Véget nem érő felújítások

Még a blog indulásakor meséltem Nektek a a saját lakásba költözésünk nehézségeiről. Minden döcögősen ment, rengeteg volt a baki, megszenvedtük szó szerint minden göröngyét az útnak.
Sajnos a beköltözésünkkor nem készítettünk képeket (pedig érdemes lett volna) így csak a beköltözés előtt 1 héttel készültek képek, amikor még 12 zsáknyi sitt állt a szobánk közepén és az összes fal szét volt vésve az újbóli villanyvezetékezés miatt)

akkor a mostani gyerekszoba derék magasságig tele volt pakolva ládákkal, dobozokkal és zsákokkal, egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem volt. A fürdőben még nem volt felszerelve a világítás, nem volt konyhabútorunk, csak étkezőasztalunk 4 székkel. A mi szobánkban nem volt más csak 1 sarokkanapé, 1 dohányzóasztal, 1 tv állvány a tv-vel, és 1 számítógépasztal. Nem volt se szekrényünk (mert ugye arra 3 hónapot vártunk), se csillárunk, de még függönyünk sem.

Szép lassan alakulgattunk a beköltözésünk másnapján apukám felszerelte a világítótesteket a fürdőben és a szobánkban, aztán a rá következő héten vettünk karnist, így legalább már nem lehetett a szobánkba belátni és 10 nappal a beköltözésünk után elkészült a konyhaszekrény is.

 Igazán akkor lélegeztünk fel amikor a megrendeléstől számított 11. héten végre megérkezett a gardrób szekrényünk és nem kellett többet zsákokból öltöznünk (ugye mondanom sem kell, hogy ebben az esetben az ember nem azt a ruhát veszi fel reggelente amit szeretne, hanem amit megtalál és ki tud túrni a káoszból...).
Apukám és Krisztián felfúrták az első könyvespolcokat, aztán rá pár hónappal megrendeltük a vitrint és az alsó szekrényt, így a mi szobánk már szinte teljes képet mutatott.

Az első itt töltött őszünkön kifestettük a kisszobát, felcsiszoltattuk a parkettát, aztán télen felfestettem a fát a falra. Következő év pünkösdjekor Krisztián és jó barátja összeszerelték a gyerekszobai gardróbot, a kanapét, és felfúrták a fa polcait is.

Ekkor lett az egész lakásból otthon nem csak egy szimpla lakás. De ugye mi sohasem nyughatunk, így folytattuk a felújító hadműveletünket.

Egyértelmű volt amikor Grétát vártuk, hogy a kisszobát gyerekszobává kell alakítani, a komódot a szüleimtől kaptuk, mi pedig megvettük a rácsos ágyat és a hintaszéket.

Amikor már 9 hónapos terhes voltam lecseréltük végre a sarokkanapénkat egy ágykeretre és egy kemény matracra.
Ugyan szuper nagy volt a kanapé és sok vendéget lehetett (volna) leültetnünk, ráadásul Rottex matrac volt beleépítve mégis nagyon komoly hátfájdalmakat okozott mindkettőnknek, hogy teljesen át kellett terveznünk a szobát. Néhány napig a földön, matracon aludtunk, amíg el tudtunk menni megvenni az új ágyat (hát mit ne mondjak nem volt egyszerű, akkor már boroshordó méretű pocakkal). Az új ágy mellé vettünk 2 fotelt is, hogy ha esetleg beesik 1-2 vendég, akkor le tudjuk őket ültetni a szobában.

Ezzel szinte egy időben vettünk két használt ajtót, mert a gyerekszoba ajtaja már a lakásvásárláskor is hiányzott és miénk is ramaty állapotban volt. Kezdetben sokat harcoltam, mert Krisztián szerint elég lett volna oda egy harmonikaajtó is (most már belátta, hogy nekem volt igazam). De ez sem volt egyszerű eset, mert a 80 centisnek eladott ajtó csak 75 cm volt...(mindez otthon derült ki amikor a zsanérra próbáltuk rá őket. Az asztalos megtoldotta, apukám pedig gőz erővel lefestette nekünk az ajtólapot és a keretet is. Nagyon izgultam, hogy minden időben meglegyen, mert addigra már túl voltam a 35. héten, és a csiszolás miatt mindenhova bejutó apró elintézt, hogy újra kellett nagytakarítanom az egész lakást, és újra mosni-vasalni minden gyerekruhát.

Gréta születése után leálltunk egy időre, aztán jöttek a kisebb alakítások, először leszőnyegeztük a gyerekszobát, a folyamatos felkopogások miatt (most se értem, hogy mit nem lehet azon felfogni, hogy egy 8 hónapos gyerek még nem érti meg és nem fogad szót, ha rászólok, hogy nem szabad eldobni a játékait).

Most télen felfúrták a falra a tv-t a fiúk, mert Gréta egyfolytában csapkodta és attól féltünk lelöki és teljesen összetöri. De ezzel egyidőben a helyveszteség miatt új könyvespolcokat kellett felfúrnunk (mert ugye mi imádunk olvasni, és rengeteg könyvünk van).

Most pedig elérkezett egy újabb nagyszabású felújítási feladat: a lakás 40 éves megvetemedett, leélt ablakainak a cseréje. Nem akarok panaszkodni, de nem volt egyszerű a dolog, először összepakoltuk, bebugyoláltuk a lakást, de kiderült, hogy az ablakosok hibáztak és elírták az időpontunkat, így 2 napot rá kellett húzni (Grétára közben anyukám vigyázott, mert a szétbombázott lakásban nem tudtunk volna mit kezdeni vele), a rá következő héten pedig a festők miatt pakoltuk újra össze a az egész lakást, így Gréta megint Tatán mamázott.

Jelenleg már csak a konyhában az ablak melletti csempesor cseréje van hátra, de ez csak 1 napos kis munka lesz.


És hogy mi van még hátra?

• Jövőre felrakatjuk a redőnyöket, amire most nem volt pénzünk.
•  2-3 év múlva (erre még fel kell magunkat szívni anyagilag, és idegileg is), egyben következik a fürdő felújítás (teljes vízvezeték csere, újra burkolás, a kád helyett épített zuhanyzó, újra gépesítés) az előtér és a konyha újra járólapozása és a beltéri ajtók cseréje (ezt is idénre terveztük volna, de darabonként 90 ezres ajánlatot kaptunk rá, az egyedi méretek miatt így ez is csúszik kicsit időben).
• Legvégül pedig egy konyhai átalakítást tervezek, némi szekrény átrendezéssel és mosogatógép beépítéssel.

Természetesen minden alakítgatásról olvashattok majd itt a Csibekalandokon.

Lassan, nehézkesen haladunk, valami mindig hibádzik ha belefogunk a felújításba, de egyszer talán végzünk mindennel, onnantól kezdve pedig már csak azt kell kivárnunk, hogy lejárjon a hitelünk, hogy teljesen miénk lehessen a mi kis álomotthonunk.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

21. hónap

Kor:

21 hónap

Súly: 

12,3 kg a héten mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

A múltkori vírusos torokgyulladás óta csak egy kis néthát sikerült összeszedni, de semmi komoly nem történt vele szerencsére.

Magasság: 

89-90 cm

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord, éjszakára 5-ös  Liberót adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). Most mindenből 22-es méretet vettünk neki (félcipő, szandál) hogy biztosan jók legyenek rá őszig.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil, annak ellenére, hogy "állítólag" alig egy órával azelőtt tömte degeszre a pocakját (itt azért vannak kétségeim, mert hétvégén amikor otthon usonnázik utána nem szokott egy óra múlva újra farkas éhes lenni...).Vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával (érdekesség, hogy míg a borsófőzeléket még megszagolni sem hajlandó nemhogy megenni, addig köretként a borsót bármikor megeszi, sőt sokszor kiválogatja és csak azt eszi meg). Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Újra megszerette a friss gyümölcsöket, nagy kedvenc a banán, az alma, a kivi és a cseresznye. Viszont most hogy ehetne aprómagvasokat sajnos a magyar eper nem nyerte el a tetszését. Vizet kap otthon, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, amikor érte megyek viszek neki vizet, hazáig elfogy 2,5 dl. Reggel, 1,5 deci tejet/kakaót/tejeskávét kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Minimális előrelépést tapasztaltunk. Köszön, szépen tisztán mondja, hogy SZIA. Ami még megy ezen kívül: ANYA, APA, MAMA, PAPA, BABA. A legújabb pedig a TESSÉK (amikor odaad valamit nekünk), és most már ha valamit nem akar, akkor nemcsak rázza a fejét, hanem mondja is hogy NE/NEM. Valamint a virágok megszaglálása után CI/ACI-t (azaz hapcit) mond. De legtöbbet még mindig a nagy öhh-öhh-t hallgatjuk mindenre amit nem tud kimondani.

