzókat is.
Ruhák: Ma délelőtt mérte meg a védőnő Grétát: 61 cm. Miután betöltötte az 1 hónapot áttértünk a mosható pelusokra és ezzel eggyel nagyobb ruhaméretre kellett váltanunk (62), mert a hatalmas puttony miatt a fenekén mindig egy mérettel nagyobb ruhát kell ráadni. Mostanra belenőtt a 62-es ruhák kéz, ill. lábhosszába (ha eldobható pelust használnánk még egy ideig jó lenne ez a méret), de tegnap váltanunk kellett 68-as méretre, mert a bodyknak már nőies dekoltázsuk volt, szinte kint volt az egész mellkasa. Most tökéletes a váll-ülep közötti hosszúság, de a kezeire lábaira még nagyok a ruhák.
Pelenka: Végre mosható pelust használunk. (Erről itt írtam bővebben.) Jelenleg a legkisebb méretűre vannak patentolva a pelusok, de mivel Grétának hurkás combijai vannak ezért a comb részt nem a legkisebbre szoktam állítani, mert akkor nagyon belevágna a husijába. (Hamarosan töltök fel videót a pelusokról, a használatukról és a tisztításukról.)
Sírás: Miután elmúlt a hasfájós sírás, ordítás kezdődött a hiszti. Igen hiszti, akár hiszitek akár nem, a leányzó kézben egészen pontosan vállon akar lenni. Amint letesszük vízszintesbe belekezd a hisztis sírásba (nem éhes, nem szomjas, nem fázik, nincs melege, nem fáradt, de még a testi kontaktus az összebújás sem hiányzik neki), egyszerűen csak a magasból sokkal érdekesebb a világ, többet lehet nézelődni.
Anya kedvenc pillanata(i): Nagyon szeretem a fürdetés előtt perceket. Befűtök a szobába levetkőztetem a csajszit, kibontom a pelenkából és össze-vissza puszilgatom, masszírozom, tornáztatom, miközben ő össze-vissza ficereg, hatalmasakat kurjongat (imád nudizni a gyerek).
Valamint amikor megállok vele a tükör előtt és észrevesz a tükörben akkor nagyon megörül és majd kiugrik a bőréből (szinte szó szerint).
Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A hiszti nem tartozik a kedvenc tevékenységek közé.
2014. október 27.
A tökéletes gofri
Tavaly karácsonyra Krisztiántól egy gofri és szendvicssütő csodamasinát kaptam ajándékba. Azóta kerestem-kutattam a tökéletes receptet, amit annó a strandon vagy a tó partján ettünk. Rengeteg receptet kipróbáltam a nagyon tojásostól, a belga élesztős tésztáig, de mindegyikben csalódtam.
A legtöbb sütőporos recept egyszerű kevert tészta, aminek a végeredménye belül puha ( és sajnos kívül is) gofri. Amikor eszerint készítettem én le sem tudtam ülni az asztalhoz, menet közben kellett enni, mert ha lekerült a tányérra akár csak 10 másodpercre a külseje is teljesen felpuhult és odalett az a csodálatos kívül roppanós, belül puha lágy gofri tészta. Az élesztős belga waffel változatnál tökéletes volt a külső roppanós állag, de a belseje túlságosan tömör és nehéz volt.
De nem adhattam fel, kutakodtam a tökéletes recept nyomában, végül pár hete a Pinteresten belefutottam az igaziba, sőt nemcsak a gofrira leltem rá, de egy fantasztikus csokiszószra is mindez megkoronázásaként.
Megosztom most veletek is milyen a tökéletes kívül roppanós, belül lágy gofri (percek, sőt akár fél óra-óra múlva is ugyanolyan roppanós marad a külseje), és jó kis csokiszósszal.
- 1 db tojás
- 17 dkg liszt
- 2 dl tej
- 8 dkg olvasztott vaj (NEM margarin)
- 1 ek sütőpor
- 6 dkg cukor
- 7,5 dkg tejföl
- csipetnyi só
Csoki szósz
Hozzávalók:
- 1,3 dkg holland kakaópor
- 10 dkg cukor (cukrozott sűrített tej esetén erre nem lesz szükség)
- 12 dkg sűrített tej (3/4 tubus)
- 2,5 dkg vaj
- 5 ml tej
- csipetnyi só
Először a csokiszószt készítettem el. A hozzávalókat és kislábosba mértem, jól összekevertem és alacsony hőmérsékleten, néha megkeverve összemelegítettem. Kb. 2 percet forraltam, utána levettem a főzőlapról, ezzel a szósz már el is készült. (Ez jó nagy adag, még ki is marad belőle, amikor a gofri már régen elfogyott.)
A gofrihoz a tojást kézi habverővel habosra kikevertem, aztán a lisztet és a tejet felváltva, fokozatosan hozzákevertem (szép sűrű, homogén masszát kaptam). Amikor ezzel megvoltam hozzáöntöttem az olvasztott vajat, a sütőport, a cukrot és a tejfölt. Ezekkel is simára kevertem, majd a felforrósított gofrisütőben kisütöttem. Ebből a mennyiségből 9 db gofri lett nálam.
Források:
Gofri
Csokiszósz
A legtöbb sütőporos recept egyszerű kevert tészta, aminek a végeredménye belül puha ( és sajnos kívül is) gofri. Amikor eszerint készítettem én le sem tudtam ülni az asztalhoz, menet közben kellett enni, mert ha lekerült a tányérra akár csak 10 másodpercre a külseje is teljesen felpuhult és odalett az a csodálatos kívül roppanós, belül puha lágy gofri tészta. Az élesztős belga waffel változatnál tökéletes volt a külső roppanós állag, de a belseje túlságosan tömör és nehéz volt.
De nem adhattam fel, kutakodtam a tökéletes recept nyomában, végül pár hete a Pinteresten belefutottam az igaziba, sőt nemcsak a gofrira leltem rá, de egy fantasztikus csokiszószra is mindez megkoronázásaként.
Megosztom most veletek is milyen a tökéletes kívül roppanós, belül lágy gofri (percek, sőt akár fél óra-óra múlva is ugyanolyan roppanós marad a külseje), és jó kis csokiszósszal.
A tökéletes gofri
Hozzávalók:
- 1 db tojás
- 17 dkg liszt
- 2 dl tej
- 8 dkg olvasztott vaj (NEM margarin)
- 1 ek sütőpor
- 6 dkg cukor
- 7,5 dkg tejföl
- csipetnyi só
Csoki szósz
Hozzávalók:
- 1,3 dkg holland kakaópor
- 10 dkg cukor (cukrozott sűrített tej esetén erre nem lesz szükség)
- 12 dkg sűrített tej (3/4 tubus)
- 2,5 dkg vaj
- 5 ml tej
- csipetnyi só
Először a csokiszószt készítettem el. A hozzávalókat és kislábosba mértem, jól összekevertem és alacsony hőmérsékleten, néha megkeverve összemelegítettem. Kb. 2 percet forraltam, utána levettem a főzőlapról, ezzel a szósz már el is készült. (Ez jó nagy adag, még ki is marad belőle, amikor a gofri már régen elfogyott.)
A gofrihoz a tojást kézi habverővel habosra kikevertem, aztán a lisztet és a tejet felváltva, fokozatosan hozzákevertem (szép sűrű, homogén masszát kaptam). Amikor ezzel megvoltam hozzáöntöttem az olvasztott vajat, a sütőport, a cukrot és a tejfölt. Ezekkel is simára kevertem, majd a felforrósított gofrisütőben kisütöttem. Ebből a mennyiségből 9 db gofri lett nálam.
Források:
Gofri
Csokiszósz
2014. október 26.
