Donut, mint az amerikai filmekben

Már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elkészítem a régi amerikai filmekből tipikusan zsaru kajának ismert édességet: az amerikai fánkot vagyis a donutot. Ugyan a rendezők már leszoktak róla, hogy a rendőröket fánkot majszolva jelenítsék meg a filmvásznon, a mai filmekben esélyesebb, hogy inkább a Starbucksban állnak sorba kávéért, de valljuk be, ha meglátunk egy lyukas fánkot, csokiba/cukormázba mártva, porcukorral szórva vagy éppen lekvárral/krémmel töltve összeszalad a nyál a szánkban (bár lehet, hogy csak az enyémben).
Kétféle verzióban készülnek az amerikai fánkok, vagy olajban sütve vagy fánksütő formában a sütőben. Elsőre az olajban sütősre voksoltunk (ha Tatára megyek a szüleimhez, megpróbálom megkeresni a fánksütő formámat és akkor azzal is teszünk egy próbát). A pinteresten találtam egy jónak tűnő receptet, amit fordítottam, átszámoltam a csészés mértékegységeket dekára illetve milire és nekikezdtem. Nos, a végeredmény tökéletes katasztrófa lett a tészta kemény lett tömör és fullasztó, ment is a kukába, mert egyszerűen képtelenek voltunk megenni. De nem hagyhattam magam, engem ugyan nem fog legyőzni egy fánk, nekifogtam újra és kisebb alakítgatással megalkottam az én donut receptemet.

Donut, avagy az amerikai fánk

Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dl tej
5 dkg cukor
3 dkg élesztő
6 dkg olvasztott vaj
4 db tojás sárgája
olaj
minőségi étcsokoládé
szórócukor

A tejet a cukorral meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt (nem vártam meg míg felfut, mióta megszületett Gréta már nem vesződök ilyen apróságokkal, így is megkel rendesen tészta). A hozzávalókat alaposan összegyúrtam és simára dagasztottam kb. 10 perc alatt, majd kelesztőtálban a radiátor mellé tettem, hogy hamarabb a duplájára dagadjon (fogalmam sincs ez mennyi ideig tartott, ezalatt az idő alatt szórakoztattam Grétát, vagy ő engem? :D ).
Amikor a tészta megkelt kinyomkodtam belőle a levegőt és ujjnyi vastagra nyújtottam. A szaggatáshoz szükségem volt egy 8 cm-s és egy 2 cm-s pogácsaszaggatóra, összesen 17 db lukas fánkot szaggattam ki ebből a mennyiségű tésztából, majd 10 percet még hagytam őket pihenni. Kislábosban olajat melegítettem (sokat) annyit, hogy a fánkok lebegni tudjanak benne, sülés közben ne érjen le az aljuk az edény aljához.
A tűzhelyt maximumra kapcsolva (9-es fokozat) kezdtem el melegíteni az olajat, amikor maradék tésztadarabkát pottyantva bele az azonnal elkezdett sisteregve pirulni, akkor visszavettem a hőmérsékletet (5-ös fokozat) vártam kb. 2 percet és elkezdtem sütni a fánkokat, egyszerre max. 2 db-ot, hogy ne hűtsék le túlságosan az olajat. Amikor az aljuk aranybarna lett akkor megfordítottam, és amikor a másik felük is megsült kivettem őket lecsepegtetni.
10 dkg étcsokoládé cseppet 1 tk olajjal mikróban (felolvasztási fokozaton 3-4 perc alatt, közben többször kivéve megkevergetve) megolvasztottam, majd a kisült olajtól lecsepegtetett fánkok egyik oldalát belemártottam és megszórtam őket szórócukorral.
A végeredmény komolyan mondom tökéletes: lágy, könnyű, levegős tészta és csudafinom csokoládé találkozása.
Tatabányaiaknak javaslom a Kodály tér alatti garázssoron a múlt év őszén nyílt Sütnivaló édesség és cukrászkellék boltot. Nagyon jó áraik vannak és a termékeik is minőségiek, megfizethetőek (a Marcipán shoppal ellentétben ahol sajnos futottam már párszor bele rossz minőségű és hihetetlenül drága alapanyagokba).

5. hónap

Súly: Kedden mérte a védőnő, 7 kg a kisasszony jelenlegi súlya, megduplázta a születési súlyát.

Evés: 135 ml-t eszik napközben, azt esti adagja pedig 150 ml. Mostanra jobban haladunk a kanalazással, végre megszerette az alma ízét, és a tejpépet is elfogadja (Humana). Viszont finnyás a kisasszony, magában semmi mást nem akar elfogadni, így kicseleztem és már simán beflamózza az alma sárgarépa párost. Aztán próbálkozom tovább, a lényeg hogy legyen hangsúlyosan legyen benne alma. Jelenleg reggelire eszik tápszert, tízóraira fél adag tejpépet és 90 ml tápszert, ebédre tápszert kap, uzsonnára 1 egész reszelt almát és 60 ml tápszert, vagy 3/4 reszelt almát 3 kanál sárgarépapürével és 60 ml tápszert. Vacsorára pedig megintcsak tápszert kap.

Alvás: Este fél kilenctől általában reggel fél hat, fél hétig. Persze néha hiba csúszik a gépezetbe, de ez nem általános. Napközben 2-2,5 óránként elálmosodik és alszik. Mostanra eljutottunk oda, hogy beviszem a szobájába leteszem az ágya végébe hasra (úgy hogy a lábai szinte hozzáérnek a rácsvédőhöz), kimegyek és behúzom az ajtót magam mögött. Ő pedig 1-2 percig még beszélget magában miközben kúszik felfelé az ágyban és el is alszik. Mire feléred addigra teljesen felér az ágy tetejéhez, a buksiját nekinyomja a rácsvédőnek.

Egészség/betegség: Múlt héten mentünk vissza az ortopédiára kontrollra és a hasi ultrahangra is eljutottunk végre. Megultrahangozták újra a csípőjét és kiderült, hogy olyan sikeres volt a tornáztatás és a mosható pelus használata, hogy a combcsontjai mostanra majdnem tökéletesen illeszkednek a csípőcsontjába, de 8 hónaposan azért még vissza kell jönnünk egy utolsó ellenőrzésre. Amikor a 3 hónapos oltásra vittem a Grétát a gyerekorvos kitapintott egy pontot a hasa jobb oldalán a bordakosár alatt amire Gréta éles sírással reagált (többször is), ezért a biztonság kedvéért beutalt minket hasi ultrahangra, hogy nézzék meg. Nos 2 hónapot kellett csak várnunk csupán, hogy bejussunk...szerencsére nem találtak nála semmi eltérést, de ez a hosszú várakozási idő mélységesen felháborít pláne úgy, hogy 2 hétig nem is adtak időpontot, mert rendszerátállásuk volt (1 héttel az időpontkérés előtt).
A kórházban eltöltött napok miatt sikeresen összeszedett szegénykém valami taknyos vírust úgyhogy most egymerő nátha a Töpörtyű, de szerencsére ez azért mégsem influenza (szerencsére nem viseli meg, ugyanolyan jókedvű mint előtte volt csak tele van az orra, így szinte folyamatosan porszívózom neki).

