Salsa

Most szombaton kellett ledogozni előre december 31-ét, munkaidő kedvezmény ide vagy oda rövid az idő, hogy megoldjuk a hétvégi nagytakarítást, nagybevásároljunk (mert mostanában Krisztián igazi hősként jön velem és cipekedik helyettem, hogy kímélje a hikomat, fájós hátamat), főzzek, mossak (és milyen jó lenne, ha egy szusszanásnyi pihenés is beleférne ebbe a megrövidült másfél napba).
Annak ellenére, hogy rövidebb idő állt rendelkezésünkre, mint más hétvégéken, történtek csudajó dolgok is, pl. Krisztián önként és "dalolva" jelentkezett, hogy eljön velem a moziba a Twilight sorozat befejező részére, szombat este Zoli barátunkkal X-faktor (leginkább hallgatása) közben Carcassonoztunk (egy kört én nyertem).
Van egy dolog aminek, nem igazán tudok ellenállni, diéta ide vagy oda, egyszerűen ha elkezdem alig tudom abbahagyni a szombat esti tévézés közben: a tortilla és a salsa.

Tortillából a boltit szoktam venni, nem pepecselek vele itthon, viszont a salsa az saját gyártmány (még nem volt ember, aki kóstolta, ne cuppant volna rá rögtön a tálra, hiába nem szerette korábban a csípős ízeket, vagy éppen soha sem volt hajlandó megenni  a paprikát).

Salsa

Hozzávalók:
- 1 nagy doboz (1/2 l)  paszírozott paradicsom
- 1,5 dl víz
- 3 db hegyes erős paprika
- chilipaprika ízlés szerint (én most azt hiszem legalább 3-at tettem bele, persze előfordul hogy kevesebb)
- 2 db közepes vöröshagyma
- 2 db jalapegno chilipaprika
- 4 dkg cukor
- 1 csipet só
- 2 kk ecet (10%-os)

Tulajdonképpen roppant egyszerű elkészíteni, a paprikákat és a hagymát kockákra vágtam (kezdetben gumikesztyűt húztam ehhez a veszélyes művelethez, ma már egy darab papírtörlő elég hozzá, hogy kivédjem a "őrjöngő sikítozást", mikor megdörzsölöm a szemem), egy kis lábasba beletettem minden hozzávalót. Közepesen meleg főzőlapon 40-45 perc alatt megpuhulnak a paprikák, és besüsüsödik a paradicsomszósz (saját káromon tanultam meg, hogy a mártogató illetlen és "köpköd", ezért szigorúan mindig a főzés elején ráteszem a fedőt, elkerülvén az órákon át tartótakarítást a főzés végeztével). Kis befőttesüvegekbe porcióztam és miután kihűlt rácsavartam a tetőket (hűtőben 2-3 hétig is eláll, ha ezalatt az idő alatt el nem fogy).
Hidegen (melegen lehetetlen megenni - szerintünk) chipshez, tortillához, mi még szendvicsbe is szoktunk néha tenni, de remekül megy a csirkés burritomhoz is.
Vasárnapra is meglett a program, Anett már korábban mesélte, hogy kipróbálta Limara pizzáját és milyen nagy sikere lett náluk, nos Krisztiánnak pizzázhatnékja volt, úgyhogy én is nekiláttam és begyúrtam fél adag tésztát, mivel mi ropogósan szeretjük, ezért a liszt 1/5-e helyett búzadarát tettem hozzá. 2 db kb. 22-25 centis vékony, ropogós tésztájú pizzánk lett, egy walczer és egy magyaros. A nagy ízpróba után egyöntetűen eldöntöttük, hogy még sokszor fogjuk használni ezt a receptet.