Lilahagymalekvár

"Aki Márton napon libát nem eszik az egész évben éhezik."

Így tartja a mondás, és én az óvodai előkészületek és lámpás felvonulás után el is mentem jó "asszony" módra és tettem róla, hogy november 11-én Márton napon tényleg kerüljön liba az asztalunkra. Egyrészt majdnem dobtam egy hátast, amikor kiderült , hogy mennyit kell fizetnem 😱 - másrészt itt meg is értettem a mi a mondás tényleges jelentése: ha annyi pénzed van, hogy libát vegyél és egyél, akkor tuti elég nagy pénzeszsák vagy ahhoz, hogy egész évben a legjobb falatok jussanak a tányérodra. Így a 4 db libacombból 2 db-ot gyorsan be is tettem a fagyasztóba karácsonyra, no mert még mindig nem mi vagyunk Rochildék.

A tökéletes csontról omlós, puha húsú, ropogós bőrű liba (kacsa) mellé pedig nálam vagy párolt lilakáposzta vagy lilahagymalekvár dukál.

Ami tökéletesen bevált az egy lebutított Limara féle recept. Biztosan nagyon jó a teljes változat is, de én már megmaradok a bevált butított verziónál.😉

Lilahagymalekvár 

Hozzávalók:

1 kg lilahagyma 

10 dkg kristálycukor

1 kk só

5 dkg sötétbarna nádcukor

2 db babérlevél

6 db szedfűszeg

4 rúd fahéj

2,5 dl jó minőségű vörösbor

2 dl balzsamecet

A hagymákat megpucoltam, félbevágtam, felszeleteltem és betettem egy mélyebb lábasba (felszeletelve elég nagy mennyiség lett belőle), hozzáadtam a cukrot, só, és fűszereket, jól összekevertem és állni hagytam egy rövid ideig (amíg a liba mellé megpucoltam és felvágtam a krumplit). Az állás után felöntöttem a borral, a balzsamecettel és a tűzhelyre tettem, forrni. Amikor már rotyogott visszavettem a hőfokot (4-esre állítottam a tűzhelyt) és egészen sűrűre főztem. Volt legalább másfél óra lehet hogy kettő is mire elkészült. Fantasztikus fűszeres illat töltötte be az egész lakást tőle.

3 db 370 ml-es üveg lett tele ezzel a mennyiséggel (a fahéj rudakat a az üvegekbe tettem, de a babérleveleket kidobtam) töltés után azonnal rájuk csavartam a tetejüket és fejre állítottam őket 5 percre ezek után szárazdunsztban hagytam őket kihűlni. 

Mint a lekvárok és a befőttek eltartható a kamra polcán, de fogyasztás előtt érdemes behűteni, úgy az igazán finom. Felbontás után hűtőben tartsuk, kitűnő a libán, kacsán kívül a marhához és vad húsokhoz. Tökéletes gasztro ajándék lehet belőle.

Hamburger otthon

Nem igazán voltam kívánós az egész terhesség alatt, viszont volt egy dolog, amit bármikor megettem volna, ha nem stresszeltem volna a súlyom miatt. Egy alkalommal átmentünk Tatára és a Spektrum műsorából ismert Fald fel Amerikát c. műsorról elnevezett hamburgerezőben ettünk Krisztiánnal fejenként egy-egy sajtburgert (a normál méretből, mert az óriás hamburgerhez még ketten is kevesek lettünk volna). Nos merem állítani, hogy olyan finom hamburgert még életemben nem ettem soha. Helyben készült 12 dekás húspogácsával, helyi pék által sütött hamburgerzsemlével, zöldségekkel, szósszal jól megpakolva, méltán megérdemelte az Isteni jelzőt.
Sajnos azóta se jutottunk vissza oda, de néha azért ránk jön a hamburger ehetnék, viszont akkor már ne a tipikus mekis "kettőtbeleharapokésmárelistűntdeénmégmindigéhesvagyok" típusú hambit együnk, hanem valami olyat, amiből nincs kispórolva semmi, nem műkaja, és csak attól gyors, mert gyorsan elkészül.
Maga a hamburger húspogácsa készítése nem nagy dolog, hiszen klasszikusan csak darált marhahúsból, őrölt fekete borsból és sóból készül (mindent amit egyesek ezen felül tesznek bele abból már inkább fasírt lesz, ha jót akartok enni akkor nem kell bele, sem hagyma, sem tojás, zsemlemorzsa, tejszín és hasonlók).
A zsemle kérdés viszont okozott némi fejtörést, mert Krisztián nem szereti a tipikusan magyar hamburgerbucit avagy puffancsot. Nála csak az előrecsomagolt lágy, majdhogynem édes tésztájú bolti hambizsemle jöhet csak szóba. Na de akkor már majdnem ott vagyunk, hogy akár a vörös, göndör hajú bohóctól is vehetnénk, abban sincsen kevesebb tartósító, színezék, állományjavító, ízfokozó, stb.
Végül rájöttem, hogy a megoldás a kalácstészta. A fonott kalácsom tésztáját kell hozzá bedagasztanom, zsemléket formázni belőle és a tetejét megszórni szezámmaggal. És rögtön meg van az a zsemle, amivel már tökéletes az összhatás.