Napirend: Reggel ébred amikor ébred ez lehet fél hat de volt, hogy csak negyed nyolckor kezdett el magyarázni, hogy ugyan menjek már be hozzá. Eszik, pelust cserélek neki, játszik egy órát iszik egy kis teát és visszateszem még aludni az ágyába, rendszerint 2 percen belül alszik is. Változó, hogy mikor ébred, van hogy van hogy csak egy órát alszik van hogy hármat. Negyed tizenegykor kap tízórait, utána még játszunk és alszik általában egyig. Negyed háromkor ebéd utána kimegyünk sétálni (a babakocsiban szinte rögtön elalszik) aztán ha hazaérünk itthon még játszunk, uzsonnázik és leteszem (ha tudom) és öttől hatig még alszik, hogy kibírja az esti fürdetésig. Hatkor keltem addigra majdnem apa is hazaér ha délutános és a fürdetésig rendszerint nagyrészt apás program van, torna, móka, meg egyebek. Este 8 kor fürdés, majd vacsi és fél kilencre ágyban is van a kiscsibe és alszik reggelig (ha minden klappol).

Mérföldkövek: 3 és fél hónapos kora óta forog. Mostanra már fél pillanatra sem lehet magára hagyni olyan gyorsan átfordul, és kúszik, emiatt már le kellet költöznünk a pelenkázásnál a komódról az ágyra, de ha ilyen nyughatatlan lesz a csajszi akkor a parkettán fogjuk hamarosan folytatni (már meg is rendeltem a habtapis puzzle szőnyeget, hogy a földön is nyugodtan gurulhasson). Etetéseknél fogja magának a cumisüveget, kanalazásnál, ha megkaparintja a kanalat akkor nagyon ügyesen igyekszik kiszúrni vele a szemét. Ha cumisüvegből etetem a bal karomon fekszik a vízszintesnél kicsit jobban megemelve, ebből a pozícióból a napokban hasizomból már felült, de vissza is kellett fektetnem, mert még nem olyan erős, hogy meg is tudja tartani magát.

Ruhák: Már 74-es (6-9 hós) méretnél tartunk, remélem ezeket a ruhákat legalább tavaszig hordani tudja mielőtt a 80-as méretre váltunk.

Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) Középső méretre patentolva használjuk őket, napi átlag 5 pelust. Minden etetés előtt cserélem neki, így napközben max. 4 óránként van cserélve éjszaka pedig 10 órát van rajta. (Még mindig nem jutottam el odáig, hogy elkészítsem a pelenkás videót, de talán ha meggyógyulok és újra lesz hangom akkor nekiállok felvenni a videókat.) 

Sírás: Szerencsére nem túl sokszor, de előfordul,  ha nagyon fáradt, nyűgös és már nem tud magával mit kezdeni. Amikor az ortopédián voltunk hallotta és látta bent a vizsgálóban az egy hónapos babákat sírni, akkor szegénykém ő is megijedt, hogy vajon mi vár rá és sírva fakadt, de hamar sikerült megnyugtatnom és többet meg sem szólalt. Valamint egyszer előfordult a ringatón, hogy túl közel voltunk Emeséhez (aki a foglalkozásokat tartja) és megijedt a furulyától, de ez is rövid ideig tartott nála, utána már mosolygott rendületlenül.

Anya kedvenc pillanata(i): Imádom ahogy tátja a picuri száját, amikor meglátja a kanalat, azt ahogyan kacag amikor összepuszilgatom a pocakját, ahogyan magyaráz a babakocsiban. Fülig szalad a szám amikor reggel meghallom, hogy felébredt, elkezd magyarázni magában és amikor megjelenek cumisüveggel a kezemben az ajtajában majd kiugrik a bőréből örömében, rögtön égnek tolja a sejhaját, a kezeit bepréseli a hasához és a lábaival már át is löki magát hanyatt fekvésbe.

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Amikor nyűgös, és nem tudok vele mit kezdeni, mert semmi se jó, de aludni sem akar akkor meg tudnék én is őrülni. Valamint az sem tartozik a kedvenc élményeim közé amikor új ízt kóstoltatok vele, ő pedig szokásához híven annyira utálja, hogy nem csak fintorog tőle de rögtön le is köp vele (bár ez külső szemlélőnek biztosan nagyon vicces lehet).

Élet a szülés után

Kicsit elkanyarodok a baba témától és kivételesen most nem kifejezetten Grétáról írok.
Kicsit fura dolog még számomra is hogy azt mondom szültem. Önmagában így is egy csoda volt kislányunk világra jövetele, de mégsem volt az a szó szerint értendő szülés, amikor az anya több órányi vajúdás után szinte "vért izzadva" küzd, hogy a gyermekét világra hozhassa. Programozottan, terv szerint zajlott minden így kicsit el is veszett a "varázslat". Persze nem kesergek rajta, hiszem és tudom, hogy így volt a legjobb mindkettőnknek. (Aki lemaradt itt olvashatja a történetem.)
De mi is történt azóta, hogy a műtét utáni 4. napon hazaküldtek minket a kórházból? Most megosztom veletek.

Az első itthon töltött délutánól sokat erőlködtem, sírtam, küszködtem, hogy szoptatni tudjam Grétát. Lelkileg nagyon megviselt, hogy bármit is tettem nem lett annyi tejem, hogy kizárólagosan csak anyatejjel táplálhassam a kislányunkat. Fejben már a terhesség alatt ráhangolódtam, hogy az anyatej lesz a legjobb neki, nekem, mindenkinek és hittem, hogy sikerülni is fog, mert miért ne menne, ha ennyire akarom. Jelentem ez nemcsak fejben dől el, pedig minden praktikát bevetettem, hogy a legtöbbet nyújthassam a csajszinak.
Komoly lelkiismeret furdalásom volt, amikor 3 hónapos kora előtt egy héttel teljesen elapadt és már vissza sem tudtam hozni, mert Gréta teljesen elzárkózott nem is akart többet cicizni.

Szinte hihetetlen, de így majdnem 5 hónap távlatából már nem is emlékszem, hogy mennyire fájt a műtét után. Tudom, hogy nagyon rossz volt, és arra tisztán emlékszem, hogy fellélegeztem amikor a doki kiszedte a varratokat. Magát a fájdalom erősségét már nem tudom felidézni, és szerintem ez jól is van így. Mivel a császármetszés a második nagy hasi műtétem volt (most február 1-jén lesz 9 éve, hogy megmentette Dr. Molnár Mihály az életem, azóta akkora a bizalmam benne, hogy csak hozzá járok és Gréta is nála született), már tudtam, hogy mire számítsak a műtét után és képben voltam, hogy milyen lesz, mennyi ideig fog tartani a felépülés.
Egyetlen percre sem hagytam el magam onnantól kezdve, hogy kitoltak a műtőből, magam szóltam a nővérnek, hogy fel szeretnék kelni, tőlem telhetően sokat sétáltam, hogy megelőzzem a trombózist és az összenövéseket. Aztán amikor hazajöttünk itthon is csak minimális segítséget fogadtam el, nem akartam a "sebeim nyalogatni" és azon siránkozni, hogy milyen nehéz is (na jó amikor a vérhígító injekciókat szúrtam magamba 20 napon keresztül akkor voltak mély pontjaim és sírtam, hogy nem akarom ezt tovább csinálni, mert már csupa csomó mindkét combom). De szerencsére a pozitív hozzáállás és a tenni akarás sokat segített, hihetetlenül gyorsan felépültem.

A műtéti hegről 6 hét elteltével pottyant le az utolsó var, kezdetben vékony lila csík volt, de mostanra szinte teljesen ki is fehéredett. Az orvosom szépen vágott, varrt én pedig szerencsés vagyok mert szépen és vékonyan hegesedem (ez alkati, nem mindenki örököl ilyen géneket).

