Újházi tyúkhúsleves

Kész agyrém volt ezt a december, annyira leterheltek voltunk, hogy egyszerűen nem tudtam odáig eljutni, hogy leüljek írni (pedig felüdülés lett volna a szívemnek). Most hogy túl vagyunk a karácsonyon nem kell már semmit intézni, kapkodni, rohangálni esténként talán le tudok ülni és behozni az elmaradásaimat.
Nálunk karácsonykor nem szokás halászlét főzni (Krisztián betegesen fél a szálkáktól), ezért a tavalyi év kivételével mindig Újházi tyúkhúslevest főzök.
Idén jó előre leadtam a rendelést a hentesünknél, hogy a karácsonyi menüből ne hiányozzon semmi sem.

Újházi tyúkhúsleves

Hozzávalók:

fél tyúk
10 db szemes bors
3 gerezd fokhagyma
20 dkg sárgarépa
10 dkg petrezselyemgyökér
1 kisebb zellergumó
1 db paradicsom
1 db tv paprika
1 db közepes vöröshagyma
10 dkg kelkáposzta
10 dkg zöldborsó
20 dkg karfiol
10 dkg csiperke gomba
cérnametélt

23-án már nekiálltam, mert a húsleves úgy a legfinomabb, ha van ideje összeérni az ízeknek. Reggel a fél tyúkot megmostam, kitépkedtem azt a maradék kósza tollpihéket, amik rajta maradtak és a legnagyobb fazekamban hideg vízben feltettem főni. Teatojásba tettem a szemesborsot és a kicsit megtört fokhagymagerezdeket és bedobtam a tyúk mellé. Amikor a víz felforrt, levettem a legkisebb fokozatra a főzőlapot, hogy a víz éppen csak gyöngyözzön és hozzáadtam a negyedekbe vágott paradicsomot, a kicsumázott paprikát, a vöröshagymát (egészben), az összekötözött kelkáposztát és tovább főztem a tyúkot. Kb 2 óra múlva hozzáadtam a megpucolt felkarikázott répákat, és a zellert.
Addig főztem tovább amíg a tyúk szinte már teljesen megpuhult és a villa olyan könnyen csusszant bele, mint a puha vajba. Ekkor adtam hozzá a borsót, a kis darabokra felaprított karfiolt és a megpucolt, felszeletelt gombát.
Amikor megpuhultak a zöldségek el is készült a leves, kihűtöttem és eltettem a hűtőbe másnapig, hogy tökéletes legyen az ízhatás. Szenteste csak ki kellett főznöm hozzá a cérnametéltet és a csontról lebontanom, apró darabokra vágnom a tyúkhúst.
Krisztián nagy örömére idén is volt (sőt még van is) illatozó, gőzölgő tyúkhúsleves, hogy igazán ünnepi hangulatot varázsoljon a konyhaasztalra.

Házi ételízesítő

Sokan biztosan azt gondolják, hogy milyen finnyás vagyok mennyi mindent nem vagyok hajlandó nem csak megenni, de megvenni sem (nehogy a végén még Krisztián egye meg).
Ide tartozik a margarin, a félkész/készételek, a mindenféle zacsis fűszerkeverékek és az ételízesítő/leveskocka is (kifejezetten undorom van a mű ételek ízétől).
Egy időben anyu húsleveseit sem szívesen ettem meg, mert nagyon is rákapott arra, hogy teleszórja ételízesítő granulátummal, így nemcsak extra sós lett, de extra műízű is az amúgy (normál esetben) aranyló húsleves.
Keresgéltem egy keveset, hogy kikerülhessünk a marketing szakemberek agymosásából és találjak természetes megoldást, elvégre annak idején sem a dédi, sem a mama nem használtak ilyen vackokat és mégis hihetetlenül finomakat főztek.
Találtam is jó pár receptet, amivel egyszerűen ki lehet kerülni a granulátumokat, meg azt a rengeteg nátrium glutamátot. Készítettem anyunak és magamnak, hatalmas sikert aratott, viszont kifogyott a készlet, úgyhogy most újra robotgépet ragadtam és bespejzoltam a napsütéses nyár ízeiből, színeiből és illatából.

Házi ételízesítő

Hozzávalók:
2 kg sárgarépa
1 kg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
3 db közepes zellergumó
3 db karalábé
1 kis fej karfiol
1 kis fej kelkáposzta
6 fej hagyma
1 fej fokhagyma (most csak nagyon kis fejűt kaptam, úgyhogy inkább gerezdre mérve 10 gerezdet tettem bele)
2 db töltenivaló paprika
1 db kápia paprika
2 db paradicsom
4 nagy csokor petrezselyemzöld
1 csokor zellerzöld
1 kg tengeri só a nyers változathoz / 20 dkg a szárítotthoz
(Az arányok természetesen változhatnak ízlésünknek és a zöldséges aktuális kínálatának megfelelően.)


A zöldségeket megmostam megpucoltam és késes betétű robotgépbe tettem (darálóval is lehet csak úgy tovább tart és több kézi erő is kell hozzá). Az apróra darált zöldségekhez csak sót akartam keverni és befőttes üvegekbe tenni, de sajnos nem volt otthon elég üveg és már nem is kaptam sehol, úgyhogy a kevésbé költség és időtakarékos módszerhez kellett folyamodnom. A darált zöldségeket alaposan összekevertem, a létező összes tepsimet, sütőedényemet kibéleltem sütőpapírral és vékonyan ráterítve az aprított zöldségeket 75°C-os hőlégkeverésre állított sütőbe tettem (a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon). Időnként kihúztam a tepsiket és átforgattam a keveréket, hogy egyenletesen száradjanak és ne csomósodjanak össze közben.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal (szombaton esküvőre voltunk hivatalosak) másfél napig tartott, mire az összes kiszáradt. Ekkor sóval kevertem a zörgősre száradt zöldségeket és jól záródó befőttesüvegekbe porcióztam.
A szárított módszernél 4 db 720 ml-es üveg lett tele, a sima lesózós változatnál kb. 10 db tele üvegre lehet számítani. Az ízek minden esetben kirobbanóak, a szárítottnál a vízveszteség miatt csökken a zöldségek térfogata, de természetesen nem a méret a lényeg  :)