Indiana Jones legújabb kalandjai
Régen volt már, hogy utoljára Indikéről írtam. Nos őt sem felejtettük el (hiszen ő is a "mi kutyánk kölyke", ahogyan az én nagyikám mondta volna), de jelentős változások nem történtek a mi Grétánk születéséig.
A két gyerekünk egy szobán osztozik, ezen sokat gondolkodtunk még a szülés előtt, hogy vajon hogyan fogják bírni egymás társaságát (sünike nagy éjszakai lakberendező, és képes egész éjjel teperni a forgóban). Végül úgy voltunk vele, hogy a gyakorlatban majd meglátjuk, hogy hogyan alakul.
Nos hazahoztuk Grétust a kórházból és az első 2 hétben még nem volt olyan jó éjszakai alvó, mint mostanában, még ugyanúgy 3 óránként kelt enni, mint napközben.
Nagy nehezen amikor sikerült elaltatnom a csajszit, épphogy visszalopakodtam a szobánkba szinte rögtön mehettem is vissza, mert Indike, olyan heves forgózásba kezdett, hogy Grétit rögtön fel is ébresztette.
Mielőtt elhoztuk Indit a tenyésztőtől beszereztünk minden szükséges felszerelést neki, és az ajánlott ufótányéros forgót vettük, hogy lefuthassa éjszakánként a kilómétereit.
De azt senki sem mondta, hogy sünike súlya alatt ahogyan a műanyag folyamatosan súrlódik ki fog kopni és ezáltal billegni fog a tányér, sünike pedig a tüskéivel neki fog koccanni a plexi ajtólapnak.
Ennek olyan brutálisan erős hangja volt, hogy nem csodálom, hogy szegény kislányunkat felébresztette.
Döntenem kellett: ugyan Indike is a család tagja, de elsősorban az újszülött lányunk érdekeit kellett néznem, így kivettem a forgótányért a sünilakból.
Ez viszont nem lehetett végleges helyzet, hiszen sünikének hatalmas a mozgásigénye (éjjelente akár 7-8 km-t is futnak a sünik), Krisztián leült a számítógép elé és megkereste a legjobb megoldást: egy hangtalan forgót.
Alig vártuk, hogy megérkezzen Ausztriából a csomag, azóta jelentem, hangtalanul tud Indike teperni, már Gréti sem ébred fel rá (anya szíve pedig nagyon örül). :)
És mi változott még azóta? A mi kis drága sünikénk már nem félős, ijedős, ha felkapcsoljuk a villanyt és nem spurizik rögtön a zsákjába, már nem zavarja a hirtelen jött fény. Már zavartalanul folytatja amit elkezdett, akár evésről, forgózásról, vagy egyéb szükségleteinek kielégítésén foglalatoskodik éppen.
Mivel most minden éjjel átjárok etetni, szoptatni Grétát ezért a sólámpa nem túl erős fényénél látom, hogy mit is művel a mi kis drágánk.
Nem hazudtolja meg a nevét, még most is keresi a kalandokat, fel le rohangál a két szint között, és két forgózás között próbálja megtalálni a rést a pajzson, hogy hogyan tudna kiszökni és körbekalandozni a lakást. (Úgy, mint annak idején, amikor még nem oldottuk meg a plexi tolóajtók zárhatóságát. Most a saját szememmel láthattam, hogy az orrával hogyan próbálja eltolni az ajtólapokat.)
A legjobb játéka továbbra is a hosszában elvágott wcpapír guriga, amit a fejére húz és azzal rohangál fel-alá a sünilakban.
De bármit is csináljon mi úgy szeretjük ahogyan van (ahogyan Mark Darcy mondaná Bridget Jonesnak :) ).
A két gyerekünk egy szobán osztozik, ezen sokat gondolkodtunk még a szülés előtt, hogy vajon hogyan fogják bírni egymás társaságát (sünike nagy éjszakai lakberendező, és képes egész éjjel teperni a forgóban). Végül úgy voltunk vele, hogy a gyakorlatban majd meglátjuk, hogy hogyan alakul.
Nos hazahoztuk Grétust a kórházból és az első 2 hétben még nem volt olyan jó éjszakai alvó, mint mostanában, még ugyanúgy 3 óránként kelt enni, mint napközben.
Nagy nehezen amikor sikerült elaltatnom a csajszit, épphogy visszalopakodtam a szobánkba szinte rögtön mehettem is vissza, mert Indike, olyan heves forgózásba kezdett, hogy Grétit rögtön fel is ébresztette.
Mielőtt elhoztuk Indit a tenyésztőtől beszereztünk minden szükséges felszerelést neki, és az ajánlott ufótányéros forgót vettük, hogy lefuthassa éjszakánként a kilómétereit.
De azt senki sem mondta, hogy sünike súlya alatt ahogyan a műanyag folyamatosan súrlódik ki fog kopni és ezáltal billegni fog a tányér, sünike pedig a tüskéivel neki fog koccanni a plexi ajtólapnak.
Ennek olyan brutálisan erős hangja volt, hogy nem csodálom, hogy szegény kislányunkat felébresztette.
Döntenem kellett: ugyan Indike is a család tagja, de elsősorban az újszülött lányunk érdekeit kellett néznem, így kivettem a forgótányért a sünilakból.
Ez viszont nem lehetett végleges helyzet, hiszen sünikének hatalmas a mozgásigénye (éjjelente akár 7-8 km-t is futnak a sünik), Krisztián leült a számítógép elé és megkereste a legjobb megoldást: egy hangtalan forgót.
Alig vártuk, hogy megérkezzen Ausztriából a csomag, azóta jelentem, hangtalanul tud Indike teperni, már Gréti sem ébred fel rá (anya szíve pedig nagyon örül). :)
És mi változott még azóta? A mi kis drága sünikénk már nem félős, ijedős, ha felkapcsoljuk a villanyt és nem spurizik rögtön a zsákjába, már nem zavarja a hirtelen jött fény. Már zavartalanul folytatja amit elkezdett, akár evésről, forgózásról, vagy egyéb szükségleteinek kielégítésén foglalatoskodik éppen.
Mivel most minden éjjel átjárok etetni, szoptatni Grétát ezért a sólámpa nem túl erős fényénél látom, hogy mit is művel a mi kis drágánk.
Nem hazudtolja meg a nevét, még most is keresi a kalandokat, fel le rohangál a két szint között, és két forgózás között próbálja megtalálni a rést a pajzson, hogy hogyan tudna kiszökni és körbekalandozni a lakást. (Úgy, mint annak idején, amikor még nem oldottuk meg a plexi tolóajtók zárhatóságát. Most a saját szememmel láthattam, hogy az orrával hogyan próbálja eltolni az ajtólapokat.)
A legjobb játéka továbbra is a hosszában elvágott wcpapír guriga, amit a fejére húz és azzal rohangál fel-alá a sünilakban.
De bármit is csináljon mi úgy szeretjük ahogyan van (ahogyan Mark Darcy mondaná Bridget Jonesnak :) ).
 |
| A szuper új hangtalan forgó |
 |
| Egyik gyerekünk sem fotogén, Indike inkább elvonult a fotózás elől a házikójába |
2014. október 23.
Moshatók a babapopón
Eljött az idő, most már 3 hete használjuk csak és kizárólagosan a mosható pelusokat éjjel-nappal. Az elején 3 kisebb balesettől eltekintve (akkor még ügyetlenebb voltam) teljesen zökkenőmentesen ment az átállás.
Már a terhesség alatt sokat hezitáltam, gondolkoztam, olvasgattam különböző mosható pelusos weboldalakat és fórumokat, hogy hogyan tudnánk kímélni a pelenkás időszak alatt a környezetünket, hogyan támogathatnánk a születendő babánk egészségét és nem mellesleg, hogyan lehetne ezt minél pénztárcakímélőbben megoldani.