Mivel én a műtét alatt rengeteg vért veszítettem (közben derült ki, hogy vérzékeny a méhem) műtét után már alig véreztem, mindösszesen 3 napig (most elveszítettem az egyetlen férfi olvasómat is emiatt a téma miatt, ha egyáltalán eljutott idáig az olvasással), utána már csak tisztultam. Mindig is reménykedtem benne hogy sokáig tudok szoptatni és ez idő alatt menstruálni sem fogok. Sajnos ez a tervem a szoptatással együtt elszállt. A szülés utáni 5. héttől újra elkezdődött és rendszeresre visszaállt a ciklusom.

Mindig is tudtam, hogy a szülés után elkerülhetetlen lesz a hajhullás. Már gyerekkoromtól kezdve nagyon sok hajam volt, a terhesség alatt szinte egyáltalán nem is hullott, de a műtét után 5. héttől kezdve olyan irtózatos mértékben kezdett kihullani, hogy komolyan megijedtem (egy hajmosás alkalmával  2 teljes, tömött maroknyi vizes hajat szedtem össze a kád lefolyójának a szűrőjéből, és napközben is mindenhol a kihullott hajammal találkoztam, hiába volt a gyerek miatt amúgy is szorosan hátrakötve). Két és fél hónapig tartott ez az áldatlan állapot, mostanra jelentősen javult a helyzet.

Már a terhesség alatt is alig aludtam, hiszen Gréta olyan rossz pozícióban feküdt, hogy folyamatos nyomást gyakorolt a hólyagomra és éjszaka is fél óránkét-óránként rohangáltam a mosdóba. Aztán amikor megszületett az első két hétben még sokszor aludtam az ő szobájában vele együtt a vendégágyon, mert csak cicin aludt vissza, viszont ha elaludt nem tehettem vissza a kiságyába, mert arra rögtön felébredt, így ott maradtam mellette. Amikor 2 hónapos lett elkezdte átaludni az éjszakákat és volt egy hónapom, hogy pihenhettem rendesen. Akkor rám is fért, mert a hasfájós időszakában (4. naptól a 6. hétig) szinte egyfolytában sírt, este felé pedig már levegővétel nélkül üvöltött, ez pedig rémisztően idegőrlő és kimerítő tudott lenni. Amikor 3 hónapos lett beindultak a fogai és újra kétszer kelt éjszaka, ami nem lenne önmagában sok, de addigra elment a tejem így már nem tudtam alkalmazni a cicin visszaaltatós módszert. Ezért minden ébredés után legalább két órán keresztül ringattam, sétálgattam fel-alá vele a gyerekszobában mire visszaaludt. Talán ekkor voltam a legkimerültebb, jó pár éjszaka volt amikor csak 2-3 órát tudtam aludni, azt is csak 2-3 részletben. Szerencsére mióta alábbhagyott a fogzás azóta rendesen végigalussza újra az éjszakákat és én is újra tudok pihenni.


Tömören, röviden ez történt ezalatt az 5 hónap alatt.

Nagyon szerencsés nőnek érzem magam, mert van egy fantasztikus párom, egy gyönyörű lányom (akit az orvosom, csak csodagyerekként emleget, mert csoda, hogy megfogant), és szerető családom. És ez számomra mindent megér! :)

Cannoli a Szicíliai desszertcsoda

Hú, már több, mint egy éve készülök arra, hogy elkészítsem ezt az olasz (pontosabban szicíliai) fánkot, és most végre eljött az idő. Tavaly kimaradt a farsangi fánksütögetés, mert szigorú ágynyugalomra voltam ítélve, de most már semmi sem tarthat vissza hogy kiéljem alkotói kedvem a konyhában. Kinézetre a Cannoli egy kicsit sem hasonlít a mi megszokott fánkjainkhoz, de úgy hiszem mindenkinek adnia kellene neki egy esélyt, mert ez tipikusan az a desszert, amibe elsőre teljesen bele lehet szeretni. Míg a mi családunkban Krisztián az aki a hagyományos ízekhez és a megszokott magyar konyhához ragaszkodik, addig én vagyok a kísérletező "ínyenc", aki szívesen kipróbál új dolgokat, ízkombinációkat, és ez a szerencse, mert így derül ki, hogy mi az az újdonság ami még Krisztián szívét is meg tudja dobogtatni :)

Cannoli

Hozzávalók (10-12 darabhoz):

Omlós tésztához:
18 dkg liszt
4 dkg vaj
2 ek cukor
1 tojás sárgája
2 ek Marsala (helyette desszert fügebor)
2 ek fehérbor
1 csipet só
1 csipet fahéj
olaj (a formák kenéséhez és a kisütéshez)

Töltelékhez:
30 dkg ricotta
15 dkg cukor (csak 8 dkg-ot tettem bele és így is bőven elég édes volt)
1 ek narancsvirágvíz (ez kimaradt, de a pestiek könnyen beszerezhetik valamelyik delikáteszből, vidéken viszont elérhetetlen)
1 marék kandírozott citrom- és narancshéj
5 dkg étcsokoládé

A fánk omlós tésztájához mindent hidegen adtam hozzá, gyors mozdulatokkal összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem fél órára, hogy rendesen visszahűlhessen. Ezalatt elkészítettem a krémet. A ricottához kevertem a cukrot, az apróra vágott kandírozott citrom, ill. narancshéjat valamit a szintén apróra vágott csokoládét. Miután a tészta kipihente magát lisztezett nyújtólapon 1-2 mm(!) vastagra nyújtottam és egy 10 cm átmérőjű fém bögrével kerek lapokat szaggattam belőle. Az olaszok a sütéshez 10-12 cm hosszú és 2-3 cm átmérőjű fa hengereket használnak, erre tekerik fel lazán a kerek lapokat, mivel ez nekem pont nincsen egészen véletlenül ezért habroló csövet használtam helyette. A kiszaggatott kerek tésztalapok közepére tettem a kívülről jó alaposan beolajozott csövet és a tészta széleit áthajtottam lazán a csövön, úgy hogy azok kb. 1 cm-es részen fedjék egymást, ezt jó alaposan össze is nyomkodtam.
Kis lábosban olajat forrósítottam (jó sokat, hogy a fánkok lebegni tudjanak, ne ragadjanak le az aljára és egyenletesen sülhessenek) akkor jó a sütéshez az olaj, ha egy kis kimaradt tésztamorzsát beledobva az azonnal "sisteregni" kezd, feljön a tetejére és rögtön pirul.
Egyszerre  mindig csak 2 csövet tettem az olaja és jól megforgatva szép barnára sütöttem őket.
A krémet habzsákba tettem és a kisült cannolikat kétoldalról megtöltöttem a végeket apróra vágott étcsokoládéval szórtam meg és a tetejüket megporcukroztam.

