Májgaluska leves

Már egy párszor említettem, hogy Krisztián nagyon szereti a leveseket, én viszont annál kevésbé. Mióta külön főzök mindkettőnknek, azóta többször örülhet, mert heti 1-2 alkalommal biztosan kerül a tányérjába valamilyen formában. 

Szerda este Indinek csirkemájat sütöttem ki vacsorára, és amikor Krisztián megérezte az illatát, nyálcsorgatva kijelentette, hogy ő is valami májasat szeretne enni. Ebből jött az ötlet, hogy most hétvégére májgaluska levest fogok készíteni így dupla lehet az öröm: leves is lesz és májat is ehet. 

Sokat kísérletezgettem, amíg meglett a tökéletes recept. Volt, hogy szép kerek gombócok sikeredtek, de ehetetlenül kemények lettek, aztán több évnyi próbálkozás, kísérletezés után meglett a tökéletes recept. Ugyan nem tudok szép kerek gombócokat készíteni belőle csak galuskákat, viszont cserébe vajpuhák lesznek a főzés végére.

Májgaluska leves

Hozzávalók:
2 db kisebb sárgarépa
1 db kisebb fehérrépa
1 kisebb zellergumó fele
1 db paradicsom
40 dkg csirkemáj
3 ek liszt
1  db nagyobb tojás
1 tk aprított petrezselyemzöld
1 tk házi vegeta
2 gerezd fokhagyma
só
szemes és őrölt bors

A zöldségeket megpucoltam felaprítottam, a paradicsomot négyfelé vágtam (Krisztián imádja kiszürcsölni a héjából). A felaprított zöldségeket lábasba tettem, felengedtem vízzel, teatojásban szemes borsot tettem mellé és feltettem a tűzhelyre közepes hőmérsékleten főni. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek akkor sóztam csak meg (mert így hamarabb megpuhulnak, rövidebb ideig kell főzni őket).
A májgaluskához a májat vágódeszkán késsel elkapargattam, a kapott pépet egy kisebb tálkába tettem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a lisztet, a petrezselyemzöldet, a zúzott fokhagymát, a vegetát, az őrölt borsot és fél tk sót. Az egészet jól kikevertem és teáskanállal a levesbe szaggattam. Miután feljöttek a leves felszínére még 3 percig főztem és el is készült a illatozó leves.
Azt hiszem ízében ez így tökéletes ahogyan van ezért még azt is elnézzük, hogy gombóc helyet galuska lett csak belőle.

Töltött csirkecomb

A hét elején francia hagymalevest főztem sajtos pirítóssal, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Hiába nem jöhet be még nálunk se minden, még akkor sem, ha a legjobb helyről szerzem be a receptet. Így a sikertelen kísérlet után valamivel ki kellett engesztelnem Krisztián háborgó pocakját, amit megízlelve nem rándul furcsa fintorba az arca.
Egy jó kis töltött csirkecombnak rizibizivel nem tud ellenállni. A recept ugyan nem volt családi, de mióta először próbáltuk tudtuk, hogy innentől az lett.

Recept innen

Töltött csirkecombok (és csirkemájfelfújt)

Hozzávalók:
2 db egész csirkecomb
20 dkg csirkemáj
1 db szikkadt zsemle
1 kisebb sárgarépa
1 db tojás sárgája
1 tk aprított petrezselyemzöld
olaj
só
őrölt bors
majoranna

A csirkemájakat deszkán késsel elkapartam, a szikkadt zsemlét vízbe áztattam, majd jól kicsavarva a májhoz adtam. Beleütöttem egy tojás sárgáját, kis lyukú reszelőn belereszeltem a sárgarépát, sóztam, borsoztam, majorannával ízesítettem és aprított petrezselyemzöldet adtam hozzá. Egynemű masszát kevertem belőle, amit a csirkecombok meglazított bőre alá töltöttem, a maradék tölteléket szuflés tálkákba tettem (ez az adag 4 db nagyobb egész csirkecombba, vagy 6 db kisebbe tölthető bele, ekkor nem marad szuflénak való). A csirkecombokat sóztam, borsoztam  és olivaolajjal vékonyan kikent sütőtálba tettem, majd kb. 1 dl vizet öntöttem mellé. A májszuflét és a csirkecombokat 180°C-ra előmelegített hőlégkeverésre állított sütőbe tettem 30-40 percre, míg a csirke bőre szép aranybarnára és ropogósra sült (a szuflénak csak 20 perc szükséges).
Egy kis barnarizses rizibizivel igazi ínyencség lett Krisztiánnak, és végre nem húzta a száját sem.

Kijevi csirkemell

Igazi klasszikus, nálunk mégsem régóta van terítéken, ugyanis Krisztián a nyaralásunkon evett először. Mert ő az igazi magyaros ízek imádója tökéletesen meglenne élete végéig rántott karajon sült krumplival, pörköltön nokedlivel vagy sült tarján pirított hagymás krumplival (a megszokások embere). Ebből nehéz is kizökkenteni, de nem lehetetlen. Így ha nem is teljesen egészséges mert ugye olajba kisütött és panírozott, de legalább nem vörös húst eszik és ha készítek hozzá salátát egy kis vinegrettel máris fedezve van a napi öt adag zöldségből kettő.

