Tavaszi tekercs, ahogyan mi szeretjük

Nem sok kínai étel van, amit Krisztián hajlandó megenni. A már korábban említett Szecsuáni csirke abszolút kedvenc, ezen kívül szereti még a Csípős-savanyú levest, az Illatos-omlós csirkemellet és ami még felkerülhet a menüre az a Tavaszi tekercs.
Ugyan nem olyan autentikusan apró tekercsek készülnek itt a konyhámban, továbbá keleti bolt híján nem rizslapba, hanem réteslapba tekerem őket, de a mi ízlésünknek tökéletesen megfelelnek.

recept innen

Tavaszi tekercs

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
50 dkg darált sertés/marhahús
20 dkg fejeskáposzta
15 dkg sárgarépa
5 ek szójaszósz
őrölt bors
2 ek kókuszolaj
1 csomag réteslap

A hagymát felkockáztam, a káposztát és a répát gyufaszálra vágtam (ezért nem készül sűrűbben nálunk, mert nem szeretek a Julienre vágással bíbelődni). Kerámia serpenyőbe tettem a 1 ek kókuszolajat, üvegesre pároltam benne a felkockázott hagymát, majd beletettem a darált húst, megborsoztam és zsírjára sütöttem.
Hozzáadtam a káposztát és a répát beleöntöttem a szójaszószt, mindösszesen 2 perc alatt átsütöttem, így még megmaradt a tartásuk és nem sültek túl. A réteslapokból 2 lapot tettem egymásra, hogy könnyebben kezelhető legyen a feltekerésnél és hosszában, keresztben ketté vágtam (tehát a lapot 4 felé). Az így keletkezett réteskockákba 2 evőkanálnyi tölteléket tettem, két oldalról behajtottam a  lapokat, majd a szabadon maradt rész felől feltekertem, sütőpapíros sütőlemezre tettem és vékonyan ecsettel megkentem a maradék kókuszolajjal.
180°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen kb. 15 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Nem történt sem tévedés, sem elírás, nem kell bele só, ugyanis a szójaszósztól kellőképpen sós lesz.
Szójaszósszal akármilyen hihetetlen rendkívül laktató.

Mit szólnál egy kis "szecsuhoz"? - szecsuáni csirkemell

Mindig nagy bajban vagyok azzal, hogy mit főzzek Krisztiánnak, magamnak diétásat készítek, de őt nem akarom erre kényszeríteni, ezért azt kap amit csak szeretne. Persze mindez csak akkor igaz, ha hajlandó is kitalálni a menüt, ezért sajnos szinte egyfolytában nyaggatnom kell. Most hétvégén sem volt ez másképp, már legalább ötször szóltam, hogy találja ki mit enne, mert másnap be kell vásárolnom és főznöm kell.
Leült a Drágám a gép elé és nézegette a receptkönyvemet, majd jött a kérdés: Lehet már szecsut csinálni? - nem mintha az év más részében beszerezhetetlenek lennének az alapanyagok, de ki szoktam várni, amíg eléggé lemegy a paprika ára ahhoz, hogy nem menjen rá a gatyánk is egy ebédre.
Mindennek sztorija van: egy ismerős párral néhány éve elmentünk Győrbe egy kínai étterembe, mindenki teljesen odáig volt a keleti ízekért, de Krisztiánom az a fajta ember aki egy két kivételen kívül (bolognai spagetti, gyros, mexikói csirkés burrito) inkább a jó magyaros fogásokat részesíti előnyben. Szegénykém nyűglődött, hogy mit egyen, mert ez nem az ő világa. Végül a Szecsuáni csirkét javasolták neki, és csodák-csodája bejött, sőt imádta. Olyannyira hogy otthon addig-addig mondogatta, hogy ő olyat akar enni, mint Győrben, amíg neki nem álltam a keresni a megfelelő receptet. És ez volt a baromi nehéz meló, mert az én Kedvesem borzasztóan finnyás, tehát nem jöhetett szóba olyan recept amiben sárgarépa, borsó, gomba, vagy káposzta van, mert ezekre rá sem néz. Végül hosszas kutatómunka árán rátaláltam a tökéletesre, amit kicsit a saját ízlésünkre alakítottam, így megszületett az első otthon készült "kínai" fogás, amit Krisztián is örömmel eszik.

Szecsuáni csirke

Hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
30 dkg paprika (fele kápia, fele lecsópaprika)
1 db hegyes erős paprika
3 db újhagyma
2 gerezd fokhagyma
0,5 kk őrölt bors
2 ek olaj (legjobb a mogyoró hozzá, de ennek hiányában a napraforgó is megteszi)

Páchoz:
2 ek szójaszósz
2 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő

Ízesítéshez:
2 ek chiliszósz
3 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő
6 ek szójaszósz

Leírva elég macerásnak tűnhet, de érdemes időt fordítani az alapanyagok előkészítésére, mert a maximális ízhatás csak akkor érhető el, ha tényleg beleadjuk szívünket-lelkünket.
A csirkemellet 2-3-ba szeleteltem, majd ezekből vékony (tényleg vékony: 2-3 mm vastag) 5 cm hosszú csíkokat vágtam. A pác alapanyagait összekevertem, a felcsíkozott pipimellekre öntöttem, jól összeforgattam és félretettem, amíg a zöldségeket aprítottam.
A paprikákat szintén kb. 5 centi hosszú, 2-3 mm széles csíkokra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, a fokhagymát pedig gyufaszálra aprítottam.
Az olajat felforrósítottam a wokban (a lényeg hogy tényleg forró legyen), majd átpirítottam először a borsot, majd a bepácolt hús csíkokat. 2-3 perc alatt mire kifehéredett meg is puhult a pácnak köszönhetően és már kis is szedtem egy tiszta tányérra.
A visszamaradt olajba került a paprika, újhagyma, fokhagyma, amit szintén egy-két perc alatt átpirítottam, így megmaradt a zöldségek roppanóssága (talán valamennyi C vitamin is maradt benne, bár ebben közel sem vagyok biztos). Végül hozzákevertem az előzőleg félretett megpirított pipi csíkokat, ráöntöttem az ízesítéshez összekevert szószt, átkevertem az egészet és már kész is lett az ínycsiklandozó ebéd. (Nem véletlenül maradt ki a receptből a só, ugyanis nem kell bele, mert a szójaszósz eléggé sóssá teszi az ételt.)
Jázminrizst főztem hozzá, mert hiába tértünk át a sokkal egészségesebb barna rizsre, ehhez viszont szigorúan kötelező a pergő, fehér, bódítóan illatozó jázminrizs.