Krisztián először csak nézett, hogy "ez mi?", mert kicsit sincsen fánk formája, aztán már az első falat lenyűgözte. Amikor megkérdeztem, hogy jövőre is süssek e, felháborodva közölte, hogy nehogy már egy évet kelljen rá várni, hogy újra ehessen, nem csak farsangkor lehet fánkot enni. Tulajdonképpen teljesen igaza van. :)

Hagymás-tejfölös csülök

2012 októberében kezdtem el írni a Csibekalandokat, ebben az évben augusztus végén Krisztiánnal Visegrádon nyaraltunk. Fantasztikus hetünk volt, rengeteget kirándultunk, nézelődtünk, pihentünk és jókat ettünk, ittunk. Egyik nap átmentünk Szentendrére a Skanzenba, de aznap nem ebédeltünk meg Visegrádon, úgyhogy korgó gyomorral kerestük a buszvégállomáshoz legközelebb eső csárdát/éttermet/büfét vagy bármit ahol megtömhetjük a bendőnket. Akkor találtunk rá Erm's Csülök & Jazz éttermére, ahol egész nyaralásunk alatt a legfinomabb ebédet ettük, a legolcsóbban. Krisztián azóta is emlegeti azt a piros zománcos lábasban tálalt fokhagymás-tejfölös csülköt. Nagyon visszahúz a szívünk, talán jövőre ha Gréta már elég nagy lesz egy hosszabb utazáshoz, nyaraláshoz visszatérünk ide.
Addig viszont, amíg nem járunk újra Szentendrén itthon készül többféle formában a csülök, most éppen jénaiban sütve krumplival, hagymával és sok-sok tejföllel.

Hagymás-tejfölös csülök jénaiban

Hozzávalók:

70-80 dkg-os sertéscsülök

80 dkg burgonya,

6 db fokhagymagerezd

2 db közepes vöröshagyma

1 nagy doboz tejföl (450 g)

só

őrölt bors

A csülköt a hentes kicsontozta nekem, szóval ezzel már nem kellett bíbelődnöm. Itthon megmostam és feltettem alacsony hőmérsékleten főni egy akkora fazékban, amiben bőven ellepte a víz. Mivel nem nagyon volt időm ezért csak másfél órán át tudtam előfőzni. 

A krumplikat megpucoltam és 1 centi vastag karikákra vágtam, sóztam, borsoztam őket és a jénai aljába rendezgettem a karikák felét.

Az előfőzött csülköt felszeleteltem, szintén sóztam, borsoztam és a krumpli rétegre rendeztem a csülök szeleteket. Közéjük dobáltam a megpucolt fokhagymákat, aztán befedtem az egészet a maradék felkarikázott krumplival és 1 dl vizet öntöttem az aljára. Megpucolt, felkarikázott vöröshagymát szórtam a tetejére, a tejfölt kikevertem sóval, borssal és jó vastagon megkentem az egész tetejét. Rátettem a jénaira a tetejét és betettem a 180°C-ra előmelegített sütőbe hőlégkeverésen 4 órára sülni (ha lenne kuktám és rendesen elő tudtam volna főzni a csülköt, akkor elég lett volna 2,5-3 óra is).

Az illata valami hihetetlen volt, még nekem is "csorgott a nyálam", pedig én nem is szeretem a disznóságokat.

Próbáljátok ki, ha szeretitek a magyaros ízeket, vagy ha Szentendrén jártok látogassatok el Ermhez és egyetek egy jót helyettünk is.

És itt van néhány emlék fénykép (2012-ből) Erm's étterméről és az ott elfogyasztott finomságokról:

Már a Facebookon is

Kedves barátok, ismerősök, ismeretlenek, blogger társak, olvasók!

Az utóbbi 1 évben nagyon megnőtt a blog látogatóinak a száma és egyre többen kerestetek meg (hol a posztok megjegyzéseiben, hol emailben) kérdéseitekkel, kéréseitekkel és nagyon sokszor jó kívánságaitokkal.
Nagyon jó érzés, hogy ennyien figyeltek, olvastok, követtek és érdeklődtök a Csibekalandok iránt vagyis irántunk, még a szívem is mosolyog akárhányszor csak rágondolok! :)
Ezért is döntöttem úgy, hogy létrehozom a Csibekalandok Facebookos oldalát is. Gréta miatt hosszabb lélegzetvételű posztokat ritkán tudok csak írni, de szeretnék rövid frissítésekkel gyakrabban jelentkezni.
Valamint itt is megtaláltok ezután, örömmel válaszolok minden levélre, kérésre, megkeresésre.
Minden régi posztot feltöltöttem már (egy véletlenül kimaradt, vajon rájöttök, hogy melyik :) ?), ami beletelt jó sok estémbe, hiszen a több, mint 2 év alatt 231 poszt született.
Remélem velem tartotok ezek után is (és a Facebookon is).

Mindenkit milliószor ölelek és puszilok!

Barbi

Hamburger otthon

Nem igazán voltam kívánós az egész terhesség alatt, viszont volt egy dolog, amit bármikor megettem volna, ha nem stresszeltem volna a súlyom miatt. Egy alkalommal átmentünk Tatára és a Spektrum műsorából ismert Fald fel Amerikát c. műsorról elnevezett hamburgerezőben ettünk Krisztiánnal fejenként egy-egy sajtburgert (a normál méretből, mert az óriás hamburgerhez még ketten is kevesek lettünk volna). Nos merem állítani, hogy olyan finom hamburgert még életemben nem ettem soha. Helyben készült 12 dekás húspogácsával, helyi pék által sütött hamburgerzsemlével, zöldségekkel, szósszal jól megpakolva, méltán megérdemelte az Isteni jelzőt.
Sajnos azóta se jutottunk vissza oda, de néha azért ránk jön a hamburger ehetnék, viszont akkor már ne a tipikus mekis "kettőtbeleharapokésmárelistűntdeénmégmindigéhesvagyok" típusú hambit együnk, hanem valami olyat, amiből nincs kispórolva semmi, nem műkaja, és csak attól gyors, mert gyorsan elkészül.
Maga a hamburger húspogácsa készítése nem nagy dolog, hiszen klasszikusan csak darált marhahúsból, őrölt fekete borsból és sóból készül (mindent amit egyesek ezen felül tesznek bele abból már inkább fasírt lesz, ha jót akartok enni akkor nem kell bele, sem hagyma, sem tojás, zsemlemorzsa, tejszín és hasonlók).
A zsemle kérdés viszont okozott némi fejtörést, mert Krisztián nem szereti a tipikusan magyar hamburgerbucit avagy puffancsot. Nála csak az előrecsomagolt lágy, majdhogynem édes tésztájú bolti hambizsemle jöhet csak szóba. Na de akkor már majdnem ott vagyunk, hogy akár a vörös, göndör hajú bohóctól is vehetnénk, abban sincsen kevesebb tartósító, színezék, állományjavító, ízfokozó, stb.
Végül rájöttem, hogy a megoldás a kalácstészta. A fonott kalácsom tésztáját kell hozzá bedagasztanom, zsemléket formázni belőle és a tetejét megszórni szezámmaggal. És rögtön meg van az a zsemle, amivel már tökéletes az összhatás.