Kijevi csirkemell (2 személyre)

Hozzávalók:
2 db fél csirkemellfilé
6 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
4 gerezd fokhagyma
2 marék reszelt sajt (legjobbak a jellegtelen ízűek, hogy a fűszervaj tudjon érvényesülni)
só
őrölt bors
0,25 tk aprított petrezselyemzöld
liszt
tojás
zsemlemorzsa

A csirkemelleket felülről felszúrtam: egy hosszú vékony  lyukat vágtam bele a csirkemellek egész hosszában.
A vajhoz kevertem a sót, őrölt borsot, zúzott fokhagymát, aprított petrezselyemzöldet és egy maréknyi reszelt sajtot. Jó alaposan összekevertem a vajas masszát, kétfelé osztottam és az adagot megfelezve két folpackra halmoztam. Belesodortam a fóliába és 1,5 cm átmérőjű hengereket készítettem belőlük. A fűszervaj rudakat betettem a fagyasztóba 10 percre, hogy visszaszilárduljanak és könnyebben bele tudjam tölteni a csirkemellekbe. Miután megkeményedtek beletoltam a pipicicikbe vágott lyukakba, a tetejüket pedig fogpiszkálóval összetűztem, hogy sütés közben ne tudjon megszökni a finom töltelék. A csirkemelleket kívülről megsóztam és liszt, tojás, zsemlemorzsa kombinációba paníroztam.
Serpenyőben olajat melegítettem (ha kicsit egészségesebben szeretnénk akkor használhatunk kókuszolajat) és közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöttem minden oldalát, nagyon is ügyelve arra, hogy véletlenül sem a húsvillával fordítsam meg.
Amikor kisült félbevágtam és megelőzendő, hogy az összes fűszervaj kicsordogáljon a vágott részekhez tömtem egy jó adag reszelt sajtot.

Abszolút nyerő: finom, és tápláló ebéd készült belőle. Már az illatok miatt is kár lenne kihagyni.

Házi ételízesítő

Sokan biztosan azt gondolják, hogy milyen finnyás vagyok mennyi mindent nem vagyok hajlandó nem csak megenni, de megvenni sem (nehogy a végén még Krisztián egye meg).
Ide tartozik a margarin, a félkész/készételek, a mindenféle zacsis fűszerkeverékek és az ételízesítő/leveskocka is (kifejezetten undorom van a mű ételek ízétől).
Egy időben anyu húsleveseit sem szívesen ettem meg, mert nagyon is rákapott arra, hogy teleszórja ételízesítő granulátummal, így nemcsak extra sós lett, de extra műízű is az amúgy (normál esetben) aranyló húsleves.
Keresgéltem egy keveset, hogy kikerülhessünk a marketing szakemberek agymosásából és találjak természetes megoldást, elvégre annak idején sem a dédi, sem a mama nem használtak ilyen vackokat és mégis hihetetlenül finomakat főztek.
Találtam is jó pár receptet, amivel egyszerűen ki lehet kerülni a granulátumokat, meg azt a rengeteg nátrium glutamátot. Készítettem anyunak és magamnak, hatalmas sikert aratott, viszont kifogyott a készlet, úgyhogy most újra robotgépet ragadtam és bespejzoltam a napsütéses nyár ízeiből, színeiből és illatából.

Házi ételízesítő

Hozzávalók:
2 kg sárgarépa
1 kg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
3 db közepes zellergumó
3 db karalábé
1 kis fej karfiol
1 kis fej kelkáposzta
6 fej hagyma
1 fej fokhagyma (most csak nagyon kis fejűt kaptam, úgyhogy inkább gerezdre mérve 10 gerezdet tettem bele)
2 db töltenivaló paprika
1 db kápia paprika
2 db paradicsom
4 nagy csokor petrezselyemzöld
1 csokor zellerzöld
1 kg tengeri só a nyers változathoz / 20 dkg a szárítotthoz
(Az arányok természetesen változhatnak ízlésünknek és a zöldséges aktuális kínálatának megfelelően.)


