Töltött csirkecomb

A hét elején francia hagymalevest főztem sajtos pirítóssal, de sajnos csúfos kudarcot vallottam. Hiába nem jöhet be még nálunk se minden, még akkor sem, ha a legjobb helyről szerzem be a receptet. Így a sikertelen kísérlet után valamivel ki kellett engesztelnem Krisztián háborgó pocakját, amit megízlelve nem rándul furcsa fintorba az arca.
Egy jó kis töltött csirkecombnak rizibizivel nem tud ellenállni. A recept ugyan nem volt családi, de mióta először próbáltuk tudtuk, hogy innentől az lett.

Recept innen

Töltött csirkecombok (és csirkemájfelfújt)

Hozzávalók:
2 db egész csirkecomb
20 dkg csirkemáj
1 db szikkadt zsemle
1 kisebb sárgarépa
1 db tojás sárgája
1 tk aprított petrezselyemzöld
olaj
só
őrölt bors
majoranna

A csirkemájakat deszkán késsel elkapartam, a szikkadt zsemlét vízbe áztattam, majd jól kicsavarva a májhoz adtam. Beleütöttem egy tojás sárgáját, kis lyukú reszelőn belereszeltem a sárgarépát, sóztam, borsoztam, majorannával ízesítettem és aprított petrezselyemzöldet adtam hozzá. Egynemű masszát kevertem belőle, amit a csirkecombok meglazított bőre alá töltöttem, a maradék tölteléket szuflés tálkákba tettem (ez az adag 4 db nagyobb egész csirkecombba, vagy 6 db kisebbe tölthető bele, ekkor nem marad szuflénak való). A csirkecombokat sóztam, borsoztam  és olivaolajjal vékonyan kikent sütőtálba tettem, majd kb. 1 dl vizet öntöttem mellé. A májszuflét és a csirkecombokat 180°C-ra előmelegített hőlégkeverésre állított sütőbe tettem 30-40 percre, míg a csirke bőre szép aranybarnára és ropogósra sült (a szuflénak csak 20 perc szükséges).
Egy kis barnarizses rizibizivel igazi ínyencség lett Krisztiánnak, és végre nem húzta a száját sem.

Kijevi csirkemell

Igazi klasszikus, nálunk mégsem régóta van terítéken, ugyanis Krisztián a nyaralásunkon evett először. Mert ő az igazi magyaros ízek imádója tökéletesen meglenne élete végéig rántott karajon sült krumplival, pörköltön nokedlivel vagy sült tarján pirított hagymás krumplival (a megszokások embere). Ebből nehéz is kizökkenteni, de nem lehetetlen. Így ha nem is teljesen egészséges mert ugye olajba kisütött és panírozott, de legalább nem vörös húst eszik és ha készítek hozzá salátát egy kis vinegrettel máris fedezve van a napi öt adag zöldségből kettő.

Kijevi csirkemell (2 személyre)

Hozzávalók:
2 db fél csirkemellfilé
6 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
4 gerezd fokhagyma
2 marék reszelt sajt (legjobbak a jellegtelen ízűek, hogy a fűszervaj tudjon érvényesülni)
só
őrölt bors
0,25 tk aprított petrezselyemzöld
liszt
tojás
zsemlemorzsa

A csirkemelleket felülről felszúrtam: egy hosszú vékony  lyukat vágtam bele a csirkemellek egész hosszában.
A vajhoz kevertem a sót, őrölt borsot, zúzott fokhagymát, aprított petrezselyemzöldet és egy maréknyi reszelt sajtot. Jó alaposan összekevertem a vajas masszát, kétfelé osztottam és az adagot megfelezve két folpackra halmoztam. Belesodortam a fóliába és 1,5 cm átmérőjű hengereket készítettem belőlük. A fűszervaj rudakat betettem a fagyasztóba 10 percre, hogy visszaszilárduljanak és könnyebben bele tudjam tölteni a csirkemellekbe. Miután megkeményedtek beletoltam a pipicicikbe vágott lyukakba, a tetejüket pedig fogpiszkálóval összetűztem, hogy sütés közben ne tudjon megszökni a finom töltelék. A csirkemelleket kívülről megsóztam és liszt, tojás, zsemlemorzsa kombinációba paníroztam.
Serpenyőben olajat melegítettem (ha kicsit egészségesebben szeretnénk akkor használhatunk kókuszolajat) és közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöttem minden oldalát, nagyon is ügyelve arra, hogy véletlenül sem a húsvillával fordítsam meg.
Amikor kisült félbevágtam és megelőzendő, hogy az összes fűszervaj kicsordogáljon a vágott részekhez tömtem egy jó adag reszelt sajtot.

Abszolút nyerő: finom, és tápláló ebéd készült belőle. Már az illatok miatt is kár lenne kihagyni.