Hamburger

Hozzávalók (2 személyre):

Zsemléhez:
7,5 dkg finomliszt
7,5 dkg rétesliszt
1 tk cukor
1/4 tk só
75 ml tej
2 dkg olvasztott vaj
1/2 dkg élesztő
1/4 tk sütőpor
1 tojás
szezámmag

Húspogácsához:
30 dkg darált marhacomb
só
bors

saláta (legjobb a lolo rosso, de csak ritkán kapni, úgyhogy jó helyette a jégsaláta is)
uborka
paradicsom
lilahagyma
érett vörös cheddar sajt
ketchup
mustár
majonéz

Előző este bedagasztottam a kalács, azaz hamburgerzsemle tésztáját és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem, hogy lassan keljen (a tésztába csak a tojás sárgáját tettem bele, a fehérjét szintén hűtőbe raktam, de külön egy kis tálkában, mert ez kellett a lekenéshez).
Másnap átgyúrtam a tésztát, kétfelé vettem, kerek zsemléket formáztam belőle, sütőlemezre tettem őket és 20 percet pihentettem, hogy az élesztőgombák feléledjenek a szobahőmérsékleten. Közben a sütőt 180°C-ra előmelegítettem alsó-felső sütésen. A félretett tojásfehérjét villával egy picit felhabosítottam, csak azért, hogy ne csússzon le az ecsetről, és megkentem a zsemlék vele, végezetül pedig megszórtam őket szezámmaggal.
Addig sütöttem őket, amíg a zsemlék teteje szép aranybarna lett (sajnos az időt nem néztem, hogy hány perc lehetett).

A darált marhát megsóztam, megborsoztam, jól összegyúrtam és két egyenlő részre osztottam. Elméletileg lapított pogácsákat kellene belőlük formázni, DE tapasztalatból már tudom, hogy a sütés során kb. 20%-os méretcsökkenésen mennek keresztül, és ahogy csökken a méretük fordítottan arányosan nő a magasságuk. Így a végeredmény olyan kicsi és magas húspogi, ami elveszik a zsemlében, de a vastagsága miatt nehezen ehető. Ezért találtam ki azt, hogy egy gombócnyi darált húst két folpack közé teszek és sodrófával kb fél centi vastag "lepényt" nyújtok, ami kb. 20%-kal nagyobb a zsömi átmérőjénél.
A zsemléket félbevágtam és serpenyőben megpirítottam a vágott felüket. A kinyújtott hambi husit kivettem a fóliából és (kis olajjal kikent) serpenyőben közepes hőmérsékleten megsütöttem az egyik oldalukat, majd a fordítás után a tetejükre tettem egy szelet cheddar sajtot, így amíg az alja sült addig a tetejére rá tudott olvadni a sajt. A végeredmény: pont akkora  átmérőjű (és kb. 1 cm vastag) hús, mint a zsemle.
A kisült hamburgerpogácsát a zsemlére tettem, került rá saláta, karikázott uborka, - paradicsom, - lilahagyma, ketchup, mustár, majonéz, végül pedig a zsemle teteje.
A végeredmény hihetetlen... nagyon gyors, igazán finom,egyáltalán nem egészségtelen, és ami meglepő még, hogy gyorséttermes hamburgerekhez képest már 1 db nagyon laktató.

Bátran ajánlom minden hamburger rajongónak! :)

4. hónap

Súly: Ma délelőtt mérte a védőnő, 6200 g a kisasszony jelenlegi súlya (csak 380 g-ot hízott egy hónap alatt).

Evés: 120 ml-t eszik napközben, azt esti adagja pedig 140 ml. De most emelni kell mindenképpen, mert keveset hízott. Elkezdtem kóstoltatni vele, egyenlőre addig jutottunk, hogy az alma levét örömmel szürcsöli, de a reszelt almát nem igazán csípi. Egy kevés lecsúszik neki, de a többit tolja ki a nyelvével. Úgyhogy próbálkozom a többivel (körte, őszibarack, sütőtök, avokádó, banán, sárgarépa, krumpli). És bekészültünk már tejpépből is, ha hajlandó lesz rendesen enni a kanalas ételeket, akkor elkezdjük azt is nála.

Alvás: A mi tökéletesen alvó angyalkánk 3 hónapos korától "elromlott". Újra kel éjszaka, van, hogy kétszer is. A fogzás miatt kezdődött, de mostanra a mozgásfejlődési ugrás is szerepet játszik az ébredéseiben.

Egészség/betegség: A jobb felső szemfogának a hegye kibújt, de a többi még mindig nem akar előjönni, pedig kifejezetten örülnénk, ha végre kibukkannának az ínyéből, mert így csak ömlik a nyála (olyan, mint egy csigabiga), egyfolytában a szájában van az egyik ökle (esetleg mindkettő), nagyon nyűgös és nem kicsit hisztis. Végre eljutottunk a gyerekortopéd rendelésre (egy hónaposan kérhettem csak neki időpontot, amikor megérkezett a TAJ kártyája, mert addig szóba sem akartak állni velem és 2 hónapos határidővel meg is kaptuk), mint sejtettük, neki sincs minden rendben a csípőjével (anyu is meg én is csípőficamosak voltunk). Nem stimmeltek a combján a redők és mivel a nőági örökletesség miatt veszélyeztetett így javasolták a csípő ultrahangot és egyben közölték, hogy az sztk rendelés keretein belül csak min. 2 hónap múlvára tudnak időpontot adni, inkább vigyem el magánorvosi rendelésre, szívesen adnak telefonszámokat is (azt hittem hogy felrobbanok!).
A magánorvoshoz másfél hét alatt sikerült eljutnunk, aki egy kisebbfajta vagyonért megnézte, megultrahangozta és elmondta az ítéletet. A combcsontjai túl meredek szögben kapcsolódnak a medencecsontjába, a csípő ízületei túl feszesek és a lábfejei túlságosan felfelé csapottak (ez hajlamosít a későbbi lúdtalpra). Mivel mosható pelust használunk ezért terpesz pelenkára nincsen szükség, megfelelő terpesztartásban tartja a lábacskáit. Viszont minden pelenkázásnál többféle módon tornáztatnom kell. Az elején nagyon rossz volt szegénykémnek, végig sírta a tornát, de mostanra már sikerült kilazítanom annyira, hogy egyáltalán nem sír közben, sőt, röhögcsél és nagyon magyaráz. Január végén kell majd visszamennünk kontrollra. Ma megkapta a 4 hónapos oltásokat, szerencsére most 1 éves koráig nem lesz semmiféle injekcióval megkínozva az én pici csibém.

Napirend: Totálisan felborult minden eddigi napirend mióta megint felébred éjszaka. Van hogy fél 2 kor ébred, van hogy fél 3 - fél 4 - fél 5 kor. Eszik magyaráz, játszik, utána megpróbálom egy szép adag teával elaltatni, de ez sajnos a legtöbbször nem nem jön be így ringatva sétálgatva altatom vissza 1-1,5-2 óra alatt. Akkor beteszem az ágyába és lábujjhegyen visszalopózok a mi szobánkba hátha még én is tudok egy picit aludni. Legkésőbb reggel háromnegyed 8 kor ébred újra, amennyire tudom húzom az időt, hogy csak 9 negyed 10 kor kapjon tízórait. Ilyenkor sikerül letennem aludni, az időtartam változó. Van hogy csak egy órát alszik, de van, hogy a következő etetésig durmol. Negyed kettőkor ebédel. Ha előtte keveset aludt (csak egy órát) akkor van esély rá, hogy alszik még egy órát, ha előtte többet aludt akkor fent van kezdetben mókázik, gügyög tömi a szájába az öklét, a rágókát aztán elkezd nyűgösödni, akkor érdemes vele elindulni sétálni, mert amint a kocsiba teszem és kitolom a lépcsőházból azonnal elalszik kint a hideg, friss levegőn. Negyed 6 kor uzsonna utána le kell tennem minimum fél-háromnegyed órára aludni, különben nem bírja ki az esti 8 as fürdetésig. Este már amúgy is nyűgösebb, leginkább csak kézben van el, de ne merjünk leülni vele, mert azt nem tűri valami jól. 8 kor fürdetjük, amit nagyon szeret, akármennyire nyűgös is egész nap, a fürdés vidámság az életünkben. Kacag és a lábával fröcsköli a vizet :) 
Fürdés után vacsora és alvás fél 9 től.

Mérföldkövek: Végre nézegeti a kezecskéit. Egyre jobban koordinálja a mozgásukat, már tudatosan elkapja megszorongatja és bekapja a hordozója karjára fellógatott lepke pajtiját, és a kezébe akadó rágókát is kétmarokra fogja rögtön tömi a szájába. Megtanult hanyatt fekvésből oldalra fordulni (egyenlőre még csak jobbra sikerül neki), onnan hasra, hasról pedig simán átfordul hátra. Hajnalonta a legkülönfélébb pozíciókban szoktam megtalálni a kiságyában (mi születésétől kezdve hason altattuk, mert hanyatt nagyon nyugtalan volt, a folyton kalimpáló kezecskéi, lábacskái percek alatt felébresztették). Mostanra mindennapos, hogy ébredéskor hanyatt fekszik sokszor teljesen keresztben az ágyban, van, hogy c betűbe görnyedve az ág végében vagy éppen teljes 180 fokos fordulatot téve a fejecskéje már nem az ablak felé van, hanem a szoba szemközti oldala felé. Nyugisan már nem lehet letenni a gyerekszobai kanapéra, mert ha egy pillanatra nem figyelnék legurulna. Valószínűleg a pelenkázást is átköltöztetem a komód tetejéről az ágyra vagy a parkettára, mert olyan hirtelen mozdulatokat tesz, hogy a végén még lebukfencezik.

Ruhák: Január elsején kezdtem szortírozni a ruhácskáit, mert már voltak olyan 68-as ruhái, amiben olyan mély dekoltázsa volt, mint egy sztriptíztáncosnőnek. Maradt még a komódban neki ugyan néhány 68-as ruha, de már a 74 esek is jók rá.

Pelenka: Egy hónapos kora óta mosható pelust használunk Grétánál. (Erről itt írtam bővebben.) Középső méretre patentolva használjuk őket, napi átlag 5 pelust. Minden etetés előtt cserélem neki, így napközben max. 4 óránként van cserélve éjszaka pedig 10 órát van rajta. (Még mindig nem jutottam el odáig, hogy elkészítsem a pelenkás videót, de igyekszem minél hamarabb behozni a lemaradásaimat.) Mivel újra kel hajnalban a kisasszony és a visszaaltatás közben nem kis mennyiségű teát legurít (1,5-2,5 dl) ezért a bambusz pelusokba pluszba be kellett hajtogatnom egy tetra pelenkát előre (a hason alvás miatt), hogy kibírja a durva kiképzést reggelig.

Sírás: Szerencsére nem túl sokszor, de előfordul, hogy sírva ébred, nem tudom, hogy mitől lehet. Valamit akkor sír ha nagyon fáradt, nyűgös és már nem tud magával mit kezdeni. A hajnali altatásnál sem sír, hanem szó szerint kiabál. 

Anya kedvenc pillanata(i): Imádom ahogy hangosan kacag, ahogyan erőlködik és végül csak-csak sikerül átfordulnia. Azt ahogyan örül a fürdésnek és a lábaival hatalmasat rúgva fröcsköli a vizet. Ahogyan a boltban incselkedik az emberekkel, rájuk mosolyog és amikor visszamosolyognak rá kis szégyenlősen hozzám bújik és a vállamba fúrja az arcát. Tulajdonképpen imádok minden vele együtt töltött percet :)

Anya legkevésbé kedvenc pillanata(i): Nehezen viselem az újbóli hajnali keléseket, mert miután nagy nehezen őt sikerül visszaaltatnom, nekem még 1-1,5 óra mire sikerül elaludnom, addigra viszont ő is ébred újra, de igyekszem napi 4, max. 5 óra alvással (2 részletben) fitt lenni és üde.

A 2014-es év összegzése

Ugyan az óév utolsó napjára terveztem ezt a bejegyzést, de mint mostanában mindig most is megcsúsztam így átkerült az újév első napjára. Most is számot vetettem, hogy mi történt ebben az eltelt 365 napban, íme az összegzés.

• Megtudtuk, hogy babát várunk, (ugyan csak január 4-én teszteltem, de már) 2013 szilveszterén tudtam, hogy útban van a mi picikénk.
• Szerencsétlen kezdéssel itthon ragadtam, hogy minden rendben legyen a terhességgel.
• A család majd kiugrott a bőréből amikor bejelentettük az örömhírt.
• Az ágynyugalom miatt hanyagolnom kellett az újabb gasztronómiai kísérletezéseket, így mivel csak a legegyszerűbb dolgok készültek nem nagyon született valami sok gasztro poszt.
• Júniusban kiderült, hogy a pocaklakó a tippjeinkkel ellentétben mégsem fiú lesz, hanem kislány.
• Júliusban ellátogattunk a Visegrádi palotajátékokra.
• Augusztusban befejeztem a gyerekszoba csinosítgatását.
• Szeptember 5-én reggel 8:17-kor megszületett kislányunk Kulcsár Gréta Bianka.
• Októberen 2 éves lett a blog.
• November elején elmentünk Gréta első fotózására.
• Decemberben pedig kicsit visszafogva magam az adventi időszakban újabb finomságok készültek.

Fantasztikus év volt, sőt mi több, ki merem jelenteni, hogy ez volt eddigi életem legcsodálatosabb éve! Köszönöm, hogy 2014-ben is velem tartottatok a csibekalandokon! Sokan írtatok kommentet, üzenetet, emailt aminek nagyon örültem, hiszen így tudom, nem hiába dolgozom a bloggal.

A tavalyi kívánságom egy az egyben teljesült, úgyhogy idén is megpróbálok jól kívánni és nagyon boldog évet kérni magunknak (hátha most is bejön).

Minden olvasómnak, barátomnak, ismerősömnek nagyon boldog, szeretetben-, egészségben-, vidámságban gazdag új évet kívánok!

És íme néhány kép a 2014-es évből:

Gasztoajándékok 2014 - vaníliás-citromos és tejeskávés macaronok

Az idei adventi időszak kicsit zűrösebbre sikeredett, mint azt előre gondoltam, de még így is (nagy nehezen) szakítottam időt arra, hogy a családunkat idén is meglephessük gasztroajándékokkal.
Tavaly hatalmas sikere volt az első macaronomnak, ezért idén is felkerült a listára azzal a változtatással, hogy új ízekkel készültem, valamint mézeskalácsok is készültek az utolsó pillanatban (szenteste, amikor letettem Grétát aludni még a díszítésükkel foglalatoskodtam).
Jöjjön most az idei év két macaronjánk a receptje aminek az ötletét és a töltelékét Sütidoboz oldaláról hoztam.