Végül Sohan Zsuzsitól a Mosható Pelenka Kuckóból rendeltünk egy 18 db-os mikroszálas pelus készletet (amihez kaptunk ajándékba egy bambuszos pelenkát is).
Ezek a pelenkák kb 4 kg-os testsúlytól jók egészen a szobatisztaságig, patentokkal állítható a pelenka nagysága. Gréta 3490 grammal született, de a kórházban sokat fogyott 3260 grammal hoztuk haza, így amíg elérte a 4 kilós súlyt eldobható pelenkát használtunk nála, 1 hónapos kora után tudtunk elkezdeni hasznáni.
Amikor elfogytak az eldobhatók átmenet nélkül egyszerűen váltottunk a moshatóra, mint említettem volt 3 kisebb balesetünk, (2x pisi, 1x a babakaki), de végül belejöttem a feladásba így azóta már nem volt gond.
És a tapasztalataim:
- A feladása ugyanolyan egyszerű, mint az eldobható pelenkának.
- Mivel száradás után a betéteket és a kakifogó papírt rögtön beleteszem a pelenkákba, így a feladásnál, már nem kell semmit pepecselni vele, csak kiveszem a fiókból és már adhatom is fel Grétára.
- Már kiismertem a kisasszony emésztési szokásait (rögtön a reggeli tápszer után szokott meglepni egy hatalmas és szagos csomaggal, amit aztán rögtön le is veszek róla), ezért megkímélem magam attól hogy a reggeli előtt feladott pelust rögtön reggeli után cserélhessem, így a reggelit Gréta még az éjszakai pelusban szokta elfogyasztani és csak azután cserélem ki, hogy ténylegesen "telerakta".
- A 18 db pelus ténylegesen 3 napra elég, de vennünk kell még 6 db-ot, hogy 3 naponta tudjak mosni. A jelenlegi készlettel minden másnap kell mosnom, mert 1 napig tart a száradás, így tulajdonképpen a 3 naponta történő mosáshoz 4 napi adag kell.
- Grétus nagy részben tápszeres baba így az etetéseken kívül vizet és teát kap folyadékpótlásra, hogy ki ne száradjon. A kisasszony nagy ivó, a tápin kívül napi 5-6 dl folyadékot legurít. Éjszaka tökéletesen bevált a bambuszos pelenka, ami akár 12-14 órát is bír csere és átázás nélkül (a 6 db extra pelusból 3 biztosan bambuszos lesz, ha rendelünk).
- Nem szoktam felébreszteni a gyereket, hogy egyen ő úgy is érzi, hogy mikor van itt az idő. Amikor kiürül a pocak ébred és reklamál, hogy hol a kajcsi. Ezért előfordul, hogy nem 4 hanem, 5-6 óránként eszik és ezzel együtt a pelenkázási idő is kitolódik. A mikroszálas pelenkák nagyon jól bírják ezt az időtartamot is.
- Mióta ezt használjuk nincsen szükség (nemhogy popsikenőcsre), de még sheavajra sem, egy ici-picit sem piros a popsija.
- Kakifogó papírt kezdetben még minden pelenkába tettem, de amikor beállt az emésztési ciklusa, már csak a reggeli pelenkába kellett betennem.
Összességében nagyon örülök, hogy így döntöttünk, nem bántam meg egy percig sem, hogy belevágtunk a moshatózásba.
És íme néhány kép :)
(Amennyiben igény van rá készítek videót a használatukról és kezelésükről.)
- A 18 db pelus ténylegesen 3 napra elég, de vennünk kell még 6 db-ot, hogy 3 naponta tudjak mosni. A jelenlegi készlettel minden másnap kell mosnom, mert 1 napig tart a száradás, így tulajdonképpen a 3 naponta történő mosáshoz 4 napi adag kell.
- Grétus nagy részben tápszeres baba így az etetéseken kívül vizet és teát kap folyadékpótlásra, hogy ki ne száradjon. A kisasszony nagy ivó, a tápin kívül napi 5-6 dl folyadékot legurít. Éjszaka tökéletesen bevált a bambuszos pelenka, ami akár 12-14 órát is bír csere és átázás nélkül (a 6 db extra pelusból 3 biztosan bambuszos lesz, ha rendelünk).
- Nem szoktam felébreszteni a gyereket, hogy egyen ő úgy is érzi, hogy mikor van itt az idő. Amikor kiürül a pocak ébred és reklamál, hogy hol a kajcsi. Ezért előfordul, hogy nem 4 hanem, 5-6 óránként eszik és ezzel együtt a pelenkázási idő is kitolódik. A mikroszálas pelenkák nagyon jól bírják ezt az időtartamot is.
- Mióta ezt használjuk nincsen szükség (nemhogy popsikenőcsre), de még sheavajra sem, egy ici-picit sem piros a popsija.
- Kakifogó papírt kezdetben még minden pelenkába tettem, de amikor beállt az emésztési ciklusa, már csak a reggeli pelenkába kellett betennem.
Összességében nagyon örülök, hogy így döntöttünk, nem bántam meg egy percig sem, hogy belevágtunk a moshatózásba.
És íme néhány kép :)
 |
| A pelenkás fiók |
 |
| a tiszta készlet (a többi a mosásban van) |
 |
| a pelenkás vödör |
 |
| csak úgy falja a használt pelusokat :) |
 |
| a többi pedig szárad |
2014. október 19.
Hasznos, haszontalan
Most egy kis csokorba szedtem, hogy mi melyik csoportba tartozik.
Kezdjük a ruháknál: Nem tudom, hogy hogyan csinálja az az anyuka, aki mondja hogy elég mindenből 2-3 db. 2-3 naponta mosok, de így is volt hogy necces volt a tiszta ruha készlet kitart e addig amíg megszáradnak a kimosottak. Sajnos a pelenkákkal már többször volt balesetünk, ha éjszaka ázott át akkor nemcsak a teljes ruházatát kellett lecserélni, mosni, de az ágyneműt is. Ráadásul Gréta mostanában van, hogy evés után 1-2 órával bukik, így volt már nagy meglepetésünk is ebből kifolyólag (a tápszernek is eleve rossz szaga van, a tápszeres bukásnak meg méginkább). Szükség volt mindenből a minimális 7-8 darabra.
Cumik: Azt hittem jót teszek amikor fogszabályzós cumit vettem Grétának. Mivel a fogszabályzás előtt nekem is nagyon kiálló fogaim voltak, nem akartam, hogy a kislányunknak is ezzel a problémával kelljen majd megküzdenie. De aztán akárhogy is szerettem volna, sehogyan sem akarta elfogadni (mert egy kicsit sincsen cici formája ezeknek a cumiknak). Aztán végül a védőnő tanácsára cseresznye formájú cumit vettünk, hogy amíg megtanul cumizni addig legyen "cici formája" a cuminak, utána majd átváltunk a fogszabályzósra, ha már tudja, hogy hogyan tartsa bent a szájában.
A cumisüveggel is ugyanígy jártam. Mivel alapvetően szoptatni akartam ezért csak egyetlen olcsó cumisüveget vettem a biztonság kedvéért. Nos ezt a cumisüveget még véletlenül sem volt hajlandó elfogadni a kisasszony. Mivel kicsi volt a feje, ezért tövig be akart kapni, amitől aztán fuldokolni kezdett, végül a fejét rázva köpte ki.
