 |
| Még nem igazán fotogén a szentem |
Idén januárban ugyanis könnyes búcsút vettünk az utolsó törpehörcsögünktől, szerettük őket, de élettartamuk olyan rövid, hogy mióta Krisztiánnal együtt vagyunk (húúú ez is már több, mint 7 év) azóta 4 pár is jobblétre szenderült már nálunk.
Ezek után is szerettünk volna állatot tartani, de már olyan kisállatra vágytunk, aki 2 évnél is tovább maradhat velünk. Ötleteltünk, nagyjából elég sok állattal meg tudnánk barátkozni, de bizonyos kritériumoknak azért meg kell, hogy feleljenek.
Mindketten szeretjük a kutyákat, de kínzás lenne egy 49 nm-es lakásba bezárni egy kutyust (erről lemondunk egészen a lottó 5-ösig, amikor is veszünk egy kertes házat és jöhet egy Labrador vagy agy Golden retriver, de ugye pont most lógott bele a kezem a bilibe...).
Szeretjük a cicákat is, de nem lakásba való, mert a szőre hullik, befekszik, bemászik mindenhova, inkább őket is kint tartanánk.
Volt még szó papagájról, díszhalakról, madárpókról (brrr... még a gondolattól is kiráz a hideg) és törpenyúlról, de végül rájöttünk ezek halva született ötletek.
Ekkor láttunk meg egy afrikai fehérhasú törpesünit. Elvarázsolt mindkettőnket, és tudtuk, hogy megvan amit kerestünk. Egy átlagos süni 4-10 évig is élhet így jó hosszú ideig lehet családunk tagja.
Felkészültünk rá, hogy kereskedésből nem szabad beszerezni, ezért szétnéztünk a tenyésztők között.
1 nap múlva már meg is volt az a (lehetőleg nem az ország másik felében élő) megbízható és nagyon készséges tenyésztő. Felvettem a kapcsolatot vele, 1 hónapon belül 3 alom süni is született akikből kiválasztottuk a mi kis szemünk fényét. Addig is belefogtunk az egyik szekrény átalakításába, amíg a babát el lehetett választani az anyukájától, merthogy egyedi lakhelyet szerettünk volna a mi süninknek.
A virágtartó polcomat alakíttattuk/alakítottuk át. Az asztalos hátulról és két oldalról bútorlappal burkolta be, és feltett 2-2 nútos tölgyfa lécet a tolóajtóknak.
A többi meló Krisztiáné lett, kivágta a szellőzők helyét, a két szint közötti átjáró helyét, és elkészítette a létrát, hogy ne csak csúszdának használhassa a sünikénk a csövet.
Én pedig lejártam a lábam, mire le tudtam vágatni a plexi lapokat, vagyis a tolóajtókat.
 |
| A sünpalota |
Megrendeltük, megvettük a berendezéseket, és elindultunk Mogyoródra, hogy több hónapnyi egyeztetés, levelezés után hazahozzuk családunk legkisebb és legszúrósabb tagját. Elég horror volt az odautunk, a GPS olyan meredek (föld) úton akart eljuttatni minket Mogyoród Kakukhegyre, ahol maximum egy hátsó kerék meghajtású terepjáró juthatott volna fel. Hazafelé pedig kiderült, hogy a mi kicsi "fiunk" nem szeret autókázni, főleg a kanyarokat utálta a Pilisen keresztül, ezért ilyenkor rendületlenül kaparta a szállítóbox alját. Itthon aztán gyorsan betettük kétszintes otthonába, ahol, miután körbeszaglászta a felső majd az alsó részt bekucorodot a sarokba és elvackolta magát estig. Este aztán szerencsére felismerte, az almos tálcát (nem igazán szerettem volna máshonnan takarítani), ügyesen rákapott a lépcsőzésre, és az ismerkedés végére már majdnem Krisztián kezéből is elvette a kaját. Esténként folytatjuk az ismerkedést, hogy lehetőleg pár hét múlva már ne legyen ilyen kis puffancs.
Nagyon édes kis süngyerek és a háza is milyen szép :D
VálaszTörlésHa majd rákap a kerekezésre, akkor esetleg érdemes lesz egy laposabb tálcát is berakni a kerék alá alommal töltve, ugyanis testmozgás közben nem szoktak pisi szünetet tartani, a másikat meg érdemes lesz felrakni az emeletre, mert ébredéskor nem biztos, hogy lelépcsőzik wc-zni ;) Legalábbis én így tapasztaltam ami kis tüskésünknél :)
Biztos sok örömetek lesz benne!
Köszönjük szépen, egyenlőre mi is egyfolytában gyönyörködünk benne, mint az első gyerekes friss szülők, akik nem tudnak betelni a csöppségük látványával.
TörlésA sünpalota kialakításában nagyon nagy segítségünkre volt a blogod, amikor megláttam azt a posztodat, hogy Samunak milyen lakot készítettetek, akkor döntöttem/döntöttük el, hogy mi is inkább megcsináljuk, házikót, ahelyett, hogy ketrecet vennénk.
Igen azt már tapasztaltuk ebben a szűk két napban, hogy Indi nem tart szünetet a tekerésben, viszont reggel nagyon ügyesen az első dolga hogy lelépcsőzzön a földszintre.
Ti hogyan szoktattátok kézhez Samut? Nehéz volt? Sokáig puffogott, vagy gyorsan elfogadott titeket?
Örülök, hogy segíthettünk :D Az elős napok a leg izgalmasabbak!
Törlés4 hónapos koráig csak napi 1- 2 órát engedjétek kerekezni a kis vacakot, egész éjszakára ne maradjon bent nála, mert még növésben van, így nem tesz neki jót, ha túlságosan kifárasztja magát ;)
Mi a kézhez szoktatással sokat küzdöttünk és még küzdünk a mai napig is. Naponta felébresztjük esténként, kivesszük és cirógatjuk, kézből etetjük. Eleinte egyáltalán nem gömbölyödött ki, aztán tüntetőleg a kezünkbe pisilt vagy kakilt, de most már eljutottunk odáig, hogy ha jó napja van, akkor engedi puffogás nélkül, hogy simizzük és lelkesen szaladgál fel- le a kis játszós plédjén, vagy bebújik a férjem ruhaujjába esetleg nadrágszárába tovább aludni, esetleg nyalogatja az ujjait :) Minden süni egy személyiség. Samu óvatos típus, nagyon félős és nem szereti ha kézben van, inkább csak elviseli. Viszont talákoztam már olyan sünivel, aki szuper heperaktív, meg bújós és addig nem nyugszik, míg a gazdi ki nem veszi ébredés után a helyéről és ölbe nem veszi. Indinél szerintem 2- 3 hét múlva fog kiderülni, hogy milyen a jelleme, ennyi idő kell míg megszokik titeket és az új helyét. Türelem kell és kitartás, no meg sok- sok szeretet, akkor nem lesz semm gond ;)
Köszi szépen a segítséget :) Jó tudni, hogy nem csak mi küzdünk egy öntudatos gyerekkel. Reméljük a megszokás/ beszokás után már velünk is barátságosabb lesz. Addig meg továbbra is aggódó, féltő szülei/gazdijai leszünk ennek a kis tüskés álomszuszéknak (valószínű a túlaggódás is majd múlni fog az összeszokással együtt).
TörlésMelyik tenyésztőtől vettétek Indit?
VálaszTörlésBudavári Cintiától, a Manipulus tenyészetből.
TörlésItt a weblapja linkje: http://torpesuni.freewb.hu/