A zöldségeket megmostam megpucoltam és késes betétű robotgépbe tettem (darálóval is lehet csak úgy tovább tart és több kézi erő is kell hozzá). Az apróra darált zöldségekhez csak sót akartam keverni és befőttes üvegekbe tenni, de sajnos nem volt otthon elég üveg és már nem is kaptam sehol, úgyhogy a kevésbé költség és időtakarékos módszerhez kellett folyamodnom. A darált zöldségeket alaposan összekevertem, a létező összes tepsimet, sütőedényemet kibéleltem sütőpapírral és vékonyan ráterítve az aprított zöldségeket 75°C-os hőlégkeverésre állított sütőbe tettem (a sütő ajtaját résnyire nyitva hagytam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon). Időnként kihúztam a tepsiket és átforgattam a keveréket, hogy egyenletesen száradjanak és ne csomósodjanak össze közben.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal (szombaton esküvőre voltunk hivatalosak) másfél napig tartott, mire az összes kiszáradt. Ekkor sóval kevertem a zörgősre száradt zöldségeket és jól záródó befőttesüvegekbe porcióztam.
A szárított módszernél 4 db 720 ml-es üveg lett tele, a sima lesózós változatnál kb. 10 db tele üvegre lehet számítani. Az ízek minden esetben kirobbanóak, a szárítottnál a vízveszteség miatt csökken a zöldségek térfogata, de természetesen nem a méret a lényeg  :)

Palócleves

Az a helyzet, hogy nem vagyok valami nagy leveses (nem is készítek túlságosan sűrűn), ennek viszont Krisztián issza meg a levét, mert ő szíve szerint akár mindennap enne. Viszont van egy két kivétel, amit én is nagyon szívesen elszürcsölök ha már úgyis kell néha levest enni.
Az egyik ilyen a palóc leves, amivel drága Nagyikám ismerkedett meg először Farkasgyepűn a szanatóriumban (, mert mi addig nem is hallottunk róla), igaz ő akkor hentes levesnek emlegette, de az elmondása alapján megtaláltuk a receptet és amikor hazajött már itthon is elkészíthettük neki. Így került fel a családi receptgyűjteménybe és azóta is örömmel készítjük (és persze megemlékezünk a Nagyiról).

Palócleves

Hozzávalók (4 személyre):
- 25-30 dkg sertés lapocka
- 2 ek zsír (mert szerintem sertést és marha pörköltet vétek olajjal készíteni)
- 1 db paradicsom
- 1 db paprika
- 1 fej közepes vöröshagyma (plusz egy felet találtam a hűtőben Krisztián múltkori zsíros kenyerezéséből)
- fűszerpaprika
- só
- őrölt bors
- őrölt kömény
- 2 tk mustár
- 20 dkg zöldbab
- 2 szem közepes krumpli
- 2 szál közepes sárgarépa
- 1 szál közepes perezselyem gyökér
- 10 dkg zeller
-  víz
- 1 kis pohár tejföl (20%-os)
- kapor
- 1 ek liszt
- ecet (10%-os)

Csipetkéhez:
- 1 db tojás
- liszt
- só

Szombaton a pörköltet készítettem el. A hagymát kockára vágtam, és a zsíron megdinszteltem. A lapockát, a paradicsomot, és a paprikát szintén felkockáztam . Az üvegesre párolt hagymára tettem a felkockázott húst és fehéredésig pirítottam (pörköltem). Amint a hús mindenhol kifehéredett, lehúztam a főzőlapról, fűszereztem: pirospaprikát, őrölt borsot és -köményt tettem bele (de sózni nem szabad ilyenkor még, mert akkor nagyon nehezen puhul meg a hús), hozzáadtam a mustárt és a felkockázott paprikát, paradicsomot. Felöntöttem vízzel (nálam az vált be, hogy annyit engedek rá, hogy ellepje az edény tartalmát, mert mire megpuhul a hús, addigra tökéletesen besűrűsödik a szaft) és visszatettem a főzőlapra, közepes hőmérsékleten addig főztem, amíg a a hús megpuhult, csak ekkor sóztam. Amikor kihűlt betettem a hűtőbe, hogy jól összeérjenek az ízek. Hétfőn fejeztem csak be, mert vasárnap családlátogatóban voltunk és nem ebédeltünk itthon.
A répákat, a zellert és a krumplit megpucoltam, a répákat felkarikáztam, a krumplit és a zellert felkockáztam.
Egy közepes fazékban 1 ek olajat öntöttem, rászórtam a felkarikázott répákat, a felkockázott zellert, ráöntöttem fél dl vizet, fedőt tettem az edényre és kis hőmérsékleten közepesen megpároltam. Amikor a répák már elkezdtek puhulni, hozzáöntöttem a szombaton főzött pörköltet, beleszórtam a zöldbabot és felöntöttem vízzel. Forrástól számítva 10 percig főztem és hozzáadtam a felkockázott krumplit.
Közben elkészítettem a habarást, a tejfölt a liszttel csomómentesre kevertem, hozzáadtam 2 merőkanállal a levesből, és mikor már a krumpli is megpuhult (újraforrástól számított 7-8 perc) a levesbe kevertem a habarást. Megszórtam szárított kaporral (van aki tárkonnyal készíti és citrommal, de nekünk ez a verzió jobban ízlik), és ecettel savanyítottam valamint után sóztam egy picit. Végül a csipetkéhez összegyúrtam a tojást a lisztet és a sót, a gombócot a levesbe csipkedtem  még 2 perc főzés és készen lett a tökéletes tartalmas leves.