Két fajta cumi vált be (mindkettő szelepes, hogy kevesebb levegőt nyeljen evés közben). Az egyik a Nuby, a másik pedig a Tommee Tippee. Ami még nagyon pozitív, hogy mindkettő az anyamellet formázza ezért Gréta nem cumizavaros, és azt a kevés anyatejet ami van a természetes forrásból tudja elfogyasztani.
 |
| Ami nem tetszett Grétának |
 |
| és amit hajlandó elfogadni |
 |
| Amit kifejezetten utált |
 |
| és amiket elfogadott |
Pelenkák: A Rossmann saját márkás Babydream pelenkáival kezdtünk, amik ugyan egy kicsit merevek voltak, de jól illeszkedtek, és elég sokat bírtak. Aztán elhasználtunk egy csomag Liberot, amitől konkrétan az agybaj kerülgetett engem is, meg Krisztiánt is, mert 2 órát nem nagyon bírt ki átázás nélkül. Amikor végre el tudtam altatni a hasfájás miatt már egy órája síró gyereket, akkor fél óra múlva szintén ordítva arra ébredt hogy mellkasig úszik minden ruhája a pisiben...
Szerencsére már elfogyott és már csak moshatózunk, ami igazi megnyugvás neki is meg nekem is. Bővebben majd később írok a tapasztalatainkról.
Pihenőszék: Komolyan mondom egy igazi áldás! Tudom ilyen kis korban nem tesz túl jót a babák gerincének, de mentségemre legyen szólva, hogy 10 percnél többet még nem töltött benne Gréta. Viszont ösztönösen mindig akkor kezdődik a sírás, ordítás, hisztéria amikor leülnénk enni és az első falatot a számhoz emelem. A székben elnézelődik, ellazul a rezgéstől és hallgatja a dalokat, amíg anyarabszolga villámgyoran belapátolja a flamóját.
De még a szüleimnél a későbbiekben jó hasznát vehetjük, mivel egy kertes háznál jóval nagyobb távolságra lehetünk a picúrtól, ha le van téve aludni.
Mellszívó: Nagyon próbálkoztam, hogy kizárólagosan anyatejjel táplálhassam a babánkat, fejtem is éjjel-nappal, hogy szaporítsam a tejem, de sajnos nem jött össze így sem. Egy olcsóbb kézi mellszívót vettem, ami a funkcióját tökéletesen ellátta, de mivel a palackra tekerhető cumit Gréta szintén nem akarta elfogadni ezért végül a lefejt tejet lefagyasztottam, hogy a későbbiekben még legyen mihez nyúlni. Már nem fejek, mert a mennyiség nem szaporodik, beállt állandó 10-20 milire (ha megfeszülök se tudok többet elővarázsolni)), ezt pedig a pici lány jobban szereti a természetes forrásból elfogyasztani, mint cumisüvegből meginni. Ha újra kezdeném akkor sem vennék elektromosat egy vagyonért mert az én adottságaimmal teljesen felesleges, de talán mást típust választanék.
Amit nem vettem, de aztán most érzem igazán a szükségét az a zenélő forgó az ágya fölé. Grétus már nagyon figyel, sokat nézelődik, és mivel szeretném rászoktatni, hogy délelőttönként foglalja le magát az ágyában, amíg én főzök, ezért végül én csináltam neki (ez ugyan nem zenél, és nem is forog, de legalább nézelődhet a csajszi és lekötheti magát vele).
2014. október 9.
2. blogszületésnap
 |
| Forrás |
Az az igazság, hogy újdonsült, kezdő, gyakorló... (és még hosszan sorolhatnám) anyukaként teljesen meg is feledkeztem róla, hogy immár 2 éve írom a csibekalandokat.
Nagyon gyorsan elment ez a 2 év és közben, ha lehet ezt még fokozni a blog is egyre jobban a szívemhez nőtt. Ugyan az utóbbi 1 hónapban ritkábban tudok csak írni és receptes poszt sem készült már jó ideje, még mindig ugyanúgy a szívem csücske, de a mi kis hasfájós Gréta lányunk mellett nem olyan könnyű leülni írni.
Nem untatok most senkit a statisztikákkal, hogy az eltelt idő alatt hányan fordultatok meg nálam és a világ mely pontjairól követitek a kalandokat.
A lényeg az hogy velem vagytok kitartóan. Nagyon sok kedves, bíztató üzenetet kaptam tőletek, ami roppant jól esik, mert látom, érzem, hogy velem vagytok. :)
Ezúton köszönöm most ezt mindannyiótoknak!
És ez alkalomból köszöntelek Titeket is, hiszen nélkületek lehet hogyár régen ellaposodott, és meg is szűnt volna a blog.
Röviden csak köszönöm. Remélem ezután is visszatértek hozzám, hogy megtudjátok mi lesz a csibekalandok folytatásában.
Millió puszit és ölelést küldök mindenkinek!
2014. október 6.
1. hónap
Hihetetlenül gyorsan megy az idő, már eltelt egy hónap, és a szülés is már csak egy távoli emléknek rémlik. Rohannak a napok, Gréta pedig nő mint a gomba. Igyekszünk minden egyes napot 100%-osan megélni, mert ezek a pillanatok már nem térnek vissza többé. És mi történt ezalatt az idő alatt most összegyűjtöttem egy csokorba.
Súly: Kedden reggel mértük, akkor volt 4120 g a kisasszony, tehát mióta hazahoztuk a kórházból majdnem egy kilót gyarapodott (azóta szerintem már át is léptük az 1 kilót).
Evés: Nagyon szerettem volna kizárólagosan szoptatni Grétát, ezért be is vetettem a létező összes praktikát és készítményt, hogy szaporodjon a tejem, de nem vált be semmi. Ugyan nem apadt el teljesen, de pár kortynál nem tudok többet adni a kislányunknak, ha megfeszülök akkor sem. Ezért az étkezése már kizárólagosan tápszer alapú, az anyatej már csak desszert szokott lenni az evések végén, mert akkor igényli a közelséget, megnyugtatást. A védőnő szerint viszont az a pár korty is elég ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű immunanyagot megkapja tőlem.
Kezdetben 2,5-3 óránként evett, most már csak 3-4-5 óránként eszik nappal , éjszaka pedig 7-8-9, de volt már, hogy 11 órát is aludt az esti és a reggeli etetés között.
Alvás: Egyre jobban alszik a kis hölgy. az első 3 hétben 3, maximum 4 óránkét felébredt, de most már egyre többet alszik éjszaka egyhuzamban ébredés nélkül. Először meg is ijedtem amikor hajnali kettőkor felébredtem és a gyerektől még mindig nem jött egy hang sem. Akkor nagyon gyorsan bementem a szobájába hallgatózni, hogy szuszog e még. De semmi gond nem volt nagyon szépen aludt.
Egészség/betegség: Az egészségével nincsen gond, de nagyon hasfájós Gréta. Hiába az Espumisan cseppek, de próbáltuk a BioGaia probiotikumot is, már 3x váltottunk tápszert is, hátha az enyhülést hoz, meleg sópárnát tettünk a pocakra, masszírozzuk(tuk), tornáztatjuk(tuk), de nem segít semmi. Néhány napja feladtam az elveimet miszerint én semmit sem fogok a gyerek fenekébe dugdosni és vettem szélcsövet a patikában. Így ugyan még mindig fáj a kisasszony hasa, de legalább gyorsan enyhülést tudunk hozni neki, látszik az arcán a megkönnyebbülés amikor leeresztjük, mint egy lufit. Mindenki nyugtat, hogy majd kinövi a gyerek, de addig is szörnyű látni a szenvedését :(
Napirend: Kifejezett napirendünk még nincsen. Hajnalban Gréta 5-6 óra felé ébred eszik 90 ml tápszert és cicire kéretszkedik, hogy megnyugtassa és ezzel egyetemben vissza is altatja magát. 8-9 ig alszik akkor megint eszik és alszik 12-13-14 óráig. Újra eszik, cicin megnyugszik és alszik 16-17-18 óráig Általában ezután az ébredés után kezdődik a hasfájós (először) sírás, (majd a lélegzet vétel nélküli, szó szerinti) ordítás (mintha nyúznánk a gyereket). Változó, hogy mikor megyünk ki sétálni függ Gréta kedvétől és az időjárástól. Ami fixen egy időpontban van az 18:45-19:00 között a közös fürdetés. Utána eszik, ha a hasfájás miatti nagy sírás-ordításban ki nem fárad túlságosan, mert akkor már a vacsija előtt bealszik (ilyenkor nem szoktam felkelteni, ő majd úgy is jelez, ha éhes). Van, hogy még felkel 22-23 órakor enni, de olyan is volt már párszor, hogy csak hajnalban ébredt legközelebb.
Mérföldkövek: Már egy naposan felemelte és megfordította a fejét, most már nagyon stabilan és hosszan tartja. Hasra fektetve kezdi kitámasztani magát a kezével és magasra kiemeli a fejét. Lassacskán átalussza az éjszakákat, vagy maximum egyszer ébred fel. Az erős színű, kontrasztú tárgyakat imádja bámulni. Hatalmasakat nevet teli szájjal.
Ruhák: 52 centivel született és az első havi státusz vizsgálaton a védőnő 56 centisnek mérte. Azok az 56-os ruhák, amik kezdetben kicsit nagyok voltak most tökéletesen jók rá.
Pelenka: Elhasználtunk egy csomag 1es Babydream pelenkát, 1 csomag 2es Babydream pelenkát és most jelenleg 2es Liberot használunk. Szerencsére napokon belül elfogy, mert csak csupa rosszat tudok róla elmondani. A rossmannos pelenkák ugyan kicsit merevebbek voltak, de ezerszer különbek, mint a "minőségi" Libero. Ebből kifolyik minden (pisi, kaki), és folyton le akar szakadni a tépőzárja. Szerencsére elérte a 4 kilót Gréta így már a moshatót is kipróbáltuk (egyszerűen szuper!) és alig várom, hogy már csak azt használhassuk. De erről majd bővebben írok egy külön bejegyzésben.
Sírás: Ha nem lenne hasfájós, nem is lenne sírós baba. Ha éhes azt először egy kis "énekléssel" jelzi. Ha erre nem figyelnék fel akkor nyüszög egyet, ha nem érek oda még ekkor sem akkor egy perc múlva akkor sír fel, de akkor sem lesz belőle folyamatos sírás, csak jelzés értékkel kiereszti a hangját, hogy tudjam: Ő még nem kapott enni.
A hasfájása rendszerint a délutáni órákban csúcsosodik ki 5-6 óra felé. Ilyenkor már nem egy szolidan nyöszörgő kislány, ahogyan szenved, tekereg a szelek miatt úgy kezd el először panaszosan sírni, aztán amikor a nagy erőlködések árán sem sikerül előcsalogatnia a babapukikat akkor kezdődik az ordítás. Ha valaki nem tudná, hogy fáj a hasa a gyereknek akkor biztosan ránk hívná a gyámügyet, hogy bántjuk a babát, pedig erről még csak véletlenül sem lehetne szó.
Anya kedvenc pillanata(i): A legszebb perceink reggel vannak amikor bemegyek hozzá a gyerekszobába,ő pedig mosolyogva fogad. Akkor szó szerint elolvad a szívem a gyönyörűségtől.
Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): A legrosszabb, ha nem tudok rajta segíteni amikor szenved, akkor megszakad a szívem.
2014. október 2.
Gréta születésének története
Én ugyan nem számolhatok be arról, hogy milyen csodálatos érzés természetes úton megszülni egy gyereket. Vannak akik azt mondják, hogy a császár nem is igazi szülés, mert nem kell előtte x órán keresztül vajúdni, nincsenek tolófájások, egyszerűen csak kiemelik a gyereket és kész.
Nos az élet így hozta, hogy a mi Grétánknak császármetszéssel kellett a világra jönnie, nem én kértem meg az orvost, hogy egy kis plusz zsebpénz ellenében így szülhessek.
A statisztikák szerint a terhességek mindösszesen 1%-nál fordul elő ferde ill. haránt fekvés. Természetes, hogy a mi pici lányunk a különcök közé akart tartozni, így esélyem sem volt a normál szülésre, pedig eredetileg arra készültünk.
Kicsit furcsa dolog a programozott császár, tudni azt, hogy mikor születik meg az az apró kis emberke akit 9 hónapig a pocakban hordoztam.
2 nappal a 39. hét előtt felgyorsultak az események, az első CTG vizsgálat után az orvosom megultrahangozott, megvizsgált és közölte, hogy gyorsan menjek az aneszteziológushoz, mert másnap reggel be kell feküdnöm a kórházba és 2 nap múlva megcsászároz.
Gyorsan elintéztem még otthon mindent amit csak tudtam: bevásárlást, főzést, mosást, takarítást és végül átnéztem a kórházi csomagot.
Másnap reggel apu és Krisztiánom bevittek a kórházba, a nővérek felvettek a szülészeti osztályra és bekísértek a császáros őrzőbe, mert másnap úgy is oda fognak kivinni a műtét után.
Nem igazán értettem, hogy miért is kellett egy nappal korábban befeküdnöm, mert egy délutáni CTG kivételével nem csináltak velem semmit, koplalni pedig otthon is tudtam volna (délben ehettem utoljára inni pedig éjfélig volt lehetőségem). Délután áttettek egy másik szobába, mert hirtelen olyan sok császáros szülés történt, hogy tele lett az őrző.
Este aztán egy kicsit rám ijesztettek, amikor mondták, hogy fogjam a papírjaimat, bújjak köntösbe és egy guriga wc papírral vonuljak át a a szülészeti előkészítőbe.
Én bolond azt hittem, hogy borult a terv és nem várják ki a reggelt a császárral. Aztán kiderült, hogy az a rutin, hogy a tervezett császármetszéseknél előző este borotválnak és adnak beöntést és másnap reggel kötik be a branült, és helyezik fel a katétert.
Már a terhesség alatt sem aludtam jól, de ez a kórházi éjszaka kifejezetten álomtalanul telt. Félni nem féltem, de már nagyon izgatott voltam.
Hajnalban aztán visszaköltöztettek a császáros őrzőbe, reggel hatra pedig át kellett sétálnom újra a szülészeti előkészítőbe.
Megkaptam a branült, és a katétert, rám kötötte az éjszakás szülésznő az első palack infúziót és a CTG-t. Összesen 2, 5 palack infúzió csepegett le háromnegyed nyolcig, akkor jött értem a beteghordó, hogy átvigyen a műtőbe. Közben kiderült, hogy véletlenül kiküldte a szülésznő Krisztiánomat a folyosóról, úgyhogy megkértem, hogy engedjék vissza, mert megegyeztünk ha már nem lehet apás szülés (Ő amúgy sem akarta), akkor legalább láthassa, megfoghassa a lányunkat miután megmosdatták, megvizsgálták.
Én pedig átgurultam a műtőbe ahol egy egész kis csapat várt. Miután áttettek a műtőasztalra bemutatkoztak és az aneszteziológus doktornő elmondta, hogy mi fog történni. Rám tették a vérnyomásmérőt, új palack infúziót kaptam és megkaptam az epidurális érzéstelenítést.
Hát igen, nem volt valami kellemes, de a sok rémtörténet ellenére nekem rögtön az első szúrásra sikerült beadni. Aztán lefektettek (akkor már melegedtek a lábaim), leszíjaztak (ekkor már csak zsibbadtam), letakartak és kaptam oxigénmaszkot is, mert a babának szüksége van rá.
Ekkor kezdődtek a problémák, az érzéstelenítő miatt leesett az amúgy is extra alacsony vérnyomásom, szédültem, hányingerem lett, így szúrtak még egy branült a kézfejembe is, hogy a vérnyomásomra is kaphassak infúziót.
Ami nagyon kellemetlen volt, hogy a jobb kezemet úgy szíjazták az asztalhoz, hogy teljesen a vállamig lezsibbadt.
Maga a baba kiemelése nagyon gyors volt, talán csak 7-8 perc telt el onnantól kezdve, hogy az orvosom bejött a műtőbe. Kicsit furcsa volt ahogyan gyomorszáj tájékon ránehezedtek a hasamra, amikor kiemelték. Az anesztes közvetített nekem, a babának megvan mindene, kivéve a kukaca, merthogy kislány :)
Elvitte a csecsemős nővér a babát a újszülött kezelőbe, kb 10 perc múlva hozta be hozzám a szülésznő, hogy én is láthassam, az arcomhoz emelte, hogy adhassak egy puszit neki mielőtt beteszik az inkubátorba melegedni (nálunk minden baba bekerül 2 órára születése után az inkubátorba).
Gréta kiemelése után még sokáig voltam a műtőben, jó 20-25 percig kínlódtak velem (végig hallottam a szívást, a műtét közben derült ki, hogy vérzékeny a méhem, nehezen tudták csak elállítani a vérzést). Ahogyan nyomkodták a hasam és a mellkasom, hogy minél több vért préseljenek ki belőlem alaposan összezúzták a jobb bordakosaram, 3 napig nem tudtam arra az oldalamra fordulni, mert a fájdalmon kívül nem kaptam még levegőt sem.
A varrás már gyors volt, nem vacakoltak vele, Gréta 8:17-kor született én pedig 8:45 és 9:00 között kerültem be a császáros őrzőbe. Pont időben, mert amikor a szülésznő megnyomkodta a hasamat a sebnél akkor már éreztem.
Amikor kifelé toltak még láthattam Krisztiánt, aki még mindig "transzban" volt, azóta, hogy láthatta, sőt megfoghatta az ő gyönyörű szép kislányát.
Hiába mondták el, hogy nem szabad a fejem megemelni, ha csak nem akarok egy szörnyű fejfájást, én ezt már a műtőben elfelejtettem és megemeltem, amikor behozták megmutatni a kislányunkat viszont nagy szerencsémre nem lett belőle egy pici fejfájás sem.
A műtét után kaptam még egy palack oxitocinos infúziót (egyet még a császár előtt adtak, hogy a baba fel tudjon készülni a születésére), aztán szerencsére egy fájdalomcsillapítót is.
Amikor hatkor a szoptatás után elvitték a babákat már felkeltem. Nem akartam elhagyni magam és tudtam, hogy minél hamarabb talpra állok annál könnyebb lesz a felépülésem.
A tejem csak a szülés utáni 3. napon lövellt be, de előtejem legalább addig is volt. Az a 3 nap viszont elég volt ahhoz hogy 270 grammot fogyjon Gréta.
A tapasztalataim nagyon pozitívak (de egyben vegyesek is) nekem volt fogadott orvosom, figyeltek rá, hogy én a főorvos betege vagyok, nem kaptam ugyan semmi extra figyelmet, csak az alapvető dolgokat, de nem is vártam volna el, hogy körül legyek ugrálva. Emellett ami szerintem nagyon fontos, tudtam kedvesen kérni és mindent megköszönni, hiszen elég kiszolgáltatott az az állapot amikor az ember lánya teljesen be van csövezve, infúziózva, mozdulni sem tud és meztelenül fekszik az ágyon úgy hogy még a vizes palackot sem éri el.
Kedvesek voltak velem, figyeltek rám, én pedig őszintén nagyon hálás voltam nekik. Láttam viszont azt is, hogy akiknek nem volt fogadott orvosa, az ügyeletesnél szültek azok milyen odafigyelésre, ellátásra számíthattak.
Ha újra kezdeném akkor is fogadnék orvost, a tapasztalatokból kiindulva ezen nem éri meg spórolni.
És ez volt ami kissé elszomorított.
A kötelezően bent töltött idő alatt egy császáros anyukának se néztek rá a műtéti sebre. A vizitek (ha egyáltalán voltak) abból álltak hogy bejött egyetlen ügyeletes orvos aki fennhangon megkérdezte, hogy lázasnak érezzük e magunkat. Volt anyuka akinek 3 nap után vették le a nyomókötését, és a hazamenetelekor vették észre, hogy elfelejtették kivenni a barnült a kezéből.
A szülésznők rendesek, de kemények voltak (mondjuk erre szükség is volt, mert sokan elhagyták volna magukat és ki sem keltek volna az ágyból , ha nem álltak volna ott felettük, hogy muszáj).
A csecsemős nővérek is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenkivel.
Szerencsém volt, mert a szülést követő 5. napon kivette az orvosom a varratokat, onnantól pedig már kész élmény volt a mozgás (a többieknek 7 nap után kellett visszamenni varratszedésre).
Abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem viselt meg egyáltalán a szülés, mostanra teljesen visszanyertem e régi erőnlétemet és önmagamat (na jó egyenlőre még egy mérettel nagyobb nadrágokat hordok, mint a terhesség előtt, de idővel majd ez is alakul).
Viszont most még úgy gondolom, hogy (egy darabig) nem vállalkozom arra, hogy Grétának kistestvére legyen.
Ő a legnagyobb boldogság és öröm az életünkben, kívánni sem kívánhattunk volna szebbet, jobbat, tökéletesebbet! :)
Nos az élet így hozta, hogy a mi Grétánknak császármetszéssel kellett a világra jönnie, nem én kértem meg az orvost, hogy egy kis plusz zsebpénz ellenében így szülhessek.
A statisztikák szerint a terhességek mindösszesen 1%-nál fordul elő ferde ill. haránt fekvés. Természetes, hogy a mi pici lányunk a különcök közé akart tartozni, így esélyem sem volt a normál szülésre, pedig eredetileg arra készültünk.
Kicsit furcsa dolog a programozott császár, tudni azt, hogy mikor születik meg az az apró kis emberke akit 9 hónapig a pocakban hordoztam.
2 nappal a 39. hét előtt felgyorsultak az események, az első CTG vizsgálat után az orvosom megultrahangozott, megvizsgált és közölte, hogy gyorsan menjek az aneszteziológushoz, mert másnap reggel be kell feküdnöm a kórházba és 2 nap múlva megcsászároz.
Gyorsan elintéztem még otthon mindent amit csak tudtam: bevásárlást, főzést, mosást, takarítást és végül átnéztem a kórházi csomagot.
Másnap reggel apu és Krisztiánom bevittek a kórházba, a nővérek felvettek a szülészeti osztályra és bekísértek a császáros őrzőbe, mert másnap úgy is oda fognak kivinni a műtét után.
Nem igazán értettem, hogy miért is kellett egy nappal korábban befeküdnöm, mert egy délutáni CTG kivételével nem csináltak velem semmit, koplalni pedig otthon is tudtam volna (délben ehettem utoljára inni pedig éjfélig volt lehetőségem). Délután áttettek egy másik szobába, mert hirtelen olyan sok császáros szülés történt, hogy tele lett az őrző.
Este aztán egy kicsit rám ijesztettek, amikor mondták, hogy fogjam a papírjaimat, bújjak köntösbe és egy guriga wc papírral vonuljak át a a szülészeti előkészítőbe.
Én bolond azt hittem, hogy borult a terv és nem várják ki a reggelt a császárral. Aztán kiderült, hogy az a rutin, hogy a tervezett császármetszéseknél előző este borotválnak és adnak beöntést és másnap reggel kötik be a branült, és helyezik fel a katétert.
Már a terhesség alatt sem aludtam jól, de ez a kórházi éjszaka kifejezetten álomtalanul telt. Félni nem féltem, de már nagyon izgatott voltam.
Hajnalban aztán visszaköltöztettek a császáros őrzőbe, reggel hatra pedig át kellett sétálnom újra a szülészeti előkészítőbe.
Megkaptam a branült, és a katétert, rám kötötte az éjszakás szülésznő az első palack infúziót és a CTG-t. Összesen 2, 5 palack infúzió csepegett le háromnegyed nyolcig, akkor jött értem a beteghordó, hogy átvigyen a műtőbe. Közben kiderült, hogy véletlenül kiküldte a szülésznő Krisztiánomat a folyosóról, úgyhogy megkértem, hogy engedjék vissza, mert megegyeztünk ha már nem lehet apás szülés (Ő amúgy sem akarta), akkor legalább láthassa, megfoghassa a lányunkat miután megmosdatták, megvizsgálták.
Én pedig átgurultam a műtőbe ahol egy egész kis csapat várt. Miután áttettek a műtőasztalra bemutatkoztak és az aneszteziológus doktornő elmondta, hogy mi fog történni. Rám tették a vérnyomásmérőt, új palack infúziót kaptam és megkaptam az epidurális érzéstelenítést.
Hát igen, nem volt valami kellemes, de a sok rémtörténet ellenére nekem rögtön az első szúrásra sikerült beadni. Aztán lefektettek (akkor már melegedtek a lábaim), leszíjaztak (ekkor már csak zsibbadtam), letakartak és kaptam oxigénmaszkot is, mert a babának szüksége van rá.
Ekkor kezdődtek a problémák, az érzéstelenítő miatt leesett az amúgy is extra alacsony vérnyomásom, szédültem, hányingerem lett, így szúrtak még egy branült a kézfejembe is, hogy a vérnyomásomra is kaphassak infúziót.
Ami nagyon kellemetlen volt, hogy a jobb kezemet úgy szíjazták az asztalhoz, hogy teljesen a vállamig lezsibbadt.
Maga a baba kiemelése nagyon gyors volt, talán csak 7-8 perc telt el onnantól kezdve, hogy az orvosom bejött a műtőbe. Kicsit furcsa volt ahogyan gyomorszáj tájékon ránehezedtek a hasamra, amikor kiemelték. Az anesztes közvetített nekem, a babának megvan mindene, kivéve a kukaca, merthogy kislány :)
Elvitte a csecsemős nővér a babát a újszülött kezelőbe, kb 10 perc múlva hozta be hozzám a szülésznő, hogy én is láthassam, az arcomhoz emelte, hogy adhassak egy puszit neki mielőtt beteszik az inkubátorba melegedni (nálunk minden baba bekerül 2 órára születése után az inkubátorba).
Gréta kiemelése után még sokáig voltam a műtőben, jó 20-25 percig kínlódtak velem (végig hallottam a szívást, a műtét közben derült ki, hogy vérzékeny a méhem, nehezen tudták csak elállítani a vérzést). Ahogyan nyomkodták a hasam és a mellkasom, hogy minél több vért préseljenek ki belőlem alaposan összezúzták a jobb bordakosaram, 3 napig nem tudtam arra az oldalamra fordulni, mert a fájdalmon kívül nem kaptam még levegőt sem.
A varrás már gyors volt, nem vacakoltak vele, Gréta 8:17-kor született én pedig 8:45 és 9:00 között kerültem be a császáros őrzőbe. Pont időben, mert amikor a szülésznő megnyomkodta a hasamat a sebnél akkor már éreztem.
Amikor kifelé toltak még láthattam Krisztiánt, aki még mindig "transzban" volt, azóta, hogy láthatta, sőt megfoghatta az ő gyönyörű szép kislányát.
Hiába mondták el, hogy nem szabad a fejem megemelni, ha csak nem akarok egy szörnyű fejfájást, én ezt már a műtőben elfelejtettem és megemeltem, amikor behozták megmutatni a kislányunkat viszont nagy szerencsémre nem lett belőle egy pici fejfájás sem.
A műtét után kaptam még egy palack oxitocinos infúziót (egyet még a császár előtt adtak, hogy a baba fel tudjon készülni a születésére), aztán szerencsére egy fájdalomcsillapítót is.
Amikor hatkor a szoptatás után elvitték a babákat már felkeltem. Nem akartam elhagyni magam és tudtam, hogy minél hamarabb talpra állok annál könnyebb lesz a felépülésem.
A tejem csak a szülés utáni 3. napon lövellt be, de előtejem legalább addig is volt. Az a 3 nap viszont elég volt ahhoz hogy 270 grammot fogyjon Gréta.
A tapasztalataim nagyon pozitívak (de egyben vegyesek is) nekem volt fogadott orvosom, figyeltek rá, hogy én a főorvos betege vagyok, nem kaptam ugyan semmi extra figyelmet, csak az alapvető dolgokat, de nem is vártam volna el, hogy körül legyek ugrálva. Emellett ami szerintem nagyon fontos, tudtam kedvesen kérni és mindent megköszönni, hiszen elég kiszolgáltatott az az állapot amikor az ember lánya teljesen be van csövezve, infúziózva, mozdulni sem tud és meztelenül fekszik az ágyon úgy hogy még a vizes palackot sem éri el.
Kedvesek voltak velem, figyeltek rám, én pedig őszintén nagyon hálás voltam nekik. Láttam viszont azt is, hogy akiknek nem volt fogadott orvosa, az ügyeletesnél szültek azok milyen odafigyelésre, ellátásra számíthattak.
Ha újra kezdeném akkor is fogadnék orvost, a tapasztalatokból kiindulva ezen nem éri meg spórolni.
És ez volt ami kissé elszomorított.
A kötelezően bent töltött idő alatt egy császáros anyukának se néztek rá a műtéti sebre. A vizitek (ha egyáltalán voltak) abból álltak hogy bejött egyetlen ügyeletes orvos aki fennhangon megkérdezte, hogy lázasnak érezzük e magunkat. Volt anyuka akinek 3 nap után vették le a nyomókötését, és a hazamenetelekor vették észre, hogy elfelejtették kivenni a barnült a kezéből.
A szülésznők rendesek, de kemények voltak (mondjuk erre szükség is volt, mert sokan elhagyták volna magukat és ki sem keltek volna az ágyból , ha nem álltak volna ott felettük, hogy muszáj).
A csecsemős nővérek is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenkivel.
Szerencsém volt, mert a szülést követő 5. napon kivette az orvosom a varratokat, onnantól pedig már kész élmény volt a mozgás (a többieknek 7 nap után kellett visszamenni varratszedésre).
Abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem viselt meg egyáltalán a szülés, mostanra teljesen visszanyertem e régi erőnlétemet és önmagamat (na jó egyenlőre még egy mérettel nagyobb nadrágokat hordok, mint a terhesség előtt, de idővel majd ez is alakul).
Viszont most még úgy gondolom, hogy (egy darabig) nem vállalkozom arra, hogy Grétának kistestvére legyen.
Ő a legnagyobb boldogság és öröm az életünkben, kívánni sem kívánhattunk volna szebbet, jobbat, tökéletesebbet! :)
2014. szeptember 15.
Végre itthon
Kicsit elmaradva, de végre jelentkezem.
Kedden délben megkaptuk a kórháztól az elbocsájtó szép üzenetünket, azaz mindkettőnk zárójelentését így Krisztián és anyukám közreműködésével hazakocsikáztattuk Grétát.
Az első itthon töltött nap nem ment zökkenőmentesen. Kevés lett estére a tejem olyannyira, hogy a pici lány vigasztalhatatlanul sírt még másfél óra szoptatás után is tömködte a szájába a kezét és kereste a forrást ahonnan az a megnyugtató, meleg, folyékony cucc jön, ami eltelíti a pocakot.
Így sajnos onnantól kezdve tápszer pótlást kell adnunk a kiscsajnak. Ugyan mindent megteszek, hogy szaporítsam az anyatejet, de eddig elég ingadozó a végeredmény. Szoptatások után még fejek (így kezdetben összejött 10 ml, mostanában viszont már van, hogy 80 ml-t sikerül produkálnom), Laktoherb tea nem vált be, de a görögszénamag kapszulát úgy néz ki meghozza a kellő hatást.
Éjszaka általában nincsen gond, akkor "dől a lé", de nappal néha még olyan vagyok mint egy kiszáradt sivatagi kút.
Elért minket a pocakfájás is, Espumisan cseppeket adunk Grétusnak jelenleg, de ha ez nem válik be kipróbáljuk a BioGaia-t. Ilyenkor Krisztiánnál könnyebben és gyorsabban megnyugszik, mint nálam, nagyon egymásra vannak hangolódva. Remélem hamar túl leszünk ezen az időszakon, a szívem szakad meg, amikor szenvedni látom a pici lányt.
Én is elég jól vagyok már a császár után. Szerda reggel az orvosom kivette a varratokat, így már ezerszer könnyebb az élet, még akkor is, ha még mindig belenyilall néha a fájdalom a sebbe.
A hasam szinte teljsen eltűnt, most egy héttel a császár után már csak akkora mintha fel lennék puffadva.A súlyomat még nem tudom, idáig még nem kerültem mérlegközelbe. De biztos maradt rajtam még jó pár ledolgozandó kiló a szoptatás utáni időszakra.
Kedden délben megkaptuk a kórháztól az elbocsájtó szép üzenetünket, azaz mindkettőnk zárójelentését így Krisztián és anyukám közreműködésével hazakocsikáztattuk Grétát.
Az első itthon töltött nap nem ment zökkenőmentesen. Kevés lett estére a tejem olyannyira, hogy a pici lány vigasztalhatatlanul sírt még másfél óra szoptatás után is tömködte a szájába a kezét és kereste a forrást ahonnan az a megnyugtató, meleg, folyékony cucc jön, ami eltelíti a pocakot.
Így sajnos onnantól kezdve tápszer pótlást kell adnunk a kiscsajnak. Ugyan mindent megteszek, hogy szaporítsam az anyatejet, de eddig elég ingadozó a végeredmény. Szoptatások után még fejek (így kezdetben összejött 10 ml, mostanában viszont már van, hogy 80 ml-t sikerül produkálnom), Laktoherb tea nem vált be, de a görögszénamag kapszulát úgy néz ki meghozza a kellő hatást.
Éjszaka általában nincsen gond, akkor "dől a lé", de nappal néha még olyan vagyok mint egy kiszáradt sivatagi kút.
Elért minket a pocakfájás is, Espumisan cseppeket adunk Grétusnak jelenleg, de ha ez nem válik be kipróbáljuk a BioGaia-t. Ilyenkor Krisztiánnál könnyebben és gyorsabban megnyugszik, mint nálam, nagyon egymásra vannak hangolódva. Remélem hamar túl leszünk ezen az időszakon, a szívem szakad meg, amikor szenvedni látom a pici lányt.
Én is elég jól vagyok már a császár után. Szerda reggel az orvosom kivette a varratokat, így már ezerszer könnyebb az élet, még akkor is, ha még mindig belenyilall néha a fájdalom a sebbe.
A hasam szinte teljsen eltűnt, most egy héttel a császár után már csak akkora mintha fel lennék puffadva.A súlyomat még nem tudom, idáig még nem kerültem mérlegközelbe. De biztos maradt rajtam még jó pár ledolgozandó kiló a szoptatás utáni időszakra.
2014. szeptember 9.
Megérkezett Gréta baba
Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám/ránk az utóbbi pár napban.
Sikerült kicsit összeszednem magam és így már hírül tudom adni nektek, hogy 2014. szeptember 5-én, reggel 8:17-kor megszületett kislányunk Kulcsár Gréta Bianka 3490 grammal és 52 centivel.
Gyönyörű vörös haja van és sötét szürkéskék szemei. Végtelenül nyugodt és (egyelőre) nagyon csendes baba.
Reményeink szerint holnap mindent rendben találnak az orvosok a reggeli vizitnél és délelőtt haza is mehetünk .
Sikerült kicsit összeszednem magam és így már hírül tudom adni nektek, hogy 2014. szeptember 5-én, reggel 8:17-kor megszületett kislányunk Kulcsár Gréta Bianka 3490 grammal és 52 centivel.
Gyönyörű vörös haja van és sötét szürkéskék szemei. Végtelenül nyugodt és (egyelőre) nagyon csendes baba.
Reményeink szerint holnap mindent rendben találnak az orvosok a reggeli vizitnél és délelőtt haza is mehetünk .
2014. szeptember 3.
Itt az idő...
Kedves barátok, ismerősök, ismeretlenek, blogger társak, olvasók!
Egy ideig nem tudok majd jelentkezni, mert holnap reggel be kell feküdnöm a kórházba, hogy pénteken megszülethessen első kislányunk (életünk egyetlen gyöngyszeme) Kulcsár Gréta Bianka.
Terhességem pontosan 39. hetében fog születni, szeptember 5-én. (Ne haragudjatok, de a 39. heti frissítést így már nem tudom közzétenni ;)
Ma túlestem az első CTG-n, megvizsgált az orvosom, megultrahangozott (még mindig keresztben fekszik, a méretei pedig BPD: 96 mm, THQ: 96 mm, FL: 68 mm, már egy ujjnyira ki is nyíltam), megvizsgált az aneszteziológus és megkaptam a beutalót holnap reggel 8-ra.
Nagyon várom már az előttem álló pár napot, nem mondhatnám hogy izgulok vagy hogy félek egyszerűen csak kavarognak bennem az érzések, hogy milyen lesz végre a pocakon kívül tudni ezt a kislányt, a kezembe fogni, megsimogatni, érezni a pici bőre puhaságát és látni végre azt az angyali arcot amit csak elképzelni tudtunk idáig ebben a 9 hónapban.
Amint tudok újra jelentkezem és akkor már be is mutatom a család legfiatalabb és legimádnivalóbb tagját is.
Mindenkit milliószor ölelek és puszilok!
Barbi (hajdani csibe, de mindjárt kotlós)
Egy ideig nem tudok majd jelentkezni, mert holnap reggel be kell feküdnöm a kórházba, hogy pénteken megszülethessen első kislányunk (életünk egyetlen gyöngyszeme) Kulcsár Gréta Bianka.
Terhességem pontosan 39. hetében fog születni, szeptember 5-én. (Ne haragudjatok, de a 39. heti frissítést így már nem tudom közzétenni ;)
Ma túlestem az első CTG-n, megvizsgált az orvosom, megultrahangozott (még mindig keresztben fekszik, a méretei pedig BPD: 96 mm, THQ: 96 mm, FL: 68 mm, már egy ujjnyira ki is nyíltam), megvizsgált az aneszteziológus és megkaptam a beutalót holnap reggel 8-ra.
Nagyon várom már az előttem álló pár napot, nem mondhatnám hogy izgulok vagy hogy félek egyszerűen csak kavarognak bennem az érzések, hogy milyen lesz végre a pocakon kívül tudni ezt a kislányt, a kezembe fogni, megsimogatni, érezni a pici bőre puhaságát és látni végre azt az angyali arcot amit csak elképzelni tudtunk idáig ebben a 9 hónapban.
Amint tudok újra jelentkezem és akkor már be is mutatom a család legfiatalabb és legimádnivalóbb tagját is.
Mindenkit milliószor ölelek és puszilok!
Barbi (hajdani csibe, de mindjárt kotlós)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
LinkWithin
