A nagyszüleim átélték a II. világháborút, akkoriban még gyerekek voltak és sokszor feküdtek le korgó gyomorral. A nagypapáéknak volt egy tehenük, akit minden este bevittek a házba, hogy velük aludjon, mert különben elvitték volna az oroszok. A nagymamám hadi árva volt, a dédnagypapa eltűnt a fronton, a dédnagymama egyedül nevelte fel a mamát és az öccsét (nagyon kemény és erős asszony volt).
Megtanulták, hogy mindent meg kell becsülni, és ez kihatott a későbbi életükre is (a papa mindent hazahordott, mindent megtartott, mert ki tudja mikor lesz még szükség rá).
Szerintem náluk kidobott anyag a háztartásban csak a műanyag csomagolások voltak, mert a többi a komposztban, a moslékban, vagy a cserépkályhában végezte.
Mivel a papa nem szerette két egymást követő napon ugyanazt enni ebédre (mondván elég volt neki a háború alatti időszak, mikor mindig ugyanaz volt csak), ezért ha megmaradt sült/főtt/pörkölthús a mama elővette a kamrából a jó öreg húsdarálót, és ahogyan ő mondta kencét varázsolt nekünk a reggeli kenyérhez.
Amikor Krisztiánnal összeköltöztünk megkóstoltattam vele is, és egyszerűen rákattant, imádja azóta is. Csak egyetlen dolog hibádzik: nálunk soha sem szokott hús megmaradni, ezért ha enni szeretnénk külön ezért szoktam egy adag pörköltet főzni, tehát a maradék felhasználás ezen a ponton megbukott :)
Húskrém
Hozzávalók:
sült, főtt, pörkölthús (lehet bármilyen: csirke, pulyka, kacsa, galamb, sertés)
mustár
vaj
vöröshagyma
őrölt bors
őrölt kömény
(szükség esetén még egy kevés só)
Mennyiségeket nem írok, mert minden attól függ, hogy milyen húsból készítjük, és hogy előtte mi történt vele (mert pl. a sült hús szárazabb, mint a pörkölt, ezért ehhez több vaj kell), valamint mekkora mennyiség maradt meg.
A mama az öreg öntöttvas húsdarálóval darálta le a húst, szegénykém ki is melegedett a művelet végére, én már nem pepecselek ezzel (ugyan aputól kaptam 2 éve én is egy húsdarálót), de bevallom sokkal kényelmesebb bepakolni a késes betétű robotgépbe és minden erőlködés, tekergetés nélkül elfordítani az indítókart és 1 perc alatt végezni.
Szóval miután a hús le lett darálva/össze lett aprítva lágy vajat keverek hozzá, ízlés szerint mustárt, őrölt borsot, csipetnyi őrölt köményt és nagyon apró kockára vágott vöröshagymát (nem kell belőle sok, hiszen nem szeretnénk, ha egész nap hagymaszagúak lennénk tőle), ha nem akarok külön vagdosni, akkor a hússal együtt a hagymát is a robotgépbe teszem, így még kevesebbet kell bíbelődni vele.
Kóstolás után, ha nem elég sós, még szoktam sózni. Ezzel tulajdonképpen el is készült a "maradékmentő" húskrém.
Most mialatt megírtam ezt a bejegyzést végig küszködtem a könnyeimmel, mert már nincsenek velünk ezek a drága jó emberek, a legtökéletesebb nagyszülők, akiktől annyi mindent tanulhattam. Akik megtanítottak a feltétel nélküli szeretetre, a megbocsájtásra, a föld és az állatok szeretetére, az otthon készült dolgok értékére, arra, hogy a kemény munkával mennyi mindent el lehet érni, a spórolásra és arra, hogy nem a pénztől leszünk gazdagok, hanem a szívünkben lévő szeretettől.
Amikor Krisztiánnal összeköltöztünk megkóstoltattam vele is, és egyszerűen rákattant, imádja azóta is. Csak egyetlen dolog hibádzik: nálunk soha sem szokott hús megmaradni, ezért ha enni szeretnénk külön ezért szoktam egy adag pörköltet főzni, tehát a maradék felhasználás ezen a ponton megbukott :)
Húskrém
Hozzávalók:
sült, főtt, pörkölthús (lehet bármilyen: csirke, pulyka, kacsa, galamb, sertés)
mustár
vaj
vöröshagyma
őrölt bors
őrölt kömény
(szükség esetén még egy kevés só)
Mennyiségeket nem írok, mert minden attól függ, hogy milyen húsból készítjük, és hogy előtte mi történt vele (mert pl. a sült hús szárazabb, mint a pörkölt, ezért ehhez több vaj kell), valamint mekkora mennyiség maradt meg.
A mama az öreg öntöttvas húsdarálóval darálta le a húst, szegénykém ki is melegedett a művelet végére, én már nem pepecselek ezzel (ugyan aputól kaptam 2 éve én is egy húsdarálót), de bevallom sokkal kényelmesebb bepakolni a késes betétű robotgépbe és minden erőlködés, tekergetés nélkül elfordítani az indítókart és 1 perc alatt végezni.
Szóval miután a hús le lett darálva/össze lett aprítva lágy vajat keverek hozzá, ízlés szerint mustárt, őrölt borsot, csipetnyi őrölt köményt és nagyon apró kockára vágott vöröshagymát (nem kell belőle sok, hiszen nem szeretnénk, ha egész nap hagymaszagúak lennénk tőle), ha nem akarok külön vagdosni, akkor a hússal együtt a hagymát is a robotgépbe teszem, így még kevesebbet kell bíbelődni vele.
Kóstolás után, ha nem elég sós, még szoktam sózni. Ezzel tulajdonképpen el is készült a "maradékmentő" húskrém.
Most mialatt megírtam ezt a bejegyzést végig küszködtem a könnyeimmel, mert már nincsenek velünk ezek a drága jó emberek, a legtökéletesebb nagyszülők, akiktől annyi mindent tanulhattam. Akik megtanítottak a feltétel nélküli szeretetre, a megbocsájtásra, a föld és az állatok szeretetére, az otthon készült dolgok értékére, arra, hogy a kemény munkával mennyi mindent el lehet érni, a spórolásra és arra, hogy nem a pénztől leszünk gazdagok, hanem a szívünkben lévő szeretettől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése