Megismerkedésünkkor ő volt az az ember, aki nem volt hajlandó még arra sem, hogy a héten egyetlen nap húsmentes ebédet készítsek neki, majd több mint 5 év után hajlandó volt kipróbálni, hogy belehal e egy húsmentes ebédbe (láss csodát, életben maradt). Az viszont mindig is távol állt tőle hogy akár egy reggelit vagy vacsorát el tudjon képzelni hús vagy húskészítmény nélkül.
Bevallom kicsit aggódtam is, hogy mi lesz vele, vajon kibírja e egyáltalán az első napot, nemhogy egy egész hetet.
Sebaj, ha akarja, én nem fogok az útjába állni, keresgéltem recepteket, hogy válogatni tudjon, mit is szeretne enni (kis engedményeket tett magának: megmaradt az étrendjében a tejtermék, a tojás és a hal).
Az én engedményem pedig továbbra is megmaradt, nem főzök minden nap friss ebédet, hiszen a héten két nap is úszásra viszem Grétát ilyenkor pedig csak este érünk haza.
Lássuk miből is állt Krisztián étrendje:
Reggeli:
- vajas croissant/Abendbrot vagy Vikorn kenyér
- natúr vajkrém/humusz/guacamole
- főtt tojás
- uborka, paradicsom
Vacsora:
- tonhalsaláta
- paradicsomos makréla pirítóssal
- Pirítós, humusz, főtt tojás, paradicsom
Ebéd:
- Hétfő-kedd Sárgaborsófőzelék sült hagymával
- Szerda-csütörtök Lencsepörkölt tésztával
Összegzés:
A legegyszerűbbek talán a reggelik voltak, Krisztián nagyon jól vette az akadályt, nem hiányzik azóta sem neki a felvágott, vagy a májas (itt megjegyzem, hogy azóta sem eszik felvágottat). A humuszt és a guacamolet már korábban megmutattam neki, és míg a humusz első ízlelésre szerelem volt, a guacamolet le kellett csupaszítani az ő ízlésének megfelelőre (- koriander, -hagyma, -chili), hogy megnyerje a tetszését. Az elfogyasztott kenyér mennyiségét is lecsökkentette 3 szeletről 1 szeletre. És elmondása alapján nem volt éhes egyáltalán ebédig. Szóval a vega reggelik nagyon bejöttek neki.
Az ebédek, már nem voltak ennyire egyszerűek és egyértelműen meggyőzőek, mint a reggelik. Hétfő-kedd sárgaborsó főzelék volt a menü pirított hagymával. A főzelék még rendben is volt mert Krisztián amúgy is szereti a sárgaborsó főzeléket, de a pirított hagyma már az első napon erősen megviselte késő estig böfögte vissza a sült hagyma jellegzetes ízét.
A feketelevest a lencsepörkölt jelentette. Itt két napon keresztül szenvedett és mondhatni, hogy éhezett az ebéd helyett, mert illatra egy bolognai raguhoz jobban hasonlított mint egy pörkölthöz, az íze viszont számára maga volt a borzalom. A paradicsom tartalma feltolta a savát az egekbe, így másnap már csak alig pár kanállal evett belőle, inkább barackkal pótolta az energiaveszteséget.
A hét megkoronázása pedig a rántott patiszon volt paradicsomos krumplisalátával. Krisztián félt tőle mert korábban még sosem evett patiszont, parája volt hogy nagyon tök ízű lesz. De olyannyira megtetszett neki az összeállítás, hogy kérte vegyük fel állandó ételnek a menü listájára. Az egyetlen amiből nem evett végül, az a fokhagymás-kapros majonézes mártogatós volt (utálja a kaprot) de enélkül is nagyon bejött neki ezt az ebéd.
A vacsorákkal kicsit kínlódott, mert kenyeret már nem igazán akart enni, néha viszont kissé éhes maradt egy paradicsomos halkonzerv után, így végül mégis nyert a kenyér a vacsihoz.
A hét folyamán rendeződtek a problémái, nem volt soha túlevés érzete, nem érezte magát fáradtnak, gyengének (a lencsepörköltes napokat kivéve) soha sem volt éhes, teljesen jól tudott lakni a kiadagolt ételekkel. Büszke vagyok rá, mert teljes mértékben kilépett a komfort zónájából és nagyon nyitottan fogadta az új ételeket. És nem kis szempont az sem, hogy mindezzel ő is példát mutat Grétának.
Mit gondoltok, ti is kipróbálnátok néhány új húsmentes ételt?