Kedvenc játékok: 

Imád Duplózni, hazaérve rögtön kiborítja a dobozt és nekiáll építeni. Nagyon jók a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal jól boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Leül a kis asztalához próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra vagy kéri, hogy én rajzoljak neki. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki. Vettem neki egy kiskosarat benne műanyag zöldségekkel, már minden zöldséget ismer, megmutat. Mivel a bölcsiben nagyon szereti a babakonyhát itthonra beszereztem egy kis teás készletet, így most önti a kancsóból a képzeletbeli teát a csészékbe, megkavargatja a kiskanállal és odaadja nekünk, hogy igyuk meg, vagy ő tesz úgy, mintha meginná.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. Nagy kedvenc lett a kismotorozás, ha megemlítem neki, hogy ha hazaérünk motorozhat, akkor felcsillan a szeme, vigyorra húzódik a szája és vadul bólogat, hogy menjünk már haza, otthon pedig amint fordul a kulcs a zárban rögtön rohan a mocijáért

Amit nagyon nem szeret: 

Reggel befejezni az ágyban nyújtózkodást-héderelést, ha valamit nem kaphat meg,  és ha ki kell szállni a fürdőkádból.

Összefoglaló:

A bölcsibe most már teljesen adaptálódott. Jól érzi magát, szívesen megy, a napi rutin részévé vált. Apa reggel viszi 7 és háromnegyed 8 között, Munka után pedig én megyek érte, sovány malac vágtában háromnegyed 4-re érek oda érte. Délután sétálunk vásárolunk, játszóterezünk, ha pedig épp főznöm kell akkor apa szórakoztatja jó esetben (ha délelőttös), ha délutános akkor egyszerre kell megoldanom a főzést és Gréta szórakoztatását. Bölcsiből hazafelé jövet veszünk a bölcsis uzsonna után normális uzsonnát este pedig 7 és 8 között vacsizunk (legalább is Gréta). Fél 9-kor indulunk fürdeni, Miután levetkőztettem viszi és bedobja a ruhái a mosógépbe (utána természetesen ráhajtja az ajtót és tekergeti a gombokat, hogy felvillanjon a led a mosógépen) mostanában nagyon szeret pancsolni, magának mos fogat utána pedig egy kisvödörrel és egy locsolókannával játszik (egyikből a másikba töltögeti a vizet). Miután megfürdetem még ő maga is megmossa a pocakját, a lábait, a kezeit és az arcát (olyan cuki). Törölközés, öltözés után a mi ágyunkban issza meg a tejecskét, közben pedig apa mesét olvas neki (mostanában az ivás befejeztével nem fordul rögtön hozzám, hogy menjünk aludni, hanem tovább hallgatja apát. A mese végeztével átviszem a szobájába, betakarom és a vele szemben lévő ágyra kucurodom. Rájöttem, hogy már nem segíti az elalvásban a közvetlen közelségem, csak kínlódott, mert folyton produkálni akarta magát nekem, holott, alig bírta nyitva tartani a szemeit. A szobából nem mehetek ki, de maximum 2 perca latt egyenletessé válik a szuszogása, akkor lépek meg és csukom be az ajtót. Mostanában általános a hajnali ébredés fél 5 és háromnegyed 5 között. Jó esetben miután megissza a tejet azonnal visszaalszik rosszabb esetben egy óra mira elszenderül (ez kicsitt kellemetlen nekem, mert nem lehet visszafeküdnöm aludni, hanem el kell kezdenem készülődni a munkába induláshoz). Szép lassan leszoktattuk az elektromos kütyükről, nincs se tv, se laptop. Néhány napig volt ordítás, de nem törtünk meg így belenyugodott, hogy kizárólagosan játszani lehet.
Nagyon jó gondozónénije van Grétának (sajnos fél év múlva nyugdíjba megy), csupa szív, imádja a gyerekeket és látszik, hogy ez neki ténylegesen a hivatása. A másik gondozó nénivel nem vagyok elégedett (mást sem hallok tőle, hogy panaszkodik légbőlkapott vagy pitiáner dolgok miatt, még egy normális szava nem volt Grétára, kicsit tele van a hócipőm vele, de visszafogom mindenben magam és jópofit vágok, mert nem akarom hogy egy esetleges nézeteltérésnek Gréta igya meg a levét). És olyan ordas hülyeséget sem hallottam még, hogy a gyerek az ágyában ülve mozdulatlan állapotban szétharapta az alsó ajkát... szó ne essék róla, tudom, hogy kicsi és kajla Gréta így sokszor történik apróbb baleset vele, ez kivédhetetlen szinte, de az bizony nyitogatja a bicskát a zsebemben, amikor a gondozónő a saját figyelmetlenségét hazugsággal próbálja eltusolni, hiszen a gyerek nem beszél, nem tudja nekünk beárulni, hogy valójában, hogyan történt. Szóval nem azért vagyok mérges, mert megtörtént a baleset, hanem, hogy hazugsággal próbálja leplezni a körülményeket!
A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi, váll) a legújabb pedig a térd. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam...", a "Fej, vállak térd és láb" dalocskát is végigmutogatja, valamint az "Egyszer egy hétpettyes katicabogárkát". is
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle!

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Pünkösdi wellness 2016

Igen, idén pünkösdkor is felkerekedett a Szelőczei család és elindult, hogy a hosszú hétvége alatt pihenjen és wellnesseljen egy kicsit. Idén a tavalyi bakik miatt biztosra akartunk menni és olyan helyre igyekeztünk, ami gyerekbarát, a szállás is kedvez nekünk és rossz idő esetén a zárt fürdő rész is bababarát. Így visszatértünk Kehidakustányba a Kehida Family Resortba (2 éve, amikor Gréta már útban volt felénk itt töltöttük a pünkösdöt). Szinte hihetetlen, de pont ugyanazt a szobát kaptuk, mint a legutóbb, így külön erről már nem fogok fotókat mellékelni.  Sok minden változott 2 év alatt, normálisabb lett a hozzáállás és a reggeliztetés a szállodában, a Kehida kapujában újra finomakat főznek (valószínű szakács váltás volt), szóval idén vannak pozitívumok, hogy lássátok nem vagyok én örökösen mindennel elégedetlenkedő.
Az összefoglalóm időhiányban rövid és tömör lesz, de sok képet csatolok, amik magukért beszélnek.

Szombat délben indultunk, arra gondolva, hogy Gréta végigalussza az utat, ami félig teljesült is, mert egy és negyed órás szuszókálás után felébredt és szép csöndesen elnézelődött egyetlen szó nélkül (imád a papa autójában utazni). A Kehida kapujában ebédeltünk, ahol nem kis mennyiségű kenyeret tuszkolt magába, mintha éheztetve lenne, közben pedig a mama is meg én is két oldalról etettük. Ebéd után bejelentkeztünk és miután a mama egy csomó új holmit próbált rá Grétára lementünk a szálló saját wellness részlegébe. Ennek sajnos rossz vége lett, mert kizárólag egy medence volt ami egy felnőtt embernek deréktól -melkasig ért. Grétát a Papa akarta bevinni, de szegénykémet sokkolta, hogy nem ér le a lába és nem is anya kezében van, így hatalmas sírásba torkollt a pancsolás, ki is kellett jönnünk, mert nem tudott megnyugodni, teljesen lesokkolta a helyzet. Így aztán a fennmaradó időt sétával töltöttük a faluban a vacsoráig. A szoba elosztás idén változott. Apukám aludt a nappaliban, mi Grétával a hálóban, anyukám és a húhom pedig a másik apartmanos szobában.

Másnap szomorú, szürke, esős napra ébredtünk. Délelőtt, amikor elállt az eső átmentünk Hévízre sétáltunk, nézelődtünk, ebédre visszaértünk a Kehida kapujába, ebéd után lefektettem Grétát a szálláson, közben anyukám és húgom átment a termál füdrő fedett részébe, hogy ők addig is kihasználhassák a gyógyvizet. Mivel kifejezetten rossz idő volt a beltéri fürdő teljesen megtelt, több, mint egy órát vártak, hogy legyen üres napozóágy és le tudják tenni a köntöseiket, törölközőiket.
Amikor Gréta felébredt utánuk mentünk és a gyerek pancsolóban pacsált az egész család. Gréta nagyon élvezte, kipróbálta a mini gyerek vizicsúszdát is, alig akarta abbahagyni. Bementünk a baba-mama szobába, ahol újra csúszdázhatott  és egy kis gyerekházban bújócskázott. Nem maradhattunk sokáig bent, mert pici babákat altattak a szüleik, nagyszüleik és Gréta nem éppen halkan adott hangot örömének :)
A nagy pancsolás után vacsorázni mentünk és még estig fárasztottuk a kisasszonyt.

Hétfőn délig terveztünk maradni de fél 11 körül végül kocsiba ültünk, mert Gréta szinte állva elaludt. Sajnos nagyon nehéz utunk volt Grétát gyötörték a görcsök (szorulás), pluszban pedig belázasodott (délutánonként össze szokták vonni az egymás mellett lévő bölcsis csoportokat, és a Micimackó csoportba azon a héten söpört végig a vírusos torokgyulladás szinte borítékolható volt, hogy Gréta elkapja, mert az utolsó 3 gyerek között szokott lenni akit elvisznek).

Az egyetlen nagy negatívumunk idén a szállással kapcsolatban egy "szarka". No nem az a tollas fajta, hanem az a takarító, aki úgy gondolta, hogy két utazótáskát a takarítási idő alatt nyomtalanul eltüntethet. Hazainduláskor nem vettük észre a hiányát, met nagy volt a fejetlenség mindenki vitt valamit (de persze nem a saját csomagját), a kocsinál pedig nem tartottunk ellenőrzést ez a mi hibánk volt. Otthon derült ki a hiányosság, napokon át tartó telefonálással végül sikerült kézre keríteni a táskákat, a szarka sorsáról nem tudunk, de úgy sejtem nem veregették meg a vállát a szállóban a történtek miatt.

A beszámoló idő hiányában nagyon rövidre sikeredett, de beszéljenek helyettem most a képek.

20. hónap

És imádjuk a pitypangokat

Kor: 

20 hónap (sőt lassan 20,5)

Súly: 

11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 

Mióta Gréta bölcsis, szinte folyamatosan náthás. Amint péntekre elmúlik a színes orrfolyás legkésőbb 5 nap múlva újra kezdődik. De erre fel voltunk készülve, és ahogyan láttam a többi gyereknek is ősztől tavaszig egyfolytában folyik az orra. A köhögése nagyon aggasztott így levittem a gyerekorvosunkhoz, hogy hallgassa meg, de kiderült, hogy teljesen tiszta a tüdeje, nem hallani semmit, valószínű hogy a fogzás miatt a garat felé hátra csorgó hihetetlenül nagy mennyiségű nyáltól köhög. Most, hogy hazajöttünk a pünkösdölésből kitört Grétán az első bölcsiből hazahozott betegség: vírusos torokgyulladás. Pünkösd hétfőn közel 40 fokos láza volt, szerencsére csillapítható, másnap levittem a gyerekorvoshoz, hólyagos a torka és a füle is piros, de mára sokat javult, már eszik, iszik rendesen és a láza is lement.

Magasság: 

Kb. 89 cm, ebben a hónapban nem tudott nyugton maradni a mérce előtt, így nem tudtam pontosan lemérni.

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi márciusban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik, nincs rá panasz. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil. Annak ellenére, hogy állítólag nagyon jól eszik a bölcsödében vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával. Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Vizet, babateát és gyümölcslevet vegyesen kap, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, onnantól kezdve hogy elhozom még fél liter minimum lecsúszik neki. Reggel, másfél deci tejet kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2-2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 

Látványosan toporgunk egyhelyben...Bár vannak beszédre utaló jelek, de nem változik semmi, mondja az ő maga nyelvén ha pedig kérdezünk valamit inkább megmutatja, de dafke se mondja ki a szavakat. Ugyan a hónapban már néhányszor elhangzott tudatosan az Apa, de aztán kipipálta, hogy ezt is tudja, és azóta se mondja. Leginkább szisz, cisz, dejdejdejdejdej, babababababa, mamamama a gagyogás és babanyelv témája. Továbbra is mutogat és közben hallatja az idegesítő öhöhöh hangsort, ami től néha már teljesen kifekszem, főleg ha nem tudunk rájönni, hogy mit akar tulajdonképpen. A dadusok szerint egész nap be nem áll a szája. Ha valamit nem szeretne vagy fél valamitől (lábköröm vágás) akkor jaj-jaj-jaj-jaj felkiáltással próbálja megúszni a dolgot. Nekem is csak akkor mondja, hogy Anya, ha sérelem érte és anyatámaszra van szüksége, egyébként véletlenül se hívna Anyának. Közben új szót tanult, és a jelentését is tudja: szia! Ha köszön, elköszön pá-pát int és szépen érthetően köszön is szia felkiáltással (meg kell zabálni, olyan cuki!)

Kedvenc játékok: 

Nagy kedvenc lett a Dupló. Egyre jobbak a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal is egyre jobban boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Már egyre kevesebbet nézegeti magát a tükörben, de az öltözködés továbbra is a mindene. Már régóta nem csodálkozunk rajta, hogy otthon sapkával a fején, jön-megy, felveszi a mellényét, vagy a mi ruháinkat húzza a fejére, teríti magára palástként és parádézik nekünk. Szerencsére egyre kevesebbszer szórja ki a komódból a szőnyegre és hurcolja szerte-szét a lakásban a tiszta-összehajtogatott ruháit, viszont a pakolási mánia megmaradt. Meglepődve vettem már észre a böcsiből hazafelé indulva hogy a bölcsis hátizsákjában benne van az otthoni majdnem kiürült Sudocream. De pl. amikor hazaérünk máris megy be a szobába és kis labdát, duplót, plüss játékot hoz ki, hogy a szatyrokba rejtse (amiket még lehetőségem sem volt kipakolni, mert kergetem Grétát, hogy levetkőztessen és kezet mossak neki). Nagy kedvenc lett a kismotorozás, eddig mindig másét "tulajdonította el", ha a kis tulajdonosa éppen nem ült rajta a téren, játszótéren, de a múlt héten vettem neki is egyet, így már nem kell másét elvenni és nem csak Tatán a mamáéknál fogja tudni hajtani a kismotort.

Amit nagyon nem szeret: 

Ha el kell búcsúzni. És ha nem kaphatja meg azonnal amit akar. Tulajdonképpen mindentől kikészül, amikor nemet mondunk Neki :(

Összefoglaló:

A bölcsis élet jelentős változást hozott az életünkbe. Ha éppen nem ébred föl Gréta éjszaka és/vagy hajnalban  (ez mostanában elég ritka) akkor én a reggeli indulásnál már nem is szoktam találkozni vele, akkor Apa kelti fel 7-kor, egy kis ágyban héderelés, nyújtózkodás és tejecske ivás után felöltözteti, babakocsiba ülteti és elviszi a bölibe. Én munka után egyből rohanok érte, és legkésőbb háromnegyed 4-kor már be is tudok menni érte. Látom már rajta, hogy berögződtek a rutinok, mielőtt jön hozzám az ajtóba elpakolja a játékot amivel játszott, aztán fut hozzám az ajtóba, szólok neki, hogy hozza az alvós mackóját, azt még megkeresi és máris bújik hozzám. Öltözködés közben kitúrja a táskámból a sportkupakos palackot (mindig viszek neki inni, mert hiába mondják a gondozónők, hogy sokat iszik napközben, elkéri a poharát, délután mégis nagyon ki van száradva, addig nem is tud megnyugodni, amíg nem kap inni). Hazafelé menet betérünk valamelyik pékségbe, mert rendszerint éhes is, mire érte megyek, bevásárolunk utána pedig haza és/vagy játszani megyünk a barátokkal. Ha haza megyünk az a rosszabbik verzió (ha esik, rossz az idő vagy muszáj főznöm), mert délutántól a lefekvésig csak nyűglődés van, Gréta ki akar menni, nyüszít, vergődik, sokszor sírásba és hisztibe fullad a nap. Ez kifejezetten azért rossz, mert hétköznapokon csak azt a 4 órát tudom vele tölteni amikor neki már mindenből elege van és ordít, visít, ahogy a száján kifér. A katasztrófa az, ha főzni is kell, mert ő még nem érti meg, hogy fél óra múlva végzek és utána játszunk. Nem működik sajnos a lehajolok hozzá, kézbe veszem, megnyugtatom, játszunk egy kicsit módszer sem, mert amint letenném, vagy indulnék ki a konyhába rögtön ordít újra. Bevallom nagyon fáradt vagyok, mert még mindig kelni kell éjszaka, sokszor volt rá példa, hogy 4 óra után már vissza sem tudtam feküdni, mert 20 percenként sírt fel, 6 kor pedig amúgy is kelni kellett. Nem tudom, hogy hogyan kellene jobban logisztikázni a napokat, de valamit tennem kellene ez ügyben. Az "énidőm" kizárólagosan akkor jön el, amikor Gréta anyukámékhoz egyedül megy el egy délutánra vagy ott alszik náluk. Bár 10 hónap kihagyás után végre újra sikerült eljutnom fodrászhoz (hip-hip hurrá!!!!), de ezen kívül mást nem sikerül összehoznom, néha  külön főzőcskézés is nagyon nehezen kivitelezhető, az meg teljességgel kizárt, hogy eljussak akár edzeni, akár futni (azok után hogy hónapok óta nem mehetek egyedül wc-re és nem fürödhetek egyedül ez már kifejezetten luxus lenne). Most , hogy így kipanaszkodtam magam visszatérek Grétához :P :D
Szóval jó dolgokat is hozott az életünkbe a bölcsőde, pl. alvásnál már sem kézbe venni nem kell, sem mellé feküdni, csak betenni az ágyába (van hogy ő mászik be), megfogom a kezét, vagy ha oldalra fordul akkor a hátát és 2 percen belül alszik is. Egyre ügyesebben eszik egyedül kanállal (bár még mindig előfordul, hogy még azelőtt megfordítja mire a szájához érne vele). A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi) a legújabb pedig a váll. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam..."
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle! (Nagy kedvenc az Alma együttestől a Mennyi selymes puhaság, a Ma van a szülinapom és az Apacuka együttestől az Épít a mester egy kis házat és a Habos kakaó. Ezenkívül korlátlan mennyiségben jöhet Vuk, és gyerekdalom, mondókák.)