Vaníliás-citromos macaron

Hozzávalók:

11 dkg mandulaliszt
20 dkg porcukor
9 dkg pihentetett tojásfehérje
2,5 dkg kristálycukor
1 csomag Burbon vaníliáscukor
csipet só
csipet por állagú sárga ételfesték

Krémhez:

1 db citom
5 dkg cukor
1 db tojás
0,6 dl kifacsart citromlé
8 dkg vaj

Mivel tavaly Cuppcake receptje nagyon bevált ezért az alap macaron receptjén nem változtattam, és inkább Sütidoboz receptét igazítottam hozzá a már kipróbálthoz. A nagy fennforgásban idén nem volt időm pihentetni a tojásfehérjét  (ami pedig nagyon fontos, mert a végeredmény sikerét befolyásolja a tojás nedvességtartalma), ezért a gyors és egyszerű megoldást választottam és betettem a mikróba 700 W-on 5 másodpercre.
Ugyanúgy betartottam minden apró pontos részletet, mint az előző évben, alaposan átszitáltam a darált mandulát, kikészítettem mindent a pultra, hogy ne kelljen készítés közben kapkodnom, a sütőpapírok aljára felrajzoltam 2 cm távolságra az 50 Ft-nagyságú köröket és fél órára rábíztam Krisztiánomra Grétát, hogy legalább addig ne csimpaszkodjon rajtam az én kis majmócám, amíg a kis "habcsókokat" kinyomom a sütőpapírra.

A mikrózott tojásfehérjét a habüstbe öntöttem, egy csipet sót adtam hozzá és a legkisebb fokozaton elkezdtem verni (gépi mixerrel) amíg habos nem lett a teteje. Ekkor elkezdtem fokozatosan hozzáadni a kristálycukrot és a vaníliáscukrot és a legmagasabb fokozaton addig vertem amíg a tálat kicsit oldalra megbillentve nem akart kicsusszanni a hab a tálból. Ekkor hozzáöntöttem az átszitált darált mandulát és porcukrot, meg az ételszínezéket és spatulával óvatosan körkörös mozdulatokkal homogén masszává kevertem. Amikor már ez megvolt még 20-at kevertem körkörös mozdulatokkal a macaron masszán és habzsákba töltöttem a végeredményt.
Ha jól sikerült akkor szinte magától csusszan ki habzsákból a tészta, majdnemhogy nyomni sem kell. Az előrerajzolt körökbe nyomtam a masszát (kinyomás után egy icipicit még terül) és egy órára pihenni hagytam, hogy "talpat" növeszthessenek és megbőrösödjenek a macaronok. Amikor a pihentetésből letelt már 45 perc bekapcsoltam a sütőt alsó-felső sütésen 150°C-ra (fontos, hogy semmiképpen sem szabad hőlégkeveréses funkciót választani, mert az tönkreteszi minden addigi erőfeszítéseket). Az egy óra leteltével betettem egyesével a sütőlemezeket és 13 percig sütöttem őket.
A másik fontos dolog, hogy amíg melegek a puszedlik addig nem szabad megpróbálni leszedni a sütőlemezről, mert úgy sem válnak le, de ezzel a lendülettel tönkre is mennek, viszont amint kihűltek egyszerűen lepattinthatók róla mindenfajta sérülés nélkül.
Igazi türelem játék ez a macaron készítés :)

A krémhez a tojást fém tálba ütöttem, hozzá reszeltem az alaposan megmosott citrom héját, hozzácsavartam a levét és hozzáadtam a cukrot. Gőz fölött kézi habverővel folyamatosan kevergetve puding sűrűségűre főztem (nem szabad magára hagyni, mert egyetlen óvatlan pillanat és a krémből rántotta lesz). Amikor a krém langyosra hűlt hozzáadtam a vajat és botmixerrel simára turmixoltam.

Az ajándékozásig a macaronokat lezárható műanyag dobozban tartottam a hűtőben és csak közvetlenül az ajándékozás reggelén töltöttem meg mindegyiket egy kávéskanálnyi krémmel.

Tejeskávés macaron

Hozzávalók:

11 dkg mandulaliszt
20 dkg porcukor
9 dkg pihentetett tojásfehérje
2,5 dkg kristálycukor
csipet só
1 kk instant kávé garnulátum

Krémhez:
10 dkg (Tibi) étcsokoládé
2 dkg vaj
1 dl habtejszín (minél magasabb zsírtartalmú)
2 kk instant kávé granulátum
4 ek mascarpone
1 ek porcukor

Hasonlóan a vaníliás-citromos macaronhoz itt is a tavalyi receptet vettem alapul és Sütidoboz receptjéből csak a krémet használtam fel. Most sem volt időm a tojásfehérje pihentetéséhez ezért az ebbe valót is ugyanúgy 700 W-on 5 másodpercig mikróztam.
Az instant kávé granulátumot papírtörlőn kanállal apró szemcsésre porítottam és az átszitált darált mandula-porcukor keverékhez adtam.
A tojásfehérjét habüstben alacsony fokozaton egy csipet sóval alacsony fokozaton elkezdtem verni, amikor habos lett a teteje apránként hozzáadtam a kristálycukrot és a habverő legmagasabb fokozatával addig vertem amíg a tálat kissé oldalra megdöntve a hab már nem akart kicsusszanni belőle. Ekkor hozzáadtam a mandulalisztes, porcukros, kávés keveréket és spatulával óvatos, körkörös mozdulatokkal homogén masszává kevertem. Miután ez megvolt mégy 20-at kevertem rajta, habzsákba töltöttem és az előre rajzolt sütőpapírra nyomtam a tésztát.
Magukra hagyva egy órát pihentek a sütőlapon, hogy "lábasak és bőrösek" legyenek :)
45 percnél bekapcsoltam a sütőt 150°C-ra alsó-felső sütésen és miután letelt a pihenő idő 13 perc alatt megsütöttem őket. A sütőpapíron hagytam kihűlni a macaronokat, csak azután pattintottam le őket amikor már teljesen hidegek voltak.

A krémhez a csokoládét apróra tördeltem és egy szuflés pohárban a vajjal betettem a mikróba 150 W-on 3 percre (közben többször megállítottam, kivettem, átkevertem). Amikor már teljesen megolvadt a csokoládé hozzáöntöttem a tejszínt és a papírtörlőn kanállal apró szemcsésre tört instant kávét. Betettem a hűtőbe, hogy a vajtól és a csokoládétól visszadermedjen és jól kezelhető legyen a macaronok töltéséhez.
Egy kis tálkában kikevertem a mascarponét és a porcukrot.
Szintén az ajándékozás reggeléig a puszedliket jól záródó műanyag dobozba tettem és a hűtőben tartottam. A töltésnél egy macaronra tettem egy kávéskanálnyi csokis kávékrémet arra egy kávéskanálnyi mascarponét, végül pedig egy macaronnal lezártam.

Az ajándékozottak és Krisztián egybehangzó véleménye szerint nagyon finomak lettek különösképpen a tejeskávés vett le mindenkit a lábáról.

A gasztro ajándékdobozok letölthetők innen.

Majonézes burgonyasaláta

Idén a karácsonyi hal repertoár mindösszesen rántott lepényhalból állt szenteste napján. A pontyért nem igazán vagyunk oda és már említettem Krisztián szálka fóbiáját ami megnehezíti a hal választás kérdését. Nagy nehezen ráakadtunk a lepényhalra ami filéként teljesen megállja a helyét nálunk.

Ami köretként elmaradhatatlan hozzá az a majonézes burgonyasaláta. Tökéletes lesz tőle az ízek harmóniája. De vigyázat csak mértékkel, mert durva hasfájást tud okozni , ha az ember eltúlozza az adagot.