Hamburger

Hozzávalók (2 személyre):

Zsemléhez:
7,5 dkg finomliszt
7,5 dkg rétesliszt
1 tk cukor
1/4 tk só
75 ml tej
2 dkg olvasztott vaj
1/2 dkg élesztő
1/4 tk sütőpor
1 tojás
szezámmag

Húspogácsához:
30 dkg darált marhacomb
só
bors

saláta (legjobb a lolo rosso, de csak ritkán kapni, úgyhogy jó helyette a jégsaláta is)
uborka
paradicsom
lilahagyma
érett vörös cheddar sajt
ketchup
mustár
majonéz

Előző este bedagasztottam a kalács, azaz hamburgerzsemle tésztáját és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem, hogy lassan keljen (a tésztába csak a tojás sárgáját tettem bele, a fehérjét szintén hűtőbe raktam, de külön egy kis tálkában, mert ez kellett a lekenéshez).
Másnap átgyúrtam a tésztát, kétfelé vettem, kerek zsemléket formáztam belőle, sütőlemezre tettem őket és 20 percet pihentettem, hogy az élesztőgombák feléledjenek a szobahőmérsékleten. Közben a sütőt 180°C-ra előmelegítettem alsó-felső sütésen. A félretett tojásfehérjét villával egy picit felhabosítottam, csak azért, hogy ne csússzon le az ecsetről, és megkentem a zsemlék vele, végezetül pedig megszórtam őket szezámmaggal.
Addig sütöttem őket, amíg a zsemlék teteje szép aranybarna lett (sajnos az időt nem néztem, hogy hány perc lehetett).

A darált marhát megsóztam, megborsoztam, jól összegyúrtam és két egyenlő részre osztottam. Elméletileg lapított pogácsákat kellene belőlük formázni, DE tapasztalatból már tudom, hogy a sütés során kb. 20%-os méretcsökkenésen mennek keresztül, és ahogy csökken a méretük fordítottan arányosan nő a magasságuk. Így a végeredmény olyan kicsi és magas húspogi, ami elveszik a zsemlében, de a vastagsága miatt nehezen ehető. Ezért találtam ki azt, hogy egy gombócnyi darált húst két folpack közé teszek és sodrófával kb fél centi vastag "lepényt" nyújtok, ami kb. 20%-kal nagyobb a zsömi átmérőjénél.
A zsemléket félbevágtam és serpenyőben megpirítottam a vágott felüket. A kinyújtott hambi husit kivettem a fóliából és (kis olajjal kikent) serpenyőben közepes hőmérsékleten megsütöttem az egyik oldalukat, majd a fordítás után a tetejükre tettem egy szelet cheddar sajtot, így amíg az alja sült addig a tetejére rá tudott olvadni a sajt. A végeredmény: pont akkora  átmérőjű (és kb. 1 cm vastag) hús, mint a zsemle.
A kisült hamburgerpogácsát a zsemlére tettem, került rá saláta, karikázott uborka, - paradicsom, - lilahagyma, ketchup, mustár, majonéz, végül pedig a zsemle teteje.
A végeredmény hihetetlen... nagyon gyors, igazán finom,egyáltalán nem egészségtelen, és ami meglepő még, hogy gyorséttermes hamburgerekhez képest már 1 db nagyon laktató.

Bátran ajánlom minden hamburger rajongónak! :)

Mexikói csirkés burrito - ahogyan én készítem

Ez az étel nálunk nem igazán új keletű, de valamiért mióta a saját lakásba költöztünk (ami néhány napon belül két éve lesz már) kimaradt a repertoárból. Legalább 10 évé már hogy valami ízében és kinézetében nagyon hasonlót ettem Tatán a Pikantóban (akkor még nem csak hétvégi discoként működött, hanem az egész nyári szezonban étteremként funkcionált).

Teljesen el voltam ragadtatva tőle, az ízei pikánsak voltak mégis teljesen kiegészítették egymást. 

Mindenképpen el akartam készíteni otthon is, így hát jött a kísérletezgetés és megszületett a mű, ami lehet, hogy nem autentikus, de nagyon finom és minket teljesen lenyűgözött.

Mexikói csirkés burrito

Hozzávalók (4 személyre):

50-60 dkg csirkemellfilé

1 ek olaj

1 db közepes vöröshagyma

1 db közepes sárgarépa

1 kisebb szál fehérrépa

1 kisebb zellergumó fele

1 tk só

0,5 kk őrölt bors

1 tk őrölt fahéj

1 ek liszt

2,5 dl víz

Tortillához:

9 dkg finomliszt

4 dkg kukoricaliszt

0,5 dl olivaolaj

87 ml forró víz

2 g sütőpor

0,5 tk só

Salátához:

fejes saláta (a legjobb a lolo rosso saláta lett volna, de most nem kaptam)

kígyóuborka

csemegekukorica

szárzeller

sárgarépa

Mustáros-kapros öntethez:

2 ek mustár

1 dl olaj

nagy csipetnyi só

néhány tekerésnyi őrölt bors

1-1,5 dl víz

1 ek szárított kapor

1 kk ecet

Salsa

tejföl

(köretként Krisztiánnak sült krumpli vagy párolt rizs)

A húsos raguhoz a csirkemellet felcsíkoztam, a vöröshagymát felkockáztam, a zöldségeket meghámoztam és nagy lukú reszelőn lereszeltem (jobban mondva a robotgéppel végeztettem a munkát, mert ma igencsak munka undoritiszem volt).