De nem mindig csupa cukiság a helyzet. Eddig is tudtuk, hogy hihetetlenül erős akaratú gyerek, de kezd kibontakozni előttünk, hogy a dackorszak küszöbén állunk és mit ne mondjak, cudar világ következik, nagyon nehéz dolgunk lesz vele.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Anyák napja 2016

Tavaly kicsit csalódott voltam, mert bár az volt számomra az első anyák napja, nem lett sehogyan megtartva. Krisztián akkor nem is gondolt rá, hogy neki kellene megemlékeznie a dologról, hiszen "nem az Ő anyja vagyok". Nálunk ez gyerekkoromban mindig apukám privilégiuma volt, hogy anyák napja reggelén virágboltba ment és velünk együtt felköszöntötte a anyukámat és a nagymamákat.

Gondolkoztam rajta, hogy idén szólok Krisztiánnak róla, de aztán úgy döntöttem, hogy csendben maradok. Végül mégis nagy meglepetésben volt részem, apa nem a szokványos virágos felköszöntés mellett voksolt, hanem egyedivé szerette volna mindenképpen tenni az alkalmat, így kaptam egy oklevelet anyai teljesítményem elismeréseként Gréta nevében. Igazán nagyon örültem neki, ha hasonlóan kreatív lesz a következő években is csuda különleges anyák napjákban lesz még részem.

Mi pedig a nagyiknak üdvözlőlapot készítettünk Gréta kézlenyomatával, mert a nagymamák is anyukák, róluk sem szabad megfeledkezni. Grétát is erre tanítjuk, hogy a nagyik is annyira szeretik őt, mint Anya (csak náluk mindent szabad).

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Most hogy végre volt már graham kekszem, semmi sem tarthatott vissza, hogy elkészítsem azt az ínycsiklandozó mogyoróvajas sajttortát, amit már több, mint fél éve néztem ki magamnak. Sikerült megint belefutnom egy nem valami finom mogyoróvajba, így csak úgy kínálta magát az alkalom, hogy elkészítsem az eredeti diétásított változatát hétvégi nassolnivalónak.

Diétás mogyoróvajas sajttorta

Hozzávalók:

30 dkg graham keksz
8 dkg eritrit
1 csipet só
10 dkg olvasztott vaj

20 dkg krémes mogyoróvaj
2 dl habtejszín
11,5 dkg krémsajt
5 dkg eritrit
1 tk vaníliakivonat
csipetnyi só



A graham kekszet zacskóban morzsásra törtem (ezt sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne robotgépben késes betéttel megcsinálni, de mivel haldoklik a robotgépem, így inkább kímélem, hogy minél tovább kitartson), hozzákevertem az eritritet, a csipet sót és az olvasztott vajat, aztán piteformába egyengettem a morzsalékot. Előmelegített sütőben 180°C-on 8 percet sütöttem alsó-felső sütésen, aztán hagytam teljesen kihűlni.
Elkészítettem a mogyoróvajas tölteléket: a krémsajtot, a mogyoróvajat és az eritritet egy tálban alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a sót és a vanília kivonatot, egy másik tálban pedig felvertem a tejszínhabot. Ezután a tejszínből 3 evőkanálnyit durván belekevertem a mogyoróvajas krémbe (ez fontos, mert a mogyoróvajas cucc olyan masszív tömör, hogy enélkül nem lehetne beleforgatni a tejszínhabot, a fellazítás után viszont könnyen hozzá lehet forgatni a többi habot összetörés nélkül). Majd a maradék tejszínt spatulával lazán beleforgattam. A kész krémet a teljesen kihűlt, elősütött pitébe simítottam,  a tetejére pedig kézzel durván összemorzsolt graham kekszet szórtam. A legtökéletesebb néhány órás hűtés után lett.

(8 szelet lett belőle, 1 szelet 14 g ch-t tartalmaz és ami a legjobb teljes egészében lassan felszívódó ch! :D )



A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Graham keksz

Tudjátok milyen megszállottja vagyok az amerikai recepteknek, viszont mindig akadályokba ütköztem, amikor a recept graham crakert említett. Ilyenkor eddig inkább fájó szívvel lemodtam a sütögetésről, mert itthon ilyen kekszet nem lehet kapni. Viszont már egy ideje birizgálja a fantáziámat egy diétásítható mogyoróvajas sajttorta recept (ráadásul Cseri barátnőm beavatott a titokba, hogy hihetetlenül olcsón kapható a Lidl-ben kg-os kiszerelésű krémsajt).
A graham craker (leírás alapján) egy jellegzetes ízvilágú keksz, amiben, teljes kiőrlésű graham liszt is található (senkit ne tévesszen meg ez az információ, ettől, még nem lesz diétás), az egyedi ízét a fahéj, a barnacukor és a melasz adja meg. Némi átalakításra szorul, hogy a diétába is beleférjen, sajnos a jellegzetes ízvilágot nem is tudom megtartani a melasz miatt, de remélem, természetes édesítővel is jó lesz az összhatás.

Recept innen

Diétás Graham keksz

Hozzávalók:
23 dkg graham liszt
5,5 dkg zabpehelyliszt
8,5 dkg eritrit
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk só
15 dkg vaj (aki még egészségesebben akarja, annak kókuszzsírt ajánlok)
44 ml tej
1/2 tk vanília kivonat


A lisztet, a cukrot, sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a fahéjat egy tálba tettem és alaposan összekevertem. Hozzáadtam a vajat és ezzel is teljesen összekevertem. Utolsó lépésként a tejet és a vanília kivonatot adtam hozzá (ez majdnem kimaradt, én meg csodálkoztam, hogy miért nem áll össze a cucc :P). A tésztát 2 folpack között kinyújtottam. Nem érdemes lisztezett nyújtólapon készíteni, mert a plusz lisztezéstől erősen romlik az állaga törékeny és formázhatatlan lesz. Eredetileg 2 mm vastagra kellene nyújtani, de én most nem értem rá ezzel foglalkozni, a csütörtöki bölcsiszünetre szabadságot kellett kivennem, így a sütésre szánt idő is "ajándék" volt, és mivel rengeteg mindent kellett még elintéznem a délutáni alvásidőben, így a külcsínnyel nem foglalkoztam. Pizzavágóval kb. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam a tésztából és villával megszurkáltam őket. Sütőlemezre tettem a kekszeket és 180°C-ra előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen addig sütöttem, amíg a szélei elkezdtek barnulni, aztán rácson hagytam kihűlni őket.
Mivel nem kóstoltam, így nem tudhatom, milyen az eredeti, de ez a diétásított verzió finomra sikeredett, még Gréta is sutyiban el-elcsent 1-2 darabot az asztalról.
(100 g / 27 g ch)


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Búcsú Indiana Jonestól

Akik követik a Csibekalandokat a facebookon is, azok értesülhettek róla a múlt héten, hogy egy felhívást tettem közzé.
Sajnos régi problémával néztünk már szembe Gréta éjszakai ébredéseivel kapcsolatban (mindig a fogára fogtuk a dolgot, és sokszor tényleg az is volt a gond, de most 16 foggal büszkélkedik és a maradék 4 még be sem indult neki).
Amikor Gréta megszületett úgy gondoltuk, hogy Indikével összeszoknak, nem lesz baj belőle, hogy egy szobán kell osztozkodniuk. Tettünk óvintézkedéseket még 2015 elején, a UFÓ forgótányért hangtalan faforgóra cseréltük, hogy csökkentsük az éjszakai zajokat.
Ugyan sejtettük, hogy probléma van, de hónapokon keresztül húztuk-halogattuk a dolgokat, mert ha sünike miatt ébredne fel Gréta, akkor minden éjszaka fent lenne, ugyanúgy.
Nem. Biztos mégse sünike miatt ébred, csak a véletlen műve lehet, hogy amikor átmegyek a síró gyerekhez Indi éppen dúl-fúl, csörtet, túrja az almot, nekimegy  plexi ajtónak, szóval konkrétan olyan hangos, mint egy tucat vadkan.
És különben is Indiana igazi családtag, és gyerekektől sem szoktak megszabadulni a szülők, ha egész nap ricsajoznak, mondván, hogy túl hangosak. Így mi sem akartuk, hogy válás legyen a történet vége.
Nagyon szeretjük/szerettük a kis szúrósunkat.
Szóval tagadtunk és vártunk, közben az éjszakáink kaotikusak voltak, sokszor órákon át ringattam Grétát, mire ténylegesen el tudott aludni.