Túrós, lekváros derelye

Eljött a húsmentes nap ideje, új szokásunk szerint. Próbálom minél változatosabbá tenni Krisztiánnak, hogy lehetőleg ne menjen el tőle idő előtt a kedve, és teljesen be tudjon épülni a mindennapjainkba. Most fokhagymakrémleves volt egy kis füstölt sajttal és derelyéből egy jó kupacnyi. Krisztiánnak lekvárost (nemrég főztem be néhány üveg fahéjas szilvalekvárt, ez pont tökéletes volt bele), magamnak pedig túróst készítettem.
És újra meg kell, hogy jegyezzem: jók ezek a retró ebédek, még az én válogatós Szívem csücske is meg van elégedve velük.

Túrós és lekváros derelye

Hozzávalók:
50 dkg krumpli
20 dkg liszt (egészségesebben tönkölyliszttel)
1 db tojás
csipet só
1 ek zsír (egészégesebben kókuszzsírral)
fahéjas szilvalekvár
12 dkg túró
1 db kisebb tojás
2 gr stevia
1 ek zsír (egészségesebben kókuszzsírral)
8 ek zsemlemorzsa (egészségesebben zabkorpával)

A krumplit alaposan megmostam és héjában, enyhén sós vízben megfőztem. Még melegen lehúztam a héját és krumlinyomón átnyomtam (a végére még a mama régi krumplinyomója is eltörött a nagy erőlködésben). Amikor már csak langyos volt a krumpli hozzágyúrtam a lisztet, a tojást, a zsírt és egy jó csipetnyi sót. A túrós töltelékhez a túróhoz kevertem a tojást és a steviát. Serpenyőben felmelegítettem a zsírt, rászórtam a zsemlemorzsát és aranybarnára pirítottam.
Alaposan meglisztezett nyújtólapon 3-4 mm vastagra nyújtottam a tésztát és 4-5 cm széles csíkokra, azokat pedig 9 cm hosszú téglalapokká vágtam derelyevágóval. A csíkokra kb. 6 cm-ként 1 tk lekvárt ill. 1 tk túrós tölteléket tettem, majd az üres tésztarészt ráhajtottam és a széleket alaposan összenyomkodtam. Lobogó enyhén sós vízben addig főztem őket, amíg feljöttek a víz tetejére (egyszerre max. 10 db-ot). Pirított zsemlemorzsában megforgattam, és máris tálalás készek lettek egy kis porcukorral a tetejükön (a végén még Krisztián tetszését is megnyertem vele).

Szilvás gombóc

Idén nyáron hihetetlenül olcsón lehet friss gyümölcsökhöz jutni, na persze nem a boltokban, hanem a zöldségesnél vagy a piacon. A sárga és őszibarackot már lemeóztuk, és nagyon elégedettek voltunk mindketten, aztán a múlt héten vettem egy szép nagy adag zamatos, puha és édes szilvát (anyuéknak már főztem is belőle némi fahéjas szilvalekvárt).
Krisztián mióta hazajöttünk a nyaralásból kitalálta, hogy hetente egyszer húsmentes ebédet kér (ez nálunk szinte csoda számba megy, mert eddig ha rajta múlt az év 365 napján húst hússal akart enni), ezért ajánlottam fel neki, hogy zöldségleves mellé készíthetnék neki szilvás gombócot. Először próbált rábeszélni, hogy inkább lekváros gombóc legyen, mert azt jobban szereti és olyat csak a mama készített neki. Végül sikerült lebeszélnem, így megmaradtunk a szilvás gombócnál.

Szilvás gombóc

Hozzávalók:
25 dkg krumpli
20 dkg liszt (lehet, hogy egy kicsit több, mert gyúrás közben még kellett hozzáadni)
1 kisebb tojás
1 ek búzadara
2 ek zsír
csipet só
10 db kimagozott szilva
5 dkg kristálycukor
1 tk őrölt fahéj
7-8 ek zsemlemorzsa

A meghámozott kockára vágott krumplikat sós vízben megfőztem és még forrón krumplinyomóval áttörtem.
A meleg átnyomott krumplihoz hozzáadtam a lisztet, a tojást, a búzadarát, és zsírt és közepes keménységűre gyúrtam. Lisztezett nyújtólapon fél centi vastagra nyújtottam és 10 kb. egyenlő részre vágtam (nem baj, hogy nem lett mindegyik szabályos négyszög, úgy is gombócot, kell majd belőle gömbölygetni).
Egy kisebb tálkában összekevertem a kristálycukrot az őrölt fahéjjal és egy kiskanál segítségével a szilvákba, a mag helyére kanalaztam.
Minden egyes szilvát egy tésztalapocskára tettem a sarkakat összenyomtam és gombóccá gömbölygettem a tenyeremben (figyelve arra, hogy sehol ne kandikáljon ki a szilva a tésztából).
Sós, lobogó vízbe tettem a gombócokat (egyszerre csak hármat), amikor feljöttek a víz felszínére megvártam míg újra felforrt a víz, csak ekkor halásztam ki őket.
Egy teflon serpenyőben zsírt forrósítottam és megpirítottam a zsemlemorzsát, ebbe forgattam a kifőtt gombócokat. Porcukorral megszórva már Krisztián sem ellenkezett a beflamózása ellen.