Az olajon a felkockázott vöröshagymát megfonnyasztottam, majd hozzáadtam a lereszelt zöldségeket. Épp csak addig pároltam őket, amíg összeestek, majd a csirkemell csíkok következtek. Fehéredésig sütöttem, akkor aztán hozzáadtam a lisztet, a sót, a borsot, a fahéjat és felöntöttem vízzel. Alacsony hőfokon addig főztem, amíg a hús megpuhult és a ragu besűrűsödött.

A tortillához a hozzávalókat alaposan összegyúrtam, és 4 egyforma részre vágtam, egyenként alaposan lisztezett nyújtólapon (szinte átlátszóan) vékonyra nyújtottam. Száraz serpenyőben addig "sütöttem" az egyik oldalát, amíg hólyagosodni kezdett, ez mindössze néhány másodperc, majd megfordítottam és a másik oldalát is néhány másodpercig sütöttem. Tányérra tettem őket a töltésig és letakartam alufóliával hogy ne száradjanak ki.

A salihoz a zöldségeket megmostam, felszeleteltem. Az öntethez a mustárt kis tálba tettem, az olajat folyamatosan csorgatva hozzá simára, krémesre kevertem, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a kaprot, az ecetet és a vizet. Ezzel el is készült az ebéd, kicsit tovább tartott ugyan az elkészítése, mint azt szerettem volna, de ez megérte az áldozatot.

Ó, azok a semmittevős hétvégék - gyros

Persze nem szó szerint, mert ha éppen nem látogatom meg a szülőket Tatán és nincs is semmilyen betervezett programunk , akkor jöhet az igazi házimunkás szombat. Ilyenkor nem kell mindent egy trappban megcsinálni, és még egy kis pihenésre is jut idő vasárnap. Jó érzés, hogy egyedül takaríthatok, úgy, ahogyan én szeretném, nem marad ki egyetlen sarok, vagy polc sem. És persze ilyenkor frissen készül az ebéd is. Most mindkettőnk nagy kedvence a gyros. Az itthonit nem lehet pótolni, egyik gyorskajáldással sem.
A fűszerkeveréket még nem kísérleteztem ugyan ki, de legközelebb majd annak is nekiugrok, hogy kíméljük magunkat az ízfokozóktól és adalékanyagoktól. A pita viszont friss, házi Limara receptje alapján készült, sok sok zöldséggel és öntettel.

Házi gyros

Hozzávalók:
- 1 kg tarja (csont nélkül)
- 1 csomag gyros fűszerkeverék
- 1 fej jégsaláta
- 1 fej lilahagyma
- 1 kígyóuborka
- 2 db paradicsom
- 1 nagy doboz natúr joghort
- 2 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- olivaolaj
- 2 tk darált erőspaprika

pita hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt
- 3 dkg friss élesztő
- 2 tk só
- 1 tk cukor
- 2 ek olivaolaj
- 3 dl langyos víz

A tarját szeletekre vágtam és vékonyan felcsíkoztam . A kedvenc Tefal edényembe tettem rászórtam a fűszerkeveréket, felöntöttem annyi vízzel, amennyi pont ellepte, rátettem a fedőt és közepes hőmérsékleten főztem, amíg az összes vizet elfőtte (addigra teljesen puha is lett), majd zsírjára sütöttem.
A pitához a hozzávalókat összedagasztottam és félretettem háromnegyed órára, amíg szép nagyra kelt. Amikor már szép nagy volt a tésztagombóc kinyomkodtam belőle a levegőt, és négy gombóccá gömbölygettem (Limara 8 részre osztotta, mi viszont az szeretjük, ha jó nagyok a piták és jó sok cuccot lehet beletölteni). A gombócokat újabb 10 percig pihentettem, majd 3mm vastagra kinyújtottam. Újabb fél óra pihentetés után a 220°C-ra előmelegített sütő RÁCSÁN (nem kell sem tepsire, sem sütőlemezre tenni) 6 perc alatt megsütöm (nem szabad tovább túl kemény lesz és töredezni fog a töltésnél). A zöldségeket vékonyan felvágtam és ez már a finish a tzatzikihez a joghurtot fűszereztem sóval, borssal, , hozzákevertem 1 ek olivaolajat, és 2 gerezd zúzott fokhagymát. A darált erőspaprikát kevés vízzel kevertem ki (sajnos nem tudok lemondani egy kis erős szószról). Végül az összeállítás következett, én megtöltve Krisztián pedig tálon szereti.

Amint meglesz a házi fűszerkeverkeverék receptje utólagosan azt is közzéteszem.