A helyzet akkor lett igazán kritikus és azonnali megoldást követelő, amikor elkezdtük a bölcsődét.
Gréta közel sem alszik bent annyit, amennyit itthon tudna (itthon 2,5 óra minimum mindennap összejött, de volt, hogy több, mint 3) bent a bölcsiben pedig 2-kor keltik őket, hogy fél 3-kor elkezdhessék az uzsonnáztatást. Már említettem, hogy a kialvatlanság miatt este 7 óra felé már kezelhetetlen és mindenen hisztizik, ehhez pedig hozzájött, hogy éjjel több etapban is felébredt a csörtetésre, és hiába próbált visszaaludni a zajoktól nem tudott.
Ott ültem vele tehetelenül, nyugtattam, simogattam, ringattam és néztem ahogyan a lányunk szenved, mert aludna, de egyszerűen képtelen abban a zajban. Az egyik ilyen éjszakának az lett a vége, hogy 2 órányi szenvedés után fél ötkor Apa füldugóval a fülében átvonult a gyerekszobai vendégágyra, Gréta pedig beköltözött velem a mi ágyunkba. Attól a fél 5-ös költözéstől már Apa sem aludt egy percet sem, mert füldugón keresztül olyan élesen áthallatszozt a "ricsaj".
Reggel összetapadt szemekkel, mint a zombik a konyhánál találkoztunk össze, elmondta, hogy nem érti Gréta egyáltalán hogyan tudott mellette eddig aludni, mert ez elviselhetetlen.

Ez az éjszaka volt az utolcsó csepp, nem tagadhattunk tovább, és nem nézhettünk félre, mert Gréta szenvedett.
És hiába imádjuk Indikét, ha szívünk meg is szakad érte, új gazdit kell találnunk neki.
Megírtam a csibekalandok facebookos oldalán, hogy új felelős, szerető gazdit keresünk. Több, mint 2,5 ezren látták és 18-an megosztották. Jelentkeztek jónéhányan, van aki csak érdeklődött, volt aki komolyan is gondolta, és kaptam üzenetet arról, hogy ingyen bármikor elviszik.
Mert igen, egy nagyon minimális, jelképes összeget kértünk több okból.

1. Indike egy érző kisállat , ha pedig az új gazda rájönne, hogy túl hangos, túl költséges, túl macerás a tartása és szélnek eresztené a vakvilágba, gondolván a magyarországi keleti sünök is jól élnek kint a szabadban (könnyen jött, könnyen ment alapon), azzal sünike végítéletét írná alá.
2. Lényegtelen (most ebből a szempontból), hogy mennyit költöttünk Indire, és a berendezésre, nem azért váltunk meg tőle, mert enélkül a jelképes pénzösszeg nélkül nem jutna holnap kenyér az asztalra. De továbbra is költeni kell rá, élő eleséget, (ténylegesen) prémium minőségű kutyatápot, féreghajtót, famentes forgácsot, és szilikonos cicaalmot kell neki venni. Ha pedig valaki sokallja ezt a minimális összeget akkor már nem bízhatok abban, hogy mindezeket biztosítaná számára.
3. Nem kell sok dologra figyelni vele kapcsolatban, nem beteges állat, de vannak alapvető dolgok amit szigorúan be kell tartani, mert visszafordíthatatlan következményekkel járna a hanyagság (hőmérséklet, laktóz érzékenység, fehérje dús, alacsony zsírtartalmú étrend, minőségi élelem, pormentes közeg és a rendszeres takarítás).

Akinek meg kell válnia egy imádott kedvencétől szerintem megérti, hogy nagyon is nem mindegy  számára kihez kerül a kisállata. Nekünk sem volt mindegy, a lehető legjobb gazdit akartuk neki, ha már mi nem tarthattuk meg.

Csodálatos módon pár ór múlva már volt egy nagyon komoly érdeklődőnk, Timi barátnőm barátnője, aki igaz állatbolond.
Nagyon szimpatikus volt, mindent megbeszéltünk (mit lehet, mit nem, mit szeret, mit utál, hogy kell vele bánni, mire kell figyelni), közben azt is elmesélte, hogy már nagyon régóta vágyott egy sünire, most igazán boldog lehet, akár egyásodik gyerekkorban..
Másnap este jöttek el Indianaért, és mi azonnal tudtuk, hogy a legjobb helyre került.
Ugyan este váratott magára, de egy kis kukacért szívesen előjött már nekik.  Köszönjük, hogy ezentúl Ti viselitek gondját, és szeretitek a szúrós puffancs barátunknak.

Az új barát pedig nappal őrzi az álmát

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Visszatérés a munkába

Nem vártam ezt a napot...Sőt, a hátam közepére kívántam, főleg annak tükrében, hogy igazából csak november közepén kellett volna kezdenem. Emellé még társult, hogy egy teljesen más helyen és egy más munkakörben kellett kezdenem. Nagyon gyors és hirtelen volt minden, a bölcsődei dolgok intézése rengeteg időmet elvitte, így az munkakezdés előtt 2 nappal jutottam csak el, hogy kicsit felruházkodjak (melegítőben és sportcipőben nem lett volna olyan szívélyes a fogadtatásom :D ).

Hétfő reggel háromnegyed 7-kor átindultam az út túl oldalára (ez az egy igazán jó dolog ebben a ideje-korai visszaállásban, hogy az új helyem szó szerint csupán egy kőhajításnyira van).
reggel a közvetlen kollegáim megmutatták, mivel foglalkozunk, milyen programokat használunk, minek, mi az elintézési menete és örömmel fedeztem fel, hogy sok új dolog nincsen ahhoz képest a munkához képest, amit korábban csináltam. Így tulajdonképpen mindent ott folytattam, ahol abbahagytam egy picivel több, mint 2 éve, mintha csak az előző napi munka fonalát vettem volna fel.
Eközben Apa reggel fél 8-kor elindult Grétával a bölcsibe, majd az öltöző helyiségben  konstatálta, hogy otthon felejtette a bölcsis hátizsákot, amibe belekészítettem a a benti ruháját és az alvós macit, így gyorsan a gondozónő kezébe adta Grétát és sovány malac vágtában rohant haza az elfelejtett holmikért. A hét többi napján már lent a tárolóban a babakocsiba ültetés után átnézte, hogy minden megvan e, okulva a történtekből.

A héten rájött Krisztián, hogy a bölcsődei átöltöztetésnél kizárólag akkor van hiszti, ha más szülő is ott van bemutatva, hogy neki milyen sanyarú sorsa van (ha csak ketten vannak Apával, akkor jókedvűen mosolyog), amikor átadja a gondozónőnek borítékolható a sírás, de mire Apa kiért a babakocsi tárolóhoz, már a hangját sem lehet hallani. Hét közepe felé, már napközben sem pityergett, de ugyanúgy odakéredzkedett a egy is ölelésre a gondozónőkhöz. Az első két hétben óránként kiveszek 1 nap csúszót, így a 8. napon ki tudok íratni egy nap szabadságot, így már 3 órára ott tudok lenni Grétáért, amikor kinyitják a bölcsőde ajtaját, így nem olyan hosszú még számára nap.

Én a munkában kifejezetten jól érzem magam, jó a közösség, izgalmas a munka, kihívások elé állít. Amennyire féltem tőle, annyira jó érzés bejárni és tenni a  dolgomat. Krisztián is jól veszi az akadályokat, a reggeli bölcsőde menet után  dolgozni megy, bevásárol, így segíti a dolgomat.
Munka után Grétával még sétálunk, ha jó idő van játszóterezünk. Sajnos többször előfordult, hogy keveset aludt délután, így az esték kritikusan rosszak voltak.
A bölcsikezdés óta igazi kis matrica, mivel az együtt tölthető időnk igencsak megcsappant, így a délután minden percét velem  és rajtam tölti szinte kizárólagosan. Apának egy kicsit rossz érzés (főleg ha 6-ra mire hazaér, a kevés alvás miatt, már egyfolytában hisztizik és, és apával egy percre sem akar lenni), de talán ha letelik a 3 hónapos tényleges belerázódás optimalizálódik a helyzet.

Nem mondom, hogy egyszerű, (sőt ha főzni is kell, az szinte lehetetlen küldetés a rajtam lógó kis kullancsommal), de egyelőre nagyon jól tudjuk kontrollálni a helyzetet. Őszintén remélem, hogy az idő múlásával minden egyre egyszerűbb és könnyebb lesz.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Beszoktatás a bölcsődébe 2. hét

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert múlt héten már egyszerűen nem volt semmi időm megírni, de most pótolok.
Szóval az első hét beszoktatási sikerélményei után nagy reményekkel vágtunk bele a második hétbe.

Hétfőn már reggel háromnegyed nyolcra mentünk és egy kis barátkozás, babakocsi tologatás után Gréta nekifoghatott az első reggelijének. A kis étkezésekre a kis asztalok közepére kínáló tányért tesznek (onnan vehetik el a gyerekek a kenyeret, kalácsot, kiflit, stb.) a fél szeleteket megint csak félbe vágják, ebből lehet aztán többet is venni. Nos első alkalommal Gréta a negyed szelet felét tudta csak megenni. Nagyon nehezen lehetett az asztalnál tartani, mivel a 4 kis asztalhoz nem egyszerre ültek le a gyerekek, hanem egymás után. Így amikor ő már reggelizett még voltak heten akik még játszottak, ez pedig nagyon birizgálta a fantáziáját, hogy ő is tüstént felpattanjon és becsatlakozzon a játékba. Reggeli után belevetette magát a játékba és igen elkezdődtek a problémák...
Már korábban a havi frissítéseknél is említettem, hogy Gréta hajlamos az erejével mások fölé kerekedni és érvényesíteni az akaratát. - Azt vettem észre (nem hétfőn hanem összességében az ott töltött 1,5 hetem alatt), hogy a konfliktusok nagy része abból adódik, hogy ugyanaz a játék kell neki, ami a többieknél van, vagy a nála lévő játékot szeretnék a többiek megkaparintani. Már említettem, hogy a csoport szinte egésze nagy, 3 év fölötti gyerekekből tevődik össze, akik egész mondatokban kommunikálnak, a nagy részük szobatiszta, ügyesen esznek, stb. ők meg tudják oldani egymás között a problémájukat (bár láttam, ahogyan az egyik kisfiú mérgében megharapta az egyik kislányt mert nem tudtak megegyezni a játék mikrón). Mivel Gréta nem beszél, így kifejezni is csak mutogatással tudja magát így nem zökkenőmentes közük az eszmecsere. Beismerem sok esetben Gréta nem tudja elfogadni, hogy a játékokon osztozkodni kell és a másik gyereknél lévő játékot akarja megkaparintani, de annak is tanúja voltam, ahogyan a nagyok összegyűjtöttek a játékkonyhából minden játékot egy kupacba, majd elmentek mással játszani, majd amikor az én Csibém ment a babakonyhás játékokhoz, hogy főzőcskézni akar, akkor hirtelen megjelentek a nagyok, elvettek tőle mindent és lökdösni kezdték. Megnyugtatok mindenkit nem lett baja, sőt megmutatta, hogy Kulcsár Grétával nem éri meg packázni és megtépte a nagyfiú haját.
Kövezzetek meg érte, tudom, hogy az agresszió nem megoldás a problémákra és nem szeretném, ha mindent ilyen módszerrel akarna megoldani, viszont nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a kicsi, akitől mindent el lehet venni, akit nyugodtan lehet bántani, akit ki lehet használni. Védje meg magát, ha arra van szükség. Persze, véletlenül sem bátorítjuk ezirányú megmozdulásait, figyelmeztetjük, hogy nem szabad, simizni kell, mert szeretjük a másikat, de nem fogom leszidni, ha csak magát védi.
Miután gyakoroltak a nagyok a bölcsis gálaműsorra, megkért Gréta gondozónénije, hogy köszönjek el és gyorsan menjek ki a csoportszobából. A feladatom az volt, hogy 11-re menjek vissza, de ne menjek be az épületbe, hanem várjak kint, mert a gondozónéni szeretné behozni az udvarról, átöltöztetni és bevinni a csoportba ebédelni. Én 11-kor már ott vártam, de végül nem volt rám szükség, csak háromnegyed 12-kor engedtek be érte. Jól evett és nem volt vele semmi gond, bár amikor az udvaron eszébe jutottam elpityeredett, de felvették, odabújt a gondozónőkhöz, megnyugodott és  fél perc múlva már ment is tovább játszani.

Kedden szintén reggel háromnegyed 8-ra mentünk. A reggeli aznap nagyon nem akart csúszni, alig evett 2-3 falatot. Reggeli után játszottak, majd, 9 után próbálták nagyok a gálaműsorra a, utána köszöntem- és mentem el. Háromnegyed 12-re kellett visszamennem, mert aznap próbálkoztunk meg először a bentalvással. Amikor visszaérkeztem még nem végzett az ebéddel, ráadásul meglátott az ajtón keresztül, így be kellett mennem, hozzá, hogy megnyugtassam, majd az ebéd befejezése után mosakodás és irány az ágy. Először megpróbáltuk lefektetni, betakarni és cirógatva elaltatni, de kb. 10 perces nézelődés és mosolygás után (mert annyira örült, hogy végre láthat és ott vagyok vele), azért csak-csak kibukott, hogy ő bizony anyához akar bújni. Hogy ne kezdjen bele a nagy sírásba és ne keltse fel a többieket, gyorsan magamhoz öleltem és rajtam 1,5 perc alatt elaludt. Ekkor letettem az ágyára, betakartam, és a gondozónő hazaküldött, hogy majd egy óra múlva jöjjek vissza érte fél 2-re. Amikor megérkeztem Gréta kézben volt, kb. 40 percet sikerült aludnia.

Szerdán is háromnegyed 8-ra mentünk és a szokásos reggeli rutin után, a próba végeztével jöttem el kb. fél 10-kor. Delre vissza kellett mennem, hogy kint az öltözőben elbújva megvárjam, hogy a gondozónéninek sikerül e elaltatnia, negyed óra alatt simogatva kidőlt, hazaküldtek és fél 2-re kellett visszajönnöm, akkorra Gréta megint csak fent volt már. Picivel többet, mint kedden, ezúttal 1 órát sikerült aludnia. Napközben még ugyanúgy elpityeredett, amikor eszébe jutottam, de egy kis dédelgetés, ölelés hatására gyorsan elmúlt a bánata és játszott tovább. Ügyesen evett, már egyre ritkábban akarta megfordítani a szájában a kanalat.

Csütörtökön a háromnegyed 8-as érkezésünk után 8-kor reggeliztek és reggeli után jöttem el, érte mennem pedig csak fél 3-ra kellett. Ekkor már Apa is jött velünk (reggel ő pelenkázta és öltöztette fel), hogy kicsit belerázódjon az éles kezdés előtt, megismerje a bölcsit, a gondozónőket, megtudja mindennek a helyét és rendjét és persze, hogy felmérje mennyi idő a reggeli készülődés, az út, a Csemete átadása, hogy délelőttös hetében még 8-ra ő is be tudjon érni. Jót játszott, jól evett, néha pityergett, de hamar megnyugodott. És aznap már másfél órát aludt.

Pénteken a normál érkezés után reggeliztek, reggeli után eljöttem és 3-ra kellett visszamennem érte. Reggel Apa ugyanúgy ügyeskedett és elkísért minket egészen a csoportszoba ajtajáig. Aznap már bent is uzsonnázott, így lett teljes a bent töltött ideje.

Összegzés
Grétának tetszik a a bölcsis élet, jókat játszik, imád az udvaron lenni (kismotorozik, labdázik, csúszdázik), imádja, ha énekelnek mondókáznak (láthattátok ti is, hogy mennyire muzikális, a gondozónők szerint, ha egész nap énekelnének, zenélnének eszébe sem jutnék, annyira belemerül a tánci-tánciba és a tapsolásba). Nincs még szüksége társaságra a játékhoz, ő még nem a gyerekekkel, hanem mellettük játszik (kicsi még). Ő nem az a típus, aki egész nap fogja a gondozónők ruháját, el sem mozdul mellőlük és messziről nézi csak hogy a többiek játszanak. Beleveti magát a sűrűjébe, hiszen neki ez a "munkája" :)
Minden reggel örömmel megy, nem kap sikítófrászt már a bölcsőde megemlítésétől. Viszont az elválások még sírósak voltak. Hét elején igazi ordítás volt (a gondozónő szerint csak 2 percig tartott), aztán minden nap egyre csendesebb, szipogósabb sírásba fordult át és hét végére mire a csoportszobából kiértem a babakocsi tárolóba, addigra már abba is hagyta és belemerült a játékba. Napközben még sokszor kéri, hogy vegyék fel a gondozónők, hogy odabújhasson hozzájuk, egy kis vigaszt nyújtsanak neki, de hamar magára talál és megy újra egyedül játszani.
A reggeli általában nehezen csúszik és nagyon keveset eszik, a tízórainál csak belekortyol a gyümölcslébe, vagy limonádéba, ebédet nagyon jól eszik, legtöbbször repetázik is (bár már említettem, hogy a pazarlás elkerülése végett elsőre olyan kis adagokat mernek nekik, hogy azzal egy 4 hónapos sem biztos, hogy jól lakna), az uzsonna pedig pénteken nagyon jól csúszott neki. A gyümölcsökkel a böliben is hadilábon áll, ha elveszi a tálról az almát, akkor maximum beleharap, de nem kell neki több, banánból hajlandó csak rendesen enni. Elérték azt is nála, hogy ebéd után lefekszik az ágyba és egy kis arcsimivel el tud aludni pár perc alatt. A gondozónők szeretik, hogy mindig mosolygós jókedvű kislány. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy másfél évesen ennyire simán beszokik a bölcsibe. Most így már sokkal nyugodtabb lélekkel mehetek dolgozni :)

Alig várja, hogy bemehessen a többiekhez

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

19. hónap

A következő szabó generáció :D

Bizony, bizony, egyre jobban göndörödik (pedig amikor még a pocakban lakott senki sem hitt nekem, hogy vörös göndör haja lesz)

Kor: 

19 hónap

Súly: 

11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, de azok, még be sem indultak, szóval egy ideig biztosan nyugi lesz)

Egészség/betegség: 

Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor csak annyit mondanék, hogy katasztrófa. A bölcsikezdés előtti pénteken reggel elkezdett folyni az orra, gondoltam a hétvégén Calcimusccal, Fenistil cseppel és egy lórúgásnyi C vitaminnal felturbózom, hogy hétfő reggel megkaphassuk az egészséges igazolást, és kezdhessük a bölcsit. De nem így kellett lennie... Péntek este 10 kor elkezdődött a kálvária. Köhögni kezdett, átmentem hozzá majd a köhögésből hányás lett, telibe az ágyába. Először csak egy kis gyomorrontásra gondoltunk, de amikor egy órán belül harmadszorra ismétlődött meg a hányás, tudtuk, hogy ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Az éjszaka folyamán tizenegyszer húztuk át az ágyát, és öltöztettük át. Ott voltam vele egész éjszaka, volt hogy át kellett fordítani, mert hanyatt kezdett el hányni. Amint inni kapott (órákkal az utolsó hányás után) az is azonnal kijött belőle. Így nem maradt más választásunk reggeltől tíz percenként adtunk neki kortyonként vizet és rehidratáló folyadékot. Egész nap csak feküdt és sírt, a láza felment 39 fokra, ment a hasa és egy falatot sem evett.  Másnap már nem volt hányás, viszont a durva hasmenés megmaradt a láz mellett. Kínálgattuk hogy egyen, de elutasító volt, amit elvett 1-2 falat sajtot azt csak összerágta és amikor le kellett volna nyelnie kiköpte. Hétfőn vittem le gyerekorvoshoz, akkor derült ki, hogy a hányós hasmenéses vírus mellett összeszedett egy vírusos torokgyulladást ezért nem evett. Kezdett aggasztóvá válni a helyzet már 3 napja egy falatot sem evett, viszont közben egyfolytában ment a hasa (nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem brutálisan, napi 15 pelenkát rakott tele bár ez nem is megfelelő kifejezés, mert ahol csak lehetséges mindenhol kifolyt a cucc, így naponta ugyanennyiszer kellett átöltöztetni és minden nap ment a mosógép). A negyedik napon már meg tudott enni néhány kocka szétfőzött és pépesre nyomott krumplit, de az étvágya továbbra is szinte nulla volt és amit megevett azonnal ki is jött belőle. Aznap éjszaka kötöttünk ki az ügyeleten: Gréta rendesen elaludt, majd fél 11-kor ordítva ébredt, kézbe vettem, simogattam, ringattam. Szó szerint rekedtre ordította magát. Amikor sikerült megszabadulnia egy nagy adag bélgáztól kicsit megkönnyebbült és egy fél perces nyugodtság következett. Aztán újra elkapta a görcs és kezdődött a szenvedés előről. Hiába melegítettem és simogattam a hasát nem lett jobb így háromnegyed órányi tömény keserves ordítás után besokalltam. Nem hagyhatom, hogy így szenvedjen, mert ebbe még én is beleőrülök, fél 12-kor felöltöztem, Grétára overált húztam, babakocsiba tettem és elindultam vele az ügyeletre. Utólag kérdezhetném, hogy minek???! Ugyanis az ügyeletes orvos meg akarta magyarázni nekem, hogy ennek a gyereknek semmi baja, és ez a sírás tipikusan álmából megriadt sírás, biztos, hogy nem fáj semmije (akkor már 2. órája ordított folyamatosan, na ki az aki úgy gondolja, hogy egy álmából megriadt gyerek ennyit nem sír, hanem ordít és anya cirógatására, dédelgetésére sem nyugszik meg?). Azért ha gondolom adjak neki no-spát. Így az Árpád hotelnél fogtam egy taxit, mert az éjszaka közepén nem akartam a szenvedő gyerekkel még fél órát kutyagolni az ügyeletes gyógyszertárig, majd onnan még haza háromnegyed órát. Vettem No-spát, és Espumisan cseppeket, de természetesen a no-spat semmilyen úton módon nem tudtuk beleimádkozni Grétába, pedig minden fifikás fortélyt bevetettem, így maradt az Espumisan az egyetlen mentsvár. Hazaérve még háromnegyed órát üvöltött, mire sikerült megnyugodni, kellő mennyiségű széltől megszabadulnia és végül elaludnia. Sajnos a görcsök nem csak aznap gyötörték meg, még 3 napig visszatértek, és emellett folyamatosan ment a hasa, enni pedig csak "morzsákat" tudott. Rettenetesen lefogyott, mire keresztülment rajta a vírus, félelmetes volt látni a azt a csupa csont és bőr gyereket.

Magasság: 

88 cm 

Ruha, pelenka: 

Ruhákból kezdi kinőni a 86-os méretet, inkább a 92-esek jók rá . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi múlt hónapban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 

A vírus miatt az étkezése nulla volt, de a gyerekorvos javaslatára adtunk neki amit csak megkívánt, csak hogy legyen valami a pocakban. Így előfordult, hogy a napi betevő 3 harapás tejszelet és két 1 cm-es kockányi főtt krumpli volt. A vírus elvonulásával az étvágya szerencsére visszatért, és mintha csak pótolni akarná az elmaradottakat úgy kezdett enni, mint egy "favágó". A bölcsiben eszik egy nagyon kevés reggelit (1/8-ad vagy 1/16-od szelet kenyeret vagy kalácsot, és 1-2 korty tejet vagy tejeskávét). A tízórait rendszerint kihagyja, ebédeli viszont nagyon jól szokott, többször is repetázik (bár ahogy néztem az egyszerre kimert mennyiséget egy négy hónapos csecsemő is simán betolná). Délutánonként még veszek neki kiflit, perecet vagy croissant uzsira, amit teljes egészében betermel. A bölcsi kezdés miatt bevezettük márciusban a tejet (csak annak a gyereknek nem adnak, aki gasztroenterológustól visz igazolást, hogy a gyerek tejérzékeny), így már nincs értelme tovább tápszerezni, tejitalozni, ha nem kerülhetjük ki a tej fogyasztását. 2 hét alatt vezettük be a tehéntejet a tápszer mennyiségét egyre csökkentettem és hozzá kevertem egyre nagyobb mennyiségben a 2,8-as tejet. (A bolti tejet nem kell forralni, csak ha valaki háztól veszi a boci tejet, valamint a vizezés is tévhit, nincs szükség rá, úgy teljesen elveszik a tej tápértéke és nem laktat.) Amíg tombolt benne a vírus rizstejet, amjd újra tápszert kapott, hogy ezzel is csökkentsük a "kilökődés" esélyét. Gyümölcslevet minden nap kap 2,5 dl-t (100%-os multivitamin a kedvenc), mert egy évnyi fogzós hasmenés után most többször előfordult szorulás nála, gyümölcsből pedig leginkább csak a banánt fogadja el, ami nem igazán segít a dolgon. Most hogy elmúlt másfél éves megkóstoltattuk vele az apró magvasokat (egyelőre kivit és málnát kapott), szerencsére egyiknél sem lépett fel allergiás reakció, de nem is lettek igazi kedvencek.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 

Nem haladunk semmit, sőt az az érzésem, hogy visszafelé fejlődik ezen a téren (lehetséges ez?). Amit egy évesen és az előtt mondott, azok a szavak teljesen eltűntek (vajon úgy gondolja, hogy elég volt "egyszer" kimondania, ezzel már teljesítette a "mércét"???) Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk, formálja is a száját, ahogyan ki kellene mondania az adott szót, mégse ad ki hangot. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik. Ha valamit nem akar, nem kér, nem kell neki a fejét rázza.

Kedvenc játékok: 

Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Húsvétra kapott mégy egy csomag duplót (vagy inkább apa kapta?) apa épít, ő rombol. A házikók ajtaját kinyitja és beletuszkolja a figurákat, a ház elemekről módszeresen letépi az ablakokat, ajtókat és néha próbálkozik az elemek összeillesztésével is. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok). A bölcsiben a nagy kedvenc a játék babakocsi, legszívesebben azt tologatná egész nap, valamit él-hal a labdákért (mindegy hogy kicsi vagy nagy, pöttyös vagy mintás, a lényeg hogy guruljon).

Kedvenc elfoglaltságok: 

Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Most már biztos, hogy tudja, hogy ő saját magát látja a tükörben. Amint felöltöztetem, vagy ő vesz magára valamit, esetleg csak cofit csinálok a hajába rögtön megy és megnézi magát, sőt láthatóan mindig nagyon tetszik magának. Mostanában a legjobb szórakozása, hogy kipakolja a komódját. (Vettem néhány 92-98-as méretű kis bugyit, hogy ha nyáron elkezdjük a szobatisztaságra szoktatást már legyen néhány darab. Most ezeket a bugyikat pakolja ki és hordja magával mindenhova a lakásban.) Új dolog a dugdosás, azaz a játékok módszeres "elrejtése" a dobozokba, ágytakaró alá, sőt van amikor a nadrágunk szárába próbálja beletuszkolni és jókat nevet rajta. Van humora a csajnak :D

Amit nagyon nem szeret: 

Ha nem kaphatja meg azt amit kinézett magának azonnal. És ha el kell búcsúzni anyától :(

Összefoglaló:

Nagyon nehéz volt ez a hónap mindenféle szempontból. Lelkileg is nehéz volt a hirtelen bölcsőde kezdés miatt, aztán a betegség is kivett minden erőt belőlünk. Mert bizony Grétától végül az egész család elkapta a vírust. Amikor én kidőltem, anyukám elvitte magukhoz és pár napot náluk töltött. Nagyon jól érezte magát, nekem közben már bármennyire vacakul voltam vérzett a szívem, hogy nem láthatom (nem akartuk szegényt visszafertőzni, így amíg lázzal és hasmenéssel küzdöttem, nem hozták haza a kisasszonyt). Később megkapta a papa, mama végül apa is a betegséget. Most hogy elkezdtük a bölcsit sokkal ragaszkodóbb, anyásabb lett. A betegség elmúltával az éjszakák is újra rendeződni látszanak, este 9-től reggel 6-ig alszik egyhuzamban. Leépítettük a mesenézést, de meghagytuk a Halász Judit koncertet, mert hiányzik neki a zene, ha éppen nem énekelnek semmit a bölcsiben. Viszont este a tejecske ivás alatt apa mesél neki, így legalább tuti nyugton marad közben, nem tud elszaladgálni.
Megtaláltam a mostanra állandósult fürdetéses hisztik ellenszerét. Új fogkefét kellett vennem, ami most egy tapadókorongos aljú Singnal. Olyannyira tetszik neki, hogy bárhova fel tudja cuppantani, hogy azóta mióta megvan nem csak a fogmosás megy örömmel, hanem a fürdés, sőt még a hajmosás is. Röviden ennyi történt velünk az elmúlt egy hónapban.

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Beszoktatás a bölcsődébe 1. hét

Szóval eljött ez a (várva várt vagy éppen rettegett) pillanat is, szerdán délelőtt elkezdtük a bölcsődei beszoktatást. Gréta betegeskedése miatt csúsztunk egy hetet, így a húsvét utáni csonka hét még rövidebb lett, mire megkaptuk az orvosi egészséges igazolást. Tovább már nem lehetett húzni az időt, mert a munkahelyemen nagyon várnak már vissza, így ezzel a 8 nappal kellett gazdálkodni.

Szerdán 10-re kellett mennünk, és miután leadtuk az "egészséges igazolást" kezdhettük az ismerkedést.
Gréta a katica csoportba került, Terike és Csilla lettek a gondozónői (nagyon kedves, aranyos hölgyek) a jele pedig az eper lett.
Kaptunk egy kisebb listát hogy miket kell beszereznem a kezdéshez (bölcsődei ágynemű, 3 váltás benti ruha, benti cipő, pelenka, popsitörlő, fogkefe, fájdalomcsillapító, naptej, üzenőfüzet és egy tacskó formájú gyerekfésű - amit még sehol sem sikerült beszereznem pedig már a boltokon és magyar webshopokon kívül az aliexprest és az ebayt is végigböngésztem, mind hiába).

Aki esetleg tudja, hogy hol kapható ne legyen rest megírni nekem ;)

A szekrénykéje elfoglalása után átöltöztettem és átmentünk az átadó helyiségbe kezet mosni (ez állandó rutin, mert a bölcsibe menet a gyerekek gyakran összefogdosnak mindenfélét - száraz falevéltől kezdve, kavicsokon, bogarakon, gilisztákon keresztül, szóval tényleg minden vackot - így a csoportba már tiszta praclikkal mennek, nem koszolják össze, viszik rá a bacikat, vírusokat, fertőzéseket a benti játékokra).
A gondozók bemutatták Grétát a gyerekeknek (12-en vannak, tizenegy 3 év feletti kisgyerek, akik szeptemberben már megkezdik az óvodát, és egy 2 éves kislány, aki Gréta előtt 1 hónappal kezdett). A csoportszoba nagyobb gyerekekre van inkább berendezve, se mászóka, se csúszda, se baba libikóka. Ellenben asztalok, mini ülőkék bőven akadnak, valamint kosarakban játékok (dupló, építőkockák, műanyag állatkák, tüske építő, műanyag kis étkészlet, műanyag gyümölcsök, játékbabák, játék babakocsi, babalaptop, játéktelefon, stb.) babakonyha.
Gréta nem igazán foglalkozott a többi gyerekkel, meglátta a játékbabakocsit és az ott töltött egy óra alatt végig azt tologatta. Amikor egyik másik gyereknél elszakadt a cérna, kiborultak, sírtak, összevesztek a játékokon akkor lemerevedett, nem tudta hova tenni a dolgot, de utána folytatta a csoportszoba babakocsis felfedezését. Amikor letelt az egy óránk elköszöntünk, átöltöztettem Grétát és hazamentünk.

Csütörtökön szintén 10-re kellett mennünk (aznap már 2 órát töltöttünk bent), mire odaértünk már kimentek az udvarra a gyerekekkel, Terike várt meg minket és engedett be a az öltözőbe. Kimentünk az udvarra, Gréta rögtön elemébe került amint meglátta a labdákat, egymás után kezdte őket begyűjteni. Kb. 10 perc után Terike szólt, hogy köszönjek el Grétától, biztosítsam afelől, hogy vissza fogok jönni hozzá és negyed órára menjek be az öltözőbe. Számomra teljesen nem várt dolog történt, amikor megfogtam, hogy elköszönjek tőle, teljesen bedühödött, hogy megállítom és arra a fél percre elválasztom a labdáktól. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy elmentem, nem is keresett, abban a 15 percben.

A kinti játék után bementünk és már Gréta is a többiekkel ebédelt. Igaz nekem kellett etetnem, mert nem szabad kézzel enni, csak kanállal, Gréta viszont hamar fel szokta adni a kanalazást, és onnantól már mindent kézzel eszik. Ellenben szinte azonnal nagyon ügyesen ivott egyedül pohárból, az újdonság és az, hogy látta a többiektől, hamar szórakoztatóvá és utánzandóvá tette számára. Az ebéd olyannyira ízlett neki, hogy még repetázott is. Ebéd után kezet mostunk, elköszöntünk, felöltöztünk és hazamentünk.

Pénteken már 9-re kellett mennünk (aznap 3 órát töltöttünk bent), egy kis játék és krumplinyomdázás után tízóraiztak, ami Grétánál csúfos kudarc volt, nem volt hajlandó gyümölcsöt enni, a gyümölcsléből is csak 2 kortyot ivott, mindösszesen 2 db kölesgolyót tápolt be. 

Tízórai után gyakoroltak a bölcsőde 45 éves fennállása alkalmából rendezendő gálaműsorra a kis műsorukat (Gréta imádta, tapsolt és riszált a dalokra, mondókákra). Majd kimentünk az udvarra, aznap már háromnegyed órára kellett elmennem. Gréta ez alkalommal se foglalkozott a távozásommal, nem keresett ellenben felfedezte az udvart és nagyon jól érezte magát. Ebédnél megint nagyon jól evett és kétszer is repetázott. Kézmosás élköszönés és átöltözés után elaludt a babakocsiban hazafelé, nagyon kifárasztotta a nap.

Nem merem elkiabálni, de idáig nagyon jól fogadta Gréta a bölcsődét, a közösséget, a gyerekeket, a változást (remélem ez így is marad). Ezen a héten már reggeltől járunk és mindennap egy órával növeljük az ott töltött időt - és csökkentjük azt, amit anya bent van. Keddtől már az ottalvással is próbálkozunk pénteken pedig már nélkülem fogja a teljes napot bent tölteni reggel fél nyolctól délután fél négyig. Krisztián is már el fog kísérni minket reggelente, hogy átlássa, szokja a helyzetet, mert élesben, ő fogja majd minden nap vinni a kisasszonyt.

Beszámolok majd újra a hét folyamán történtekről és a második beszoktatós hetéről is.

A Csibekalandok a Facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)