Majonézes burgonyasaláta

Hozzávalók:

1-1,5 kg főzni való krumpli
1 közepes fej vöröshagyma
só
cukor
ecet (10%-os)
1 tojás sárgája
1 ek cukor
1 ek mustár
1/4 citrom leve
csipet só
bors
2,5 dl olaj
1 nagy doboz tejföl (450 g)

A krumplikat megmostam és sós vízben héjastól feltettem főni. Közben a hagymát megpucoltam, felkockáztam és egy nagy salátástál aljába tettem. Besóztam és hagytam állni 10 percet. Utána felengedtem kb. fél liter hideg vízzel és cukor, ecet hozzáadásával egy egyszerű ecetes salátalevet készítettem belőle.
Amikor a krumpli megfőtt, hideg vízzel átmostam és még melegen megpucoltam, felkarikáztam őket. A krumplikarikákat az elkészített hagymás salátalébe tettem kihűlni, hogy közben jól magába szívhassa a salátalé ízét.
Amíg a krumpli hűlt elkészítettem a majonézes salátaöntetet.
A tojás sárgáját egy magas falú tálba tettem , hozzáadtam a cukrot, a mustárt, a citromlevet, a sót és a borsot, majd az olajat vékony sugárban csorgattam hozzá miközben kézi habverővel folyamatosan kevertem. Kb. fél perc alatt össze is állt a majonéz, ehhez már csak a tejfölt kellett hozzáöntenem és kész is volt a salátaöntet.
Amikor a krumplikarikák kihűltek az ecetes lében egy szűrő segítségével leöntöttem róluk a levet és óvatosan hozzájuk forgattam a majonézes öntetet.
Jól behűtve az igazi. Mi így szeretjük. :)

Buche de Noel avagy a klasszikus francia fatörzs

Idén nem vittem túlzásba a karácsonyi sütemény sütést, mert alig láttam a fáradtságól és bőven elég, ha kétféle sütiből válogathatunk, hogy ne együk túl magunkat édességekből sem.
Krisztián kívánsága szerint mint minden évben most is készült egy tepsi zserbó, de hogy más süti is kerüljön az asztalra kerestem egy igazán karácsonyi édességet. A francia fatörzsre esett a választásom (és ezt nem is bántam meg), talán jövőre is felkerül a sütilistára.
Rengeteg receptet találtam, és egyik sem egyezett meg (valószínű ez olyan náluk mint nálunk a beigli meg a zserbó, hogy minden családnak, városnak, tájegységnek megvan a maga eredeti, tökéletes receptje), pedig autentikus receptet szerettem volna. Ami viszont minden francia receptben benne volt az a rum. Így végül egy olyat választottam aminek a krémje a leginkább megtetszett.

Buche de Noel a klasszikus francia fatörzs

Hozzávalók:


Piskótához:
6 db tojás
12 dkg cukor
7 dkg rétesliszt
3 dkg kakaópor
3 ek rum
1/2 kk szódabikarbóna

Krémhez:
3 db tojás
15 dkg cukor
3 dkg kakaópor
1 narancs reszelt héja
20 dkg vaj

A piskótához a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, a fehérjéket pedig csipetnyi sóval keményre vertem. A cukros tojásokhoz hozzákevertem a lisztet, a kakaóport és a szódabikarbónát, majd a tojásfehérje habot óvatosan beleforgattam. A piskótát sütőpapíros sütőlemezre simítottam és 180°C-ra előmelegített sütőben (alsó-felső sütésen) 10 perc alatt megsütöttem.
Amikor elkészült kivettem, leválasztottam a sütőpapírról és egy másik sütőpapírra borítottam, amire előzőleg kakaóport szitáltam. A piskótát meglocsoltam a rummal és a keskenyebbik oldalából levágtam egy 3 centis csíkot (azt félretettem), a maradékot pedig a hosszabbik oldala felől szorosan feltekertem és így hagytam kihűlni.

A krémhez habüstbe ütöttem a tojásokat, hozzájuk adtam a cukrot, kakaóport és egy alaposan megmosott narancs lereszelt héját. Gőz fölött folyamatosan kézi habverővel kevergetve puding sűrűségű krémet főztem belőle, majd félretettem hűlni.
Amikor kihűlt hozzáadtam a lágy vajat és botmixerrel simára turmixoltam (ettől Gréta babám sírva fakadt :( ).
A félretett piskótacsíkból 3 centis pogácsaszaggatóval piskóta korongokat szaggattam ki (ezek lettek a fatörzs görcsei). A kihűlt piskótatekercset kibontottam, gurigattam és megkentem a krém felével, majd újra feltekertem. Kívülről bevontam a maradék krémmel, elosztottam rajta a piskóta korongokat vagyis a görcsöket és a krémet villával kéregmintásra varázsoltam.
Behűtve isteni finom volt, bár megegyeztünk Krisztiánnal, hogy ő azért mégiscsak megmarad a jól bevált zserbójánál :)

Újházi tyúkhúsleves

Kész agyrém volt ezt a december, annyira leterheltek voltunk, hogy egyszerűen nem tudtam odáig eljutni, hogy leüljek írni (pedig felüdülés lett volna a szívemnek). Most hogy túl vagyunk a karácsonyon nem kell már semmit intézni, kapkodni, rohangálni esténként talán le tudok ülni és behozni az elmaradásaimat.
Nálunk karácsonykor nem szokás halászlét főzni (Krisztián betegesen fél a szálkáktól), ezért a tavalyi év kivételével mindig Újházi tyúkhúslevest főzök.
Idén jó előre leadtam a rendelést a hentesünknél, hogy a karácsonyi menüből ne hiányozzon semmi sem.

Újházi tyúkhúsleves

Hozzávalók:

fél tyúk
10 db szemes bors
3 gerezd fokhagyma
20 dkg sárgarépa
10 dkg petrezselyemgyökér
1 kisebb zellergumó
1 db paradicsom
1 db tv paprika
1 db közepes vöröshagyma
10 dkg kelkáposzta
10 dkg zöldborsó
20 dkg karfiol
10 dkg csiperke gomba
cérnametélt

23-án már nekiálltam, mert a húsleves úgy a legfinomabb, ha van ideje összeérni az ízeknek. Reggel a fél tyúkot megmostam, kitépkedtem azt a maradék kósza tollpihéket, amik rajta maradtak és a legnagyobb fazekamban hideg vízben feltettem főni. Teatojásba tettem a szemesborsot és a kicsit megtört fokhagymagerezdeket és bedobtam a tyúk mellé. Amikor a víz felforrt, levettem a legkisebb fokozatra a főzőlapot, hogy a víz éppen csak gyöngyözzön és hozzáadtam a negyedekbe vágott paradicsomot, a kicsumázott paprikát, a vöröshagymát (egészben), az összekötözött kelkáposztát és tovább főztem a tyúkot. Kb 2 óra múlva hozzáadtam a megpucolt felkarikázott répákat, és a zellert.
Addig főztem tovább amíg a tyúk szinte már teljesen megpuhult és a villa olyan könnyen csusszant bele, mint a puha vajba. Ekkor adtam hozzá a borsót, a kis darabokra felaprított karfiolt és a megpucolt, felszeletelt gombát.
Amikor megpuhultak a zöldségek el is készült a leves, kihűtöttem és eltettem a hűtőbe másnapig, hogy tökéletes legyen az ízhatás. Szenteste csak ki kellett főznöm hozzá a cérnametéltet és a csontról lebontanom, apró darabokra vágnom a tyúkhúst.
Krisztián nagy örömére idén is volt (sőt még van is) illatozó, gőzölgő tyúkhúsleves, hogy igazán ünnepi hangulatot varázsoljon a konyhaasztalra.